— Mélt. és főt. Egger Ágoston püspök úr előadása. Tartotta a szt.-galleni „Katholikus Kör"-ben 1899. márcz. 5-én. — A „Katholikus Kör" oly nevet vett fel, mely egy-úttal p r o g r a m m j á t is tartalmazza. A kath. egyház tanát és alaptételeit magáévá teszi ; annak érdekei saját érdeke i s ; s mintegy kötelességének tekinti, hogy ez elvek és érdekek fenmaradásáért vívott küzdelemben szóval és tettel helyt álljon. Minden időben kötelessége volt ez a katho-likusoknak, de ezt a kötelességet jelenleg bizonyos nehéz-ségek sánczolják körül, melyeket a mult még nem ismert.
A középkorban, az egységes vallás korában, jogokért és érdekekért folyt a harcz, míg a legfőbb igazságok meg-vitatás nélkül maradtak. Manap azonban mindent szóvá tesznek, ami az emberiség legfőbb javaira vonatkozik. A kereszténység első századaiban, a véres üldözések korsza-kában, valóban nagy dolog volt magát nyiltan katholi-kusnak vallani. De legalább megvolt a tiszta álláspont.
A kereszténység és pogányság között oly éles volt az ellentét, hogy az alapelvek körül homály vagy ingadozás teljesen ki volt zárva. Mi azonban oly czivilizált korban éiiink, mely részben még keresztény, részben azonban a kereszténységtől elidegenedett. Innen a fogalmaknak mai homályos volta, innen a viszonyoknak bonyolultsága,
amelybe a hivő keresztény magát csak nehezen tudja beletalálni, s innen egyúttal az az áldatlan nyelvzavar is, amely ily arányban eddigelé nem létezett. A legszebb és legjobb hangzású szavaknak, mint pl. haladás, felvilágo-sodás, műveltség stb. az egyének szerint a legkülönbözőbb értelmük van. — E kifejezésekkel majdnem úgy vagyunk, mint a bábeli torony épitői, akikről tudjuk, hogy mikor az egyik téglát kért, a másik vakolatot értett. Reánk katholikusokra nézve e szavak használhatatlanokká váltak s csak arra valók, hogy mint semmitmondó phrazisokkal számtalanokat tévútra lehessen vezetni. Ezért sürgette már IX. Pius pápa is : „hogy a szavaknak vissza kell adni értelmüketS nekem a jelen alkalommal ez a szándékom a haladás kifejezést illetőleg, amennyiben a katholicziz-must, mint a haladás elvét szándékozom megvitatni. Mint ismeretes két évvel ezelőtt dr. Schell, würzburgi theol.
tanár, e czim alatt egy füzetet adott ki, mely nagy port vert fel. E n azonban nem e füzettel akarok foglalkozni, mert hisz nem theologusokhoz szólok. A ki egyébiránt olvasta, könnyen rájöhet majd, miben nem adhatok neki igazat. En a kath. egyház álláspontjára helyezkedem és így szándékozom kimutatni, mit ért az a haladás alatt.
I. A Syllabus 80-ik tétele.
1. Előismeretek a Syllabusról.
Ki a katholiczizmusról, mint a haladás elvéről akar beszélni, mindenelőtt az oly gyakran tett szemrehányással találja magát szembe, hogy a katholiczizmus maradi. E r r e való tekintettel jelen fejtegetésemet a hires, 1864. decz.
8-án kelt Syllabus egyik legüldözöttebb mondatához fűzöm. E l ő b b azonban talán h e l j é n való lesz, ha a Syl-labusról magáról is néhány szót ejtünk. — Már több egy emberöltőnél mult el megjelenése óta s az ifjabb katho-likus nemzedék keveset tud róla. Pedig az ellenséges sajtó és politika leltárában maradandó és kiváló okmány marad mindenkor, melyet igen buzgón értékesítenek.
Syllabus annyit jelent, mint gyűjtemény, vagy összegezés, s a hires okmány azért kapta ezt a nevet, mivel 80 olyan tételt tartalmaz, melyeket a legújabb időben a pápa elitélt. Ez elitélt tételek tévedéseket tartalmaznak vonat-kozással Istenre, az isteni kinyilatkozta'ásra, az egyházra, az állami és társadalmi rendre, a házasságra, az erkölcs-tanra, szóval a modern felvilágosodás teljes bűnlajstromát.
Már azelőtt is gyakran egész sereg téves mondatot Ítéltek el Rómában, anélkül, hogy azok nagyobb figyelmet vontak volna magukra. Sokszor csak az érdekeltek és a szakemberek vettek a dologról tudomást. De most a
fél-világ érezte magát találva s azért a félfél-világ csapott zajt.
A Syllabus kíméletlenül megvilágította az örvényt, mely a kereszténység és a modern felvilágosultság között már tátongott, mire az utóbbi rávetette magát az Ítéletre s évek hosszú során át pokoli harczot folytatott a Syllabus ellen a sajtóban és a tanácstermekben s még manap sem rest arra, hogy azt az egyház ellen irányuló támadásai-ban felhasználja.
Aligha volt valaha még egy olyan okmány, melyet oly sokféleképpen s oly rosszszándékulag félremagyaráz-tak és elcsavarfélremagyaráz-tak volna, mint a Syllabus 80 mondata.
Maga a kihirdetés módja is igen kapóra jött az egyház
RELIGIO, 93 ellenségeinek. Ha az egyház valamely téves
tanvélemény-nvel áll szemben, akkor hivatalosan semmiféle indoko-lásba nem bocsátkozik. Egyszerűen összeállítja az illető helytelen tételeket, kimondja felettök Ítéletét, a többit aztán a theologiai tudományra bízza. A tévedéseket tudo-mányosan megczáfolni s velők szemben az igazságot meg-állapítani, nem a legfőbb tanító tekintély kötelessége, hanem a theologiai tudományosságé. Míg azelőtt egyes elitélt mondatok minden zaj nélkül a theologusok tan-termeibe vándoroltak s ott aztán higgadt és nyugodt meg-vitatással helyreigazittattak, addig ez alkalommal Európa összes egyházellenes politikusai és hirlapirói beleszóltak a dologba, s az elcsavarás művészetében valóságos genia-litással tomboltak. Különösen egy műfogást aknáztak ki eredményesen. Ha a pápa valamely tételt elitélt, minden-előtt megállapították, hogy ezáltal a tételnek homlok-ellenkezőjét nyilvánította kath. dogmának. Ez azonban teljességgel helytelen eljárás. Az elvetett tételek igen külömbözők nemük szerint. Tartalmuk szerint téves, vak-merő, istentelen, botránkoztató jelzőjük van. Némelyeket félig igazaknak nyilvánítanak és ezek közelebbi megha-tározással teljesen igazakká válhatnak. Igen kevés azok száma, melyeknek homlokellenkezője képezi a katholikus tant. A helyes következtetés valamely elitélt tételről a megfelelő kath. tanra éppen nem oly könnyű, a milyen-nek azt ellenfeleink feltüntetik. A dolgot néhány példával könnyen megvilágíthatjuk.
A 23. tétel igy szól : „A római pápák és az egyete-mes zsinatok átlépték hatáskörüket ; magukhoz ragadták a féjedelmek jogait s a hit- és erkölcstételek meghatározásá-ban is tévedtek." E három mondat közül csak az utolsó tartalmaz tévtant, t. i. az az állítás, hogy a pápák és az egyetemes zsinatok a hit dolgában tévedtek volna. A másik két mondat azonban nem tévtan. Egy dogma sem mondja azt, hogy a pápa és a zsinatok egyes esetekben gohsem vétettek volna a jog ellen, azonban igaztalannak és jogtalannak kell bélyegeznünk azt az állítást, mintha a pápák és zsinatok rendszeresen és szokásszerüen gyako-rolták volna az ilyen túlkapásokat. A különbség a két magyarázat között világos és jelentékeny. — Hasonlóképp vagyunk a 16. tétellel : „Az emberek bármely vallásgya-korlat mellett reátalálhatnak az üdv útjára s örök üdvö-ket elérhetik." Mint ismeretes, ennek a mondatnak az elvetését még mindig odacsavarják, mintha az egyház tana szerint a nemkatholikusok mind elkárhoznának. Az egyház természetesen rendületlenül kitart a mellett, hogy a mennybe vezető rendes út Krisztus egyházában talál-ható fel, de azt sohasem állította, hogy azok, kik jóhi-szeműleg, önhibájukon kiviil tévelyegnek, el fognak kár-hozni. IX. Pius éppen egy évvel a Syllabus közzététele előtt, 1863. decz. 10-én kelt, s az olasz püspökökhöz in-tézett körlevelében e pont körül egé^z világosan nyilat-kozott.— Végül még a 77. tétel: „Napjainkban nincs többé abban semmiféle előny sem, hogy a katholikus vallást, mint egyedüli államvallást, minden más kultusz kizárásá-val, érvényre emeljük." Ezt a tételt általánosító értelme miatt vetették el s nem azért, mintha az bizonyos körül-mények között nem volna igaz. Ily értelemben nyilatko-zott egy valaki a pápa fülehallatára: „Habár a pápa
elvet valamely tételt abban a meggyőződésben, hogy a katholikus tanra nézve ez a legjobb álláspont, melyet mindenütt meg kellene valósítani : oly társadalom azon-ban, mely a kinyilatkoztatást illetőleg nincs egészen tisz-tában, mégis megkövetelheti, hogy az egyházkormányzat és törvények a jelen beteges állapothoz alkalmazkodjanak.
Ily esetben kétségtelen, hogy bizonyos vallásszabadságnak helyt engedni nemcsak meg van engedve, hanem dicsére-tes dolog is." Jelentőségteljesen fűzi ehhez: „Ha a fenti eset fennáll, (hogy t. i. a másvallásuak bizonyos jogot nyertek) akkor senki sem vonhatja kétségbe, hogy a ka-tholikusok egyetemessége és az egyházkormányzat, épp úgy, mint minden más egyházi vagy világi fensőbbség kötelezve van ezt a szerzett jogot tisztelni." Ketteler püspök e tételt illetőleg odanyilatkozik: »hogy nincs olyan dogma, mely a katholikusnak megtiltaná azt a meggyőződést, hogy az államhatalom legjobban cselek-szik, ha a megvont korlátok között teljes vallásszabadsá-got igyekszik fenntartani." A hitszakadással az a barbár alapvető tan jutott felszínre, hogy a kormány alattvalói-nak vallása felett határozhat. Csak a jelen század eleje óta kezdték a kormányok a vallásszabadságot megengedni, s az egyház ebbe beleegyezett, amennyire ezt a megvál-tozott viszonyok megengedték. Az egyházi és állami fel-fogás között csak az a külömbség, hogy az állam jelenleg a vallási indifferentismusnak hódol, míg az egyház erősen ragaszkodik az isteni kinyilatkoztatáshoz, s magát e tan birtokosának tekinti. Ez azonban nem akadályozza, hogy a fennálló körülményekkel számot ne vessen és azért soha-sem mond ellent az értelemnek és az emberi igazságos-ságnak.
A mit eddig mondottunk, az elég annak bebizonyí-tására, hogy a Syllabust előbb meg kell néznünk, mielőtt felette Ítéletet mondanánk. Én már vagy száz ilyen táma-dást olvastam a Syllabus ellen, de nem emlékezem arra, hogy olyan támadással is találkoztam volna, amely az egyház felfogását helyesen igyekezett volna megvitatni.
Ez az egyház elleneinek horizontján jóval felül van.
Mivel értelemre éppen nem törekszenek, azért nem is kell nekik felvilágosítás. Annál fesztelenebbül támadhat-nak, minél kevésbbé értik a dolgot.
A leginkább elcsavart tétel a 80-ik, vagyis az utolsó : A római pápa teheti és kell is neki a haladással, a libe-ralismussal és modern czivilizáczióval megbékülnie.u Ez a mondat tulajdonképpeni tételünkhöz vezet s azért közelebbről kell azt megtekintenünk. Mindenelőtt e három szónak igaz értelmét kell megállapítanunk.
(Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Esztergom, aug. 6. Az Esztergom szab. kir. városi plebánia-templom ablak-üvegf^stményei. — A millenium emlékére özv. Viola Mihályné, szül Tóth Erzsébet urnő a szentély két ablakába és a boldogságos Szűz kápolnájá-nak ablakába pár év előtt üvegfestményeket készíttetett, melyek közül a előbbiek két magyar szentet ábrázolnak úgy mint sz. Imre herczeget és árpádházi sz. Erzsébetet, a kápolna üvegfestménye pedig dekorativ jellegű. A
fest-menyek nagyban emelték a templom diszét, az ájtatos közönség köztetszésével találkoztak és minden oldalról élénkké tették az óhajt : vajha találkoznának áldozatkész szivek, kik a templom hajójának négy ablakát üveg-festménynyel ellátván, az Ur hajlékának diszét e téren tökéletessé tennék. — Az istenes óhaj teljesedésbe ment.
— Mult év október havában jelentette a plébános a városi tanácsnak, mint a kegyúr képviselőjének, hogy gróf Csálcy Károly v. püspök, apátkanonok, a templom egykori plébánosa, Simor Teréz úrnő, dr RipcsáJc Imre, herczeg-primási uradalmi főorvos és neje Hainzl Auguszta úrnő, továbbá özv. Klábacska Vinczéné úrnő kegyesek voltak egy-egy ablak-üvegfestménynek elkészittetését, illetve a festmények költségeit magukra vállalni. A kegyes jótevők megbizásából a plébános az üvegfestményeket Forgó és Társa budapnsti czég műtermében még mult év végén megrendelte s azok f. évi julius hó 12—21. napjain a templom ablakaiban el is helyeztettek. Az üvegfestmények méretei szokatlanul nagyok, amennyiben az ablakok magassága meghaladja az öt métert, szélességük pedig a két és fél métert. Az ablakok négyzetterülete 141/2
L)-métert tesz ki. E nagy területnek megfelelő beosztása nem kis nehézséggel járt és természetszerűleg növelte az előállítás költségeit. A kivitellel megbízott czég dicsére-tére legyen mondva, hogy úgy a beosztást sikeresen meg-oldotta, mint az árban a méltányosság határai közt maradt.
E műve egygyel több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy nincs szükse'günk e téren külföldi czégek munkáját igénybe vennünk, mert hazai intézetünk úgy a kivitelben, mint az árban kiállja velők a versenyt.
Az üvegfestmények kö/ül kettő csoportképet alkot, kettő pedig szőnyegmü. A csoportképek az ablakok for-májának és a templom styljének megfelelő s akadémikus renaissance s rendkívül diszes architektonikus keretben foglalnak helyet. A szőnyegképek körül a csoportképeké-hez hasonló gazdag művű girlandszegélyzet fut. A csoport-képek, tekintettel a templom megvilágítására a tárgyakra, a hajó alsó részében a bejárás felől, a szőnyegképek pedig a hajó felső részében nyertek elhelyezést.
Az egyik csoportkép az epistola oldalán, a ker. szent János oltára fölött levő ablakban Krisztus Urunk meg-keresztelését ábrázolja ker. sz. János által. Ez a kép, melyet Simor Teréz úrhölgy készíttetett testvéri kegye-letből néhai Simor János bibornok herczegprimás védő-szentjének tiszteletére, úgy elevensége, mint megkapó szinpompája által szinte leszögezi a szemlélőt. Az alakok, a háttér, a folyóvíz, a növényzet mind megkapó közvet-lenséggel vannak megjelenítve. A kép keretét alkotó építészeti disz felső részében az Agnus Dei van el-helyezve, az alsórészben pedig a kép alatt éremalakban néhai Simor János bibornok mellképe arczélben készítve e körirattal: „Joannes Cardinalis S i m o r " ; ettől jobbra és balra mintegy elmosódva olvasható a dedicatum : Test-véri kegyeletből felajánlotta Simor Teréz 1899. Az arcz-kép, mely a boldogult herczegprimást kapucziummal fején ábrázolja, rendkívül typicus és a megszólalásig hű.
E képpel szemközt a másik csoportkép azon jelene-tet ábrázolja, midőn az "Üdvözítő boldog Alacoque Margit-nak szentséges Szivét kinyilatkoztatja. A kép kerete az
előbbiével egyenlő, a kép maga tárgyánál fogva nyugod-tabb és szinezete is lágyabb, szelídebb, áhítatra lángoló.
A keret felső részében Krisztus monogrammja, az alsó részben pedig éremalakban a szentséges Sziv van el-helyezve ; ugyanitt olvasható a dedicatio : A szentséges Sziv tiszteletére felajánlotta özvegy Klabacska Vinczéné 1899.
A szőnyegképek közül az evangelium oldalán levő a bold. Szűz képével van ékesítve, aki a kisded Jézust jobb karján tartja, lábai alatt a földgömb : ballábával a kigyó fejére tapodva a gyenge Szűz, mint ama hatalmas asszony áll előttünk, ki az igéret szerint a csábító kigyó fejét összetörte. A szőnyeg alapszíne igen világos égszín-kék és a benne elhelyezett különféle árnyalatú violaszinü négyszögecskék, elhintett virágok benyomást tesznek a szemlélőre. A templom világossága kedveért alkalmaz-tatott e színezés, melyen mint alapon mintegy lebegni látszik a bold. Szűz életnagyságú alakja. A festményt gróf Csáky Károly v. püspök, apátkanonok ur ő méltó-sága készíttette ; a dedicatio helyét a gróf Csáky-nemzet-ség ős czimere foglalja el, melynek alsó részét azonban az ablak alatt levő oltár faépítményének csúcsa miatt ez idő szerint látni nem lehet, az oltárnak jövőben eszköz-lendő átalakítása után azonban teljesen szabadon lesz szemlélhető.
Az átellenben levő ablak szőnyegfestményét sz.
Ágoston püspök egyházatya képe díszíti. A szent egyház-tanító püspöki díszben, fején mitrával elegáns kis talap-zaton áll és kezével a maga elé tartott könyvbe ir. A kivitel az előbbi festményével mindenben egyezik. A festményt dr Rapcsák Imre, főorvos és neje szül. Hainzl Auguszta urnő készíttették az urnő védőszentjének, szent Ágoston egyházatyának tiszteletére. Ezt tartalmazza a kép alsó részén elhelyezett dedicatio is, melyet azonban az ablak alatt levő oltár felépítményének felső része egészen elföd; az oltár leendő átalakítása után azonban szabaddá és szemlélhetővé lesz.
A festményekre a nemesszivü adományozók több mint harmadfélezer forintot áldoztak, mely összeggel nemcsak a festmények elkészítésének, de az elhelyezésnek költségeit is nagyobbára fedezték. A város mint kegyúr az elhelyezéshez szükséges állványok 140 frtnyi költségét volt szíves viselni. — A századokra szóló emlék keresz-tülvitele sok gondot, törődést, utánjárást igényelt — ez dr Fehér Gyula plébánosnak maradandó érdeme, a kinek buzgalma a jó ügy szolgálatában lankadást nem ismer.
Szombathely, aug. 6. Requiem Erzsébet királynéért.
— Közeledik első évfordulója ama gyászos eseménynek, mely édes magyar hazánk minden polgárát a legmélyebb fájdalommal és a legőszintébben érzett részvéttel töltötte el, mert akkor vesztettük el hőn szeretett édes anyját nemzetünknek, koronás apostoli királyunk hű élettársát, Erzsébet királyasszonyunkat. Ezért Hidasy Kornél, szom-bathelyi megyés püspök ur ő méltósága most megjelent, VII. körlevelében figyelmezteti papságát, hogy miután a gyászos évforduló napja, szeptember 10-ike az idén vasár-napra esik, ezen a napon gyászmise tartható nem levén, a gyászmise a következő napon, szept. 11 én leszen
meg-RELIGIO, 95 tartandó. Egyúttal meghagyja ő méltósága a lelkészkedő
papságnak, hogy szept. 10-én a nagymisével kapcsolato-san tartandó szt. beszéd alatt emlékezzenek meg a szo-morú évfordulóról és szólítsák fel a híveket, hogy ugy ezen a napon, mint a gyászmise napján az Orökimádás templomra adakozzanak, hogy ez az emlékmű minél fényesebben hirdesse az Oltáriszentség iránt való tisztele-tünket és áldott emlékű királynénk iránt érzett szerete-tünket.
Róma, aug. 8. A legközelebbi Jconzisz tórium. — Mint Rómából jelentik, november hóra konzisztóriumot helyez-nek kilátásba, mely alkalommal betöltik a pápai kanczel-lária főnöki állását, melyet eddigelé az elhalt Mertei bibornok foglalt el. E konzisztóriumban valószinüleg u j bibornokokat is neveznek ki, kik között msgr. Bella Volpe pápai praelátus és majordomus is helyet foglal. Deila Volpe helyére msgr. Asevedo következik és nagyon való-színűnek tartják, hogy helyébe msgr. Granito del Bel-monte lesz főkamarásnak kinevezve. J o b b választást ennél nem is tehettek volna. A párisi nuncziatura volt udito-reje minden tulajdonságot egyesit magában, hogy ezt a tisztséget belátással viselje. Ez állást rendesen a magas arisztokráczia egyik tagjára szokták ruházni és Belmonte a nápolyi arisztokráczia legkiválóbb családjának tagja. A novemberi konzisztóriumban e változásokon kivül msgr.
Binaldini brüsszeli pápai nunczius Madridba való áthe-lyezését, valamint uj belga és bajor méltóságok kineve-zését is fogják eszközölni.
T Á R C Z A.
Őszinte k e g y e l e t r e p k é n y e .
Szentelve Schuster Konstantin váczi püspök áldott emlékezetének.
(Vége.)
Ily magasztos jellem volt Schuster Konstantin ; - de ugyan mit is tudok én ily magas jellemhez, amelyről az aranyszájú szenttel (Chrys. Homil. in cap. 5 Mitth.) bátran elmondhatni: „Omni tuba opera eius documenta clariora, vitaque munda ipsa luce fulgentior est," szólani?
Bővítsék ki, a kik jobban behatoltak a magas lélek szent gondolatkörébe . . . Röviden még csak érintem, hogy nála, a kinek püspöki pályáját főpásztori tevékenység a legnagyobbtól a legkisebb cselekvényig, az istenitisztelet fénye, épületessége s pontosságának hő szeretete és az Úr hű szolgája szolgájához illőleg, a kiről irva v a n :
„Zelus domus tuae comedit me" (Ján. 2, 1?.), a temp-lomoknak, melyeket szinte égett méltó hajlékaivá tenni az édes Üdvözitőnek, az egyházzal fölbonthatatlanul összefüggő, keresztény szellemű iskoláknak épitése, bizto-sítása, gyarapítása és az egyházmegyei papság fizetésjavi-tása, a szegények, özvegyek, elhagyottak, kárvallottak és az emberi természet mindenféle nyomorúságában sínylő-dőknek, szenvesínylő-dőknek, az árváknak, kiknek számára túl-áradó szeretetében székhelyén, Váczon még menedék-házakról is gondoskodék, — fejedelmi alapítványokban szervezett gyámolitása jelzik. — Kell-e mondanom ezek
után, hogy a felejhetetlen püspök a nagylelkűség koroná-ját ama magasztos czélokban érte el, melyek felé arany-szivével ernyedetlenül törekedett? Az ő irgalmas csele-kedeteit, melyeknél nem csupán az anyagi erő veendő tekintetbe, melyre pedig nem csekély nélkülözés, szorgos-kodás útján tőn szert, hanem a párját ritkitó okosság, melylyel azokat gyakorlá, — ezer ajkak hirdetik ; az ő kegyessége, leereszkedő jósága miatt ezerek szivében fogamzék meg az őízinte tisztelet adója; az ő emléke ezerek meg ezerek keblében marad meg . . . az ő sok-nemű áldozatait, melyekről hallgat a krónika, angyali kezek irták be az élet könyvébe. Körültekintő gondol-kodása s fopásttori keblének, mely jótékonysága szárnyain mindenütt legelői jelent meg, a hol igazi szükség mutat-kozott, kedvelt, evangeliumi szeretetének választott tárgya volt a papnevelő, a megye e dúsreményű csemetéje. — A pénzbeli segítség mellett, mely az elődeinél jóval nagyobb számú növendék fölvételét tette lehetővé, — a mi fő, a nevelésnek erkölcsi súlyt is kölcsönzött. 0 maga is e téren szerzett hosszú és bő tapasztalásában, mély Ítélettel birt a nevelés dolgában, ismerte jól az emberi természetet s az ifjúság szükségleteit egyiránt. — A szineskedésnek még csak árnyékát sem szenvedvén,
után, hogy a felejhetetlen püspök a nagylelkűség koroná-ját ama magasztos czélokban érte el, melyek felé arany-szivével ernyedetlenül törekedett? Az ő irgalmas csele-kedeteit, melyeknél nem csupán az anyagi erő veendő tekintetbe, melyre pedig nem csekély nélkülözés, szorgos-kodás útján tőn szert, hanem a párját ritkitó okosság, melylyel azokat gyakorlá, — ezer ajkak hirdetik ; az ő kegyessége, leereszkedő jósága miatt ezerek szivében fogamzék meg az őízinte tisztelet adója; az ő emléke ezerek meg ezerek keblében marad meg . . . az ő sok-nemű áldozatait, melyekről hallgat a krónika, angyali kezek irták be az élet könyvébe. Körültekintő gondol-kodása s fopásttori keblének, mely jótékonysága szárnyain mindenütt legelői jelent meg, a hol igazi szükség mutat-kozott, kedvelt, evangeliumi szeretetének választott tárgya volt a papnevelő, a megye e dúsreményű csemetéje. — A pénzbeli segítség mellett, mely az elődeinél jóval nagyobb számú növendék fölvételét tette lehetővé, — a mi fő, a nevelésnek erkölcsi súlyt is kölcsönzött. 0 maga is e téren szerzett hosszú és bő tapasztalásában, mély Ítélettel birt a nevelés dolgában, ismerte jól az emberi természetet s az ifjúság szükségleteit egyiránt. — A szineskedésnek még csak árnyékát sem szenvedvén,