Akadémiák Magyarországon az ötvenes években (epilógus)

A teljes tudományosság Szovjetunióban végrehajtott átalakítása és az így létrejött intézményrendszer – nem véletlenül – 1945-öt követően, majd 1948 után például szolgált az MDP Szovjetunióból hazatért kommunista vezetői számára a magyarországi társadalom-átformáló tervek végrehajtásához.

A Magyar Kommunista Párt már 1945-től kezdve „Központi Politikai Akadémiát”

szervezett.⁵⁴ Az itt tartott előadásokon az éppen aktuális politikai helyzettel kapcsolatos kérdéseket dolgozták fel a kommunista párt által képviselt nézetek szemszögéből. Egy év alatt 19 előadást tartottak, egy-egy előadáson nagyjából 350–400 ember vehetett részt. Ezzel párhuzamosan „munkásakadémiát” is szerveztek, ennek keretében tízféle szaktanfolyamból választhattak a részt venni szándékozó jelentkezők.⁵⁵ Ezek az előadások az érdeklődni, tanulni vágyó emberek számára szerveződtek.

Az 1948 után szervezett „akadémiák” viszont az új szakembergárda képzését kívánták volna szolgálni. Ezek története a szovjet akadémiák lemásolásának torz és sikertelen, csupán néhány évig tartó kísérlete volt, amely nem hagyott mély nyomot a magyar tudományosság és oktatás fejlődésének történetében. A szovjet mintára létrehozott oktatási intézmények feladata új vezető állami tisztviselőréteg kialakítása lett volna.

A következő akadémiák alakultak meg a Magyar Dolgozók Pártjának hatalomra jutását követő időszakban: Bírói és Államügyészi Akadémia, Gazdasági és Műszaki Akadémia⁵⁶, Mezőgazdasági Akadémia⁵⁷, Külügyi Akadémia⁵⁸, Tanácsakadémia⁵⁹. Az

51 РГАСПИ ф. 17. оп. 128. д. 119. л. 12.

52 РГАСПИ ф. 17. оп. 128. д. 233. л. 1.

53 РГАСПИ ф. 17. оп. 128. д. 233., 234.. 441.. 524.

54 PIL 274. f. 22.cs. 40. ő.e.82-90. pp.

55 A tanfolyamok: közgazdasági, közigazgatási, szociálpolitikai, üzemszervezési, munkásmozgalmi, munkáskultúra és sport, világpolitikai és világgazdasági, filozófiai, magyar történelmi, Szovjetunió a szocializmus országa

56 4106/1949. Korm. Sz. Rendelet (MK 1949 VI.26. 134. sz.)

57 3280/1949. Korm. Sz. Rendelet (MK 1949. IV.9. 77.sz)

58 1948. évi LVIII. törvény Külügyi Akadémia létesítéséről

59 1047/1952(XI. 21.) Mt. határozat

említetteken kívül még más egyéb, szintén akadémiának nevezett szakmai-politikai képzést biztosító tanfolyamok is működtek ebben az időszakban (például MDP Kultúrpolitikai⁶⁰ és Politikai Akadémia⁶¹).

Hogy a Magyar Dolgozók Pártja hatalomra jutását követően mennyire kiemelt fontosságot tulajdonítottak a Külügyi Akadémiának, jelzi, hogy egyedüliként törvény intézkedett létesítéséről. A Külügyi Intézetben korábban is létezett egy kétéves külpolitikai és diplomáciai tanfolyam A tanfolyam anyagában változtatásokat vezettek be, az iskolát pedig Külügyi Akadémiának nevezték el⁶². A létrehozandó intézmény fontosságát az is jelzi, hogy nagyjából két hét múlva a Politikai Bizottság is foglalkozott a Külügyi Akadémiával (Javaslat a Külügyi Intézet 2 éves külpolitikai és diplomáciai tanfolyamának megszervezésére)⁶³, két évre bontva és pontosan meghatározva a tantervet és az előadókat. A javaslatban leszögezték, hogy a jelentkezést nem szabad iskolai végzettséghez kötni, hanem a felvételin a rátermettséget kell megvizsgálni, az életrajz alapján pedig megszűrni a jelentkezőket. 1952-ben a Külügyminisztériumban megállapítást nyert, hogy „a jelenleg létező kétéves Külügyi Akadémia nem felel meg rendeltetésének”, ezért helyére hároméves Külügyi Főiskolát kell létrehozni⁶⁴, emellé pedig egyéves diplomáciai tanfolyamot létesíteni. 1954-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa rendeletileg, jogutód nélkül megszüntette a Külügyi Főiskolát. Ennek nagyon egyszerű oka volt: ettől az időtől kezdve a Szovjetunió diplomataképző egyetemén⁶⁵ fogadtak magyar hallgatókat is, a magyar hivatásos diplomatákat ott képzeték az egész szocialista korszakban.

A Büntetőbírói és Államügyészi Akadémiát a 4181/1949 Korm. sz. rendelet⁶⁶ létesítette 1949 augusztus 6-án. A Büntetőbírói és Államügyészi Akadémia feladata a kormányrendelet szerint az volt, hogy „népi származású” kádereket képezzen egy év alatt, akik büntető ügyekben ítélőbírói és államügyészi feladatok ellátására alkalmasak.. A rendelet szerint az Akadémiát érintő minden ügyben az igazságügyi miniszteré a végső döntés joga. Ő dönt a jelentkezők felvételéről, dönt az intézmény igazgatójának személyéről, az előadókról, mi több, az egyéb személyzetről is. „Az akadémia tanulmányi és vizsgarendjét, tovább a

60 MNL OL M-KS 276. f. 86. cs. 7. ő.e. 5., 12-13. pp.

61 MNL OL M-KS 276. f. 54./19. ő.e. 2., 19-21. pp., 276. f. 54. cs. 79. ő.e. 4., 30. pp.,276. f. 86. cs. 40. ő.e. 1., 4.

pp., 276. f. 54. cs. 82. ő.e.2-4. pp., 276. f. 86. cs. 83. ő.e. 1.,37. pp., 276. f. 86. cs. 106. ő.e. 1., 12-13. pp.

62 M-KS 276. f. 80. cs. 7. ő.e. 1-7. pp. 1948. okt. 22.

63 MNL OL M-KS 276. f.53. cs. 14. ő.e. 16-18. pp.1948. nov. 8.

64 MNL OL XIX-I-1-k 1945-64. Adminisztratív Iratok (23.doboz) Külügyi Akadémia

65 MGIMO – Moszkovszkij Goszudarsztvennij Insztyitut Mezsdunarodnih Otnosenyij – Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézete

66 Magyar Közlöny 1949. 163. sz.)

hallgatókra irányadó fegyelmi szabályokat az igazságügyi miniszter állapítja meg.” – így a rendelet.

Az igazságügyi apparátus személyi állományának és működésének teljes átalakítása a következő évben vette kezdetét az 1950. október 1-én a MDP Politikai Bizottsága elé terjesztett igazságügyi minisztériumi és a Magyar Dolgozók Pártja Adminisztratív Osztályának „az igazságügyi apparátus átszervezésére”⁶⁷ tett javaslatával. Eszerint az átszervezést az teszi szükségessé, hogy az igazságügyi apparátus személyi összetétele nem változott a Horthy-kor óta, ezért a személyi állomány nem felel meg a népi demokratikus Magyarország működése által támasztott követelményeknek. „Munkáskáder a bírói és ügyészi karba a legutóbbi időkig egyáltalán nem került.”⁶⁸ A javaslat szerint az igazságügyi apparátus túlméretezett, továbbá egyáltalán nem alkalmazkodik az ország közigazgatási szervezetéhez.

Problémát jelent az is – így a javaslat –, hogy a képzés túlságosan hosszú időt vesz igénybe (nyolc év).

„A legsürgősebben biztosítani kell, hogy az igazságügyi apparátus a szocializmust építő dolgozó nép hathatós fegyverévé váljon az ellenséggel vívott harcban.”⁶⁹ Ennek megfelelően 1950 végén 366 bírót 54 ügyészt, 178 fogalmazót, 19 minisztériumi előadót, összesen 676 fogalmazási alkalmazottat és 876 kezelő személyzeti dolgozót bocsátottak el állásából. Látható, hogy milyen űr támadt a szakember-gárdában, a megüresedett álláshelyeket – a szovjet példa nyomán – a Bírói és Államügyészi Akadémián végzett

„szakembereknek” kellett volna betölteniük.

Ehhez két megjegyzés kívánkozik. Az egyik: az Akadémiára küldendő hallgatókra párt- és tömegszervezetek, minisztériumok tettek javaslatokat (a népi ülnökök soraiból, kis számban az igazságügyi apparátusból, minisztériumoktól, DISZ-től, szakszervezetekből, egyéb tömegszervezetektől, üzemi vagy kerületi pártszervezetekből). Az előkészítő tanfolyamra behívottakról többféle információt is összegyűjtöttek (szociális származás, munkahely, párttagság kelte, mozgalmi funkció, házastárs párttagsága). Az előzetes képzettség szintje nem szerepel a begyűjtött információk között. A másik: a hallgatók előzetes tanulmányairól (illetve azok hiányáról) azért mégsem lehetett nem tudomást venni, ezért az Akadémia hivatalos megindítása előtt egy négyhetes előképzést tartottak, magyar nyelvi (fogalmazás és helyesírás) és történelmi alaptudást, továbbá alapvető ideológiai anyagot és jogi alapfogalmakat tanítottak a jövendő hallgatóknak. Ennek a négyhetes tanfolyamnak

67 MNL OL M-KS 276. f. 53. cs. 62. ő.e.30-37. pp. „Javaslat az igazságügyi apparátus átszervezésére”

68 Uo.

69 Uo.

végén mégiscsak sor került egy kisebb rostálásra, az itt megfelelőnek bizonyultak megkezdhették tanulmányaikat az Akadémián.

Ez az 1949-ben rendeleti úton létrehozott oktatási intézmény 1953-ban bocsátotta ki utolsó végzőseit, több évfolyama ezután már nem indult.

A felsorolt akadémiák többsége 1953-ban megszűnt. A már említetteken kívül az akadémiák megszüntetésének két fontos oka volt: részint az egyetemek és főiskolák erre az időre megfelelő számú jól (a népi demokratikus Magyarország értelmiségével szemben támasztott kívánalmaknak megfelelően) képzett szakembert bocsátott már ki. Részint pedig az akadémiák által képviselt párhuzamos felsőoktatási intézményrendszer felszámolása jelentős költségvetési megtakarítással is járt, amire ebben az időben nagy szüksége volt az állam költségvetésének.

Az 1948-tól 1953-ig terjedő időszakban a magyar oktatási rendszer átalakítása is lezajlott, már a népi demokratikus rendszer elvárásainak megfelelő szakembereket képezte és bocsátotta ki. Így a hazai felsőoktatásból biztosítva volt az 1948 után megváltozott szakemberszükséglet biztosítása.

A legmegbízhatóbbakat és a kulcspozíciókba helyezendőket azonban a szovjet és a magyar vezetés nem magyar felsőoktatási intézményekben, hanem a Szovjetunióban kívánta kiképezni, ahol már majdnem harmincéves gyakorlata volt a párthű értelmiség kialakításának.