10. f e j e z e t é n e k 12. és 13. v e r s é h e z ? (Folyt.)
E csuda történeti hitelessége mellett — t o v á b b á
— maga a t u d o m á n y is t a n ú s k o d i k . T u d o m á n y o s b ú v á r l a t o k u g y a n i s k i m u t a t t á k , liogy e c s u d á n a k n y o m a i még a legrégibb p o g á n y i r ó k i r a t a i b a n is felelhetők. A c h i n a i a k történetében tétetik emlités egy n a p megállapodásról, s a tudós Schückfwd be-bizonyítja, h o g y ezen esemény a chinai tudósítá-sok szerint Josue idejével összeesik. ') A történeti hitelességet tanusitó e megdöntheti en érvek előso-rolása u t á n teljes é r t é k ü k b e n á l l a n a k eló'ttünk a fentemiitett állitások. A t é n y t lényegében ta-gadni nem lehet, a szöveg elferdítése pedig ellenkezik az író isteni ihlettségével. E z é r t m á s o k — k ü -lönösen az u j a b b idó'ben — egy 4-ik értelmezését kisérlették meg e helynek. R e i n k e L ő r i n c z 2) — a j e l e n k o r e g y i k leghíresebb exegetája — Beiträge-jében — nézetét, melyet ma sokan m a g o k é n a k val-l a n a k , a következőkben fogval-laval-lja össze: ,,A nap-p a l n a k hoszabbitása G a b a o n b a n v a g y t a l á n egész
P a l e s z t i n á b a n , csudaszerü esemény volt u g y a n , de azt sem a föld f o r g á s á n a k lassítása nem okozta, sem e g y é b isteni befolyás a planetalis rendszerre, h a n e m igenis olyszerű isteni működés, melynek
eredménye volt a n a p p a l n a k r e n d k í v ü l meghosza-b i t á s a : a k á r valamely a napéhoz hasonló fény, a k á r melléknap által !" — E z röviden R. nézete. P]
nézetnek j o g o s u l t s á g á t v i t a t n i én — ki a lángel-méjti tudós előtt még porszemnek is alig nevez-hetem m a g a m — nem szándékozom ! de azért
véle-*) Westermayer „Das alte Testament". II. lt. 440 1. — Beiträge zur Erklärung des alten Test." VIII. ß. Münster.
m é n y e m e t fölötte n y i l v á n í t a n i kötelességemnek is-merem. A tudós iró b i z o n y á r a j o b b a n ismeri a
„Hermeneiitica biblica" szabályait, mint i g é n y t e -lenségem, de azért még sem látom eléggé igazoltn a k v a l a m e l y szeigazoltntírási h e l y igazoltn e k o l v a t é igazoltn m a g y a r á z á s á t , melyet az illető szövegből immediate k i -venni nem lehetne — a k k o r , midőn a r r a a szöveg szerént m á s expediens is k i n á l k o z i k . H a ő az isteni működést a napéhoz hasonló f é n y ű melléknap elő-á l l í t elő-á s elő-á b a helyezi, miért ne t u l a j d o n í t h a t n é k mi e csudát a planetaris rendszerre g y a k o r o l t , isteni be-f o l y á s n a k , midőn ez a szöveggel i n k á b b megegye-zik '? ? De mi is a k a d á l y o z h a t n a b e n n ü n k e t a n n a k elfogadásában, h o g y J o s u e eme s z a v a i r a : „ N a p , ( i a b a o n felé meg ne mozdulj ! és hold az A j a l o n v ö l g y felé" — a b o l y g ó rendszerben c s a k u g y a n szünet állott be ? ! I s t e n n e k Mindenhatósága ? v a g y t a l á n bölcsesége ? Nem ! E g y i k sem ! ! — H a az ég boltozatját, a napot, holdat és a csillagok milliárd-jait, szóval az egész mindenséget „ L e g y e n " szavá-val képes volt semmiből a létei állapotába hozni : minden b i z o n y n y a l , ha j ó n a k látta, idézhetett azon elő tetszés szerénti v á l t o z t a t á s t is ; m e r t e l ő t t e m i sem lehetetlen. Nem ellenkezik t o v á b b á az isteni böl-cseséggel sem, sőt, valódi tökélyességének igazolása épen ez által fokozódik. Az isteni t é n y e k p r a g m a -t i s m u s á b a n a m a b á m u l a n d ó jelenség n y i l v á n u l , h o g y midőn csudát müvei Isten választott népe előtt, a n n a k n y i l v á n u l á s á b a n mindig a b á l v á n y i m á -dás e g y nemét igyekszik — h a szabad e kifejezés-sel élnem — feltüntetni, h o g y e k k é n t k i m u t a t v á n semmiségüket a nép előtt, Izraelt a t t ó l visszari-aszsza és őket, az e g y igaz I s t e n t megillető hódo-latteljes tisztéletre buzditsa, E n n e k valóságáról e g y pillantás az izraeliták E g y p t o m b ó l való kiszaba-d í t á s á t czélzó csukiszaba-dákra, v a g y i s az úgynevezett
5
csapásokra, tökéletesen meggyőz bennünket. Isten e csudák előidézésében alkalmazkodik E g y p t o m -hoz, különösen pedig természeti éghajlata — viszo-n y a és ámításaikról hires bűbájosaihoz. S miviszo-ndezt m i é r t ? ! H o g y az izraelitákat az egy igaz Isten i r á n t való hitben megerősítse, s megmutassa, h o g y ő nem csak az izraelitáknak, hanem E g y p t o m n a k és isteneinek is U r a Istene! E r r e volt tekintet a fenforgó esetben is. — K á n a á n őslakói a napot és holdat imádták, tisztelték Baal és Astaroth név alatt. E csudának most fel kellett tüntetnie, h o g y mindkét égi test egy fensőbb lénynek : J e h o v á n a k hatalma alatt áll ; h o g y tehát ő a Mindenség terem-tője, ő a b á l v á n y o k U r a Istene, „cui soli omnis ho-nor et gloria". í m e miként n y i l v á n u l ez által az isteni bölcseség a maga bámulandó nagyszerűségé-ben ! ! ! — Jehova meghallgatta Josue kérését, s hogy őt biztositsa segélyéről, de egyúttal, hogy a kana-neiták előtt is kinyilatkoztassa magát, azt a nap meghoszabbitásának csudatette által teljesiti, mely-nek „miképenjét", mielőtt — a szöveg szavaival leginkább megegyező módon — megállapítanék : nem felesleges az ellenvetések mezején felmerülő véleményeket bonczkés alá vennünk.
I t t u g y a n i s egy hatalmas ellenvetéssel találko-zunk, mely kitűzött czélunkra jelentékeny befolyás-sal van, s melyet ép azért elmellőznünk nem szabad.
Miután — mondják sokan — nem a nap forog a föld körül, Josuét nem vezethette az igazság
szel-leme, midőn felkiáltott: „ N a p ! meg ne mozdulj!", hanem ellenkezőleg a föld keringvén a nap körül, legfelebb csak azt mondhatta volna : „Föld meg ne mozdulj". Ezt, ha Josuétől nem is lehetne követelni, bizonyára sokkal i n k á b b elvárható lett volna az Isten lelke — az igazság szelleme — magától a Szentléléktől, kinek mindenesetre oda kellett volna hatnia, hogy a vezérlete alatt álló egyének által közlöttek, a t u d o m á n y majdani felfedezéseinek
ered-ményei következtében a tévedés jellegével ne bélye-geztessenek !
Ez ellenvetésre felelendők, jó lesz mindenek-előtt az isteni ihletés, az inspiratio, StonvtvOTia fogalmával tisztába j ö n n ü n k , a nélkül azonban, hogy a n n a k bővebb értelmezésébe bocsátkoznánk ! Midőn az egyház azt tanítja, hogy a biblia köny-vei ihletettek, vagyis a Szentlélek természetfeletti befolyása alatt Írattak, nem azt érti, h o g y az álta-luk közlöttek a profán tudományok terén is csal-hatlan tekintélylyel bírnak, hanem, hogy ciZj íl mit a szerzők a Szentlélek természetfeletti őrködése
alatt, mely a saját tapasztalatuk s észleletük n y o -mán szerzett ismeretek felhasználását legkevésbbé sem akadályozta — félj egyeztek, az isteni helyben-hagyás pecsétjét viseli magán.3) Ezen fensőbb be-folyás tehát a szabadakaratot nem korlátozta, sőt a történeti könyvek írói utalva voltak, h o g y összeállítsák mindazt, mit tapasztaltak, l á t t a k és hallottak, v a g y a miról kútfőik után értesültek.
Josue e szerént, — midőn felkiáltott „Nap ! állj meg !" — nem szándékozott csillagászati isme-reteivel az utódokban helyesebb ismereteket kel-teni, v a g y pedig a természeti dolgok tekintetében,
— pl. az égi testek egymáshozi viszonyáról —•
bővebb felvilágosítást n y ú j t a n i , mint a milyent tisztán emberi uton szerezhetett, vagy már szer-zett is. — 0 nem volt csillagász, hanem k o r á n a k közönséges, mindennapi embere, ki által Isten-nek hatalmas keze a n n y i b a n működött, mennyi-ben K á n a á n földének elfoglalásában kiválasztott népének a nappal meghoszabitása, vagyis illetőleg a világosság további t a r t a m á n a k előidézése által segélyére volt. Es most vonjuk le a mondottak-ból Reuschschal4) a fentjelzett ellenvetésre a czá-folatot: „ R á n k nézve közönyös, mily egyéni néze-tet ápolt Josue és a szentírási tudósitó a nap és föld forgási viszonyáról; erről az általuk használt
szavaknál alkalmasint nem is gondolkoztak, bizo-nyosan oly felfogást alakítottak magoknak, mely Kopernikig s Gralileiig uralkodó volt. A Szentlé-lek, ki a szentírási szerzőt támogatá, kétségkívül ismerte a valódi viszonyt, azonban teljesen kiesett volna szerepéből, ha ez alkalommal a szentírási törté-netírót a nap keringéséről uralkodó nézetének helyte-lenségére figyelmezteti és a r r a bírja, hogy oly kife-jezéssel • éljen, melyet Galilei is szabatosnak
nyil-vánított volna. A szentirás — folytatja tovább a n a g y tudós — csak arról a k a r minket értesíteni, h o g y azon napon isteni csuda következtében szo-katlanul sokáig világos volt, mit tudósításából bárki is megérthet; s mi sincs távolabb tőle, mint, hogy bővebb csillagászati ismereteket közöljön ve-lünk ; azért tudósítását oly szavakba foglalja, melyek minden időben megérthetek, és annyiban, h a -bár csakis a n n y i b a n helyesek, a mennyiben az el-fogulatlan, vagy ha u g y tetszik, naiv emberi felfo-gás szerént, a nap naponként keletről n y u g a t felé mozog". Josue tehát, miként a napot és h o l d a t l á t á , a külső szemlélet után beszél, midőn felkiált : „ N a p állj meg" ; s megütközhetünk-e mi azon, ha ő a m a
3) V. ö. Reusch i. m. 10 1. — 4) Reusch i. m. 23 1.
3 5
óhajának, hogy a világosságaz ellenségek teljes legyőzéséig tartson, ezen szavakban ad kifejezést ? „Nap ! Gabaon felé meg ne mozdulj, és hold! az Ajalon völgy felé". Vagy talán maga a tudományos világ megszűnt már a „Napfelkelte — naplenyugta"-féle kifejezésekkel élni ? — Nem ! Hisz épen felvilágosodottságáról hirhedt korunk él az ilyetén kifeje-zésekkel jobban, mint éltek valaha Kopernik, Galilei előtt az emberek, s mindez m i é r t ? ? ! — Mert az emberiség termé-szetében gyökeredzik a látszat szerint idomitani kifejezé-seit, hogy a nagyobb tömegtől megértessék. S ezt teszi a szentirás is kérdéses helyűnkön. „Multa in scripturis sanctis dicuntur iuxta opinionem illius temporis, quo gesta referun-tur, et non iuxta quod rei Veritas continebat" mondja sz. Je-romos 5) a szentírási tanulmányok fejedelme — azaz : „A szentiratokban sok dolog az idö szerént uralkodó vélemények-nek megfelelöleg, nem pedig a valódi tényállás szerint adatik eíö". Vagy a mint még találóbban mondja az angyali tudor Summájában:6) „secundum opinionem populi loquitur scri-ptum", a szentirás itt a nép nyelvén beszél, melyet betű szerint vennünk nem szabad. F.lanyagiasodott korunkkal szemben nem fölösleges még, sőt inkább érdekes felemlítenünk Kep-lernek, a híres csillagásznak ide vonatkozó szavait : „A csil-lagászat felderiti — mondja ő — a természeti dolgok okait, ex professo kutatja a láttani csalódások okait. A szentirás, mely fensőbb dolgokat tanit, a közönséges beszédmóddal él, hogy megértessék, — csak egészen mellesleg beszél termé-szeti dolgokról, és pedig a szerint, a mint szemünkbe tűnnek, miután e tüneményekre vonatkozólag alakult az emberi be-szédmód. A szentirás akkor is igy fejezné ki magát, ha min-den ember ismerné a láttani csalódásokat. Mert hisz mi csil-lagászok sem azon szándékból miveljük a csillagászatot, hogy a közönséges beszédmódot megváltoztassuk, hanem, hogy az igazság kapuit kitárjuk anélkül, hogy a beszédmódot érin-tenök. Mi ép ugy mondjuk, mint a nép, hogy a nap lenyug-szik, felkel, az ég legmagasabb pontjára emelkedik s több más efféléket. így mondjuk mi a néppel, a mint sze-münkbe ötlik ; habár a csillagászok öszhangzó tétele szerint
mi sem igaz ebből. Mennyivel kevésbbé kívánhatjuk az isteni-leg ihletett írástól, hogy mellőzve a közönséges beszédmódot,
szavait a természettudomány vívmányaihoz mérje, s homá-lyos és szokatlan szólásmódokat használva oly dolgokról, melyek az olvasók felfogó tehetségét túlhaladják: Isten együgyű népét zavarba hozza s ezáltal önmaga előtt zárja el az utat valódi és sokkal magasztosabb czéljához." 7)
íme mily szépen eloszlik az egész ellenvetés, csak figyelembe vegyük a fenforgó körülményeket s tekintettel legyünk, amint kell is tekintettel lennünk arra, hogy a biblia néma csillagászat tankönyve, hanem igenis Istennek teremtményeihez irt ama leveleit foglalja magában, melyek-ben a legközönségesebb módon szól az emberekhez, az ő felfogásukhoz alkalmazkodik ! (Vége köv.)
A bois d'hainei élő kereszt.
A stigmatizált szűznek eksztazisa.
Luiza gyermekkorától fogva arra szoktatta magát, hogy minden dolgában, minden körülmény közt az Ur Isten
") in Jer. 28. 10. - «) 1, 2. q.98,a,3 ad 2. - ') Reuscli 25 1. 9 jegyz.
jelenlétéről egy perczig se feledkezzék meg. E gyakorlat őt foglalkozásaiban soha sem zavarta ; sőt dicséröleg emeltetett ki mindenkorra minden ügybeni legnagyobb pontossága.
Ezen az Isten jelenlétében való élet korával mindinkább öregbedett. Míg teste a földi dolgokkal volt elfoglalva, lelke a legszentebb, legszebb Léleknél — az Ur Istennél mulatott.
Gyakran vették észre, hogy Luiza egészen az Istenben el-merülve látszott; azonban ő természeti érzékeinek haszná-latával is bírt, ugy hogy megszólittatván, azonnal felelt.
Ilyenkor arczán benső életének szépsége bámulatot gerjesztő modorban tükrözött, és az, a mit ily boldog pillanatokban beszélt, mindenkit mélyen meghatott : ez a túlvilágból szár-mazó beszéd volt. Az utolsó betegség alkalmával, mely stig-matizatióját megelőzte, orvosa egykor ily állapotban találta őt. Meghatva távozott a szegény hajlékból és kijelentette, hogy soha gyönyörűbb teremtményt, soha szebb, kedvesebb alakot nem látott ; „az nem is volt Luiza, mondá ő, az egy angyal volt". Sokszor méltó feltűnést okozott az ilyen alkal-makkor, hogy Luiza különféle kérdésekre oly pontos és finom választ adott, mely tehetségeit és képzettségi fokát túlszárnyalta. A falubeliek öt betegsége alatt gyakran meg-látogatták és bámulták meglepően bölcs feleleteit. Midőn később őt arra figyelmeztették, hogy annyi embernek oly helyesen, miként felelhetett, azt mondotta: „Én már nem tudom azt, a mit mondtam ; de ha kérdeztek tőlem valamit, rövid imát intéztem a jó Istenhez és valaki azt mondta ne-kem : ezt feleld, igy jó lesz". Ezen az Ur Istenben való el-merülésének állapota máig is fenáll. Ez állapothoz azonban 1868. julius 17-dikén az eksztázis is járult. Az eksztázis (elragadtatás) által a lélek a végtelenül fenséges Istenbe olv mélyen merittetik el, hogy a test a külvilág iránt teljesen érzéketlenné válik és a külérzékek használatát egészen el-veszíti ; vagy mint a nagynevű német tudós, Görres mondja:
„Az eksztázis azon csudás állapot, melyben az emberi ter-mészet önmagából kiemeltetik és egy magasabb hatalom által, egy magasabb öntudat körébe emeltetik fel.
Az eksztázis a nevezett napon d. u. 2 órakor állt be.
Midőn a bois d'hainei plébános nem sokkal ezután Luiza szobájába lépett, látta, hogy az anya s a nővérek nagy aggo-dalomban vannak és a véleményök szerint elájult leányt eszméletre hozni iparkodnak. A plébános e csudálatos ese-ményt helyesen fogván fel, nevén szólitotta meg Luizát és az az eksztázisból azonnal kibontakozott, hogy azon pilla-natban, melyben a lelkiatyja iránti engedelmesség őt többé fogva nem tartotta, az eksztazisba ismét újra visszatérjen.
Luizán az eksztázis e naptól fogva minden pénteken megujul. Tartama azonban különböző. Azelőtt az eksztázis reggeli 8—9 órakor állt be és esti 6—7 óráig tartott; de 1871—tői fogva csak 13/4—4y2-ig, tehát nem egészen 3 órán át tart. Pénteken reggeli 6 órakor Luiza szobácskájában áldozik, elvégzi imádságait és azután a varrógépen munká-jához fog. Azonban a vérzés s a fájdalom csakhamar oly nagy fokra hág, hogy csak nagynehezen képes valamit tenni, s a munkát ismételten kell félbeszakitnia. Előveszi azután a rózsafüzért és azt vászonba takart véres kezei közt tartva s egyszerű szalmaszőkén ülve, nyugodt, derült arcz-czal imádkozza. Ez rövidebb vagy hoszabb ideig tartván, teste egyszerre gyors fordulatot tesz, feje az ég felé
emelkedik, szemei kissé jobbra irányulnak és üveggolyók g y a -nánt teljesen mozdulatlanok lesznek : az eksztázis beáll.
Arcza épen ugy, mint egykor a tiroli Mörl Máriáé, mindig a templom szentélye felé van irányozva.
Lefebvre egy péntek reggelé n Luizával közönyös dol-gokról, iskolázása, varrásáról és több efféléről beszélt. Luiza szokásos egyszerűség-, rövidség- és tüzetességgel válaszolt.
Ez egész társalgás alatt szeme nyugodt, arczkifejezése egé-szen természetes, szine rendes volt és ütere egy perczben 72-t vert. A társalgás később kissé fenakadt, rövid szünet állt be ; az orvos megint fel akarta fogni a társalgás fona-lát s ime ! Luizát már mozdulatlanul fona-látja maga előtt, sze-mei az ég felé irányozvák, az eksztázis beállt. A columbiai
^Amerikában) püspök, d'Herbomez, 1869. aug. 13-án volt Luizánál. Reggeli 8 óra volt. Luiza a varrógépen dolgozott.
Kezei és lábai vérzettek és a vér homlokából és köröskörül fejéből arczára, halántékára, nyakára és vállaira hullt. A varrógép is vérrel volt boritva és Luiza az egyházi bizott-ság egyik tagjának azon parancsa folytán, hogy folytono-san dolgozzék és az eksztázisnak minden erejével álljon ellent, minden lehetőt elkövetett, hogy a gépet mozgásban tarthassa. A püspök még társalgott vele, midőn a varrógép zaja rögtön elnémul : Luiza eksztázisban volt. í r j u k már le röviden az eksztázis csudás jelenségét. (Folyt, köv.)
Még valamit a jubileumi bucsu ügyében.
Több felül hozzánk érkezett felszólitások folytán a ju-bileumi ajtatosságokra vonatkozólag a következő felvilágo-sításokkal van szerencsénk szolgálni :
1) A templomlátogatásnak számát s módját maga a ju-bileumi bulla határozza meg. Ezen határozatokból, valamint a sz. Poenitentiaria f. é. január 2 5-kén kibocsátott, magya-rázó nyilatkozatából (1. ,Rel.1 I. félév 13. sz. 99. 1.) tudjuk, hogy a ncgy látogatásnak külön-külön kell történnie ; [„ . . . vi-sítandó iteratis et distinctis vicibus . . . " ] ugy hogy nem elég egyszeri templomlátogatás mellett a meghagyott imát négy-szer mondani el.
A,templomlátogatás' a fenforgó esetben abban áll, hogy a voltaképeni templomnak belsejébe lépjünk. Liguori sz. Al-fonz ugyan több előkelő moralista nyomán azt mondja, hogy azon esetre, ha a templom nagyon telve, elég az ajtó előtt is imádkozni ; azonban tekintve, hogy a szent tudós ezt csak mint véleményt hozza fel, tehát nem mint biztos, meg-bizható tant, s hogy a jubileumnak hoszu tartama alatt
mégis csak akad alkalom, olyankor látogatni a templomot, mikor a beférhetés könnyebb, azt hiszszük, hogy jobb ez esetben a biztosabb véleményt követni, nehogy talán a j u -bileumi búcsútól foszszuk meg magunkat. Kivételt csak a joroeessionaliter, körmenetileg tett látogatásokra
vonatkozó-lag tennénk; mert a körmenet összes tagjai egy erkölcsi egészet képezve, méltán a künszorulók is ugy tekintethet-nek, mint a kik ott vannak, ahol a testület zöme, t. i. a templom^íW ; ez esetben tehát, tekintve a körülmények el-térő voltát, sz. Alfonz nézetét követjük.
Soká kell-e a templomban lenni ? Ez kissé különös kér-dés. Suarez azt mondja, hogy az imának belértéke s hatása nem a rá fordított időtől, hanem azon ajtatos érzülettől függ, melylyel elmondatik ; de azért — teszi hozzá sz. Alfonz, ne
legyen túlságosan rövid: „probabilius-nak mondja, requiri aliquam orationem, nempe 5 Pater et Ave (ut ait Mazotta), vel 6 cum Credo et Gloria (ut ait Sporer), vel 7 Pater et Ave (ut vult Holzmann Ch. mor. 1. 6. tr. 4.) XIV. Benedek mondja, hogy a nagyon rövid ima a lanyhaságnak, a vilá-gias szellemnek, vagy az imauntságnak következménye és jele.
Nem szükséges, hogy az egyes látogatások közt ho3zu időköz legyen ; de szükséges, hogy az ember a templomot elhagyja, s aztán ismét belépjen ; mert a határozat : „ . . . ite-ratis ac distinctis v i c i b u s . , s z a v a i n a k c3ak igy teszünk eleget. Erre nézve létezik egy 1874. február 29-kéről kelt congregatiói határozat, mely ezt igy rendeli.1)
Ha kinek az ismételt templomlátogatás terhes s kelle-metlennek látszik; gondolja meg, hogy magában Rómában, a négy bucsutemplomnak egymástóli roppant távolságánál fogva, a jubileum ezen feltételének teljesítése még sokkal terhesebb, mint nálunk bárhol ; miután pedig mi, a ml itt-honi templomlátogatásaink által a Rómába való zarándok-lást helyettesi tjük ; épen nem baj, ha ez kissé nehezünkre esik is.
2) A szándék, melyre az elrendelt imákat végezni kell, szintén ismeretes. Nem szükséges azonban, hogy azt minden templomlátogatásnál különösen, expresse s egyenként meg-ujitsuk. Elég magában egyszer mindenkorra feltenni, hogy a kivánt szándékra imádkozni akarunk.
Régebben vitás kérdés volt, váljon elégséges-e a pusz-tán belső — ,mentalis' — ima, vagy szükséges, hogy az ,oralis1 is legyen, ajak-ima ; (természetesen nem azon érte-lemben, hogy az utóbbinál épon csak ajkaink mozogjanak;
szivünk, lelkünk, eszünk pedig mással foglalkozzék,) — ma sententia communior, hogy ajakima legyen ; mert ez az egyház szelleme s gyakorlatának legjobban megfelel. X I V -Benedek (Const. ,Convocatis') erre nézve ezt mondja : „Qui sola mente ad eosdem fines devote orare voluerit, laudandua est, aliquam tamen etiam voealem orationem adiungat".
3) A jubileumi év alatt minden más indulgentia fel szokott függesztetni, ki\éve az u. n. privilegiáltakat, minő például a Portiuncula-bucsu. A jelenlegi jubileum alatt azon-ban a bulla tüzetesen csak a zsinat alkalmából hirdetett bú-csút függeszti fel; mig a Poenitentiaria fentidézett magyarázó határozatából, mely azt mondja, hogy a jubileumi i n dulgentia csak egyszer nyerhető, de hozzá teszi : „ . . . m a -uere tamen in suo vigore indulgentias a S. Sede concessas, et expresse non suspensas aut revocatas . . m e g l e h e t ő s v a -lószínűséggel azt következtetik, hogy a fentidézett szabály a jelen jubileumra nézve nem áll; tehát ez évben még a többi teljes bucsu is megnyerhető.
Figyelemreméltó e tekintetben még a ,Salzb. K. Bl. ' (1. 1. 19. sz.) következő tudósitása is : „Több felől
hangoz-') A kérdés s határozat kétféle ; idézzük mind a k e t t ő t : An ad di-stinguendas numero Visitationen necesse sit et suffieiat, ut fideles egre-diantur, et rursus in eandein statutam Ecclesiam ingrediantur ? Resp.
Affirmative.
A második, még szabatosabb, ekként hangzik : Quateuus 4 in die visitationes praeseriptae in Ecclesia eadem peragi debeaut ; (juaeritur, num ad buiusmodi visitationes inter se distinguendas necesse sit post unamquamque Ecclesia egredi ; an vero suffieiat, in eadem Ecela ma-nendo, de uno loco in alium transire, aut etiam tantummodo assurgere, uti pro Stationibus S. Viae Crucis vulgo usu venit ? Resp. Necesse esse egredi ab Ecclesia.
3 7
tátott ajtatos óhajnál fogva a főpásztori hivatal Rómában kérdést tett az iránt ; váljon a teljes jubileumi bucsu, ha azt valamelyik ajtatoskodó bizonyos megholtért felajánlja, mégis megmarad-e talán a felajánlónak is ?, mely kérdésre ö szent-sége igenlöleg felelni kegyeskedett, mint a következő leirat mutatja :
„SS. Dominus Pius PP. IX. in audientia habita ab in-fra scripto Cardinali Praefecto s. Congregationis Indulgen-tiis sacrisque Reliq. praepos. die 25. április benigne decla-rav.t, Jubilaei indulgentiam cumulative pro se et pro defun-ctis lucrari posse. Datum ex Secretaria eiusdem S. Congr.
die 25. apr. 1875. J. Card. Ferrieri. Praef." (Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, julius 12. J e l l e m z ő t ü n e t e k a v á l a s z -t á s i i d é n y b ő l . A kor-tesek nagyrész-t pihenni mehe-tnek, élvezhetik szerzett babérjaikat, mert a választások csekély kivétellel be vannak fejezve. Nem a választások eredménye) hanem azon körülmény, hogy egy alkalom három évig is-mét szünetel, mely a nép demovalisálására felhasználtatni szekott, mely eszét és szivét kiforgatja helyéből, e körül-mény ránk nézve örvendetes lehet. Sőt ha az egész válasz-tási mozgalmat, ha az abban felmerült tüneteket általában figyelemre méltatjuk, akkor is csak örvendenünk lehet,
Pest, julius 12. J e l l e m z ő t ü n e t e k a v á l a s z -t á s i i d é n y b ő l . A kor-tesek nagyrész-t pihenni mehe-tnek, élvezhetik szerzett babérjaikat, mert a választások csekély kivétellel be vannak fejezve. Nem a választások eredménye) hanem azon körülmény, hogy egy alkalom három évig is-mét szünetel, mely a nép demovalisálására felhasználtatni szekott, mely eszét és szivét kiforgatja helyéből, e körül-mény ránk nézve örvendetes lehet. Sőt ha az egész válasz-tási mozgalmat, ha az abban felmerült tüneteket általában figyelemre méltatjuk, akkor is csak örvendenünk lehet,