v e s z p r é m i m e g y é s p ü s p ö k ,
cs. és kir. valóságos belső titkos tanácsos, a magyar királyné kanczellárja, ő szentsége a római pápa trónállója, a jeles vaskorona rend I. oszt. vitéze, római nemes polgár, a hittudományok bekebelezett tudorának
élete 70-dik, püspöksége 26-dik évében, folyó évi szeptember 12-kén reggeli 9 órakor a haldoklók szent-ségének ajtatos felvétele után, rövid betegség következtében történt csendes elhunytát.
A boldogult főpap hideg tetemei f. évi szeptemberhó 15-én a székesegyházban 9 órakor tartandó gyászos szentmise és beszentelés után, az alsó-városi temetőben, családi sírboltban fognak örök nyugalomra letétetni.
Az örök világosság fényeskedjék neki!
Egyházjogi aphorismák.
(Folytatás.)
Az eddig felhozott okok és érvek t a l á n elégsé-gesek arra, h o g y minden k a t h o l i k u s emberben, ki még az e g y h á z isteni küldetésében hisz ; azon meg-győzó'dést érleljék meg s t e g y é k m e g i n g a t h a t l a n n á , h o g y az e g y h á z mindezen követeléseket csak azért teszi, mert hoteles azokat tenni, s mert ha nem tenné, K r i s z t u s m e g h a g y á s a ellen vétkeznék. Nem u r a -lom- sem n y e r e s é g v á g y b ó l teszi ezt, h a n e m egysze-rűen a vett megbizatást, hivatalos kötelességét tel-jesiti, mint a k á r m e l y i k halandó ember, a kinek hi-vatala van, s a ki kötelességének t u d j a a hivatalá-val j á r ó teendőknek pontosan s lelkismeretesen megfelelni. Az e g y h á z ebbeli ténykedése s fárado-zásaiból semmiféle a n y a g i h a s z n o t sem nem vár,
sem nem huz, h a n e m tudva, h o g y a h a l a n d ó k léikéi-ről I s t e n n e k beszámolni köteles, megteszi mindazt, amit ennélfogva tennie kell. H o g y ebben a h i v a t á -s á n a k termé-szete által -szabott k o r l á t o k a t át ne lépje, h o g y működése más j o g k ö r é b e való átcsa-pássá ne váljék, h o g y k o r m á n y z a t a z s a r n o k s á g g á ne f a j u l j o n , arról m a g a a Mindenható gondoskodik, s itt t e h á t ismét azon dogma előtt á l l u n k , h o g y K r i s z t u s az ő e g y h á z á v a l van mindennap, világ végezetéig.
T é n y l e g a z o n b a n az e g y h á z h a t á s k ö r é t soha sem lépte át. Nem m o n d h a t le minden i r á n y t a d ó befolyásról az iskolai ü g y e k r e , de távol v a n attól, h o g y kizárólagos befolyást követeljen, kivévén az ő különleges szakiskoláira, s oly o r s z á g o k b a n , hol teljes t a n s z a b a d s á g létezik, azon iskoláki-a, t a n - s nevelő intézetekre nézve, melyeket m a g a alapit s
2 3
t a r t fenn. H a az e g y h á z n a k az lenne szándéka, liogy a maga részéről az államtól minden befolyást minden iskolára egyszerűen elvitasson, a k k o r a Syllabusnak múltkor idézett 45. s 47. tételét
egé-szen másképen kell vala fogalmaznia. U g y a n e z t a freiburgi érsekhez intézett pápai leiratból is követ-keztethetjük, melyben a szentatya egyéb okok mel-lett azon fontosságra is hivatkozik, melylyel az is-kola az egyházra nézve bir, s mely miatt ez utóbbi-n a k követelutóbbi-nie kell, h o g y az őt megillető befolyás élvezetében meghagyassék. Ezen érv másrészt az állam mellett is szól, melyet szintén fontos érdekek fűznek az iskolához, mint ezt ugyané leirat is em-liti, világos jeléül a n n a k , hogy a szentatyának ko-rántsem volt szándéka, ezen oly n a g y horderejű kérdést csak u g y egyoldalulag tárgyalni s az egyház
érdekében kizsákmányolni ; de nem is tehette.
T u d j u k ugyanis, hogy az államnak is van, mit télteni az iskolától, c s a k ú g y mint minden más in-tézménytől ; tudjuk, hogy érdekében fekszik, a fiatal nemzedéket, mely a a jövő állama, oly tulajdonok-kal s ismeretekkel felruházva látni, melyek a n n a k tagjait majdan hasznos állampolgárokká teendik. De ha ezért befolyást igényel az iskolára, még nem kö-vetkezik, hogy az kizárólagos legyen; ismerje jogá-nak határait ő is, u g y mint az egyház. Érdeklőd-jék az iskola körül, pártolja, virágoztassa fel ; de h o g y maga csapjon fel nevelőnek, ahhoz nincs hi-vatása, nincs joga.
A p o g á n y államban ez másként lehetett és volt is. Ez következetlenség nélkül, már mint pogány állam tehette, hogy a fiatalságot maga nevelte, va-lamint még azt is tette, hogy megszabta, minő gyermekeket szabad életben hagyni, s a gyengéket
halálra itélte, nehogy ,haszontalan1 államtagok vál-j a n a k belőlök. De a keresztény állam, mely a csa-lád jogát tiszteletben tartja, v a g y legalább, mert keresztény, tiszteletben tartani köteles ; soha sem helyezkedhetik Saint-Simon álláspontjára. A maga illetékességének körén belül is az állam igen terje-delmes befolyást gyakorolhat az iskolára, annél-kül, hogy az egyházzal összeütközésbe jöjjön ; mely csak a k k o r támad, ha ő maga doctrinair-absolu-tisticus velléitásokkal lép fel, s oly térre csap át, melyen becsülettel s haszonnal működnie lehetetlen.
Elméletünk tehát az, hogy a gyermekeknek nevelése, s a n n a k főeszköze, az iskola, voltaképen a család ügye s dolga, melyre az egyház s az állam, mindenik a maga hatáskörén belül s méltányos jogigényeihez képest megfelelő befolyást
gyakorol-nak. H o g y e közös befolyás gyakorlatilag zavart ne szüljön, mindegyiknek kötelessége a modus vi-vendi felett becsületesen s méltányosan alkudozni.
Előlegesen s elméletileg általánosan érvényes h a t á r -vonalt, megállapitani, azért nehéz, ha nem lehetet-len ; mert a legtöbb a helyi s időszerinti körülmé-nyektől függ, s épen ez m u t a t j a hibás voltát mind-azon doctrinair okoskodásoknak, melyek hazug, v a g y legalább is alaptalan,úgynevezett,alapelvek'-bői indulva ki, oktalan igazságtalanságnál egye-bet sem tudnak létrehozni.
Ezen alkudozások közt igen figyelemre méltó mozzanatul az alsóbb s felsőbb oktatás közti k ü -lönbség is mutatkozik ; de midőn azt mondjuk, hogy az egyház n a g y o b b befolyást követel m a g á n a k az alsóbb oktatásra mint a fensőbbre, nem a n n y i r a a t a n a n y a g j ö n tekintetbe, mintha az egyház nem merne, vagy képtelen lenne a magasabb oktatással szemben is érvényesíteni m a g á t ; mint i n k á b b az időrendi egymásután ; amennyiben az egyház azért követel m a g á n a k n a g y o b b befolyást az alsóbb ok-tatásra, mert abban az egyén oly korban részesül, midőn külső benyomások iránt legfogékonyabb, s midőn ezek a legmélyebben, legmarandóbban n y o -módnak, vésődnek be lelkébe ; tehát oly korban, mely a jellem képzésére s egész életén át való irá-n y á r a a legdöirá-ntőbb. A magasabb oktatást pedig, mint későbbit, oly korban kapja a fiatal ember, midőn vallási s erkölcsi tekintetben már bizonyos i r á n y n y a l bir, melyet — értem a jó i r á n y t , melyet feltételezek csak tovább fejleszteni s megerő-siteni kell benne, mi k ö n n y e b b mint az első alapot letenni, s miben már nem a n n y i r a a nevelési, mint i n k á b b az oktató tevékenység, a momentum intel-lectuale az uralkodó, de nem az egyedüli, mit jól ké-r ü n k szem előtt také-rtani ; amiéké-rt is megengedjük, hogy a magasabb oktatásra gyakorlandó befolyása az e g y h á z n a k különbözzék attól, melyet az alsóbbra fejt ki, de nem engedjük meg soha, hogy az ott is valaha egészen megszűnjék.
Mondtuk ezekkel, hogy az egyház nem ellenzi, ha a magasabb, főleg az egyetemi o k t a t á s n a k veze-tése kiválólag az állam kezei közt legyen, kivévén ott, hol magánjogok az ellenkezőt követelik; de azért még sem engedheti meg, hogy ebbeli befolyása ki-zárólagosan a hittani szakmára szorittassék, s a többi tanszakokból egészen kizárassék. B á r m i l y nehéz legyen itt a méltányos egyezkedés, ha az ál-lami közegek u g y a n i l y bölcs mérséklettel fognak
a munkához, mint az egyháziak, lehetetlen, hogy
1 7 9
az ne sikerüljön — csak józanság s jóakarat legyen mind-két részben.
Mindenek előtt azt követelheti az egyház, hogy igaz-ságtalan megtámadások s sértések ellen biztosittassék a kö-zép s magasabb tanügy egész terén. Még a ,legszabadelvübb' cultusminister sem engedi meg monarehiai államban — fel-teszszük — hogy az egyetemi tanszékekről a köztársasági államforma dicsértessék s a monarehiai megtámadtassék, gyaláztassák ; — váljon a keresztény egyház, melyhez, bár-mily ,felekezetnélküli' legyen is az állam a fictio szerint, mégis a polgároknak óriási többsége tartozik, — váljon ezen egyház nem tarthatna hasonló kíméletre igényt s számot ? Váljon, amelyet magának követel, ugyanazt a biztosítékot nem lenne-e köteles az állam, minden jognak e született vé-dője, a többi, jogosan fenálló intézményeknek is nyújtani ? . ,.Nem'-mel e kérdésre, ugyhiszszük csak a legkiáltóbb rész-rehajlóság felelhetne.
De az egyház még ezen negatív befolyással sem fogja beérhetni, hanem mindig s folytonosan a tanulmányoknak oly rendezését s szervezését fogja óhajtani, kérni s sürgetni, melynek keretén belől a keresztény vallás is érvényesülhet.
Mennél nagyobb a profán tudományoknak haladása, annál égetőbb szükséggé válik az egyének vallási ismereteit is meg-felelőleg fejleszteni. Váltig emlegetik a tudomány s a keresz-tény kinyilatkoztatás közti állítólagos ellentétet s ellensé-geskedést. Erről a tudomány, az igazi tudomány nem tehet, de tehet igenis a tudomány hiánya, más szóval, s gyengédeb-ben fejezve ki a dolgot: a különféle ismeretkörök közti egye-netlenség, a harmonious kiegyezkedés hiánya okozza e látszó-lagos ellentétet. Nem csak az szerves anyagi, hanem a szel-lemi életben is történik, hogy a fejlődésbeni hátramaradás előbb utóbb halállal végződik ; az elmaradó rész még eme gyengébb, silányabb állapotában sem képes fentartani magát, hanem a többinek tultenyészése által csakhamar végkép meg-öletik. Igy van az a szellemi életbon is, az egyén pedig, mely-ben ez történik, észre sem veszi, hogy mig ismeretei egyfelől egyoldalulag gyarapodnak, addig másfelől nagy hézagot hagynak : sőt az ember, mint a tapasztalás mutatja, mindig hajlandó, a tudomány egyik ágában netán tett előmenetelét ugy tekinteni, mintha ez a tudományok egész összletére, a tudás egész körére terjedne ki, s mivel keresett ügyvéd, vagy hires orvos, azt hiszi, hogy már most a hittanhoz is ért, mintha a nagy csillagász nem lehetne egyúttal igen gyarló nyel-vész, vagy a lángeszű hadvezér béke idején felette silány zenész; — pedig ez igy van; s a haladás az egyik téren ko-rántsem biztosítja azt a másikon is. De hát hol van az a halandó, a ki önnönmagát kellőkép s eléggé isméimé ? !
A szellemi haladás emez aránytalanságában s az egyéni vallási tudat ebből származó elgyengülésében kere-sendő oka azon sajnos tüneményeknek, melyeket a maga-sabb tanulmányok elkereszténytelenitő hatásának következ-ményeiül felpanaszolni szoktunk. Egyetemeink mai állapota mellett pedig azoknak polgárai a legjobb akarat mellett sin-csenek azon helyzetben, a tudományok egész mezején egyön-tetű előmenetelt tenni ; az ,universitas scientiaruml-ró\ szó sem lehet, hanem mindenütt az egyoldalúság s a félszegség, minden vészes következményeikkel uralkodnak, mely b a -jon nem lehetend segiteni mindaddig, mig az egyetemek is
felekezeti alapon nem szerveztetnek ; akkor a katholikus ta -nuló a maga vallásának megfelelő tudományos világnéze-tet a katholikus egyetemeken találhatja ; a protestáns pedig keresse a protestáns tudományos álláspontot, ha van olyan, a hol neki tetszik.
Egészen más az egyháznak a népiskolához való viszo-nya. Ennél a nevelő mozzanat tulsulylyal bir a tanitó felett.
A gyermekkorban tapasztalt összes benyomások, követke-zőleg a vallás-erkölcsiek is, mélyebbek s marandandóbbak, mint a melyek későbben gyakoroltatnak az egyénre, de azért a szellemi emésztés is, ha szabad e kifejezést használni, gyengébb itt, mint a felserdült korban, amiért is a tananyag terjedelmileg szűkebb korlátok közt kell, hogy maradjon s főleg nem annyira mint puszta elmélet, mint inkább mint az életnek gyakorlata csöpegtetendő a fiatal szivekbe. Minden gyermeket vallásossá s erkölcsössé kell neveíni, de nem mindegyiket tudóssá is. A tanításnak netaláni fogyatkozá-sai későbben helyrepótolhatók, de a mi nevelés tekintetében elmulasztatott, az igen nehezen üthető helyre. Nincs erkölcs vallás nélkül, s az ész kiképzése jámborság nélkül csak ve-szedelmes. Azért nagyon csalódnak, vagy talán igenis jól számitanak azok, kik azt hiszik, hogy elég néhány órát en-gedni hetenkint a katechetának ; — nem tehet az sommit, ha a többi tananyagot vallásellenes, vallástalan, vagy akár csak közömbös szellem is lengi át ; mert ez által az érzékeny gyermeki szivben az ellenmondás magva hintetik el, mi még sokkal vészesb hatású, mint a magasabb tanitásban a val-lásnak a k á r teljes elmellőzése is ; mert itt a fiatal embernek már érettebb Ítélete s talán már vett, határozott iránya sokat pótolhat, mire az éretlen gyermeki elme képtelen, ugy, hogy itt a vallásnak elhanyagolása annak megtáma-dásává, az indiíferentismus hirdetésévé válik, minek káros hatása beláthatlan.
Azt mondják ugyan, hogy maga az állam sem akarja az iskola elvallástalanitását, hanem ellenkezőleg azon van, hogy a fiatalság vallás-erkölcsös nevelésben részesüljön. De erre ő a legjobb akarat mellett is képtelen, miközben mint legnagyobb akadály, legalább katholikus felfogás szerint a missio, az isteni küldetés hiánya mutatkozik, melyet Krisz-tus Urunk, az emberi nem vallás-erkölcsös nevelését illető-leg anyaszentegyházára s nem az államra ruházott. Ha tehát az állam csakugyan elég jóakarattal bir, hogy a vallásos elemet az iskolában fentartani akarja, akkor erre az egye-düli czélirányos eszköz az egyházi befolyásnak pártolása s támogatása. Nem is képzelhető oktalanabb cselekvés, mint az iskolának úgynevezett emancipatiója az egyházi befolyás alól, miből, a szentatya bölcs szavai szerint, a keresztény szellemnek mindinkábbi eltűnése származik a népek szivei-ből, ezzel pedig az összes, tekintélyen alapuló, társadalmi rend iránti érzék is elenyészik, ugy hogy oly államférfiak, kik az iskolakérdést az egyház ellenére döntik el, politikai-lag is hibát követnek el ; mert az általok mindenhatónak hirdetett állam alapjait épen ők ássák alá.
Ezért itt is mondhatjuk, hogy vagy nagyon csalód-nak, vagy — s ezt inkább hiszszük, nagyon jól számitanak azok, kik az iskolát elkereszténytelenitik. Demagógjaink jól tudják, mit csinálnak, de az egyház is tudja s érti, mit akar-nak ezek, azért a közelgő s aligha elkerülhető harczban nem
fog engedni, de nem is engedhet, s e harcz kimenetelétől füg-gend a kereszténységnek fenállása mind azon országokban, melyekben vivatik, a kereszténységgel pedig bukik azok-nak társadalmi léte is ; — kereszténység nélkül nincs civi-lizált társadalom, ker. iskola nélkül nincs kereszténység !
De már elég is volt az iskoláról, átmegyünk másra.
(Folyt, köv.)
R é s z l e t e z é s e k .
(Folytatás.)
A statushatalom akár családi viszonyból, akár társas szövetkezésből, akár hóditásból származott legyen, közvet-len mindenkor emberi eredetű ; de közvetve Istentől, mint a csend, béke, nyugalom, társas élet és vagyonbiztonság után sóvárgó emberi természet alkotájától veszi eredetét. Kitűzött czélja nem lehet más, mint a társadalom földi, külső jólétét s bátorságát fentartani s előmozditani. A czélhoz vezető
esz-közei szintén csak külsők, földiek és nem ritkán kénysze-ritők lehetnek; mert — ha büntetéstöli félelemből tartják is meg a polgárok a törvényt, a status czélja el van érve.
Az egyházhatalom közvetlen isteni eredetű; mert ez nem embertől, hanem Jézus, valóságos Istentől veszi erede-tét. 0 maga hivá meg az embereket égi vallásának követé-sére, (Mát. II., 28—30.) a benne hivőket maga köré gyüjté, társasággá — külső látható társasággá alakitá ; önválasz-totta pásztorokat, apostolokat adott nekik ; ugy, hogy méltán mondhatá : „non vos me elegistis, sed ego elegi et constitui vos !" „én választottalak és rendeltelek titeket, nem ti en-gemet" ! (Ján. 15,16, 19. Márk. 3, 13—19. Kolos. 3,12.
Gral. 1, 1.) Mivel pedig látható társaság soha fenn nem áll-hat kormányáll-hatalom nélkül ; Jézus is, kinek áll-hatalom ada-tott mennyben és a földön, rendele anyaszentegyházában, (melyet hegyen épült s mindenki által látható városhoz, nyájhoz, akolhoz, testhoz stb. hasonlitott) az ö teljhatalmá-hoz hasonló egyházhatalmat. (Mát. 28, 18. Ján. 20, 21.) sat.
Es e hatalmat nem ruházta például sem Pontiusra, vagy Herodesre, sem az akkori világ urára Tiberiusra ; hanem ön-választotta apostolaira. Ezeket küldé a világra tanitani, (Márk. 16, 15. Máté, 28, 19. II. Kor. 5, 18—20.) a szentsé-geket kiszolgáltatni, (Mát. 28. Luk. 22, 19. Ján. 20, 33. I.
Kor. 4, 1.) kormányozni, vagyis czélszerüleg rendelkezni, intézkedni, törvényeket szabni, a tanokat és erkölcsöket megbírálni, a határozatokat végrehajtani, a vétkeseket meg-fenyíteni, büntetni. (Mát. 18,17, 18.16,19. Ján. 21, 15.) sat.
Hogy pedig az általa égből lehozott hit, remény és sze-retet egysége a világon szétágozó anyaszentegyházában min-denkor fentartassck, központi egyházfőt, pápaságot alapított. (Ján. 20. Ef. 4, 4—6. I. Kor. 12, 12, 13.) stb. Még J é -zus a földön vala, önmaga volt egyháza testének látható feje, pápája. (Cf. 1, 22. Koloss. 1, 18.) Felmenvén mennybe, maga helyett az anyaszentegyház látható fejévé, kiben a világon elszélyedt apostolok és püspökök összpontosulnának, rendelé Péter apostolt s ennek törvényes utódait, a római pápákat. (Mát. 16, 1, 5—19. Ján. 21, 15—17.) stb. E g y -szersmind, a tanok, kegyszerek, rendeletek épen tartásának tekintetéből ; egyházhatalmát hit- s erkölcstanitásaiban és rendeleteiben hibázhatlansággal ruházta fel az égi Mester, ígérvén apostolainak s azok utódainak, hogy velők van
min-den nap a világ végéig. (Mát. 28, 26.) És, hogy az atya az ő kérésére elküldi nekik a vigasztaló szent lelket, az igaz-ság lelkét, ki velők marad és bennök fog lakni. (Ján. 14,16, 17. Ef. 4.) stb. Ennek kapcsán a pokol kapuin, az egyház üldözőin veendő folytonos diadaltól is biztosítván őket; (Mát.
16, 18.) és meghagyván követőinek, hogy az apostolok ta-nításainak oly hitelt adjanak, mint az övéinek, mert „qui vos audit, me audit, qui vos spernit, me spernit". Es ki az anyaszentegyházat nem hallgatja, pogány és vámszedő.
(Mát. 8.)
Az apostolok a rájok ruházott egyházhatalom isteni eredetéről meglevén győződve — az irás szerint — gyako-rolták is tanitói, szentségkiszolgáltatói <!s kormányzói hiva-talukat. (Márk. 16, 20. Ap. cs. 2, és 4, 1. II. Kor. 5,18 — 20. I. Kor. 4, 1. Ap. cs. 15, 28. I. Kor. 5, 3.) Utódaiknak is szívökre kötvén, hogy : „Vigyázzanak magokra és a nyájra, mely fölött őket a Szentlélek püspökké rendelte ; tanítással, példával, szentségek kisáfárlásával s más istenes szertartá-sokkal és rendeletekkel legeltessék a nyájat, intsék, fenyít-sék őket minden hatalommal". (Ap. cs. 20,28. I. Pét. 5, 1 — 4. Tit. 2, 15.) stb. Midőn pedig a földi hatalmasok őket egy-házi fenhatóságuk gyakorlásában erőhatalommal gátolni akarák — ők, az apostolok efféle tilalmazásokkal nem gon-doltak, mondván szent Péterrel és Jánossal : „Magatok ítél-jétek meg, váljon Isten színe előtt helyes legyen-e titeket inkább hallgatni, hogy sem az Istent (Ap. cs. 4, 19.) Isten-nek inkább kell engedelmeskedni, hogy sem az emberek-nek". (Ap. cs. 5, 29.)
Tehát az egyházhatalom czélja lelki, mennyei ; a czél-hoz vezető eszközei is lelkiek. Ezekhez képe3t : az egyház-hatalomnak, vagyis a római pápa főnöksége alatti püspökök ősszegének köre, a széles világon elterjedő kath. egyház hí-veit tanitani, szentségekkel ellátni, egyéb más lelki eszkö-zökkel isteni félelemre, vallásosságra, erényes életre vezetni, hit- és erkölcstanra vonatkozólag, teljhatalommal bíráskodni, Ítélni. (Folyt, köv.) Gundy Mihály, esp.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest3 szeptember 15. A k e r e s z t é n y c i v i l i s a -t i o . Ami-t a liberális lapok kedv-telve hirde-t-tek, hogy a fel-sőházban a trónbeszédre adandó válaszfeiirat alkalmával felekezeti vitatkozás fog történni, e jóslat teljesületlen ma-radt. Sem Vay báró, sem Radvánszky főispán ur nem sze-rezte meg a liberalísmusnak, ami felett csudálkozunk, az örömet,hogy alkalma legyen orgánumaiban dicsénekeket zen-gedezni ama pártnak, mely lesve lesi a törvényjavaslatot a polgári házasságról, az állam és egyház közti viszony .ren-dezéséről'. Nem volt felekezeti vita, nem volt szó a polgári házasságról, szóval nem volt botrány, mit annyian hajhász-nak és nehezen várhajhász-nak; a trónbeszédre adandó felsőházi fel-irat elfogadtatott egy szó ellenmondás nélkül, és igy telje-sült, amit óhajtottunk és reménylettünk, hogy a felsőház feladatának magaslatára fog emelkedni, inkább fogja azt tekinteni, ami a hazának javára fog szolgálni, mint ami nép-szerűségét emelné, de a haza erkölcsi jólétét koczkáztatná.
Nagy nyereség már magában véve is a mi nézetünk szerint, hogy, mint emiitők, az óhajtott felekezeti vita elma-radt ; de még nagyobb és pedig üdvösen nagyobb a nyereség
1 8 1
abban, ami mondatott. Beismerjük, bogy a felsőház mind az ideig, mig csak Sennyei báró ki nem tűzte a conservativ zászlót, hogy többet ne mondjunk, csaknem némán nézte, mikép rombol a liberalismus hazánkban politikai, ugy mint vallás-erkölcsi téren. Világi főuraink részéről legalább is apathia volt az, amit tanúsítottak a kereszténység iránt, mintha őket a kereszténység, a katholicismus nem is érde-kelné, alig, hogy egy hang emelkedett soraikból azon elvek védelmére, melyek alapján hazánk a keresztény európai tár-sadalom tagjává felvétetett és magát fentartani képes volt a mai napig.
Nem találgatjuk, hogy mikép, mikép nem történt, mily tényezők okozták, elég az hozzá, hogy a felsőházban ma már oly részről is halljuk a magyar nemzet keresztény mis-sióját emlegetni, mely tudtunkkal nem tartozik a conserva-tiv párthoz, és ez az, amit mi nagy nyereségnek tartunk. A felsőházban kimondatott, és szó nem emelkedett ellene, hogy a magyar nemzetnek a keresztény civilisatio létesítésében
missiója van. Szögyényi-Marich László ő méltósága a trón-beszédre adandó válaszfelirat ajánlása érdekében tartott be-szédében, mindazon feladatok teljesítését, melyek a jelen országgyűlés elé vannak tűzve : a pénzügyi kérdés megol-dását, az ország anyagi és szellemi jólétének felvirágozta-tását, hazai intézményeink fokozatos fejlesztését stb., vég-eredményben azért óhajtja mielőbb végrehajtatni, hogy mindezek közreműködésével „a magyar nemzet a keresz-tény civilisatio terjesztésének müvében nyert európai kül-detését sikerrel teljesíthesse".
A lapok, melyek Szögyényi-Marich László ő méltósá-gának szavait közlik, hozzá teszik, hogy a főrendek a
A lapok, melyek Szögyényi-Marich László ő méltósá-gának szavait közlik, hozzá teszik, hogy a főrendek a