általános keretek

A kortárs szociálpolitikai elemzések központi kérdése lett az idősödő társadalmak problémája. Az értelmezések 3 fő kérdést emelnek ki: (a) a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát, (b) az időskori életminőséget, illetve (c) a tartós gondozás témakörét. Mind-ezek szétszakíthatatlan szálakon kötődnek a nemek közötti egyenlőt-lenségekhez. Az idős korra vonatkozó kiemelt közpolitikai érdeklődés a jól ismert demográfiai folyamatok eredménye: a termékenység csök-kenésével párhuzamosan a születéskor várható élettartam az OECD-országok többségében növekszik, így általánossá válik a társadalmak

37 A gyermekvédelmi rendszer „tehetetlensége” még akkor is megjegyzendő, ha a

gyer-elöregedése.³⁸ Jellemzően a nők élettartama magasabb és gyorsabban emelkedik, mint a férfiaké. Magyarországon a születéskor várható élettartam 2007-ben férfiaknál 69, nőknél 77 év, az Európai Unió tag-államainak átlagától az elmaradás nők esetén 4,5 év, férfiak esetén 6,5 év. Az EU országaiban az idős női háztartások gyakran egyszemé-lyesek: az ezredforduló után a 60 év feletti nők közel 40 százaléka élt egyedül. Korcsoport szerint az időseken belül a 80+ korcsoport nő a leggyorsabban: jelenleg 4-5 százalék, Magyarországon 3,5 százalék a népességen belüli arányuk. A jelenlegi trendek mellett az előrejelzések szerint 2050-re nálunk is közel 10 százalékát teszik ki a teljes népes-ségnek. A 65 éven felüliek arányának növekedése szintén felgyorsul a következő tíz évben, és 2050-re az Európai Unió átlagában ez a korcso-port a népesség harmadát alkotja majd. Bár a legtöbb ember relatíve egészséges marad 75–80 éves koráig, becslések szerint a 85 év felettiek 25 százaléka demenciától szenved³⁹. A demens idősek ellátása külö-nösen megterhelő mind a családok, mind az intézményrendszer szá-mára. A fenti demográfia folyamatokkal összhangban kulcskérdéssé vált a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának a kérdése, ami szoros összefüggésben áll a foglalkoztatási trendekkel.

Egészen a ‘90-es évekre tehető nyugdíjkorhatár-emelési politikák bevezetéséig az OECD-országokban a minél korábbi nyugdíjazás volt jellemző, ami azonban – az egyre kevesebb befizető miatt – veszélyez-tette a felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát.

A nők a gondozási terhek miatt, melyek hagyományosan minden tár-sadalomban elsősorban rájuk hárulnak, még kevesebb munkával töl-tött évvel számolhatnak. Emellett tény, hogy a nők általában a rosszab-bul fizetett állami vagy szolgáltatási szektorokban találnak munkát⁴⁰. A fizetett és fizetetlen munka nemek szerinti elosztása szintén nem kiegyenlített. A 60-as évektől megváltozott a női életút rendje is: álta-lánossá vált a házasság és gyermekvállalás halasztása, nőtt a válások száma. Mindezek a változások a nők időskori jövedelmére is negatí-van hatnak. Az idős nők körében – a rövidebb biztosítási idő, rosszabb fizetések miatt is – jóval alacsonyabbak a nyugdíjak, azaz jóval maga-sabb a szegénységi ráta, mint a férfiak esetén. Az Európai Unióban a

38 Az öregedés egészségügyi vonatkozásaival a kötet ötödik fejezete foglalkozik.

39 A demencia egy olyan tünetegyüttes, amely mögött az agyállományban markánsan jelen lévő, megfordíthatatlan elváltozások állnak (Szabó, 2011:15).

40 Annak ellenére, hogy az iskolai végzettségük ma már általában magasabb, mint a férfiaké.

65+ korcsoportban a nők szegénységi kockázata 22 százalék, a férfiaké 16 százalék. Magyarországon ebben a korcsoportban genderalapon nem beszélhetünk szegénységi kockázatról⁴¹.

A 90-es évek elejétől az EU tagállamai emelni kezdték a nyugdíjkor-határt, emellett közelítették a nők és férfiak nyugdíjba vonulása között húzódó életkori határt. Ez utóbbit az EU Bizottság is szorgalmazta az-zal a céllal, hogy a nyugdíjakat a befizetésekhez és karrierúthoz viszo-nyítva határozzák meg a tagállamok. Megváltozott a nyugdíjszámítási mód is: hosszabb biztosítási időt vesznek figyelembe a nyugdíjjárulék megállapításánál, a legrosszabb jövedelmű 15 évet pedig egyáltalán nem számítják. Emellett sok tagállam kezdte el ösztönözni a nyugdíj melletti munkavállalást. Az új nyugdíjszámítási módra való áttérés mérlege genderszempontból pozitív. Magyarországon az úgynevezett élettartam-indexáláson (lifetime indexing) belül a svájci modellt követ-jük, amely az inflációhoz köti a nyugdíjemelést. Szakértők véleménye szerint Magyarországon a nyugdíjrendszer átalakítása esélyegyenlő-ségi szempontból a nők számára nyereségként értelmezhető, mivel az idős nők szegénysége jelentősen csökkent (Marin et al, 2010).

A nyugdíjpolitikák esélyegyenlőségi szempontú átalakítása tehát megtörtént, ugyanakkor az idősekre irányuló tartós gondozási politi-kák esetén már nem ilyen egyértelmű a kép. A tartós gondozás (long-term care)⁴² új a közpolitikák között. Ebből következően tudáshiánnyal küzd, de az is megnehezíti az értékelést, hogy ezen a területen vannak a legnagyobb különbségek az unió tagországai között. Az alábbiakban röviden bemutatjuk a szektor fejlődésének nemzetközi és hazai trend-jeit, különös tekintettel a gendervonatkozásokra.

Az európai tartós gondozási szektor fejlesztésében, fenntarthatósá-gának biztosításában kulcskérdés napjainkban az egészségüggyel való sikeres koordináció és integráció, a kliensorientált megközelítés, a szolgáltatások minőségbiztosítása, genderszempontból pedig különö-sen lényeges a munkaerő-piaci és gondozási politikák összehangolása.

41 vö. European Union Statistics on Income and Living Conditions (EU-SILC) 2008-as adatai.

42 Az OECD (2005) meghatározása szerint a tartós gondozásba olyan szolgáltatások tar-toznak, melyek segítenek az öngondoskodásra korlátozottan képes idősek napi rutin-jában (fürdés, öltözködés, közlekedés a házban, ház körül, étkezés stb.). De más meg-közelítésben ide tartozhatnak az olyan alacsonyabb szintű szolgáltatások, mint az ebédkészítés, bevásárlás, pénzkezelés (ezeket hívják eszközökkel segített napi

tevé-Ezek sorába tartozik a gondozási díj, a gondozás biztosítási időként való elismerése, a gondozás melletti munkavállalás segítése, a gon-dozóknak nyújtott különféle képzések, háttérszolgáltatások. A tartós gondozás megszervezése összességében kihat a családi és közösségi kapcsolatokra, utat nyit a bevándorlók előtt, befolyásolja a munka-erő-piaci és esélyegyenlőségi politikát. Ebből indul ki az 1998-ban a WHO által elindított aktív idősödés⁴³ programja is, mely az idős kort nem veszteségként, hanem egy fejlődésmodellben definiálja, mely az egyént és a társadalmat is érinti. Az idősek életkörülményeiben glo-bális szinten nagyok a különbségek⁴⁴. Európában inkább házaspárok élnek együtt, míg Ázsiában gyakoribb a szülő-gyermek együttélés.

Viszonylag nagy a mobilitási hajlam az idősek körében: a nyugdíja-zás utáni preferenciák azt mutatják, hogy csupán harmaduk nem vál-toztatna lakhelyet. Az egyedül élés inkább az északi országokban jel-lemző, míg a déli országokban a nagycsalád gyakoribb. Trendjellegű ugyanakkor, hogy minden kontinensen egyre többen élnek egyedül mind a nők, mind a férfiak között (Rodrigues et al, 2009). Az időspo-litika fentiekben vázolt valamennyi alappillére szorosan kapcsolódik a nemek közötti egyenlőtlenségek kérdéséhez, jórészt abból adódóan, hogy az idősödés és a kapcsolódó közpolitikák elsősorban a nőket érintik – mind gondozóként, mind gondozottként.