Ösztöndíj-kiegészítés

Az 1951. évre esedékes oktatási hozzájárulás első részletét a Közoktatásügyi Minisztérium 1951 június elején átutalta a Szovjetunió Külkereskedelmi Bankjának számlájára. A felsorolt összegek meghökkentő nagyságát az okozta, hogy az ösztöndíjasok száma a kezdeti időszakhoz képest sokszorosára növekedett.

Ettől az időponttól kezdve az átutalásokkal kapcsolatos technikai nehézségek megszűntek, a tandíjak Moszkvába juttatása rutinszerűen folyt.

rendszeres, 400-rubeles kiegészítő támogatásban részesültek. Az ennek fedezetéül szolgáló póthitelt a Gazdasági Főtanács engedélyezte, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium pedig az összeget átutalta a Külügyminisztériumnak, amely a követségek számára alkalmazott kedvezményes rubelárfolyamon ezt az összeget a követség költségvetésének részeként rubelben Moszkvába juttatta.

A Külügyminisztérium és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium illetékes ügyintézői számára ez a feladat azonban nagyon nehezen megoldhatónak bizonyult, mert a moszkvai magyar követség leveleiből az derül ki, hogy a pénz átutalása rendszeresen késett, és a követség más célra szánt pénzekből tudta csak az ösztöndíjasok segélyét kifizetni.¹⁷³

Mint arról már szó esett, 1947 végén (december 16-tól 27-ig) a Szovjetunióban pénzreformot hajtottak végre. Ezt követően az ösztöndíjak kedvező árfolyamon történő átutalásának lehetősége megszűnt, 1948-tól kezdve a 400-rubeles ösztöndíj-kiegészítést csak a kedvezőtlenebb (1:2,24) árfolyamon volt lehetséges átutalni. 1948 januárjától 28 ösztöndíjas tanult a Szovjetunióban, a nekik átutalandó 400-rubeles ösztöndíj-kiegészítés az új átváltási (2,24) kurzus szerint januártól júliusig 175.096 forintot tett ki.¹⁷⁴

A VKM 1948 januárjában szembesült először azzal a ténnyel, hogy az ösztöndíjasok kiegészítő segélye az új árfolyamon több mint kétszeresébe fog kerülni a költségvetésnek.

1948. január 31-ig 5800 rubel átutalása volt esedékes. Ezt az összeget dollárban lehetett csak átutalni: „csak a szabályos, ill. rendes kurzus (1:2,24 arány, azaz 1 dollár=5,30 rubel) mellett utalhatjuk át az 5800 rubelt. Ennek megfelelő dollárt kell tehát igényelnünk, minthogy bankátutalási lehetőség jelenleg még nincs. Az effektív dollárbankjegyeket befizethetnénk a külügyminisztérium házipénztárába, és a külügyminiszter futárával küldené ki Moszkvába.”¹⁷⁵

Visszatérve az 5800 rubelhez: ebben az esetben a probléma úgy oldódott meg (mint azt az idézett akta végén található, kézzel írt széljegyzet tanúsítja), hogy „Kibédi Albert dr. min.

tanácsossal, a Külügyminisztérium költségvetési osztályának vezetőjével ma folytatott megbeszélés értelmében a KÜM hajlandó a Házipénztárba befizetett dollárt a moszkvai magyar követtel diplomata kurzus mellett kifizettetni.”¹⁷⁶

173 MNL OL XIX-I-1-e Magyar Köztársaság Követsége 8077/1947.1947. nov. 10. (132. doboz)

174 MNL OL XIX-I-1-e. Feljegyzés. A szovjetunióbeli magyar ösztöndíjasok ösztöndíj-kiegészítése.

244.697/1948 (132. doboz)

175 MNL OL XIX-J-1-e 243.154, 1948. I. 7. (132. doboz) Mint az irat tanúsítja, a terv szerint a pénzt diplomáciai futár vitte volna ki táskában a nagykövetségre.

176 Uo.

„Az összeg ennek megfelelően 12.300- Ft-ról (nyilván elírás a kiadmánytervezetben, hiszen 13.000- Ft-nak kellene lennie), 8.600- Ft-ra csökken…”¹⁷⁷

Ezt követte az átutalások rendszerének megszilárdulása, erről tanúskodik egy Szentmihályi János VKM főosztályvezető helyettes utasítására a Magyar Nemzeti Bank Bankosztályának küldött levél: „Felkérem a Bankosztályt, hogy a Szovjetunióbeli magyar állami ösztöndíjasok 1948. évi február havi ösztöndíj-kiegészítése címén a Póstatakarékpénztár Nemzetközi Osztálya 85.880 sz. ptp.¹⁷⁸ csekkszámlájára átutalt 11.200.- Ft-nak megfelelő rubel összeget a Moszkvai magyar követség címére átutalni szíveskedjék.”¹⁷⁹

A kiegészítő segély átutalásának rendszere a következő volt: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium átutalta rubelben a Postatakarékpénztár Nemzetközi Osztály számlájára a Moszkvába juttatandó összeget, az pedig megbízta a Magyar Nemzeti Bankot az összegnek megfelelő dollár-összeg Moszkvába, a magyar követség javára történő átutalásával. ¹⁸⁰

Az átutalás technikai problémáját tehát sikerült megoldani, a rubel árfolyamának változásával azonban az átutalandó összeg több mint kétszeresére növekedett, úgyhogy az 1947 évben készült költségvetésben megint csak a szükséges pénz fele szerepelt, arról nem is beszélve, hogy az átutalás dollárban történt, és igaz, hogy a Gazdasági Főtanács engedélyezte a jóval nagyobb összeg kifizetésére a póthitelt, azonban a szükséges „nemesvaluta-keretről” nem gondoskodott.

Az iratokból úgy látszik, hogy 1948 elején vita folyhatott a pénzügyi szakemberek és a kulturális kormányzat tisztviselői között arról, szükséges-e egyetemistákat külföldön taníttatni államköltségen ilyen óriási összegekért, amelyek túlzottan megterhelik a költségvetés kiadási oldalát, ráadásul, amelyeket dollárban kell fizetni. Továbbá, szükség van-e egyáltalán tanulmányi segélyre, hiszen az „1947. évi december hóban megkötött ösztöndíj-egyezmény

…. a múltban folyósított tanulmányi segélyt, mint ösztöndíj-kiegészítést fölöslegessé tette, hiszen az egyezmény az ösztöndíjak összegét bizonyára úgy állapította meg, hogy az az ösztöndíjasok igényét minden tekintetben kielégíti.”

„A Gazdasági Főtanács a vitát a tanulmányi segély célját szolgáló póthitel 1948. évi március h. 4-i engedélyezésével eldöntötte, mert ezzel a tanulmányi segély további folyósítása mellett foglalt állást. (…)

177 MNL OL XIX-J-1-e 243.154, 1948. I. 7. (132. doboz)

178 Ptp.: rövidítés: posta-takarékpénztári

179 MNL OL XIX-I-1-e 244.699 1949. II. 26. (132. doboz)

180 MNL OL XIX-I-1-e 247.607, 1948. május 13. (132. doboz)

A póthitel engedélyezésekor azonban nem történt gondoskodás arról, hogy a tetemesen megnagyobbodott tanulmányi segély átutalásához szükséges nemesvaluta-keret (dollár) is biztosíttassék.”¹⁸¹

Mivel az átváltási kurzus változása miatt megemelkedett dollár-igényre nem volt megfelelő valutakeret, ezért a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselői a márciustól májusig terjedő időszak ösztöndíj-kifizetéseihez szükséges összegek előteremtése érdekében ismét a Gazdasági Főtanácshoz voltak kénytelenek fordulni.¹⁸²Ebben az esetben az ösztöndíjasok szovjetunióbeli tanulására szánt kétféle összeget együtt kezelték, tehát a tandíj 50 %-nak és a 400-rubeles tanulmányi segélynek költségeire egy összegben számítva kértek a Gazdasági Főtanácstól dollárt:

„Az 1948 január 1-től július 31-ig terjedő időre kiszámított havi dollárszükséglet kereken 7.000 dollár, melyből 1948. január 1-től április 30-ig tehát 28.000 dollár engedélyezésére volna szükség. Tekintettel arra, hogy az ösztöndíjak átutalása jelenleg még technikai akadályba¹⁸³ ütközik, arra kérem a Gazdasági Főtanácsot, hogy a fentemlített havi 7.000 dollárból a most átutalás alatt álló (1948 január 1-től május 31-ig szóló) tanulmányi segélyt, mintegy 6.300 dollárt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium valutakeretén felül engedélyezni szíveskedjék.”

A Gazdasági Főtanács végül 1948 május 20-án határozott úgy, hogy engedélyezi a pót-valutakeretet (1948 január elsejétől havi 1300 dollárt)¹⁸⁴, és végül május 29-én történt intézkedés arról, hogy a Postatakarékpénztár Nemzetközi Osztálya „Külföldi befizetések”

elnevezésű csekkszámlájára a közben 78.000 forintra kikerekedett összegnek megfelelő dollárt átutalják.

Szekfű Gyula június 1-n értesítette a Külügyminisztériumot arról, hogy az ösztöndíj-kiegészítésre szánt összeg megérkezett, és el is jutott az egyetemistákhoz.¹⁸⁵.

1948 szeptember 1-től a Szovjetunióban tanuló ösztöndíjasok száma 30-ról 120-ra emelkedett.

A moszkvai követségre kiutalandó tanulmányi segélyek összege a létszámnövekedés folytán annyira megnőtt, hogy végképp lehetetlenné vált a diplomata kurzuson való kiutalás (amit egy dokumentum tanúsága szerint az év első felében mégis sikerült végrehajtani).

181 MNL OL XIX-I-1-e 247.607. 1948. május 31. (132. doboz)

182 MNL OL XIX-I-1-e 246.232. 1948. ápr. 8. (132. doboz)

183 Itt a tandíj átutalásának akadályáról van szó, nem a 400-rubeles segélyéről

184 MNL OL XIX-I-1-e 247.616, 1948. május 13. (132. doboz)

185 MNL OL XIX-I-1-e 1948. június 1. (132. doboz)

„Megjegyzem, hogy amennyiben az ösztöndíjasok száma a tervezett nagyobb mértékben emelkedni fog, ez esetben a kedvezményes kurzuson való kifizetésre amúgy sem lesz lehetőség, miután a nagykövetség kerete ekkora megterhelést nem bír el.” ¹⁸⁶ – írja Páris László nagykövetségi tanácsos.

Az ügy megoldása egészen decemberig váratott magára, amikor is a novemberi és decemberi tanulmányi segélyt a követség kedvezményes kerete terhére „állami ellátmány”-nak címkézve utalta át Boronkay Antal.¹⁸⁷

Hogy a kedvezőbb vagy a rosszabb kurzuson fogják-e kifizetni a Nagykövetségnek, az csak

„a Gosz-Banktól¹⁸⁸ függ, hogy hogyan ítéli meg az összeg rendeltetését.”¹⁸⁹ A kedvező kurzuson a kifejezetten a követség működését és munkatársai ellátását szolgáló célokra lehetett a pénzt átutalni, ezért volt szükség az összeg igen ravasz „állami ellátmány”-megnevezésére.

A Magyar Nemzeti Bank a pénz kedvezményes kurzuson történő átváltásával kapcsolatban körlevelet intézett az érintett minisztériumokhoz avégett, hogy az ügyet véglegesen tisztázni lehessen. Az ösztöndíjasok egyévi támogatás-kerete nagyjából 700-750.000 rubel, a nagykövetség egyévi kedvezményesen átváltható kerete 7 millió forint volt, tehát az ösztöndíjasok pénze ebből elszámolhatónak látszott. A kérdés csak az volt, hogy „vajon az illetékes szovjet hatóságok nem fognak-e kifogást emelni az ellen, hogy a szükséges ösztöndíjak ugyancsak az u.n. kedvezményes keretben számoltassanak el.”¹⁹⁰

1948 október 2-án a Szovjetunió és Magyarország képviselői egy kiegészítő jegyzőkönyvet írtak alá az 1947 július 15-n kötött Árucsere-forgalmi és Fizetési Egyezményhez, amelynek értelmében az áruforgalommal kapcsolatos fizetések a Magyar Nemzeti Bank és a Szovjetunió Állami Bankja útján fognak bonyolódni, oly módon, hogy „nevezett Bankok egymásnak USA dollárban kamatmentes számlákat nyitnak”¹⁹¹.

A fentiek következtében lehetőség nyílt a Nagykövetség kedvezményes valutakerete terhére (7 millió rubel), kedvező átváltási kurzuson az újonnan nyitott számlán keresztül a tanulmányi segélyek (nagyjából évi 700.000 rubel) átutalására. Ehhez azonban a Magyar Nemzeti Bank a

186 MNL OL XIX-I-1-e 254447 (132. doboz) Külügyminisztérium Kulturális osztály „Melléklet a 65.244/6/1948.

számhoz” 1948. szeptember 30.

187 Boronkay Antal miniszteri osztálytanácsos, a VKM X. osztályának költségvetési előadója

188 Государственный Банк Советского Союза – a Szovjetunió Állami Bankja

189 MNL OL XIX-I-1-e 285447 1948. december 8. (132. doboz)

190 MNL OL XIX-I-1-e Bo/A-4194/1948 (132. doboz)

191 MNL OL XIX-J-1-f(343. doboz) Lejárt nemzetközi szerződések A sorozat

Külügyminisztérium és a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium hozzájárulását is¹⁹² kérte.

A Gazdasági Főtanács főtitkára, Vas Zoltán levélben értesítette Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy „A tanulmányi segélyeket a vallás- és közoktatásügyi tárca valutakerete terhére – az új szovjet-magyar árucsere-megállapodás keretében – kell átutalni.”¹⁹³

Ezt követte a Gazdasági Főtanács határozata, amellyel az 1948. december 9-i ülésén 1949 január 1-től az addigi 400-rubeles tanulmányi segély összegét 800 rubelre emelte¹⁹⁴.

A tanulmányi segélyek kifizetésének végleges megoldását – ugyanúgy, ahogy a tandíjfizetését is – az 1950-ben aláírt Kiegészítő jegyzőkönyv hozta meg, amely rubel-alapú elszámolást vezetett be a Szovjetunió és Magyarország között.