Az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola üzemi pártszervezetének jelentése (1950. április

A levéltári források megőrizték az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola szakcsoportjainak tantárgyaihoz készült hevenyészett tanmeneteit²⁶⁰ az iskola működésének kezdeti időszakából.

Mindegyik az elemi iskolai szintnek megfelelő tudástól indulva igyekszik a felsőfokú tanulmányok megkezdéséhez szükséges tudásszint elérését lehetővé tenni a diákok számára.

A feladat maga, természetesen, a lehetetlennel határos, azonban jó képességű, tehetséges és kellőképpen eltökélt fiatalok esetében mégiscsak megoldhatónak bizonyult. Ilyen szempontból az Iskola arra vezette rá a fiatalokat, hogy sokszorosan nagyobb teljesítményekre is képesek, mint azt magukról valaha is gondolták volna, a tudás maga pedig, igenis megszerezhető, kellő elszántsággal, összeszorított foggal, lemondással és nagyon sok munka befektetésével. Volt olyan szovjetösztöndíjas, aki az első egyetemi évet követő nyáron nem utazott haza Magyarországra, hanem nyárra is a kollégiumban maradt, és az előző évben felhalmozódott lemaradásait igyekezett behozni.

Témám szempontjából azonban a határozat legfontosabb megállapításai a következők:

„Az ellenség megvetette a lábát a Kollégiumi Hivatalban is, amely – a bűnös vezetőség leváltása előtt – a kollégiumi felvételek és elhelyezések anarchiájával, a menzai ellátás lerontásával, korrupcióval és egyéb visszaélésekkel súlyos károkat okozott köznevelésügyünknek.” Majd rátér a foganatosítandó intézkedésekre: „…elengedhetetlenül szükséges:

1. Az ellenség leleplezése és ártalmatlanná tétele a köznevelés területén…

2. Azok a köznevelés területén dolgozó kommunisták, akik az éberség hiánya, szakmai és ideológiai képzetlenség, passzivitás, vagy egyéb okok miatt nem leplezték le az ellenség tevékenységét s ezzel károkat okoztak, ismerjék fel hibájukat, jobb munkával, fokozottabb éberséggel járuljanak hozzá az ellenséges befolyás felszámolásához,…”²⁶³ Minden bizonnyal a fenti határozat szolgáltatott alapot Gergely Lászlónak, az „üzemi pártszervezet” titkárának a XII. kerületi Pártbizottságnak küldött jelentéséhez az Iskola munkájáról az 1949/50-es tanév kezdete után fél évvel.²⁶⁴ A párthatározatban foglaltakon felbátorodva, az Iskola igazgatója részletezte az Iskolában uralkodó tarthatatlan állapotokat a felsőbb pártszerveknek. A jelentés az Iskolában ebben az időben uralkodó elképesztő körülményekről fest képet.

A szöveget olvasva azt vagyunk kénytelenek látni, hogy az első fél tanévben megvalósult a totális anarchia az iskolában. A kezdeti időben – mint korábban láttuk – az iskolának nem volt saját tantestülete, a munkát javarészt óraadó tanárok végezték, a kezdeti időszakban 86-an. Ez a 86 tanár még mindig kevés volt ahhoz, hogy minden osztály minden órájára szaktanár jusson. Februárra sikerült csak elérni, hogy 28 állandó, saját tanárt kapjon az iskola. Minthogy az óraadó tanárok máshol is dolgoztak, az Iskolában óráikat akkor tartották meg, mikor éppen idejük volt. A diákoknak tehát nem is a már ismertetett (rendkívül megterhelő) órarend szerint kellett órákra járniuk, hanem annak megfelelően változó időpontokban, hogy óraadó tanáraik éppen mikor értek rá (tehát kora reggeltől késő estig bármikor).

A tanmenetek csak az oktatás megindulása után jóval később érkeztek meg, addig mindenki a saját szakállára tanított. Ezért aztán a tanévkezdés után jóval később megkapott tanmenetekhez képest viszont addigra jelentős lemaradásba kerültek. Minthogy nem volt ellenőrzés, szakfelügyelet, nem alakultak tantárgyi munkaközösségek, nem volt egységes

263 M-KS 276. f. 54. cs. 92. ő.e. 28-32. pp. „Az MDP KV határozata a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkájával kapcsolatos kérdésekről” 1950. március 28.

264 M-KS 276.f. 90. cs. 96. ő.e. 159-166. pp. 1950. április 30.

irányítás, az oktatás a teljes zűrzavar képét mutatta: tanáraik képzettségétől, begyakorlott oktatási módszereiktől függően a csoportok gyakorlatilag más és más tananyagot tanultak, más és más módszerekkel. Ebből a kezdetből kellett aztán hozzáigazodni a megkapott tanmenetekhez.

Emellett viszont mindez rettentő terhet rótt a rendszeres tanuláshoz amúgy sem nagyon szokott munkás- és parasztszármazású diákokra.

A tananyag meghatározatlansága, az oktatási módszerek kiforratlansága, a tanárok órarendjének folytonos változásai nyilván a tanári munka minőségét is erősen befolyásolták.

A tanárok a megkapott tanmenetek szerint tanítottak, mivel a tantestület előtt sem az Iskola alapítását kezdeményező pártszervek, sem az állami oktatás felső vezetése nem tették pontosan világossá, melyek azok a követelmények, amelyekkel a Szovjetunióba megérkező diákok majd találkozni fognak. A diákok így megszerzett tudása viszont nem felelt meg a szovjetunióbeli felsőoktatási intézményekben elvárt alapszintnek. Az Iskola fennállásának első egy-két évében nem tudta teljesíteni a megalapításakor rátestált feladatokat.

„Az iskola vezetősége csak a tanítás megkezdésekor csöppent bele a káoszba.”²⁶⁵ – írja a jelentés szerzője. Mindehhez hozzájárult még, hogy szakfelügyelet sem működött, amely az oktatás hiányosságaira fényt deríthetett volna.

A jelentésben Gergely László a következőképpen fogalmaz: ”Technikai hiányosságok:

Ezek azért rendkívül fontosak, mert már majdnem kimerítik a szabotázs kritériumát.”²⁶⁶ A géppel írt tisztázatban még nem szerepelt a „majdnem” szó, ezt később írta bele valaki tollal, mintegy enyhítendő a megállapítás súlyát.

A szertárakban levő személtető eszközöket valószínűleg hozzá nem értő emberek szerezhették be, ennek folytán a szertárak tele voltak hasznavehetetlen eszközökkel, amelyek használatba vételéhez pontosan a legfontosabb alkatrészek hiányoztak, vagy a szaktantermekben nem volt meg a használatukhoz szükséges, megfelelő elektromos hálózati csatlakozó, vízcsap, stb. A Szovjetunió földrajzának tanításához nem állt rendelkezésre térkép. Az iskolát olyan bútorokkal rendezték be, amelyek egészségtelenek, kényelmetlenek és rossz minőségűek voltak, már rövid használat után tönkrementek, esetleg lábuk kitörött.

Az iskola épületének villamos- és vízvezeték-rendszerében az Oleg Kosevoj megalapítása idején átalakításokat végeztek, rendkívül rossz színvonalon. „A beszerelés után való harmadik napon az egyik csap a víz nyomása alatt kivágódott, mert rosszul volt

265 M-KS 276.f. 90. cs. 96. ő.e. 159-166. pp. 1950. április 30.

266 Uo.

beszerelve.”²⁶⁷ Az egész épületben csöpögött a víz a gondatlan szerelési munkák miatt.

Ugyanez volt érvényes a villanyszerelő-munkára, a lámpákat nem a tantermekben tanuló diákok és a szaktanárok szükségleteinek megfelelően szerelték fel, hanem a meglévő lámpák helyére.

Az üvegezési munkákat úgy végezték el, hogy a gitt kipergett, az üvegek pedig kiestek a kereteikből.

És így tovább, ilyen körülmények között kezdett tanulni az első Oleg-Kosevoj évfolyam.

A jelentéshez néhány szaktanár is csatolta tárgyának oktatásával kapcsolatban szerzett tapasztalatainak ismertetését.

A matematikához, amely a legnagyobb nehézségeket okozta a Szovjetunióban a kikerült diákoknak, kezdetben nem volt tankönyv, sőt, mint tudjuk, a tanárok sem rendelkeztek tanmenettel, amely irányt szabott volna a tanításnak.

„Az egy hónappal később kapott tanmenetek hevenyészettek. Lényeges részeket kihagytak.” „Az indulás után hónapokkal kaptuk csak meg az egyetemi felvételi vizsgák anyagát a szovjet egyetemeken, s az nincs összhangban a mi tanmenetünkkel.”²⁶⁸

Ugyanilyen és ezekhez hasonló szakszerűtlenségek akadályozták a többi tantárgy eredményes tanítását is. A tanmenetek egyik tantárgy esetében sem hagytak időt ismétlésre, rendszerezésre, összefoglalásra. Minden órán új anyagot kellett venni (mivel óriási tananyagot akartak megtanítani a fiataloknak), a tanultak begyakorlására így nem maradt idő.

Úgy gondolom, hogy az itt felsoroltakat nyugodt lelkiismerettel az oktatás problémái közé sorolhatjuk. Ezeket a jelentéseket azonban az Iskola pártszervezete állította össze, és továbbította a kerületi pártbizottságnak. A feltáró jelentés megszületéséhez pedig egy legfelső pártszerv határozata kellett, amely igazából nem az oktatást kívánta megjobbítani, ellenkezőleg, lehetőséget kívánt adni a nemkívánatos elemek eltávolítására az oktatásból.

5.4.6.2 Az Iskolavezetés és az iskolai pártszervezet jelentései

A valóban túlméretezett tanulási időn felül más is erősen akadályozta a kiegyensúlyozott, rendszeres ismeretszerzést, ez pedig a szintén igen lelkes és folytonos mozgalmi munka volt.

Az Iskola pártszervezete hónapról hónapra beszámolt a XII. kerületi pártbizottságnak a mozgalmi munkáról és a diákok és tanáraik tanuláson és oktatáson kívüli tevékenységéről

267 M-KS 276.f. 90. cs. 96. ő.e. 159-166. pp. 1950. április 30.

268 Uo.

Az előző fejezetben már említett Gergely László, az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola Üzemi Pártszervezetének titkára, 1950 októberében „Kiértékelés”-t küldött a XII.

kerületi pártbizottságnak az iskola 1950. évi munkájáról²⁶⁹.

A bevezetőben részletesen kifejtette, hogy mi is az Iskola feladata: „Az ide bekerülő fiatalokat arra kell nevelnünk, hogy áthassa őket a hála, a szeretet, és ragaszkodás a Szovjetunió, a Bolsevik Párt és Sztálin elvtárs iránt.” „Éberségre kell nevelni a hallgatókat, hogy felismerjék az ellenséget és az ellenséges ideológia behatolását, hogy azután azt kiküszöböljék,” „Arra kell nevelni a fiatalokat, hogy igényesek legyenek, úgy saját maguk, mint egymás munkájában, és hogy ezt elérhessék, a bírálat és önbírálat szellemét állandóan fejleszteni, erősíteni kell.” Ezek voltak tehát a megfogalmazott elvek (mintegy a jelentés preambulumában), nézzük a tények alapján kirajzolódó valóságot.

A jelentés maga három részre tagolva ismerteti az iskola párttagságának munkáját:

eredményekről, hiányosságokról és feladatokról szól.

A jelentés szerint eredmény, hogy az Iskola létrejötte után egy hónappal megalakult a pártszervezet, amely ezt követően kiépítette a pártbizalmiak rendszerét, Ennek feladata volt a megfelelő felvilágosító munka elvégzése. A jelentés szerint az első időkben rossz szellem uralkodott el az Iskolában, „a pártszerű bírálat és önbírálat helyett egymást dorongolták, tanulmányi munkájukban egyesek nagyon hanyagok voltak, a fiúk és lányok egymáshoz való rossz viszonyulása, és ennek a kérdésnek az iskola hallgatói és nem egy esetben a tanárok részéről megmutatkozó helytelen és téves kezelése”²⁷⁰ nehezítette meg a közösségek kialakítását. A pártszervezet eredményes munkája következtében néhány hónap elteltével „A pártszerű bírálat és önbírálat kezdett kifejlődni…”. Az első hónapokban az iskola hallgatói számos, igen eredményes klubnapot szerveztek, műsorral, amelyre üzemek fiataljait is meghívták. „Ezeket a kulturális munkákat azután le kellett állítani, mert félő volt, hogy a tanulmányi munka rovására megy.”²⁷¹

Az eredmények közt említi meg a jelentés, hogy „sikerült a fiatalokban a éberséget fokozni, és az éberség szükségességét tudatosítani.”

Ennek köszönhető, hogy sikerült leleplezni az iskola gondnokát, aki – azon túl, hogy munkáját rosszul és hanyagul végezte, a beosztott dolgozóknak nem fizette ki a nekik járó túlóradíjat, még 30 000 forint hiányt is okozott az Iskolának minek folytán a Vallás- és

269 BFL XXXV.107. c/51-2. ő.e. 54-61. p. „Kiértékelés az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola Pártszervezetének 1950.I.5-IX.15-ig végzett munkájáról”

270 BFL XXXV.107. c/51-2. ő.e. 55. p.

271 Uo.

Közoktatásügyi Minisztérium leváltotta. Az 1950. évről szóló jelentés a sikerek közt említi, hogy az orosz nyelv tanulása egyre eredményesebb lett, és a diákok egyre nagyobb aktív szókinccsel rendelkeznek.

A „Hiányok” című fejezet elsőként egy olyan problémával foglalkozik, amely a szovjetösztöndíjas-képzés történetében a kezdeti időszakban itthon is és a Szovjetunióban is súlyos gondokat okozott. „Komoly hiányosság volt az, hogy a fiúk és leányok viszonyát nem tudta olyan mederbe terelni (ti. a Pártszervezet S.K.A.), hogy az elvtársak magatartásában mutatkozott volna meg.” Az még a kisebbik baj, hogy a kialakult szerelmespárok kiutazásuk esetén igyekeztek elérni, hogy egy városba kerüljenek. „Két esetben fordult elő az Iskolában abortus, amely bizonyította azt, hogy a Pártszervezet nem viseltetett elég éberséggel ebben a kérdésben …” „Ebben a kérdésben liberálisak voltunk, ezeket az eseteket elkonspiráltuk, ahelyett, hogy lelepleztük volna és az ilyen erkölcsi magatartást tanúsítókat az Iskolából eltávolítottuk volna.”²⁷²

A másik „komoly hiányosság volt az, hogy azokat az elvtársakat, akiket funkcióba állítottunk, nem ellenőriztük eléggé, és néhány esetben egész helytelen vonalra csúsztak.”²⁷³ Itt olyan pártfunkcióba állított diákokról van szó, akik ebben a pozícióban úgy érezték, hogy nekik már mindent szabad, volt, aki elsikkasztotta a pártszervezet pénzét, más pedig rendszeresen kijárt szombat este lumpolni.

Az Iskolában jelentős volt a hallgatók lemorzsolódása, a jelentés szerint 1951-ben 76 fő távozott az Iskolából. Ezek között kevesebb volt a politikai okok miatt eltávolítottak száma,

„de nagyobb volt azoknak a száma, akik családi körülmények, önkéntes eltávozás, engedély nélküli eltávozás, tanulmányi nehézség stb. miatt nem juthatott ki a Szovjetunióba.”

A köz- és magántulajdon tiszteletben tartása sem ért el igen magas szintet, mert az Iskolában az egész tanéven át sorozatos lopások történtek. Ennek oka, hogy „Nem tudatosította a Pártszervezet eléggé az iskola hallgatóiban, hogy milyen kitüntetés ebben az iskolában tanulni.”²⁷⁴

A társadalmi közegükből kiszakított fiatalok talajtalanságát és erkölcsvesztettségét az erőteljes párt- és egyéb mozgalmi munka nem tudta újfajta, „kommunista” erkölccsé formálni.

272 Uo.

273 Uo.

274 Uo.