Félreértések 's balmagyarázatok minden időben számtalan veszély' okai voltak egyes családokra szint-úgy , mint egész testületekre nézve ; azért súlyosan vét az emberiség ellen a z , ki a' legártatlanabb kifejezése-ket ferde magyarázattal elcsigázza, 's azzal egész tes-tület' megutáltatását eszközleni kivánja.
Nincs talán testület, mellynek akár szavai, akár intézetei helytelenebből magyaráztattak volna elleneitől, mint a' katholika anyaszentegyház' tanjai 's intézetei}
azon anyaszentegyházé, melly isteni szerzőjétől a'
„ s z e r e t e t " jelszavat örökölve, annak gyümölcseit tizennyolez századtól az emberiség' boldogitására árasz-totta, 's maiglan is árasztja.
Illy balmagyarázattal ferdittetik el, egyebek k ö -zött, a' katholika anyaszentegyház' azon imádsága, mellyben hivei által Istenhez a' hitbeli tévelygések' ki-irtásáért fohászkodik. Azt állítják t.i. ellenei: hogy a' katholika anyaszentegyház a' keresztény religio' isteni szerzőjének szelleméről 's tanjairól megfedkezve, min-den nem-katholikus' kiirtását ó h a j t j a , 's ekkép a' keresztény általános szeretet' törvényeiről megfeledkezik.
Azonban, kik a' katholika anyaszentegyház', 's a' fölebb emiitett imádság' szellemét közelebbről ismé-rik, nem csak hajlandók az anyaszentegyházat ezen terhes vád alól fölmenteni: hanem tekintve a' dolog' velejét, azt igen könnyen öszhangzásba tudják hozni a' józan ész' és vallás' kivánataival.
Ugyanis: kik elfogulatlan elmével szeretnek vizs-gálódni, tudják, hogy az ügyet a' személytől, az eretnekséget az ellenérzésiicktől, (aliter sentientibus)
szükséges megkülönböztetni, 's azon törvényes axió-mát : „személyét kedvelem, csak ügye ellenem" (ami-cus personae, inimi(ami-cus caussae) nem csak a' törvény-kezésben, hanem a' vallás' ügyeiben is szem előtt
tartani.
A' katholikus keresztény szeretettel öleli más vallású embertársát; mert mindenkiben Isten' képét's h a -sonlatosságát tiszteli ; ' s azért akárkit személyes és pol-gári jogaiban háborgatni, vagy sérteni vétkesnek állítja;
de a' tévelygéseket, mellyek embertársait az igazság' megismérésétől 's elfogadásától viszsza tartóztatják, utálja és gyűlöli, 's azért azoknak kiirtásáért a' sze-retet és egység' Istenéhez méltán fohászkodik.
Kivánja ezt a'józan ész és erkölcsi természetünk;
mert, ha csak a' legbotorabb indiíTcrentismus' barátai nem vagyunk, meg kell vallanunk, hogy szünet nélkül igazság' megismerése 's birtoka után sovárog lelkünk, és semmi annyira nem nyugtalanítja keblünket, mint azon öntudat, hogy az igazságtól távol esve kétkedé-s e k , habozákétkedé-sok ékétkedé-s tévelygékétkedé-sek iizik velünk játékukat;
's hogy ezen szomorú, és erkölcsi természetünket mé-lyen lealacsonyító helyzetünkből menekedhessünk, nem tiltjuk fáradságunkat, 's az evangeliumi asszony' pél-dájára (Lukács 1 5 , 8. 9.) buzgón keressük az elve-szett garast, 's ha azt ismét megtaláljuk, örvendve tudtára adjuk szomszédaink- 's barátainknak szeren-csénket. Mivel pedig a' keresztény rokonérzet szerint abban, mit magunkra nézve hasznosnak 's üdvösnek ismériink, másokat is részeltetni kívánunk, igen természetes, hogy mindenkit tehetségünk szerint a ' k é t -kedéstőr, habozástól és tévelygéstől megmenteni 's a' boldogító igazság' bírására vezérleni törekedünk.
Kivánja ezt az igaz anyaszentegyház'jelleme ( c h a -ractere) is. Mert ha a' katholika anyaszentegyház ben-sőkép meg van arról győződve, hogy ő Jézustól, az isten-embertől, alapíttatott; 'skebelében az üdvösség' elnyerésére szükséges mindennemű föltételek örökre 's változatlanul letétetvék; 's hogy minden tőle különvált
4
vallási testület, többé kevesbbé ezen föltételek' megis-merésében 's elfogadásában hiányzik: akkor józanon
semmit forróbban nem óhajthat, mint tanjainak 's in-tézeteinek hova hamarábbi terjedését, 's azoknak min-denkitől általános elfogadását; egyszerismind pedig
minden vallási tévelygésnek minél előbbi
megszűnését-t megszűnését-t n1
'S ha e' fölseges czél' eléresére, a' világosság 's ero Istenéhez liivei által fohászkodik; 's a' tévelygések'
meg-szűntével, az örök üdvösséget eszközlő tanok'terjedé-séért 's elfogadásáért esdeklik : ezen cselekedete nem gáncsoltatást, hanem inkább tiszteletet 's mélytánylást érdemel ; annál inkább, mivel ez nyilványos jele azon igaz isteni 's felebaráti szeretetnek, melly által Isten' dicsőítése 's ember-társ' boldogítása ohajtatik és kerestetik. — Ha az anyaszentegyház tizennyolez századtól a' meny-nyei igazság' terjesztését 's a' bálványozás' fertelmei-nek lerontását szüntelenül szivén nem hordozta volna ; milly lelki vakság 's erkölcsi hanyatlás undokitaná a' föld' szinét ott: hol most a' miveltség', emberiség' ( h u -manitas) jólét', polgári's keresztény erények' ékesvi-rágai illatoznak!
De nem szükséges állitásunk' bebizonyítására olly távolról okokat kölcsönözni, hiszen olly igen erkölcsi természetünkben fekszik a' tőlünk megismert igazság' terjesztésének, 's a' vélt tévelygések' lerontásának vá-gya: hogy nincs vallási egyesület e' földön, melly tanjainak terjesztésére's az ellenérzésüek' megczáfolá-sára ne ügyelne. Például : mit tettek hajdan, 's tesznek maiglan ez ügyben a' protestánsok? mit az ugy neve-zettbibliai társaságok? mit a' vallási röpiratkák' (Tractät-lein) kiadói? mellyeknek álfogásai 's káros következ-ményei ellen olly szivrehatólag,'s apostoli buzgósággal szólítja föl az anyaszentegyház' mostani látható f e j e , XVIdik Gergely, 18401Ű augustus hó' lökén kibocsá-tott körlevele által az egész katholika anyaszentegyház' fő őrjeit — Vagy talán csak azt kell helytelenitenünk, hogy a' katholika anyaszentegyház, megtévén részéről a' szükséges és czélszerü intézkedéseket, czéljának si-keréért a' világosság' atyjához folyamodik? 's az igaz-ság' malasztjait nein emberi törekedéstől, hanem attól v á r j a , kiről az irás (Jakab 1, 1 7 ) mondja: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnét fölül vagyon, leszálván a'világosság' atyjától, kinél nincs változás, sem változásnak árnyékozása?"
Elvégre Jézus' és az apostolok' példája által is erre látja magát serkentve a' katholika anyaszentegy-ház. Mit tettek ők az igazság' országának alapítására,
milly buzgósággal 's önföláldozással jártak el mennyei tisztökben, mindenki előtt tudva van; 's hogy köve-tőik ne különbféle szakadásokra oszlottak, hanem egyek legyenek az igazságban: mind Jézus, mind pedig az apostolok főkép sürgették. E' végre kevéssel halála előtt üdvözítőnk mennyei atyjához imigy fohászkodék:
„a' mint te engem elküldöttél a' világra, én is elküldöt-tem őket (az apostolokat) e' világra, és én ő érettök megszentelem magamat, hogy ők is szenteltek legye-nek az igazságban; nem csak ő érettök könyörgök pedig, de azokért is, kik hinni fognak az ő igéjük által én bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek, a' mint te atyám én bennem, és én te benned, hogy ők is mi bennünk egygyé legyenek, hogy elhigye a' világ, hogy te küldöttéi engem. És én a' dicsőséget nekik adtam, hogy egygyé legyenek, a' mint mi is egy v a -gyunk; én ő bennök, és te é n b e n n e m , hogy töké-letesen egygyé legyenek ésmegismérje e'világ, hogy te küldöttéi engem és szereted őket á mint engem is sze-rettél." (János 17, 1 8 — 2 3 . ) Szent Pál apostol pedig az efesusiakhoz irt levelében hasonlókép ezen hitbeli egységet ajánlja; 's épen ez 's nem egyéb a'katholika anyaszentegyház' czélja, midőn imádságában Istenhez a' tévelygések' kiirtásáért könyörög. Kitetszik ez az anyaszentegyház' nagypénteki nyilványos imádságának tartalmából, melly ekkép szól: „Imádkozzunk az eret-nekek- 's elszakadtakért, hogy a' mi urunk 's Istenünk őket minden tévelygéstől megmentve a' katholika 's apostoli anyaszentegyház' kebelébe viszsza híni mél-tóztassék." *)
Ugy de mondhatná valaki mit avatkozunk Isten' Ítéleteibe ? Mit törekedünk kiirtani a' konkolyt, mellyet az ellenséges ember az ur'szántóföldjébe vetett? Nem mondja-e' üdvözítőnk: hagyjátok mind a'kettőt felnőni az aratásig? (Máté 13, 30.) — Mind igazak ezek; de ellenben, nem imádkozott-e maga Krisztus urunk, a' mint előbb fölhozott szavaiból kiviláglik, a' hitbeli egységért? 's nem tanitott-e minket az Isten' neve' szenteltetésóért 's az ő országa' eljöveteléért igy imádkozni: „Szenteltessék a' te neved, jöjjön a' te országod." 'S nem parancsolta e' apostolainak a'hit' terjesztését,'s ezek nem buzgólkod-tak-e annak hirdetésében, terjesztésében 's az
ellen-* ) „ O r e m u s et pro haereticis et schismaticis, ut D e u s et Dominus noster eruat eos ab e r r o r i b u s universis, et. ad sanctam matrem ecclesiam eatholicam et a p o s t o -licam revocare d i g n e t u r . " ( F e m VI. in P a r a s c e v e . ) Ugyan ezen szellemben imádkozik nagy pénteken az
anyaszentegyház a' zsidókért és pogányokért is.
13 5 3
kező tévelygések' kiirtásában ? Látni való t e h á t , hogy Krisztusnak előbb fölidézett szavai csak arra intenek min-ket , hogy helytelen 's a' keresztény religio' szellemé-vel megütköző módokkal 's eszközökkel akár az igaz-ság' terjesztésében, akár a' tévelygések' kiirtásában ne éljünk. Ha ezen mérséklet gyakorlatilag mindenkor nem teljesíttetett, sőt néha némellyek által az anyaszent-egyház' parancsa és akaratja' ellenére megsértetett is, jusson eszünkbe, hogy a' legszentebb törvény'
alkal-mazásában, emberi kezek között, könnyen és hamar történhetnek visszaélések, mellyektől más egyházi vagy világi testület' tagjai sem voltak mindenkor mentek. Ezek szerint, ha elfogultak nem vagyunk, meg kell ismérnünk:
hogy midőn a' katholika anyaszentegyház a' tévelygések' kiirtásáért imádkozik, akkor az Isten 's felebarát iránti szeretetet legnemesebb értelemben gyakorolja, az által t.i. azt óhajtván 's kérvén, hogy Isten dicsőíttessék 's embertársunk az igaz hit által üdvözüljön.
Szenczy Ferencz,
a' l e l k i p á s z t o r á i g ' tudományának tanítója S z o m b a t h e l y e n .
Positiv törvények ; 's irántok mutatott engedetlenség. *)
Ha e' földnek értelmes lakója az ember olly tökéletes lény volna, hogy soha sem szorulna másnak é r t e l -mességére 's erejére ; ha minden egyes ember eléggé bölcs volna mindenkor azt gondolni, mondani, és tenni, mi magának és másoknak hasznos, 's e' mellett elég tiszta és erős akarattal is bírna a z t , és .csak azt mivelni mindenkor, mi saját boldogságára, 's az emberiség'kö-zös czéljának elérésére szükséges; ha a' valódi élet—böl—
cseséget az embernek nem hosszas tanulás, izzasztó fáradságok, és számos tévedések szereznék; ha e' t u -dománynem kerülne annyi üdvös, de keserű tapaszta-lások közit hátra hagyott évekbe, 's azt nem a' legszebb földi reményekről lemondva, egy rövid élet' elvesztett örömeinek árán kellene sokszor megvásárolnunk: hanem minden ember a' tökéletes értelmességnek 's j ó akarat-nak kívánt magas fokára állíttatnék már születésekor, ' s nem kellene arra csak idővel e m e l k e d n i e . . . a k k o r ' s
egyedül csak akkor volnának a' természeti törvények elegendők. Akkor igenis, biztosan vezérelne kitkit s a -ját belátása ; 's a' meg nem romlott szívnek
embersze-*) Mutatvány jutalmat nyert illy czimű pályamunká-ból : ,,A' törvények iránti engedelmességről különös tekintettel korunkra."
rető érzelmei, a' testiség' mirigyétől meg nem veszte-getett vágyak, bátorságosan vezetnének mindnyájunkat olly elevenen képzelt 's óhajtott boldogságunk' ideálja felé. — Született bölcsnek, sem tévedni sem ártani nem tudó, legalább nem akaró lénynek kellene minden e m -bernek lennie, ha kitkit fölmenteni akarnánk mások' fölvigyázása, mások' parancsoló szavának kötelező ereje, 's kényszerítést is használható hatalma alól. Azonban e' szerencsés sors a' szegény halandónak nem jutott r é -szül. Magáról mit sem tudva, tehetetlen állapotban jön a' világra ; nem ő az, ki a' legelső testi szükségek' k i -elégitése felől is gondoskodni tudna ; másnak kell reája ügyelni, másnak kell helyette látni és hallani, g o n -dolkodni és munkálni, hogy csak élhessen is ! Mennyi idő telik e l , míg annyira nevelkedik, hogy a' készet}
a' számára megkeresettet csak használni is tudja ; hogy a' mire szüksége van, kérje, vagy hogy mire van szük-sége, mondhassa ! Milly távol van még tőle, hogy értse:
mi hasznos, mi káros testének; hogy tudhassa kerülni a' veszélyt, gondolkodjék jövendőjéről ! 'S míg ezt nem t u d j a , ki fog helyette gondolkodni? Nemde m á s o k ? Szüléi, nevelői, j ó akaró embertársai. Magának élel-met szerezni, ruházatot, hajlékot készíteni nem tud ; az elemek' iszonyú e r e j e , a' vadak' rohanásai, a' g o -nosz emberek' lesei 's érőszakos megtámadásai ellen védeni magát nem birja Ki fog neki mindezekben 's több ezekhez hasonlókban segedelmére lenni? Ha csak embertársai nem, ha csak egy egész társaság nem?
melly a' gonoszok' egyesült erejének is ellene bír állni, 's melly az egyesek' összitett erejét használni tudja egy nagy és közös czélra: miveltés egymáson segitnitudó emberek közötti biztos együttélésre. Milly függésben van egy ember a' többiektől már csak t e s t i szüksé-geire nézve is ! . . . És ha mindezeket ki tudja elégíteni, k i f o g j a l e l k é n e k kiapadhatatlan szomját lecsilla-pítani; fölvilágositni az őt környező nagy mindenség-ről, 's annak létre hozójáról ? Ki fogja vele saját magát megismértetni; ki fog szólani bizonyost lelkének e r e -detéről 's természetéről, annak viszonyairól most, és állapotjáról a ' j ö v e n d ő b e n ; annak rendeltetéséről, és reményeiről? Ki fogja neki a ' b e n n e elrejtett vágyakat, 's az azok közötti harezot megmagyarázni ? az erény' szeretetét, 's az iránta érzett tiszteletet megfoghatóvá tenni azon hajlandóság mellett, melly őt az erénynyel ellenkezőkre r a g a d j a ? . . . ' S miután mindezek iránt m e g -nyugtató fölvilágosítást nyert, megismérve gyarló vol-tát, 's bűnre hajlandó természetét, függését Istentől 's
4 *
tartozásait az ö Teremtője i r á n t . . . ki fogja őt ezen Istenség' tulajdonságinak 's tisztelése' módjának ismé-retére vezetni? Ki fogja neki a' módot megmutatni, miképen kelljen az Istenségnek tetszeni, 's megbántott fölségével és igazságával kiengesztelődni? Ki fogja mind-ezt taníthatni, ha csak — mit Plato is kívánt már — maga az égiek' egyike nem jön a' földre oktatni az emberiséget : lia csak maga az Istenség segedelmére nem
siet gyönge é r t e l m ü n k n e k , (elűzve annak homá-lyát, némelly — boldogságunkhoz igen is szükséges igazságokra n é z v e ) 's nem siet segedelmére gyarló a k a r a t u n k n a k , az ő szent akaratjának kinyilatkoz-tatása, 's némelly legfőbb gyakorlati igazságok' kijelentése által ; mellyek természetesen ugyanannyi t ö r v é -n y e k a'véges értelmű és romlott akaratú emberre -nézve?
Tehát ennyi tanítókra szorul a' gyarló ember!
Tanítókra egy helyes életmód' követésében, tanítókra élelmének, ruházatának, 's minden szükségeseknek beszerzésében, tanítókra a' szellemi nemesebb kincsek' keresésében és föltalálásában... és sokban, mi az egész emberi nemzet előtt homály és titok maradt volna, ma-gát az Istenséget kénytelen értelme' kétes világának fényre derítése végett, mint e' nemben egyetlen okta-tóját fölkeresni, vagy inkább, hogy attól fölkerestessék és tanittassék, óhajtani. — Ennyi kell hozzá, míg csak odáig juthatunk, hogy tudjuk : mit kelljen tennünk, miként kelljen élnünk ! De a' tudás és megtevés köztt még egy mérhetetlen hézag van. „Milly nagy egy gyógy-irat, és a' meggyógyulás köztti távolság!" (Sailer!) Ismérje bár minden ember eléggé a' j ó t , fogja-e azt mindenik meg is tenni? Legyen bár tökéletes az érte-lem , hiány nélküli a' tudomány, tökéletes leend-e az akarat is; elég erős lesz-e az indulatok'erejét leküz-deni; kész leend-e azt a' mit jónak lenni t u d , be is teljesíteni? és ha kész volna i s , van-e mindeniknek ereje hozzá?
Nem csak a' romai költő érezte magában a' rosszra ingerlő ama' hajlandóságot, melly okozá, hogy látván és javalván a' j o b b a t , mégis a' rosszabbat követte.
,,A' video meliora proboque, détériora sequor, közmondása lett a'józan értelemnek," úgymond az imént n e -vezett iró. Mindnyájan érezzük a' testiség' erejét, a' lélek ellen harezolót, azon erőt, melly az erény' szeretete fölött olly könnyen nyert túlsúlyt, olly könnyen ragadja maga után az előbb még legjobb szándékra hevült aka-ratot; azon testiség' erejét , melly az emberek köztt szintolly közönségessé teszi a' vétket, a' milly ritka az
erény. — Maga azon körülmény, hogy harcz, e r ő , viaskodás kell a' jónak végbe vitelére, ez maga ele-gendő lehet elhitetni velünk, hogy a' halandók' sere-gében nagyobb a' győzöttek' mintsem a' győztesek' száma. Mert a' restség és kényelemkeresés alapvétke az emberiségnek. Pedig:
Könnyű rosszhoz akár seregenként jutni, mivel nem Terhes az út hozzá, 's igen is közel érheti minden : Míg az erény elejébe az égiek izadságot
Tettenek; ehhez már meredek's hosszú is az ösvény, És eleinte rögös nagyon. ( H e s i o d ' ) .
Maga a' n e m-t e v é s elég rossznak szülője. Ilát még a ' r o s s z n a k t e v é s e , melly az érzékiséget kecsegteti 's csábítja el ! — Kevesen, valóban kevesen vannak a z o k , kik a' bennök rejtező égiebb t e r -mészetnek kivívták az uralkodást földhöz tapadó testi-ségük fölött; kik magokat kormányozni, 's az erkölcsi törvényekhez hivek maradni, bölcshöz méltólag nem csak gondolkodni és érezni, hanem cselekedni is t u d -nak, 's mindezt kényszerítő eszközök, külső ösztönök n é l k ü l . . . és e' kevesek is nem egyszerre jutának eny-nyire ! A' nagyobb számnak — 's ama' bölcsek is a' nagyobb számhoz tartoztak sokáig — tanítókra és v e -zetőkre, positiv törvényre és fenyítékre, külső ösz-tönökre és kényszerítő eszközökre van 's volt minden-kor szüksége, és lesz is míg az ember ember marad, azaz : véges értelmi tehetséggel, rosszra ingerelhető hajlamokkal, bün által megsebesíthető akarattal fel-ruházott lény : mindaddig, míg tanulás, gyakorlat, harcz és tusakodás fog hozzá kelleni, hogy erényes le-hessen.
Tehát a' természet' törvényei nem elegendők még az embert czéljához vezetni: p o s i t i v törvényekre is van szüksége : i s t e n i e k r e szintúgy mint e m b e -r e k á l t a l h o z o t t a k -r a . — Ő a-r-ra született, hogy mielőtt magának szabhatna, másoktól vegyen előbb törvényeket. E' törvények közül pedig némellyeket az Isten hozott, másokat az embernek embertársai szab-n a k ; a z o k , kik kifejlettebb értelemmel, erősebb és tisztább akarattal bírnak, vagy legalább birni gondol-tatnak , és r e n d s z e r i n t bírnak is. 'S ezek a' csa-ládi legkisebb társaságtól kezdve az országosig — a' t á r s a s á g o k ' fejei 's kormányzói: a' szülék, birák, főnökök, fejedelmek, vagy az ezek' hatalmát gyakorló akár egyes személyek akár testületek. Ugyanis
Az embert t á r s a s á g b a n élésre, ha a'józan okosság, 's nagyobb hasznok' reménye nem serkentené
13 5 7
i s , kényszerítené maga a' szükség. A' gyöngébbek kénytelenek az erősebbek' oltalmát keresni, a' tudatlanok csak az értelmesebbek' tanácsát követve v á r hatják megmaradásukat. Innen a' társaságban élés e g y -korú az emberi nemzettel; mert hiszen társaság már egy háznép is; illy társaságok' alakulása nélkül pedig az emberiség csakugyan fön nem állhat. Minthogy p e -dig az embereknek csak egy része emelkedhetik föl az értelmi 's akarati tökéletesség' azon fokára, hogy h e -lyesen határozhassa meg, mit kelljen az embernek tenni és nem tennie, ha boldog akar lenni, szükség hogy minden társaságban, hol vannak eszökkel élni n e m -tudó gyermekek, vannak gyönge tehetségüek, vannak tudatlanok, vannak tudományukkal 's erejökkel viszszaélni készek, vagy valóban visszaélők — 's igy m i n -d e n emberi társaságban, mert o 11 y a n o k, minőket emiitettünk, vannak mindenütt,— szükség, hogy épen amaz értelmesebbek és jobbak legyenek a' többieknek is oktatóik, utmutatóik, vezéreik, törvényhozóik ; nem csak magoknak szabván a' jól értett természet' törvé-nyeiből elvont, 's igy észszerű törvényeket, hanem azok helyett 's azok' számára is, kik arra hogy magokat k o r -mányozzák, alkalmatlanok még most, és talán mindig is azok maradnak. Ez az emberi törvényhozás', ez a' p o -sitiv törvények' eredete, mellyeket ki megszeg, enge-detlenséget követ el az emberi társaság és emberi törvények iránt; de közvetve Isten iránt i s , ki az e m -bernek társaságban élését olly természetessé és szük-ségessé tette.
Somogyi Károly.