Jogszabályok a) alkotmányos szint

A magyarországi esélyegyenlőségi politika alapja a hatályos alkot-mány. A rendszerváltozás évétől egészen 2011-ig hatályban lévő al-kotmány kimondta, hogy „a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi szárma-zás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nél-kül” (70. § [1]), továbbá kinyilvánította, hogy „a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében” (66. § [1]).

Ez utóbbi paragrafust a 2011-ben hatályba lépett Alaptörvény a nők és a férfiak általános egyenjogúságának deklarálására szűkítette (XV.

cikk [3]), az általános egyenjogúsági klauzulát pedig kiegészítette a fo-gyatékosság alapján történő megkülönböztetés tilalmával. Az Alaptör-vény kimondja továbbá, hogy Magyarország külön intézkedésekkel segíti az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását, és hasonlóképpen védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időse-ket és a fogyatékossággal élőidőse-ket (XV. cikk [4-5]). Ezek a rendelkezések ugyan meglehetősen tág teret biztosítanak az esélyegyenlőség jogsza-bályi szintű érvényre juttatásának, azonban láthatóan érzéketlenek a többszörös hátrányok iránt.

b) törvényi szint

A célzott esélyegyenlőségi törvényhozás központi dokumentuma a magyar joganyagban a 2003. évi egyenlő bánásmódról és az esély-egyenlőség előmozdításáról szóló törvény¹². Ez tételesen felsorol 19 (plusz egy egyéb helyzetű) olyan tulajdonságot, amelyek megsértése alapján jogellenesnek minősül az állampolgárok közvetlen hátrányos megkülönböztetése. A tételes lista nem zárt, ezáltal a törvény lehető-séget biztosít bármilyen egyéb tulajdonság alapján történő hátrányos

megkülönböztetés szankcionálására. A védett tulajdonságok listájának nyitottsága megteremti az elvi lehetőséget, hogy a jogalkalmazó meg-állapítsa és szankcionálja a többszörös diszkriminációt. Ugyanakkor az, hogy a törvény szövege erről explicit módon nem tesz említést, egy olyan jogi környezetben, ahol az interszekcionális megközelítés szinte teljesen ismeretlen, kétségessé teszi a többszörös hátrányok gyakorlati felismerését és megfelelő kezelését. A törvény alapján eljáró Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) gyakorlati működése egyelőre igazolni lát-szik ezeket a kétségeket.

A törvény vitája során a Női Érdek civil ernyőszervezet olyan bírá-latot fogalmazott meg a tervezettel kapcsolatban¹³, amely érvényesnek tekinthető a később elfogadott törvényre is. A bírálaton végigvonul a többszörös diszkrimináció mint súlyosbító körülmény és orvoslá-si lehetőségének teljes hiánya a törvényben. A bírálat külön fejezete tárgyalja továbbá a többszörös megkülönböztetést elszenvedő nők csoportjait és azok specifikus hátrányait, különös tekintettel a roma, fogyatékos és menekült nők, a gyermeküket/gyermekeiket egyedül nevelő anyák és leszbikus nők helyzetére. A jelen tanulmányban vizs-gált négy társadalmi hátrány (nem, etnicitás, fogyatékosság, szexuá-lis orientáció) közül kettővel kapcsolatban létezik Magyarországon önálló törvényi szintű jogszabály. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt 1993-ban fogadta el az Országgyűlés, ez kisebb-nagyobb módosításokkal 2011-ig hatályban volt¹⁴, amikor felváltotta a nemzetiségek jogairól szóló törvény¹⁵. Ezek a jogszabályok a megjelölt 13 nemzeti, illetve etnikai kisebbség/nemzetiség tekintetében nem is-mernek el semmilyen belső heterogenitást – sem a régebbi, sem az új törvény nem mutat érzékenységet az egyes kisebbségeken belül hát-rányos helyzetben lévő csoportok esetleges többszörös hátrányaival kapcsolatban. Ugyanez mondható el a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi törvényről¹⁶, amely szintén nem tesz említést a fogyatékossággal élők által esetlegesen elszenvedett többszörös hátrányokról. Így a hatályos fogyatékosügyi törvény nem képes kezelni – többek között – a fogyatékossággal élő

13 A NÉ javaslatai az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslathoz http://noierdek.hu/?p=45

14 1993. évi LXXVII. törvény A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 15 2011. évi CLXXIX. törvény A nemzetiségek jogairól

16 1998. évi XXVI. törvény A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biz-tosításáról

nők, roma állampolgárok vagy LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális vagy transznemű) személyek speciális élethelyzetéből fakadó többszö-rös hátrányokat.

c) stratégiai dokumentumok

A hatályos magyar joganyagban a nemek közötti egyenlőség szabá-lyozása nem jelenik meg törvényi szinten, ezen a területen csak a stra-tégiai dokumentumok állnak rendelkezésre, így csak ezekben tudjuk vizsgálni az interszekcionalitás esetleges megjelenését. Az alábbiakból világosan kirajzolódik, hogy a vonatkozó nemzetközi szabályozás fej-lődése a rendszerváltás pillanatától jelentős hatással volt a magyar-országi nemi egyenlőségpolitika alakulására. A rendszerváltozás után elfogadott első stratégiai dokumentum, amely a nemek közötti egyen-lőség megvalósulását volt hivatott előmozdítani, a kormány 1997. évi 2174. sz. határozata az ENSZ 1995-ös IV. Pekingi Női Világkonferen-ciáján elfogadott Cselekvési Tervben megfogalmazott feladatok ma-gyarországi megvalósítását szolgáló cselekvési programról. Bár a Cse-lekvési Terv kiemelt figyelmet fordít a többszörös diszkriminá cióra, a magyar cselekvési program¹⁷ semmilyen utalást nem tartalmaz a nők egyes csoportjait érő többszörös hátrányokról sem explicit, sem imp-licit módon.

A következő, mérföldkőnek tekinthető stratégiai dokumentum ezen a területen szintén a nemzetközi nemi egyenlőségpolitika fejlődésének folyományaként született meg Magyarországon: a Szociális és Mun-kaügyi Minisztérium egészében felvállalta az Európai Bizottság által kidolgozott, a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2006 és 2010 közötti időszakra érvényes ütemterv¹⁸ megvalósítását. A mi-nisztérium a végrehajtás koordinációjával a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Osztályt bízta meg. A nők egyes csoportjai által elszenve-dett többszörös hátrányok azonban ebben az ütemtervben sem jelen-nek meg semmilyen formában.

Az interszekcionális megközelítés a nemi egyenlőség területén a stratégiák szintjén elsőként a fent említett 1997-es cselekvési

progra-17 2progra-174/1997. (VI. 26.) Korm. Határozat a 1995-ös IV. Pekingi Női Világkonferencián elfogadott Nyilatkozatban megfogalmazott feladatok magyarországi megvalósítását szolgáló cselekvési programról

18 COM(2006)92 A bizottság közleménye a tanácsnak az Európai Parlamentnek, az

Eu-mot 2010-től felváltó Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Előse-gítő Nemzeti Stratégiában¹⁹ jelent meg Magyarországon. A straté giai irányokat és célokat a 2010 és 2021 közötti időszakra meghatározó kormányhatározat kimondja, hogy „a többszörös diszkrimináció, azaz a nemi (gender) alapú és etnikai alapú diszkrimináció összefonódá-sa a legösszetettebben a roma nőket, illetve a bevándorló (faji alapon megkülönböztetett) etnikai csoportokhoz tartozó nőket sújtja”. Bár ör-vendetes, hogy a stratégiában megjelennek az interszekcionális hátrá-nyok, látni kell, hogy ez az interszekcionalitásnak egy meglehetősen szűk értelmezése, hiszen csak a nemi és az etnikai hátrányok kereszte-ződését tematizálja, figyelmen kívül hagyva számos más csoport, így például a fogyatékossággal élő, koruk miatt is hátrányos helyzetben levő vagy a szexuális kisebbségekhez tartozó nők többszörös hátrá-nyait. A stratégia elsősorban a helyzetelemzésben tér ki a roma nők speciális nehézségeire, a közpolitikai vállalások között már kevesebb utalást találunk erre a többszörösen hátrányos helyzetű csoportra.

A stratégiai célkitűzések között szerepel a roma és nem roma nők esélyegyenlőtlenségének csökkentése, valamint a roma nők életminő-ségének javítása. A stratégia továbbá előírja azt is, hogy az indikátorok meghatározásánál figyelmet kell szentelni a többszörös diszkrimináció áldozatává váló nőkre, valamint megfogalmazza az igényt a roma nők sajátos hátrányait feltáró tudományos kutatásra. Mindennek azonban némiképp ellentmond, hogy a dokumentum más részei határozottan állást foglalnak a különböző társadalmi hátrányok elkülönült kezelése mellett.

Az intézményrendszer jövőbeni alakulása jórészt attól függ, hogy a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politika stratégiai elvének kezelése a jövőben elkülönül-e más társadalmi csoportokétól. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (a továbbiakban ÚMFT), az NFT-hez hasonlóan esélyegyenlőség címszó alatt együtt említi a nők és a férfi-ak társadalmi egyenlőségét, a fogyatékossággal élők és a romák hát-rányait. A megoldás törvényes, hiszen az a 2003. évi CXXV. törvény Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról (Ebk-tv.) törvényt követi, de nem hasznos, mert versengő helyzetbe kény-szeríti az egyes csoportokat, miközben elfedi a csoportokon belüli nők speciális problémáit. A csoportok problémáinak összehasonlíthatat-lansága, az esetenként előforduló előítéletesség és a minden pozitív

19 1004/2010. (I. 21.) Korm. határozat a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Előse-gítő Nemzeti Stratégia – Irányok és Célok 2010–2021

kezelésmódra történő reakció megosztó aránytalanságokhoz vezet.

Az említett csoportok különböző strukturális problémákkal, évszáza-dos és új keletű hátrányokkal és egyenlőtlenségekkel szembesülnek. A nők és a férfiak közötti társadalmi egyenlőség politika stratégiai elvé-nek és a másik két csoportnak is segítene, ha a jövőben elkülönülten, a saját problémákra reflektáló saját programokkal, célokkal és indikáto-rokkal, differenciáltan kezelnénk őket, feltételezve, hogy így nagyobb az esély a helyzetük javulására.

A fogyatékosügy első számú stratégiai dokumentuma Magyarorszá-gon a 2006-ban elfogadott Országos Fogyatékosügyi Program, amely kiemeli, hogy „A fogyatékos nőket, illetve az etnikai kisebbséghez tar-tozó fogyatékos embereket többszörös diszkrimináció sújthatja. Ezért fontos alapelv, hogy az egyes intézkedéseket az egyéni szükségletek alapján kell megtervezni.”²⁰ Mindazonáltal sem a program további ré-szeiben, sem az ehhez kapcsolódó, a 2007 és 2010 közötti időszakra szóló intézkedési tervben nem találunk utalásokat arra, hogy a min-denkori magyar kormány milyen közpolitikai rendelkezéseket kíván foganatosítani a többszörös hátrányokat elszenvedő, fogyatékossággal élő állampolgárok érdekében. A témában kompetens civil szerveze-tekkel készített interjúink megerősítették, hogy a fogyatékosügy terü-letén a magyarországi közpolitikai gyakorlatban nem jellemző az in-terszekcionális szemlélet érvényesülése.

„Valahogy máshogy kezelik, (…) nagyon érdekes, hogy azzal utasították el a mi kérésünket, hogy a kapcsolati erőszak szabá-lyozásának legyen egy specifikus, fogyatékos nőkre is érvényes pontja, hogy a Btk.-ban mondjuk az intézményen belüli erőszak-ra vagy az egyéb erőszakos cselekményekre vannak külön tény-állások. És hogy milyen érdekes, hogy ha egy ép nőt megvernek, akkor arra is lehet azt mondani, hogy hát vannak egyéb tényál-lások, ami alapján rendezzük, de a fogyatékos nőkre ugyanez a premissza már nem igaz” (interjú részlet, ÉFOÉSZ).

Mindez azért is különösen visszás, mert, mint említettük, az ENSZ vonatkozó Egyezménye a fogyatékossággal élő személyek jogairól²¹, több helyütt, illetve egy külön cikkelyben is említést tesz a fogyatékos-sággal élő nők és lányok által elszenvedett többszörös hátrányokról, és ajánlásokat fogalmaz meg a részes államoknak az ezeket a specifikus hátrányokat kiküszöbölő, célzott intézkedések tekintetében. Magyar-ország a fentiek értelmében jelentős lemaradásban van az Egyezmény gyakorlati megvalósítását illetően.

A roma integráció területén a 2000-es évek során több stratégiai do-kumentumot is elfogadtak a magyar kormányok – minden alkalommal valamilyen nemzetközi stratégiai folyamatba ágyazott módon. A Ma-gyar Országgyűlés 2007-es 68. számú határozatában fogadta el a Roma Integráció Évtizede Program (RIÉP) Stratégiai Tervet és még ugyaneb-ben az évugyaneb-ben a kormány határozatot hozott a Stratégiai Tervhez kap-csolódó, 2008–2009. évekre szóló intézkedési tervről. Követve a Roma Integráció Évtizede Program nemzetközi célkitűzéseit²² a magyar Stratégiai Terv általános elvként jelöli meg, hogy az Országgyűlés „a nemek közötti esélyegyenlőség megteremtését a négy prioritási terüle-ten megfogalmazottakhoz kapcsolódó feladatokon és intézkedéseken keresztül kívánja megvalósítani”. Ennek jegyében a stratégia helyzet-elemzésében megjelenik a roma nők hátránya a foglalkoztatás terü-letén, a feladatok meghatározásakor pedig több helyen kitér a roma nők specifikus hátrányainak kezelésével kapcsolatos teendőkre (pél-dául kiegyenlítő munkaerő-piaci intézkedések, roma óvónők képzése, speciális munkáltatói támogatási rendszer, bértámogatás, hozzáférés biztosítása a prevenciós egészségügyi programokhoz). Mindazonáltal a Stratégiai Terv teljesen érzéketlen marad a romák más, többszörös hátrányt elszenvedő csoportjainak, például a fogyatékossággal élő, idős, vidéki vagy a szexuális kisebbséghez tartozó roma emberek spe-cifikus problémái iránt.

A magyarországi roma kisebbség helyzetével foglalkozik a 2011-ben elfogadott Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia²³, amelyet a

21 A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény. Ratifikálta a 2007 évi XCII. Törvény. http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderiD=16485

22 A program négy kiemelt prioritási területe mellett három kérdéskört, köztük a nemek közötti egyenlőséget, pontosabban a gender mainstreaming-et horizontális kérdés-ként jelöli meg. Lásd Decade of Roma Inclusion 2005-2015. Term of Reference. http://

www.romadecade.org/cms/upload/file/9292_file1_terms-of-reference.pdf

23 Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia 2011–2020. Forrás: http://romagov.

kormany.hu/download/8/e3/20000/strat%C3%a9gia.pdf

magyar kormány a Nemzeti Romaintegrációs Stratégiák Uniós Keret-rendszere 2020-ig európai bizottsági deklaráció (a továbbiakban: Ke-retstratégia) alapján alkotott meg. Az eredeti Keretstratégia ugyan nem nevesíti a kifejezetten a roma nők által elszenvedett többszörös hátrá-nyokat, de alapelvként fogalmazza meg a stratégia megtervezésében és megvalósításában a nemi vonatkozásokkal kapcsolatos tudatossá-got. Ezzel összhangban a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia számos helyen foglalkozik a roma nők sajátos hátrányaival. Nemcsak a helyzetelemzésben tér ki a roma nők által elszenvedett többszörös hátrányokra, hanem számos olyan célzott intézkedést is előirányoz, amelyek kifejezetten ezeket a hátrányokat hivatottak kiküszöbölni.

Az azonban már kevésbé biztató, hogy a Keretstratégia elfogadása óta eltelt időszakban a közpolitikai gyakorlatban nem érzékelhető az el-tervezett, a roma nők többszörös hátrányainak kiküszöbölését célzó intézkedések megvalósulása.

2. intézményrendszer