E n a p o k b a n egy n a g y h í r ű német hitvalló, Martin Konrád, paderborni püspöknek l e g ú j a b b m u n k á j á t vettem kézhez, m e l y n e k czime: „Kate-chismus des römisch-katholischen Kirchenrechtestt ') s
nem s a j n á l o m az a n n a k á t l a p o z g a t á s á r a fordított időt, mert oly m u n k a ez, mely a m a g a nemében tízszer t ö b b h a s z n o t tehet s teend is az e g y h á z n a k , m i n t a k á r h á n y terjedelmes s b o n y a d a l m a s rend-szerű s szerkezetű, szorosan t u d o m á n y o s m u n k a ; mert oly k ö r ö k n e k szól, hova ezek soha nem f o g n a k hatni, s nem is h a t h a t n a k ; mert még a papok közt sokan nincsenek azon helyzetben, idejök, m ó d j u k sincs hozzá, h o g y a mai világmozgató e g y h á z p o -litikai kérdéseket a m ú g y ex asse t a n u l m á n y o z z á k ; pedig mégis illik, sőt okvetlenül szükséges, h o g y értsenek hozzá, meggyőződésűknek egyrészt ö n m a -g o k b a n i me-gerősitése, részint m á s o k előtti helyes védelmezhetése v é g e t t ; — de ha, mondom, még a p a p o k közt is sokan v a n n a k , k i k a lelkipásztorko-dás terhei alatt g ö r n y e d v e n e m érnek r á tüzetes, részletes t a n u l m á n y o k r a , mit szóljunk a világi hí-vekről, k i k közt a v a l l á s ü g y i s e g y h á z j o g i kérdések k ö r ü l i t á j é k o z a t l a n s á g , m o n d h a t n ó k : t u d a t l a n -s á g oly borza-sztó p u -s z t í t á -s o k a t te-sz ; holott mégi-s épen ez a mi legfőbb b a j u n k , m e l y n e k j o b b r a f o r -dulásáról szó sem lehet, mig sikeres o k t a t á s s e g y kis j ó a k a r a t n a k b e n n ö k való felkeltése által
híve-i n k mhíve-indezek híve-i r á n t j o b b a n fel nem v híve-i l á g o s híve-i t t a t n a k . mert a legelső kellék arra, h o g y v a l a k i valami mellett lelkesüljön, az, h o g y az illető dolgot ismerje, ilyetén ismereteknek közvetítésére pedig ily, minden népszerűségük mellett mégis alapos m u n k á k , m i n t a l e g ú j a b b Martin-féle, felette a l k a l m a s a k .
*) II. unveränderte Aufl. Münster, Aschendorf, 1875;
8-adr. 240 1. ára 2 Mk = 1 frt. 20 kr.
Mily szépen s begyőzőleg nem t á r g y a l j a többi közt az e g y h á z n a k alapjogait, s ebben épen azon kérdést, mely k ö r ü l n a p j a i n k leghevesebb vitái f o l y n a k . A k a t h o l i k u s e g y h á z , melynek alapitója m a g a K r i s z t u s U r u n k , Isten fia volt, mint teljes, egész, tökéletes s f ü g g e t l e n t á r s a s á g a l a p í t t a t o t t á l t a l a ,2) s m i n t I s t e n n e k földi országa azon j o g g a l is r u h á z t a t o t t fel, önállólag, f ü g g e t l e n ü l s szabadon létezhetni. Létezik pedig, mert bizonyos, m e g h a t á rozott feladatot kell teljesítenie e földön, t i. az e m -beri nem megszentelését ; de ha e feladatot teljesí-tenie kell, a k k o r j o g g a l is kell bírnia az a n n a k tel-jesítésére szükséges v a g y előnyös eszközöket hasz-n á l h a t hasz-n i s a l k a l m a z h a t hasz-n i , legyehasz-nek ezek b á r kül-sők is ; mert nincs észszerű ok, a z o k a t e g y látha-tólag létező t á r s u l a t t ó l megtagadni ; — „ H o g y az e g y h á z mint ilyen isteni küldetését teljesíthesse,
m o n d j a Vering l e g ú j a b b nríívében 3), szükséges, h o g y s a j á t h a t á s k ö r é b e n mindazon t ö r v é n y e k e t hozhassa s keresztül is vihesse, m e l y e k ebbeli feladata telje-sítésére szükségesek. Isteni a l a p i t t a t á s á v a l e g y ü t t kelle tehát mind az ebből folyó j o g o k a t is n y e r n i e Istentől, s a z o k a t tettleg n y e r t e is. H a csak az em-beri n e m n e k az Istenember által történt megváltását, az e g y h á z n a k isteni alapittatását s ezzel a keresz-t é n y s é g egész jelenkeresz-tőségékeresz-t keresz-t a g a d n i n e m a k a r j u k , u g y okvetlenül mind azon j o g o k a t is el kell is-m e r n ü n k , is-melyekkel az e g y h á z , közvetlen isteni rendelésből, m i n t lényegéhez t a r t o z ó k a t b í r " . S eszerint értendő a Syllabusnak 19. tétele i s : „Eccle-sia n o n est vera, perfectaque societas, plane libera,
2) Ruzsicska: ,Egyház, annak szerkezete s alkotmá-mánya'; Pest,1868; 12. §. 3.931. E munkácska a benne fog-lalt részletekben méltóan foglalhat helyet Martin-é mellett.
3) .Lehrbuch des kath. u. prot. KR. mit besonderer Rücksicht auf das vat. Concil, sowie auf Deutschland, Oester-reich und die Schweiz'; Freiburg, Herder 1874; (Tkeol.
Bibliothek II.) 8. §. II. 8. 1.
157
nec pollet suis propriis et constantibus iuribus sibi a divino suo fundatore collatis, sed civilis potesta-tis est, definire quae sint ecclesiae iura ac limites, intra quos eadem iura exercere queat;" — (1. ehhez:
Tosi, Vorlesungen über den Syllabus E r r o r u m , Wien, Braumüller 1865 ; 66 s k. lapokon.)
Még több t a n ú t idézhetnénk ; de elég legyen e n n y i ; a felállitott tételnek igazvolta már a dolog természetéből k ö n n y e n bebizonyítható ; mert az egyház, mint Krisztus földi országa, szellemi ki-rálysága, ha nem is e földről való, mégis e földön létezik, embereket — tehát nem tiszta szellemeket, hanem a n y a g - s szellemből álló lényeket foglal ma-gában, ezekkel van dolga, melyekre pedig pedig hasontermészetű, az a n y a g o t nem kevésbbé mint a szellemet hatáskörükbe vonó eszközök által hatni lehet és kell is.
E kettő t e h á t : az önálló, szabad s független létezhetés joga, s ama másik jog : hatáskörén belől külső eszközöket is alkalmazhatni istenrendelte czéljai elérésére — e kettő összeesik, s együttesen az egyház istenadományozta alapjogait képezi, a l k o t m á n y á n a k , mint Martin mondja, az Istenfia vérével megpecsételt magna chartáját, melyet
meg-sérteni v a g y felforgatni, mint fentebb már Vering szavaival mondók, a n n y i t tenne, mint az egy-ház isteni eredetét, következőleg Jézus istenségét tagadni.
H o g y ez igy van ; hogy e jogok lényegéhez tartoznak, azt az egyház mindig tudta, hitte, val-lotta, hirdette ; azért tiltakozott s tiltakozik, vala-hányszor b á r h o n n a n is támadás intéztetik ezen jo-gok ellen ; ezért minden, oda irányuló oly követe-lésre, hogy e jogok egyike-másikáról, vagy a k á r
valamennyiről is lemondjon, mindig erélyes, követ-kezetes ,Non possumus'-âved felelt, s felel még ma is ;
— ,Non possumusnem lehetek hűtlen isteni kül-detésemhez . . . .
Innen van, hogy az egyháztörténelem foly-tonos, kisebb n a g y o b b elkeseredettséggel, váltakozó eszközökkel vitt harczoknak története. E g y -felül a ravaszság, az erőszakoskodás, a zsarnokság, az önkény, v a g y legjobb esetben is az alaptalan féltékenység s igazolatlan bizalmatlanság támadá-sai ; másfelől az isteni jog erélyes, bátor, alkudo-zást nem ismerő védelme ; innen is van, h o g y az egyháztörténelem egyúttal az egyház folytonos diadalainak története is.
Ezek az egyháznak, úgyszólván, általános, Is-tentől n y e r t alapjogai ; de vannak különösök is,
melyekhez először is az tartozik, hogy saját alkot-mánya szerint kormányoztassék
Ezen a l k o t m á n y á n a k legelső czikkelye az, hogy Péter az egyház feje, s hogy az ő utódja, a ró-mai pápa, s a vele egyességben levő püspökök, kik mint az apostol utódjai a Szentlélek által rendel-tettek, k o r m á n y o z z á k az Isten egyházát. Péternek m o n d a t o t t : (Máté, 16, 19;) „És neked adom a mennyek országa kulcsait; és a mit megkötendesz a földön, meg leszen kötve mennyekben is, és a mit feloldandasz a földön, fel leszen oldozva mennyek-ben is ; mely szavak által, JRuzsicska szerint „Péternek adja a legfőbb k o r m á n y h a t a l m a t e g y h á z á -b a n . . . . « (51. 1.) „A kulcsok alatt a legfő-b-b kor-m á n y h a t a l o kor-m értendő, kor-mondja Szeredy u g y a n é helyre vonatkozólag ;4) midőn tehát Krisztus Pé-ternek a mennyország kulcsait átadni igéri, nem kevesebbet mond, mint : E n téged helytartómmá, legfőbb pappá teszlek, az egyházban a legfőbb ha-talmat átadom. Azon kormányhatalom, melyet Krisztus minden apostolnak, kik között volt Péter is adott, r á különösen az egész egyházat illetőleg, az apostolokat sem véve ki, r u h á z t a t o t t " I I a Martin püspök (11 1.) különösen hangsúlyozza, hogy Krisztus U r u n k n a k fentebb idézett szavai Máté 18, J 8 az apostolokhoz is intéztettek, „miután azokat Péternek alárendelte volnau u g y ezen megjegy-zés által eléggé bebizonyítja, hogy ezt ekként érti, mint péld. Szeredy is mondja (1. h. 164 1.): „Krisz-tus a primá„Krisz-tusán kivül a püspöki méltóságot is ala-pítván, a monarchiai alkatidomba az aristocratiai elemnek némi nemét vegyité. De azért nem lehét mondani, hogy az egyház monarchia aristocratiâtem-perata. Ezen nézet különösen téves volna, ha azon
értelemben vétetnék, mintha a püspöki méltóság alapításának czélja a központi hatalom kisebbítése, mérsékeltetése lett volna, ellenkezőleg a püspökök a pápai hatalom erősbitésére v a n n a k hivatva. Té-ves és ennélfogva elvetendő azon nézet is, mintha az egyházhatalom meg volna osztva a pápa és a püspökök közt ugy, hogy egy részét a főnökség, másikat a püspökség birja. Mert a római pápa egyedül birja a plenitudo potestatis-t, önmaga teljes mértékben képviseli az egész egyházat, s ö n á l -lólag a püspökök nélkül is mindent tehet, a püspö-kök pedig nem tehetnek semmit, hanem csak qua-tenus Papae uniti, subiecti tamquam fundamentales
4) ,Egyházjog, kül. tekintettel a magyar sz. korona tartományaira, a keleti s prot. egyházakra'; Pécsett 1874 ;
II. könyv, I. szak. 1 f. 90 §. I. köt. 195 1.
1 5 5
lapides secundarii super principali et communi fundaraento consistant".
Ezen kis digressio után térjünk vissza oda. ahonnan kiindultunk, s mi jelenlegi érvelésünknek voltaképeni t á r -gya : hogy az egyházban a iegfőbb hatalom Péterre s utód-jára, a római pápára ruháztatott, s nem a világi fejedel-mekre, vagy bármi néven nevezendő világi, politikai hata-lomra ; hogy a pápa s a vele egyességben levő püspökök kor-mányozzák, kiki joghatóságának köréhez képest, az anya-szentegyházat, s nem a világi hatalomnak bármiféle keze-lői. Ez a pápa s a püspököknek isteni joga, mely az egy-háznak istenadományozta szervezetéből foly, s melynek az egyház részéről azon jogigény felel meg, csak is azok által kormányoztatni, kiket a Szentlélek rendelt. Ezen rendnek megtámadása az egyház fenállásának megtámadása, merénylet az egyház szervezete, alkotmánya, alapjogai, f ü g -getlensége s önállósága ellen ; ezen rendnek megsemmisité-sével megsemmisül az egyház is ; mert Krisztus igazi egy-háza csak ugy, csak azon alakban állhat fenn, amint O azt alapitotta s szervezte; másképen nem!
A kormányzás lényegét a törvényhozás, s az ekként hozott törvényeknek végrehajtása képezi. Az eddig mondot-takból következik tehát, hogy a pápának joga van az egész egyházat kötelező törvényeket hozni, mely jog az egyes püspököt csak megyéje korlátain belül illeti meg. Hasonló-lag mindkettejüknek, hatáskörük határain belül isteni, el-idegenithetlen, s minden hatalomtól független joguk van az ezen törvényeknek végrehajtására szükséges eszközöket, ha mindjárt büntetések volnának is azok, alkalmazni. Igy te-hát nincs joga a világi hatalomnak, az egyház istenren-delte kormányzó közegeinek hatását bármiképen zavarni vagy megbénitani, mit tesz, midőn például a zsinatok meg-tartását vagy az azokon hozott törvényeknek kihirdetését akadályozza, avagy ez utóbbiaknak, valamint a püspöki ki-bocsátványokuak közzétételét bizonyos feltételektől (a pla-cet-tól) függővé teszi, vagy midőn az egyházi hatóságok bi-rói vagy büntető hatalmának gyakorlatába avatkozik; — ez mindannyi merénylet az egyháznak szabadsága, követ-kezőleg fenállása ellen.
Rendes kormányzatnak végre egyik lényeges felté-tele az, hogy a hatóság, az elöljáróság szabadon közleked-hessek alárendeltjeivel. Ebből következik, hogy az egyház fentebb vázolt jogainak egyik folyománya a szabad érint-kezés és közlekedhetés a pápa, a püspökök s a hivek közt.
Ezért itéli el a Syllabus eme következő (49.) tételt : „Civi-lis auctoritas potest impedire, quominus sacrorum antistites et fideles populi cum Romano Pontifice libéré ac mutuocom-municent", (Tosi, 139) s helyesen mondja Martin, hogy min-den e téren tétetni szokott akadálynak régi s mindig uj oka azon félelem és gyanú, mely már Heródest is nyugtalanitá, mert — Heródes volt (Folyt, köv.)
N o g á l l k á t é j á r ó l .
Ide-oda már három hónapja lesz, hogy Nogáll János, hittudor s nagyváradi apát-kanonok ur ő nsga, kath. népis-kolák számára irt s négy tanfolyamból álló, elemi-képes, his, közép és nagy kátéjának megjelenését a lapok utján köztu-domásra hozta. De „semmi nesz és semmi zaj". Mintha az
érdemes szerzőnek J f M f J - j e g y ü nyilatkozata csupán ephemer jelentőséggel birt volna, melynek igazi, reális becse nincs; vagy mintha egy uj káté megjelenése nem csupán a magyar, de egyáltalán a kath. vallási tanirodalom terén épen nem képezne komoly figyelemre méltó eseményt: oly mély a csend, oly néma a hallgatás, melylyel e műnek specialis magyar irodalmunkban való feltűnése fogadtatni látszik. Mi ennek oka ? Egyrészről én sejthetni vélem ugyanezen, csak-nem megmagyarázhatlan tücsak-nemény okát, mely később, alig kétlem, a maga valóságában nyilvánulni is fog ; de másrész-ről nem csak szerénytelen feltolakodásnak, sőt inkább hiva-tásbeli kötelességnek tartom, hogy a dologhoz értő hitelem-zök, tanárok s illetékes szakférfiak ez u j káté becséről vagy netáni kifogásos voltáról nyilatkozzanak, felőle táplált véle-ményöket véka alatt ne tartsák, hanem őszintén és kendő-zetlenül nyilvánosságra hozzák.
Az ügy oly nagy jelentőséggel bir, hogy azt hallga-tással mellőzni nem lehet, nem szabad.
Midőn én ragadok tollat ez ügy érdekében, ezzel én sem akarok korántsem ,zajt' ütni, meg levén győződve, hogy vannak nálamnál illetékesebbek is, s hogy az ügy úgyis meg fog érlelni, hogy annak meg kell érlelnie. Ámde az ügy elég sürgős arra, hogy valahára már a nyilvánosság terén is történjék behatóbb hozzászólás, s igy én — bocsánat — de időszerűnek találtam, felszólalni.
Mindjárt in médias res lépek.
Hoszu, érett tanulmányozás és gondolkodás után azon meggyőződésre jutottam, hogy napjaink szellemét s ennek irányát tekintve Nogáll kátéja Deharbeénál mindenesetre korszerűbb, korunk sajátos követelményeihez inkább, vagy job-ban mondva, egyedül van egészen helyesen alkalmazva, s jele-sebbül is van kidolgozva mint Déharbeé.
Ez állításomat ugyan lesznek, kik nem fogják egészen osztani, sőt azzal sem akarom magamat ámitani, mintha t a -lán nem találkoznának olyanok, kik ezt kereken tagadni fogják. Am ezzel én nem törődöm. En véleményemet bátran kimondom, s ha illetékesek által meggyőzetem, hogy téved-tem, se baj, az ügy nyert s én megadom magamat.
De hogy saját állitásomat nemcsak ugy könnyedén odavetettem, erről, bátor vagyok hinni, hogy az érdeklett olvasók a következőkből fognak meggyőződni.
Én épen nem szegődtem vakon Nogáll feltétlen p á r t -hiveül ; legjobban tudja ezt a nagyérdemű szerző maga, a hozzája intézett ama levelem és hozzászólásomból, melyet legott „katechetikai különlegességei"-nek megjelente után megirtam s posta utján neki megküldöttem. Ott én határo-zottan Deharbe hivének vallottam magamat s épen nem tud-tam megbarátkozni Nogáll uj tervével, nem az alapeszmé-vel, melyből ő kátéja kidolgozásában kiindult. Én akkoron a káté legjobb, leghelyesebb alapkérdéséül tartottam azt, mely Deharbéban van s mely igy szól : „Mi végre vagyunk a földön ?" Ugy tartottam, hogy mindenekelőtt is ezt kell tudnia az embernek, mert ez állítja szemei elé végczélját.
Nogáll maga sem tartotta ezen alapkérdést rosznak, de nem találta kielégítőnek. Én ezt, Deharbénak, mondhatnám — megrögzött párthive levén, egyhamar nem tudtam megér-teni ; de ím — később megértettem ! Miért, mi okból ? azt
alább fojtegetem.
15*
Nemsokára a „katechetikai különlegességek" után k i -bocsátá a szerző „hármas-tanfokozatu katechismusát népne-velők és lelkipásztorok kezébe, tervezettel és tervezetül" az általa munkába vett s kiadatni szándékolt kátéra vonatko-zólag. A szerző e munkáját sokáig tanulmányoztam, mig végre annak alapgondolata és irányával megbékültem, söt azt bátsó gondolat nélkül elfogadtam. Ebbeli véleményem és meggyőződésem fordulatát a nagytudományu szerzővel hoszas indokolás és hozzászólás kíséretében még a tavali n y á -ron tudattam, mely hozzászólásomban egyes aggodalmaim-nak is kifejezést adtam s a szerzővel több módosítási fogal-mazványt is közlöttem. Most már megjelent a négy tanfo-lyamu káté maga, ugy amint az alakra és tartalomra nézve a szerző előtt már elejétől fogva lebegett. E négyfokozatú kátét is, mihelyt kézhez vettem, jól megfontolva többször is átolvastam, minden mondatát szorgos vizsgálat tárgyává tettem, számos kisebb jelentőségű s egy-két nagyobb fon-tosságú észrevételt is tettem rája a szerzőhöz beküldött ujabb hozzászólásomban ; és hiszem, mások is szólottak ily uton hozzá, s h a j ó i tudom, a nemsokára foganatosítandó másoclilc kiadás — az első kiadás úgyis csak csekélyszámu példá-nyokban jelenvén meg — a káté tökélyét emelő kisebb-nagyobb javításokkal fog napvilágot látni.
Most immár közelebbről szólok a tárgyhoz, részlete-sen kifejtve, miért szegődtem én Nogáll hívéül, s miért foga-dom el az ő kátéját.
a) Emiitettem, hogy Nogáll kátéját korszerűnek, ko-runk sajátos viszonyai s követelményeihez alkalmazottnak találom. Miért ? Kifejtem. A boldogult Deliarbe okát adja annak, miért kötötte liguori sz. Alfonz példája szerint az egész vallásoktatást az emier rendeltetéséről szóló fontos üdvigazsághoz ; azért, mondja, mert korunknak pogány, a földiekbe egészen elmerült szelleménél fogva mindenekelőtt arra van szükség, hogy a keresztény ember lelki szemét azonnal az egyedül szükségesre, az örökkévalóra irányít-suk. Kifejti, hogy valamint Canisius az ö korának ismert jelszavával : „Csak erősen higy, különben cselekedjél, amit
akarsz; mert a hit egyedül üdvözít", a ker. igazság s meg-igazulás tanát állította szembe; ugy a napjainkban megfor-dított tétel megdöntésére: „Csak légy becsületes, különben higy, amit akarsz ; mert a hit nem határoz", — legfökép a hitet kell bőven tárgyalni s emlékezetbe vésni ; igen, úgy-mond folytatólag, korunk rationalismusa és indifferentismu-sával szemben a keresztény hit igazságát, isteni és szüksé-ges voltát már a gyermeknek, legalább az érettebbeknek, a lehetőleg világosan és mintegy szemlélhetőleg kell eléjök állítani. „Ez, végzi, véleményem szerint egy korszerű káté főfeladata". (340—341. 1.)
r
Am ezzel Deharbe a maga szempontjából saját k á t é -jának korszerűségét igazolta, de ebből még nem követke-zik, hogy az övénél korszerűbb s alkalmasabb káté ne lenne kigondolható s fogalmazható. Az igaz, Canisius kátéja egy pár évszázadig csaknem kizárólagosan volt honos iskoláink-ban, s azért valaki azt az észre/ételt tehetné, hogy: tehát Deharbe kátéja oly hamar elvesztette korszerűségét, hogy
>) L. .Die vollkommene Liebe Gottes stb. nebst einigeu Erläuter-ungen zum Einverständnisse in der Katechismussache' czimü müvét.
im alig három évtized után már kiküszöböljük azt isko-láinkból ? Am erre megjegyzem, hogy Deharbe kátéja még most sincs általánosan minden országban elfogadva, még magokban a német tartományokban sem. A lajthántuli osz-trákországi megyékben jelesül még mindig Canisius uralko-dik és Francziaországban nagyjában G-aume szerint járnak el. Tehát Deharbe még sincs olyannyira elterjedve, mint azt hinnők.
r
Es szivesen megengedve, hogy az elvitázhatlanul mélyen és bölcsen gondolkodó Deharbe a maga nagyhirü k á -téját csakugyan kora követelményeihez alkalmazva adta ki, váljon azóta a rohamosan haladó, igazán mondva, ÄoVszel-lem nem idézhetetett elő az eszmékben változást annyiban, hogy azok végzetes fejlődésökben határozottabb s élesebb kifejezést nyertek ? Deharbe a maga kátéjának kiadásakor főkép a széltében uralkodó materialismus, rationalismus s indifferentismus által indíttatott, miért kátéja alapeszméjéül az ember természetfölötti rendeltetését állítván fel, első alap-igazságul a hit szükséges voltát vette; de a puszta hit nem levén elégséges, második alapigazságnak vette, hogy a pa-rancsolatokat is meg kell tartanunk, és mivel mind e kettő-ben Isten sz. malasztjára lesz szükségünk, harmadiknak ezt vette. Es ez magában jól is volt; mert az ő idejében Krisz-tus és az ő anyaszentegyháza elleni általános irtó háború még csak hamu alatt lappangott, míg az mai napság már, mondhatni, longe lateque lángban áll. Váljon tehát, miután Krisztus anyaszentegyháza mint „az igazság oszlopa és erőssége" elleni háború csaknem világszerte oly fékvesztet-ten dühöng, elégséges és tökéletesen kielégitő-e most már Deliarbe alapkérdése: „Mi végre vagyunk a földön"? Elég-séges-e ez, mondom, mikor nemcsak általános hitetlenség s hitközönyösség uralkodik, de a pokol kapui főlog a katholi-kus, mint egyedül üdvözítő anyaszentegyház bástyáit, ha ugyan lehetséges volna, fenyegetik ledönteni? Alig hiszem, sőt tagadom. Minél kidomborodottabb az alvilági harczmü-velet szelleme s iránya, annál határozottabb frontul kell ellenébe a kétségtelen s megdönthetetlen isteni igazságot állítani s ezt teszi most Nogáll, midőn kátéja alapjául s köz-pontjául odaállítja : Krisztust mint megváltót az ö üdvözitö anyaszentegyházával. Kérem az érdeklett olvasót, gondol-kodjék efölött s észre fogja venni az éles különbséget, mely Nogáll kátéját Deliarbeétól elválasztja ! Deharbe alapkér-dése : „Miért vagyuuk a földön?" — nem kizárólag keresz-tényre, de egyáltalán minden emberre nézve áll ; ámde mai nap az általánosságban tartott vallástanítás épenséggel nem kielégítő, mikor a hitet amugyis sutba dobják s nagy szen-vedélylyel kürtölik, hogy minden vallás egyformán jó, vagy inkább, hogy egy vallás sem szükséges ; most már azt a vallást, mely egyedül igaz, világitó pharosként a leghatáro-zattabban kell előtérbe állítani, hogy lássa az ördög és saját bűnei által tévútra vezetett világ, mikép csak egy az igaz-ság, egy az Isten, egy a megváltó Krisztus, egy az igaz val-lás, egy a Krisztus üdvözítő anyaszentegyháza, egy a Noë bárkája, melyen kivül nincs s nem lehet üdv! S íme ezt teszi Nogáll a maga kátéjában, ez különbözteti meg az ő kátéját Oeharbeétöl, ez sürgeti az ő kátéjának elfogadását s azért én szintén az ő kátéját fogadom el. Nogáll kátéjának ez irány nemcsak alapeszméjét képezi, de a „hit, remény és
1 5 7
szeretet" hármas kötelékénél fogva az egész munkát ezen irány s eszme lengi át — elejétől végig. (Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, szept. 5. V e n i s a n c t e S p i r i t u s ! A ker.
államok, azon szoros összeköttetésnél fogva, melyben az egy-házzal voltak, azon szellemnél fogva, mely tetteiknek irány-adóul szolgált, minden fontosabb cselekmény kezdeténél megszokták Istent segélyül hinni. A modern államok kor-mányférfiak habár a keresztény szollemet száműzték is a kormányzás köréből, a hagyománynak ma még puszta re-spectus humánusból hódolnak, s hogy bebizonyítsák létjo-gosultságukat, hogy utalhassanak a jogfolytonosságra,
államok, azon szoros összeköttetésnél fogva, melyben az egy-házzal voltak, azon szellemnél fogva, mely tetteiknek irány-adóul szolgált, minden fontosabb cselekmény kezdeténél megszokták Istent segélyül hinni. A modern államok kor-mányférfiak habár a keresztény szollemet száműzték is a kormányzás köréből, a hagyománynak ma még puszta re-spectus humánusból hódolnak, s hogy bebizonyítsák létjo-gosultságukat, hogy utalhassanak a jogfolytonosságra,