p á r t o k n a k emez, a nemzetre életet vagy halált m a g á b a n rejtő elégtételadásra nézve nyilvánvalóvá lett elegtelen-sége.
Ha igaz az, h o g y az Isten jogainál nincsenek sem magasabb, sem erősebb, sem kielégítést követelőbb j o g o k : a k k o r a n é p p á r t , vallás-erkölcsi alapjait tekintve, az ország l e g j o g o s u l t a b b , legerősebb alapokon álló, az állam-politika legkiáltóbb szükségén segíteni törekvő p á r t j a az országnak. E tekintetben t e h á t a n é p p á r t magasan föl-emelt fővel jogosult j á r n i a többi p á r t o k között s m e g lehet győződve arról, hogy az áldástalan radikalis vallás-politika által összezavarodott többi p á r t o k legjobbjai számára a rokonszenv és csatlakozás vagy l e g a l á b b is a rátámaszkodás jegeczedési középpontjává fog válni, ha Isten irgalma
Magyar-országot m é g alkalmasnak itéli arra, h o g y megmentse az Istent Isten a k a r a t a s nem emberi önkény szerint imádó keresztény czivilizáczió számára, világtörténeti tényezőül.
K o r t á r s a k ! Mai nap élni, midőn Isten éltető áldásá-nak kiérdemlésére, vagy az ő lesújtó á t k á n a k bekövetkez-hetésére f o r d u l h a t a koczka, bizonyára kitüntetés, de ve-szedelmes m e g p r ó b á l t a t á s is egyúttal, m e r t az századok bűneinek bünhödését m a g á b a n viselő kudarczczal is vég-ződhetik.
H a valaha, most, a n é p p á r t törekvéseinek sikeresitése ügyeben — sursum s o r d a ! Minden ember — lelke
szakad-táig igyekezzék megtenni emberi, keresztényi, hazafiúi
kötelességeit. ??
B u d a p e s t , febr. 12. Apponyi Albert gróf székfog-lalója. — (Vege.)
Az államférfiunak művészi tulajdonságai azonban m é g közelebbi m e g h a t á r o z á s t igényelnek. A művészi
egyéniségek ugyanis igen különbözők és többféle szem-p o n t b ó l osztályozhatók ; és ezen osztályozásoknak egyike a mi t á r g y u n k a t is érinti. L á t t u k , hogy a művészi
igaz-ság a typus hűségéből és életteljes egyéni vonásokból van összealkotva. A typus hűsége az a kellék, melynek minden művész alkotásaiban m e g kell találtatni, és mely-nek fokozatai állapítják m e g a művészmely-nek rangsorozatát.
De az egyéni vonásokat, melyekbe öltöztetve jelennek meg ama typikus tulajdonok, két f o r r á s b ó l lebet venni ; és a szerint, a mint főleg az egyikből vagy a másikból m e n t e n e k , k é t osztályba sorozhatok a művészek. V a n n a k , a kik alkotásaik egyéni vonásaiba is visszatükrözik a
világnak végtelen változatosságát, akik ezerféle jellemet, ezerféle embernek gondolatvilágát, benyomásait és h a n -g u l a t a i t t u d j á k m a -g u k b a fölvenni és lefesteni, u-gy ho-gy az ő saját én-jük alkotásaikban szinte eltűnik. Vannak ismét olyanok, akik alkotásaikban — hogy igy mond-jam — mindig személyesen jelen vannak, a kik minden
egvéni vonást többé-kevé&bbé ö n ö n m a g u k b ó l vesznek, és különböző nevekhez csatolva mindég s^ját fájdalmaikat, saját lelkesedéseiket, saját nézeteiket t á r j á k elénkbe. Az első kategóriához t a r t c z ó k a t objectiv — a második osz-tálybelieket subjectiv művészeknek nevezhetjük. Mind-két iránynak túlzása, m o n d h a t n á m elfajulása, képviselve van a fin de siècle művészetben. A subjectiv irány a modern decadensek költészetében és az impressionisták
festményeiben, elpárolog egy beteg idegrendszer hallu-cinatióiba ; az objectiv irány pedig az úgynevezett natu-ralizmusban elsülyed a részletek azon szétmállásába, mely m á r nem bonczolás, hanem r o t h a d á s E k é t túlzás, a
művészi alkotásnak k ö / p o n t j á t ó l , a typikus igazságtól, k é t ellenkező i r á n y b a távozva, természetszerűen ú j r a találkozik a k ö r f u t a m n a k legtávolabbi p o n t j á n , a r ú t n a k kultuszában. Olelkezésükben a l e g ú j a b b olasz „verismo"
szolgáltatja a méltó zenekiséretet.
De m a g á b a n véve és mindaddig, mig a typus igazságában megegyez, mind a két irány aesthetikailag j o -g o s u l t ; m i n d a k e t t ő a művészet l e -g n a -g y o b b j a i közt bir képviselőkkel. Hogy csak a költészetnek körében ma-r a d j a k , az angoloknál Shakespeama-re és Byma-ron, a néme-teknél Goethe és Schiller, nálunk m a g y a r o k n á l A r a n y és Petőfi l e g t y p i k u s a b b képviselői az objectiv és subjetiv művészi léleknek
H á t minden hosszú bizonyítás nélkül világos, hogy az államférfiunak az objectiv művész tulajdonaival kell birnia. A művész tudniillik képzeleti lényeket alkot, melyekben a typikus és az egyéni vonásoknak igazak-nak kell lenniök ; de az azután mindegy, hogy az egyéni vonásokat ö n n ö n m a g á t ó l kölcsönzi-e vagy másoktól.
Bizonyára g a z d a g a b b és változatosabb le>z azon művész alkotásainak összege, a ki az egyéni vonások sokfeleségében a világnak t ü k r e ; és t a g a d h a t a t l a n az, hogy a nagyon is subjectiv művészek összes müvei egy bizonyos monoton-j á n a k b e n y o m á s á t idézik elő. De viszont talán elragadóbb hévvel, g y u j t ó b b tűzzel szólnak ők lelkünkhez, a kiket egy f a j t a gondolatok, egy f a j t a érzések töltenek el és t ö b b közvetlen h a t á s t érnek el, ha csak némileg rokon-érzést találnak bennünk — egyesekben vagy korszakok-ban. N e h é z volna t e h á t a művészek e két k a t e g ó r i á j a közt az egyiknek főlényét hirdetni. De egészen máskeppen áll a dolog, mikor az államférfiú művészi tulajdonságairól van szó. N e feledjük el, hogy ezek ő nála csak segédkező szerepet j á t s z a n a k ; hivatásuk az, h o g y a tényleg létező-ről birt adatok hiányait az igaznak látásával és átérzé-sével egészítsék ki, és hogy a létesitendőhöz vezető ú t n a k azt a részét, melyet tapasztalás és okoskodás el nem ér, ugyancsak az igaznak anyagából épitsék ki. Szóval, az államférfiú egy létezőből indul ki egy másik létező felé és u t j a részben a művészi, az igaznak országán vezet keresztül. De az a létező, mely működésének két vég-p o n t j á t kévég-pezi, az a jelenlegi állavég-pot és az a létesítendő állapot egy egész nemzetnek mint egésznek és számtalan egyes embernek állapota. A művészi igaznak is t e b á t csak azon f a j t á j á t használhatja, mely az igaz egyéni voná-soknak végtelen változatosságát képes \is«zatükrözni ; a tömegek leiektanához, egy nemzet megértéséhez, egy nem-zet jövőjének felfogásához csupán ez n y i t j a meg az utat, m a r a d a n d ó alkotásokra csupán ez képesit.
Az a politikus, a kiben a művészi tulajdonságok subjectiv természetűek, a ki tebát mindent csak s-iját énjé-nek szemüvegén át néz és aki enénjé-nek folytán saját érzelmi világát, saját egyéniségének törvényeit a k a r j a reá erő-szakolni egy egész nemzetre, a történelemben kétféle alakot m u t a t : a radikáli/.musnak és a despotizmusnak a l a k j á t . Mindkettőnek a nemzetek fejlődésében meg
van-RELIGIO. 135
nak gondviselésszerüleg megjelölt órái. V a n n a k korszakok,midőn egy embernek subjektiv érzelmi iránya összeesik a nemzetnek uralkodó érzelmével, azzal az érzelemmel, mely a k k o r valóban minden egyébnél fontosabb, melynek egyoldalúságára és az egyoldalúságban rejlő vad erőre szükség van, b o g y megcsontosodott visszaéléseket és hozzáférbetlen makacsságokat össze lehessen törni : ez a politikai subjectiv művészeinek, ez a radikálisoknak ó r á j a . De épen csak óra a történelem századai közt. A dolgok rendes menetében, a n y u g o d t fejlődés idejében a r a d i k á -lizmus, mely s a j á t szenvedélyeit a k a r j a a nemzeti köz-szükségeknek helyébe tenni, vagy egyáltalán nem
érvé-nyesülhet, vagy ha a körülmények sajátszerű alakulása folytán döntő tényezővé válik, beláthatlan zavarokat idéz elő.
A despotizmusnak ismét kétféle esetét kell m e g k ü -lönböztetni. Az egyik az, midőn egy nemzet saját szüksé-gei, sőt t u l a j d o n érzelmei [iránt sincs tisztában és igy a szabadság formái közt sem czéljait, sem eszközeit m e g -állapítani nem t u d j a . N a g y katasztrófák, f o r r a d a l m a k , vagy h á b o r ú k után nem ritkán áll elő a nemzeti ö n t u d a -tosságnak ilyen szünetelése. E k k o r nagy hivatás nyilik annak az államférfiunak, akit a k ö r ü l m é n y e k d i k t a t ú r á v a l r u h á z n a k (öl, ha ő a n e m z e t e t j o b b a n t u d j a megérteni, m i n t a nemzet ö n n ö n m a g á t , ha l á t j a m e g g y ó g y u l á s á n a k eszkö-zeit, szervezkedésének f o r m á i t , szóval azt, a mire a nem-zetnek szüksége van és ezt erős kézzel m e g is a l k o t j a . De az ilyen despotizmus t u l a j d o n k é p p e n csak f o r m á i b a n az, lényegében pedig a nemzetnek politikája, nem az uralkodó egyéné ; előbb-utóbb vissza is vezet a szabad-sághoz. Az az államférfiú, aki ilyen szerepet teljesit, nem a subjectiv, hanem az objektiv művész íantáziájával és szi-vével lát és érez : m e r t csak mint erőt h a s z n á l h a t j a saját egyéniségét, más elzsibbadt erők pótlására, de nem a k a r j a a m aga énjének t a r t a l m á t , a m a g a kedvencz esz-méit a nemzetre r e á d i k t á l n i : ellenkezőleg ő csak a nem-zeti élet t a r t a l m á n a k fölfedezője és érvényesítő k a r j a . E z t e h á t csak látszólagos — csak átmeneti — csak f o r m a i despotizmus.
A valódi despotizmus —- mely néha e szabadság formáival is tud takarózni és félreismerhetlen lelki r o k o n -ságban áll a radikálizmussal — a valódi despotizmus épen egy hatalmas, v&gy a k ö r ü l m é n y e k kedvezése által h a t a l o m r a vergődött egyéniség énjének érvényesülése a nemzeti egyéniség elnyomásával, annak helyébe és a n n a k rovására. L e g e n y h é b b és legrokonszenvesebb válfaja az, midőn egy n a g y t e h e t s é g ű államféifiu, g \ a k r a n az elkápráz-t a elkápráz-t o elkápráz-t elkápráz-t nemzeelkápráz-tek lelkes hozzájárulás ávalés g y a k r a n a leg-j o b b szándéktól vezéreltetve, olyan intézményeket, olyan
politikai rendszert alkot, mely kitűnően működik, sőt fényt is áraszt nemzetére addig, mig ő el, de ő vele együtt ki is múlik és összeroskadásukban r o m j a i alá temet sok mást is. A nemzetek története tele van ilyen fényes, de szomorú végű epizódokkal, a kivételes szemé yes t u l a j -donságokra alapított politikának tragödiáival I t t is a subjectiv művész uralkodik a politika h ő s é b e n : nem tel-jesen, de mégis túlságosan. 0 látja a világot, l á t j a a
nemzetet a m a g a v a l ó s á g á b a n : de mellette miudig önnön-m a g á t is l á t j a és a s a j á t én-je nélküli világot neönnön-m t u d j a
képzelni. „Világ - f - én — nemzet X v e l e m " : ez a kép él b e n n e ; pedig ez az „én" mulandó tényező; a világnak, a nemzetnek nélküle is kell boldogulnia.
A n g l i a t ö r t é n e t e m e g k a p ó egymásutánban m u t a t j a n e k ü n k egy subjectiv és egy objectiv államférfiunak kü-lönböző sikereit. Mind a k e t t ő a l e g n a g y o b b a k b ó l való : Cromwell és I I I . Vilmos. Cromwell mig élt, virágzóvá és n a g y g y á t e t t e A n g l i á t ; de mivel ez a r a g y o g ó eredmény az ő személyes t u l a j d o n s á g a i h o z volt kötve, halálát dis-solutió és megalázás követte. Viszont I I I . Vilmos, aki az objectiv állam-művésznek valódi mintaképe, aki annyira bele t u d t a m a g á t élni idegen eszmekörbe és idegen ér-zelmi világba, h o g y a p r o t e s t á n t i z m u s megvédésére ala-k u l t ligánaala-k m e g n y e r t e Ausztriát, Spanyolországot, sőt m é g a római p á p a j ó a k a r a t á t i s : ez a I I I . Vilmos hollandi létére az angol nemzeti a l k o t m á n y n a k , a p a r l a m e n -t á r i z m u s n a k -t u l a j d o n k é p p e n i m e g a l k o -t ó j á v á le-t-t és az európai politikának egy olyan egészséges a l a p r a f e k t e t e t t rendszerét hozta létre, h o g y az halála után is és g y e n g e u r a l k o d ó k alatt még évtizedeken át biztosította a hatal-m a k egyensúlyát. A franczia t ö r t é n e l e hatal-m n e k egyik óriása, I. N a p o l e o n , mind a k é t iránynak p é l d á j á t m u t a t j a Az a belső szervezet, melyet ő Francziaországnak adott, az objectiv állam-művészetnek egyik l e g b á m u l a t o s a b b r e m e k e ; ez oly tökéletesen megfelel a franczia nemzet géniuszá-nak, h o g y alapjai még most is é r i n t e t l e n e k ; e szervezet szilárdsága biztosította Francziaország számára annyi for-r a d a l o m és a l k o t m á n y v á l s á g közt az igazi nemzeti élet-nek — a milliók életéélet-nek — n y u g a l m á t és a fejlődésélet-nek folytonosságát. Ellenben I. N a p o l e o n n a k k ü l p o l i t i k á j a annyira subjectiv volt, a n n y i r a a féktelen egyéni u r a l o m -v á g y n a k kifejezője és annyira n é l k ü l ö z t e idegen lélektani t é n y e z ő k n e k mérlegelését, h o g y neki m a g á n a k kellett
meglátni és túlélni e politika összeroskadását.
Mindezek a példák azt a tételt igazolják, h o g y az államférfiunak az objektiv művész lelki tulajdonságaival kell bírnia A m i t ezeknek segítségével alkot, az b í r j a az állandóságnak b i z t o s í t é k a i t : h o l o t t az „ é n ' - n e k előtérbe nyomulása r o s k a t a g eredményekhez vezet, a k á r a radiká-lis, a k á r a despotikus r u h á b a n jelenjen meg. Az objectiv
művészi felfogásból származik az a konzervatív vonás, mely alatt nem a divatos pártjelzést értem, hanem egy-j szerűen a radikálizmusnak e l l e n t é t e l é t ; az a konzervatív
vegyülék, mely a nagy liberális államférfiaknak politiká-j á b a n is mindig b e n f o g U l t a t i k , és mely pgyszerüen abban
áll, h o g y az ös:«zesség legyen kiindulási és czélpontunk, nem pedig s a j á t „én^-ünk, h o g y az összesség szükségle-teit t u d j u k felfogni és azoknak eleget tenni, nem pedig subjectiv kedvencz eszméinknek a k a r j u n k minden áron érvényt szerezni.
É s h o g y az államférfiaknak e kettéválása valóban a b e n n ü k lakó művészi t u l a j d o n s á g o k különbözetéből szár-mazik, a r r a érdekes t á m p o n t o t találunk azon művészek-nél, a kiknek politikai felfogásait a k á r alkotásaikból, a k á r más forrásból ismerjük. I t t ugyanis azt a nevezetes pa-rallelismust l á t h a t j u k , h o g y akiket az objectiv művészet l e g k i v á l ó b b képviselőinek ismerünk : Shakespeare. Molière, Goethe, A r a n y J á n o s , mii dmegannyi&n a politikai életnek konzervatív felfogásához j á r u l t a k , holott a subjectiv
köl-136 RELIGIO
t ő k : B y r o n , V i k t o r H u g o , Schiller, Petőfi, t ö b b é - k e v é s b é radikális h a j l a m o k k a l b i r t a k . D e m é g a f o k o z a t r a is kit e r j e d ez a p a r a l l e l i s m u s . A l e g o b j e c kit i v e b b irő v a l a m e n y -nyi közt : Goethe, szinte f e l h á b o r í t ó f o k r a vitte azt a konzervativizmust, mely a létezőben m e g n y u g s z i k és an-nak visszaéléseit is m e g a d á s s a l e l f o g a d j a . Olaszországi leveleiben, például, elbeszéli egyik ú t i t á r s á v a l f o l y t a t o t t t á r s a l g á s á t ; az ú t i t á r s földeríti előtte azokat a h i t v á n y eszközöket, m e l y e k k e l némely a p r ó olasz á l l a m o k n a k k o r -m á n y a i -minden szabadsági aspirácziót e l f o j t a n a k , -minden n a p s u g a r a t kirekesztenek. Goethe egy csöppet sem h á b o -rodik fel ; i n k á b b mosolyogva dicséri az a p r ó z s a r n o k o k ü g y e s s é g é t . N e k i ez is csak kép, m e l y e t minden k r i t i k a nélkül b e f o g a d . Milyen villámokat szórt volna ilyen elbe-szélésre P e t ő f i ! A s o r o z a t n a k másik végén áll B y r o n , talán a v i l á g i r o d a l o m n a k l e g s u b j e c t i v e b b k ö l t ő j e és e g y -szersmind olyan f o r r a d a l m á r , h o g y g y ű l ö l t z s a r n o k s á g neki minden t ö r v é n y , m é g a t e r m é s z e t t ö r v é n y e is. A kik p e d i g m i n t művészek a két véglet k ö z t a c z e n t r u m -hoz közelebb állanak, azok politikai f e l f o g á s a i k b a n is m é r s é k e l t e b b i r á n y o k n a k hivei ; az egyik oldalon S h a -kespeare k o n z e r v a t i v i z m u s á t á t h a t j a a velős brit szabads á g szabads z e r e t e t v e g y ü l é k e ; A r a n y J á n o szabads a D e á k p á r t i l i b e r á -lizmust vallotta e l v é ü l ; a másik oldalon p e d i g Schiller a b b a n a m é r t é k b e n távozik a szélső r a d i k a l i z m u s t ó l egy igen e l ő r e h a l a d t , de m á r n e m f o r r a d a l m i liberálizmus hit-vallása felé, a mely m é r t é k b e n az ő költészete is objectiv i r á n y b a n fejlődik. Első e p o c b á j á t , midőn m ú z s á j a m é g a l e g t e l j e s e b b m é r t é k b e n subjectiv t e r m é s z e t ű volt, a „ H a -r a m i á k " jellemzik, mely s z o m o -r u j á t é k b ó l a t á -r s a d a l m i f o r r a d a l m á r szól hozzánk ; viszont az a második e p o c h á j a , midőn géniusza G o e t h e befolyása a l a t t az objectiv k ö l t é -szethez közeledett, Teli V i l m o s t h o z t a elő ; ez is a sza-b a d s á g n a k d r á m á j a , de a törvényes, t ö r t é n e l m i j o g o n a l a p u l ó szabadságé, mely t ö r v é n y t e l e n ö n k é n y ellen vé-dekezik. S c h i l l e r itt m á r m i n t konzervativ szabadelvű áll
e l ő t t ü n k .
De ha m é g további p a r a l l e l i s m u s t k e r e s ü n k , m e g -t a l á l j u k ez-t ö n n ö n m a g u n k b a n is, -t ö b b é kevésbé mindnyá-j a n . Minden ép szervezetű fiatal ember, a ki n e m szüle-t e szüle-t szüle-t , minszüle-t sok m o d e r n s szüle-t r é b e r - u r f i p á p a s z e m e k k e l az o r r á n , és egy számoló g é p p e l a szive helyén, i f j ú s á g á b a n r a d i -kális h a j l a m o k a t érez. Az e g y é n i s é g n e k t u l c s a p o n g ó ereje ebben a k o r b a n érvényesülni a k a r , a m e d d i g csak szeme terjed ; f ö l t é t l e n ü l hiszünk ö n n ö n m a g u n k b a n , eszméink c s a l h a t a t l a n s á g á b a n , világboldogító h i v a t á s u n k b a n és a m a g u n k b é l y e g é t a k a r j u k az egész világra reá n y o m n i . E z é r t g y ü l ö l ü u k minden k o r l á t o t , mely hóditó h a d j á r a
t u n k n a k ú t j á t állja és r o m b o l n á n k az ö r ö k ö l t i n t é z m é n y e k b e n , m i g k ő nem m a r a d n a k ö v ö n . Ezzel p á r h u z a m o -san a l a k u l n a k irodalmi ideáljaink ; S h a k e s p e a r e - t , Moliére-t tisztességből f o g a d j u k el, A r a n y J á n o s t hazafiságból, G o e t h e - t pedig l e l k ü n k mélyében filiszternek t a r t j u k : de B y r o n é r t r a j o n g u n k és P e t ő f i é r t l á n g o l u n k . A k é s ő b b i k o r b a n a z u t á n lelohad első lelkesedésünk, eloszol sok illúziónk, a l á b b száll hóditó ö n b i z a l m u n k ; a h a g y o m á -nyos i n t é z m é n y e k b e n m á r üdvös v é d b á s t y á k a t is l á t u n k a n n a k megőrzésére, a m i t szereztünk, n e m csupán a k a d á -l y o k a t , me-lyek diada-lmas e -l ő r e n y o m u -l á s u n k a t g á t o -l j á k .
Az életnek ezen defenzív felfogása politikai m e g g y ő z ő d é -seinkbe is beleviszi a konzervativ g o n d o l a t o t . És ezzel e g y ü t t lassankint, észrevétlenül á t a l a k u l irodalmi Ízlésünk.
I f j u s á g u n k müvész-istenségeihez g y é r é b b e n száll a t ö m j é n f ü s t j e házi o l t á r a i n k r ó l ; régi kedvencz költőinknél inkább e l m ú l t h a n g u l a t o k n a k e m l é k é t k e r e s s ü k , m i n t jelen érzé-seink v i s s z h a n g j á t ; és n ö v e k e d ő gyönyörködéssel mélyedünk el S h a k e s p e a r e n a k , Goethenek, A r a n y n a k v á l t o z a t o
-san g a z d a g és objectiv k é p z e l e t i világába.
L e h e t - e ilyen feltűnő és összevágó j e l e n s é g e k e t a puszta véletlennek t u l a j d o n í t a n i ? E n azt hiszem, h o g y n e m . T ö r v é n y nyilvánul m e g b e n n ü k , az emberi nézetek és i r á n y z a t o k fejlődésének t ö r v é n y e . E t ö r v é n y szerint azok a k ü l ö n b ö z ő i r á n y o k , m e l y e k b e az e m b e r e k nézetei szétágaznak, n e m származnak az o k o s k o d á s n a k különböző eredményeiből. M e r t az o k o s k o d á s szigorú logikai kény-szer a l a t t áll ; t e h á t ha helyes, mindig csak egy és u g y a n a z o n e r e d m é n y h e z vezethet, h a pedig hibás, könnyen és biztosan k i i g a z í t h a t ó és mindig e l f o g a d j a a h e l y r e i g a z í -tást, kivéve a k k o r , a m i k o r nem értelmi tévedés o k o z t a a hibát, h a n e m érdek vagy szenvedély. A v é l e m é n y e k és i r á n y z a t o k s z é t á g a z á s á n a k oka egészen más. Á t l a g embe-reknél, az á t l a g o s s á g o t ugy erkölcsi, mint é r t e l m i szem-p o n t b ó l véve, külső k ö r ü l m é n y e k idézik azt elő ; olyan k ö r ü l m é n y e k , melyek a dolog t e r m é s z e t e szerint elvá-lasztó t a r t a l o m m a l bírnak, ú g y m i n t : családi h a g y o m á n y , nevelés, érdek. Az önálló e g y é n i s é g e k n é l pedig, azoknál, a kik az i g a z s á g o t önállóan és őszintén keresik, o t t van a k ü l ö n b ö z é s n e k a l a p j a , a hol az o k o s k o d á s n a k praemis-sáit k ü l ö n b ö z ő k é p p l e h e t látni, a hol a ténybeli a d a t o k h é z a g o s a k és h a t á r o z a t l a n o k , a hol t e h á t a z o k a t a f a n t á -ziának és a szívnek k ö z r e m ű k ö d é s é v e l kell kiegészíteni.
E k é t e r ő n e k k ü l ö n b ö z ő m i n ő s é g e képezi, t e h á t a szel-lemi i r á n y z a t o k e l t é r é s é n e k t u l a j d o n k é p p e n i f o r r á s á t . És ezzel kell k i e g é s z í t e n ü n k azt a k é p e t , melyet a művészi t u l a j d o n s á g o k n a k politikai j e l e n t ő s é g é r ő l f e s t e t t ü n k . Lát-tuk, hogy az államférfiú nem nélkülözheti a fantáziát és a szivet ; láttuk, hogy a két erőnek az államférfidban mű-vészi természetűnek kell lenni, hogy a kivémt funetiót tel-jesíthesse ; most pedig végeredményként me g állapíthatjuk,
hogy éppen e művészi tulajdonságainak minőségétől függ az államférfiú iránya, politikájáénak jellege.
És ezzel be kell fejeznem e t ö r d e k e s e l m e f u t t a t á s o -kat, bár azt a k e r e t e t sem t ö l t ö t t e m ki, melynek k o r l á t a i közt t á r g y a m a t m e g v i l á g í t a n i k í v á n t a m . E l m a r a d t ugyanis a n n a k kifejtése, h o g y mikép és m e n n y i r e m o z d í t j á k elő a művészi t u l a j d o n s á g o k azt a befolyást, m e l y e t az állam-férfiú m á s o k r a g y a k o r o l n i hivatva van ; de a kérdésnek ezen oldala ú g y i s a l e g k ö n n y e b b és a l e g i s m e r t e b b . E z t a h é z a g o t t e h á t nem t a r t o m lényegesnek, De a mire búcsúzás előtt r á m u t a t n i kívánok, az éppen m a g á n a k e m u n k a t e r v r a j z á n a k szűk kerete, melynél fogva a t á r g y n a k egy nagy és f o n t o s és oldala alig n y e r h e t e t t megvilágítást.
Midőn tudniillik a művész és az államférfiú, az a e s t h a t i k a és a p o l i t i k a közt p á r h u z a m o t vonni k é s z ü l t e m , valamely széptani t h e o r i á t k e l l e t t a l a p u l vennem. D e hogy k o n t r o v e r z i á k a t kerülve, mindenki á l t a l e l f o g a d o t t kiindulási p o n t o t t a l á l j a k , nem állítottam előtérbe s a j á t a e í t h e