10 ÚJSÁGCIKKEK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK
10.1 Újságcikkek szovjetösztöndíjasokról
A „Látogatás a Lenin-hegyen” című cikk405 részletesen bemutatja a Lomonoszov Egyetem új épületét, és az egyik benne lakó magyar diákot: Tétényi Pált406. A cikk tulajdonképpen a Lomonoszov Egyetem új, a Veréb-hegyen felépült és akkor nemrég az egyetemisták által birtokba vett új épületéről407 szól. Ez a diák vezeti el a szerzőt az új kollégiumba, és ismerteti össze néhány ott lakó diáktársával. Közben megismerhetjük a kollégium beosztását, a kényelmet, amelyet nyújt a benne lakóknak.
A másik cikk408 a leningrádi Szaltikov-Scsedrin Könyvtárral ismerteti meg a magyar olvasót, a cikk végén a szerző: „Kulcsár István a leningrádi Zsdanov Egyetem újságírószakának IV. éves hallgatója”.409 A fiatal szerző részletes megismerteti a magyar olvasót a Szakltikov-Scsedrin Könyvtárban őrzött kincsekkel az ószláv egyházi szövegektől Nagy Péter korának irataiig, és a napról napra folytonosan gyarapodó újkori gyűjteményig. A cikkből a könyvtárban folyó tudományos munka, a tanulás és a művelődés képei villannak fel.
A könyvtár betölti hivatását: diákok hozzájuthatnak a tanulmányaikhoz szükséges legújabb szakirodalomhoz és tudományos folyóiratokhoz, a dolgozó szakemberek a munkájukhoz elengedhetetlen, legújabban megjelent szakkönyvekhez.
A két 1953 elején megjelent cikk optimizmusával szemben egészen másfajta írást olvashatunk az „Új világ” című lap 1955. február 24-i számában. Már a cikk címe is kételkedést sugall: „Szovjetösztöndíjasok voltak – és ma?” A cikk a Szovjetunióból hazatért volt ösztöndíjasok nehézségeivel foglalkozik. „Sok száz, talán sok ezer magyar ifjú fejezte be tanulmányait a felszabadulás óta a Szovjetunióban. Mi lett azokkal, akik a múlt év derekán tértek haza? Hogyan hasznosítják tanulmányaikat, tapasztalataikat? Valóra váltak-e terveik?
Előre megmondjuk: nem valamennyiüké.” – így a háromhasábos cikk bevezető része. Ezt volt ösztöndíjasokkal folytatott riportok követik. Szóhoz jutnak a cikkben a vasútnál elhelyezett fiatal szakemberek, akiknek diplomáját (vasúti közgazdász és egyéb vasúti szakképzettségek) a Magyar Államvasutak nem volt hajlandó felsőfokúként elismerni, és különböző szakszolgálati vizsgák letételére kötelezte őket, minden szakmájukba vágó feladattól pedig távol tartotta – tudhatjuk meg a cikkből. Persze, a cikkből nemcsak mi tudhatjuk ezt meg,
405 Szabad Nép 1953. szeptember 29.
406 Tétényi Pál (1929) – magyar kémikus. ’949-ben kezdett a Lomonoszov Egyetemen tanulni. 1954-ben szerezte meg diplomáját, kémiai szerv es katalízis szakon. További három évig maradt még Moszkvában és megszerezte a kandidátusi fokozatot. Hazatérése után az MTA Központi Kémiai kutatóintézetének munkatársa lett, ahol az izotópokkal kapcsolatos kutatásokban vett részt. 1985-től az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke lett.
Ugyanebben az időben az Országos Atomenergia Bizottság vezetését is ellátta.
407 Ez az épület is egyike a Moszkva jellegzetes városképéhez ma már szervesen hozzátartozó ún.
„magasházaknak” (высотные дома).
408 Szabad Nép 1953 szeptember 14.
409Kulcsár István – magyar újságíró.
hanem mindazok, akik annak idején az újságnak ezt a számát olvasták. „A nagy perspektívák, amik vezettek, itthon ízzé-porrá törtek.”- így látta saját akkori helyzetét a cikkben idézett fiatal szakember. Németh József, a MÁV vezérigazgató-helyettese pedig így fogalmazott:„…valljuk be, idegenkedve is fogadják őket, mintha attól félnének, hogy ezek a fiatalok valami vezető pozíciót akarnak. Így aztán nem egy esetben hátrányosabb helyzetben vannak azoknál, akik itthon végeztek.”
A cikkben szó esik még egy elektromechanikai technikusról, egy ipari tervgazdász-házaspárról és egy operaénekesről, akik mind hasonló cipőben járnak, nevezetesen, hogy egy sem volt közöttük, akik szakképzettségüknek megfelelő állást kaptak volna, ehelyett ál-pozíciókat kreáltak számukra, amelyeknek semmi köze a tanult szakmájukhoz. A cikk legvégén néhány pozitív példát is említ a cikk szerzője olyan volt szovjetösztöndíjasokról, akiket a szakmájuknak megfelelő állásokban helyeztek el.
Ez a cikk már abban az időben készült, amikor a Magyar Dolgozók Pártja legfelső vezetése, és a Tudományos és Kulturális Osztály komolyan kezébe vette a volt szovjetösztöndíjasok itthoni beilleszkedésének ügyét, megértve, hogy milyen veszélyt jelent 1500, a Szovjetunióból hazatért és munkahelyével, munkájával és életének alakulásával elégedetlen fiatal az ország számára. (Erről a disszertáció 7. fejezetében írtam.)
10.2 „A Szovjetunióban végeztek…”
1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Csoportja a Szovjetunióban diplomát szerzett egykori állami ösztöndíjasok körében vizsgálatot végzett, amelynek eredményeit „Az egyetemet végzettek beilleszkedése a társadalmi munkamegosztásba. II. A volt szovjetösztöndíjasok” címmel tettek közzé.410
A felmérést a Művelődési Minisztérium 1967 tavaszán kezdeményezte, azzal szándékkal, hogy felmérje, hogyan használta ki az ország az ösztöndíjasok szovjetunióbeli képzésében rejlő lehetőségeket.
A statisztikai elemzések adat-tömegét a Művelődésügyi Minisztériumban őrzött ösztöndíjas-adatlapok szolgáltatták. Ezek alapján az 1965. december 31. előtt végzetteknek kérdőíveket küldtek szét, a felmérés a visszaérkezett válaszok felhasználásával készült. Csak a felsőfokú végzettséget szerzettek adataival foglalkoztak, a tudományos fokozatot szerzettekéivel nem, valamint nem vették figyelembe a középfokú tanintézetekben végzettséget szerzőkéit sem.
410 A Szovjetunióban végeztek. Földvári Tamás – Kemény István – Szesztay András. Budapest, 1970
Nem szeretném részletesen tárgyalni a statisztikai elemzésekből kapott eredményeket.
A munkából a legfontosabbnak az elemzés szerzőinek következő megállapításait tartom.
A felmérésben részt vevők több olyan kérdést is kaptak, amelyek a szovjetunióbeli képzés hatékonyságára vonatkoztak. A volt szovjetösztöndíjasok válaszaiból az látszott, hogy a tanulmányaikat későbbi években a Szovjetunióban megkezdők egyre kedvezőbben értékelték a kapott képzést. Ezt az magyarázhatja, hogy az egyre későbbi évfolyamok kiküldésénél egyre nagyobb mértékben érvényesültek az ésszerű tervezés egyre szigorúbb szempontjai és a magyar állam gazdasági érdekeinek figyelembevétele. Az egyre később kikerült évfolyamok egyre magasabb szintű alapképzettsége egyre eredményesebb szovjetunióbeli tanulást tett lehetővé.
A másik fontos megállapítás, hogy azoknak a válaszai, akik a magyarországitól maximálisan különböző tananyag-összetételű szakot végeztek, lényegesen kedvezőbbek, mint a kevésbé mélyen szakosítottaké. Ez azt jelenti, hogy a felmérés készítői szerint elsősorban olyan szakmákban volt érdemes fiatalokat kiképeztetnünk, amely szakmáknak itthon egyáltalán nem volt oktatási intézményük.
Sokan úgy nyilatkoztak, hogy a Szovjetunióban kapott tudásuk kevés. A megkérdezettek között nagyon sokan úgy érezték, hogy semmi olyan szakismeretet nem szereztek, amelynek az elsajátítására itthon nem lett volna módjuk.
Ez a szociológusok által készített, nagy adattömegen alapuló felmérés olyan eredményekre vezetett, amelyeket olvasva felmerül a kérdés: van-e értelme (kevés kivételtől eltekintve) olyan szakemberek képzését támogatni szovjet felsőoktatási intézményekben, akiket az itthoni felsőoktatás is képes lenne kiképezni. A felmérés eredménye arra int – így a kutatási beszámoló -, hogy szükségleteink mérlegelését még sokkal nagyobb körültekintéssel kell elvégezni. Vagyis: olyam szakok elvégzésére kell diákokat kiküldeni a Szovjetunióban, amelyek oktatása Magyarországon nem biztosított
Elkészült tehát a diákok szovjetunióbeli képzéséről egy konkrét adatokon alapuló felmérés és az adatok elemzése, amely óvatosan megfogalmazott bizonyos végkövetkeztetéseket. Az eredmények birtokában jelentősebb módosításokat lehetett volna végrehajtani a kiküldésre kerülő diákok számában és szakelosztásában.
10.3 „Feledhetetlen esztendők”
1978-ban a Magyar-Szovjet Baráti Társaság az ösztöndíjas-képzés szovjetunióbeli megindulásának 30. évfordulójára kiadott egy könyvet,411 ebben 25 volt szovjetösztöndíjassal készült interjút tettek közzé. A kiadó szervezet (Magyar-Szovjet Baráti Társaság) szándéka szerint ez a kötet a pályájukon és egyéni életükben sikeres, nem egy esetben az akkori Magyarországon közismert volt szovjetösztöndíjasokat mutat be. Olyanokat, akiknek addigi életútja tipikusnak is nevezhető. A 9. fejezetben láthattuk, milyen szakterületekre irányították itthon a Szovjetunióban végzett fiatalokat. A „Feledhetetlen esztendők” című riportkötet a legkorábban, tehát az ötvenes évek közepén végzettek közül is azokat szólaltatta meg, akik a hetvenes években az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány, a sport és a kultúra vezető posztjain dolgoztak, és ott tevékenységük nagyon sikeres volt.
Néhány kivételtől eltekintve a megszólaltatott riportalanyok mind nagy szegénységből és hiányos előképzettséggel kezdték az egyetemet. Óriási erőfeszítések árán jó eredményeket értek el, tanulmányaik befejezése után hazatérve pedig kemény munkával igen sikeresek lettek pályájukon.
A könyvben megszólaltatott 25 embert úgy válogatták össze, hogy rajtuk keresztül a Szovjetunióban végzett szakemberek minél szélesebb körét tudják bemutatni: többen közülük olyan speciális képzéseket kaptak a Szovjetunióban, amelyek Magyarországon nem szerepeltek az egyetemeken oktatott szakok között (mérnök-közgazdász, urángeológus, mezőgazdasági gépek üzemeltetése és javítása, repülőgép-javító, hídépítő mérnök, automatizálás, számítástechnika). Az ipari szakemberek mellett a kultúra különböző területein sikerrel működő szakemberek is szóhoz jutnak a kötetben (újságíró, a Balettintézet igazgatóhelyettese, két könyvkiadó vezető munkatársa, filmrendező, a Vívószövetség főtitkára). A teljes képhez a tudomány képviselői is hozzátartoznak: középiskolai orosznyelv-tanár, orosz irodalomtörténetet oktató egyetemi orosznyelv-tanár, marxizmus-leniniznust oktató orosznyelv-tanár, történész.
A riportkötetben megszólaltatottak nemcsak szakmailag, magánéletükben is sikeres emberek voltak, akik a társadalom számára példaként szolgálhattak. A 25 riportból megismert életutak azt sugallják az olvasónak: bár nem minden volt szovjetösztöndíjas sorsa alakult így, ahogy a bemutatottaké, lehetséges, hogy a többiek nem magas beosztásokban dolgoznak, nem kiemelt fontosságú területeken, azonban a bemutatott volt szovjetösztöndíjasok pályája mégis
411 Feledhetetlen esztendők. MSZBT. 1978
tipikusnak tekinthető, mert a maguk helyén mindannyian ugyanennyire elkötelezetten dolgoznak hazájuk érdekében.
A Magyar-Szovjet Baráti Társaság által kiadott kötet az ösztöndíjasok szovjetunióbeli képzését mint sikertörténetet mutatja be.