szorosan egyesülve a'keresztény katholika anyaszentegyház' szertartásiban's nyilványos isteni tiszteletében.
Korunk' különös tüneménye, hogy azok, kik ma-gokat a' derült eszűek' 's műveltek' sorába szeretik számitatni, egyfelől a' szépművészetet hő kebellel
ölelik, 's a' vallást i s , legalább szinre, pártolják: m á s -felől mégis a' vallás' gyakorlatában a' szépművészet' legtermészetesb és legnemcsb alkalmazásával, a' ker.
kath. egyház' szertartásival nem tudnak megbarátkozni ; sőt némellyek ezekben a' szépművészetet megvetni 's gúnyolni sem átalják.
Ilogy az illy fölvilágosodotiak' műveltsége önma-gával homlokegyenest ellenkezik; 's hogy a' katholi-kus kereszténynek épen nincs oka az egyházi szertar-tások miatt pirulni; sőt hogy végczéljáhnz képesti 's legnemcsb műveltségét kiki épen ezen vallási szertar-tások által ébresztheti, erősítheti, nevelheti legfoga-natosabban és nyilványithatja legvilágosabban : azt a' következőkben szándékom előterjeszteni.
I.
S z e n t l i t u r g i a , v a g y i s s z . s z e r t a r t á s o k . Az üdvös igazságok'.világos és bizonyos isme-rete, az erény' mindenkori 's minclenütti gyakorlata, a' boldogság' megközelítése 's végre elérése nélkül, vagy mi nem mást tesz: az Istenhez hasonlítás és Istennel való egyesülés nélkül mi czélirányosan müveitek soha nem lehetünk. Mert e' nélkül nemesebb természetünk kifej-tetlen, a' velünk született 's belőlünk egészen ki sem irtható vágy: az igaz, a' j ó , a' boldog, a' szép utáni vágy kielégítetlen maradna.
Ám de mi Istenhez, az igaz', jó', boldog' és szép' kutforrásához egyedül a' religio által emelkedhetünk föl. Az Isten által kijelentett e g y , igaz és örök
reli-r
g i o , melly Adám' bűne után homályba borult u g y a n , de az elrendelt időben a' megtestesült Isten' fia, Jézus Krisztus által u j életre 's fényre kapott, ezen religio a' keresztény katholika anyaszentegyházban az üdvös igazságokat világosan 's győző bizonyossággal terjeszti élőnkbe; a' jó erkölcsöknek nemcsak szent törvényeit, hanem legtökéletesbpéldányait is,úgymint: a'mennyei Atyát, Jézus Krisztust, 's ennek hű követőit a' b. sziiz Máriát, az apostolokat, hitvallókat, vértanukat, szü-zeket , sz. házastársakat, 's özvegyeket követésül sze-münk elébe rakja ; erőtlenségünket a' szentségek által közlött isteni malasztokkal sokfélekép támogatja : hogy így magunkat lélekben képezvén 's tökéletesítvén Istenhez hasonlítsunk 's mint hasonmássai vele e g y e -sülvén örökre boldogok legyünk.
Valami tehát ezen e g y , igaz és örök religiot bennünk hathatósan ébreszti, föntartja 's neveli; az egyszerismind czélirányos műveltségünket 's
boldog-2 8 Ságunkat is előmozdítja. Illy jótékony és foganatos b e
-folyást gyakorol sziveinkben a' ker. kath. anyaszent-egyház' szent liturgiája, vagyis a' nyilványos isteni tiszteletben előforduló különbféle szertartás.
Valamint t. i. embertársaink iránti tiszteletünk, bizodalmunk és szeretetünk, természeténél fogva, keb-lünkben elzárva nem maradhat, hanem valamikép kihat 's jelentimagát; sőt nem is elégszik meg embertársunk benső tiszteletünk-és szeretetünkkel, ha aztegyszeris-mind külsőkép is nem nvilványitjuk : ugy ha mi Isten-ben 's az ő sz. fiában, Jézus Krisztusban igazán hiszünk, őt szivből imádjuk, benne tántorithallanul bizunk, őt mindenek fölött szeretjük: ezen vallásos érzelmünk keblünkben elrejtve nem maradhat. Hitünknek, imádá-sunknak , reményünknek és szeretetünknek szivünk' mélyéből ki kell hatni 's külső jelek által nyilványossá lenni. 'S pedig, ha a' bennünk élő 's munkás val-lásosság, természeténél fogva , több embertársainkra is elhatván, már vallásos társaságot, Krisztusban ugyan-azon hitű, reményű és szeretetü egyesületet, vagyis anyaszentegyházat képezett és alakított: akkor elkeriilhetlenül szükséges , hogy az illy keresztény a n y a -szentegyházban bizonyos meghatározott jelképek (Sinn-bilder) , műszerek, szertartások, intézetek is legyenek, mellyek által az egyes hívekben szinte, mint az egész anyaszentegyházban munkálkodó vallásos szellem és
élet magát — az egyházi hatalom által meghatározott bizonyos helyen, időben, móddal 's bizonyos szolgák által — külsőleg kitüntethesse, nyilványithassa.
Ezen meghatározott 's bizonyos helyen, időben 's módon tartatni, 's a' fölhatalmazott egyházi szolgák által a' vallási érzelmek' kifejezésére alkalmaztatni szo-kott szertartásokat összösen szent liturgiának, vagyis külső 's nyilványos isteni tiszteletnek és szolgálatnak nevezzük.
Tudjuk mi azt, hogy a' vallás' mivolta a' benső szent érzelmekben , eltökélésekben, önkéntes áldoza-tokban , a' benső isteni tiszteletben és szeretetben áll.
Tudjuk , hogy az egyházi szertartások, a' benső buz-góságnak csak külső ábrázolásai, jelei, formái; de azt is tudjuk : hogy külső isteni szolgálat és szertartások nélkül ki sem jelenthetjük Isten iránti hitünket, imádá-sunkat, bizodalmunkat és szeretetünket. Azért olly lás , melly isteni tiszteletében minden külsőséget és val-lásos szertartást nélkülöz, egyedül tiszta szellemeknek, angyaloknak, de nem embereknek lehet szánva, kik-nek — minthogy testből és lélekből állanak, —
tes-testül 's lelkestül kell Istent imádniok , szeretniök, vele egyesülniük; a ' j ó b a n magokat gyakorolniok 's egymást jóra buzditaniok.
Ezen okból a' vallásos szertartások az ember' és vallás' eredetével egykorúak. Már az első emberpár'
r
gyermekei, utóbb Noe , Ábrahám, Melchiszedek 'stb.
áldozatot mutatlak be Istennek. Későbben Isten Mózes által a' vallásos szertartásokat meghatározá és elren-dezé. Dávid király alatt pedig és főkép Salamon alatt fölépült pompás templomban a' meghatározott szent szertartások teljes divatba 's virágzásba jövének. Jézus Krisztus látható anyaszentegyházat alapítván a' földön, a' külső isteni szolgálatot és szent szertartásokat még szentebb szertartásokra változtatta, sőt legméltóságosb áldozattal, ós malasztot szerző szentségekkel gyara-pította. — Urunkat követék az apostolok, 's az ő utó-daik, a' püspökök, kik részint külön egyházi megyéik-nek , részint, közönséges zsinatokban összegyűlvén, az egész anyaszentegyháznak épülésére a' szent szer-tartásokat elrendezék 's meghatározák. Igy a' tridenti szent gyülekezet e' tárgyban több rendelést adván elő , elég világosan kifejti a' sz. mise-áldozat' 's egyéb szertartások' czélját és szellemét imigyen szólván:
„Mi-„vel az ember természeténél fogva külsegédszerek
nél-„kül nem könnyen tud isteni dolgok' elmélkedésére, és
„szemlélésére fölemelkedni; azért kegyes anyánk, a'
„katholika egyház, némi szertartásokat rendelt; ' s j e l -k é p e -k e t , szinte az apostolo-k' rendeléséből 's hagyo-mányából reánk szállottakat, használt, hogy a' hivek'
„elméjét és szivét a' vallásnak 's ájtatosságnak e' lát—
„ható jelei által a' legfönségesb titkok' szemlélésére
„ébressze." (Trident. Zsin. 22. ül. 5. fej.")
Ugy vagyon. A gyarló embernek szüksége van serkentő példákra 's illy példákat ábrázoló jelképekre f
az érzéki embernek szüksége van figyelmét ébresztő, elméjét és szivét emelő ünnepélyekre 's más külsősé-gekre; a' feledékeny vagy tudatlan embernek szüksége van a' vallás' igazságait és törvényit emlékezetbe hozó szertartásokra : mindnyájunknak pedig szükségünk va-gyon nyilványos isteni szolgálatra : részint, hogy a' szentegyházban összegyűlvén Isten iránti hitünket, r e -ménységünket és szeretetünket egymás előtt kijelent-hessük 's vallhassuk; részint, hogy ezen kijelentés által egymást a' vallásra buzdíthassuk, 's abban megerősít-hessük. Azért a' sz. liturgia akkor igazi és czélszerii, ha alkalmatos — benső religionkat külsőleg nyilványi-tatii 's ezen nyilványitás által a' vallást ott, hol nincs,
13
3 0 gerjeszteni; hol van, föntartani; hol pedig lankadni
's hanyatlani kezd, erősíteni 's nevelni. IUy hatást a liturgia mindenkor ugyan, de leginkább akkor gyako-rolhat, ha a' szent szertartások' értelme és szelleme ismertetik.
Halljuk, mit mond Mirabeau „Emberbarát (l'ami
„des hommes) iratában: Mindegyik v a l l á s , melly
„csupán szellemi, szertartások nélküli, isteni szolgá-l a t r a van szorítva, nem sokára a' hoszolgá-ld' országába
„száműzetik." Valljon miért mondja ezt a' hitetlen böl-cselkedő ? Nemde azért, mivel a' legnagyobb bölcsel-kedő i s , ugy mint más emberfia, érzéki teremtmény;
's akármilly szellemi regiokba emelkedjék is büszke eszével; vakmerő szellemi röpteiben is testi boritékát magával hordozza ; 's ez őt többi embertársaival, kikre
a' külső szent szertartások nagy befolyást gyakorolnak, ugyanazon álláspontra helyezi. Igen jól figyelmezteti az illyent de la Mennais mondván : „Bölcselkedő ! ha
„kedved ugy tartja, nevesd ki térdhajtásainkat 's egyéb
„ájtatos tagmozgatásainkat; de ha már kinevetéd
ma-„gadat; mond m e g , kérlek, mivé vált volna az
em-„beri nem, ha a' kereszt előtt térdre nem hull vala ?
„Mond meg, mi hatásúak a' te benső ájtatosságaid és
„föllengző elmélkedéseid összehasonlítva a' keresz-t é n y ' buzgóságával 's iskeresz-teni szolgálakeresz-tával, melly
ál-„tal ő magát fönséges fölajánlásokban 's áldozatokban
„gyakorolja ? sorozd elő erényidet, mellyeket az örök-k é v a l ó v a l tett magány beszélgetéseid termetteörök-k, 's
„azokat miket naponként az ő szent fiának (Jézus
„Krisztusnak) képére egyetlenegy pillantás szül!"
(Essai sur 1' indilTérence.)
Vajha a' katholika egyház' szertartásinak ócsár-lói elfogulatlan és szenvedély nélküli szivvel vizsgálnák azok' szellemét 's jelennének meg nyilványos i s teni szolgálatunkon ! valóban ők i s , mint előttök s o -kan fognák tapasztalni, milly behatást gyakorolnak azok az emberi szivbe.
Nem említem itt szent Ágoston' vallomását, milly sűrű könyhullatásra olvasztá szivét megtérése' kezdetekor a' mediolanumi szentegyházban a' k e -resztény katholikusok' éneke sz. Ámbrus püspök' ide-jében. ( f 3 9 7 ) . Nem említem a' carthausit, ki érzé:
hogy van valami nagyszerű az egyház' rendtartásiban mi a' szívhez szól, mi, midőn a' testet a' földre b o -rultatja a' lelket az égbe ragadja Isten' trónja elébe.
(B. Eötvös József. A' Chartausi. Budapesti
árviz-könyv-ben.)—Ezeket nem említem, mert őket a' hit 's jó akarat hajlandókká tette illyetén buzgó érzelmekre.
Diderot Dénest, a' ker. kath. vallás' esküdt ellensé-gét , említem, ki csendesebb pillanatában, midőn nem a' fölfuvalkodott észre, hanem lelkiisméretére hallgatott, illy vallomást tön: „Némelly izlés nélküli rigoristák a'val-,,lás' dolgában nem ismerik a' külső vallásos szertartások'
„hatását a' népre. Soha sem láták ők nagypénteken ,,a' Krisztus' feszülete előtti leborulásunkat; soha sem
„láták ők űrnapján a'nép'lelkesülését, azon lelkesülést,
„melly néha rajtam is erőt vön. A' tiszteletes
ru-„hákba öltözött áldozópapok' hosszú sorát, a' fejér
„kar-ingekkel fedett és széles kék övekkel övedzett
„növendék levitákat; az ájtatos csenddel egymásután
„rendben mendegelő néptömeget soha sem látám mély
„elérzékenyülés nélkül! Az ünnepélyes, a' pap által
„megkezdett 's a' férfiak', asszonyok', és gyermekek'
„számtalan sokaságától folytattatott éneket soha sem hal-f á m a' nélkül, hogy szivem mélyében meg ne ráz-k ó d n é ráz-k , egész valóm istenes érzelmeráz-kre ne olvadna,
„és szemeimből hő könyük ne hullanának ! Van mind-e z mind-e k b mind-e n némi kimagyarázhatlan búskomorság, valami
„érzékenyülést ébresztő 's ájtatos érzeményekre r a
-„gadó. Ismertem egy protestáns képírót, ki sokáig
„tartózkodék Romában. 0 megvallá: hogy soha sem
„látá a' pápát sz. Péter' templomában a'
cardinali-„soktól 's a' római praelatusoktól körülvéve ünnepélyes
„miseáldozatot bemutatni a' nélkül, hogy katholikussá
„lenni ne' kívánkozott volna." (Diderot Essais sur la peinture.) — Több év előtt egy amerikai születésii protestáns nő Florencziában tartózkodék. Űrnapja vala, 's ő ablakból nézé az ünnepélyes urnapi menetet. Mi-dőn pedig a' mellette álló amerikai ifjú gunyolólag mondaná: „Lássa k e g y e d , most hozzák Istenöket a' szelenczében"; a' nő megindulással feleié : „ H a t é v e d -n e k , szá-nakozzu-nk rajtok. De sze-nt's igaz Iste-n! hát ha nekik igázok van?!" E'szavaknál térdre esék a' nőszemély, 's a' kenyér' szine alatt alázatosan megje-lenő urát 's üdvözítőjét buzgó szivvel imádá. Rövid idő múlva a' katholika egyház' kebelébe, azután földi hazájába Amerikába visszatérvén e' jámbor személy, az irgalmas apáczákotEjszakamerikában földieinek testi 's lelki épülésére megtelepíté. (Görres. Histor. polit.
Blätter 1838. 2. köt.) A' jámbor keblekben illy hatást gyakorolnak az egyházi szertartások! Fölébresztik a hitet, a' reménységet erősitik, az Isten 's embertársaink iránti szeretetet Istenért mindeneket föláldozó,
Isten-nel egyesítő, embertársait, mint Isten' kepeit és fiait állandó hévvel ölelő szeretetté gyulasztják.
( F ú l ) t a t á i n ' s l é g e k ü v e t k e / . i k . )
Szuniszló Józsefe
a' szombath. nevend. p a p s á g ' lelki i g a z g a t ó j a