Ösztöndíjas-felelős

Mint láttuk, Szekfű Gyula követi működése idején, Szekfű többszöri sürgetésének eredményeképpen, a követet hivatalosan megbízták az ösztöndíjasok képviseletével a szovjet szervek előtt. A Szovjetunióban tanuló ösztöndíjasok napi ügyeinek intézése pedig ettől kezdve hallgatólagosan a követség valamely, a követ által megbízott munkatársának feladata lett a kezdeti gazdátlanság után.

A MDP hatalomra kerülése után röviddel (1948. szeptember 30.) a MDP Szervező Bizottsága tárgyalta a szovjetösztöndíjasok ügyeinek intézésével megbízandó követségi tisztviselő ügyét. „A Szervező Bizottság elfogadja a Külügyi Osztály javaslatát a Szovjet Unióba kiutazó ösztöndíjasokkal való kapcsolat fenntartására vonatkozólag azzal, hogy minden csoportnak legyen egy bizalmija, ezeket a bizalmiakat a magyar követség egy kommunista tisztviselője tartsa össze.”³²¹ Tehát, félreértés ne essék, nem arról volt szó, hogy egy új követségi státuszt kell a moszkvai nagykövetségen létesíteni az ösztöndíjasok ügyeinek intézésére, hanem, hogy a követség egy párttag munkatársa, egyéb feladatai mellett, foglalkozzon az ösztöndíjasokkal kapcsolatos napi feladatokkal.

Kevesebb, mint egy hónap elteltével megszületett a döntés: A Szervező Bizottság elfogadta a Külügyi Osztály javaslatát: Rózsa György követségi titkárt megbízták az ösztöndíjasok ügyeinek intézésével.³²² Egyetlen baj volt csak ezzel a megbízással kapcsolatban: Rózsa György azért érkezett Moszkvába, hogy a moszkvai rádió magyar bemondójaként dolgozzon. Tehát az ösztöndíjasokkal kapcsolatos teendőket csak mint egy

„mellék-feladatot” kapta. A rádiónál végzett munka azonban egész embert kívánt, úgyhogy Rózsa György 1949. december 17-én kelt levelében³²³ kérte, hogy a feladatot ruházzák másra, mert a rádiónál végzett munkája nem egyeztethető össze a pártfelelősi feladatok végzésével.

Az ösztöndíjas-felelős kérdésére tehát továbbra sem volt megoldott. Radványi János miniszteri segédtitkár feljegyzéséből (1949. október 7.)³²⁴ az látható, hogy a követségen még mindig nem volt egyetlen munkatárs sem, akinek ne egyéb munkája mellett kellett volna az ösztöndíjasokkal foglalkoznia. „A Pártközpontban ennek a kérdésnek az előadója Ságvári elvtársnő, a Szovjetunióban pedig Keresztes Júlia követségi attasé, aki azonban elsősorban

321MNL OL M-KS 276. f. 55. cs. 30. ő.e. 6. p. Ezt a javaslatot a Külügyi Osztály előterjesztése alapján tárgyalta a Szervező Bizottság.

322 MNL OL M-KS 276. f. 55.cs. 36. ő.e. 31. p.

323 MNL OL XIX-J-1-k Szovjet Adminisztratív iratok (25. doboz)

324 MNL OL XIX-J-1-k Szovjet Adminisztratív iratok 1954-64 (23. doboz) Radványi János miniszteri segédtitkár feljegyzése 1949. október 7.

Párt-megbízott.” „Hivatalos vonalon Párt-utasításokat a Közoktatásügyi Minisztérium Egyetemi Ügyosztálya hajtja végre, Moszkvában a kapcsolatot a Külügy tartja. A Közoktatásügyi Minisztériumban a felelős Szávay és Szántó elvtársak, a Külügyben Kálló és Radványi elvtársak.”³²⁵

1949. október 23-án kelt levelében Szobek Antal nagykövet jelentést³²⁶ küldött haza, nem tudni, kinek, az irat mindenesetre a MDP Káder Osztályának anyagában található.

Szobek Antal úgy tudta, hogy a „párt által (Rákosi elvtárs)” megbízott Keresztes Júlia követségi attasé intézi a Követségen az ösztöndíjasok ügyeit. A Káderosztály viszont Szilánk elvtársat bízta meg az ösztöndíjasok politikai irányításával. Ő viszont délutántól éjszakáig a szovjet rádió alkalmazásában dolgozott, vagyis az ösztöndíjasok politikai ügyeinek irányítására, a velük való törődésre vajmi kevés ideje maradt. „Kérem az ügy tisztázását, hogy Szilánk elvtárs munkáját az illetékeseknek bejelenthessem.”

A hosszas huzavona és zűrzavar után 1950. március 28-i ülésén a MDP Titkársága elé terjesztett javaslat alapján Petrák Ferencet nevezték ki a magyar követségre ösztöndíj-felelősnek.³²⁷ Keresztes Júlia továbbra is foglalkozott az ösztöndíjasokkal, de Petrák Ferencnek alárendelve. Petrák Ferenc a kinevezési javaslatához készült jellemzés szerint a szakszervezeti mozgalomtól jutott el a párttagságig. Fiatal korától fogva a szakszervezeti mozgalomban tevékenykedett, ösztöndíjas referenssé történt kinevezését megelőzően alosztályvezető volt a SZOT Szervezési Osztályán. „Értelmes, fejlődőképes elvtárs. Jó szervező. Fejlődését fékezi, hogy nem foglalkoztak vele felettesei megfelelően és úgy látja, hogy mellőzve van…..Új munkaterületén ki fog bontakozni.”

Tehát három évnek kellett eltelnie 1947 eleje óta, vagyis az első, a teljes képzés idejére a Szovjetunióba érkezett ösztöndíjas-csoport tanulmányainak megkezdése óta, hogy végre kinevezett „gazdája” legyen a magyar nagykövetségen az ösztöndíjasok ügyeinek.

Ahhoz azonban, hogy érdemben lehessen az ösztöndíjasok ügyeivel foglalkozni, a kinevezett gazda még kevés. A referensnek valamilyen módon kapcsolatot is kell teremtenie az ösztöndíjasokkal. Természetesen lehetett leveleket váltani, ez azonban az élő kapcsolatok fenntartására és nem utolsó sorban a diákok ellenőrzésére vajmi kevés lehetőséget nyújtott. A diákok a Szovjetunió számtalan városában voltak szétszórva, ezek ezer kilométerekben mérhető távolságra feküdtek Moszkvától.

325 Uo.

326 M-KS 276. f. 90. cs. 96. ő.e. 97. p. „Jelentés az ösztöndíjasok ügyében”

327 M-KS 276. f. 54. cs. 92. ő.e. 4. és 66. pp.

A diákok végiglátogatása mégsem ezért volt lehetetlen, hanem azért, mert sem a követség munkatársai, sem a diákok a szovjet rendelkezések értelmében nem utazgathattak szabadon az országban, Moszkva illetve telephelyük közigazgatási határait nem hagyhatták el, az utazáshoz külön engedélyt kellett kérni.

Már 1949 augusztusában Berei Andor, a Külügyminisztérium államtitkára a következőket írta Molnár Erik akkori nagykövetnek: „Az ösztöndíjasok összefogása érdekében igen nagy jelentősége van annak, hogy Keresztes Júlia elvtársnő érintkezésbe tudjon lépni az összes ösztöndíjas csoportokkal, vagyis a vidéki városokban elhelyezettekkel is.³²⁸”

Szobek Antal ezzel kapcsolatban próbált valamiféle változtatásra lehetőséget teremteni 1950. április 27-én Szamarin miniszterhelyettessel folytatott tárgyalásán a Szovjet Felsőoktatási Minisztériumban.³²⁹

„Helyesnek tartja, hogy mindazokban a városokban, ahol nagyobb csoportokban vannak ösztöndíjasaink, az illető szakreferens leutazhasson, de egyébként mindenütt a legnagyobb rend és fegyelem alatt tartják ösztöndíjasainkat, és amint azt már az elején elmondta, erre semmilyen komoly panasz nincs.” Vagyis szükségtelen az ösztöndíjasokhoz utazgatni és ott ellenőrizni, a szovjet szervek kellőképpen ellenőrzik a külföldi diákokat.

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a követség nem tudta ellenőrizni, irányítani a kiküldött szovjetösztöndíjasok tanulmányi munkáját, életmódját a távol fekvő városokban, semmiféle hatást nem tudott rájuk gyakorolni, csak levelezés útján. Havonta esetleg váltott néhány levél a gyakorlatban azt jelentette, hogy a diákok kikerültek a magyar szervek ellenőrzése alól.

Két év elteltével az akkori nagykövet, Szkladán Ágoston, és az ösztöndíjas-referens, Petrák Ferenc munkáját meglehetősen rossz színben feltüntető jelentések érkeztek a budapesti pártközponthoz.

1953. január 13-án megbeszélést tartottak a budapesti Pártközpont Agitációs és Propaganda Osztályán.³³⁰ Ezen a megbeszélésen Petrák Ferencnek felrótták, hogy nem alakított ki közvetlen kapcsolatot az ösztöndíjasokkal, csak a vezetőkkel érintkezett.

„Meleg, őszinte érdeklődés nem tanúsít, ehelyett bürokratikus és türelmetlen a hozzá forduló ösztöndíjasokkal szemben. Nem tanult meg oroszul, és nem alakított ki jó viszonyt a

328 MNL OL XIX_J_42-b Ösztöndíjas ügyek 1946-60. 21/szig.biz-1949

329 MNL OL XIX-J-1-k Szovjet Adminisztratív Iratok 1945-64 (25. doboz)

330 MNL OL XIX-J-1-k Szovjet Adminisztratív Iratok 1945-64. (22. doboz) Értekezlet az Agitációs és Propaganda Osztályon Petrák Ferenccel kapcsolatban 1953. jan. 17.

nagykövetség más beosztottaival. Mód Aladár szerint a legnagyobb hiba Petrák Ferenc munkájában az volt, hogy „nem elég jó összekötő kapocs az ösztöndíjasok és a hazai szervek között”. Szükségesnek tartotta, hogy az ösztöndíjasok ügyeivel ne egy, hanem legalább három ember foglalkozzék, „mert az 1500 hallgató apró ügyeihez is kevés két ember, s el kell érni, hogy a beosztottak túlterheltsége ne eredményezze, azt, hogy ilyen bürokratikusan intézzék az ösztöndíjasok ügyeit.”³³¹

A vizsgálat lezárultával újabb megbeszélést tartottak a MDP Agitációs és Propaganda Osztályán,³³² Mód Aladár az értekezlet eredményeit a következőkben foglalta össze: „az ösztöndíjasok munkájáért a nagykövet elvtárs a felelős”, „a nagykövetségen 3 elvtárs foglalkozzék az ösztöndíjas ügyekkel”, „az egyes szakminisztériumokban az ösztöndíjasok ügyeiért a miniszterhelyettesek legyenek felelősek”. Megjegyezte ezen kívül, hogy Petrák Ferencet nem szükséges hazahívni, mert a következő évben kiküldetése úgyis véget ér.