A rendszerváltozás után

a) A jövedelmek társadalmilag igazságos elosztása, a jövedelmi egyenlőtlenség csökkentése

Az egyik közpolitikai cél a jövedelmek igazságosabbá tétele volt.

A gyermekes családok legfontosabb és egyben legrégebbi pénzbeli tá-mogatása a családi pótlék 1990-ben – számítva az átmenet gazdaságá-ban megnövekvő munkanélküliségre – univerzális, munkaviszonytól független támogatási forma lett⁹. A támogatás kiterjedt az egygyerme-kes családokra is, valamint a korábbi életkori korlátot kitolták 16 éves korig, illetve a 20. életévig, ha a gyermek tanult. A támogatás mér-tékénél figyelembe vették a gyermek esetleges fogyatékosságát vagy tartós betegségét, illetve hogy egy- vagy kétszülős-e a család, ezen túl mértéke a gyermekszám növekedésével (a harmadik gyermekig) progresszíven nőtt. 1990-ben 0–18 éves gyermekek 91 százaléka után járt az ellátás. Bár a rendszerváltozást követő években is viszonylag magas maradt a reálértéke, láthatóan egyre kevésbé tudta kompen-zálni a gyermekvállalás költségeit. Ezzel kezdetét vette a sokgyerme-kes családok elszegényedése, a vállalt gyermekek számától függően pedig fokozatosan romlott a családok jövedelmi helyzete¹⁰. Az előző időszakhoz hasonlóan az egyszülős család tartósan szegénységi koc-kázatot jelentett (Gábos, 2005).

Az 1995-ös gazdasági stabilizációt szolgáló törvény (1995. évi XLVIII. törvény A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymó-dosításokról), az úgynevezett Bokros-csomag, az ellátások egy részét

8 A gyermekvállalással kapcsolatos vita az Élet és Irodalom hasábjain folyt. A vitában a népi írók a termékenység csökkenését a nemzeti kérdéssel kapcsolták össze és az állam részéről erősebb és pronatalista politikát szorgalmazták.

9 1990. évi XXV. törvény A családi pótlékról.

10 A pénzbeli transzferek rendszerében a Szociális törvény (1993. évi III. törvény A szociális igazgatásról és szociális ellátásról) életbe lépésétől kezdve a családi pótlék mellett egyre nagyobb szerep jutott az önkormányzati jogkörbe utalt segélyezésnek:

rászorultsági alapú támogatássá alakította. A neoliberális elvek men-tén törmen-ténő változtatások azért is jelentősek, ezek egyúttal a korábbi, az állam és állampolgár közötti szerződés felbontását is jelentették.

Az eredeti szándékkal szemben végül a struktúra teljes átalakítása részben az Alkotmánybíróság döntésének, részben pedig a hiányzó társadalmi konszenzusnak köszönhetően nem történt meg, ugyanak-kor a gyermekes családok szociálpolitikai támogatásainak egy része így is rászorultságon alapuló ellátássá vált¹¹.

Mindezek az intézkedések csak néhány évig voltak érvényben, hi-szen az első Orbán-kormány (1998–2002) visszaállította a családtá-mogatási rendszerben az 1995-ben leépített elemeket. Ennek alapján ismét állampolgári jogon járt a családi pótlék, új elnevezése nevelési ellátás lett. Jelentős változás ugyanakkor a korábbi megközelítésekhez képest, hogy a támogatás két részre oszlott: a gyermek 6 éves koráig járt családi pótlék, ezt követően pedig a tankötelezettség teljesítésének igazolása kellett a jogosultsághoz. 2001-től, a korábbi nevén rendsze-res gyermekvédelmi támogatást, úgynevezett kiegészítő családi pót-lékként vezették be a rendszerbe.

Bár a korábbi elemek visszavezetése után is statikus képet mutat a rendszer, a családokat érintő ellátásokban jelentős hangsúlyeltolódást tapasztalható. Ahogyan a többi érintkező közpolitikai területen (ki-emelten a lakáspolitikában) megfigyelhető, a kormány deklaráltan és egyértelműen különválasztotta a támogatási rendszer egyenlőtlensé-get csökkentő elemeit a családok támogatásától. A rászorultsági elv-vel szemben a kormány koncepciójában és a támogatási rendszerén keresztül is az öngondoskodáson és a dolgozó középosztály megerő-sítésén volt a hangsúly¹². Ezzel összhangban alakult például az előző

11 Az 1996-tól életbe lépő, jelentősebb változtatások szinte valamennyi, korábbi ellá-tást érintették. A családi pótlék jövedelemtesztelt ellátás lett, ugyanakkor a magasan meghatározott jogosultsági plafon miatt csak a leggazdagabb 6-7 százalék esett ki az ellátásból (Ferge, é.n.). Családi pótlék az egygyermekes családoknak csak abban az esetben járt, ha valamelyik szülőnek nem volt munkaviszonya, illetve ha a gyermek tartósan beteg vagy fogyatékossággal élő volt. A három vagy több gyermeket nevelő családok jövedelemtől függetlenül kapták továbbra is a támogatást. Az ellátás reálér-téke meredeken csökkent: 1996-ban az 1990-es értéknek már csak a 40 százalékát érte.

12 Miközben az alanyi jogon igényelhető támogatások értékét befagyasztották, a ko-rábbi munkaviszonyon alapuló jövedelempótló ellátások, illetve adókedvezmények mértéke egyre növekedett. Az adókedvezmények 2002-re már a családok támogatá-sára irányuló pénzbeli transzferek negyedét tették ki.

kormány által megszüntetett és visszavezetett gyermekek után járó adókedvezmény¹³.

A Medgyessy-kormány (2002–2004) az úgynevezett „100 napos program” keretében jobbára a korábbi kormányzati ciklusban hozott intézkedések „korrekcióját” végezte el. Ideológiai váltást jelzett, hogy a családpolitika újra a szociálpolitika részeként értelmeződött. Ennek keretében a hagyományos családtámogatások jövedelmi egyenlőtlen-ség csökkentését célzó funkcióit visszaállították, azaz emelkedett az alanyi jogon járó támogatások mértéke: bevezették a 13. havi családi pótlékot is, 20 százalékkal emelték az összegét, az anyasági támogatás az öregségi nyugdíjminimum 150 százalékáról annak 225 százalékára nőtt.

A családi pótlék rendszerének átalakításával 2004-ben a Gyurcsány-kormány a rendszerváltozást megelőző időszakhoz hasonlóan újra ezt a támogatást jelölte ki a gyermekes családokat támogató szociálpoli-tikai transzferek legfontosabb elemeként¹⁴. Az ellátás mértéke közel kétszeresére emelkedett. Ezzel a családi pótlék újra visszanyerte 1994-es pozícióját, bár az erre fordított összeg reálértéke még így sem érte a rendszerváltozáskori felét (Ignits et al, 2006). Ezzel párhuzamosan csökken a „perverz újraelosztásként” definiált családi adókedvez-mény szerepe: 2005-től azt csak a 3 vagy többgyermekes családok igé-nyelhették, jövedelemplafonnal.

Az úgynevezett válságkezelő Bajnai-kormány a családi pótlék ösz-szegét – eredetileg két évre – befagyasztja, melynek következtében az ellátás reálértéke 2010-ben 15 százalékot esett. A jövedelmi egyenlőt-lenség szempontjából a pénzbeli transzferek jelentősen átalakultak a

13 A rendszerben 1988-ban jelent meg a családi adókedvezmény is (igaz, nem túl je-lentős tételként), mellyel a 3 vagy több gyermeket nevelő családok csökkenthették az adóalapjukat. 1992-ben a kedvezményt a családi pótlékra jogosultak teljes körére terjesztették ki (1991. évi XC. törvény A magányszemélyek jövedelemadójáról).

14 A családok támogatását továbbra is a szociálpolitika részének tekintették mozgatóru-gója a „méltányosság” és „hatékonyság”, ezzel együtt pedig a jövedelemkülönbségek

második Orbán-kormány idején¹⁵. Hasonlóan az 1998 és 2002 közötti időszakhoz a közpolitikai beavatkozások nem általában a családok-ra vagy a gyermekek összességére irányulnak, hanem fő kedvezmé-nyezettjei a középosztálybeli, munkaviszonnyal rendelkező, magas keresetű és a „hagyományos” kétszülős és házasságban élő családok.

A családok támogatásával összefüggésben meghozott szabályozások közül a legfontosabbnak a családi adókedvezmény újragondolása te-kinthető. A támogatással a gyermekek száma és a rendelkezésre álló jövedelem függvényében csökkenthető a szülők összevont adóalap-ja. Az intézkedés egyértelműen a jobb helyzetben lévő családokat támogatja¹⁶. Az egyszülős háztartások, vagy a munkanélküli szülők, illetve a hátrányos helyzetű családok és gyermekek a hagyományos pénzbeli transzfereken keresztül is kevesebb támogatáshoz jutnak.

A jövedelmi egyenlőtlenséget leghatékonyabban csökkentő transzfe-rek közül a családi pótlék és a gyes mértéke nem emelkedett a 2008-as befagyasztás óta. A korábbi, 1998 és 2002 közötti gyakorlathoz hason-lóan a családi pótlék a gyermek iskolai tanulmányainak megkezdését követően ismét feltételhez kötött támogatássá vált: amennyiben a gyer-mek iskolai igazolatlan mulasztása meghaladja az 50 órát, a folyósítás felfüggeszthető, s a támogatás teljes egészében megvonható a családtól.

Utóbbi esetében röviden ki kell térnünk a jogok és kötelezettségek, illet-ve a kontroll szerepének paradigmatikus változására, mely a ‘90-es éillet-vek első felétől kezdve – kormányoktól függetlenül – egyre hangsúlyosabban jelent meg a hazai szociálpolitikában. Az alacsonyabb társadalmi státu-szú családok támogatásával kapcsolatos bizalmatlanságon alapuló morá-lis ítéletek (érdemesek vagy érdemtelenek a juttatásokra), kormányoktól és politikai beállítódásoktól függetlenül rendre megfogalmazódtak¹⁷.

15 A kormány politikai retorikájában a család – mint a „társadalom legfontosabb alap-egysége” – központi helyen szerepel: az új kurzus keresztény/konzervatív szemléle-tet (individuum helyett az „erkölcsi alapokon nyugvó család” közösségét) tükröző el-köteleződésének keretrendszerét úgynevezett sarkalatos törvényben (2011. évi CCXI.

törvény A családok védelméről) fektette le. A tanulmány, a keretek szűkössége miatt, nem tér ki a törvény részletes elemzésére. Azt azonban fontosnak tartjuk megjegyez-ni, hogy a fenti törvényben, illetve az Alaptörvényben lefektetett keretek alapvetően átírják az állam–család–egyén viszonyrendszerét.

16 2014-től a családi adókedvezmény kiterjesztésével az alacsonyabb jövedelemmel ren-delkező családok egy részének lehetősége nyílik arra, hogy igényelje a kedvezményt.

17 Részben a családi pótlékkal, részben a gyessel kapcsolatos nyilvános politikai dis-kurzusban már a 90-es évek elején megjelent a „gyermekből élés” vagy „stratégiai gyermekszülés” koncepciója, egyértelműen a roma lakosság gyermekvállalásával összefüggésben.

A gyermeknevelés maternalizását közvetlenül támogató főállású/

hivatásos anyaság intézményét részben a népességfogyás megállítá-sának deklarált céljához, részben pedig a nagycsaládok szegénységi kockázatának csökkentéséhez, illetve a megnövekedett női munkanél-küliséghez illesztve 1993-ban vezették be. A gyermeknevelési támo-gatást (gyet) jelenleg a 3 vagy több gyermeket nevelő családokban ve-heti igénybe a szülő a legkisebb gyermek 3 éves korától 8 éves koráig.

A bevezetés évében az ellátás igénylése mellett az anya nem folytat-hatott keresőtevékenységet, a gyermek pedig nem vehetett igénybe nappali szolgáltatást, jövedelemtesztelt ellátás volt, s az anya előzetes munkaviszonyához kötődött. Bár az igénybevétel kritériumaiban vol-tak enyhítések, összességében hozzájárult a nők munkaerő-piaci kivo-nódásához. A bevezetés évében 12 000 nő vette igénybe, a számuk 1998-ig folyamatosan nőtt, azóta viszont egyenletesen csökken¹⁸. Az ellátás ideológiai keretét egyértelműen a konzervatív családpolitika jelölte ki, ugyanakkor alacsony színvonala miatt a későbbiekben köz-vetlenül kapcsolódott a sokgyermekes családok elszegényedéséhez is.

b) munka és magánélet, valamint a „jövőbe való beruházás” szempontjai A rendszerváltozást követő időszakban az előzetes biztosítási jogvi-szonyhoz kötődő szülői szabadságok rendszere teljes egészében fo-lyamatosságot, azonosságot mutat az államszocializmusban kiépült struktúrával. Ennek megfelelően a szülői szabadságok rendszerében háromféle ellátást lehetett igénybe venni: a terhességi gyermekágyi segélyt (tgyás)¹⁹, mely a szülési szabadság fél éves időszaka alatt jár, a gyermekgondozási díjat (gyed)²⁰, amely a gyermek 2 éves koráig

18 A hivatásos/főállású anyaság az első Orbán-kormány családpolitikai koncepciójának megfelelően újra középpontba kerül, a korábban a Szociális törvényben szabályozott ellátás átkerült a Családok támogatásáról szóló törvénybe (1998. évi LXXXIV. törvény A családok támogatásáról), egyúttal a jövedelmi korlát megszüntetésével alanyi jo-gon vált igényelhetővé.

19 Az igénylő 270 nap előzetes biztosítási jogviszony esetében a korábbi kereset 100 szá-zalékát, míg 180 nap esetében a jövedelmének a 65 százalékát kapta meg.

20 Ehhez az ellátáshoz is 270, előzetesen biztosított nap szükséges. Összege és

kiszámí-igényelhető, valamint a gyermeknevelési segélyt (gyes)²¹, ami a gyer-mek harmadik életévéig járó alacsony és fix összegű ellátás.

A rendszerváltozást követő néhány évben a kisgyermeket nevelő nők kivonulását – vagy kivonását – a munkaerőpiacról, a piacgazda-ságra való áttérés egyik stratégiai veszteségeként könyvelték el, s ezzel párhuzamosan újra célként jelent meg, hasonlóan a gyes bevezetésé-nek történetéhez (1967), a háziasszony nő ideálja a kenyérkereső férfi oldalán.

Ez egyrészt az előbbiekben bemutatott (rendkívül hosszú) szülői sza-badságok rendszerével, illetve a gyet 1993-as bevezetésével szemléltet-hető, de ezt tükrözi a kisgyermekek napközbeni ellátását biztosító in-tézményrendszer leépülése is. A csökkenő gyermekszámra hivatkozva mind több bölcsődei férőhelyet szüntettek meg. Rövid távon a pénzbeli ellátásokkal egyszerűbben és olcsóbban lehetett kiváltani a bölcsődei ellátást. Különösen így volt ez az egyébként is pénzügyi nehézségekkel küszködő kisebb településeken, ahol a megszüntetett állami normatíva hiányában az intézmény fenntartása szinte lehetetlen volt.

A bölcsődei férőhelyek száma 1990 és 1995 között 38 százalékkal csökkent. Szinte teljesen eltűnt az üzemi bölcsődék hálózata is: 1995-ben már csak 26 működött az országban. Az intézmények és a férő-helyek csökkenésének a tendenciája – miközben a napközbeni ellátás iránti kereslet folyamatosan nagyobb volt, mint a kínálat – új, rugal-masabb intézmények létrehozását tette szükségessé. 1993-ban kidol-goztak egy új ellátási formát, a családi napközit²².

A szülői szabadságok rendszerében a kisgyermekek nappali ellátá-sának a szolgáltatásait tekintve a már említett Bokros-csomag hozott az addig stabil támogatásban jelentős változásokat. A politikai döntés-nek megfelelően, a rászorultsági elv érvényesítése nevében a gyedet (mivel az ellátást a magasabb jövedelemmel rendelkező társadalmi csoport felé történő újraelosztásként értelmezték) megszüntették²³, a

21 Bár a rendszerváltás éveiben a folyósítás biztosítási jogviszonyhoz kötődött, a Nép-jóléti Minisztérium méltányossági szempontból a folyósítást engedélyezhette azok számára is, akik valamilyen okból nem váltak jogosultakká. Erre a fokozatosan nö-vekvő munkanélküliség miatt, egyre többen szorultak rá. A gyes mellett lehetőség volt részmunkaidős munkaviszonyt létesíteni. A 80-as évek elejétől az apa a gyermek egyéves korától igényelhette az ellátást.

22 Családi napköziben kis létszámú, széles korhatáros (20 hetestől 14 éves korig) 5-7 fős gyermekcsoportot lehet ellátni.

23 A már megkezdett ellátásokat ez nem érintette, ugyanakkor új igénylésekre már nem volt mód.

tgyás összegét pedig az előzetes biztosítási időszak függvényében 60-70 százalékra csökkentették. Bár a gyes esetében megszűnt a korábbi előzetes biztosítási jogviszonyhoz kötődő jogosultsági feltétel, alanyi jogon lehetett igénybe venni az ellátást s biztosítási időszaknak szá-mított, a támogatás – hasonlóan a családi pótlékhoz – jövedelemtesz-telt lett. Folyósítása esetén semmilyen napközbeni ellátást sem lehetett igénybe venni, más pénzbeli juttatással nem volt kombinálható.

A változtatások következtében 1997-ben a családi juttatások összes-ségében a GDP-nek csupán az 1,74 százalékát tették ki. A családtá-mogatási rendszer stabilitásának felbomlása bizonyos társadalmi cso-portokban negatívan befolyásolta a termékenység alakulását. Noha az időszak a gyermekek nappali ellátása szempontjából jelentős problé-mákat mutatott, az 1997-es év a gyermekeket érintő hazai jogalkotás mérföldköve lett. Megszületett ugyanis az 1997. évi XXXI. törvény A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatóságról (továbbiak-ban: Gyermekvédelmi törvény), mely egyetlen jogszabályban rögzíti a gyermekek támogatására irányuló alap- és szakellátási szolgáltatá-sokat, a pénzbeli (szociális) támogatásokat²⁴, valamint a természetbeni juttatásokat. A szabályozás ideológiai/elvi keretében a gyermeki jogok és egyéni érdekek és szükségletek külön gyermekvédelmi rendszer-ben, önálló diszciplínaként értelmeződnek, és beemelik a törvénybe a gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezmény szövegét és normáit.

A gyermekvédelmi rendszer elveiből következett, hogy a jóléti szol-gáltatások (a nappali ellátásoktól gyermekjóléti szolgálatokon keresz-tül a gyermekek vagy a családok átmeneti otthonáig²⁵) a prevencióra és a gyermekes családok megerősítésére építsenek és a szakellátási el-helyezésre csak végső esetben kerüljön sor.

Témánk szempontjából különösen fontos, hogy 1997-től e törvény szabályozza a kisgyermekek részére fenntartott nappali szolgáltatáso-kat. A bölcsődéknek (vagy például a csecsemőotthonoknak) a Gyer-mekvédelmi törvényben való szabályozása fontos szemléleti váltást is jelez: az egészségügyi helyett elsősorban a szociális, családtámo-gatási és gondozási/nevelési szempontok kerültek ugyanis előtérbe.

A 10 000 főnél nagyobb településeken kötelező önkormányzati feladat-tá vált a bölcsőde fenntarfeladat-tása, és a kisebb településeken a hozzáférés

24 Ezek közül a legfontosabbak a rendszeres, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, valamint az óvodáztatási támogatás volt.

biztosítása, illetve speciális csoportok számára az ekkor bevezetett csa-ládi napközi vagy a házi gyermekfelügyelet, ami azonban az állami finanszírozás elmaradása miatt, továbbra sem vált elterjedtté.

Az első Orbán-kormány megszüntette a gyesre való jogosultság jö-vedelemteszthez és előzetes munkaviszonyhoz kötését, és a gyermek 1,5 éves korától az ellátást igénybe vevők ismét napi 4 órában dolgoz-hattak. 2001-től a szülők helyett a nagyszülők is alanyi jogon vehették igénybe a támogatást. 2000-től pedig újra bevezették a gyedet, igaz, maximális összegének jelentős korlátozásával. A bölcsődébe beíratott gyermekek száma elérte a rendszerváltozás utáni időszak legalacso-nyabb szintjét: egyrészt a gyed újbóli bevezetésével összességében is csökkent a bölcsődei igénylések száma, másrészt kevesebb lett a böl-csődék száma és a bölcsődei férőhely is. Ezzel párhuzamosan nem nőtt számottevően a családi napközik száma (bár szabályozásuk törvényi szinten már megtörtént), mivel a hiányzó állami normatíva túl magas anyagi hozzájárulást kívánt a családoktól.

Így értékelte ezt a helyzetet interjúalanyunk: Szabó Zsóka, a Nők a Holnapért Alapítvány képviselője.

Tendenciájában a következő években sem mutatkozott törekvés a szolgáltatások fejlesztésére: a bölcsődei férőhelyek száma 2003–2004-es években volt a mindenkori legalacsonyabb szinten, nem érte el a 24 000-et. Bár a családi napközik működtetésénél 2003-tól lehetőség

„2000-ben létrejött a Nőképviseleti Tanács civil szervezetek részvételével. Itt, úgy gondolom, hogy még tudtunk valamit ten-ni a kisgyermekgondozás fejlesztésével kapcsolatban. Nagyon támogattuk a családi napközik létrehozását, hittünk benne. Ez nemcsak a gyermekek elhelyezése szempontjából fontos, hanem a nőknek munkahelyet is jelent. De az egész rendszer nem úgy épült ki, ahogyan azt mi szerettük volna. Az egyik a finanszíro-zás kérdése, amit folyamatosan karban kellene tartani, másrészt a családi napköziknek is ugyanazt a normatívát kellene meg-kapniuk, mint egy bölcsődének (aminek szintén emelni kellene a normatíváját). Látszik továbbá, és az is a finanszírozás kérdé-séhez kapcsolódik, hogy az önkormányzatoknak nem érdekük megoldani a gyermekek nappali elhelyezését. További fontos szakmai probléma, hogy a családi napközi működtetése mellé rendelt 40 órás felkészítő tanfolyam nagyon kevés.”

volt normatív támogatás igénybevételére²⁶ ez nem vonta maga után automatikusan a szolgáltatás elterjedését.

A Gyermekvédelmi törvényben előírt kötelezettségeknek megfelelő-en 2002-bmegfelelő-en, a gyermekjóléti szolgálatok csaknem teljes mértékbmegfelelő-en (96 százalékban) lefedték az országot. Ugyanakkor a szolgáltatások minő-sége igen változó képet mutatott: a gyermekjóléti szolgálatoknak pél-dául közel egynegyede – jellemzően a hátrányos helyzetű (hh) kiste-lepüléseken, térségekben – „egyszemélyesként” működött kérdésessé téve a hozzáférés és a minőség garanciáját. A gyermekek családjukból történő kiemelésének a gyakorlatán a szolgáltatói környezet ebben a kurzusban sem tudott megnyugtató módon változtatni: a szakellátás-ba bekerült gyermekek és fiatalok száma számottevően nem változott, stabilan 20 000 fő körül ingadozott²⁷.

Az uniós csatlakozás előszeleként a politikai diskurzusban megje-lent az esélyegyenlőség kérdése, 2002-ben tárca nélküli esélyegyenlő-ségi miniszteri posztot hoztak létre. Részben ennek is köszönhetően fogadták el az MSZOSZ női választmányának javaslatát, hogy a mun-káltató köteles legyen a gyermek megszületésekor az apáknak 5 nap fizetett távollétet biztosítani.

Interjúalanyunk így jellemzi az akkori hangulatot és reményeket:

26 Igaz, ekkor még a különböző fenntartók eltérő mértékben részesültek a normatívából.

„2000 környékén, sokan, akik a nők esélyegyenlőségéért küz-döttünk, bizakodóak voltunk. Úgy gondoltuk, hogy az uniós elvárásoknak, a jelentési kötelezettségeknek lesz némi súlya, a civil árnyékjelentések hivatkozási alapok lesznek. Ma ez úgy tű-nik, hogy hiú ábránd volt.”

Részben az irányelvek szintjén, elvétve a gyakorlatban is megjelenik az esélyegyenlőség megteremtésének, később a kirekesztés elleni küz-delemnek a szándéka²⁸, a munka és a magánélet összeegyeztetésének elve²⁹. Ennek megfelelően járulékkedvezménnyel támogatták a gyesről és gyedről a visszatérést a munkaerőpiacra. 2006-tól gyes mellett a gyermek 1 éves korát követően napi 8 órában is lehetett munkát vállalni. Ezzel az intézkedéssel lényegében megszűnt az ellátás jövedelempótló szerepe.

A „jövőbe való beruházás” elvei mentén a Gyurcsány-kormány deklarált „gyermekpolitikai” céljai a „Legyen jobb a gyermekeknek”

Nemzeti Stratégiában bontakoztak ki, s ehhez kapcsolódva elindult (az angol Sure Start mintájára kidolgozott) Biztos Kezdet Program, amelynek célja a hátrányos helyzetű kisgyermekek részére biztosí-tandó komplex szolgáltatás nyújtása. Ezt szolgálták az elsősorban a leghátrányosabb helyzetű (lhh) kistérségekben létrehozott Biztos Kez-det Gyerekházak. Szintén a hátrányos helyzetű, alacsony jövedelmű családokban élő gyermekek esélyeit kívánta javítani az óvodáztatási támogatás (feltételekhez kötött transzfer) bevezetésével.

A családok részére biztosított pénzbeli transzfereket csökkentő in-tézkedések között a Bajnai-kormány megkísérelte a gyest két évre, a gyed folyósítását pedig egy évre csökkenteni, de a tervezetet széles

A családok részére biztosított pénzbeli transzfereket csökkentő in-tézkedések között a Bajnai-kormány megkísérelte a gyest két évre, a gyed folyósítását pedig egy évre csökkenteni, de a tervezetet széles