a nemek (gender) költségvetése a költségvetés-készítés folyamatában alkalmazott gender mainstreaming, vagyis a nemek közötti egyenlőség lehetőségének minden politikai lépés minden szintjére és minden stá-diumába való beépítését jelenti (elson, 1998). a genderköltségvetés a kormányzati eszközök (adók, pénzügyi támogatások) nőkre és lányokra való hatásának ellenőrzésére összpontosít, és azt célozza meg, hogy az adott nagyságú eszközök hatékonyabb elosztásán keresztül az igény-kielégítés a nemek között kiegyenlítettebb szinten valósuljon meg. ez kedvező gazdasági hatásokat, nagyobb gazdasági növekedést idézhet elő, amivel a piaci magánszektor nem teljes mértékben számol. indo-kolt tehát közpolitikai eszközök segítségével javítani a hátrányosabb helyzetben lévő csoport, a nők gazdasági és társadalmi körülményein (Seguino et al, 2009; Smith et al, 2008).
a hosszú távú prosperitásnak egyik kiegészítő kelléke a méltányosság.
kutatások azt mutatják, hogy azok a politikák és intézmények, amelyek a társadalom tagjai számára lehetővé teszik, hogy egyformán aktívak, befolyásosak és hatékonyak legyenek politikai és gazdasági értelemben egyaránt, hozzájárulnak a fenntartható növekedéshez és fejlődéshez.
a genderegyenlőség előmozdítása e politikai megközelítés egyik nagyon fontos részét képezi, amelyre a hatalmon lévő erőknek érdemes figyel-met fordítaniuk. a nők helyzetének javítása révén egyenlőbb esélyekkel rendelkezhet a két nagy társadalmi csoport, és ennek kedvező hatásai hosszabb távon is megmutatkoznak a gazdaság aggregált mutatóiban1. a méltányosság és prosperitás két okcsoport miatt tartozik szorosan egymáshoz. először is a piac tökéletlen működésének következtében a források nem feltétlenül áramolnak oda, ahol azoknak a legnagyobb a hozama. Valójában a vagyon és a hatalom eloszlása gyakorol
kiemelke-dően fontos hatást a beruházási lehetőségek allokációjára. Másodszor, a gazdasági és politikai egyenlőtlenség magas foka gyakran olyan gazda-sági intézményeknek és társadalmi berendezkedésnek a kialakulásához vezet, amelyek szisztematikusan a nagyobb befolyással rendelkezők-nek kedvezrendelkezők-nek.2 Vagyis a nem méltányos intézmények léte gazdasági kiadásokat okoz, mert a költségvetési elosztások és közszolgáltatások nem teszik lehetővé a tehetség kiaknázását, ami a társadalom szintjén elszalasztott innovációban és beruházásokban ölt testet. az egyenlőt-lenségek csapdahelyzetet hoznak létre, ami azt eredményezi, hogy a gazdaság beragad az alulteljesítések sorozatába.
Ökonometriai kutatások szerint fejlett és fejlődő országokra egy-aránt igaz, hogy a nők relatív vagyonának gyarapodása befolyással van a fogyasztási szerkezetre, éspedig úgy, hogy az elősegíti a gyermekek egészségének, illetve jólétének emelkedését. a jelenség magyaráza-ta valószínűleg abban keresendő, hogy a nemek közötti társadalmi és gazdasági különbségek nemcsak a tárgyalási pozíciók kialakulásánál lényegesek, hanem akkor is, amikor férfiak és nők társadalmilag megha-tározott percepciója kialakul arról, hogy mit tekintenek fontosnak. en-nek megfelelően a nők jövedelméen-nek emelkedése nagyobb hatással lesz a háztartáson belüli beruházásokra, míg a férfiak jövedelmi pozíciójának javulása nagyobb valószínűséggel indukál otthonon kívüli szocializá-ciós tevékenységeket és a társadalmi státuszukat tükröző vásárlásokat.3 a belső és külső szerepek szétválása további hatékonyságot csök-kentő problémákat okoz. empirikus kutatások igazolják, hogy a genderegyenlőtlenségek abban is megnyilvánulnak, hogy a ház-tartáson belül nemi különbségek alakulnak ki az információk-hoz való információk-hozzájutásban, amit a domináns fél lényegesnek te-kinthet a háztartáson belüli tárgyalási pozíció erősítése végett.
Gazdasági szempontból viszont ez a helyzet távolról sem tökéletes, mert amikor felség és férj nem osztja meg egymással az információ-kat, vagy manipulálja annak folyását, vagy súlyosabb esetben part-nerkapcsolati erőszak történik köztük, akkor a gyengébb egyértelműen,
2 Horowitz (2009) szerint a nők magasabb parlamenti képviseleti aránya alacso-nyabb korrupcióhoz vezet, ami azonban nem a nemek szerint eltérő reakciók miatt igaz, hanem amiatt, hogy maga a korrupcióra való lehetőség is erőtelje-sen genderspecifikus jelenség.
3 IBRD (2005) World Bank 2005 Annual Report, http://web.worldbank.org/WBSi-Te/eXTerNal/
mindenképpen elesnek a rendelkezésükre álló források optimális fel-használásától.4
a genderméltánytalanság azoknak az egymást átfedő gazdasági, tár-sadalmi, kulturális és politikai egyenlőtlenségek sorozatának az ered-ménye, amelyek erősítik egymást. ezek az egyenlőtlenségek akadályoz-zák a nők számára a hozzájutást a vagyonhoz, a megfelelő szintű és minőségű oktatáshoz, valamint korlátozzák a hozzáférést a munkaerő-piaci és egyéb otthonon kívüli tevékenységi területekhez. ez viszont visszahat, és gátolja a nők képességét arra, hogy befolyásolják a háztar-táson belül hozott döntéseket. a piac a hibákat nem képes korrigálni, ezért valamilyenfajta redisztribúció, a szolgáltatásokhoz, vagyonhoz vagy politikai befolyáshoz való hozzáférés biztosítása növelheti a gaz-dasági hatékonyságot. a változások a munkaerőpiacon és a beavatko-zások az állam részéről elháríthatják az egyenlőtlenségeknek ezt a több generáción keresztül átöröklődő csapdáját.
a nemek egyenlő munkalehetőségét megteremtő törekvés rendkívül lényeges a gazdasági prosperitás szempontjából. Például az európai Unióban a gazdaságilag aktív népesség körében az egy felnőttre jutó éves munkaóraszám csupán 1059 volt, szemben az amerikai egyesült Államok 1305 munkaórájával.az USa és az eU–15-ök éves munka-idejében mutatkozó erőteljes differencia oka a munkaidő hosszának és a foglalkoztatottsági rátának az eltérése (Smith et al, 2008). a különbség azzal magyarázható, hogy sok európai országban a háztartási és a gon-dozási munka nagyobb mértékben reked meg a családon belül. a nők munkaerő-piaci magatartása eltér az amerikai társaikétól, mert, vagy az angolszász modell szerint magas a részmunkaidős foglalkoztatott-ságuk, vagy a mediterrán modell szerint alacsonyabb a foglalkoztatási rátájuk. annak ellenére, hogy a fizetetlen otthoni munka nélkülöz-hetetlen a piacgazdaság számára, a gazdaságpolitika hajlamos figyel-men kívül hagyni a háztartási szektornak a hozzájárulását. ebben az értelemben az ellátórendszerekbe való beruházások, amelyek lehetővé teszik a munka és család összeegyeztetését, hasonlatosak a fizikai inf-rastruktúrába való beruházásokhoz. ráadásul a magasan képzett nők elhelyezkedésének megkönnyítése megteremti a feltételét annak, hogy az oktatási rendszerbe való befektetések rendkívül inkoherens volta megszüntethetővé váljon.
a magyarhoz hasonló rövid távú politikai gondolkodás számára egyfajta választási kényszerként tűnik fel a méltányosság és hatékony-ság. az átmenet utáni kormányok részéről a genderegyenlőség felé tett lépések, ha voltak is egyáltalán, határozatlannak bizonyultak, az Orbán-kormány pedig éppenséggel a hagyományos genderszerepek megerősítésére törekszik5. a politikusok oldaláról végzett költségha-szon-elemzések ugyanis figyelmen kívül hagyják azt a hosszú távú, nehezen mérhető, viszont valóságos hasznot, amelyet a genderméltá-nyosság erősítése révén elérhetnek: a gazdaság hatékonyabb működé-sét, a megnövekedett bizalmat, a jobban funkcionáló intézményeket, amelyek dinamikus előnyöket biztosítanak beruházási és növekedési szempontból. egészen addig, amíg a politikai döntéshozók nem ismerik fel vagy ignorálják ezeket az előnyöket, nem fogják letenni a voksukat a méltányosság átfogóbb megteremtése mellett.
5 Az 1998 után részletesen megjelenő költségvetésekben az esélyegyenlőség elő-segítésére irányuló kiadási tételek elenyészőek.