61 Emelni, igen emelni kell a fővárosban mindazon

ténye-zőket, és első sorban a templomokat, melyek leginkább van-nak hivatva a hitélet fejlesztésére és magára a fővárosra is a keresztény jelleget nyomják. Az örvendetes kezdet e te-kintetben már megvan és mi reményijük, hogy folytatása következni fog, és pedig nem csak a templomokat, hanem az

iskolákat illetőleg is. A főváros önmagának és az egész or-szágnak tartozik avval, hogy a hitélet keblében virágozzék, hogy ennek alapja iskoláiban összhangzatosan letétessék és tápláltassék, mert különben, ha valaki, ugy első sorban épen a főváros lakossága fogja a felekezetnélküli iskola keserű gyümölcseit élvezni. Epitsen a város minél több templomot, adja vissza az iskolát az egyháznak és e két tényezővel többet tesz, mintha rendőreit ezreivel állítja fel utczáin és téréin. Addig is azonban, mig ez megtörténik, fogadja elis-merésünket a főváros azon áldozatért, melyet az uj katho-likus templom építése érdekében hozott, de — a folytatást

elvárjuk. A Berlin. K u l t u r h a r c z i c s a l ó d á s o k . Sok egyéb

jó mellett a ,kulturharcz'-nak az a jó eredménye is van, hogy az ellentábor nem egy keserves csalódás által bizo-nyos rögeszméiből kigyógyittatik. Igy azt gondolta az egész liberális had : nincs az a kath. pap, a ki a mi csábit-gatásainak ellent tudna állani, főleg ha a választás bizonyos ,pengő érvek' s a ,temporaliák felfüggesztése' közt forog . . . a pénz, igy gondolták, a német katholikus papokra is csak oly ellenállhatlan nyomást gyakorland, mint minőt, közta-pasztalat szerint a liberálisokra gyakorolni szokott, — s alighanem ekként érvelve mondá Döllinger a maga idején :

„Ezren s ezren a papságból indulnak majd utánam" . . . . Pedig nem igy lett, s naponta u j meg uj példát tudnék felhozni arra, hogy azok, kik a német kath. papokat oly ke-véssé becsülték — csalódtak ; de épen e csalódások azok, melyeket, mint fentebb mondók, ha valami, a kulturharczo-sok kijózanitására szolgálhatnak. Igy beszéli a ,Schles. Rbl.', hogy e napokban valamelyik sziléziai zárdának apáczái a kerületi főnök elé idéztettek s megkérdeztettek, váljon a zárda feloszlatása után egymástól elválva, kiki a hol neki tetszik, akarják-e a nekik egyenkint kivetendő nyugdijt él-vezni, vagy együttmaradva, együtt akarnak-e — szám-űzetni ? . . . S mindnyájan, egyenkint s együttesen kijelentet-ték, hogy inkább számkivetésbe mennek, semhogy szerze-tük szabályait megszegnék !

Epoly tanulságos ama másik tapasztalás is, melyet a porosz kormány a polgári házasság s az ezzel összefüggő egyéb intézmények körül tesz. Azt hitte ugyanis, félreve-zetve a protestáns prédikátorok jajveszeklései által, hogy a polgári házasságnak behozatala, s a keresztelési kényszer el-törlése .borzasztó pusztításokat' teend a katholikus tábor-ban, s ezért is nem minden gunyoros diadalérzet nélkül már régebben felszólitást intézett a kath. plébánosokhoz: mutas-sák ki, mennyit vesztenek ezen uj törvények által stolaris jövedelmeikből ; mert e veszteségeknek pótlására az állami költségvetésben 300000 mark van k i v e t v e . . . .

No de érkeztek erre válaszok ! a sok közöl csak egyet emelek ki: „Miutánaz i kath. plébániában állami ke-resztelési kényszer eddig sem gyakoroltatott, továbbá pedig az állami, bejelentési hivatalnak szervezése után is minden,

katholikus szülőktől született gyermek a keresztvizre hoza-tott, hasonlólag a házasulandók mind egyházilag eskettet-tek s a megholtak, mint eddig, egyházilag temetteeskettet-tek el, — ennél fogva alulírott nincs azon helyzetben, hogy a kilá-tásba helyzett állami pótlékot elfogadja".

„De lia október l - e óta annyira kirivó szinekben mu-tatkozott volna is az addig talán lappangott hithidegség, hogy híveim sem az egyházi keresztelést, sem az egyházi esketést, vagy temetést nem kívánnák többé, s én, különben is szegényes viszonyaim mellett, ennél fogva tetemes kárt volnék is kénytelen szenvedni, mégis szégyenből sem fogad-nék el ezért az államtól valami kárpótlást, hanem inkább azon lennék, hogy a tanitásbani kettőztetett buzgalom által mindezek szükségességéről győzném meg őket, ugy hogy lelkipásztorkodási tevékenységem szellemi deficitjével együtt bevételeim anyagi deficitjét is megszüntetném . . .

Ezek után nagyon is elhihetjük, mit a ,Germania' mond, hogy az uj törvények a katholikus papoknak katho-likus vidékeken eddig még semmi, még a legkisebb kárt sem okozták, nom csak falun a műveletlenebb osztályok közt, hanem a városokban, mi több : a gyárvárosokban is ; — csak ott kevesbodtek némileg a keresztelések s a házasságok, hol a lakosság vegyes, jeléül azon demoralizáló hefolyásnak, melyet a protestantismus mindenütt a katholicismusra gya-korol. Ez sem lephetett meg senkit ; mert ez nem uj dolog ; de tény, hogy a fogyatkozásnak aránya a katholikusok közt messziről sem akkora, mint a protestánsok közt, mert vannak vidékek, hol ez utóbbiak közül épen senki sem j e -lentkezik többé a papnál, valami egyházi ténykedés, áldás, esketés sat. ügyében : — itt tehát kész a pogány állapot s azon protestáns papoknak, kik ezt megjósolták, nagyon is igázok volt.

Azon hírre vonatkozólag, melyet a ,Kur. Pozn.' nem régen hozott, hogy t. i. a katholikus püspökök engedélyt kaptak a pápától arra, hogy az egyházi vagyon kezelése kö-rüli ujabb törvények keresztülvitelére segédkezet nyújtsanak ,Frankf. Ztg.' egyik megbízható levelezője magyarázó, ille-tőleg helyreigazító tudósítást hoz, mely szerint — mint a ,Religio' már régebben jelenté, a kath. püspökök, számos katholikus polgárnak kérelmére megengedték ugyan, hogy azok az egyházi gondnokok választásában részt vegyenek,

hogy igy az egyházi vagyonnak állami biztosok általi ke-zelése elhárittassék ; magok a püspökök pedig kijelentet-ték, hogy ők az idevonatkozó törvényeknek keresztülvite-lére nem fognak segédkezet nyújtani ; sőt ezen püspöki enge-dély arra való, hogy az egész törvény az egyházra nézve kedvezőleg enyhittessék, amennyiben általa a tvjavaslatnak eredeti 12. §-a, ha kerülő uton is, de mégis felélesztetik.

Ezen 12. §-ban a kormány ugyanis azt javasolta, hogy a plébános az egyházvagyoni községi gondnokságnak született elnöke legyen, mely §-t a bizottság s utána a ház elejtett ; most pedig, midőn a püspöki engedély folytán az ultramon-tán polgárság tömegesen részt fog venni a választásokban, előreláthatólag a legtöbb esetben a plebáno3 fog elnökké megválasztatni; a liberálisoknak nem kis elkeseritésére. A többiben Falk minister már a szükséges közigazgatási ren-deleteket is kiadta, hogy az egész törvény okt. 1-én ha-tályba léphessen.

Róma. M a l a r i a ; O r o s z o r s z á g ; m é g e g y -s z e r a c l e r i c a l i -s v á l a -s z t á -s o k . Itt már mo-st a ki-állhatatlanul meleg időszak kezdődött, s a kinek kedve van szökni, s a ki teheti, az szökik. Sem a király, sem Umberto, a koronaherczeg, sem az alsó-, sem a felsőház, sem a minis-terium nincs itt többé. Mozdulatlanul csak IX. Pius marad meg helyén, egy lépéssel sem hagyva el a Vaticánt. Pedig a Vaticán Rómának egyik legegészségtelenebb részében fekszik, s a pápák azért épiték a Quirinált s szerzék Castel-Gandolfót, hogy legyen, hova a római nyár omberölő melege elöl menekülniök. A Quirinal most zárva áll, mert aki annec-tálta, nincs itt ; Castel-Gandolfóba pedig nem mehet a pápa, mert ezer meg ezer ok akadályozza. Megmarad tehát, mint a jó katona, helyén, s egészsége fentartását az isteni

Gondvi-selésre bizza. Jó lesz, ha mi, hivei s fiai, e hősi példányt nem csak nézzük, de utánozzuk is, midőn e nyolczvan éves aggastyán, mig az egyház jogai- s szabadságáért küzd, egészségét, de még életét is semmiben sem veszi, mindkettőt a legnagyobb veszélyeknek teszi ki, s azt fogja tenni mind-addig, mig csak meg -íem változik ama szomorú helyzet, melyet a Porta Pia rablói teremtettek Rómában.

Sokat irtak a lapok legújabban az Oroszország s a szentszék közti alkudozások-, s ez utóbbinak amaz iránt állitólagosan tanúsított engedékenységéről ; — halljuk csak, mit mond erre nézve a , Voce délia Verità' : „Hiven régi taktikájokhoz, mely abban áll, hogy mindig a zavarosban halászszanak, a forradalmi lapok most is mindenféléket Ír-nak Oroszországra vonatkozólag. Majd azt írják, hogy e hatalom kibékült a szentszékkel, majd hogy uj concordatumot kötött a pápával, ki nem sokára külön követet küldend Szentpétervárra, s hogy valamennyi száműzött püspököt visszabocsátja illető megyéjökbe ; — s alig, hogy a kath.

lapok e híreket, bármily fentartások mellett közlik, kigúnyol-ják, s épen ellenkezőjét bizonyítgatják annak, amit még néhány nappal előbb magok híreszteltek. Igy tesznek a po-rosz szolgálatban álló lapok Bécsben s másutt is".

„Ennél fogva majdnem felesleges, a tisztességes kö-zönségnek mind ezen hírekkel alkalmatlankodni, melyek hamisság dolgában csakúgy vetélkednek egymással. Az Oroszország iránti viszonyban nagyjában mi sem változott ; igaz csak ennyi : miután az orosz kormány ugy találta, hogy jó lesz a szentpétervári zsinatot bizonyos gyűlöletes attribútumokból kivetkőztetni, a szentszék erre azzal felelt, hogy azon egyházi censurákat vonta vissza, melyekkel ezen intézményt eddig sújtotta volt. Ezenkívül a szentszék egy száműzött püspöknek, mgr. Popielnek visszatérhetését esz-közölte ki, ki a kalisi megyébe tétetett át, másoknak vissza-hivatását azonban, mint hasonlólag kívánta volna, nem si-került kieszközölnie. Ezért is épen semmit sem jelentő a ,Times'-nek abbeli berlini sürgönye, mely azt hirdette, mi-szerint a szentszég s Oroszország közti viszonyrok annyix-a megjavultak, hogy Kapnist ur nem sokára ,visszatérend' Rómába; mert Kapnist ur, ha jól vagyunk értesülve, Rómát a mult ősz óta csak egyszer hagyta el, midőn a császárné tiszteletére San-Remóba^ment".

Utóbbi levelemben azon győzelmeket is említettem, melyeket a katholikusok több városban a municipalis vá-lasztások alkalmával arattak. Említettem a velenczei

prae-fectusnak felhívását is, s ma örvendetes tényül azt jelezhe-tem, hogy épen Velenczében 15 uj községi tanácsos közt 11 katholikus-érzelmü választatott meg. A zsidó-, az az a libe-rális lapok magokon kívül vannak; élőkön az ,Ojoinionel se-gítségért kiáltanak, mert „jaj Olaszországnak (azaz a zsi-dók által csakúgy mint Poroszország vagy Ausztria, orrá-nál fogva vezetett s kizsákmányolt Olaszországnak) ha majd a községi s tartományi képviseletekben a katholiku-soké a döntő szó ! Igaz ugyan, hogy egy conservativ ellen-zéknek létezése felette szükséges; de vannak bizonyos hatá-rok, melyeken túllépnie ennek is, s pedig kiválólag tilos, s a mely napon a fentemiitett testületek a püspökök kezeibe kerülnek, s a humanitárius intézmények ismét a püspökök jog-hatósága alá, — e napon Italia keservesen megbánná azon vigyázatlanságot, hogy ily fontos kérdést nem oldá meg, mig

ideje leendett... !"

Azonban azt is kénytelen a zsidólap beismerni, misze-rint a nép már nagyon is megunta a liberális tanácsnokok-nak garázdálkodását, s most inkább megint katholikusokat választ, kik alatt ilyesmik sohasem történtek.

Emiitettem mult levelemben a velenczei praefectusnak körlevelét is, s épen ma hallom, hogy a velenczei kath. kör az ellen, illetőleg a benne tartalmazott ráfogások s sérelmek ellen erélyes tiltakozást intézett a ministeriumhoz. A leg-jobb tiltakozás természetesen az volt, hogy 15 tanácsnok

közt 11 becsületes katholikust sikerült megválasztaniok ; — éljenek a velenczei derék, katholikus választók.

Svajcz. E r e d e t i l e v é l . A svajczi katholikusok igen jó módját találták fel a külföldi kath. sajtót ügyeik s bajaik iránt mindig hiteles tudósításokkal látni el ; azt teszik ugyanis, hogy majd német, majd franczia nyelven írott le-velezéseket küldenek felszólittatlanxil is az egyes lapokhoz, melyek többnyire viszatekintő szemle alakjában tárgyalva a folyó ügyeket, nem egy érdekes adatot, nem egy becses fel-világosítást hoznak; vagy legalább azt, mit már más lapok-ból merítettünk, hitelesen megerősítik.

Legújabban is hasonló levelet vévén, kihagyva azt, mit már régebben, egyéb kutforrások után hoztunk ; az érdeke-sebbeket közöljük.

Hazánk, mondja legujabbi tudósitásunk, jelenleg két kiváló egyéniséget gyászol, melyeknèk egyike az egyházi, másika a katonai pályán kitüntette volt magát.

Julius 15-én meghalt, élte 83. évében de Preux Péter Jó-zsef, sioni püspök, ki e széknek 31 éven át disze volt. Benne a svajczi püspököknek seniora mult ki. Mint minden svajczi püspöknek, ugy a boldogultnak is elég kijutott a megpró-báltatás s zaklattatásból ; kivált 1847-ben, midőn az akkori forradalmi rázkodtatások az ő széke körül is észrevehetőkké tették magokat ; sőt mondhatni, hogy püspöki működésének ez volt legnehezebb korszaka. Későbben élte vége felé az Ég békésebb időket bocsátott rá, hála a vallási kormány bölcs tapintatának, mely mint a freiburgi, katholikus lévén, józan s békés elveket követ.

Egy nappal ezen kitűnő főpapnak halála előtt egy má-sik személyiség mult ki az életből, szintén magas korban:

Dufoure tábornok, életének 87. évében, ki a maga idején Svajcz történelmében elsőrangú szerepet játszott. 1847-ben ő volt az, ki az úgynevezett ,Sonderbunds-Krieg'-ben a

6 3

többségnek, azaz a Protestantismus hadait vezénylette a ki-sebbségnek, azaz a hét katholikus kantonnak, az igazság s a jogért küzdő harczosai ellen. Ha ez esetben a jogtiprás szolgálatában állott is, ugy legalább barátai azt hozzák fel mentségére, hogy egyrészt mint katona nem törődött .politi-kai' nézetekkel, mig másrészt főleg az ő érdeme, hogy ezen, különben talán borzasztó arányokat felveendett polgárháború a lehető legcsekélyebb vérontással s röviden befejeztetett.

Átmenve a berni viszonyokra, a levél mi olyant sem tartalmaz, miről a ,Religio' olvasóit már régebben ne értesí-tettük volna, kivévén azon egy mozzanatot, hogy a berni kormány legújabban már annyira viszi vakmerőségét, hogy csendőreit most már franczia területre is átküldi, avégből,

hogy az oda menekült svajczi katholikusokat még ott is az isteni tisztelet megtartásában akadályozzák. Egy ilyen csend-őr nem régen, talán nagyon is otthonnak érezvén magát a franczia területen, ott a hiveket mise közben zavarni s bán-talmazni kezdé; sőt annyira ment, hogy a helybeli polgár-mestert ütlegekkel illette. Addig a nép, nem kevésbbé mint az elöljáróság türelmesen nézte a betolakodottnak garázdál-kodását; végre pedig mégis megunván a dolgot, a polgár-mester befogatta, s csak egy szintén száműzött svajczi pap-nak közbenjárására sikerült a kihágót az érdemlett büntetés-től megmenteni.

Átmenve a szentgalleni viszonyokra, tudósításunk Falk plébános esetét emliti (,Rel.' 6. sz.) s elmondja, hogy e derék papnak már társa akadt Steinmann flumsi plébános személyé-ben, kit a kormány, mert állami piacet nélkül gyontatott (!) a törvényszék elé idézett. Sőt mi több, mi a Svajczban hal-latlan eset : egy lap, mely ezen eljárást nem épen dicséren-dőnek találta, ezért szintén a kormány által perbe fogatott, mire az országban eddig példa nincs; mert eddig nem volt párt, nem volt pártvezér a szabad Svajczban, mely a sajtó-nak legfeltétlenebb, legkorlátlanabb szabadságát nem min-den kételyen fölül állónak tartotta volna.

íme a lelkismeret, a vallás, az egyesülés, a szó s saj-tónak szabadsága, ezek voltak ama kincsek, melyekkel a katholikus democratia áldotta meg hazánkat, s kik mind ezt elrontják, kik mindezt a .polgárisodás' nevében megsemmi-sítik, azok a mai .liberálisok'....

Belgium. N a g y e m b e r h a l á l á t siratja ez or-szág; mert oly államférfit, parlamentaris szónokot s feddhet-len jellemű hazafit vesztett, minőt silány korunk csak igen keveset terem. Dechamps Adolf.\ több ízben volt országgyű-lési képviselő, államminister s Luxemburg tartományának több éven át helytartója, meghalt f. hó 19-kén scailmonti kastélyában, élte 69. évében, hoszu s fájdalmas, igazi ke-resztény türelemmel elviselt betegség s a végszentségek ajta-tos vétele után, siratva nem csak számos rokonai s szemé-lyes barátai, hanem az egész ország katholikusai, sőt min-den becsületes, bármily irányú ember által.

A boldogult családja Gent melletti, Melle nevű jószá-gán született 1807. jun. 18-án. Öcscse, a mechelni érsek s Belgium prímása, három évvel fiatalabb. Adolf a liarminczas években csakúgy nem tudott az akkori áramlatnak ellent-állani, mint Lacordaire s Montalembert sem, — a ,Journ. des Flandres' s a bruxellesi Emancipation1-ban Lamennais esz-méit védelmezte, anélkül azonban, hogy e szerencsétlen

el-mét bukásában is követte volna. Mint a másik két fentne-vezett ő is menté meg lelkét.

Dechamps Adolf tudós iró volt, elragadó szónok, tiszta, megnyerő jellem, s oly válogatott finom modorú, hogy t á r -salgása a képzelhető legkellemesebb volt, s szavai varázsá-nak ritka ember ellentállani tudott. Kedélye szeretetre méltó voltát nem közönséges költői ér is fokozta ; neve e téren is tekintélyes helyen áll Belgium történelmében, illetőleg iro-dalmában.

Mint ministerrel először 1843-ban találkozunk vele, mely évben Nothomb ministeriumában a munka s közleke-désügyi tárczát vállalta, s azt Nothomb visszalépése után is még két ministeriumban megtartotta. Midőn 1847-ben az u.

n. liberális párt kerekedett felül, az ellenzékhez csatlakozott, mignem 1855-ben a conservativek ismét kormányra jutot-tak. 1859-ben az alsóházba választatta magát s 1864-ben fényes diadalokat ült az akkor Mechelnben megtartott kath.

congressuson.

Sit iIli terra levis ! Magas érdemeit s kitűnő tehetsé-geit nem egy külföldi fejedelem is méltánylá ; a boldogult az osztrák Lipót-rend, a franczia becsület-, az olasz MóriczLázár, a porosz vörös sas, a németalföldi s a hesseni, h a -sonnevű, oroszlán-, végre a bajor Mihályrend nagy kereszt-jét birta. Temetése f. hó 22-én a Bois d'Hainetől egy negyed

órányira fekvő Manage nevű falunak plébánia templomá-ban lesz.

r

Oroszország. A l l a m e g y h á z i á l l a p o t o k . Minő sorsban részesítenék az egyházat azok, kik azt meg-kötözve az államnak kiszolgáltatni akarják ; arra nézve egy rövid pillantás az orosz államegyházi viszonyokra elég felvilágosítást adhat. A ,& K. BIS e tekintetben egy len-gyel lap után, Koszelew orosz szakadárhitü s érzelmű iró tollából a következő, jellemző rajzot hozza:

„Egyházi viszonyaink, mondja az emiitett, nem csak ki nem elégitök, hanem egyenesen olyanok, melyeket mél-tán s szivünk mélyéből sirathatnánk. Hivatalnoki kasztszel-lem, hivatalnoki uralomvágy s kapzsiság, rátartás s hiu ambitio, ezek azok, mig magasabb rangú papságunkat jel-lemzik, összes működését vezérlik s irányozzák ; az alsóbb papság ellenben olyaténképen teljesiti kötelességeit, mint például a szabó ruháit, vagy a varga csizmáit csinálja, csak-hogy, ha nem is kényelmesen, de legalább az éhhalál ellen biztosítva vergődjék keresztül az életen.

Magasabb rangú főpapjaink annak daczára, hogy szerzetesek, mégis nagyon szeretik a rendjeleket és kitünte-téseket, oly annyira, hogy erre nézve leghiubb világi urfi-ainkkal bátran vetélkedhetnek. Továbbá egytől egyig kész zsarnokok, kik az alájok rendelt papsággal még ma is ugy bánnak, mint földesuraink régebben parasztjaikkal szoktak.

Azután az anyagi előnyöket épen nem vetik meg; templo-mok beszontelése, temetések s más papi ténykedésekért leg-szívesebben tetemes pénzösszegeket fogadnak el, s annál szivesebben, mennél többet.

Bureaucraticus sokat-firkálás s formalitás-hajhászat dolgában polgári hatóságainkat még felülmúlják, azzal pe-dig, váljon a szerzetes és világi papság a néptanitással, vagy egyáltalán bármi hasznos dologgal foglalkozik, nem törődnek.

Innen van, hogy zárdáink legnagyobb része épen nem

csak jó példát Dem ad a népnek, hanem egyenesen rászedi, megcsalja, elrontja: mert azokban nem jámborság s feleba-ráti szeretet, hanem önzés s botrány honol. A mi ellenben a világi papságot illeti, igaz ugyan, hogy miséz, bizonyos imá-kat recitál, bizonyos külső cselekedeteket végez, de aztán rajta is van, hogy ezért mennél nagyobb stólát erőszakolja-nak ki hiveiből, a többiben aztán nem törődik velők. De aztán nincs is becsülete senkinél s egyik igen elterjedt orosz közmondás azt tartja : „Atyuska (a pópa) nem csak az ele-veneket nyúzza, hanem a holtakat is".

A legnagyobb baj s botrány pedig az, hogy papsá-gunk közt legújabban a nihilistáknak, semmitsem hívőknek száma roppant arányokban terjed. Ha az ember látja, mint végzik ezek a papi functiókat, miképen beszélnek, néha a legledérebb társaságban s gyakran a pálinka mellett, arról mit igaznak, szentnek kellene tartamok ; ha botrányos életmódjukat szemléli, akkor csakhamar arról győződik meg, hogy mind ennek vége csak minden hit s vallásos érzületnek vége lehet.

Igy ir egy orosz, világi iró az ottani egyházi viszo-nyokról, s igy nyilatkozik minden elfogulatlan, igazságsze-rető elme, nem csak az orosz, hanem mind azon egyházak-ról, melyekbe az állam kényekedve szerint belekormányoz ; tüzetesen a német protestantismusról is, mely sok tekintet-ben a szakadárságnak méltó concurrense. Ha a kath. egy-ház más alakban mutatja magát a szemlélőnek, akkor ezt a római sziklának köszönheti, s annak, ki mint Péter utódja azon kétévezred óta őrt áll, s az Ur szeplőtelen jegyesét in-kább a vértanúság ösvényein vezérli, semhogy az állam jog-talan szolgálójává lealacsonyulnia engedné.

VEGYESEK.

VEGYESEK.