az adózás különböző hatást gyakorol a nemekre, aminek hátterében a nemek eltérő munkaerő-piaci státusza, valamint az abból fakadó ne-mek szerinti különbözőségek állnak. Megfigyelhetőek genderkülönbsé-gek a fizetett munka területén, legyen az formális, vagy informális, a fogyasztási kiadásokban, a tulajdonjogok és a vagyon birtoklásában.
ezenkívül a nőknek erőteljesebb a szerepe a gondoskodó szektorban (care economy)1. a nők esetében a foglalkozás szerinti szegregáció, a megszakított munkaerő-piaci jelenlét, a rosszabbul fizetett informális szektorban való domináns részvétel és a relatíve alacsonyabb bérek miatt a jövedelemadóhoz vagy más közvetlen adóhoz való hozzájárulá-suk kisebb mértékű. Viszont a foglalkoztatásban betöltött alacsonyabb státuszuk megfosztja őket az adórendszeren keresztül a foglalkoztatot-taknak biztosított kedvezmények elérésétől is. egy jól megválasztott adópolitika két oldalról járulhat hozzá a genderegyenlőtlenségek csök-kenéséhez: egyrészt az elosztási hatásán keresztül, másrészt a viselke-désben előidézett változások révén.
a közvetett adók, mint például az áfa horizontálisan (azonos anyagi helyzetű emberek között) méltányosnak tekinthető, vertikálisan viszont regresszív tulajdonságokkal bírnak, és a szegényebbeket sújtják jobban.
1 Grown (et al) (2010) szerint a nők és férfiak között különbségek mutatkoznak meg az időallokáció terén is, de a gender viszonyok szintúgy befolyásolják a kiadások szerkezetét, a megtakarítások mennyiségét és fajtáját, valamint egyéb allokációs döntéseket. Empirikus kutatások szerint a nők a férfiakhoz képest hajlamosabbak a jövedelmük nagyobb részét költeni olyan élelmezési, oktatási és egészségügyi célokra, amelyek a gyermekek jólétét növelik és
ké-Ők ugyanis – a gazdagabb társaikhoz képest – jövedelmüknek nagyobb részét fordítják fogyasztásra, és emiatt bevételük százalékában kifejezve több adót fizetnek a költségvetésnek. Grown (et al) (2010) megállapítja, hogy a közvetett adózásban a fejlett és fejlődő országokban egyaránt gyakran jelen van a gender szerinti részrehajlás. Így a formális foglal-koztatásban dolgozók különféle kedvezményekben és mentességekben részesülnek, amit a nemek eltérő foglalkozási struktúrája következté-ben nagyobb valószínűséggel a férfiak tudnak kihasználni. Szintúgy a részvények és értékpapírok után fizetendő kamat és részesedés fizetési kedvezmény jobban kedvez a férfiaknak, mint a nőknek, hiszen ők na-gyobb arányban birtokolják ezeket a tőkejavakat.
a közvetlen adóként megjelenő jövedelemadónál méltányosság szempontjából a progresszív típus preferált, hiszen így kisebb kulccsal adóznak az alacsonyabb jövedelműek, mint a módosabbak. egy másik megközelítés szempontjából, a CeDaW alapelveit követve az „egy ke-reső és otthonmaradó társ” (single-breadwinner/stay-at-home spouse) típusú háztartásokat nem kellene mérsékeltebb adókulccsal terhelni, hanem helyette a kétkeresős háztartásokra, ahol mindkét fél részt vesz az otthoni munkában tennének alacsonyabb terhet. a megközelítés nyilvánvaló indoka, hogy a „kétkeresős-kétgondozós” (dual earner- dual carer) család a másiknál egyenlőbb elvű genderrend alapját képezi.
Borbély (2011) megállapítja, hogy a hazai adóknak közvetlen gen-derhatása nincsen, a közvetett hatás pedig elhanyagolható. a 2010-es jövedelemadó-változások inkább a nőket érintették kedvezőtlenül, mi-vel az átlag alatti keresettel rendelkezők jártak rosszabbul és a nőknél a 2009-es adatok alapján ez az arány 71 százalék, míg a férfiaknál 67 szá-zalék. emerek (et al) (2009) szerint a feketegazdaságban, valamint az adóelkerülés más formáiban a nők jelenléte alacsonyabb a férfiakénál.
genderviszonyok és A munkAerő-piAci elhelyezkedés
az európai Unióban a gendermegerősítési mérőszám (Gender em-powerment Measure)2 és az egy főre jutó GDP nagyságának alaku-lása között pozitív és szignifikáns korreláció áll fenn, ami azt fejezi ki,
2 A kiszámítási mód négy indikátor nagyságán alapul: a parlamentben, a vezető (jogi, adminisztratív, gazdasági) pozíciókban és a magasan képzett szakembe-rek között lévő nők aránya, valamint a relatív női fizetések.
hogy azokban az országokban, ahol a nők nagyobb mértékben vesznek részt a döntéshozatalban, nagyobb az egy főre jutó bruttó hazai termék (löfström, é.n.). az ok-okozati kapcsolat feltárása korántsem egyszerű, de az bizton állítható, hogy ha nincsenek meg a feltételei annak, hogy a nők döntési pozíciókba kerüljenek, ez a GDP erőteljesebb növekedésé-nek lehetőségét veszélyezteti. a nők döntéshozatalban elfoglalt maga-sabb arányával párhuzamosan nagyobb a valószínűsége annak, hogy a családgondozói feladatokat ellátó nők széles körben képesek jövedelmező foglalkozások ellátására. Ha a munkaerőpiacon megvalósulna a nemek szerinti egyenlőség és a nők foglalkoztatottsági, valamint termelékeny-ségi szintje elérné a férfiakét, akkor Magyarországon a GDP 27 száza-lékkal lenne magasabb. Seguino (2007) empirikus tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy amint egy ország gazdaságának tortája nő, kisebb a férfiak ellenállása a nők gazdasági pozícióinak megerősí-tésével szemben, míg a visszaesések idején erősödnek a patriarchális attitűdök. Így tehát azok a politikai lépések, amelyek lehetővé teszik a munkaerő-piaci aktivitás és gyermekvállalás összeegyeztetését a nők számára, nagyon lényeges útját biztosítják nemcsak a jólét növelésé-nek, hanem a korlátozó normák és sztereotípiák lebontásának is.
1. ábra
Gyermekgondozásban fellelhető nemek közötti különbség (15–74 éves korú férfiak átlagos napi időfelhasználása, ha a nők ráfordítása 100 százalék)
0%
10%
20%
30%
40%
50%
60%
70%
%
1986/1987 1999/2000 2009/2010
a munkahelyi elhelyezkedés lehetősége javul a nők számára, ha a gyermekelhelyezési lehetőségekhez való hozzájutás könnyebb és az ilyen létesítmények számát növelik. ezenkívül, ha a gyermekgondo-zásra fordított idő aránya a nemek között közelít a 100 százalékhoz, akkor állítható, hogy a gyermeknevelési terhek egyenlőbben kezdenek el megoszlani a férfiak és nők között. az 1. ábra azt mutatja, hogy ez a tendencia a településtípusok között egyedül a megyeszékhelyeken áll fenn, míg a másik végletet Budapest képviseli, ahol egyértelmű vissza-rendeződésről beszélhetünk. az egyéb városok és a községek esetében vegyes kép bontakozik ki, de a legutóbbi időszak a sztereotípiák megerő-södéséről tanúskodik a gyermeknevelés terén.
az információ hiánya vagy eloszlásának egyenetlensége miatt ki-alakuló piaci tökéletlenségek (market failures) befolyásolhatják a nők és férfiak foglalkoztatásának gyakorlatát és hozzájárulhatnak a gender szerinti szegregációhoz. a mérnöki pályán dolgozó nők elhelyezkedése például azért nehézkes, mert a potenciális foglalkoztató nem tudhat-ja, hogy a férfidomináns környezetbe ők miképpen illenek bele. a nők korlátozott jelenléte bizonyos piacokon akadályozza, hogy teljesítmé-nyükről tudást és tapasztalatot szerezhessenek a piac résztvevői, ami viszont tovább nehezíti szerepvállalásukat ezeken a területeken. a ter-mékeny korban lévő nők a munkaerőpiacon való elhelyezkedésük során nehézségekkel találkoznak a munkából való esetleges kiesésük miatt.
az ilyen intézményszintű hibák (institutional failures) együttesen je-lentkeznek a foglalkoztatásban fennálló genderszegregációval és az idő-felhasználásban lévő nemek közötti különbségekkel, és azt eredménye-zik, hogy a nők berekednek az alacsony keresetű foglalkozásokba és az alacsony termelékenységű gazdasági szférába. a kitörés ebből az ördögi körből csak akkor lehetséges, ha kormányzati beavatkozással segítik a nőknek az időkorlátok lazítását és a hozzáférést a termelékenységüket növelő inputokhoz, valamint korrigálják a piac és az intézmények mű-ködésének hibáit.
a munkaerőpiacon a genderegyenlőség megteremtése egy kölcsö-nösen előnyös (win-win) helyzet lehet, hiszen a hazánkat is magába foglaló OeCD országaiban a nők foglalkoztatottságának növekedése, a nemek egyenlőbb lehetőségét biztosító jóléti szolgáltatások, valamint háztartási munkamegosztás együtt jár a gyermekvállalás emelkedésé-vel. és mindez fordítva is igaz: a párok részéről a több gyermek vállalá-sa feltételezi a nők kedvezőbb munkavállalási lehetőségét (Smith et al, 2008). ennek ellenére a költségvetési törvényekből nem olvashatók ki törekvések ezeknek a céloknak az elérése érdekében.