Florencourt Fridiik protestáns „Politische, kirch-liche und literarische Zustände in Deutschland. Ein jour-nalistischer Beitrag zu den Jahren 1838. et 1839. Leip-zig 1840." czimü munkájában, noha magát a' katho-lika egyház' ellenfelének vallja, a' következő neveze-tes vallomást neveze-teszi :
„Nem szükséges vizsgálnunk, van-e hatalma az egyháznak dicsérni 's gáncsolni, áldani 's átkozni, föloldani 's megkötni. Az egyházi fenyíték kiegészítő r é -sze az egyházi hitnek; a' fiilgyónás, a' föloldás, a' penitentziai cselekedetek 'sat tisztán egyházi törvé-nyek, míg csupán 's egyházilag, lélekisméret 's a' résztvevők' önkénytes alávetése által tartatnak fön : de mihelyt az egyház külső kényszerítő eszközöket is k ö -vetel, mihelyt fenyítékét világi módon kezdi gyakorlatba hozni : a' status körébe vág. Tettee ezt az e g y -ház Poroszországban ?
A' vegyes házasságokat véteknek nyilványitá; 's mi által büntette meg egyházi törvénye'általhágóit? m e g -fosztotta-e őket szabadságuktól, vagyonuktól? fattyuk-nak nyilatkoztatta-e, az örökségből kizárta-e a' gyer-mekeket ? ugy bánt-e a' nőkkel, mint ágyasokkal ? Bizo-nyosan nem. Erre teljességgel nem bírt hatalommal.
Poroszországban semmi külkényszeritésnek nem volt helye (az egyház' részéről), ő tisztán lélekisméret-kény-szeritésre szorítkozott; 's e' kényszerítésre minden, vallás-szabadsággal biró egyháznak kétségtelenül van joga. Igenis, ő nem hátráltathatta, ha valaki tőle
egész-Szerkeszti 's kiadja S z a n i s z l ó Ferencz. — Nyomtatja Trattner-Károlyi, uri utcza 453.
len elszakadt. Tudva van, hogy hajdan, 's némelly katholikus tartományokban most is, egyházi vétségekre polgári büntetések szabattak, 's a' lélckisméret-kény-szeritéshez még külkényszerités is csatoltatott. Poroszországban erről nem lehete szó ; illy tett polgári v é t -ség gyanánt tekintetett volna ; a' katholika egyház ellen támasztott valamennyi vádpörökben egyetlenegy illy esetről sem tétetik említés.
De a' kath. egyház illyes , külsőképen kényszerítő jogokat magának talán k ö v e t e l t ? eddig illyes hata-lommal nem birván ezt talán most a' statustól kívánta?
's e' szerénytelen kívánat oka a' meghasonlásnak ? E z iránt sem esett semmi is értésünkre. Igényeltee v a -laha legkevésbbé is az anyaszentegyház penitentziái-nál, 's büntetéseinél a' világi törvényszékek'végrehajtó hatalmát? igényelt-e legkisebb támogatást a' status' részéről külkényszerités által? Illyesmitől valóban igen óvakodott. Példás szerénységgel — kell ezen kifeje-zést használnom, bármilly ellenfele vagyok a' katho-lika egyháznak — a' maga körében tartotta magát;
nem csak tettei, de kivánatai sem terjedtek e' körön kívül. A' katholikus papok nem kívántak soha egyebet, mint erkölcsi kötelezéseket, egyesek' ígéreteit magokat megjobbítani, 's a' megtörtént nemjó cselekedetet — a' vegyes házasságra lépést — a' gyermeknek az igaz hitbeni nevelése által ismét jóvá tenni. Míg a' leendő magzatok' neveltetetését az ő religiojában csak lélek-isméret' kötességévé teszi : addig igazi szerződés szerinti jogállapotban van."
Igy Florencourt, ki protestáns létére méltányolva szól a' kath. egyházi hatalomról , 's nem tegadja el tőle a' jogokat, mcllyek őt illetik; 's ráfogásokkal nem terheli a z t , midőn saját körében marad és hat: e'mel-lett a' lelki dolgokon kivül eső világi hatóságnak is meghagyja a' magáét, s teljességgel nem akarja, hogy abba, midőn törvényszerüleg működik, bárki akadá-lyozva avatkozzék. Mindez nem egyéb, mint igazság, melly parancsolja: „add meg kinekkinek a' m a g á é t ; "
és törvényesség, mellynek jelszava : „másét ne bántsd, magadét ne engedd." (kivált ha engedékeny séged á l -tal hitedet is megsértenéd !)
A' tárgy' rokonságáért ide mellékeljük a' föl—
lengős libcralismusságáról eléggé isméretes , vakbuz-góságáról pedig épen nem gyanús Mirabeau' szavait.
„Ha igaz az, hogy a' házasság szentség — a' mint hogy az is nálunk katholikusoknál — a' házasságbeli dolgok általán az egyházi hatóság elébe tartoznak, 's abban rendet, módot szabni : miként kelljen a' házas-ságbeli kérdéseket elintézni, és azok iránt végezni, az anyaszentegyházat illeti; mellynek hierarchiája i s -teni eredetű. Mire nézve a' világi hatalom nagyobb sérelmet nem ejthet az egyházin, mintha ezen keresz-tény hierarchiának különbféle jogait magának tulajdonit-ja." Mirabeau de la Monarchie Pruss. I. VII. p. 83.
Nyomtatja Trattner-Károlyi, uri utcza 4 5 3 .
\
RELIGIO és NEVELÉS.
Első félév. 7
d i kszám.
P J E 8 T J E W . V A S Á I W A P . F e b r u a r i u s ' 1 4 .
A' „ R e l i g i o é s N e v e l é s " t á r s á v a l az „ E g y h á z i T u d o s i t á s o k k a l " megjelenik minden vasárnap m á s f é l iven. F é l é v i ára mindkettőnek helyben kihordással 2 ft. 4 0 kr. ; postán n y o m t a t o t t boríték alatt 3 ft. 4 0 kr. e. p. Előfizethetni Budapesten a' „ R e l i g i o é s N e v e l é s " s z e r k e s z t ő s é g é n é l
T r a t t n e r - K á r o l y i h á z b a n , uri utcza 4 5 3 szám alatt, második udvarban és e m e l e t b e n ; másutt pedig minden e s . kir p o s t a h i v a t a l n á l .
T A R T A L O M : A' s z ü l é k iránti e n g e d e t l e n s é g ' k ö v e t k e z é s e i . —
{Somogyi Károly.') — Az apaűldöző. — {Kuthy Lajos.") —
A' religio' v i g a s z t a l á s a kcdvelteink' halálakor. — ("is. / . ) — Dávid' e l s ő z s o l t á r a erkölcsi k ö r i r a t b a n , Massilon után. —
{Kiicet (iyiirgy.) —
V S z ü l é k i r á n t i e n g e d e t l e n s é g ' k ö v e t k e z é s e i . *)
Az engedetlenség mindazon hasznokat semmisíti, mellyek a' nevelésből remélhetők: mert az igazság ha nein fogadjuk el azt, nem boldogít, az életszabály ha nem követjük, erényesekké nem tesz: az e n g e -detlen pedig sem amazt el nem fogadja, sem ezt nem követi, 's igy soha igazán értelmes, és jó erkölcsű nem lehet ; nem lehet csak azért i s , mert a' fenyíték nélkül fölnevelkedett ember az erényességnek leghat-hatósabb segédszere nélkül van , az az : nincs szokva a' jóhoz ; nincs szokva hozzá, hogy a' törvénynek meg-hajoljon: 's e' hiányt érezni fogja mindig, ha csak-ugyan később az élet' iskolájában megalázott kevély-sége hajlandóbbá tétetnék is más' állításait igazaknak ösmérni, ha — továbbá — a' keserű tapasztalások által megtört akaratja kész lenne is végre az ember-társai által hozott törvényeknek alája vetni magát, melly akaratja egykor a' szülői édesebb törvénynek sem t u -dott hódolni. — De hányadik az, ki ennyire megvál-tozzék! Többnyire, az ifjúi önhittség, a'saját értelmé-beni kevély bizakodás, az engedni nem tudó gőg, a' szellemi részen erőt vett testiség' uralkodása, a' szo-kásnak vas ereje, melly minden szokatlan jót kétsze-resen nehezít, — mindezek ugyanannyi akadályok, mellyeket az esztendők' száma nevel inkább hogysem fogyasztana : ugy hogy végre a' jobb útra térés' szándékának teljesítését az éltesebb emberben csak nem l e -hetetlenné teszik. Isméretes a'romai költő' verse: „quo semel est imbuta recens" — 's példabeszéddé vált, úgymond az őszkornak bölcse : „az ifjú az ő utja szerint, midőn megvénhedik sem távozik el attól." ( P é l
-*) Mutatvány az Kgy. Tud. 3dik számában jelentett munkából.
dab. K. XXII.) Az engedetlen gyermek jobbára e n -gedetlen tanuló, en-gedetlen katona, en-gedetlen pol-g á r , epol-gy szóval mindazon törvényeknek becsmérlője, kisebbitője, mellyeket nem ő hozott, azoknak pedig, mellyeket maga hozott, első megszegője : csak veszély t hoz rendszerint a' polgári 's egyházi társaságra, melly szerencsétlenségére illy tagot magáénak ismerni kény-telen.
Nem mind orvosolhatatlanok ezen elmulasztott k ö -telesség okozta sebek, az igaz; nem mindig pótolha-tatlan a' veszteség, mellyet a' gyermekkori engedelmesség' hiánya, 's az engedetlenség' megszokása az e r -kölcsre nézve szül: de mellyik okos nem kerülné a' nyavalyát, ha orvosolhatásához alapos volna is k ü -lönben a' remény ? És ha ollykor pótolható is a' kár, mellyet az ifjantan megszokott engedetlenség okoz, mi egyéb tölti ki a' hiányt, mint a' számtalan botlások közt átélt hosszú idő ? mint olly tévedések, mellyek nem csak az igy okulónak kellemetlenné, gyakran n y o morulttá teszik életét, hanem sok másokét is, kik á r -tatlanul szenvedni kénytelenittetnek amannak tudatlan-sága vagy rosszatudatlan-sága miatt. De nagyon is kétes az orvoslás. Mert megszokván egyszer valaki engedetlen lenni, miután azok'parancsolatjára nem h a j t , kik iránt legnagyobb háládatossággal tartozik, kiknek értelmes-ségöket a' gyermek rendszerint egyebekénél nagyobb-nak tartja, jóakaratjokról pedig leginkább meg lehet győződve; miként fog valljon később olly törvények-nek engedelmeskedni, mellyek az atyaiaknál nyomasz-tóbbak, szabadságunkat jobban korlátozók, 's mellette nem is származnak olly emberektől, kiknek irántunki gondoskodása és szeretete — véleményünkben legalább
— a' szülék' szelid jóvoltához, és szeretetéhez h a -sonlítható volna?
Azonban aligha kipótolhatatlannak nem mondhatnók a' kárt, helyre hozhatatlanoknak a' szomorú k ö -vetkezéseket, mellyeket a' szülék iránti engedetlenség az által szül, hogy számos erkölcsi tévedésekben r é
-7
szessé teszi az ifjat, olly tévedésekben, mellyeknek emlékezete egész a' sirig szokta kisérni a' fiatalság' aranykorának haszontalan eltöltésén bánkódót. Az oko-zott károk', a' mások' nyugodalmát 's jóllétét megza-varó kicsapongások' emléke csak annak lehet kedves, ki romlottabb ezekre visszagondolván, mint minő volt azoknak elkövetésekor. 'S ez is mutatja milly kevesen lesznek jobbak ifjabb korukat túlélve, minthogy olly kevesen szégyenlik akkori gaz-tetteiket elbeszélni, 's dicsekedni abban a' mi felett pirulniok kellene. Arra nézve, ki valóban javult, az elkövetett rosszak' em-léke mindenkor fájdalmas marad. Fullánk az a' sebhedt szivben, melly annak az emberi társaságban tett z a varok' érett megfontolásával mindannyiszor kinos s a j -gást okoz. 'S ki pótolhatja ki az aggódó atyának, a' fia' hálátlanságán megrepedt szivü anyának elvesztett örömeit, ama' legszebb örömöket, mellyeket gyerme-kében remélt, 's a' mellyeket annak engedetlensége és féket nem szenvedő életmódja már zsengéjében feldúlt?
Ki és mivel fizetheti meg nekik éltük' örömtelen alkonyán érzett bánatjokat, melly őket elválhatatlan, 's gyermekük-nél hívebb társ gyanánt követte az élet' végső határáig ?...
Fölszámithatatlanok a' károk, mellyeket a' szülék iránti engedetlenség főkép a' földnépe közt okoz, hol a' szülék csaknem az egyetlenek, a' kiktől a' gyermek valamit tanul, 's az atyai ház a' leendő földmívesnek egész életére nézve egyetlen iskolája. Nevelő 's tanitó' keze alá soha, vagy csak rövid időre jön, idegen házba szolgálni menni csak a' szükség kényszeritheti, 's a k
-kor , midőn már félig el van romolva ; tehát csak szü-léitől tanulhat, csak azok tarthatják öt némü fenyíték alatt, 's ha még otthon sem akar magánál felsőbbet ismer-n i , ha még szüleibeismer-n sem akarja a' taismer-nítót, a' ismer- neve-lőt 's parancsolót látni, nem kell-e szükségképen olly szilaj, nyers természetű, hajthatatlan indulatu embe-reknek válni az illy fenyíték nélkül felnőttekből, mi-nőknek lenni nagy részint látjuk falvaink' lakóit ? Nem kell-e az igy felnőttnek butának lenni és tudatlannak, az okos előterjesztésre süketnek, érzéketlennek min-den jó tanács, minmin-den hasznos újítás iránt, melly a' vele jót tenni akaró uradalmi tisztjétől, papjától, urától származik? Nem kell-e tunya, rest teljesítőjének lenni a' felsőbb rendeleteknek? kit a' jó szó nem indít meg, hanem csak a' bot, és az attóli félelem. A' szülék iránt tisztelettel viseltető , 's engedelmességben fölnevelt gyermekekből mindenkor szelídebb, jóra készebb, p a -rancsolatok' teljesítésére hajlandóbb alattvalókat
látha-tunk válni; a' mi nem is lehet máskép, mert az illye-nek megtanulták a' felsőbbek' szavát fogadni, meg-szokták az engedelmességet, megszoktak minden tör-vényes felsőséget ugy tekinteni, mint valamelly atyai hatalmat, és mint illyent tisztelni is.
Bizonyára nem egyéb mint az ifjúságnak fenyi-téktelen, a' szülék iránt tisztelet- 's félelem-nélküli va-don felnövése az oka, hogy annyi durva, megkérge-sedett szivü 's minden szelídebb érzés iránt eltompult ember lakik a' nád és szalma födél alatt, hol a' szép képzeletekben élő csak együgyű jószívűséget vélt t a -lálhatni. Pedig találhat itt szüléik ellen gyilkos keze-ket emelni merő fiakat, az öregekből csúfot üző elfa-jult fiatalokat, kik hatalmat nyerve egyszer a'házban,
magukhoz ragadják az uraságot, az egész gazdaságot, 's a' méltatlanságot szenvedő öreg panaszkodni sem mer, ne hogy még többet kelljen kiállnia. — A'föld-népe közt nálunk még jó részben patriarchalis az élet-mód , — legalább a' tudatlanságban a' régi még most is ; — több család tesz gyakran egy háznépet ; — mennyi egyenetlenségre, pörlekedésre szolgáló ok ! — Törvény kevés van, kevés volt legalább eddig az ő állapotjához szabott, 's élete'módjára alkalmazható, 's e' keveset is sok nem tudja együgyüsége m i a t t . . . a n nál nagyobb azután a' romlás mind anyagi, mind e r -kölcsi tekintetben, ha az illy életmód' alapja, az atyai hatalom, melly az együtt-élők köztt természetes egye-nességet szolgáltat ki törvényszerű igazság helyett, megvesztegettetik; ha továbbá, az öregebbek iránti tisztelet, — a' közbéke' fentartója illy miveletlenek közt
— elvész. Akkor csak az erősebb' joga uralkodhatik a' háznép közt, 's á munkára tehetetlenné vált elerőt-lenedett öreg megszűnik saját házában gazda, saját gyermekei közt parancsoló lenni ; 's az erőszakoskodó testvér annyit juttat szolgái gyanánt tekintett gyengébb véreinek, a' mennyit ő akar.
A' kinek engedetlen alattvalókkal, törvénysze-gésre kész jobbágyokkal, számtalan boszuságot el-nyelető cselédekkel 'stb. kell vesződnie, az tudja mennyi kárt, és szomorúságot kénytelen szenvedni mialtok, 's engedetlenségük miatt : de mindezt akképen tekintse, mint a' szülék iránti engedetlenség' következéseit ; — mert ha alattvalóinak, jobbágyainak, cselédjeinek gyermekkorukbani állapotjokat vizsgálja, ugy fogja t a -lálni, hogy mindezek régen gyakorolták már szüléik iránt azon engedetlenséget, melly most őtet mint urát keseríti, és károsítja.
102
164-Kimeríthetetlen volna e' t á r g y , ha azt minden szempontból vizsgálni akarnók. Elegendő volt róla itt ennyit szólani.
Somogyi Károly.
A z a 1» a ü 1 i l ö z ő .
( S z e n t t ö r t é n e t i n o v e l l a . )
Dávid uralkodók, a' zsidók' nagy királya. Dávid, ki buzgalmas istenimádó, jóslátnok 's avatott költője vala korának. Három sugára az önérdemnek, melly koronafénynyel ritkán egyesült. Három e r é n y , melly gyarló hibáira fedező leplet von, 's eredendő tévlép-teiért engesztelőleg szól.
Jerusalem' kapuiban egy sugár ifjú állott. Keleties öltönyén csin 's tisztaság fénylék. Termetén erő , sze-mében tüz, homlokán önálló lelke fejezte ki magát.
Arczait ifjú barkó' selyme övezte, 's pongyola fürtöshaj vala vállainak körülfolyó éke. A' honszülött k e -vélyen mondá: „nézd keletnek fiát a' szépség és erő' teljében."
Ügybajos nép tolongott a ' k a p u n : kik messze vi-dékekről jöttek a' királyhoz igaz Ítéletért. Itt sanyar-gatott jobbágy hozá panaszteljes keblét ; ott uzsorások-tól kipusztult koldus jött könyhullatásival ; míg harma-dik, negyedik 's ki tudná hány felöl? polgári per'?
megtagadt bérdij', vagy becsület' követelésivel érkeztek nők és férfiak.
Az iíju mindenkit üdvözölt. Tekintete előzékeny, szava nyájas, bánása szerény alázat volt. Elkötelező-leg kérdé a' jövevényt: miért? 'skihez fárad? vigaszt monda mézes ajakkal; enyhiiletül nyujtá barátságos
r
kezet, közosztalyra bocsatva színlett részvételét. Es hogy hitelt szerezzen tettének, 's igényt a' bizalom-hoz, gyanúsító jegyzeteket tőn a' királyra: „ki hall-gasson téged meg ? arra a' király kitsem rendelt. Vajha valaki engem tenne biróvá e' földön, igazat tennék (Kir. 2 könyv 15, 3. 4 . ) mondá itt ott szivizgatólag T az elegületlenek közt. Es a' külszínen kapkodo tömeg hozzá pártola. Mert a' népönzés ritkán néz jövőt; 's vérhevenyében egy festett pillanatért cserébe veti szi-netlen, de óvó nyugalmát. A' szép ilju pedig tombolt örömében, mert bűnön vásárlóit népszerűséggel
apaá-ruló tervét szándéklá sikeresitni.
Most jöve egy, a' nép' vénei közül, kinek szi-vét a' tapasztalás' angyala irta be ; ki történetekből is-meré a' nép' természetét, egybevető érett eszével a' királyváltozási dolgokat 's megtanulá a' tűrhető rosszat
többre becsülni a' bizonytalan jónál. Az ifjú meghajlék előtte, 's keletszokásu tiszteletül megcsókolá kezét. És az'tán hitető vádakat tőn királyára, igaztalan lelkét mételyül állítván népe' javára. Az agg kihallgatá; de szemében a' nemes boszuság' sugára égett.
„Sátánlakul adád-e szivedet Absolon — szónokia megtorló szózattal — hogy az ősz király ellen csábí-tod Izraelt ? ki hítta föl napját az é g r e , hogy hosszú életet adjon a' születisztelőknek? nemde a' boszuló u r ? ki meglátogatandja álnokságidat harmad negyed Íziglen. Ugy berajzolá-e szivedet hazudságival a' hiú-s á g , hogy a' kőtáblák' ötödik paranchiú-sa nem tér r e á ? Egyesitni akarode magadban mint fölségsértő az a p a -árulást? Oh no játszd el Istenünk' kegyelmét, űzd ki magadból a' pártüzés' ördögét ; 's tisztulj meg a' h ű t -lenség és ármány csáb' förtelmeiből ; mert kinek lelke megbélpoklosodik, házául választandja a' sátán, 's m e g -rothadandnak minden gondolati. Dicső lenne-e országiásod, mellynekpálczájátorkezed rabolta? 's n e m s z o -ritna-e a' trón, mellynek karjából ősz apád van letaszítva ? 's mit mondanának álmatlan éjeid, miknek k a -kassa fölsikoltaná az önvád' férgeit ? Nem, nem Abso-l o n , ennyire nem vetemüAbso-ltéAbso-l. Már ifjúságodban bűnt tevéi 's bünhödél ; bár iudulatid' rossz angyala lecsá-bita az urnák utáról: szived nem lön sziklává, hogy a' tiszta mag lepattogjon róla. Emlékezel-e a' szörnyű két évre, midőn Dávidnak szinét sem láthatád ? midőn elhagyottság, magány, megvettetés 's bánat valának laktársaid ? midőn esdeklél Joabnak, hogy könyörög-jön érted, 's engesztelje hozzád Izrael' fölindult királyát ? És földre borultál alázott arczoddal, 's atyai k e -gyelemcsók illeté homlokod. (Kir. 2 könyv. 14, 3 3 . ) Olly megunt birtok-e a' kegyelem, hogy azt vérségi átokkal akarod fölcserélni? Ne erőszakold a' király—
kodás' reggelét, melly számodra nem jöve még el.
Hiába festenél vérrel hazug hajnalt, a' vér megalszik, 's barna foltjait feljövendő napod sem törné keresztül.
Az idő' méhe elszülendi gyümölcsét, 's tied leszen a' trón' jogos boldogsága."
És monda a' nép' véne annyi szép tanácsot, annyi békeeszméit a ' j ó z a n igének, hogy meggondoló tanít-vány keletkezendő bűnnek is elejét vette volna szivé-ben; de a' pártütő fiu, egészen külcsábok'hatalmában volt már. Peres jövevényi lekiáltozák a' mentő szózatot. Párthüségajánlat, bókoló térdhajtás, fényes ü d -vözletek, és szercncsekivánatok mindannyi kisértetek ingerlék tulvitt hiúságát. Hozzájárult egy hitszegő' b ü
-7 *
nös szövetsége, ki a' kapu-oszlopok közt járdáit , 's izgatólag hagyott jóvá minden tévhajlamot, mit az el-tántorult Absolon részéről észre vön. A'bűntárs Akhi-tofel vala; egy kétszinü tanácsos, ki Dávid' hűségére álhitet tön, és szivében csalárd önzés' jtitkonőrlő fér-geit nemzé. Miért nincs mindenlátó szeme az igaz királynak, hogy ne bizná isméretlen gépre a' föld' n é -peit? Csalgépre! mellynek kerekei'mindent egy kő alá örlenek, 's ez, undok önhaszon' orsóján forog.
Még egy belharczon mène keresztül Absolo/n midőn családmagányában az agg bölcs' őrtanácsai meg-elevenültek. De mintha a' rossz szellem személyesítette volna meg Akhitofelben csáberejét: képe 's szédítő biztatási folyvást ellentételül lengtek az önvitában, 's jobb akaratát végkép elhazudák az erkölcs' ügyétől.
Egy estve álszeretettel enyelgett királyi atyja k ö -rül. Folyamatban volt bizalom, részvét, örömosztás 's mindazon nemes indulatok' viszonyos élve, mikből ház-életi otthonos boldogság fonatik; 's miknek őszinte könyüi gyakran kigyöngyözik a' szükség és szenvedés' kalyibáit is. De a' király' gyermeke nem vala többé őszinte.
Lelkét, fönvágy' és kevélység' dögleletes szele kap-kodá, melly lefuvá szeméről a' hála és szeretet' igaz könyüit, 's megérlelé bűnét, hogy a' látnoki apatekin-tet előtt álarczot ölteni vakmerősködjék.
„Bocsáss el atyám Hebronba — esdeklék ravasz tettetéssel — 's hadd betöltenem a' gessuri fogadást, mit Siriában tevék. Mert szolgálatot fogadtam az urnák, ha Jerusalcmbe haza viendett."
r
Dávid' ájtatos szeme örömkönyüt ejte. Aldast 's békekivánatot monda fiára ; nem gyanítva szivtisz-taságában, hogy a' pártütő gyermeken átkozott leend az ige.
Másnap kétszáz személynyi kiséret hagyá el a' főváros' kapuit, mellynek inkább vezére, mint ura Izrael' legszebb ifja volt. Arczvonásit kétértelmű kedv deritgeté, némi kárörömöt jellemzve vegyületével. A ' p u s z -tában oltárt emeltek. Égő áldozatuk' füstje hirtelen el-terjedt pártos sergök fölött, de oszlopos menetét a'szél leverte, mintha nem akarná a' haragvó Istenhez bűnért bocsátani. Az alatt megérkezék Giloból az összeesküt-tek' coriphaeusa.Sötét eltaszító arcz,kétharmadában durva serteszakállal fedetten ; szük szegletes homlok kölcsön-zött redőkkel, mellyek h a r a g - , csalárdság- vagy ál-buzgalomhoz tanszerüleg tudtak idomulni, 's egypár lázasztó szem ismérteték meg a' bün' fiát, kit Absolon' tömege „Akhitofel" kiáltással köszöntött. Országszerte
nagy hasonlás lön ; 's az aranyálmu nép menten-mene elégületlen pártfejéhez, nevelve Absolon' boszus táborát.
Most titkos kémei jöttek meg Juda' országából.
„Izrael' fiainak szive tied, 's ügyedé — mondának örömittasan — minden nemzetség nevedet vallja , 's ha a' trombitaszó harsogand, mondani fogják: Abso-lou uralkodik Hebronban."
Hát annyira nőtt-e szivében az átalkodottság, hogy fegyverrel tört elpusztitni a' fönséges atyát, ki öt n e m z é , szerette 's koronajoggal gazdagította ? Ugy van! A'biinhajlam gyarló természetünknek mint-egy alkatrészévé vált az eredendő bün által; 's ha egyszer sugallatinak fület nyitottunk, ha születésében hiszelékenyiil ápolók: ezer sireneit nemzi hatalmának ; ezer csábos érdekkel színezi be rothadt tömkelegét, akkor hagyva látni mérges iszapját, midőn többé nem szabadulhat a' martalék.
II.
Néhány nap múlva egy ősz bujdosó járdáit az olajfák' hegyén. Sarutlan lábait fáradtan vonczolta , fejét elburkolá 's igen sirt. Kíséretében gyászoló nép vett részt; 's egy nyughelyen letérdeplének. „Bolon-ditsd meg oh uram! Akhitofel' tanácsát, imádkozék az ősz , 's a' szétlebbenő leplekből az üldözött Dá-vid' búfedett arcza látszók ki. És minthogy veszély-ben tűnik föl leginkább barát és ellenség: tapasz-talnia adá az ur a' jó 's rossz tett' gyümölcsét.
Néhány nap múlva egy ősz bujdosó járdáit az olajfák' hegyén. Sarutlan lábait fáradtan vonczolta , fejét elburkolá 's igen sirt. Kíséretében gyászoló nép vett részt; 's egy nyughelyen letérdeplének. „Bolon-ditsd meg oh uram! Akhitofel' tanácsát, imádkozék az ősz , 's a' szétlebbenő leplekből az üldözött Dá-vid' búfedett arcza látszók ki. És minthogy veszély-ben tűnik föl leginkább barát és ellenség: tapasz-talnia adá az ur a' jó 's rossz tett' gyümölcsét.