a diszkrimináció gazdasági hatásai több szinten jelentkeznek. az elő-ítéletes munkáltatók hajlamosak előnyben részesíteni bizonyos mun-kavállalói csoportokat, számukra magasabb bért fizetni és elkerülni az egyéb, megbélyegzett csoportok tagjaival való együtt dolgozást. a vál-lalati profit helyett saját egyéni hasznosságukat igyekeznek maximali-zálni és ez által a vállalat hatékonyságcsökkenést szenved el (Becker, 1971). a vállalati oldal szisztematikus megkülönböztető magatartása esetén a hátrányosan megkülönböztetett csoport tagjai körében a ked-vezőtlen következmények megerősödnek és gyakran generációkon ke-resztül átívelnek. a diszkriminált csoport tagjainak hosszabb távon is alacsonyabb foglalkoztatottsággal és rosszabb jövedelmi helyzettel kell szembenézniük, ami nemcsak a saját, de gyermekeik kilátásait is rontja az elmaradó emberitőke-befektetések miatt. a hátrányos elbá-násban részesült társadalmi réteg lemaradása tehát újratermelődik, munkaerő-piaci kirekesztésük általánossá válhat, szociális feszültségek alakulhatnak ki, és a munkaerő kihasználatlansága, valamint az ehhez kapcsolódó makrogazdasági hatások az ország gazdaságának az alultel-jesítését, a potenciális kibocsátástól való jelentős eltérését eredményez-hetik (lovász et al, 2009)
a többszörös diszkrimináció gazdasági vetületével kapcsolatban ké-szült kisszámú hazai kutatásból az derül ki, hogy a felmérésben szerep-lő munkaképes korú lakosság körében 1994-ben csaknem 47 százalék-kal volt magasabb a foglalkoztatottság a nem roma, mint a roma nők között1. a különbség számottevő része a többszörös diszkriminációval
volt magyarázható. az iskolázottsági háttér, mint egyik magyarázó té-nyező, szerepelt ugyan a változók között, de ez is részben a többszörös diszkrimináció, és az ennek következtében a roma nők számára elérhető gyengébb minőségű oktatás következményének tekinthető. ezen túl-menően az alacsonyabb várható bérek is hozzájárulhatnak a roma nők képzettségbeli lemaradásához. 1993 és 2007 között 30 százalékról 40 százalékra emelkedett a bérkülönbség a roma és nem roma nők között (lovász et al, 2009).
kóczé (2009) felhívja a figyelmet arra, hogy a roma nők kedvezőt-len foglalkoztatási helyzete a nemi diszkrimináción és a nem megfelelő szintű iskolázottságon kívül összefügg a korai gyermekvállalással is.
látszólag paradox módon, társadalmi kiemelkedésük, státuszuk javítá-sa érdekében a kilátástalannak tűnő munkaerő-piaci integráció helyett nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyermekvállaláson keresztül történő előrejutásra, ami viszont tovább csökkenti jövőbeni kitörési esélyeiket.
különösen problémás a fiatal roma nők helyzete, mert az egyre korábbi gyermekvállalások miatt kiesnek az oktatási intézményrendszerből, így a munkaerőpiacról is, aminek következtében csupán segélyből, így a jövőben még a nyugdíjrendszerből is kirekesztve kénytelenek élni.
a fogyatékossággal élő nőkről nincsenek adatok, de az ismert, hogy a fogyatékossággal élő foglalkoztatottak aránya minden szektorban nagyon alacsony. a civil és közszférában azonban még az átlagnál is kisebb az arányuk, 1 százalék körüli, szemben a versenyszféra 2 száza-lékával. Mind a keresleti, mind a kínálati oldalon megvannak a magya-rázó okok: többek között a megbélyegzettség, az alacsony iskolázottság és a rokkantsági nyugdíjhoz, vagy egyéb járadékhoz való hozzájutás le-hetősége2. Bár béradatok nem állnak rendelkezésre, felmérések azt mu-tatják, hogy a származás és az életkor után a harmadik leggyakrabban észlelt diszkriminációs ok a fogyatékosság (lovász et al, 2009).
Tardos (2012) megkülönbözteti az interszekcionális diszkriminációt a többszörös diszkriminációtól, de cikkében az adatok korlátozottsága folytán ez utóbbi jelenség vizsgálatával foglalkozik. Megállapítja, hogy Magyarországon európai összehasonlításban is jellemzőbbnek számít a többszörös diszkrimináció jelensége, mert a diszkrimináltak több mint fele kettő vagy több ok miatt érzékelte a hátrányos megkülönböztetést3.
2 Az alacsony iskolázottság maga is lehet megkülönböztetés következménye, hasonlóan a romák esetéhez, mivel mind a közoktatás diszkriminatív gyakor-lata, mind az alacsony várható bér demotiváló hatása ebbe az irányba mutat.
3 A többszörös diszkrimináció okaiként leggyakrabban a bőrszín, az etnikai ho-vatartozás és a nemzetiség szerepelt.
ebben a tekintetben Magyarország észtországgal együtt a legrosszabb helyet foglalja el a vizsgált 18 ország között. a diszkrimináltak cso-portján belül a foglalkoztatási arány itthon rendkívül alacsony, csupán 35 százalék, és a nem diszkrimináltakhoz képest a relatív foglalkoztatási esélyük is a legalacsonyabbak között van. a roma népesség alcsoportjait éri legnagyobb valószínűséggel a többszörös diszkrimináció. Tardos kutatása szerint többszörös diszkrimináció a felsőfokú végzettségűek esetében járt a legkedvezőtlenebb következményekkel a munka minősé-gének tekintetében, ami megmutatkozott a fizetésben, az önmegvalósí-tás lehetőségében és a munkaidő-beoszönmegvalósí-tás terén4.
annak ellenére, hogy a diszkrimináció kedvezőtlen hatásainak csök-kentése társadalmilag hasznos lenne, a költségvetési törvényekben nem szerepel kiadási tétel a többszörös diszkrimináció elleni lépésekre vonatkozóan. a kormányok tehát nem tekintik céljuknak, hogy anya-gi eszközökkel segítsék a többféle hátrányt elszenvedő rétegeket. az 1. táblázat néhány évre vonatkozóan mutatja azokat a legnagyobb költségvetési kiadási tételeket, amelyek a diszkrimináció ellen folytatott küzdelem elkülönült kezelésében, a romák és a fogyatékossággal élők megsegítése terén érhetik el céljukat.
Mivel a fejezetcímek alapján feltételezhető, hogy ezek az összegek nem jutnak el e csoportokon belül a nőkhöz, és nem célozzák meg spe-ciális problémáikat, megállapíthatjuk, hogy a többszörös diszkriminá-ció jelenségét nem kezelték megfelelően. a nők és férfiak esélyegyen-lőségével kapcsolatos kiadások jelentéktelenek, és a fenti évek közül csupán 2003-ban jelent meg egy 724,4 milliós, valamint 2011-ben egy 11 milliós nagyságú tétel.
1. táblázat
A diszkriminációellenességgel (D), a fogyatékossággal élők (F) és a nők (N) esélyegyenlőségével kapcsolatos meghatározó költségvetési kiadási tételek
Fejezet millió Ft
1998
D
Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatása 250,0
Esélyt a Tanulásra Közalapítvány 200,0
Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat 120,0 Kisebbségi koordinációs és intervenciós keret 90,2
F
Fogyatékosok ápoló-, gondozóotthoni és
gyógypedagógiai intézményi ellátása 786,6 Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 124,8
Hallássérültek Országos Szövetsége 105,6
Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos
Szövetsége 92,4
N Nők esélyegyenlősége –
2003
D
Halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok társadalmi
integrációja (HU-9904-01) 1 431,0
Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatása 1 135,0 PHARE Roma Társadalmi Integrációs Program 878,3
Országos Cigány Önkormányzat 214,9
F
Vakok személyi járadéka 16 480,4
Mozgáskorlátozottak támogatása 3 948,5
Fogyatékosok Esélye Közalapítvány támogatása 449,6 Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége
támogatása 173,3
N Kísérleti program a nők munkaerő-piaci
reintegrációjának támogatására (HU 0104-02) 724,4
2007 D
Roma telepeken élők lakhatási és szociális integrációs
programja 435,3
Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 390,0
Roma Oktatási Alap 98,4
Roma Integráció Évtizede Program végrehajtása 98,1
F
Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának
támogatása 8 114,0
Mozgáskorlátozottak közlekedési támogatása 2 129,9 Akadálymentesítési program és jelnyelvi
tolmácsszolgáltatás támogatása 605,1
Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége
támogatása 207,0
N Nők esélyegyenlősége –
2011
D
Roma telepeken élők lakhatási és szociális integrációs
programja 351,3
Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 201,0 Roma Integráció Évtizede Program végrehajtása 115,5
F
Megváltozott munkaképességűek járadéka 57 110,0
Rokkantsági járadék 13 264,9
Mozgáskorlátozottak közlekedési támogatása 1 221,1 A közösségi közlekedés összehangolása,
akadálymentesítés 532,6
N Nők és férfiak társadalmi egyenlőségét elősegítő
tevékenységek támogatása 11,0
Forrás: 1999. évi CV törvény A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetésének végrehajtásáról, 2004. évi C. törvény A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról, 2008. évi LXXVIII. törvény A Magyar Köztársaság 2007. évi
költségvetésének végrehajtásáról, 2012. évi CVL. törvény A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény végrehajtásáról.
1. táblázat folytatása