Az Iskola gazdálkodásának ellenőrzése

segíteni kell az egyszemélyi vezetés megvalósításában. A javaslat szerint a szakmailag alkalmatlan tanárokat az iskolából el kell távolítani, és gondoskodni kell megfelelő tanárok felvételéről. Sürgősen el kell érni, hogy a tanárok szakmai munkaközösségeket alkossanak.

A tananyagot a szovjet vizsgakövetelményekhez kell igazítani – szögezte le a jelentés, és ennek megfelelően a tantervet át kell dolgozni.

Mivel a nevelőtanárok nem vettek részt az oktatásban, a főállásban alkalmazott tanárokon kívül óraadó szaktanárok is tanítottak az iskolában, ami az egységes koncepció szerinti nevelés és tanítás lehetőségét még inkább csökkentette. Meg kell szüntetni a nevelés és oktatás kettősségét, és az Iskola számára saját tanári kart kell kialakítani, óraadó tanárokat csak szükség esetén alkalmazni. Minden, az Iskolában alkalmazott tanár délelőtt tanítson, délután pedig végezzen nevelői munkát.

Az ellenőrzést végző bizottság javasolta, hogy a mozgalmi munka lényeges csökkentésével több pihenőidőt kell biztosítani az Iskola diákjainak.

pénz bevétele). A vezető gondnok hozzáértéséről a jelentés megállapította, hogy „A vezető gondnok, … szakmai ismereteit fejleszteni kell…”, és okvetlenül gondoskodni kell róla, hogy

„az üresen álló gondnoki állás egy szakmailag is erős káderrel legyen betöltve.”

Úgy látszik, a vezető gondok kinevezésénél nem a szakmai tudás és gyakorlat lehetett a legfőbb szempont. „A vezető gondnok szakmai fejlődésének előmozdítására és a helyes gazdálkodás vezetése érdekében el kell látni az 1951. évi „Költségvetés végrehajtása” című PM kiadvánnyal, a „Gazdálkodás szabályai és az ellenőrzés szempontjai”, valamint a

„Jogszabálymutató” című pénzügyi főosztály kiadványaival.”²⁹¹

Kovács Margit igazgatónő súlyos visszaéléseire is fény derült: volt olyan hónap, amikor 1500 forintot vett fel óradíj címén, miközben a fizetésemellett, majd érettségi vizsgadíj címén 3360 forintot kapott, ugyanannyit, mint amennyit a teljes vizsgabizottság (1950 nyara).²⁹²

A Iskola gazdálkodása és vagyonkezelése a teljes káosz képét mutatta. Minthogy az Iskolának nem volt saját járműve, a beszerzett élelmiszereket taxival szállították. A beszerzés valószínűleg eléggé tervszerűtlenül folyhatott, mert a vizsgálat során nagy mennyiségű romlott élelmiszer került elő a pincéből és a padlásról, „amelyek már a többi, ott tárolt élelmiszerre nézve is veszélyesek voltak”.

A bizottság által áttekintett bizonylatok szerint élelmiszerekből és ágyneműkből óriási hiányok mutatkoztak, másokból meg kisebb többletek, ezt részben az okozta, hogy sem a beérkezett, sem pedig a raktárból kiadott élelmiszerekről illetve ágyneműkről nem vezették pontosan és naprakészen a nyilvántartást.²⁹³

A jelentés, „Pénz és vagyonkezelés” című fejezetében a bizottság egy egyoldalas listát közöl azon tételekről, amelyeknek kiadási és bevételi okmányai hiányoznak²⁹⁴ (a teljes, itt szereplő összeg kb. 600 000 forint). Másrészről, „a vizsgálat során nagy mennyiségű bevételi és kiadási okmányt találtunk könyveletlenül”. Tehát valószínűleg az illető tételek azért hiányoztak, mert a bevételi és kiadási okmányokat nem kezelték szabályszerűen, nem könyvelték kellő időben.

Az Egyházi István és Szemes Gyula által 1951. június 22-én lefolytatott vizsgálatról felvett jegyzőkönyvben a következő megállapítás szerepel: „Az okmányoknak említett módon

291 Uo.

292 Sem az igazgatónő, sem pedig a vezető gondnok kinevezésére és szakmai előéletére vonatkozóan nem sikerült dokumentumokat találni a VKM vagy a MDP levéltári anyagában.

293 Talán érdemes tételesen is idézni a jelentésben felsorolt hiányokat:

„175 db lepedő, 143 db párnahuzat, 24 db tollpárna, 18 db szalma-párna, 24 db piké takaró hiányt”.

294 Ezek ösztöndíjak, anyagelőleg, ellátmány, élelmiszerek, fizetések, stb.

való kezelése, az okmányhiányok, valamint a könyveletlen bevételi és kiadási okmányok nagy száma súlyos szabálytalanságot jelent és lehetőség a visszaélésre a pénz és állami vagyon hűtlen kezelésére.”

Az Iskola épületében levő vagyontárgyakról nem állt rendelkezésre elfogadható leltár, a kisebb értékű, de nagy mennyiségű (tehát nem leltári) tárgyakról, mint a konyha és az étterem felszerelése szintén nem volt számadás.

Az élelmezésből visszamaradt moslékot a Sertéshízlaló Nemzeti Vállalat szállította el, azonban a megállapított térítési díjat – az Iskolának egy év elteltével sem utalta át.

1951 augusztusa és szeptembere között a vizsgálat lezárult, az elkészült jelentéseket megküldték a Pénzügyminisztériumnak és a Közoktatásügyi Minisztériumnak is.

Kovács Margit igazgatónő felmentéséről nem sikerült iratot találni, mint ahogyan az új igazgató, Sárdi János kinevezéséről sem. Az mindenesetre biztos, hogy 1951. augusztus 11-i dátummal, Kovács Margit aláírásával készült egy jelentés²⁹⁵ az Ösztöndíjas Iskola 1950/51 évi munkájáról, amelynek 8. oldalán a következő szerepel: „Kovács Margit nem megfelelő vezető”.

Tizenegy nappal később, 1951 augusztus 22-én „Sárdi János igazgató” jelentést készített a Közoktatásügyi Minisztérium Vezető Kollégiuma számára „az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola 1950/51. tanévi munkájáról”.²⁹⁶

A MDP Szervező Bizottsága 1951. május 21-i ülésén a személyi javaslatok között tárgyalta a Sárdi János igazgatói kinevezésére tett javaslatot,²⁹⁷ a kinevezésről szóló irat maga azonban nincs meg. Sárdi János igazgatói működése az Iskola megszűnéséig tartott, 1951 végétől már az ő aláírása szerepel az Iskolából küldött hivatalos dokumentumokon.

Sárdi János igazgató 1951 augusztus 22-i (fentebb már idézett) jelentésében²⁹⁸ az Iskola történetében először, elődeihez képest nagy bátorságot tanúsítva, az oktatás színvonalának emelését tartotta fő feladatának (az Iskola folytonos, ámde nem célszerű és hatékony átpolitizálása helyett).

Az Iskolában uralkodó áldatlan állapotokat okozó tényekre rámutatva elemzi a nevelőtanárok addigi tevékenységét: „A kollégiumi nevelők előre kidolgozott nevelési

295 „Művelődési Minisztérium Központi Irattára, az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola iratai”, ez az anyag segédletként került az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola irataival (MNL OL XXVI-I-69) együtt a MOL-ba. „Jelentés az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola 1950/51. évi munkájáról” 1951. augusztus 11.

296 MNL OL XXVI-I-69 segédlete „Jelentés az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola 1950/51. tanévi munkájáról, a Közoktatásügyi Minsiztérium Vezető Kollégiuma elé” 1951. augusztus 22.

297 MNL OL M-KS 276. f. 55. cs. 167. ő.e. 6. p.

298 MNL OL XXVI-I-69 segédlete „Jelentés az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola 1950/51. tanévi munkájáról, a Közoktatásügyi Minisztérium Vezető Kollégiuma elé” 1951. augusztus 22.

program hiányában …az elméletet mellőzve … egyénileg kikísérletezett eljárásokat követve

… dolgoztak…”. Nézetem szerint ez nagyon finom és óvatos megfogalmazása annak a helyzetnek, hogy a nevelő kar feladata az Iskolában a diákok és a tanárok megfigyelése, róluk jelentések készítése és politikai nyomás alatt tartása volt.

A kinevezett szaktanárok száma ekkor 15 volt, „majd később ez a létszám 2 orosz szakossal emelkedett”. Tehát, miközben a diákok a Szovjetunióban rossz nyelvtudásuk miatt hihetetlen energiák befektetésével próbálták megállni a helyüket, az 1950/51-es tanévben még mindig nem sikerült kellő számú orosznyelv-tanárt biztosítani az Iskola számára.

Az Iskolában csak két szaktanári munkaközösség működött, a matematikusoké kiválóan, az orosz nyelvtanároké „széthulló” volt, amelynek oka „egy-két fiatal kifogásolható magatartású tanár” volt. Az Iskola megalapítása után két évvel sem sikerült az egyik legfontosabb tárgy oktatására szakmailag megfelelő tanárokat találni.

Az orosz nyelv oktatását a megfelelő tanterv hiánya is akadályozta, mint Sárdi János jelentése megállapítja. Az Iskola működésének 2. évében még mindig nem állt rendelkezésre kidolgozott orosz nyelvi tanmenet, amelynek alapján minden diák ugyanazt az anyagot tanulta volna, és minden tanár munkája ellenőrizhető lett volna.

Ez a jelentés fogalmazta meg először, hogy a szakérettségizett diákok oktatása különösen nagy nehézségeket okoz, méghozzá az alapismeretek hiánya miatt. A szakérettségizettek nem rendelkeztek megfelelő magyar nyelvtani háttértudással, így nagyon nehéz orosz nyelvtani ismereteket tanítani nekik.

Sárdi János is foglalkozott azzal, hogy 100 fő távozott az Iskolából a tanév folyamán, ezek „50 %-a betegség, vagy szervezeti gyengeség miatt, amely a beiskolázásnál előírt orvosi vizsgálat felületességét mutatja.”

Jelentése végén az újonnan kinevezett igazgató felsorolja javaslatait, amelyek az itt végzett fiatalok számára a sikeres szovjetunióbeli tanulást megalapozhatják:

- Az Iskola kapjon megfelelő tantervet még a tanévnyitás előtt, a tanterv jelölje meg az egyes tárgyak feladatát, adjon módszertani utasítást is:

- A szertár kapjon megfelelő felszerelést

- A tanárok csak az Oleg Kosevojban tanítsanak

- A Minisztérium biztosítson megfelelő szakfelügyeletet