Jézus Krisztus' tanításának, feddhetetlen életé-nek 's a' megváltásnak ama' világát, mellyel minket sötétség' fiait világosság' fiaivá , a' bűn' rabszolgáit.
Isten' szabad fiaivá áltváltoztatott 's naponként áltvál-toztat; (Ján. I.) ábrázolja a' ker. kath. egyházban is-teni szolgálatkor a' szentelt gyertya- 's a' lámpa-világ.
Igaz ugyan, hogy anyaszentegyházunk' zsenge korá-ban, míg a' vérengző üldözések folyamatban voltak, a' hivők kénytelenek lévén részint éjszakának idején (Apos. Csel. 2 0 . ) ; részint sötét barlangokban össze-gyűlni isteni szolgálatra, a' hely' fölvilágitása végett is használák az égő gyertyákat 's lámpákat; de az is bizonyos, hogy akkor i s , midőn már világitóra szükségök nem vala, részint Jézusnak, ki a' világ' világossága, részint a' tanításán 's váltságán érzett lelki örömünknek példázására az isteni szolgálat 's valamelly egyházi szertartás' alkalmával mindenkor égtek a' szentelt viaszgyertyák oltárainkon 's másutt a' függő lámpák. Ezt a' többi közt elég világosan előadja a' Mikrologus igy irván : „A' romai e g y -ház' rendtartása szerint nem szabad sz. miseáldozatot bemutatni világitó nélkül, nem a' sötétség' e l -oszlatása végett; hanem inkább az igaz világosságnak , Jézusvilágosságnak, jelképezésére, kinek áldozatja b e -mutattatok , 's ki nélkül fényes nappal is botorkálunk."
(Macri Hierol. art. Candela.) Hogy pedig a' hivek r é -szint az említett czélból, ré-szint az isteni szolgálat' fényének emeléseért ezen egyházi világítás' föntartására olajt, viaszt 's más gyúlékony szereket a d a -koztak, azt a' Ildik apostoli kánon és sz. Ágoston beszéde ( 2 1 5 de Ternp.), 's több ősatyák' életrajzai kétségen tulhelyezik.
A' régi szokás mind Isten' dicsőítéséül, mind Jézus' jelképéül most is divatozik. Különösen
Gyertya-szentelő b. Asszony' napján sz. mise-áldozat előtt az oltárra rakott 's Istennek fölajánlott viaszgyertyákat Jézus' világosságának jelképeivé szenteli föl az áldo-zópap imigyen könyörögvén : „Ur Jézus Krisztus ! Te igaz világosság, ki minden e' világra jövő embert megvilágítasz, áldd meg ezen viaszgyertyákat, szenteld meg azokat,'s engedd: hogy valamint az éji sötétséget ezen világítók földeritik: ugy tanításod', példád' és szent Lelked' világa által derüljön föl elménk 's menekedjék minden tévelygéstől 's hibától; derüljön föl szivünk 's tisztuljon ki minden vétkes indulatból és szokásból;
mikép tisztult lelki szemekkel láthassuk: mik kedvesek előtted, 's mik szükségekedvesek 's hasznosok az ü d -vösségre; 's hogy ezeket megismérvén remek példád' világító 's melegítő fáklyájánál buzduljunk föl az élet' borult 's veszélyes utain is keresztül eljutni hozzád,
ki örök világosság v a g y , 's nálad a' világosság' özö-nét örökre élvezni!" — A' viaszgyertyák meg lévén szentelve, az áldozópap 's a' hivek égőgyertyát, J é zus' jelképét, tartván kezeikben a' szentegyházban k ö r -menetet intéznek ; valamint hajdan az öreg Simeon az isteni kisdedet karain tartván körüljárt a' jerusálemi templomban, 's áldá Istent: ugy most a' keresztények égő gyertyával körüljárnak 's áldják Istent: hogy sz. Fia által megvilágitá 's üdvözité az emberi nemet.
Nagyszombaton pedig, miután előtte való nap Jézus' halálának gyászos emlékezetére minden világ eloltatott a' szentegyházban, reggel a' szentegyházon kivül ar áldozópap tüzet szentel, 's visszamenet ezen tűzből világ élesztetik, mellyel az egyházi szolga, ki magas háromágú tartót reá illesztett három gyertyával hordoz, a' gyertyák' egyikét a' szentegyházban közel a'kiiszöbhez, másikát k ö z e p e ' t á j á n , harmadikát k ö -zel az oltárhoz meggyújtván, 's a' gyertyatartót sza-vának hangjával együtt fokonként magasbra emelvén énekli: „Lumen Christi" vagyis: „Krisztus'világossága" — röviden e' jel és szózat által értésökre a d ván a' hívőknek : hogy mindenkor Krisztus' tanítása v i lágított isten' országában; de az ő világát Ádám v é t -ke után á természet' törvényében -kevesbbé ; Mózes' törvényében jobban , az uj törvényben pedig a' sz.
Lélek' eljövetele után teljes fényében fölfogta az em-beriség. Ugyanazért valahányszor mondatik: „Lumen Christi",mindannyiszor a' jelenlévők térdet hajtva mond-ják: „Deo grattas" az a z : hálákot adnak Istennek:
hogy Jézus' tanításából megtanultuk ismerni az Atyát, ki mindeneket teremtett 's föntart; a' Fiút, ki mind-nyájunkat megváltott 's tanit; végre a' Sz. Lelket, ki mindnyájunkat megszentel 's kegyelmével az ü d -vösségre vezérel. Ezek után az öt szentelt tömjény darabot a' húsvéti nagy viaszgyertyának Krisztus öt mélységes sebét példázó hézagába illeszti az áldozó-pap ; 's ezen nagy húsvéti gyertya, mint a' föltámadott Krisztus' jelképe az ünnepélyes sz. miseáldozat alatt az oltár' jobb oldalán evangéliumtól kezdve áldozásig, 's húsvéttól kezdve ur' mennybemeneteléig mindenkor é g , azt jelentvén: hogy urunk mennybemeneteléig személyesen világított előttünk tanítása 's példája által.
Jézus az isteni tanitó hiányosan 's tökéletlenül semmit nem tett. IIa akará, mit az evangelium bizo-nyít, hogy üdvözítő tanítása a' világon terjedjen, 's mindenkor épen fönmaradjon, bizonyára gondoskodott a' módról i s , melly által czélját elérhesse. 'S u -gyan mi által tarthatá fön könnyebben 's biztosabban előadott tanításit, mint olly tanitó intézet által, melly ő általa fölhatalmazva, 's a' tévedéstől isteni őrködése alatt megóva mindenkor fönmarad? 'S valóban elköltözvén az isteni tanitó testi szemeink elől, hagyott m a -ga helyett másokat, kik tanításait 's törvényit épen föntartsák, az embereknek hirdessék 's az urat k é p v i -selvén az emberi nemet tanítással, példával fölvilágits á k , éfölvilágits az üdvöfölvilágitsfölvilágitségre vezefölvilágitsfölvilágitsék. Ezek voltak az a p o -stolok's a z ő törvényes utódaik a' püspökök. Ezeknek mondá: Jézus: „Ti vagytok a ' v i l á g ' világossága. — Gyertyát nem azért g y ú j t a n a k , hogy véka alá, hanem hogy a' gyertyatartóra t e g y é k , honnan világoskodjék mindeneknek, kik a' házban vágynák. Ugy fényljék tehát világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó csele-kedetelteket 's dicsőítsék az Atyát, ki mennyekben vagyon." (Mát. 5 . ) 'S épen mivel Krisztus' fölhatal-mazása és különös segítsége által a' keresztény hitnek látható tanítói 's a' népek' világossági Krisztus' k é p é -ben a' püspökök, azért a ' m e g y é s püspököt is különös égő gyertya példázza a' szentegyházban. Mert valahányszor sz. miseáldozatot mutat be; mindannyivalahányszor k ü -lönös tartó égő gyertyával van számára az oltáron;
ünnepélyes sz. miséjén pedig az oltár fölé is a' feszü-let' elébe égő gyertya tétetik. (Macri Hierol.) Ezen gyertyatartót említi az Isten' lelke is, midőn sz. János' titkos Jelenésében (II.) igy inti az efesusi püspököt:
„Emlékezzél m e g , honnan estél ki,'s megtérvén előbbi jótetteidet folytasd. Ellenkező esetben hirtelen eljövök
2 0 1 180 hozzád, kimozdítom helyéről gyertyatartódat, ha meg
nem térendesz." Akarja pedig Jézus, hogy a' püspö-kök' tanítását ugy hallgassák a' hivek, mint az ő igé-it: „Ki titetekethallgat, úgymond, engem hallgat; ki titeket megvet, engem vet meg, ki pedig engem' meg-vet, megveti az Atyát, ki engem'küldött." (Luk. 10.)
Az égő gyertyák tehát szentegyházainkban nem csak diszt és fényt terjesztenek Isten' dicsőítésére, nem csak örömünket jelentik ki a' nyert isteni nyilatkozá-sért ; hanem egyszerismind Krisztust az isteni tanítót, 's ennek helytartóit, a' püspököket is jelképezik; egy úttal az égő gyertyák emlékeztetnek bennünket: hogy csak Krisztusnál 's az ő igaz anyaszentegyházában t a -lálhatjuk föl az üdvösségre vezető igazságot és vi-lágot; azok buzdítanak is mindnyájunkat: hogy a keresztény hit' üdvös világát, a' reménység' enyhítő szerét, az isteni szeretet' lelkesítő hevét, 's a' benső áhítatosság' melegítő tüzét éleszszük szüntelen szivünk' oltárán. Azon Krisztus hite' világát és szeretete' lángját példázó gyertyavilág, mellyet keresztségkor keresztszü-leink,a' templomba avatáskor (introductio) 's bemutatá-sunkkor édes szüleink helyettünk kezeikben tartottak, lobogjon mindenkor szemeink előtt; az lelkesítsen min-ket feddhetetlenül élni, mint világosság' fiaihoz illik ;'s egész éltünket Krisztus' tanításának 's példájának útmu-tatása szerint Isten' dicsőítésére 's erkölcsös tettekre
szentelni: hogy, midőn utolsó vonaglásunkkor fásuló kezeink a' szentelt égő gyertyát tartják, lelkünk a' hit' világával 's a' szeretet' lángjával ellátva bizodalommal induljon a' mennyei vőlegénynek, Jézusnak, elébe, vele örökre egyesülendő !
Szauiszló Józf.se B ö j t r ő l .
II.
Positiv vallás positiv eszközök és hasonnemü g y a -korlatok nélkül nem létezhetik; 's ki ez utóbbiakat mindinkább fogyasztani, végre talán egészen mellőzni törekszik, a' vallásos meggyőződésnek és buzgóság-nak csökkenését eszközli — nem akarva is: mert a' hit' fája csupán általok szíhat magának életerőt az é r -zékihez olly igen tapadó emberek közt. Jóllehet nem szűnnek azok fölöttébb hasznosak maradni még a' ke-vésbbé illyenekre nézve is. A' ker. vallás cpen azért bir annyi kcgyelemszerekkel, szentségekkel.—Illy esz-köznek lehet némileg már az ó szövetségben parancsolt megtartóztatást bizonyos ételektől,
illyenneka'nazarae-atust nézni, — az apostolok által is gyakoroltat, vagy a' Noe' nemzetségének adott ama' parancsolatot : ,,a' hust, mellyben még vér van, meg ne egyétek;" sőt magát a' legelső tilalmat i s , mellyet az ember Isten-től vett. 'S mellyik volt ez? ,,A' jó' és gonosz' tudá-sának fájáról ne egyél." Nem máskép kell tekintenünk az uj szövetségben is a' böjtöt, ennek különbféle mód-j á t , némelly eledelek' eltiltását. — Ámbár ugyanis az üdvözítő maga nem határozott a' böjt' gyakorlására bizonyos időt és módot, szigorú példájával eléggé u -talván erre tanítványait, — de rendelt csak hamar ollyanokat az egyház, azon egyház, mellynek az ur akképen parancsolt engedelmeskedni mint önnönma-gának, mellyre nem hallgatni annyi, mint kapcsolatá-ból kilépni; rendelt, midőn a' vérrel 's fojtottál élés' tilalmát, legalább egy időre, a' keresztényekre is ki-terjeszteni, midőn tulajdonképeni böjtöket is behozni magok az apostolok elkezdének. Pál és Barnabás imád-ság és böjtölés közben avattatnak föl az apostoli hiva-talra, 's hasonlólag szentelik föl ők is leendő segéd-jeiket a' predikálásban. „Annakokáért böjtölvén és imádkozván", mondja az irás, „reájok tevék kezeiket, és elbocsátákőket." Ismét: „gyülekezetenként kezeik' föltevése által rendelének nekik presbytereket, böj-tölvén és imádkozván." (Ap. Csel. 13, és 14.) Apo-stoli, 's igy kétségtelenül keresztény szellemű, azon intés i s , hogy: „mindenekben ugy viseljük magun-kat, mint Istennek szolgái; sok tűrésben — fárad-ságos munkákban, viyyázásokban és böjtölések-ben.u (Kor. 2. lev. 6 )
Az istenes böjtnek azon erejét, melly a' vi-szontagságok közt fölemel, és szeliditi a' fájdalmat, melly megalázza a' testet, hogy a' lélek annál sza-badabb szárnyra kelhessen, melly a' töredelmességet előkészíti 's megnyugtatja a' bűnbánó keblet, melly mérsékli szerencsénkben örömélvezetinket,'s nem en-ged a' földiek' múlandóságáról megfeledkezni — a' böjtnek ezen erejét jókor kezdték ismerni az első keresztények. Balsors, viszontagságok, pogányok' üldözései, a' töredelmesség' és magábaszállás' lelke, mind ugyanannyi okok valának reá, hogy a' böjtben 's imádságban keressenek támaszt a' testi gyöngeség és b ü n , a' világ' csábításai 's a' külső szenvedések ellen. „Maga a' szó — a' könyörgés — még nem elegendő," igy inti szent Cyprián üldözött hiveit a' 3dik században; „böjtöléseket, könyhullatásokat, 's a' magamegalázás' minden egyéb nemeit szükség
összekapcsolni vele; kénytelenittetünk ugyanis m e g -vallani, hogy egyedül bűneink idézték elő e' zivatart." — Szaporodván az o k o k , szaporodtak a' k ö -vetkezések is. Minden nagyobb változás' küszöbén, minden egyházi 's vallási tétel e l ő t t , papok' szente-lése, keresztség, bűnbánók' kibékülése 'stb. előtt, mindannyiszor böjtöltek a' keresztények; 's minthogy vallásunk' szelleme mindenben közös egyezést ó h a j t , lassanként az előbb talán csak egyes községek és tartományok által behozott böjtök az egész a n y a -szentegyházra kiterjesztettek. A' karthagöi 4dik zsinat' rendelése, hogy : ,,a' megkeresztelendők a' h ú s ételtől 's boritaltóli megtartóztatás, és a' kezek' g y a -kori föltevése által huzamos ideig próbáltassanak."
,,'S a' romai egyház' szertartásait irva le Sozomen, kü-lönösen megemliti, hogy a' bűnbánók böjtölvén, nem csak különbféle ételektől, de még a' fördéstől is — mint kényelmi dologtól — megtartóztatva m a g o k a t , testi sanyargatások által tanúsítják töredelmességöket, hogy bocsánatot nyerjenek. — Jóval előbb, mielőtt valamelly közönséges törvény megerősítené, a' s z o -kás már megszentelé a' 40napi böjtöt, a' 4dik és 6dik feriákoni megtartóztatást keleten, nyugoton a' szombatit; nem különben az ordinatiok' idején ( q u a -tuor tempóra) és előünnepeken (vigiliae) divatozó böjtöket: úgyhogy a' hivek ezzel készülnének végre minden nagyobb ü n n e p r e , de a' vasárnapokra i s , mellyekre a' péntek és szombat szintúgy előkészületül szolgál, mint az advent a' karácsonra, vagy h ú s -vétra a' nagy böjt. A' szokás törvénynyé v á l t , és pedig olly hamar, hogy a' 3 i k , 4ik században már excommunicatioval fenyíttetnének e' hagyományilag szent szokás' megvetői*); ' s mi különösen a' 4 0 n a -pi böjtöt illeti, már a' niccai zsinat, föltéve inkább, mint parancsolva annak köteles megtartását, az évenként tartatni szokott papigyülekezetekről akkép r e n -delkezik, hogy az egyik zsinat mindenkor a' negy-vennapi böjt előtt hivassék egybe. Sz. Epiphanias a' 4ik század' végén i r j a , hogy „ s z e r d á n és pén-teken délutáni három óráig szokás böjtölni", 's e' böjt'
*) I. Conc. Gangr. c. 18. és 19. Conc. Laodic. c. 50.
'S az ezeknél is régibb, ugy nevezett apostoli kanonok' 68ika igy nyilatkozik : „Ha valaki — az egyháziak közül
— a' húsvéti sz. negyvennapon, vagy szerdán, vagy pénteken nem böjtöl — tétessék le, ha pedig világi, zárassék ki."
okának az üdvözitő' szenvedése fölötti szives részvé-tet mondja : „ A ' mi böjtünk háladatosságunk' záloga, hogy az ur szenvedett érettünk." 'S emlitve a' 4 0 -napi böjtöt, irja, mikép húsvét előtt egész hat napon csupán kenyér és viz szolgált legtöbbeknek táplálé-kul. Sőt már Origenes. a' 3ik század' e l e j é n , 's mások is mint az ős hagyomány által megszentelt szokást emiitik e' böjtöt. Cassiaunsml pedig ( 3 9 5 e. körül) megjegyezve olvassuk, h o g y : „ezen idő mindenkor 40napinak — quadragesima — nevez-tetett ; talán ama' 4 0 napok' emlékezetére, mellyeken át Mózes, Illyés és maga Krisztus Jézus is böjtölt". . . Átalában a' böjtölést olly közönségesen elismert kötelességnek látjuk az első századokban tekintetni, hogy annak e' korbani divatozását bizonyítgatni fölös-leges : sokkal több lévén az adat a r r a , milly tulságig szigorúak voltak nem kevesen annak gyakorlásában, mintsem az egykedviiségre, vagy épen engedetlenség-r e , mellyel az némellyek által elmellőztetett. A' csupa száraz ételekre szoritkozás(xerophagia,) a'bortóli m a gamegtartóztatás, a' húsételen kivül még a' tejjel, t o -jással , sőt néhol a' hallal élésnek is tilalmas volta, mi sok keleti ker. n é p e k r e , például a' syrus, koptus és mingreliai keresztényekre nézve máig is á l l , nem különben az evésnek délutáni három óráig, vagy épen estig, elhalasztása, mi egykor a' böjthöz lényegesen megkivántatott, — úgyhogy a' korábban étkezőt b ö j -tölőnek nem is tartaná az egyház , a' negyvennapi böjtnek esztendő' folytában kétszeri sőt háromszori megújítása, (különösen a' Péter és Pál' ünnepe, Bold.
Asszony' n a p j a - é s Karácson előtti hosszas böjtök által) . . . mindez elegendő bizonyitóok föntebbi á l -lításunkra; de még meghatóbbat nyújt ama'tarraconi sz. püspök és vértanú' t e t t e , ki szörnyű kínjai k ö z t , halállal kiizdvén, a' vizzel tölt poharat, mellyet égető szomjuságában enyhítésül nyujtának n e k i , el nein f o -g a d á , — mivel a' böjt' föloldására kiszabott óra mé-g el nem érkezett. (Szenvedett 2 5 9 e. körül.)
Azonban nem olly akaratosan ragaszkodott az egyház a' böjti ételek' bizonyos neméhez, hogy kizárólag tiltaná a' táplálékok' egyik vagy másik n e m é -veli élést. Mindenkor szeme előtt tartá ő a' böjtnek valódi értelmét és természetét. Magamegtagadás' gyakorlásának nézte azt, a testi kívánságok' zabolázása eszközének, a bunöktőli tartózkodás' jelentő képének, a' töredelmesség' és komolyabb
érzelmek 's gondolatok' üdvös dajkájának, — 's
2 0 5 180 mint illyet ajánlá, parancsolá, sűrgeté: magában az
étkek' nemében örömest engedve a' körülményeknek, az anyagi szükségnek, sőt a' hivek' könnyebbségét 's javát czélbavevő kérésnek is; azért némelly tarto-mányokban a' húsétel' tiltását kevesebb napokra látjuk szorítva, míg az máshol többekre is terjedhet mint n á -lunk. Kitűnő gondja mindenkor arra volt az egyháznak forditva, hogy eléressék a' főezél, a' hívek' üdvös magokbaszállása ; melly őket képesekké tegye az örök-kévalókróli szabadabb elmélkedésre, melly bennök a' bűnbánat' szellemét erősítse. 'S e' czél el lesz érve, ha kiki tehetsége szerint igyekszik betölteni az egyház' bölcs rendeléseit, 's a' buzgóbb lelki gyakorlatokra szánt időt a' kitűzött istenes czélokra használja; azon készsége által, mellyel ezt teszi, magamegalázásánalo 's a' lelki hatalom iránti hódolatának nem kétes jeleit adván. Főképen teheti pedig ezt a' keresztény azon napokban, mellyek a' 4 0 n a p i böjt' nevét viselik, 's mellyeket az egyház eleitől fogva legalkalmatosabbak-nak tekintett e' végre, 's azért egészen ugy intézett el, hogy valóban üdvösség' napjaivá lehessenek min-den hívőre nézve. — Ugyanis mindjárt annak kezdetével a' halál' és mulandóság' bélyegét nyomva a' k e -resztény' homlokára, hamuval hinti be őt — de a' kereszt' jelével, hogy emlékeztessen a r r a , ki a'halálban is erősségünk, ki diadalmaskodott a' romlás f ö -lött, 's a' hamuból is élet' reményét engedé fölcsi-rázni. Maga a' liturgia gyönyörű egészet képez hoz-zá; a' naponként u j , 's külön evangéliumok' sora, a' megható könyörgések és szertartások, a' templomok' komoly ünnepélyessége, — kivül a' lármásabb m u -latságok, menyegzői vigalmak 's zenék' elnémulása, minden mélyebb elmélkedésre h í ; míg más részről maga az idő is egy kellemes megujulásra készülve, érzelmeinket előkészíteni látszik a' lelki föltámadásra.
A'böjt azért mindig legnagyobb ünnepélylyel t a r -taték meg az egyházban, 's a' hajdani húsvéti levelek' példájára, több országok' főpapjai ma is alkalmas kör-iratokkal készítik el reá a' híveket. . . Sz. Ambrus' ama' szavai: „engem a' közelgető negyvennapi böjt' munkái gátolnak", mutatják, hogy ezen idő már a k -kor is kitünőkép szánatolt a' nép'oktatására, a'bűnö-sök' térítésére, 's egyéb üdvösség' müveire. Valamint most is a' nép' és gyermekek' tanítása e' napokban kétszeresen siirgcltetik, 's az egyházi beszédek ünne-peken kivül is buzgóbb ájtatosságra gyűjtik a' híveket
össze, — mi némelly külmegyékben szabályszerüleg
naponként történik minden községben. A' keresztelendők' (catechumenok) tanítása és előkészítése már r é -gente szintez időszakra halasztaték; mire nézve már a' 4ik században törvényes határozattá l ö n , (a' Lao-dic. zsin.) hogy a' böjt' 2dik hetében senki többé föl ne vétessék — mint elkésett — a' tanitandók közé.
Somogyi Károly.