• Nem Talált Eredményt

EGYHÁZI TUBÖSITÁSOE

In document Religio, 1899. 2. félév (Pldal 73-77)

• I Esztergom. Kápolna-megáldás Csallóközben. — Báró horkai Horeczky Ferencz, pozsonyi prépost áldozatkészségé- j vei egy régi emléket mentett meg a pusztulástól. A pozsonyi prépostság birtokán, Sámothon, mely mint filialis a somor-jai plébániához tartozik, Somorjától negyed órányira van egy hatszáz esztendős kápolna. Szentélye hajdan tiszta román stilben épült. A kápolnát Ipolyi is kiváló műem-léknek nevezi. A kis épület már nagyon gyászos állapotra jutott. Régi látogatóinak, a mellette letelepedett pozsonyi

várjobbágyoknak se hire, se hamva. Egy kis majorság képezi összes környezetét. De főkép julius 13-án szent Margit szűz és vértanú napján szépszámú népsereg szo-kott hozzá zarándokolni. Ez elhagyatott kápolnát folyó évben a pozsonyi prépost ő méltósága díszesen és

mű-izléssel restauráltatta s julius hó 16-án személyesen áldotta meg.

Szombathely. A restaurált jaálci templom. — J a á k o n , az egykori benczés apátságnak Szombathelytől, Vasmegye központjától körülbelül egy óra távolságra eső székhelyén jul. 23-án ünnepet ültek. Ez ünnepre hazánk ez elsőrangú és egész Európában ismert műemlékének restaurácziója szolgált alkalmul. Ez a templom még a Xll-ik századból származik s a tatárpusztitás után 1256-ban már másod-szor szentelték föl. Századok folyamán sok változáson ment keresztül. A kormány, amint 1867-ben átvette az ország ügyeinek vezetését, gondját csakhamar kiterjesz-tette a műemlékek fentartásának ügyére is. A megfelelő javadalom hiányában régóta húzódó ügyet Wlassics Gyula közoktatásügy ministernek sikerült megoldania. A millenium évében megkezdték a templom három gyönyörű apszisának helyreállítását s miután a király legmagasabb elhatározása alapján a helyreállítás tervét 150,000 forintnyi költség keretében jóváhagyták, a munkálatokat tovább folytatták.

Restauráczió alá került a déli oldal, majd a déli torony s a folyó évben elkészült az északi torony is. Ezzel a munka derekára jutottak és az északi torony sisakjának

keresztvirágában elhelyezték a templomra s annak restau-rácziójára vonatkozó történelmi adatokat röviden magá-ban foglaló emlékokmányt. Ez ünnepélyre, mely alkalom-ból a közoktatásügyi miniszter a munkásoknak jutalmakat engedélyezett, Budapestről megjelent a Műemlékek Országos Bizottságának másodelnöke Forster Gyula, előadója Czobor Béla dr, építésze Schulek Frigyes, a restaurácziónális munkálatok tervezője és vezetője, Gyalus László építész és Nádler Róbert tanár, aki megbizatást nyert, hogy a párisi kiállításra az utolsó tíz évben restaurált műemlé-kekről, jelesen a budavári, pécsi, kassai és a jaáki temp-lomokról festményeket készítsen. Az ünnepélyre Jement Bécsből a jaáki apát, Széchenyi Miklós gróf esztergomi kanonok és a bécsi Pázmány-intézet igazgatója is. Az emlékokmánynak elhelyezése előtt a Műemlékek Országos Bizottságának másodelnöke vázolta az ünnepély jelentő-ségét s kiemelte, hogy a templom történetében magának az országnak és az ő művelődésének történetét lehet követni egész a legújabb időkig, amidőn a templom restaurácziója a régóta táplált óhajtások köréből a király-nak legmagasabb alhatározása alapján kiemelkedett és ténynyé vált. Hálával emlékezett meg a ministerről, aki-nek a restauráczió ügyét sikerült megoldania, azután Vasvármegye közönségéről, mely a helyreállítás ügyét lelkesedéssel és áldozatkézséggel karolta föl s Széchenyi gróf apátról, aki a költségekhez 10,000 forinttal járult.

Megemlékezett továbbá azokról, akik a munkálatok körül buzgósággal, örömmel és szakértelemmel fáradoztak, jelesen Gyalus Lászlóról, segédmunkásairól s az összes munkásokról. A másodelnök szavaira Magyarász Nándor plébános felelt. Beszéde után az emlékokmányt a bizott-ság tagjain kívül aláírták : Zsilinszky Mihály államtitkár, Reissig Ede főispán, Károlyi Antal alispán stb., azután vörös réztokba tették, beforrasztva pedig az északi torony sisakjának virágában helyezték el. így ért véget az ünne-pély azzal az óhajtással, hogy 1902-ig a hátralevő munkákkal is elkészüljenek.

T A R C Z A.

A katholikusok ü l d ö z é s e Ghinában.

— P. Wilfiriger József, chinai magyar hithirdető levele. — (Vége.)

Valóban ezek a mandarin-üzelmek a népet a nemzeti és társadalmi végveszély lejtőjére vitték. Ha a keresztény-ség ki nem szabadítja ezt a szerencsétlen népet a

man-darinok karmai közül, akkor még természetes jólétről sem lehet szó. A mandarinok is jól tudják, hogy a ke-reszténység az igazságtalanság, hazugság és elnyomatás megszüntetését követeli. Innét van az ő ravasz küzdelmük a néplázitások színe alatt. Ez által egy részről álszentes-kedő módon viselkednek és így őket bepanaszolni sem lehet, másrészről pedig a félénk népet visszatartják attól, hogy minden félelem és rettegés nélkül a kereszté y valláshoz csatlakozzék.

Különben a mandarinok nem egyebek, mint a pogányságnak hivatalos képviselői, mert a boncz-ok sem-mit sem számítanak vagy legfölebb az egyesek magán

czéljaira szolgálnak eszközök gyanánt és sinylődnek. A mandarin-intézménynyel egy időben fog megszűnni Chiná-ban a pogány vallás is.

A most emiitettek szerint kell tehát megítélni a mi ügyünket Ingwete-vel. Ez az ember már rég óta meg-érdemelte volna a halált a chinai törvények szerint leg-alább négy okból. De pénzével még az ellene való vádas-kodást is lehetetlenné teszi.

Csodáíkozhatib-e tehát valaki afölött, hogy ha minden gonoszságot megenged magának, a mandarinok szeme láttára száz meg száz szárazföldi és tengeri rablót vallhat alattvalójának, a kik neki rendes adót fizetnek és nemcsak király néven nevezik őt, hanem még térdhajtás-sal is üdvözlik. Pedig ezelőtt ő is csak közéneéges rabló volt, most pedig főnökükké lett.

Kemény szavaim fölött bizonyára senki sem fog megbotránkozni, ha megfontolja, hogy az igazság elide-geníthetetlen joga mellett kell most bizonyságot tennem.

A mi ellenségeink részéről ugy is tovább fog tartani a hazudozás. A hazugság atyja ezen a téren nem jön zavarba.

Ingwete tehát előtérbe nyomult s kimutatta foga fehérét, mint a keresztények ellensége. Számos poroszlója által elfogatta keresztényeinket, kinozta őket, missió-kápolnáinkat felgyujttatta, bálványáldozatot tartott és meg-esküdött a mi hithirdetőink halálára, hogy t. i. missiónkat tönkreteszi és főtiszt. Lepers és Gnüő urak fejét a pagodákban, mint áldozatot fogja bemutatni.

Eddig már 33 különféle mandarin látogatott meg bennünket házunkban, akik közül egyetlen egynek sem volt ellenünk semmiféle kifogása és egyik sem pártolta Ingwetet.

De hogy mégis valamit mondjanak s tegyenek, teljes védelmükről biztositanak bennünket, sőt még ren-deleteket is bocsátanak közre, melyekben halálbüntetés terhe alatt tiltják szent vallásunknak bárminemű meg-sértését, házunk számára katonákat rendelnek a katonai zászlóval, sőt még 500 férfival ellátott hajót is küldenek számunkra és ugy látszanak, mintha védőink vol-nának.

De micsoda eredménye van mindennek a külső pom-pának és látszatnak ? ! Éppen semmi eredménye sincs mindennek, sőt talán kárunkra van.

Ingwete ellen mindeddig semmit sem tettek, sőt mindig világosabban szemlelhetjük azt az irányzatos törekvést, hogy keresztényeinket lelkiismeretlenül teljesen ki akarják szolgáltatni a báránybőrbe bujt, ragadozó farkas gonoszságának. Mert hiszen Ingwete bandájának rablásai tovább folynak, sőt az emiitett látszólagos védelem mellett már egynéhány keresztény és keresztény érzelmű ember halálát is lelte Ingwete czimborái részéről. Az egyes részletek leirásába — fájdalom — nem bocsátkozhatom, habár talán ez a nyájas olvasót érdekelné is.

De egyet-mást mégis elmondok, hogy pl. a keresz-tényeket nem gyilkolják le, mint inkább kínozzák; hogy a keresztényeket nem is veszik ember számba, hanem állatok gyanánt tekintik ; hogy minden szokás ellenére még az asszonyokat is fogságba hurczolják ; hogy még sok

pogányt is a keresztények közé számítanak, hogy ez alatt az ürügy alatt rablásaikat még biztosabban folytathassák, mert a keresztények kirablásából éppen nem csinálnak lelkiismereti kérdést; továbbá, hogy egy harmincz esztendős keresztény férfiún, névszerint Sziapeng-en, olyan ke-gyetlenséget vittek végbe, a mely a martyrológiumba való. A félig világtalan Ingwete-nek természetes fia az emiitett keresztény férfiút, a kit a mult évben apró szentek ünnepén keresztelt meg főtiszt, püspök urunk, május 4-én erőszakos módon Ingwete elé hurczolta, mind-két szemét kiszúrta, jobb lábán a sarkot átvágta ugy, hogy a szegény uj-keresztény képtelen családját eltartani, a mely a legnagyobb nyomorral kénytelen küzdeni, ha-csak a misszió nem gondoskodhatik róluk. A szegény keresztény férfiú kérte kinzóit, hogy inkább öljék meg, de hiába. A felelet azonban az volt, hogy csak éljen tovább és legyen elrettentő példa mindazok számára, a kik „az ég Urának vallásába" vagyis a katholikus egy-házba kivánnak belépni.

Ki ne ismerné fel itt az ősi egyház vértanúi korszakát ? !

A mai napon ismét arról értesültünk, hogy két hívünket meggyilkolták, más hármat pedig elfogtak.

Szavakkal nem vagyok képes ecsetelni azt a nyomort, melyben több mint száz keresztény család sínylődik, me-lyeket Ingwete banditái teljesen kifosztottak.

Oh ! ha ezekkel a szerencsétlenekkel bejárhatnám szeretett hazám földjét és igy felkelthetném nemzetem részvétét irántuk, a mely napjaink szellemi harcza foly-tán szintén sokat kénytelen szenvedni szellemi értelemben, bizonyos vagyok abban, hogy a világ olyan szeretetet togna látni, a mely még a szükségest is megosztja, hogy a Krisztusban testvérek nyomorán enyhitsen ! Kérni nem merek, mert attól félek, hogy az előzékeny keresztény szeretet gyengéd érzelmét a legteljesebb érdemtől fogom ez által megfosztani. Maga a száraz tény és a Szentlélek sugalma meg fogja hatni azoknak sziveit, a kiknek sze-retete a mi keresztény vértanúinknak a megélhetést lehetővé fogja tenni.

Lehetne e oly ember, a ki a testvér segélykiáltására nem h a l l g a t n a ? !

Azt hiszem, Magyarország fiai és leányai között még sok oly lélek van, a kik felebarátjuk javát a magukéval egy sorba helyezik, vagy talán még föléje is teszik. Mária országában bizonyára még sok nemes, fennkölt gondol-kozású sziv található, a mely Mária gyengédségével igyekezik gyógyitani az ellenség által ejtett sebeket.

Talán ez a tudósítás az utolsó, melyet felejthetetlen hazám számára küldök. H a csakugyan az utolsó volna, akkor eme sorok sikerére való gondolásom szivemnek balzsam gyanánt szolgálna, a ki Chinába jöttem, hogy csakhamar a sirba térjek. A halálveszély tényleg sokkal közelebb van, mint azt gyanithatnók ! Isten segítségével azonban egy fiatal pap is feláldozhatja életét, ha Isten legszentebb akarata ezt ugy kivánja. Talán a korai ha-lálnak gazdagabb lesz a gyümölcse, mint a hosszú élet-nek ! Isten szent akaratába való teljes odaadás élet-nekünk, hithirdetőknek teljes nyugalmat szerez életben és halál-ban. Ha Isten tőlünk életet és működést kiván, ezer meg

71 RELIGIO.

ezer eszköze van arra, hogy életünket megőrizze. Semmi sem történik véletlenül és a ki csak egy kissé is ismeri a jó Istent, még a legcsekélyebb dologban is felismeri a legbölcsebb és legszeretetteljesebb Ur gondviselését, a kihez igy szólunk : Mi Atyánk, ki vagy a meny-n y e k b e meny-n ! . . .

Szegény keresztény hiveink minden szenvedéseik mellett is álhatatosan kitartottak mindez ideig. Oh ! mily szivesen felszárítaná a hithirdető az érett férfiú könyeit, mily szivesen szerezne boldogságot a csecsemőnek, mily örömest változtatná a meggörnyedt aggastyán végső pil-lanatait a mennyország előizévé ! A jó Isten ismeri a mi szegénységünket és szeretetünket Krisztus szorongatott juhai iránt.

Csak egy vigasztulásuk van keresztényeinknek, az örök élet után való vágy és sóvárgás, az a gondolat?

hogy nemsokára az égbe jutnak. De mig a nap hevében a pogányok között a szenvedések keresztjét hordozzuk, teljes bizodalommal tekintünk Máriához, a mi remény-csillagunkhoz és folyamodunk segítségért Mária országá-nak fiaihoz és leányaihoz. Hálánk kifejezéseül szenvedé-seinket és üldöztetészenvedé-seinket az anyaszentegyház kincses házába helyezzük és előttünk ismeretes és ismeretlen jótevőink számára boldog kimúlásért és dicsőséges fel-támadásért imádkozunk.

Ha a mi küldetésünk nem Isten műve volna, egészen kétségbe kellene esnünk munkálkodásunk fölött. így azonban csodálatos módon vigasztalnak bennünket és erősitenek azok a szavak, melyeket az Üdvözitő itt e földön utoljára, mennybemenetele pillanatában intézett a legelső hithirdetőkhöz, az apostolokhoz és melyeket szent Máté evangéliumának zárószavai gyanánt használ: „íme én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig!"

Vájjon nem fogja-e Krisztus ezeket a szavakat Ma-gyarország felől is reánk nézve vigasztalólag visszhangoz-t a visszhangoz-t n i ! ? Ki kévisszhangoz-telkedhevisszhangoz-tnék e fölövisszhangoz-tvisszhangoz-t, miuvisszhangoz-tán Jézus szenvisszhangoz-t Szive Magyarországot a szenvedő szeretet láogkemenczé-jében újjáalakította és Szentlelkével á t j á r j a ! ? Hallgassa meg a jó Isten az én gyenge óhajaimat és imáimat, me-lyeket szeretett hazám jólétéért Istenhez küldök !

Most pedig bucsut veszek Jézus szent nevében, talán egy-két hónapra, talán egy-két évre vagy talán örökre is a viszontlátásig a mennyországban ! Oh bár csak oly benső volna ez a búcsúszó, miként Jézus szent Szivéé az utolsó vacsora után, az utolsó pillanatban a kereszten, az utolsó perczben mennybemenetele előtt, — habár méltatlan vagyok Jézus nevére még csak gondolni is. De a föntebbi vakmerő hasonlat csak annak a nagy szeretetnek a kifejezése gyanánt szolgáljon, mely-lyel drága hazám iránt viseltetem !

Mindazokat egyenkint is üdvözlöm, távol Chinából, a kik eme soraimat olvassák ! Ha eljön az az idő, mikor a mi szegény védenczeink nyugalomban élhetnek, Magyar-ország számára fogjuk erről azonnal a legelső tudósitást küldeni, hogy a pokoli sárkány fölött kivívott győzedel-műnket ez által is hirdessük ! Egyelőre csak Jézushoz kiáltunk: „ U r a m ! Szabadíts meg minket, mert elveszünk!"

Edes Üdvözítőm! nem fogsz-e te nekünk igy felelni:

sAlszom ugyan, de szivem ébren van!" — I g e n ! Jézus szive őrködjék fölöttünk !

Még egyszer: Üdvözlet Haimengből Chinából!

Wil finger József, ap. hithirdető.

IRODALOM..

— Az örökkévalóság az időben. I r t a : dr Babura László. Szerzőnek inaugurális műve. A feszegetett kér-désben következő végeredményre jut. Az Ige testté lőn márczius 25-én 752-ben a. U. c. ; ugyanaz év deczember 25-én született ; nyilvános életet folytatott 773-tól fogva három éven s néhány hónapon át s meghalt 786-ban ápril hó 3-án.

— Uj katholikus hetilap. Balmazújvárosi és jáki Tóth József a „Magyar Gazdak K ö z l ö n y é i n e k szerkesztője és laptulajdonosa jul. 16-án „Harangszó" czim alatt tár-sadalmi hetilapot indított meg határozott katholikus szel-lemben az ipari és mezei munkások számára. A lap homlokán ezek a jelszók állanak : Szeressük egymást, mert mindnyájan Isten fiai és munkások vagyunk ! — Ne hagyjuk el a munkásokat, hogy azok se hagyjanak el m i n k e t ! — Erősségünk: Isten, haza és király. — V e z é r ü n k : Jézus, a világ világossága. — Reménységünk:

Ki mindnyájunk Atyja, a szegényt el nem hagyja. — Az eddig megjelent két szám után ítélve a „Harangszó"

igazi missiót fog teljesíteni egyrészt azok között a mun-kások között, akiket a szoczializmus eltérített a helyes útról, másrészt megerősíti a jókat, hogy hűek maradjanak Istenhez, hazához és királyhoz. Előfizetési ára (a szegények pártfogóinak) egész évre 4 frt. Minden előfizető után két munkás (kijelelhetők) ingyen kapja. Általában pedig a munkások ingyen kapják. Melegen ajánljuk előfizetésre e deréknek Ígérkező hetilapot, hogy minél több munkás kezébe juthasson. (Budapest, VII., Erzsébet-körút 37.)

H I V A T A L O S .

Vallás- és közoktatásügyi magyar ministerem elő-terjesztésére Kanter Károly, a Szent Zsigmondról ne-vezett budavári egyház plébánosának a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett beheli czimzetes apátságot adományozom.

Kelt Ischlben, 1899. évi julius hó 11-én.

F E R E N C Z J Ó Z S E F , s. k.

TP/assies Gyula, s. k.

V E G Y E S E K .

— Julius hó 30-án országszerte ülték meg Petőfi Sándor halálának 50-ik évfordulóját. Különös fényességgel Seges-várott. Az ünnepségre meghivták az összes előkelőségeket.

Közülük Hetyey Sámuel pécsi püspök ur ő méltósága a következő hangulatos levelet intézte Jókai Mórhoz, az ünnepséget rendező Petőfi-társaság elnökéhez: „Mél-tóságos elnök ur ! A Petőfi társaság szives meghívását Petófi Sándor halálának 50-ik évfordulója alkalmából Segesvárott rendezendő emlékünnepélyre hálásan köszönöm.

S habár, legnagyobb sajnálatomra, személyesen nem le-hetek is ott az emlékünnepélyen, lelkem egész hevével

ünnepiek az ünneplőkkel s dicsőítem nemzetem szelleme legragyogóbb hordozójának emlékét, ki időtleg időkig fényt hoz a magyarra s világszerte tiszteletet és becsülést szerez fajunknak. Fogadja stb. Püspök-Szent-László, 1899.

julius 26-án. Hetyey Sámuel püspök.

— A nagyváradi egyházmegye uj püspöki hely-nöke. Schlauch Lőrincz, nagyváradi biboros-püspök ő eminencziája betöltötte a boldogult Nogáll János püspök halálával megüresedett püspöki helynökséget. Az uj püs-pöki helynök és általános ügyhallgató Vinlder József püspök és székesegyházi olvasókanonok ő méltósága.

— Plebánosi k i n e v e z é s . Ft. Kuchár Endre Árva-Nagyfalui esperes-plebánost, a „Magyar Állam* nagybuz-galmu külmunkatársát az a kitüntetés érte, hogy ft.

Szmrecsányi Pál szepesi püspök ő méltósága a jobb és nyugalmasabb Liptó-Sz.-Kereszti plébániára léptette elő.

— Tömeges v i s s z a t é r é s a kath. egyházba.

Altmayer bagdadi érseknek és mezopotámiai apostoli de-legátusnak ő szentségéhez irt leveléből arról értesülünk, hogy két Domonkos-rendi missiónárius buzgólkodása folytán 50,000 nestorianus ("úgynevezett chaldeusok, Nes-torius követői, ki az 5. században a Boldogságos Szűztől az Isten-Anyai czimet s méltóságát elvitatta, s őt csak Krisztus anyjának nevezte) és 30,000 nem egyesült örmény-vallásu tért vissza az anyaszentegyház kebelébe.

— Volta Sándor. Olaszországban nagyban ülik meg a nagy fizikus, Volta Sándor villamos felfedezéseinek szá-zados évfordulóját ; Comóban kiállitást rendeztek és a lapok nem győznek eleget irni azokról az ünnepélyessé-gekről, melyeken különösen a katholikusok foglalkoznak a nagy tudós érdemeivel. Első sorban hangoztatják Volta Sándornak mély vallásosságát. Az összes kath. lapok kö-zölték Volta Sándornak azt a hitvallását, melyet a nagy fizikus 1815-ben sajátkezüleg irt. A hitvallásban a többi között ezt mondja: „ A katholikus vallást mindenkor egye-düli igaz vallásnak tartottam és fogom a jövőben is annak tartani. Hálát adok jó Istenemnek, hogy hitet adott nekem és erősen felteszem magamban, hogy e szent hitben akarok élni és halni és e hit — erősen hiszem — megadja nekem az örök életet is. Vallásomat Isten ajándékának természet' felettinek ismerem el, de nem hagytam sohasem kisérlet-lenül természetes erőimet sem, hogy mindinkább megismer-hessem szent hitemet. Olvastam sokat, megfontoltam a hitetlenek érveit is és arra a meggyőződésre jutottam, hogy katholikus vallásom olyan, hogy mindenkinek, ha helyén van a szive — ezt a hitet kell vallania és szeretnie . . ." Volta tehát megérdemelte, hogy ő sztsége is különös módon örökítse meg emlékeit. A szent atya ugyanis a nemrég alapított vatikáni elektromos műhelyeket

„Officina Eletrica Alessandro Volta"-nak neveztette el. A nagy tudós szülővárosából ezért igen sok sürgöny érkezett a Vatikánba megköszönve ő sztsége e figyelmét.

— Katholiczizmus Angolországban. A westmins-teri érsek, Vauglian bibornok az autuni eucharisztikus kongresszus bizottságához a következő figyelemreméltó

sorokat intézte a katholiczizmusról Angolországban : „An-golország a jelen pillanatban a leghevesebb vallásos krízisen megy keresztül. Az anglikán papok és világiak nagy száma arra törekszik, hogy egyházuk vallásos gya-korlatait ismét visszaállítsák, amennyiben bizonyos katho-likus tanokat kezdenek vallani. Nyíltan vallják, hogy a katholikus egyház tanai és fegyelme, nem egyedül embe-rektől függnek, hanem Istentől. Sőt tovább mennek és kijelentik, hogy az anglikán püspökök határozatait csak annyiban ismerik el, amennyiben azok a katholikus egy-ház tanaival és gyakorlatával megegyeznek. Más szavakkal, ők elvetik alapjában a nemzeti egyház autonómiáját és megvallják, hogy hisznek a katholikus egyházban, amely-nek a tengeren túl van a feje. Mindezeket a nyilatkoza-tokat nyíltan tették, minden megszorítás, feltétel és félelem nélkül, és lehetetlen is e férfiak őszinteségét, jámborságát és a törekvést, amelylyel a kegyelem hívását követik, kétségbe vonni. Az egyedüli, de fundamentális protestáns maradvány bennük az, hogy egyelőre még határozottan vonakodnak a katholikus egyház fejének tekintélyét elis-merni és szavára hallgatni. Ami ez utolsónak meggyőzé-sére szükséges, az Isten gazdag kegyelme és ezt buzgó imádság által érhetjük el." — Adja Isten, hogy minél előbb érkezzék el az a pillanat, amely a világ összes katholikusainak szivét a legnagyobb örömmel tölti el.

— Katholikus Sajtó-Egyesület Csehország Teschen városában a Canisius-sajtóegyesület legutóbb megtartotta első közgyűlését, melyen a leitmeritzi egyházmegyét az aussigi, bilini, brüxi, friedlandi, gabeli, kamnitzi, leipai,

— Katholikus Sajtó-Egyesület Csehország Teschen városában a Canisius-sajtóegyesület legutóbb megtartotta első közgyűlését, melyen a leitmeritzi egyházmegyét az aussigi, bilini, brüxi, friedlandi, gabeli, kamnitzi, leipai,

In document Religio, 1899. 2. félév (Pldal 73-77)