Célok és lehetőségek

A nők esélyegyenlőtlenségét érintetlenül hagyó – vagy legalábbis érdemben nem fejlesztő – kormányzati környezet a politikai szerep-lők szándékából születik. Ez alapján állítjuk, hogy a kormányzat, a politikai pártok, és a politikai közszereplők felelőssége megkerülhe-tetlen. Láthattuk, hogy a nem koherens, cikcakkos, külsőleg vezérelt kormányzati politika nem hozott tartós eredményeket a nők politikai részvétele tekintetében. Számos területen a nők esélyegyenlőségének korlátai még élesebben mutatták meg a jó kormányzás korlátait. A po-litikai pártok többsége úgy gondolja – véleményünk szerint rosszul, és mind a közpolitikai hatékonyságot, mind az általános társadalmi érdeket figyelmen kívül hagyva, félreértelmezett választási megfon-tolásokból, amelyeket nem támasztanak alá választói elvárások, sőt, a választói viselkedés sem –, hogy a nők politikai esélyegyenlősége

„nem téma”. Magyarországon a politikai közszereplők egy kisebbik része – a jelentős többség hallgatása mellett – az utóbbi időben a nemi sztereotípiák, olykor a durva szexizmus szócsöve lett.

8. táblázat

A szavazói hajlandóság és a pártok női programjáról alkotott vélemények összefüggése (1000 fős reprezentatív minta, 2010. május)

Melyik pártra szavazna? Van-e az adott pártnak nőbarát programja?

(az igennel válaszolók %-a)

Egyik pártnak sincs nőbarát programja (az igennel válaszolók %-a)

MSZP 29,5 30,5

Fidesz–KDNP 32,6 23,9

Jobbik 15,9 28,4

LMP 29,8 19,3

Forrás: TÁRKI (a Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából).

A választók is világosan látják, hogy a pártok nem foglalkoznak a női esélyegyenlőség kérdéseivel; ezt a véleményt pártpreferenciájuk-tól függetlenül fogalmazzák meg. A 8. táblázat adatai a TÁRKI által – a Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából – a 2010-es

tott pártjának van nőbarát programja. Ez alól csak a szélsőjobb párt választói kivételek, mert ők még ennél is lényegesen kisebb arányban feltételezik azt, hogy pártjuk elkötelezett lenne a nemek közötti esély-egyenlőség kérdése iránt.

Mivel egy demokratikus rendszerben a súlyos diszkrimináció eny-hítése, majd kiküszöbölése általános társadalmi érdek, különösen ak-kor, ha az kimutathatóan együtt jár kormányzati hatékonyságromlás-sal is, az akut problémák gyors gyógyulást ígérő eszközét kell keresni.

Ilyen eszköznek a kvóta mutatkozik. A kvóta bevezetése a probléma súlyának elismerését és a megoldás szándékát tükrözi, és bár egyéni szinten vannak vesztesei, sok országban elfogadták már ezt a mód-szert. Például Lengyelországban, Szlovéniában, Spanyolországban és Portugáliában is törvényi kvótával igyekeznek orvosolni a nők poli-tikai kirekesztését. Közismert, hogy Magyarországon két törvényja-vaslat és egy népszavazási kezdeményezés is kudarcba fulladt a női kvótára vonatkozóan (Magyar, 2010). A baloldal sem állt ki egyhan-gúan a női esélyegyenlőség ügye mellett. Kérdés, hogy vesztenének-e a hazai pártok, és kik lennének a vesztesek, ha ledőlnének a politikai és intézményi korlátok a felkészült és ambiciózus női politikai szerep-lők előtt?

Ezt a választ, úgy tűnik, a magyar társadalom többsége jobban érti, mint a pártpolitikai elithez tartozók többsége, akik annak idején a kvó-táról szóló törvényjavaslatról szavaztak. A 1. ábra, amelynek adatai szintén a TÁRKI 2010-es felmérésének eredményein alapulnak, vilá-gosan mutatja, hogy a magyar társadalom nem elutasító a kvótával szemben.

Ha úgy teljesít a politika, ahogy a kormányzás minőségét latolgatva láttuk, és azt úgy értékeli a társadalom, ahogy a közvélemény-kutatá-sokból kitűnik, vajon miért gondolja a politikusok nagy része, hogy ők érdemeik alapján vannak pozícióban, míg az újonnan bekerülők csak

„kvótanők” lehetnének? Az eddigi teljesítmény alapot ad-e az elége-dettségre?

A válasz egyértelmű: a kvóta nem az érdemesek érdemtele-nekkel való felváltásáról, hanem éppen az érdemesek közötti esélyegyenlőség megteremtéséről szól (Ilonszki, 2008).

1. ábra

A kvóták támogatottsága Magyarországon, 2010

Forrás: TÁRKI (a Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából).

(1000 fős reprezentatív minta, 2010. május)

A fejezet első része a kormányzati teljesítmény genderfókuszú elem-zéséhez igyekezett hozzájárulni. Tekintsünk most szét ennél valamivel szélesebb körben! A kormányzati teljesítmény egyik legösszetettebb, nemzetközi szinten használt mutatója a Bertelsmann Transformation Index.¹¹ Ennek számos dimenziója van, közülük témánk szempontjá-ból a menedzsmentindex az irányadó, ugyanis ez foglalja össze a po-litika teljesítményét. Alapszempontjai közül a kormányzás ne hézsége, az irányítási képesség, az erőforrás-felhasználás hatékonysága, a konszenzus elérésének képessége és a nemzetközi együttműködés sikeressége említhető meg. Ezek a szempontok további rendszer sa-játosságokra épülnek, amelyek között a korrupcióellenes intézkedé-sek hatékonyságától a közpolitikai koordináció működéséig találunk tényezőket. Az index maximális értéke 10. A magyarországi politikai menedzsmentre vonatkozó mutató alakulása az utóbbi 10 évben jelzi problémáink súlyát: a 2003-as 6,7-es szintről – stagnálás után –

csök-igen53%

nem36%

nem tudja 11%

Ön egyetértene azzal, hogy a nők politikai, gazdasági és tudományos részvételét  politikai eszközökkel segítsék elő (pl. kvótával, mely előírná milyen legyen a nemek 

közötti arány)?

(N=1000, %)

kenni kezdett, és 2012-re 5,45-es értékre esett vissza. Ezzel az összes új európai uniós tagállam mögé kerültünk. Az természetesen nem ál-lítható, hogy a kormányzásra vonatkozó értékelés során kapott gyen-ge „érdemjegy” hátterében kizárólag a magyarországi politikai világ maszkulinitása áll. Az azonban biztos, hogy egy szinte nők nélküli po-litikai világ idején alakult így a helyzet.

Számos szempontból hozhatna akár gyors eredményt is a nők esély-egyenlőségen alapuló részvétele. A társadalmi erőforrások jobb ki-használása, a tisztább közélet, a kiszélesedő képviseleti és felelősségi viszonyok ezek sorába tartoznának. Nem elhanyagolható szempont, hogy az európai értékrendtől és elvárásoktól való lemaradás terhe nem sújtaná az országot. Jelenleg a nemzetközi színtéren elszenvedett presztízsveszteség oka az „elittanulás” elmaradása (Liebert, 2003:16).

A szóhasználat arra utal, hogy

Az esélyegyenlőség szempontjából pedig nagy szerepe lenne az előremutató elitkezdeményezéseknek. Az európai demokráciákban a vezető politikai és kormányzati köröknek nagy szerepe volt és van az esélyegyenlőségi politikák bevezetésében. A nők magasabb szintű politikai jelenléte nyomán a társadalomban új szerepmodellek, illetve a lányok és a fiúk számára új pályaképek jelennének meg – és ezzel a jövő generáció lehetőségei szélesednének.

Társadalmi, gazdasági és politikai értelemben is „megéri” személyi és intézményi változások révén elősegíteni a nők politikai esélyegyen-lőségét. Hozzá kell azonban tenni, ahogy ezt a fejezet több pontján is megtettük, hogy minden genderkérdés egyben demokráciakérdés is. A nők kirekesztése a politikából állampolgárok kirekesztését jelenti, a nemi alapú diszkrimináció társadalmi-emberi jogi kérdés, az alacsony szin-tű kormányzati hatékonyság országos probléma, a jó kormányzás iránti igény pedig nemzeti ügy.

az elit nem fogadja el az európai normák egy részét, és nem él a legjobb gyakorlatok átvételével. Ez az elitszerep rombolóan hat, mert rossz belső mintákat ad, így a „társadalmi tanulást” is aka-dályozza.

A politikA