Beatificationis seu Declarationis Martyrii V. V. Servorum Bei
Marci Crisini Canonici Strigoniensis Stephani Pongrácz et Melchioris Grocleczii
Sacerdotum e Societate Jesu Cassoviae
in odium Fidei ab liaereticis interfcctorum.
E m e ac Rrne Domine mi Obsme. Postulator Causae Beatificationis seu Declarationis Martyrii V. V. Servorum Dei Marci Crisini Canonici Strigoniensis, Stephani P o n g r á c z et Melchioris Grodecz Sacerdotum e Societate Jesu obtinuit a Sanctissimo Domino Nostro Leone Papa X I I I . , ut in ista Archidioecesi Strigoniensi Euiinentiae T u a e concredita iuridica fiat perquisitio scriptorum íisdem V. V . Servis Dei quomodolibet attrihutorum ; verum servata Instructione a R. P. D. J o a n n e Baptista Lugari Sanctae Fidei P r o m o t o r e apposite tradenda. Qaurn itaque idem Sanctae Fidei Promotor eiusmodi sibi commisso muneri satisfecerit ; grave ne sit ipsi Eminentiae Tuae rem omnem iuxta Instructionen! quae hisce litteris adiicitur executioni rite demandare. Interim Eminentiae T u a e manus humillime deosculor Romae die 26. Julii 1899.
Eminent;ae Tuae humillimus et addictissimus famulus C. Card. Mazzella m. p. Praef. D. Panici m. p. Seer. L.
S. E m o ac h'mo Domino Cardinali Claudio Vaszary Archiepiscopo Strigoniensi.
Strigonien. seu Cassovien.
I N S T R U C T I O .
P r o E m o ac Rmo Dno Cardinali Primate Archie-piscopo Strigoniensi sive pro eius Yicario Generali, a u t alio viro in ecclesiastica dignitate constiiuto, ab alterutro deputando, quo in sua civitate et Arcbidioecesi p e r q u i r a t omnia et singula scripta, quae tribuuntur praefatis V. V, Servis Dei, sive haec ab ipsismet, sive aliéna manu iis dictantibus, vei eorumdem iussu, exarata fuerint.
E x apostolico Indulto per Decretum Sacrorum Rituum Congregationis die 1. Septembris 1859. concesso Causa pradictorum Venerabilium. Servorum Dei die 22 eiusdem mensis et anni introducta fuit ante perquisitionem et approbationem scriptorum eisdem V. V. Servis Dei attri-butorum : sub lege tamen, ut ad examen martyrii, et causae martyrii non procederetur, nisi ipsa scripta rite perquisita ac probata fuissent. Quum vero dubium super martyrio horum V. V. Servorum Dei, quam primum in Sacra Rituum Congregatione proponendum sit, Rmus P . Torquatus Armellini Sacerdos Professus et Postulator Generalis Societatis Jesu legitime constitutus, Sanctissimum Domininn Nostrum Leonem P a p a m XIII. supplex rogavitv
ut facultatem concedere dignaretur iuridicam scriptorum 20*
supradictis V. Y. Servis Dei, quocumque titulo attribu-torum perquisitionem perficiendi in locis a me desiguaudÍ3.
SSmus D. N. benigne his precibus annuit, dummodo omnia peragantur ad tramitem instruction^ a me apposite tradendae, et in loco seu locis a me desig-nandis, veluti patet ex Decreto diei 26. Junii vertentis anni 1899.
Quum itaque Y. Y. Servi Dei Marcus Crisinus Ca-nonicus Strigoniensis Stephanus, Pongrácz et Melchior Grodeczius e Societate Jesu Strigoniensi in Urbe et Archidioecesi aliquandiu morati sint, hac in Civitate et Archidioecesi praedictam perquisitionem fieri necesse est.
Porro, ex Urbani VIII. Decretis, scriptorum nomine, nedum veniunt opera, sed et tractatus, opuscula, medita-tiones, conciones, epistolae, supplices libelli, adversaria, et alia id genus, quae vel ab ipsismet Servis Dei, vel aliéna manu, iis dictantibus, vel eoruumdem iussu, exarata sint.
Monendi itaque omnes Christifideles Emi ac Rmi U. Cardinalis Archiepiscopi Strigoniensis iurisdictioni subiecti de hac scriptorum perquisitione a SSmo Dno Nro iniuncta, ut, ne censuris obligentur, siagula V. V. Ser-vorum Dei scripta, quae forte penes eos extent, Emo ac Rmo D. Cardinali Archiepiscopo, sive eius Vicario Generali, aut alteri deputato Ecclesiastico Viro, vel hac de re electo Tabellioni, vel propriis Parochis tradant, qui eadem Emo ac Rmo D. Cardinali Archiepiscopo, subinde mittant.
Monendi item, ut illos indicent, qui scripta illa detineant, et congruum praefiniatur tempus, non minus tamen viginti dierum, quo utrumque fiat. Haec autem iniunctio ope edicti peragenda esset ad valvas Ecclesiae Metropoli-tarae, et aliarum de more affixi. Si tamen id rerum adiuncta non ferant, eiusmodi SSmi mandatum patefieri poterit Parochorum opera, vel alio quovis modo, qui rei obtinendae par ab Emo et Rmo D. Cardinali Archiepiscopo, censebitur.
Si ab aliquo V. V. Servorum Dei scripta afferantur, Emus ac Rmus D. Cardinalis Archiepiscopus, ab ipso, qui ea tradet, iuramentum exiget veritatis dicendae et nihil occultandi, de quo interrogatus f u e r i t ; quod praestandum flexi? genibus, tactisque SS. Dei Evangeliis. Ilium deinceps interrogabit de qualitate et numero scriptorum, de loco et locis, ubi ea asservabantur, ac de aliis, quae ad rem pertineant, et num praeter allata scripta, alia, necne,
ipse habeat, vel sciat ab aliis detineri ; an fraus hac de re intercesserit, vel adversus casus : qui, quando, quomodo.
Quae interrogatoria, ac simul tradita responsa Cancellarius Curiae, vel Nótárius alter, sedulo adnotare debet, adiiciendo Oliorem numerum, quibus eadem scripta constent, et alia adiuncta necessaria et opportuna.
At si pateat, vel saltern coniiciatur, V. V. Servorum Dei scripta ab aliquo detineri, qui Emi ac Rmi D. Cardinalis Archiepiscopi iurisdictioni subsit, neque ea tradita fuisse, idem Emus ac Rmus D. Cardinalis Archiepiscopus ilium advocabit, eique pandet onus omnia et singula exhibendi scripta praefatoruui V. V. Servorum Dei, et eos etiam innuendi, qui ipsa habeant. Deinde ab eodam iuramentum exiget veritatis dicendae et nihil occultandi, de quo interrogatus fuerit. Postea illi proponet
interroga-t i o n s superius interroga-tradiinterroga-tas, aliasque addeinterroga-t pro re nainterroga-ta, si necesse sit. Haec autem fieri semper debent coram Pro-motore Fiscali, et cuncta in Actis describente Cancellario, sive altero Notario deputato.
Si relatum fuerit huiusmodi scripta esse in Biblio-theca vel Archivo publico, Emus ac Rmus D. Cardinalis Archiepiscopus, ea transcribi iubebit, atque exemplar legitime confectum, recte cum autographo collatum et authenticum declaratum, Processui inseretur.
Si vero appareat, vel saltern coniiciatur, V. V. Dei Servorum scripta iis in locis detineri, quae Emi ac Rmi D. Cardinalis Archiepiscopi iuiisdictioni minime subsint, eius erit hac de re Sacram Rituum Congregationem cer-tiorem facere, loca et homines indicando, qui ilia servent, ut Sacra Congregatio, quid in casu fieri opus sit, oppor-tune provideat.
Singula porro scripta, quae tradentur, vel alia quavis ratione reperiri poterunt, Emi a Rmi D. Cardinalis Archiepiscopi sigillo obsignabuntur, ac prouti extant, transmittentur ad S. Rit. Congregationem. Quod etiam fiet de exemplaribus, quae a Cancellario conficientur, vel ab altero Notario deputato, aut desumentur ex Archivis, aut aliis locis publicis.
Quae quidem omnes diligentiae adhibitae ad scripta V.
V. Servorum Dei perquirenda ab Archiepiscopalis Curiae Cancellario, sive ab altero Ecclesiastico Notario deputato in Processiculum referendae sunt, qui ad S. Rituum Con-gregationem una cum repertis scriptis transmittantur. Hie vero Processiculus confici, et Romae transmitti debebit, etiamsi nulla scripta reperta fuerint. Huic Processicule S. R. Congregations litterae, et haec mea Istructio, vel eiusdem exemplar adiicientur. Ipse porro Emus ac Rmus D. Cardinalis Archiepiscopus, utroque in casu Processi-culum subscribet, et suo sigillo obsignabit.
Si quae autem desiderentur adhuc, Emi ac Rmi D.
Cardinalis Archiepiscopi Strigoniensis, atque eius Yicarii Generalis commendantur religioni, prudentiae, atque in rebus gerendis dexteritati, quibus SSmus D. N. et S.
Rituum Congregatio plurimum in Domino confidunt.
JO. BAPTISTA LUGARI, m. p.
S. C. Adv. S. Fidei Promotor.
Mandato huic apostolico humillime morem gerentes praesentium serie omnibus et singulis cunctorum curialium templorum parochis eorumque vices gerentibus necnon regu-larium ecclesiarum rectoribus praecipimus et mandamus, ut praefati decreti tenorem futura Dominica, (quae est XVI.
post Pentecosten et dies 10 Septembris) festo quippe nomi-nis B. M. V. fidelibus ex ambone publicent eosque serio moneant, ut si quae scripta Venerabilium Servorum penes so detineant, eadem curionibus tradant ad curiam
archi-episcopalem deducenda et examinanda.
Volumus insuper, ut praemonito mane fideli populo in cultu promeridiano supplicatio fiat ad impetrandam a Deo gratiam, quatenus processus de quo agitur, quo ocyus finiatur et optatum exitum obtineat. Ad banc igitur intentionem eadem die recitatibur ubique in cultu pome-ridiano Rosarium B. M. Y. adiecta in fine oratione Pauli Principis Esterházy ad Magnam Nostram Dominam.
Datum Strigonii 5. Sept. 1899.
Glandias Card. AEppus.
RELIGIO. 157
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Szatmári egyházmegye, aug. 20. Egy örömnap Királyházán. *) —
Távolvidéki, tiezta katholikus, elég vallásbuzgó ma-gyar községből jöttem ide — e vegyesajku és vallású nagyközségbe, hol nem régen tartózkodom és már sok lelki örömet élveztem . . . Engedje meg, mélyen tisztelt Szerkesztőség: hogy a ma itt lefolyt templomi szép ün-nepségről lelki örömmel Írhassak! — Amint értesültem — az itteni róm. kath. buzgó lelkész már több áhitatos Mária-, Élő-rózsafüzérbeli, Skapulare , Oltáregyleti-, Örök síentségimádási társulatot hozott létre; most pedig a plébánia- és számos fiókközségbeli szegények örömére megalakította a páduai szt. Antal tiszteletére a hivek nagy egyesületét.
Ma áldotta meg — többhavi fáradozás után — D. Gy.
lelkész a kevés jómódú, de annál több szegénysorsu hivők adakozásából, filléreiből és saját hozzájárulásából felállított gyönyörű (120 cm. magas) pád. szt. Antal-szobrot, a szegények kenyerére gyűjtő perzse'ylyel, mely egy diszes állványon két nagy művirágcsokor között elhe-lyezve, arany paszománttal körülszegélyezett biborbársony háttérrel — a legkellemesb benyomást szerezte annyival inkább, mert az egészet természetes válogatott virágokból guirland koszorú övezte. — A 10 órai beharangozás után zsúfolásig megtelvén ájtatoskodókkal a templom, a szobor-állvány két oldalát elfoglalván mintegy 50—60, többnyire fehérbe öltözött és égő gyertyát tartó ártatlan koszorús leányka, meggyújtatván az összes oltárok, a luszter és a lourdesi Mária-kápolna gyertyái, megszólalt orgonaszó mellett a pád. szt. Antalt dicsőítő ének, melynek elhang-zása után — a helybeli r. k. hívőkből alakult fuvóhang-szeres zenetársulat örömriadó hangjai között a főoltár elé lépett diszes fehér selyempalástban a lelkész, rövid csendes ima után — 4 ministránssal a szobor elé vonult és meg-áldván, megszentelvén azt, a mellette álló oldaloltár zsá-molyára lépett és a kettősünnep — szt. István király dicső ünneplése és a jelzett alkalomból egy oly hathatós, szivet-lelket magával ragadó szt. beszédet tartott, aminőt ritkán volt szerencsém hallhatni. — E n n e k befejeztével — kereszt és zászlók elővitele s harangzugás között meg-indult a körmenet a templom körül, elől menvén a koszorús leányok, utánuk az „élőrózsafüzér-társulat"-beli nőnem — páronkint, — égő gyertyákkal, az azt követő énekkar a kántor elmondása után énekelte a Beregi (Dr Buza) Sándor által ihletve szerkesztett a „Páduai Szt. Antal Lapjá"-ban megjelent „Oh szent Antal" kezdetű „Dicsér-jétek, tiszteljétek ti keresztények" — dallamu éneket; a távol háttérben követő nagy hivősereg pedig a pappal ájtatosan mondta a rózsafüzért. — Visszatérvén a körmenet, a főoltár előtt felhangzott a „Te Deum", melyet az énekkar a zenetársulat zenekisérete mellett elénekelvén, azt, a lelkész hálaimája zárta be. — A lelkész az oltártól visszament a sekrestyébe miseruhát ölteni és a kóruson felzendült orgonakiséret mellett a régi, de kedve? dallamu ének: „Ah ! hol vagy magyarok tündöklő csillaga" . . . stb. Az ének vége felé az oltárhoz lépett az
*) Eddig kiszorult.
áldozár és megtartotta az ünnepélyes énekes szt misét, mely alatt a jelzett zene- és énekkar dicséretesen működött s ugyanaz a mise végén rágyújtott *) az „Isten áldd meg a magyart!" darabra. Ezzel végződött a szép királyházai ünnepély, melynek emlékét sohasem felejtjük el.— Vajha sok ily buzgó hitközség és lelkipásztor volna Magyar-országon ! ! S. K.
Róma, szept. 6. A Vatikánból. —
XIII. Leo pápa, a ki utolsó betegsége óta csak háromszor kocsikázott ki a vatikáni kertekbe, aug. 31-én, minthogy ezen a napon audiencziák nem voltak, már kora reggel kivonult a szabadba, a palazzinában ebédelt és a délutánt is a kertben töltötte. Általában emlegetik, hogy XIII. Leo a szerencsésen kiáltott műtét óta mintha meg-ifjodott volna. E napokban ő szentsége Gotti bibornokkal, az indulgentiák congregatiójának praefectusával egy con-stitution dolgozik a szentoivasóról, melyet a congregatio nemsokára közölni fog. Ebben a constitutióban mind az a privilégium és indulgentia megerősítést nyer, melye-ket XIII. Leo pápa a szentolvasó-ájtatosságának kezdet óta adott. A mi a vatikáni hivatalokban és a nuntiaturák-ban levő üresedések betöltését illeti, hát arról csakugyan volt és van szó, csakhogy a dolog, ugy látszik, még kissé váratni fog magára. Az olasz szabadelvűeket nagy haragra gyulasztotta Kopp boroszlói biboros érsek nyilat-kozata a német katholikusok neissei nagygyűlésén, hogy a katholikusok nem fognak addig megnyugodui, mig
„szent Péter széke teljes világi hatalmát és az egyház teljes szabadságát vissza nem kapja." A dolog érthető.
Azok az urak azt hitték, hogy a római kérdést sikerölt szerencsésen kivégezniök. Tehát mikor látjuk, hogy az él és körüljár a világon, az uraknak borsódzik a hátuk.
KATH. EGYESÜLETI ÉLET
és
KÖZTEVÉKENYSÉG.
A kath. l e g é n y e g y e s ü l e t e k k o n g r e s s z u s a . (Vége.)
A gyűlés azután áttért a programm 3. és 4. pont-jára t. i. a rendező ülés, vándorkönyvek és a felvételi ünnepségek tárgyalására.
A rendező ülésekre vonatkozólag határozatba ment, hogy azokon csakis a legény-egylet rendes tagjai vegye-nek részt. A vándorkönyvet illetőleg pedig, hogy csak oly utazó legény kapjon valamely egyletben segélyt, aki ily könyvet föl bir mutatni. A segélyre vonatkozólag a gyűlés kimondotta, hogy általában nem helyesli a pénz-beli adományt, hanem e helyett élelmet és szállást. A harmadik pontra nézve határozatba ment, hogy az u j tagok mindig a megfelelő ünnepélylyel vétessenek föl az egyletbe.
Az alapszabályok 11. §-a értelmében a szövetkezet elnöke az egyházmegyei Főhatóság engedelmével a szö-vetkezethez tartozó legény-egyleteket minden évben
meg-*) No no ! Meg van-e az ilyen ? Szerk.
nézi. A mire nézve Schiffer Ferencz elnök megjegyzi, hogy ő eme kötelezettségének meg fog felelni, de arra kéri az elnököket, hogy ily látogatása alkalmával min-dennemű ünnepségeket mellőzzenek. 0 — úgymond — a kath. legény-egyesületeket látogatásai alkalmával minden-napi állapotukban akarja látni.
A gyűlés Schiffernek eme kijelentéseit nagy tetszés-sel fogadta a diszelnök pedig meleghangú szavakkal fejezte ki köszönetét az egyesület nevében az elnöknek ezen Kolping szellemére való buzgalmáért. Azután az egyes egyletek belügyeit érintő ügyek megbeszélésére tért át a gyűlés.
Tliym Adolf budai alelnök hangsúlyozza mindenben az egyöntetűséget : kéri az egyes egyesületekben divatban levő kártyajátékok eltörlését, a tánczmulatságok megszo-rítását s hogy a testvéregyletek a körükben tartandó mulatságokról ne tudósítják egymást stb. (Helyeslés.) Dr Steiner Fülöp megyés püspök ur ő méltósága atyai biza-lommal kéri a legény egyleti elnököket, hogy ne feled-kezzenek meg a kath. tauonczokról, kik igen sok helyen mostoha bánásmódban részesülnek. Nagy áldás már a kath. legény-egylet is, mert az a kath. legény buzditója és bátoritója annak a kath. tanoneznak a kihez az a tanoncz fiúi bizalommal ragaszkodik. A diszelnök kéri az elnököket, érintkezzenek gyakrabban a mesterekkel, kös-sék azok szivére a tanonezok lelkiüdvét s talán nem volna felesleges mesteregyleteket alakítani, ezek sokat tehetnének a jó ügynek. (Altalános tetszés.)
Ezután az alapszabályok 10. §-a értelmében a szö-vetség tisztikarát választották meg 2 évre egyhangúlag
és pedig:
Elnök : Schiffer Ferencz pozsonyi kanonok, a köz-ponti legény-egylet elnöke.
Másodelnök : Tölcséry Ferencz főgymn. tanár, vesz-prémegyházmegyei elnök.
Alelnök : Streicher József, paksi plébános.
Jegyző : Konrády Ferencz, kassai elnök.
Másodjegyző : Virág Ferencz, pécsi elnök.
Titkár : Erdőssy Károly, hitelemző Budapest.
Pénztárnok : Vodicska Lajos.
A tisztikar megválasztása után, mielőtt a diszelnök ő méltósága a gyűlést bezárta volna fölállott Mamusicli Mátyás szabadkai prépost plébános és a következő mély-hatást tett beszéddel köszönte meg a diszelnöknek ügy-buzgóságát a gyűlésnek bölcs tapintatos vezetését és
vendégszeretetét :
A katholikus legény-egyletek terén számottevő for-duló ponthoz jutottunk. A mint a közművelődés minden ágát a kereszténységgel együtt nyugatról vettük és ennek a jó és rossz következményei onnan származtak, úgy hazánk hivatva van a közművelődést tovább terjeszteni.
— Igy küldettek a társadalom az egves bajok orvoslá-sára, megszüntetésére, vagy legalább ellensúlyozására a legény-egyletek.
Mint maguk a legények a nép legszegényebb osz-tályához tartoznak, úgy a legény-egyletek és a társadalmi életben még szerény körre vannak utalva; és ezen sze-rény helyzetre való utalás, itt-ott a sikertelenség és bajok látására csüggedést idézett elő : lemondást abbahagyást.
Ennek megszüntetésére szerencsés tapintattal össze lőn hiva a szövetségi gyűlés. — A gyűlés folyamán meg-mutattuk, hogy iparkodtunk egyik és másik tapasztalatait megismerni elsajátitani és egymásra támaszkodva erőnket sokszorozni. í m e a szövetségi gyűlés ezt már biztositá;
ezután öntudatosabban haladunk tova.
A társadalmi faktorok sorában azonban még mindig a legény-egyletek megillető szerénységgel viseljük ma-g u n k a t ; de a társadalom is ily szemmel néz bennünket.
A mint a külföldön láttuk, hogy a legény-egyletek az egyház érdekeiben működvén, az egyházi méltóságok figyelmeit magukra fölhívták és ezek leereszkedtek hoz-zájok és igy a már meglevő eret fokozták, — úgy ezen időpont, mélyen tisztelt kartársak ! ime nálunk is elérke-zett szerencsésen ő méltósága, diszelnökünk megyéspüspöki állása dac?ára is érdemesnek tartá arra a kath. legény-egyletek szövetkezetét, hogy a diszelnöki tisztet elfogadja.
Ezál'al, midőn leszállt a szerény állású nép fiai közé, ott saját példájával, saját buzdításával járván elől, bennünket lekötelezett és az ifjúságot lángra lobbantá.
Tekintélyben, súlyban nyertünk, midőn őt látjuk élünkön, nekünk buzdító például szolgál, az egyleten kivül állók pedig elismeréssel fognak adózni a legény-egyletek iránt.
A kath. legény ügye npgyot nyert az által, hogy ő méltóságát látja élén.
Mindezért a legmélyebb hálára vagyunk kötelezve, midőn ezt az örömet legelső izben ünnepeljük. (A püspök ő méltóságához fordulva): Valóban kimondhatatlanul örülök, hogy nekem jutott a szerencse méltóságodnak a gyűlés nevében köszönetet mondani.
De kedves kartáríak ! e külső ténynek, melyet a gyűlésnek ő méltóeága a diszelnöki tiszt elfogadásával adott, — nagy előnyére válik az a meghálálhatatlan jó-tétemény, melynél fogva a gvülés folyamán leereszkedő,
atyai kegyes elnézéssel vég'g hallgatta, figyelmére mél-t a mél-t mél-t a a mél-tárgyalásunkamél-t, a nehézségekben umél-tbaígazimél-tomél-tmél-t b e n n ü n k t t , határozatainknak oly értéket kölcsönzött, melyet már körünkön kivül is elismernek.
Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy a tegnap lefolyt vita alkalmával szövetkezetnek szerény lapját minden módon igyekeztünk támogatni, s a nehéz kérdés meg-vitatásába ő méltósága vetette közbe magát és a lapnak nemcsak a legény-egyletekre, hanem az egész társadalomra való kiterjesztését hozta szóba. És nincs kétségünk, hogy ezen eszme testet fog ölteni.
A külső fény mellett ő méltóságának személyes részvéte társas összejövetelünknek belső értéket is köl-csönöz.
Ezért legmélyebb hálával adózom és (ismét ő méltó-sága felé fordulva) : legyen biztos arról, hogy a mennyire értzzük mi azt, a mit mondunk, ugy érzik azok is, kik bennünket ide küldöttek, a kiknek nevében itt vagyunk.
De méltóságos püspök ur ! midőn legmélyebb hálámat fejezem ki kegyességeért, még valamit óhajtanék felemliteni. Méltóságodnak az egész gyűlés folyamán t a n ú -sított jósága bátorít fel arra, hogy egy kéréssel j á r u l j a k szine elé. Mi azon nézetben vagyunk, hogy a egyleteknél jó benyomást fog tenni, ha a tagok, a legény-egyletek iránt érdeklődő és azok nehézségeit szivükön
RELIGIO. 159
viselő elnököket folyton láthatják, ha a legény-egyletektermeiben látható lesz azok képe, kik a katholikus legé-nyek ügyeinek védői. Igy tehát elhatároztuk azt, hogy egy képben fogjuk megörökiteni a jelenvolt vezéreket.
Ebből kifolyólag felkérjük méltóságodat, kegyes-kedjék a kép felvételénél jelen lenni. (Lelkes éljenzés).
Mamuzich Mátyás szivből fakadó beszéde ugy ő méltóságát, valamint az összes jelenvoltakat szivök mélyéig meghatotta. Szivből fakadt szak lévén a szivhez szóltak.
Alig fejezte be beszédét, a templom h a r a n g j a déli 12 órakor az „Angelus8 elmondására szólitá fel a jelen-voltakat. Megható volt az ima elmondása alatt beálló csend ; de szükséges is, hogy a könnyekig meghatott Fő-pásztor szóhoz juthasson.
A csendet ő méltósága törte meg, midőn a jelen-voltakhoz e szavakat intézé:
Mielőtt e megható szavakért köszönetet mondanék, még néhány szót óhajtok a kedve? szövetség-társak-hoz intézni. Rendithetetlen ragaszkodással Krisztus földi helytartója iránt kezdtük meg gyűlésünket, rendithetetlen hűséggel és odaadással Krisztus szent tana iránt tüzetesen tárgyaltuk le a gyűlés folyamán felvetetteket.
Már legelső felszólalásom alkalmával oda állitám mindnyájunk elé atyai irányítását, azon szavaira utaltam, melyek egyedül képesek a szocziális nehéz kérdést meg-oldani. Mi tehát az iránta való ragaszkodással ültünk össze ; azon hódolattal és szeretettel a szentséges atya iránt, mely képes minden kísértéssel szembe szállni az utolsó lehelletig.
Szokásos és pedig áhítatosan szokásos dolog (mert a fiúi hódolat kifolyása), hogy a gyülésezők a szent atyát ily alkalommal fiúi hódolattal szokták üdvözölni.
En gyűlésünk elején nem indítványoztam e z t ; először azért, mert bármennyire üdvös is ügyünk, mégis a világ előtt gyűlésünkkel ily tüntető jelleget nem akartam
En gyűlésünk elején nem indítványoztam e z t ; először azért, mert bármennyire üdvös is ügyünk, mégis a világ előtt gyűlésünkkel ily tüntető jelleget nem akartam