5 AZ OLEG KOSEVOJ SZOVJETÖSZTÖNDÍJAS ISKOLA
5.5 Az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola megszűntetése
A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága 1953 július 29-i ülésén tárgyalta a „Jelentés az Oleg Kosevoj szovjet ösztöndíjas iskola oktató- és nevelői munkájáról” című előterjesztést313, amely javasolta az Iskola megszüntetését.314
Természetesen ez a döntés is az 1953 nyarán Magyarországon bekövetkezett politikai fordulat egyik következménye volt. A MDP felső pártvezetését 1953 június közepén Moszkvába rendelték, ahol megtudhatták, hogy az új szovjet vezetés milyen politikát vár el tőlük a következő időszakában. Rákosi és szűk köre időlegesen távozott a párt- és állami vezetés csúcsáról. Nagy Imre lett az új miniszterelnök, kormánya hozzáfogott az országot a gazdasági csőd felé terelő gazdaságpolitika más irányba tereléséhez, és a társadalom fenyegető feszültségeinek oldásához.
Ez a politikában bekövetkezett változás lehetővé tette, hogy az Iskolával kapcsolatban, figyelembe véve Magyarország gazdasági helyzetét is, nem politikai, hanem racionális gazdasági döntés születhessen.
Egyfelől a középiskolákból 1953-ban már olyan érettségizett fiatalok kerültek ki, akik több éven keresztül tanulták az orosz nyelvet, nem volt tehát már szükség külön intenzív orosz nyelvi képzésükre.
Másfelől a fiatalok politikai képzése is megoldódott, hiszen erre az időre nem volt olyan fiatal, aki ne tartozott volna valamiféle szervezethez, ne vett volna részt valamilyen mozgalomban (MDP, DISZ, szakszervezet, Munkára Harcra Kész, Társadalomtudományi Ismeretterjesztő Társulat), ahol folytonos politikai és világnézeti képzésben részesült.
Összefoglalva: a szovjet egyetemeken való tanuláshoz szükséges politikai képzést és orosznyelv-tudást a magyar közoktatás ekkor már biztosítani tudta.
Az Iskolának megalapításakor másfajta szerepet is szántak: biztosítani a magyar tudomány majdani élcsapatának alapképzését.
Az Oleg Kosevoj Iskola teljesen zárt intézmény volt, ahol a diákok állami költségvetési pénzből finanszírozott teljes ellátást kaptak (szállás, fűtés, étkezés, ruhák és ágynemű mosása, tanszerek, tankönyvek, mozi, színház stb.), ezen túl pedig magas összegű ösztöndíjat (100-200 forint), amely megfelelt például egy vegyésztechnikus kezdő fizetésének. Minden, az Iskolába felvételt nyert fiatal itt lakott, a diákok pontosan felét kitevő
313 MNL OL M-KS 276. f. 53. csoport 128. ő.e. 43-45. lap
314 Az Oleg Kosevoj Iskolával foglalkozó napirend megtárgyalását hosszabb előkészítés alapozta meg, már 1953.
május 13-n elkészült a Magyar Dolgozók Pártja Agitációs és Propaganda Osztálya jelentése az iskolából folyó munkáról MNL OL XIX-I-2-d Szu. 18/1953 (3. doboz)
budapestiek is. Az említett körülmények a hétköznapok valóságától teljesen elszakították ezeket a fiatalokat, rövidesen úgy érezték, az Iskolában kapott előnyök nekik járnak.
A diákok nem találkoztak szüleikkel, rokonaikkal, barátaikkal, tehát nem is látták a
„kinti” élet apró-cseprő és súlyos gondjait.
Ez nemcsak a magyar társadalomtól szakította el őket, sokkal nagyobb baj volt az, hogy a még 1953 táján is nagyon kemény szovjet viszonyok közé megérkező ösztöndíjasokra sokkolóan hatott az Iskolában tapasztaltak és hallottak, továbbá a valóságban létező szovjet valóság közötti különbség.
Mivel az Iskolában oktatott tananyag a szovjet egyetemi felvételire készítette elő a diákokat, a magyar érettségin megkövetelt magyar irodalmi, történelmi és kulturális tudást ezek a diákok nem szerezték meg, az a kép alakult ki bennük, hogy ez a tudás nem lényeges, nincs is rá szükségük.
Az Iskolában rendszeres korrepetálások folytak, részben tanárokkal, részben pedig tanulópárokban (a jobb képességű diákok korrepetálták a gyengébbeket), ezért a diákok nem szerezhették meg az egyetemi képzéshez szükséges önálló tanulás képességét.
A különböző határozatok nagyon óvatosan emlegetnek bizonyos „érzelmi”
kapcsolatokat, amelyek az iskolában fiúk és lányok között szövődtek.
A 2. világháború előtt a magyar nők jelentős százaléka a háztartást látta el, nem volt munkahelye, ahova nap mint nap járt volna. Sokan otthon végeztek valamilyen munkát (falusi parasztgazdaságok, mosónők, varrónők). A háború befejeződésekor nagyon sok özvegyen maradt nő kényszerült munkavállalásra.
Másrészt, mivel a bérek szintjét a pénzügyi stabilizációval kapcsolatban a háború előtti fizetések 50 %-ban állapították meg, a családfenntartáshoz egy személy fizetése nem volt elég, a nőknek is munkába kellett állniuk.
Az újjáépítés, és még inkább a 40-es évek végétől megindult iparosítás, nagy nehézipari központok építkezéseinek kezdete, a mezőgazdaság átalakítása, tsz-szervezés, gépállomások létrehozása nagy társadalmi csoportok mozgását eredményezték. A nagy ipari központokban munkába álló nőket a hagyományos falusi és városi közösségek elítélték, rossz erkölcsűnek tartották őket. Ezek a 40-es és ötvenes évek fordulóján zajló folyamatok felbomlasztották a falusi és kisvárosi társadalom szerkezetét.
Ugyanakkor az egyházak befolyása csökkent, ez is nagyban hozzájárult, hogy megszűntek a stabil társadalmakra jellemző erkölcsi korlátok.
Az Oleg Kosevoj Szovjetöszöndíjas Iskola koedukált intézmény volt. Magyarországon a világháború előtt és közvetlenül utána külön fiú- és lánygimnáziumok működtek. Egy
bentlakásos intézmény, ahol fiúk és lányok nemcsak közös osztályokba járnak, hanem egy épületben is laknak, példa nélkül állt.
A negyvenes évek végére Magyarországon nemcsak a férfiak és nők közötti munkahelyi, de a serdülőkorú vagy ifjú felnőtt korú lányok és fiúk közötti iskolai viselkedésnek sem alakultak még ki elfogadott normái, amelyekhez mindenki tarthatta volna magát.
A probléma részletesebb ismertetése külön tanulmányt igényelne, mindenesetre a tény az, hogy számos lány hagyta el az Intézetet, mert teherbe esett, és több fiú és lány politikailag hibásnak bélyegzett kapcsolata miatt volt kénytelen távozni az Intézetből. A megszokott társadalmi közegükből kiszakított, értékrendjüket vesztett fiatalok számára az Iskola nem volt képes néhány hét vagy hónap alatt újfajta tartást adni ahhoz, hogy a hétköznapi emberi kapcsolatokban is tájékozódni tudjanak, méltóságukat megőrizve.
”Az Iskola vezetősége, tanári testülete, párt és DISZ szervezete folytasson következetes felvilágosító munkát az érzelmi kapcsolatok terén mutatkozó felelőtlenség megszüntetése érdekében.”315A problémát 1953-ban úgy kívánták megoldani, hogy javasolták a „felelőtlenség”-re lehetőséget adó koedukált osztályok helyett külön fiú- és lány-osztályok szervezését, valamint a fiúk és lányok külön épületben történő elhelyezését.
Az Iskola még működött az 1953/54-es tanévben, azonban kollégiumi elhelyezést ettől kezdve csak a vidéki diákok kaptak. Önálló munkára serkentve őket, megszüntették a rendszeres korrepetálást. A kiküldendő diákokat felvételi vizsga alapján választották ki. A budapesti és vidéki diákokat erre az évre már nem előre meghatározott arányszám alapján (50-50%) vették fel, hanem a mérce a tudásuk volt. Az 1953/54-es tanévre csak 300 diák tanult az Iskolában, a fennmaradó ösztöndíjas helyeket fenntartották azoknak, akik saját középiskolájukban végeznek majd, de tudásuk, rátermettségük alapján alkalmasak arra, hogy kikerüljenek a Szovjetunióba.
Sárdi János igazgató 1953. december 22-én összefoglalta fenntartásait („Néhány megjegyzés az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola megszüntetésével kapcsolatban”316).
Szerinte a Szovjetunióba kiküldendő diákoknak nagy szükségük van az egyéves intenzív, a szakmai és politikai szaknyelvre is kiterjedő orosznyelv-tanulásra, mert a hazai középiskolák orosznyelv-tanárai maguk is csak abban az időben tanulták a nyelvet, következésképp a szakmai és politikai nyelv tanítására – tudásuk alacsony szintje miatt – nem voltak képesek.
315 MNL OL M-KS 276. f. 53. csoport 128. ő.e. 43-45. lap
316 Ez a feljegyzés az Iskola irattári anyagához a VKM-ben és a Művelődésügyi Minisztériumban összegyűjtött segédletek között maradt fenn és került a Magyar Országos Levéltárba
Más szaktárgyak tekintetében azt igyekezett bizonyítani, hogy különböző iskolákban nagyon eltérő tudást szednek össze a fiatalok, amely viszont – szerinte – nem elegendő a szovjet vuz-okban. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar középiskolákban a politikai képzés nem elég magas szintű ahhoz, hogy a magyar diákok a szovjet vuz-okban a tárgy tanulásába be tudjanak kapcsolódni. Mindaz, amit írásában kifejt, valóban nehézségeket okozott a diákoknak, de hát a külföldi tanulás lényege pontosan az, hogy maradéktalanul nem lehet rá előre felkészülni, a diák nagyobb energia-befektetéssel tud csak megfelelni egy külföldi egyetem követelmáényeinek, de ez már az ő felelőssége, és nem valamiféle állami intézményé.
Az igazgató feljegyzése az iskola tervbe vett megszüntetését már nem befolysolta.
Az 1953/54-es tanév végén (1954. augusztus 31-én) megszűnt az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas iskola. Az épületben az Arany János Általános Iskola és Általános Gimnázium kezdte meg működését, amelyben tovább dolgozott az Iskola tantestületének egy része.