Megjelenik e lap heten-kint kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij : félévre helyben s
posta-külcléssel 5 ft.
Szerkesztői ?«/;««, Budán viziváros,fóutcza221,hova a lap szellemi részétillető minden küldemények
in-tézendők.
RELIGIO.
KATH. E G Y H Á Z I S IRODALMI FOLYÓIRAT.
HARMINC ZNEGYF.DIK ÉVFOLYAM,
Előfizethetni minden kir.
postahivatalnál: Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko-csi Sándor nyomdai iro-dájában, országút 39-dik szám alatt, hova a neta-láni, nyitott levélben bér-mentes reclamatiók
inté-zendők.
Pesten, augusztus 18. 14. II. Félév, 1875.
Tartalom. Krisztus a történelemben. — A bois d hainei élő kereszt. — A .szabadelvű' journalismus s napszámosai. — Egyházi tudósítások: Pest. AzO'Connell ünnepély. Pest. Válasz a ,Prot. Egyli. s Isk. Lap'nak. Oravicza. Iskolai t a k a
-rékpénztárak. Missiói tudósítások. — Vegyesek.
Krisztus a történelemben.
(Mutatvány-czikk.)
Midőn a következőkben a világtörténet bizony-ságtételeit a ker. vallás, illetőleg Jézus istensége mel-lett közölni szándékom, sem többet sem kevesebbet nem akarok, mint a történet száraz tényeiből böl-cseimi lehozásokat tenni. A ,világtörténet/ szót azon-b a n legyen szives az olvasó itt csak részletes kiter-jedésben venni, amennyiben csupán ama kétezer év történetére leszünk figyelemmel, mely K r i s z t u s megjelenése, illetőleg mennybemenetelétől máig terjed ; mert az ószövetségi zsidónép történetéből a szükséges lehozást más helyütt teszszük az ó-po-g á n y népek történetétől pedió-po-g rövidséó-po-g kedvéért szándékosan eltekintünk, habár, csudálatosbnál csu-dálatosb a n y a g o t szolgáltatna az a gondolkodó észnek, oly elmélkedésre, mely végeredményében K r i s z t u s , a Szabadító jelenlétét állapitaná meg a p o g á n y népek vallási ö n t u d a t á b a n .
Valóban a világtörténet bölcsészeti t a n u l m á -n y o z á s a kereszté-ny szempo-ntból, mi-nde-n elfogu-latlan elmét meggyőzött arról, h o g y K r i s z t u s nél-k ü l lepecsételt nél-k ö n y v az óvilág története ép u g y , mint az újvilágé, melyet kivüle senkisem n y i t fel, s m a g y a r á z meg, hacsak O nem töri fel a pecsétet s O nem fejti meg a n n a k mélységes titkait. O,
egye-tt
dül 0 kulcsa minden t ö r t é n e t n e k ; az alpha és omega, a kezdet és vég, az erkölcsi világ központja, ki k ö r ü l fordul meg minden s kiért történik min-den, ami megjelenése előtt itt e földön történt s meg-jelenése u t á n történik. „ J é z u s Krisztus u g y a n a z tegnap és ma és m i n d ö r ö k k é " ')
Zsid. 13, 8. — Az összes világtörténet keresztény bölcsészeti jelentősége felett kitűnő tanulmányt legújabban Leroy Abbé irt ily czim alatt : „A történelem katholikus
De, mint jelentők, ettől itt el a k a r u n k tekin-teni. F o r d i t s u k tehát figyelmünket a világtörténet-nek csupán másik felére, mely K r i s z t u s testben való megjelenésén innen esik. Nyissuk fel e k ö n y -vet s lapozgassunk b e n n e : három t a g a d h a t a t l a n t é n y r e b u k k a n u n k abban.
Első tény, h o g y a keresztény vallás minden emberi segély nélkül, sőt a l e g n a g y o b b a k a d á l y o k
daczára, rövid idő alatt világszerte mindenütt el lőn terjedve.
Másodih tény, h o g y u g y a n a z mai n a p i g csudá-latos módon fenáll az e g y h á z b a n minden ellene szövetkezett h a t a l m a s s á g o k ellenére.
Harmadik tény végre, h o g y általa a világ szine teljesen megváltozott.
G y ő z ő d j ü n k meg e t é n y e k r ő l e g y e n k i n t s kö-vetkeztessünk.
J é z u s következő jósigéi : „ H a én felmagasztal-tatom a földről, mindent magamhoz v o n z o k " 2) tel-jesedésbe menének n e m s o k á r a : mert a ker. vallás a
negyedik század elejéig az a k k o r ismert világ min • den részeiben el lőn terjesztve. E t é n y valóságát minden kétségen kivül helyezik azon kor irói, ke-resztények és p o g á n y o k e g y a r á n t .3) K e r e s z t é n y részről J u s z t i n ,4) I r é n ,5) Origenes, ®) T e r t u l l i a n ,7) Lactantius, 8) — a ker. e g y h á z ellenségei ellen irt bölcsészete". 2 kötet. Ford. a pesti papn. magy. egyh. irod.
isk. 1872—73. Ajáljuk az olvasó figyelmébe. — 2) Ján. 12, 32. — 3) Sőt már sz. Pál apostol a Rom. irt levélben 1, 8.
azzal dicsekszik, hogy Jézus hite az egész világon hirdette-tik, természetesen sükerrel, különben nem volt volna oka di-csekvésre. — 4) Diai. cum Tryph. c. 117. — 6) Adv. haer.
I. 10 1. — 6) Contr. Cels. III. 24. cf. III, 9. De principiis IV, 1. — 7) Apol. c. 1. cfr. c. 37 : Hesterni sumus, et vestra omnia implevimus, urbes, insulas, castella, municipia, conci-liabula, castra ipsa, tribus, decurias, palatium, senatum, fo-rum, sola vobis reliquimus templa idolorum. cfr. adv. Jud.
c. 7. — 8) Inst. div. 4, 26. cfr. de morte pers. c. 2. cfr. A r -nob. adv. gent. II, 7.
1 4
műveikben n a g y fennen dicsekednek azzal, hogy minő n a g y hóditásokat tőn a kereszt vallása.
Hisznek immár Jézus Krisztusban — irja Tertul-lian a zsidók ellen közzétett művében — a parthu-sok, médek, elamiták, Mesopotamia, Örményország, P h r y g i a , Kappadocia, Pontus, Ázsia, Pamphilia, E g y p t o m , Afrika, Róma, Jeruzsálem lakói és más né-p e k : a getulok s mórok, a sné-panyolok és gallok kü-lönböző néptörzsei. Sőt a rómaiak által megközelithetlen brittek is Krisztusnak hódolnak; ú g y s z i n -tén a sarmaták, dákok, germánok, scyták, s más ismeretlen nemzetek, t a r t o m á n y o k és szigetek is, melyeket felszámlálni lehetetlen. E helyeken min-denütt Krisztus uralkodik. „In quibus omnibus lo-cis Christi n o m e n . . . regnat". Másutt azzal dicsek-szik vádiratában a p o g á n y o k k a l szemközt, hogy a kereszténység, h a b á r alig született meg úgyszólván, már is a társadalom minden rétegeit uralja „Teg-napiak v a g y u n k — irja, — s mégis mindeneiteket elfoglalva t a r t j u k " . Csak egyet h a g y o t t a keresz-ténység érintetlenül, egyet h a g y o t t meg a pogá-n y o k pogá-n a k — templa idolorum, a bálvápogá-nyistepogá-nekpogá-nek szentelt imaházakat.
U g y a n a z t vallják egyhangúlag a p o g á n y irók is: Celsus,9) L u c i á n1 0) és a T r a j á n császár alatt élt (98—117) Plinius ugyanazon császárhoz irt hi-vatalos jelentésében, melynek végén következő aggodalomteljes szavak foglaltatnak : „A veszély-ben forgók száma miatt szükségesnek láttam a dol-got tüzetesb megfontolás t á r g y á v á tenni. Mert min-den kor, rend s mindkét nemből valók veszélyez-tetve v a n n a k s lesznek. De nem is csupán csak a városokat hatolta át s j á r t a be a babonának e ra-g á l y a (ira-gy nevezi a keresztény vallást), hanem ma-gokat a falukat, sőt pusztákat is Ebből k ö n n y ű belátni — végzi szavait, — hogy megbánás ese-tére, mily nagy sokasága az embereknek, — quae túrba hominum — volna megjavítható". n)
H o g y egyébiránt a keresztény vallásnak e n a g y m é r v ű kiterjedésével a r á n y b a n volt a keresz-tények száma, részint a fentebbi adatokból tűnik ki, de mutatja azt a másik és harmadik században működő püspökök, eretnekek s szakadárok n a g y sokasága és az üldözés hosszú t a r t a m a is a nélkül, hogy az üldözők czélt értek volna. Sőt mi több:
az üldözés viharai alatt, nem h o g y fogyott, sőt nö-vekedett a keresztények száma. 12)
9) Orig. contr. Cels. III. 10. — 10) De morte Peregrini c. 12, 13. cfr. Alexand. Pseudopropheta c. 25. — n) Plin.
Ep. lib. X, 97. v. ö. még: Seneca (fragm. tom. 4. ed. Taur.
1829.) és Tacitus (Ann. 15, 38, 44.) — 12) Tert. apol. c. 50:
Aztán — ami jól megjegyzendő — nem csak a társadalom alsóbb rétegei n y i l t a k meg a ker. val-lás befogadására ; nemcsak a szegény osztály s tu-datlanok közt terjedt el az nevezett módon, hanem a legmagasabb körökben is; gazdagok és hírneves tudósok e g y á r á n t megadák magokat a kereszt ha-talmának. „Minden rend- s rangból valók" — irja Plinius; Tertullian pedig: „urbes, decurias, pala-tium, senatum, forum impie vi mus".
U t a t tört m a g á n a k az evangelium a legelőke-lőbb városokba, tehát oda, hol az intelligentia és vagyonos osztály székel; a decuriákba vagyis Mars zord és zabolátlan fiaihoz ; a palotákba és magába a császári palotába, mint máshonnan biztosan tud-j u k , ,3) és a senatusba, vagyis a legmagasabb ari-stocratia s legelőkelőbb nemesek udvaraiba ; s végre az a n y a g i a k b a n talán legmélyebben elmerült ke-reskedő-osztályba. Különben h o n n a n került volna elő azon tömérdek kincshalmaz, melylyel m i n d j á r t kezdetben az egyházat m e g a j á n d é k o z t á k ? , 4) H o g y a kereszténység első r a n g ú apologetái az üldözés korszakában, a p o g á n y bölcsészeti iskolából kerül-tek ki, szintén köztudomásu dolog.
Tehát t é n y az, mint e rövid vázlatból is k i t ű -nik, hogy a ker. vallás rövid idő alatt világszerte el volt terjedve.
Kik által, s minő eszközök segélyével? Azok, kik ez óriás mozgalmat meginditák, mely a régi társadalmat sarkaiból kiforgatandó vala, n é h á n y szegény, tudatlan, a nép legalsó rétegéből való zsidó -férfiú vala, tehát még szerencsétlenségökre oly nemzet fiaiból, kik közgyülölet és megvetés t á r g y a i va -Iának a világ többi nemzetei előtt. S mégis, művök, mint előbb láttuk, bámulatos módon sikerült! H o -g y a n ? T a l á n csak voltak hatalmas, -gazda-g, tekin-télyes pártfogóik ? Senki, senki sem! Ellenkezőleg a hatalom, erőszak, gazdagság és tekintély emberei egyesült erővel ellenök és követőik ellen esküdtek össze. Három századon át folyt a keresztény vér-t a n u k vére, Néróvér-tól a csudálavér-tos módon megvér-térvér-t N a g y Konstantin császárig. Egyetlen menhelyet Cruciate, torquete, atterite nos . . . plures efficimur, quoties metimur a vobis. Eus. 4. E. VI, 19. szerint csak maga Ará-bia több mint 200 egyházközséget számlált. — Az el virai tartományi zsinaton 306-ban (Spanyolhonban) tizenkilencz spanyol püspök vett részt. (Gams Kirchengeschichte von Spanien I. B.) Hasonló példákat minden ország mutat fel. —
13) Irén adv. haer. 4, 30, 1. hívekhez — fideles — beszél, qui in regali aula sunt. — *4) V. ö. Ap. Csel. 19, 19 ; 24, 26. — Filip. 4, 22. — Orig. contr. Cels. III. 37. cfr. III, 7. Irén f.
i. h. a királyi udvarban levő keresztényekről megjegyzi, hogy ex eis, quae Caesaris sunt, habent utensilia. — Tert.
apol. c. 42. Cyp. ad Demetrianum. — Cus. H. E. VIII. 14.
1 0 7
az igy vérpadra szánt keresztények a föld alá vájt üregek-ben találtak. A ki Rómában volt, ismeri a katakombák cso-dálatraméltó titkait. Egy nagy sirbolt az ma, mely fölé lát—
hatlan betűkkel e dicső mondatot véste a történet : „Azok nyugszanak itt, kik báladatos tanítványai valának azon
Mesternek, ki Isten létére azt mondá egykor magáról midőn az emberek közt j á r t : „Nincs hova fejemet lehajtani". — Aztán legalább a föld alatt voltak volna biztonságban ! De nem, az inquisitio közegei ott is felkeresék azokat s elvivék őket oda, honnan sohasem tértek vissza többé. A szörnyű embermészárlás nem ismert határt, kegyelmet, irgalmat, szá-nalmat, meg a gyermekek iránt sem. Nem volt a kin és gyöt-relem azon neme, melyet ellenök foganatba ne vettek volna.
Ezt, ugy hiszem, nem lehet pártfogásnak nevezni. De azt sem, mit azon kor álbölcsészei a kereszténység aposto-laival szemben miveltek. Nem volt a guny, rágalom, meg-vetés oly neme, melyet azokkal ne éreztettek volna. Az
„odium generis kumani" czimet ők adák Jézus követőinek.
Atheismusról 15), felségsértésről s forradalmi szándékról 16), gyermekgyilkosság, vérfertőztetés s undokabbnál undokabb bűntényekről vádolták őket, melyeket titkos összejövete-leik alkalmából állítólag elkövetnek. 1T) Celsus nem tudott kifogyni a rágalmakból. Lucián a keresztényeknek a fog-lyok iránt kimutatott részvétét és szeretetét is nevetségessé tenni törekedett. Hasonló pártfogásban részesítek a keresz-tényeket Porfyr és Hierokles.
De ha semmi külső emberi pártfogás nom karolta fel a vallás apostolait: talán magában az általok hirdetett tanban mint puszta emberi bölcseletben rejlett azon varázserő, mely az Istentől elfordult világot önmegadásra birta? De hát mi volt volna ama varázserő ? Az emberi ész és bölcselet meg-haladó titkok-e, melyeket csak isteni tekintély folytán fo-gadunk el ? Avagy azon szigorú erkölcsi törvények talán, melyek az isteni szeretet indoka, a természetfeletti kegyegyelem segélye s az azok betöltése miatt jogosan romélt j u -talom nélkül, — kárpótlásul az önmegtagadásért, — elvi-selhetlen igát raknak az ember vállaira? Pedig eddig nem hallott titkokat hirdetének az apostolok s oly erkölcsi tör-vényeket, melyek az ember akaraterejét túlszárnyalják s mindenek előtt azt követelik, ami a bűnhöz szokott ember-nek legjobban f á j : önkárhoztatást s önmegtagadást az élet mindennemű mozzanataiban — a sirig. Egy az Isten három személyben — ezt hirdetik vala ők; — a második isteni személy, Jézus, megtestesült, szenvedett és meghalt az embe-riségért, kinek mi követei vagyunk. E Jézus azt parancsolja mindenkinek: szeretni kell őt mindenek felett; ö érette kész kell lenni minden áldozatra, még az élet feláldozására is. A bálvány-istenek oltárait le kell rontani, mert ő nem tűr ide-gen isteneket maga mellett. Parancsolja továbbá, hogy
lb) V. ö. acta martyr, s Polycarpi c. q. — Athenag. Leg. pro Christ, c. 3. — Just. ap. I. 6. Min. Felix c. 10 etc. — 16) Közönséges czimei ezek valának a keresztényeknek : hostes publici ; factio illioita ; irreligiosi in Caesares ; hostes populi romani ; lattbrosa et, lucifuea natio ; in publico m u t a , in angulis garrula. V. ö. Tert. Ap. c. 35 ; 38. 40. Ugyanaz : ad.
nat, 1. 11,42. — Minutius F e l i x : Oct. c. 8. — 17) Christianum omnium scelerum reum existimas. (Tert. Apol. c. 2.) Arról is vádolák őket, hogy caput asini és genitalia epißcoporum et, sacerdotum imádnak. (Tert i. m.
c. ib ; Min. Felix Oct. c. 9.) Azon vádról, hogy a keresztények gyermek-hust esznek Min. Felix tesz említést i. h. Infans farre contectus ap-ponitur eis . . . . huius sanguinem lambunt meaibra d i s p e r t i u n t . . . etc . . . A vérfertőztetés vádjáról is ugyanaz tesz émlitést i. h.
legnagyobb ellenségünknek is meg kell bocsátani ; hogy a nőnemmel az általa előirt módon kell bánni; hogy ágyaso-kat nem szabad tartani s a pogány feslettség egyéb szoká-sait megtűrni ; hogy az ocsmány szin- és vérengző hadijáté-kokat meg kell szüntetni s a rabszolgákat szabadon bocsá-tani, vagy azokkal emberségesen bánni. Parancsolja végre, hogy az államhatalom képviselői a császárok, királyok és fejedelmek no zsarnokai s korlátlan urai legyenek az alatt-valóknak, hanem igazságban és szeretetben kormányzó atyái s kegyes vezérei a népnek ; az alattvalók pedig tart-sák tiszteletben őket s engedelmeskedjenek nekik lelkisme-retben a királyok királya — Jézusra való tekintetből. A ki a hit és szeretet e törvényének hódol, jutalmát veszi az örök életben Isten boldog látása és birása által. Ellenben, aki elveti azt magától „az már el van Ítélve". (Folyt, köv.)
A bois d'hainei élő kereszt.
(Folytatás.)
De a bois d'hainei csuda még a hitetlenre is csudálatos hatást gyakorol, a miről a következő esemény tanúskodik.
1869-ik év jan. 8-án, midőn a vizsgáló-bizottság mű-ködött, Luiza lakását kíváncsi csoport vette körül. Ebbe Delcroix orvostudor is vegyült Braine le Comteból. Ot ugyanis szabadkőműves barátjai azzal bízták meg, hogy menjen Bois d'Hainebe, ott a vizsgáló-bizottságot őrszemmel kisérje és a „papi komédiának" vessen véget. Azonban Delcroix, miután őt senki sem ismerte, be nem bocsáttatott; erre ő nagy lármát csinált, hogy ő szabadgondolkodó, hogy ő semmi természetfölöttiben sem hisz, és hogy őtet épezért nem akarják bebocsátani. Odajő Dechamps államminister és a lárma okáról kérdezősködik. „Uram, mondja neki Delcroix, a vizsgálathoz katholikus orvosok bocsáttatnak, k i k -nek ítélete már előre biztosítva van ; de előttem, minthogy szabad nézeteimet ismerik, bezárják az ajtót". „Ha ön orvos, válaszolá Dechamps, ugy be fog bocsáttatni. Ismere v a l a -kit azon orvosok közül, kik a házban vannak?" Akkor 12 orvos volt jelen. „Igen, mondá Delcroix, én közülök dr.
Boulain Alfrédet ismerem". Dechamps kihivta őt és Del-croix azonnal a vizsgáló-bizottsághoz bocsáttatott be. 0 több órán át maradt ott és figyelmesen vizsgált meg minden jele-netet. A többi kisérlet között, mely akkor Luizával tétetett, az is fordult elő, hogy kezébe felváltva majd szentelt, majd nemszentelt tárgyak tétettek : amazokat erősen tartotta zárva kezei között, emezek pedig kihulltak kezéből. A kő-műves „testvérek" dr. Delcroix-t este nagy ujjongással fo-gadták a vaspálya-udvaron; de ez komoly hangulatban lépve közéjök, igy szól : „Barátim, én csudákban nem hiszek ; de én egy tüneménynek voltam szemtanuja, mely oly rend-kivüli, hogy afölött nevetni nem lehet ; nekem komoly meg-gondolásra van szükségem". Es ő oly komolyan gondolko-dott, hogy az isteni kegyelem a benne megkezdett müvet be is fejezte. Mint megtért keresztény halt ö meg az 1871-ik évnek első hónapjaiban. Ugyanazon évi január 12-kén a bois d'hainoi plébános P. Ráfael kapuezinus-rendü áldozár-tól e levelet vette :
„Dr. Delcroix, braine-le-comtei orvos, ki jelenleg sú-lyosan beteg, és kinek felgyógyulásához emberileg alig van remény, arra kér engemet, hogy önnek irjak és őt Lateau
1 4 *
Luizának imáiba ajánljam. Az, a mit ő látott, midőn a bois d'hainei rendkivüli dolgoknak tanuja volt, hitét hatalmasan felelevenítette és lelkére mély benyomást tett. Az utolsó szerdán meggyóntattam őt, hogy másnap az oltáriszentsé-get, mely után áhitattal vágyott, vehesse magához. Ez meg is történt ; ő felvette a szentségeket és utánok az imádandó sz. vérnek tiszteletére kilenczed ajtatosságot kezdett. A jövő csütörtökön a lourdesi boldogságos Szűz tiszteletére uj ki-lenczedet fog megkezdeni. 0 forrón óhajtja, hogy Luiza imáját az övével egyesitse azon czélból, miszerint egészségét v i s s z a n y e r j e . . . "
E szabadkőművesnek megtérése, ki a „szent vérhez"
tartva kilenczedet egy kapuczinus karjai közt hal meg és halálos ágyán magát azon szegény pórleánynak imáiba ajánlja, kit csupán azért kivánt látni, hogy gúnyolhassa, valódi csudának nevezhető ; mert „nagy megtérések — mint sz. Ágoston mondja — sajátlag nagyobb csudák, mint h a -lottak feltámasztása".
A brüsseli orvosi akadémia sem maradhatott e csudá-latos esemény iránt közönyös és kebléből három orvostu-dort, jelesül : dr. Crocq, dr. Mascart és dr. Warlemont ura-kat azon megbízatással küldötte ki, hogy ezek a Luizán észlelhető tüneményeket vizsgálják meg és azokról az a k a -démia nyilvános ülésén jelentést tegyenek. E jelentés a f. é.
február 13-án történt meg, mikor is az akadémiai gyűlések terme egész a zsúfolásig megtelt. Dr. Warlemont olvasta a jelentést, mely is igen hoszu, és melyben tüzetesen vannak mindazon kísérletek felsorolva, melyek a kiküldött orvosi bizottság által az igazság felderítése végett tétettek. Luizá-nak keze üveggolyóba záratott, melyre viaszvászonból ké-szített ujj volt alkalmazva, s ez mind a kézcsuklón, mind fent a karon is lepecséltetett. A jelentés továbbá arról tesz bizonyságot, hogy a bizottsági urak minden lehető szabad-sággal bírtak, hogy kérésökre a többi jelenlevő s a bois d'hainei plébános is visszavonult, és hogy a stigmatizatió mégis ugyanazon alakban megtörtént; miért is azon nyilat-kozatot teszi, hogy itt csalásra gondolni sem lehet.
Ez eseménytől végre maga a belga kormány sem ma-radhatott távol, mely is az államügyész által ismételten kül-detett ki a helyszínére egy rendőrfőnököt, ki nemcsak, hogy a „csalásnak" semmi nyomára sem jutott, hanem ellenkező-leg, maga a gyanakodó főnök is a tények valódiságáról oly-annyira meggyőződött, hogy a legnagyobb csudálkozás sza-vaiba tört ki. (Folyt, köv.)
A .szabadelvű1 journalismus s napszámosai.
(Folyt.)
De még ezeknél is csúnyább dolgokat kellene említeni, ha bizonyos hirdetésekről akarnánk szólni, melyekkel a li-berális lapok igen jó, rendes üzletet csinálnak. Volt idő, midőn a német sajtó folyvást épen azokat hányta fel a f r a n -cziáknak, mint az ott uralkodó erkölcstelenségnek egyik hévméröjét; most pedig itt is azt mondhatni: , Capta Craecia victorem cepit', ha ugyan igaz, hogy a francziák a háborúnak kezdete előtt erkölcstelenebbek voltak a németeknél. De ha voltak is, utánzói bizonyára felülmúlták őket.
Ezek azok, de igen kivonatosan, miket Wuttke köny-véből a liberális irók magánjellemének ismertetésére
vonat-kozólag meríthettünk; nézzük már most, ugyanannak kéz-vezetése mellett, hogy szoktak ők a nyilvános életben működni.
Erre nézve megbecsülhetlen adatokat nyújt könyvünk azon része, melyben a berlini sajtóhivatalról szól ; ezen ha -talmas fegyverről a kormány kezében, melyre támaszkodva egy porosz államférfi nem régen e büszke szót ejthette :
„Nem félünk a közvéleménytől ; mert magunk csináljuk" ;
— az eszközök pedig, melyeknek segítségével csinálják, a lapok, melyeknek öt hatodrésze a porosz kormánynak vagy egyenesen tulajdonát képezi, vagy legalább zsoldjában áll.
A berlini sajtóhivatal Manteuffel tábornoknak köszöni eredetét, ki azt mint ministerelnök alapította. Wuttke, ki e hivatalt igen jól ismerni látszik, remekműnek mondja a maga nevében, óriási .közvélemény-gyártási' gépnek, mely működését, a szükséghez képest, majd az államon belül, majd azon kívül érezhetővé teszi, amint erre felülről utasit-tatik. A legújabb rendszer alatt e gép még tetemesen meg-nagyobbodott, mióta a hannoveri király s a hassiai választófejedelem elkobzott vagyonának legnagyobb része k e -rekeinek olajozására fordittatik. Ez az a hírhedt, u. n.
,Beptilien-Iondmelynek évi jövedelme hétszázezer tallér ; ez
ama castaliai forrás, melyben a német liberális journalis-mus, egy igen találó szó szerint naponta ,sárfiirdőt' vesz, ez ama forrás, melyből lelkesedését iszsza Bismarck rendsze-réért s a ,kulturkampf' folytatására. S ezek mind köztudo-mású dolgok, tények, nem talán sejtelmek vagy gyanú-sítások !
A berlini sajtóhivatalnak tevékenysége Wuttke sze-rint, mióta a ,Reptilienfond'-nak csatornái számára is meg-nyíltak, azaz 1866 óta szinte hihetetlen arányokat öltött.
Megbízottjainak, ügynökeinek, munkatársainak hálózata egész Németországra terjed ki, s ezek összműködése szinte csudákat művelni képes, — az előtt, a ki a dolog titkos nyit-ját nem ismeri ; hogy t. i. a katholikus lapokon kivül két kezünk tiz ujja is sok lenne, azon közlönyöknek elszámlá-lására, melyek now ápoltatnak belőle, mert igen csekély azon lapoknak száma, melyek nem kapnak kész czikkeket onnan, néha oly tömérdek sokat, hogy valamely Braunschweigban megjelenő lap 1873-ban egészen komolyan felpanaszolta, miszerint helybeli munkatársai a Berlinből érkező .szellemi táp' által végképen kiszorittatnak. Ezek az ekként táplált lapok a beküldött czikket egészen készen kapják, s mi a fő : akkép fogalmazva, amint az illető lapnak iránya, hangja, színezete megkívánja; mert a központi sajtóhivatal a dühö-sen .haladási' lapnak époly dühödühö-sen ,haladási' irálylyal, az orthodox protestánsnak, orthodox protestáns szellemben, a ,szabadongondolkodó'-nak mint kész hitetlen, sat. sat., ír,
Megbízottjainak, ügynökeinek, munkatársainak hálózata egész Németországra terjed ki, s ezek összműködése szinte csudákat művelni képes, — az előtt, a ki a dolog titkos nyit-ját nem ismeri ; hogy t. i. a katholikus lapokon kivül két kezünk tiz ujja is sok lenne, azon közlönyöknek elszámlá-lására, melyek now ápoltatnak belőle, mert igen csekély azon lapoknak száma, melyek nem kapnak kész czikkeket onnan, néha oly tömérdek sokat, hogy valamely Braunschweigban megjelenő lap 1873-ban egészen komolyan felpanaszolta, miszerint helybeli munkatársai a Berlinből érkező .szellemi táp' által végképen kiszorittatnak. Ezek az ekként táplált lapok a beküldött czikket egészen készen kapják, s mi a fő : akkép fogalmazva, amint az illető lapnak iránya, hangja, színezete megkívánja; mert a központi sajtóhivatal a dühö-sen .haladási' lapnak époly dühödühö-sen ,haladási' irálylyal, az orthodox protestánsnak, orthodox protestáns szellemben, a ,szabadongondolkodó'-nak mint kész hitetlen, sat. sat., ír,