RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
MDCCCLXXV.
M Á S O D I K F É L É V .
KIADO-TULAJDONOS S FELELŐS SZERKESZTŐ.
B Á R Ó H O R N I G K Á R O L Y ,
r
jlSZTERGOM-j^OMEGYEI y^LDOZÁR, j^flTTUDOR, M. K. jlGYETEMI TANÁR, j-'ÁFA Ő jbZENTSÉGÉNEK T. JÍAMARÁSA.
BUDAPEST, 1874.
NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, ORSZÁG-UT 39. SZ.
T A R T A L O M - J E G Y Z É K
a „Religio'* 1875. II. félévi folyamához.
Önálló czikkek s értekezések.
Az utrechti jansenista érsek, Heykamp János, megválaszta- tására vonatkozó apostoli irat, 385.
Decretum S. Congregationis Concilii, an ecclesiasticis liceat, bonos et utiles libros per onera missarum su3Cepta acqui- rere, 323
A bois d'haine-i élő kereszt, 3, 11, 19, 27, 35, 43, 52, 58, 67, 75, 83, 91, 99, 107, 115, 123.
Mit szól a tudomány Josue X, 12 s 13 verseihez, 25, 33, 41.
Még valamit a jubileum ügyében, 37, 44.
A nyelv és oktatás, 49, 57.
Lelkipásztorkodási tárgyalások, 65, 361, 369, 377.
A nyelv és eredete, 89.
A ,szabadelvű journalismus' és napszámosai, 92, 100,108,116.
De ortu progressuque capellae Bakácsianae, 97.
Krisztus a történelemben, 105, 113, 120, 129.
A nagyszombati érseki convictusnak pogrammja az 1875/6 iskolai évx-e, 124.
Szent-István-ünnepi egyházi szentbeszéd, 131, 139, 147.
Egyházjogi aphorismák, 153, 161, 169, 177, 185, 193, 201.
Nogáll kátéjáról, 155, 163, 203, 211, 219.
Gymnasiumaink s reáltanodáink t. cz. hittanáraihoz, dr. No- gáll Jánostól, 171.
Híradásul kátéimról, dr. Nogáll Jánostól, 172, 234.
Viszhangok a Nogáll-féle kátékról, 243.
Részletezések, 173, 187, 196, 205, 226.
A philosophia tanításának fontosságáról a hittani intézetek- ben, 225, 233.
Jézus Krisztus személyes jelleme, 241, 249,
Szent Péternek római tartózkodása és püspöksége, 252, 260, 267, 275, 324, 332, 339.
Szent-István-Társulat, 253, 317, 406.
A ker. vallás kitűnő eredményei, 257, 265.
A vallás haszna az államok és a társadalomra nézve, 273.
Lateau Luiza a bruxellesi orvosi akadémia fóruma előtt, 267.
A Szent-István-ünnepi dicsbeszédek irodalma, 283,291, 299, 308, 315, 323, 330. (1. az 1876-i év l-ő számát.)
Jézus Krisztus feltámadása, 297, 306.
A külső vallás szükségessége, 313.
Peyramale kérelme, 316.
A modern állam és az Isten tiz parancsolatja, 321, 329, 337.
Néhány óra a Grande-Chartreuse-ben, 356, 366, 374, 397.
A közalapítványi Icir. ügyigazgató, mint a szent korona egyik ügyészének Véleménye a vallásalap jogi természete kérdé- sében363, 371, 378, 386, 393, 401, 409.
Havi Szemle, 1, 9, 17, 73, 81, 137, 145, 209, 217, 280, 289, 345, 353.
E g y h á z i t u d ó s í t á s o k . 1) Magyarország.
Deáki. Templomszentelés, 167.
Görgény-Sz.Imre. Püspöki látogatás, 206, 216, 222.
Győr. Az ap. nuntius ő exjának ittléte, 126. — Jubileumi ajtatosság és még valami, 319.
Komárom. Ünnepélyes gyászmise V. Ferdinándért, 54.
Nagyvárad. Egy kanonok végrendelete, 391.
O-Ifuda. A fővárosi hatóság és a plébános közti conflic- tus, 237. — Nyilt válasz az óbudai plébános ügyében.
Oravicza. Magas vendég, 5. — Iskolai takarékpénztá- rak, 111.
Pest. Mikor provokálnak és mikor nem a katholikusok ? 4 ; Orömév és rágalom, 5 ; Reflexió a választások első nap- jaira, 12 ; A protestánsok gravamenjei a katholikusok
ellen, 13; A közoktatásügyi tanács, 20; A ,non possu- mus, 21; A képviselő választások fontossága, 28; A béke garantiája, 29 ; Jellemző tünetek a választási idényből, 37 ; Eltévedt szellemek, 45 ; Az egyházi műemlékek, 46 ; A tanítás emancipatiója a liberalismus alól, 53 ; Ibis, redi- bis, 59 ; A főváros vallás-erkölcsi tényezői, 60 ; Mit ter- veznek Debx-eczenben, 68 ; A vaticanismus Angliában és Gladstone, 69; A tanfelügyelők rendezése, 76; Ultramon- tán és liberális korteskedés, 83 ; Döllinger legújabb le- vele, 93; Az .általános elvek', 101 ; Az O'Connell ünne- pély, 109 ; Válasz a ,Prot. E. s Isk. Lap'-nak, 110; A pseudo-loyalisok erkölcsi felháborodása, 117; Az excom- municált párt Magyarországon, 125 ; Az országgyűlés megnyitásának küszöbén, 133 ; A büntető törvénykönyv és a párbaj, 141 ; A világháború és az ultramontánok, 142 ; Egy importált czíkk, 149 ; A tanulók nyugdíjazása ügyében, 150; Veni sancte Spiritus, 157; A trónbeszéd, 165; A felsőház felirata a trónbeszédre, 174; A keresz- tény civilisatio, 180; Vélemény az egyházi javak termé- szetéről, 181; A magyar egyházi vagyon, 189; Üdvös in- tés a kormány részére, 197 ; Felirat a vallás- és közokta- tásügyi minister úrhoz, 197; Móricz Pál nyilatkozata a polgári házasságról, 205; Egy látogatás a pesti kp. pap- növeldében, 213; Válaszul az .Evangéliumi Prot. Lap'- nak, 215; Valóság és szemfényvesztés, 221 ; Vilmos csá- szár — Viktor király, 229; Az ultramontanismus végvo- naglása, 236; Vigilantibus iura, 244; E g y tanfelügyelő nyilatkozata, 245 ; Liberális pajtások a húsos fazék kö- rül, 254; A puseysmus hazánkban, 261 ; A milanói feje- delmi találkozás, 269 ; A kath. papság és a babona, 269 ; Néhány szó a delegatio üléseinek befejezése után, 277 ; E bello pax, 284; A kath. ünnep Buda-Pesten, 292; A buda-pesti iskolaszék Canossában, 293 ; A vallástalanság törvényesítése, 301 ; Az erdélyi kath. vagyon és a pénz- ügyminister ur, 309 ; A felekezeti autonomia a felekezeti poharak közt, 318 ; Zsedényi Ede székfoglaló beszéde, 325; A zsidóság az irodalomban, 333; A népiskolai ható- ságokról szóló törvényjavaslat, 340 ; A reformatio tisztító szele, 348 ; Nőképző-egyleti tombola, 357 ; ,Pro nihilo', 358 ; Néhány szó Jókai és Falk urakhoz, 367 ; A puritán érzék, 374; Jegyzetek a közoktatásügyi költségvetés t á r - gyalásához, 382 ; Szász Domokos ur terve, 390; A vállal- kozó szellemek, 398 ; A szomszédok haragja, 406 ; Az utolsó ,pesti levél' 1875-ben, 414.
Székely-Keresztúr. Püspök ő exjának ap. körútja, 278, 285.
Székesfehérvár. Püspöki székfoglalás, 392. 399, 407.
Zalathna Kegyeletes ünnepélyek, 294.
Znyóváralja. A legméltóbb háladatosság, 77. — Olvasd és kövesd, 143. — A capite foetet piscis, 341.
A Duna mellől. Társulati vándorgyűlések, 262.
Erdély. Figyelemre méltó mozzanatok az egyházi kor- mányzat mezején, 325.
Rába-vidék. Egy falusi toronyőr figyelmeztetése a szent- István-társulati Encyclopaedia ügyében, 310.
2) Külföld.
Bécs. Mily hatalmas a zsidó Ausztriában, 30. — Protes- táns propaganda Poroszország érdekéken, 38. — Rauscher bibornok-érsek halála.
— Zsidó, protestáns és katholikus, 30. — Kulturharczi csalódások, 61. — Birodalmi zárdatörvény, 78. — Ok- nélküli dicsénekek, 86. — Különfélék, 150. — Kultur- harczi s egyéb újságok, 229. Fekete választások, papi segélyegylet, a kölni érsek esete, 238. Hogy tétetik le egy kath. püspök, 264. Kulturharczi lopások és egyéb botrányok, 270. — A polg. házasságnak bukása, 279.
Kulturharczi érdekességek, 286, — Három kölni kano- noknak elpártolása az érsektől, 311. Kulturharczi moz- zanatok, 333. Az ultramontanismusnak állítólagos ha- nyatlása, liberális személyválogatás, „staatsfreundlich "
kanonok és a „Pro Nihilo343. — Protestáns lamenta- tiók ; a centrum és a szabadkőművesek, 350.
Hamburg. A római-katholikus missio állapota, 319.
London. Manning bibornok diadalútja ; s kath. egyetemek kérdése, 223.
Maincz. Ketteler püspök 25 éves jubileuma, 78, 86, 94.
München. Az érseknek körlevele az országgyűlési válasz- tások ügyében, 15.
Paray-le-Móniul. Junius 16-a, 15.
Paris. Az egyetemi tanitás szabadsága, 47. — A katholi- kus egyetemeknek vetélytársai, 198.
lióma. Ő szentségének jun. 16-án tartott beszéde. A mi- nisterium haláltusája, 6. — A bolla di composizione, 31. — A nép általi lelkészválasztás, 39. — Requiem V. Ferdi- nándért, ,clericalis' választások,confiscatiók, 54. Malaria;
Oroszország; még egyszer a clericalis választások, 62. — Evés közben jön az étvágy, egy olasz O'Connel, 85. — A katholikusok részvétele a politikában, 158. — Az érsekek s püspökök kiűzése lakházaikból, 191.— September 20-a;
a öermanicumnak sorsa, 263. — A fejedelmi találkozás utóhatásai; liberális lopások s egyéb botrányok, 294. — A forradalom egyház-politikai programmja, 326. — A szentatyának brevéje az olasz kath. egylethez ; a kor- mány fosztogatásai, egyházügyi törvényjavaslatok, 334.
— Isten ujja, 348. — Az olasz katholikusoknak prog- rammja, 359.
Angolország. A kormánynak fellépése a ritualismus ellen, 246.
Belgium. Bismarck, a páholy és a petroleum, 23. — Nagy ember halála, Dechamps, 63. — A polgári házasságnak kérdése, 415.
Brazília. Az egyházi viszályok történetéhez, 295, 302.
Francziaország. O szentsége levele Dupanloup püspök- hez, 95.
Németalföld. A kath. egyházvagyon, 302.
Németország. A kath. congressusnak főbb mozanatai, 167.
Báró Ketteler beszéde, 182, 190.
Olaszország. Az olasz katholikusoknak congressusa, 230, 238, 246. ' ,
Oroszország. Allamegyházi állapotok, 63. — A katholi- kus egyház helyzete, 127, 134, 158. — A szentszékhezi viszony, 247.
Osztrák-Lengyelország. Zsidó excommunicato, 70.
Poroszország. A püspököknek magatartása az uj egy- házvagyon kezelési törvénynyel szemben, 119.
Svajcz. Az egyházüldözésuek története, 7. — Kivételes örömhir, 47. — Eredeti levél, 62. — A berni ókath. hit- tani kar, 79. — A helyzet. 102. — A Pius egylet nagy- gyűlése; különfélék, 175. — A temető csendje, 199. — Egy kis comicum, 222. Kulturharczi lopások és egyéb botrányok, Testvéri szeretet az ókatholikusok közt, 311.
— A katholikusoknak reményei, 360. — Ókatholikus káté, 375.
Missiói tudositások, 32, 40, 48, 55, 71, 80, 87, 95, 103, 112, 119, 151, 159, 247, 271, 279, 327, 335, 343, 851.
I r o d a I o m.
Fékete-Hagemann. Tapasztalati lélektan, 199, 208, 223.
Herder-féle uj Encyclopaedia, 256.
Hettinger: David Friedrich Strauss, 255.
Huszár : Egyházi Beszédek, Martin : Das kirchl. Leben, 135.
Molnár : Emlékeim, 344.
Philaletes : Die Inquisition, 271.
Rinn-Hattler : Die ewigen Wahrheiten der geistl. Übungen des heil. Ignatius von Loyola, 231, 239.
Schegg : Sechs Bücher des Lebens Jesu, II ; 327.
Severus: Futó pillantások, 280.
Stoff : Wissen und Glauben, 288,296.
Tomcsányi: Mit szól a történelem Toldy Pista jezsuitáival szemben? 152.
Viszonválasz II. FI. válaszára, 159, 168, 175.
Andrássy gróf keleti politikája, s Ausztria-Magyarország, 183.
Nogáll kátéiról 1. a vezérczikkek közt.
Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij : félévre helyben s posta-
küldéssel 5 ft.
Szerkesztői lakás, Budán viziváros,főutcza221,hova a lap szellemi részét illető minden küldemények in-
tézendők
RELIGIO.
KATH. E G Y H Á Z I S IRODALMI FOLYÓIRAT.
HARMINCZNEGYEDIK É V F O L Y A M .
Előfizethetni minden kir.
postahivatalnál: Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, országút ô9-dik szám alatt, hova a neta- láni,nyitott levélben bér- mentes reclamatiók inté-
zendők.
Pesten, julius 3.
1 .II. Félév, 1875.
Tartalom. Havi szemle. — A bois d'hainei élő kereszt. — Egyházi tudósítások: Pest. Mikor provokálnak és mikor nem a katholikusok ? Pest. Örömév és rágalom. Oravicza. Különfélék. Róma. O Szentségének jun. 16-a tartott beszéde. A minis-
teriumnak haláltusája. Svajcz. Az egyházüldözésnek történetéhez. — Vegyesek.
Havi szemle.
Ismét J u n i u s 16-át ü n n e p e l t ü k ; negyedszer, mióta I X . P i u s dicsőséges u r a l k o d á s á n a k 25. esz- tendejét befejezte, o l y történelmi kivételt képezvén
ez által, melyre Péter napjai óta nincs példa az E g y h á z évlapjaiban. E n a p o n Istentől oly sokféle- képen k i t ü n t e t e t t s z e n t a t y á n k u r a l k o d á s á n a k liar- minczadilc évébe lépett, n e k ü n k szerető fiainak, ki- m o n d h a t l a n ö r ö m ü n k r e , jeléül a n n a k , h o g y buzgó i m á i n k m e g h a l l g a t t a t t a k ; — az e g y h á z s K r i s z t u s ellenségeinek pedig n a g y keserűségére ; mert vét-
kes türelmetlenségüket valóban nehéz p r ó b á r a teszi.
„Longitudine dierum replebo eum, et ostendam illi salutare meumu — m i n t h a a zsoltárosnak e szavai I X . Piusról m o n d a t t a k volna. S m e n n y i v e l i n k á b b h a l a d a k o r b a n , a n n y i v a l m a g a s a b b f o k r a emelke- dik c s u d á l k o z á s u n k , de e g y ú t t a l h á l á n k is a Min- dénható i r á n t , h o g y ezen férfiúval i g y tesz, most, mi- dőn a v i l á g n a k t a l á n i n k á b b m i n t v a l a h a szüksége v a n ihletett tanitóra, az e g y h á z n a k t a l á n i n k á b b m i n t v a l a h a megtörhetlen vezérre ; most, midőn az e g y h á z ismét azzá lett, mi a l a p i t t a t á s á n a k dicső nap- j a i b a n volt : a n a g y , üldözött vértanú, a dicső Signum contradictions, m e l y n e k f é n y e s h a t a l m a ellen h i á b a n t u s a k o d n a k a sötétség szolgái, mely sokak s z á m á r a lelki f e l g y ó g y u l á s t s örök üdvösséget; de s o k a a k
s z á m á r a büntetést is jelent és örök veszedelmet.
N e k ü n k t e h á t az öröm, a pokol fiainak pedig a h a r a g n a p j a j u n i u s 16-a. S ez u t ó b b i a k n a k h a - r a g j a évről évre növekszik, oly mérvben, a minő- ben k é n y t e l e n e k látni, h o g y a k a t h o l i k u s o k n a k ra- g a s z k o d á s a Péter utódjához e g y r e fokozódik s ben- sőbbé válik s h o g y ö n b i z a l m u n k a n n y i v a l i n k á b b erősödik, m e n n y i y e l i n k á b b biztosit minden u j esztendő, melybe IX." Pius, mint pápa lép arról,
h o g y I s t e n az e g y h á z végleges d i a d a l á t még az ő n a p j a i b a n k i v i v n i fogja. L á z a s türelmetlenséggel olvassák életének óráit, a legegyszerűbb, g y a k r a n még koholt h i r is v a l a m e l y csekély roszullétről m o z g á s b a hozza a t á v i r ó t s s a j t ó t ; mert ellensége- ink azt hiszik, h o g y minden meg volna n y e r v e szá- m u k r a , mihelyt e sziklajellemü s g y é m á n t h o m - loku férfi, k i n e k ,Non possumus' szava m á r a n n y i t e r v ü k e t meghiúsította, ez életből kiköltözne. P e - dig kettős tévedésben v a n n a k . Nem hiszszük u g y a n s nem reméljük, h o g y I s t e n e h ü s z o l g á j á t kiszó- litaná e világból, mielőtt a béke igéretföldét meg- m u t a t t a volna neki ; — de ha mégis : u g y arról va- g y u n k meggyőződve, h o g y Péter élni f o g 260-dik u t ó d j á b a n is, az e g y h á z n a k b á t o r vezére s csal- h a t a t l a n feje, ellenségeinknek rémülete, gonosz ter- veik kivitelében ledönthetlen a k a d á l y u k !
A s z e n t a t y a m e g v á l a s z t a t á s á n a k ezidei évfor- dulóját o l y módon ülte meg, mely hozzá, az e g y - ház fejéhez, K r i s z t u s h e l y t a r t ó j á h o z , az I s t e n szive szerinti férfiúhoz legméltóbb. A r r a h i v á fel fiait, h o g y e n a p o n vele e g y ü t t a Megváltó szent szivé- n e k a j á n l j á k fel m a g o k a t ; f e l h i v á s á n a k minden igazi k a t k o l i k u s készségesen engedett, s az ima- h a n g o k milliói közt, melyek e n a p o n az E g e t os- t r o m i á k , mindenesetre legerősebben ez h a n g z o t t a L e g m a g a s a b b t r ó n u s a előtt :
„Legszentebb sziv, áldd meg szolgádat, IX. Piust!"
Ezzel e g y másik fontos m o z z a n a t h o z é r t ü n k , mely az imént lefolyt h ó n a p o t nevezetessé tette ; a szent szivrőli a j t a t o s s á g második centenáriuma, s az ez a l k a l o m m a l végbement, általanos ö n f e l a j á n - láshoz, melyről a k a t h . világ m i n d e n részeiből a leg- szebb, legszivemelőbb tudósítások érkeznek.
Nincs s z á n d é k u n k , ezen a j t a t o s s á g n a k törté- netéről e h e l y e n többet m o n d a n i ; de nincs is szük-
1
ségíink r á ; mert szakavatott tollból legelőször hoz- t u n k kimerítő' czikksorozatot e fontos s érdekes t á r g y r ó l ; csak magáról a felajánlási cselekedetről a k a r u n k n é h á n y szót koczkáztatni, mely a n n a k természetét kellő világosságba helyzendi.
Igen csalódnék, a ki e cselekedetben mi egye- bet sem l á t n a túlzásnál, álajtatoskodásnál, mely- nek nincs alapja h i t t a n i t m á n y u n k b a n . Pedig van- nak, a kik azt hozzák fel ellene, s itt ott még kü- lönben is vallásos körökben bizonyos hideg bizal- matlanságot l á t u n k ezen ajtatosság i r á n y á b a n uralkodni. Azonban már csak azon egy tény, hogy a szentszivnek tisztelete s az ezzel összefüggő ajtatos ténykedések az egyház legfőbb s csalhatatlan ta- nitó hivatala részéről századok óta helyeseitettek, legújabban pedig tényleges, határozott támogatás- ban részesültek, k i z á r j a az igazolt kételynek még á r n y é k á t is, s minden, i r á n y á b a n netán elszigetel- ten létező ellenszenvet legjobb esetben is elfogult- ságnak bélyegzi. De v a n n a k a tekintélyre való eme hivatkozáson kivül még más okok is, mond- h a t j u k : fontos érvek, melyek ezen ajtatosságot szi- v ü n k és eszünk előtt végérvényesen igazolják.
A ki az egyházi történelemben csak némileg is jártas, az tudja, hogy minden korszaknak meg- van a maga különleges hibája, tévelye, szellemi be- tegsége ; de tudja azt is, hogy az isteni Gondvise- lés mindannyiszor kellő időben gondoskodott arról, hogy a szükséges ellenszer épen jókor alkalma- zásba hozassék ; legyen az aztán egy hitczikkelyül megállapított igazság, mint például a szeplőtelen fogantatás, a primátus vagy a p á p á n a k tévmentes- sége; — v a g y valamely u j , a hitet, a felebaráti
szeretetet, a jámborságot megujitó, felfrissítő, öreg- bítő — természetesen egyházilag legalább hallga- tagon helybenhagyott ajtatosság Ez utóbbiak közé tartozik a Jézus s Mária szent sziveihezi ajtatos- ság, melyeket a n n y i b a n mégis ujaknak mondhatunk, amennyiben ezen alakban a régebbi századokban ismeretlenek v a g y legalább szokatlanok voltak. Ez azonban nem képezhet nehézséget s még kevésbbé szolgáltathat okot alapos kifogásra. Hiszen a leg- méltóságosabb oltáriszentségnek azon tisztelete,mely az urnapi körmenetekben v a g y a szentség-kitéte- lekben nyilvánul, is u j a b b keletű, amennyiben, te- kintve az e g y h á z n a k immár kétezredéves fenállá- sát, hatszázados szokás mégis a r á n y l a g ujabb. Ha- sonlót lehetne a bucsuk v a g y jubileumok jelenlegi alakjáról is mondani. Avagy megtiltanék az egy- h á z n a k az időkkel haladni, a reá bizott kegyelem-
kincsekkel bölcsesége szerint sáfárkodni s neveze- tesen u j ellenségekkel szemben u j fegyvereket ven- ni fel?
Jézus legszentebb szivének tisztelete, helyesen gyakorolva, hathatós előmozdítója a hitegységnek ; s pedig hasonló módon, mint a legm. oltáriszentség- nek tisztelete, melylyel amugyis rokon. Merte tisz- telet utóvégre is semmi egyéb, mint Krisztus leg- szentebb emberiségének imadása s tisztelete, vagyis, jobban mondva : ennek egyik a l a k j a s neme. Mert Jézus Krisztusnak emberi természete, melyet imád- n u n k kötelesség; minthogy az örök Igéveli Unió h y - postaticánál fogva ez isteni személyé — ezen termé- szet összefoglaltatik s mintegy jelképeztetik a test- nek s a testben élő léleknek legnemesebb organu- ma, a sziv által. Krisztus istenemberi testének min- den egyes tagja c s a k ú g y imadandó, mint emberi lelke összes tulajdonaival, s pedig szintén az Isten fiávali felbonthatlan egyesülésnél fogva. J é z u s n a k holtteste a sirban imádandó — mennyivel inkább tehát élő szive
Midőn tehát Krisztusnak szent testét, öt seb- helyét, midőn vérét v a g y szivét imádom, megval- lom abbeli hitemet, h o g y az Istenfia emberré lett, hogy minket megváltson ; nyiltan s ünnepélyesen vallom hitemet Megváltómnak, a nazarethi Jézus- n a k istenségébe — s ki k i t a g a d n i m e r n é , h o g y
ezen hitnek újbóli felélesztése s hathatós terjesztése, ha valaha, u g y manapfelette szükséges? ma, midőn k o r u n k főtévelye, jellemző szellemi betegsége abba n áll, hogy Krisztus istenségének tagadásában a böl- cseség s felvilágosodottság culminatióját l á t j a ; mi- dőn az Antichristus n y i l t a n hirdetve tanait, nem csak az Incarnatio tényét, de azt is tagadja, h o g y Jézus valaha létezett; v a g y ha ez utóbbit eléggé kegyes megengedni, korántsem Istent, hanem leg- felebb „a nazarethi bölcset" látja benne.
H a már most valaki azt kérdezné, hogy miért kellett ezen hitmeggyőződésnek megvallására emez uj alakot, t. i. Jézus sz. szive imádásáét választani, akkor azt felelhetnó'k neki, hogy a halandók kedé- lye ezekben is szeretvén a változást s változatossá- got, az isteni bölcseség véghetetlen leereszkedésében ezt számba veszi ; mert, hogy maga a Megváltó, minő részt vőn ezen ajtatosságnak megalapításá- ban, azt olvasóink régebbi czikksorozatunkból eléggé tudják.
E k k é n t , a kérdés dogmatikai oldalát tekintve, magától érthető, hogy a Megváltónak nem jelképi- leg vett, hanem igazi, testi szive képezi az imádás-
3
nak tárgyát; eltekintve az Unió hypostaticától már csak azért is, mert, ha már a közönséges halandónak szive, mint testi életének központja, mint az érzelmeknek székhelye s közvetítője, legnemesebb részének tekintetik, mily tisztelet- s szeretetreméltó lehet e szer Abban, kinek szent teste körül az isteni bölcseség s szeretetnek egész telje érvényesíttetett, hogy a legnemesebb keletkezzék, mit ég s föld ismernek, magasztalnak, imádnak ? . . (Folyt, kör.)
A bois d'hainei élő kereszt.
Bevezetés.
A katholikus egyház egén sötét és nehéz felhők tor- nyosulnak; az üldözés vihara őrjöngve tombol némely h e - lyen, a dörgés moraja csaknem az egész világon hallható és a czikázó villám meg-megvilágitja ama börtönöknek abla- kait, hol egy bibornok, mintegy 10 érsek és püspök, és más- fél ezer kath. pap elzárva ül azért, mert az uj pogányság- nak szörny-bálványa, az úgynevezett „állam mindenható- ság" előtt térdet fejet hajtani nem a k a r ; de akarnia Isten parancsa folytán nem is szabad. Ugyanaz, a mi az apostolok korában történt, ismételtetett már többször, ismételtetik nap- jainkban is. „A papi fejedelem ugyanis és mindnyájan a vele tanitók (úgymint a szadduceusok felekezete) eltelének bo- szonkodással afölött, hogy az apostolok Krisztus Jézus taní- tását hirdetni és e szent tanitás igazságát csudákkal is meg- erősíteni merészelték. Megfogák tehát az apostolokat és a közönséges tömlöczbe vetek őket. Miután azonban az Ur angyala, megnyitván a tömlöcz ajtait, őket onnan csudála- tosan kivezette, a zsidók újra erőszak nélkül elhozatták és a gyülekezet elé állíttatván, kérdezi őket a papi fejedelem mondván : Parancsolva megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsátok e névben (Jézus sz. nevében.) És ismét betöltöt- tétek Jeruzsálemet tanitástokkal és ránk akarjátok hárítani ez embernek vérét. Felelvén pedig Péter és az apostolok mondák : as Istennek inkább kell engedelmeskedni, mint az embereknek.... Megveretvén azután őket, meghagyák ne- kik, hogy teljességgel ne szóljanak Jézus nevében és elbo- csáták őket. És ezek örvendezve mennének el a gyülekezet elől, mivelhogy méltókká lettek Jézus neveért gyalázatot szenvedni.1)
Most is találkoznak oly kormányok, például Németor- szág-, Svajcz-, az amerikai Brazília- és Veneczuelában, me- lyek önmagok szeretnék meghatározni, mit tanítsanak és mit ne a katholikus püspökök és papok ; melyek, midőn alattvalóik földi élete és anyagi javai fölött szörnyű zsar- nokságot gyakorolnak, ezen kényuri hatalmukat még lel- keik fölé is kiterjeszteni óhajtanák. E kormányok az ország- gyűlés által olyértelmü, úgynevezett törvényeket g y á r t a t - nak, melyeknek kath. püspök, kath. áldozár, lelkismeretének megsértése nélkül nem engedelmeskedhetik ; választania kell isteni és emberi törvények között ; választania kell, hogy vagy Júdás legyen, elárulván a kormány kedveért Krisztus Urunkat és az ő anyaszentegyházát, — vagy pedig az Isten iránti hűsége miatt pénzbírságot fizessen és ha már nem képes fizetni, a gonosztevők számára épült közönséges börtönbe vettessék, sőt szülőföldjéről, hazájából is száműzes- sék. És a kath. papság, legyen a jó Istennek forró ezernyi hála! l é m tanusit kedvet a judási szerepre; Németország-
nak mintegy 30,000 kath. áldozára közül alig találkozik 30 ki nagyobb vonzódást mutat a gyalázatos 30 ezüst pénzhez, mint Krisztus és az ő egyházához. Ezen örülnünk kell ne- künk katholikusoknak ; de örülniök kell a jobblelkü prot.
atyafiaknak is, hogy a kath. püspökök és áldozárok hitvalló soraiban annyi nemes sziv, annyi apostoli lelkületű férfiú találkozik, kiknek térde (az újkori) Baal előtt meg nem h a - jol;2) örülniök kell, hogy vannak a mai jellemtelen világ- ban is igen számosan, kik meggyőződésüket piszkos áruba nem bocsátják, kik készebbek inkább mindent elveszteni, mindentől — szabadságuktól, sőt, ha kell életöktől is — megválni, mint a kereszténység isteni szerzőjét jellemtele- nül, gyáván megtagadni.
Örülünk ugyan e nemes férfiak törhetlen jellemén, ör- vendünk azon meghatóan szép jeleneteken, melyek az egy- ház ellen dühöngő eme viharban szemeink előtt elvonulnak;
de nyomasztólag, sőt csüggesztöleg is hat ránk e tomboló vihar, —• mondjátok nekem a szomorúság el nem titkolható kifejezésével, kedves véreim. Miért engedi Isten ránk jőni e vihart ; miért engedi az ő müvét, az ő egyházát, ily sok és hoszu megpróbáltatáson általmenni ? kérditek mintegy ön- kénytelenül és a szenvedett, vagy kilátásba helyzett z a k l a - tások fölötti hangos megdöbbenéssel.... A mit az Ur Jézus mondott a háborgó tenger láttára nagyon megijedt aposto- lainak, ugyanazt mondom én is az ő szent nevében Nektek, kedveseim! „Mit féltek kicsinyhitűek?" 3) Nem tudjátok-e, hogy a kereszten szenvedett és meghalt Üdvözitő az üdvö- zitő keresztet hagyta egyházának örökségéül ? „Emlékezze- tek meg — igy szól Krisztus Urunk — beszédemről, melyet én mondottam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak".4) „Eljön az óra, hogy mindaz, ki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Isten- nek".5) Rátok vetik majd kezeiket és üldöznek, átadván a zsinagógáknak és őrizet alá, a királyokhoz és helytartókhoz hurczolván titeket az én Nevemért".6) De ez előre megjö- vendölt üldözések folyamában vigasztal is bennünket a mi édes isteni Megváltónk és rendületlen gyermeki bizalomra buzdit azon szavaival: „E világon szorongatástok leszen ; de bízzatok, én meggyőztem a világot".7) O, ki a szeleknek és tengernek parancsolt és nagy csendesség lőn, ugy hogy az emberek csudálkozva kérdik: kicsoda ez, hogy a szelek és tenger engedelmeskednek neki ? most is, midőn elérkezett- nek fogja találni az időt, a bösz viharnak parancsolni fog, újra csend leszen s az emberek álmélkodva fogják elismerni, hogy valóban az Isten Fia ő ! Sőt Krisztus Urunk a szen- vedés, az üldözés boldogságáról is beszél : „Boldogok, a kik üldözést szenvednek az igazságért ; mert övék mennyeknek országa. Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöz- nek titeket és hazudván, minden roszat mondanak ellenetek Én érettem. Örüljetek és vigadjatok, mert a ti jutalmatok bőséges mennyekben ; mert igy üldözték a prófétákat is, kik előttetek voltak".8) A szenvedésnek azóta, hogy azt a k e - reszten elvérzett Igaz megdicsőítette, nemesítő, sőt boldogító ereje van. Az a szenvedés az erkölcsi világban, a mi a dör- gés, a vihar a kültermészetben ; ez tisztítja a leget, termé- kenyítő esőt hoz a száraz vidékeknek, megakasztja a káros esőséseket, — a szenvedés, az üldözés vihara is lesöpri az egyházhoz tapadt salakot, ugy hogy a zivatar elmultával
sőt még a villámok közepette is az Ur Jézus anyaszentegy- háza annál szebb, annál magasztosabb fényben ragyogva tűnik fel a csudálkozó emberiség e l ő t t . . . Ha Ti, kedvesim ! az Ur Jézust igazán szeretitek, ugy szeretni fogjátok az ö rr ft f keresztjét is ; 0 az Igaz, O az Ártatlan, szenvedett és meg- halt érettünk, és mi bűnösök, mi vétkes pártütők semmit sem akarnánk szenvedni az Ur Jézus iránti szeretetből saját vét- keinkért ? . . . . Örültek az apostolok, mivelhogy méltókká lettek Jézus Neveért gyalázatot szenvedni ; örüljünk mi is, nem csak azért, hahogy igazságunk tiszta tudatában nyilik alkalmunk szenvedhetni Jézus sz. nevéért, hanem azért is.
mert „a mi jutalmunk bőséges mennyekben".
Örüljünk, hogy Krisztus Urunk igaz egyházának va- gyunk gyermekei, azon egyháznak, melynek földi öröksége, melynek ismertető jele ép a szenvedés, a kereszt, az üldöz- tetés, sirontuli öröksége pedig a szép mennyország örök bol- dogsága. „Ha e világból volnátok, a világ azt mi övé, sze- retné ! de világból nem vagytok, hanem Én választottalak titeket e világból, azért gyűlöl titeket e világ",9) mondja a boldog túlvilág édes reményével minket vigasztaló Krisztus Urunk. Örüljünk, édes véreim ! a feldühödt vihar tombolása között is, emeljük a szenvedés láttára titkos könybe borult szemeinket szent bizodalommal az aludni látszó, de csakis látszó édes Jézus felé, ki ha nincsen is köztünk láthatólag, ugy miként volt a haboktól hányatott és a megrémült apos- tolokat elmerüléssel fenyegető hajócskában ; de igenis köz- tünk van láthatatlanul, köztünk van igazán, azon isteni Ígé- rete alapján : „Én veletek vagyok mindennap világ végeze- téig" ; 10) sőt köztünk van, velünk van, legyen Neki ezer hála érte ! egy oly szemmel látható, érzékeink alá eső jel- ben, melyben az én meggyőződésem szerint mindnyájan — katholikusok, protestánsok, sőt zsidók is fölismerhetjük Öt, ha csak e jelnek túlvilági fénye előtt szánandó közönynyel, vagy esztelen megátalkodottsággal szemeinket be nem zár- juk. E jel egy élö kereszt, melyet a gyermekeit még tévedé- seik daczára is határtalanul szerető jó Isten a hit és hitet- lenség egymást szelő útjainak központjában állított fel ; e jel hivatva van az Ur Jézusnak oly édes, de sok-sok szív-
ben már elmosódott emlékét fölujitani ; e jel szerintem azért van felülről adva, hogy a kath. egyház hivei annak láttára vigasztalódjanak, az igazságot kereső prot. atyafiak pedig komolyan gondolkozzanak, eszméljenek. E jel, ez élő ke- reszt : Lateau Luisa. (íviyt. köv.)
•) Apóst. csel. 5 fejezet. - 2) Kor. I I I . k., 19, 18. — ») Máté, 8, 26. — l) Ján., 15, 20. — 5) Ján., 16, 2. — 6) Luk.. 21, 12. - ') Ján., 16, 33. — 8) Máté, 5, 1 0 - 1 2 . — ") Ján., 15, 19. - ») Máté, 28, 20.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, junius 29. M i k o r p r o v o k á l n a k é s m i - k o r n e m a k a t h o l i k u s o k ? A ,Prot. E. s I. L.'-ban dr. Ballagi Aladár ismerteti „Veresmarti Mihály életét és munkáit" Ipolyi Arnold püspöktől, ez ismertetésből jutot- tunk annak tudomására, hogy nevezett müvet a ,Századok1 czimü folyóiratot is figyelmére méltatta, oly különbséggel azonban, hogy mig a ,P. E. s I. L.' a müvet nagyban ma- gasztalja, a ,Századok' szerint kérdés lehet, váljon czélsze- rü-e, ildomos-e, a rég lecsillapult vallási szenvedélyeket, ilyes munkák felmelegítésével, mintegy újra feléleszteni
akarni ? Es ha protestáns részről hasonló hévvel és éllel irt polemicus iratoknak újra kiadásával találnának vá- laszolni a Sz.-István-Társulat provocatiójára, valóban gyö- nyörű hitvita, irodalmi és egyéb kölcsönös sárral dobálozás keletkeznék".
B. A. ur becsületére legyen mondva, a ,.Századok' ve- zetőit apró pénzzel azonnal kifizette, amennyiben tőlük a történelmi érzéket megtagadja, és hogy többet ne mondjunk, valóban nagy vakmerőség, hogy épen a ,Századok' merészel beszélni a katholikusok provocatiójáról, holott az egész köz- löny iránya csak nem pusgtán protestáns érdekeknek szol- gál, úgyannyira, hogy csak fehér hollóként tűnik ki itt-ott valami benne, ami a katholikusokra nézve kedvező, g y a k - ran ez is csak ugy, hogy a szerkesztői jegyzetek miatt, bi- zony-bizony az egész szöveget is jobb lenne kihagyni, pedig valószínűleg az egész vállalat megbuknék, ha azt katholi- kusok, mind szellemileg, mind anyagilag, nem támogatnák.
De térjünk vissza a kath. provocatióhoz, mely ma álta- lános érdekeltséggel bir ; ez képezi ma themáját nem csak a ,Századok'-nak, hanem az összes liberális sajtónak, még pe- dig oly sikerrel, hogy sorainkban is viszhangzik: nem kell provocálni, nem kell provocálni ! Igen is, mi is csatlakozunk e felkiáltáshoz, hogy nem kell provocálni, sőt ha van valaki, aki elitéli a provocálást, az épen mi vagyunk, — mi vagyunk, épen a katholicismus szelleménél fogva, mely a béke és sze- retet vallása. És mégis kénytelenek vagyunk kimondani, hogy ha épen történt valami részünkről, akár a sajtó utján, akár pedig társadalmi uton a katholicismus mellett, visszalép- nünk nem szabad, sem az ellenséges sajtó magatartása, sem a netalán sorainkban félelemből származó ,óvatos' ingadozás miatt. Miért? egyszerűen azért, mert az, ami a katholiku- sok közt történik, vagy legalább a minek jelenlegi körülmé- nyek közt okvetlenül történi kellene, az — nem provocatio, hanem, különösen az e.lenfél által, provocatiónak csak azért mondatik, hogy visszarettentse a félénkeket még ez alig feltűnő mozgalomtól is, hogy igy ő maga annál szabadabban dúlhasson az egyház terén.
Mit is nevez az ellenfél provocatiónak kath. részről?
Vegyük csak figyelembe, hogy mi történik körünkben. Van ez országban a központból egy szellemben, a szabadkőmű- vesség érdekében szervezett sajtó, vannak nemzeti intéze- teink, vannak számos férfi és különösen nőegyleteink, van különösen három éven keresztül ülésező országgyűlésünk, vannak aspiransok a képviselőségre, vannak Fröbel-gyer- mek-kertek, vannak szabadkőműves páholyok és ki tudná mind előszámlálni a mik mindenek vannak, melyekről azon- ban nyilt titok, hogy mind egy húron pendülnek, mert a katholicismusnak esküdt ellenségei, mint ilyenek ellene a har- czottitokban és nyiltan űzik; a páholy kiadja rendeletét a sajtónak, a eajtó széthordja a magas parancsot az országba, a hitetlenség a katholicismus támadásainak megnyitja az utat az országgyűlésben, a családokban, az iskolában, ugy hogy a katholicismus az ellenséges ütegek egész hálózatától van körülvéve és szünetnélkül ostromoltatik mind azokban, mik előtte szentek és sérthetlenek.
Ez történik és még több más körültünk, hiszen egyes nagyratörő képviselők egész hadjáratot tartanak ellenünk kerületeikben, de ez mind nem provocatio! S ha most a k a -
5
tholikusok ezt az állapotot tűrhetetlennek tartják es ellene felszólalnak, ez provocatio; ha sorakozásra szólítják a tö- mör ellenség ellen hitfeleiket, ez provocatio, ha tudományos (?) nemzeti intézeteink százados rágalmait hazugságnak mondják, ez provocatio ; ha a nemzeti irodalom terén áldoza- tokkal a nemzetnek megbesülhetetlen szolgálatot tesznek,mert az enyészetnek indult müveket a nemzet közkincsévé teszik, ez provocatio, mivel történetesen a protestantismusnál a f á - tyolt fellebenti ; ha tiltakozunk a nemzet elkereszténytele- nitése ellen, ez provocatio ; ha valamely képviselőjelölttől megkérdezik, hogy szándékozik-e a katholikusok megkö- veztetésére indítványt tenni, vagy sem; ez provocatio;
ha figyelmeztetik a hiveket, hogy oly képviselőket ne vá- laszszanak, kiknek polgári házasság és placetum kell, ez provocatio, stb. stb.
Lehet-e, szabad-e nekünk is megengednünk, hogy ezek és ezekhez hasonló tények csakugyan provocatiók? ha ez
provocatio, ugy mi a védelem ? ha ez provocatio, ugy mi más lehet a nem-provocatio, mint ha a katholikusok kötött kézzel szolgáltatják át magokat ellenfeleik kezébe ? mintha moczczanni sem merészelnek még akkor sem, ha őket nyúz- zák és sütögetik? Igenis, nem provocálni ma a katholikusok- nak annyit tesz, mint mélyen elhallgatni a legyalázatosabb rágalmakat, némán eltűrni kifosztogatásukat, hallgatagon nézni, mikép terjeszti a sajtó a hitetlenséget, mikép avat- kozik az állam ez egyház szentélyébe. De még kérdés, vál- jon megfognának-e szűnni még ez esetben is bennünket vá- dolni provocatióról és mi azt hiszszük, nem — mert a szabad- kőműves szemeket még létezésünk is sérti és addig mindig provocatióról fognak bennünket vádolni,mig létezni fogunk; a mi létezésünk szálka szemökben, megsemmisítésünk végczél- jok és ezekre hallgassunk, mikor bennünket vádolnak ? ezek
állítására higyjük el, hogy az csakugyan provocatio, amit ők annak hirdetnek? higyjünk nekik, hogy összezuzatásun- kat még kényelmesebbé tegyük? Mig az ellenfél ugy támad, ahogy eddig támadott, lelkismeretünkben mindig nyugodtak lehetünk, hogy mi, miután létezésünkről le nem mondhatunk, provocálók nem vagyunk és ha a harcz hevesebben kitörne, ha ebből a hazára kár támadna, a történelem a bün bélyegét azok homlokára sütné, kik mai nap a mi ellenfeleink. Ne féljünk tehát, védelmezzük magunkat továbbra is és pedig erélyesebben is, ez nem provocatio, hanem oly becsületbeli kötelesség, melynek teljesítése által egykor a haza háláját
fogjuk kiérdemelni. 5 Pest, junius 29. Ö r ö m é v é s r á g a l o m . A Protes-
tantismus, ha már nem képes a katholicismust a föld sziné- ről letörölni, ott, a hol csak lehet, legalább is üt rajta egyet, hogy igy nemes boszujának természetéhez illő kife- jezést adjon. Ez idő szerint e nemes szerepre a ,Prot. E. s I.
L.'-ban Farkas József ur főmunkatárs vállalkozott, kinek vi- gasztalására legyen mondva: őseinek nyomdokain valóban hü következetességgel j á r — a katholicismus rágalmazásá- ban ; vagy azt tetszik hinni, hogy igy teszik magokat mél- tókká a protestáns névre? hogy, amint rágalommal terjesz- tették kezdetben, rágalommal tartsák fenn a szegény nép közt mai nap is a protestantismust ?
Mily kellemes és könnyen kezelhető thema ehhez a jubileumi bucsu ! háromszázados irodalmi rágalommal ren-
delkezhetik e téren minden igazhivő protestáns ; mert a sza- badvizsgálódás úgyis csak arra való, hogy vagy elvesse a protestáns ember még azt a kevés ker. hitczikket is, melye- ket őseik még megtartottak, vagy hogy ezek fennmaradt rágalmaiban vizsgálódjék ; de távolról sem arra, hogy kath.
könyveket is olvasson, melyekből a kath. tanitmány értel- mét sajátjává tegye. Az meg épen nem várható, hogy pro- testáns theologiai tanár, minő Farkas József ur a katholi- cismus igazságait tanulmányozza, és azokat ugy, mint mi, adja elő, mivé lenne ez esetben a protestáns theologia ? Mivé lenne akkor a ,P.E. s I.L.' is, melyben az ,öröm év'-ről ugyan- annyi roszakarattal, mint látszólagos tudatlansággal ir ?
Ami meggyőződésünk szerint azonban sem a protes- táns theologia, sem a ,Lap' sorsa nem hatalmazhatja fel F.
J . urat arra, hogy elferdítse az igazságot, hogy rágalmakat közöljön felőlünk, melyek százszorosan meg vannak czá- folva. Egy theologiai tanárnak kötelessége, hogy, ugy mond- juk : ellenfele, itt tehát a katholicismus tanait ismerje és pe- dig nem protestáns férczelményekből, hanem kath. tankön- vekből, és ha tudja, akarja, czáfolja meg; de ne hirdessen oly állításokat, mint katholikus tanitmányt, melyekben egy szemernyi igazság nincsen, ha pedig ezt teszi valaki, ugy nem méltó a diszes helyre, melyet mint tanár elfoglal. De hol olvasta kath. könyvben, vagy hol hallotta ezt kath. em- bertől, aki helyesen ismeri a kath. tanitmányt, hogy a k a - tholikusoknak a bünbocsánatra elegendő, ha valaki papja lábaihoz, vagy füleihez leteszi mindazt, a mi lelkét terheli, ha lemorzsolja ezt az egy kétszáz imát, avagy kiállja azt a néhány napi vagy heti böjtöt, mely a pap által kiszabatik, hogy azután nyugodtan hajthatja be vánkosaira fejét, még ha vérrel volna is beszenyezve ? hol hallotta azt, hogy a bu- csu által a bün megbocsáttatik ? Honnan tudja azt bebizo- nyítani, hogy a kath. egyháznak a bűnök megbocsátására és a papok által osztogatott absolutióra vonatkozó tana az erkölcsiségre veszélyes ? Avagy nem tudná F. J . ur, hogy igazságazerető protestánsok, hogy maga Leibnitz épen ellen- kező nézetben voltak?
Mikép jellemezzük egy theologiai tanárnak hasonló eljárását? valóban, ha van szánakozni való valaki felett, ez nem mint F. J. ur teszi, a kath. nép, melyet papjai azon t a - nitmányon oktatnak, mely a kereszténység megalapittatásá- tól mai napig a kath. egyházban folyton hirdettetik, hanem szánandók azok a protestáns theol. hallgatók, szánandó a protestáns nép, mely ily vezetővel bir mint F. J . ur, ki hogy az igazságot hallgatói és olvasói előtt elfedje, kész a rágalom fegyveréhez nyúlni, meg nem gondolva, hogy mások képesek ugyanannyi igazi s vastag szenyfoltot felmutatni a protestan- tismuson, mint a hány rágalmat képes ő koholni a katholicis- mus ellen. Ha igazságosan nem akarja ügyünket olvasói előtt feltárni, ugy a becsület követeli, hogy hallgasson felőlünk, seperjen inkább addig saját háza előtt, van ott elég.
Oravicza, junius végén. A közelmúlt hét végén v á - rosunknak két magas vendége volt. Ugyanis junius 22-én egyházmegyénk nagy Főpásztora, Bonnaz Sándor ő Excel- lentiája rándult ide a közelfekvő Steierlakról, hol az üde s idegedző hegyi levegőt élvezve már május vége óta tartóz- kodik s ugyancsak a nyár nagyobb részét ott tölteni szán- dékozik, s az általa Temesvárról idehivatott s dr. Spéth
Károly oraviczai főesperes ur szives meghívása folytán már előtte való nap ideérkezett ft. Németh József izauropolisi püspök s püspöki helynök ő méltóságával egyházmegyei ügyek fölött több óra hosszán át értekezett. Előbb azonban ő Excellentiája, mihelyt reggel megérkezett, azonnal az itteni t. iskolanővéreknek általa 10 évvel ezelőtt alapitott zárdájába ment s atyai látogatásával szerencséltette iskolá- jukat. Nagy gyönyörrel hallgatta a derült s jókedvű gyer- mekek elfogulatlan feleleteit, szabatos énekét és kedves sza- valmányait, a magyar nyelv elsajátításában tett sikeres elő- menetelök vivván ki leginkább ő Excellentiájának magas tetszését. D. u. mindkét mlgos püspök ur távozott. Bár a kegyes ég visszaadja vagy legalább a lehetőleg enyhítse nagyszivü Főpásztorunk drága egészségét, hogy még szá- mos evekig boldogítva kormányozhassa egyházmegyéjét s kifogyhatlan nagylelkű adakozása folytán az ifjúság, ha- zánk e reményének nevelése, főpásztori bölcs kormánya alatt hazánk s egyházunk javára mindjobban s jobban fel- virágozzék.
Junius 23-án Ivácsliovícs György krassómegyei főispán ő méltósága jött bányavárosunkba, itt mint hivatalnok mű- ködő testvérét látogatva meg. Mint ismert iskolabarát más- nap ő méltósága magas látogatásával szerencséltette a fiis- kolákat, következő nap pedig a ft. Főesperes ur meghivása folytán a t. iskolanénék zárdájába is ment, s a vezetésök alatt álló nép- s felsőbb leánytanoda minden egyes osztá- lyát megtekintette, mindenütt, a legfelsőbb osztálytól kezdve a legalsóig, a magyar olvasás, nyelvtan, földleírásból st. rö- vid vizsga tartatván meg ő méltósága jelenlétében. Meny- nyire vívták ki ő méltósága magas megelégedését a gyerme- kek bátor feleleteikkel, álljauak itt nem annyira tanú- mint inkább tanulságul többször ismételve mondott s körülbelül a következő értelmű szavai : „Nagy köszönettel tartozik az ország az ily institutumokért a megyés püspök ő Excellen- tiájának, ki azokat annyi nagy áldozatokkal létre hozta, — nagy köszönettel a t. iskolanénék önfeláldozó működéséért, melylyel magasztos hivatásukat teljesitik. Az ily institutu- mok valóban nagy áldásai hazánknak, s bár mindnagyobb s nagyobb számmal terjednének azok el. — Már sok tano- dában megfordultam, de a magyar nyelv elsajátítása körül mind a tanitók s illetőleg tanítónők, mind a tanítványok ré- széről ennyi igyekezetet és szorgalmat még sehol sem t a - pasztaltam. Mindenesetre kedves kötelességemnek fogom tartani, az e helyen tett örvendetes tapasztalataimat a ma- gas kormány tudomására juttatni". Ismervén a jelenkor álnokságát, nem szoktunk ugyan minden, bár honnan jövő dicséretet készpénz gyanánt fogadni, de a főispán ur ő mél- tóságának feddhetlen hazafias jellemétől s vallásos szellemé- től, melyről biztosit minket ama tény, hogy testvére a k a r - loviczai patriarchatus diszes székén ül, önámitás nélkül feltehetni véljük, hogy szavai komolyan voltak mondva, s igy, amily édes vigaszára lehetnek azok kegyelmes főpász- torunknak, époly nagy örömére szolgálhatnak a t. iskola- nénéknek, kik fényes bizonyságát adják, mint lehet és kell a vallásos érzület ápolása mellett a hazafias szellemet is ne- velni. S annyi szent igaz, hogy hiába hazudoznak s lármáz- nak azok, kik szívok elvakultságában látni s hallani nem akarnak, hogy a zárdaiskolákban a magyar nyelv s haza-
fias nevelés elhanyagoltatik ; jöjjenek az ilyenek, menjenek iskolából iskolába, s győződjenek meg személyesen, s azután mondjanak Ítéletet. Biztosítva lehetnek, hogy nálunk — s hiszem egyebütt is — bármely zárdatanodában minden tan- tárgyak közt a legtöbb suly épen a magyar nyelvre van fektetve, s jóllehet a tanítványok német ajkúak, mégis több tantárgy magyar nyelven adatik elő. Hol ez történik, lehet-e az ily tanítónőket hazafiság hiányáról vádolni? Külország- ból jött több iskolanéne egy szót sem beszélt magyarul s f á - radhatlan igyekezet s vasszorgalom által annyira vitték, hogy most már magyar nyelven előadásokat is tartanak.
Váljon tehát itt nincs hazafiság ? !
Bár La Salle jeles iskolatestvéreinek intézete szintén meghonosittatnék hazánkban, hogy a fiuk is olynemü h a z a - fias s vallás-erkölcsös nevelésben részesülnének, mint az már a leányokkal történik ott, hol zárdaszüzek tanítanak, ez hazánknak csakis javára válhatnék ; sőt én ugy vagyok meggyőződve, hogy a hitetlenség mai korszakában, midőn a kormány, az iskola, a tanitó feleJcezetnélküli, a vallásos ne- velés, mely nélkül se földi, se örök üdv nincs, csak ugy biz- tosittatliatik, ha felekezeti s illetőleg nálunk katholikus iskolák szerveztetnek s állíttatnak fel, s ezekben a hitetlen- séggel épen szembeszökő antidotumul a lehetőség szerint oly férfiakat s nőket alkalmazunk tanitókul, mint minőket kez- dete óta csakis a kath. egyház mutathat fel szerzetesrendei- ben, melyek élő s éltető fájának virágait képezik, gyümöl- csei levén a szentek. Riesz Gáspár.
rt
lió ma. O S z e n t s e g é n e k j u n . 16-a t a r t o t t be- s z é d e. (Vége.) , A m i n i s t e r i u m n a k h a l á l t u s á j a ' . Örvendek egyébiránt, hogy e jelen és számos más ellen- tétekkel szemben, hogy, mondom, a jövendő bizonytalan- sága között is ti testületetekben, mint a katholikus egy- ház első tanácsnokai, mindenkor munkatársaim voltatok az isteni Megváltó nagy országának, az egyháznak, kormány- zásában. Hogyan is lehetne ez máskép ? Ha három évszá- zadnak a kereszténység kiirtására irányult véres üldözései semmi mást nem eredményeztek, mint hogy a keresztények megsokasodtak, és Krisztus egyháza kiterjedt : vájjon né- hány év képmutató, sectárius, istentelen üldözése a mi és oly sok milliónyi jó katholikus ere jét megbénithatná-e? Nem.
Az állhatatosság oly erény, melyre nem a békés időkben le- het szert tenni, — s épen ezen erény az, mely a jelen harcz- ban oly szilárdnak tűnik fel. Krisztus Jézus önmaga bizo- nyitá a harcz szükséges voltát, midőn igy szóla : Ecce ego mitto vos, sicut agnos inter lupos. íme én elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Nem azt mondja az is- teni Üdvözitő : Elküldelek titeket a farkasok ellen, hanem : a farkasok közé, — tehát mindig ki vagytok téve a veszély- nek, e falánk állatok marásainak, melyek, miután kidü- höngték magukat, az után lihegnek, hogy uj kövér legelőn, uj zsákmányt ragadjanak.
Nem voltunk-e szemtanúi e siralmas látványnak ? Egyébként adjunk hálát Istennek annak bevallásával, hogy hasonló farkasok időről-időre bárányokká változnak. Hány lélek vonta és vonja még most is > issza, a kegyelem által megvilágosítva, ünnepélyesen tévedéseit, az okozott nagy botrányt nyilvánosan megvallván és a sálveikben végbe- ment szerencsés változást közhirré tevén ! A sok keserűség
7
között kot okunk van a vigasztalódásra : ez eltévelyedettek megtérése éa a jobb katholikusoknak állhatatossága, kik nem csak szilárdan megmaradnak elveik mellett, hanem imáik,üd- vös intéseik, a szeretet által sugalmazott cselekedeteik, mind- annyian pedig jó példájok által közreműködnek az eltéve- lyedettek megtérésére. Ha pedig a hoszas harczban a küz- dők állhatatosságát lankadás akarná megtörni, akkor jusson eszünkbe mindenelőtt, hogy azon mennyei kitüntetésért kell esdekelnünk, melyet az egyház épen a mai, sz. Regis Ferencz tiszteletére szentelt nap imájában állit szemeink elé, midőn azt mondja, hogy Isten e szentet legyőzhetetlen türelemmel tüntette ki, invicta patientia decorasti ; adja ő meg nekünk is e mennyei erényt, mely lelkemk birtokát adja kezeinkbe.
Egyesítsük másodszor a türelem gyakorlatával a hit gyakorlatát is, és az apostolok fejedelmének hitével igy kiált- sunk mi is az isteni Megváltóhoz : Domine, salva nos, peri- mus. Valamint akkor fölségében fölemelkedett, hogy a sze- leket és vizeket parancsszavával lecsendesítse, ugy kérjük öt, hogy ismételje most is e hatalmi szót ; akkor mi is teljes biztonsággal ugyanazon eredményt várhatjuk.
Tehát hit és állhatatosság! Ezzel egybekötjük csele- kedeteinket, ezzel pedig leggyőzzük az ellankadás veszé- lyeit, s mindazok nyilatkozatait, a kikben az ellankadást a gyöngeség szüli, mig bennök oly feltételek ébrednek, me- lyek a méltóság és lelkiismeret megőrzése mellett az élet nyugalmát eszközlik.
Isten segéljen bennünket, s a szeretet ama kimerithet- len aknájából, mely az ő szive, küldjön áldást számunkra, mely mig a harczban megerősít, egyúttal nagyobb bizalmat csepegtet belénk, valamint fokozza ama reményünket is, hogy annyi rendetlenségnek, annyi usurpatiónak, annyi igazságtalanságnak és más torzszülötteknek, melyeket a mostani forradalom oly bőven hozott létre, végét látandjuk.
Benedictio, stb. (<7.)
,A ministeriumnak haláltusája', — czime egy hoszabb vezérczikknek, melyet a ,Popolo Romano' e napokban hozott.
Ezen lap, mely félhivatalos is szeretne lenni, democrata meg republican'^ is, s mely ennélfogva sem hus sem hal, constatálja, hogy rajta kívül az egész liberális sajtó már megadta a szamárrugást e haldokló oroszlánnak (— a mi- nisteriumnak !), vagyis jobban mondva, megadta volna, ha- hogy Minghetti ideje korán nem jut azon gondolatra, minis- teriumát a leggyülöltebb elemek kiszorítása által ismét egy ideig életképessé tegye ; nevezetesen Vigliani, Finali és Can- telli ministerek lennének azok, kik ügyesebb államférfiak- nak engednének helyt ; ha ugyan lesznek, kik vállalkoznak !
Mert a ,Pop. Rom.i mely egész ezen mondatig a minis- teriumot kegyes pártolásába vette, ezentúl ismét a democra- tát játazsza, s nagy hetykén azt kérdi : váljon ki az a poli- tikus, a ki ezen rothadt teathez — értad a fenebbi .haldokló' oroazlánhoz, a ministeriumhoz, lánczoltatná magát, hogy azzal egyetemben egész politikai jövőjét tönkre tegye ? . . .
„ífaec es quaestiomondja latinul, alkalmasint mert az angol :
„ That is the question" nem jutott eszébe, vagy mert talán nem is tudta, hogy e phrázisnak eredetije angol.
Szerencse, hogy e kérdésre nem mi neklknk kell felel- nünk, a katholikusoknak. Nekünk jelenleg nincs okunk azzal törődni, honnan szedi elő Victor Emanuel az ő minis-
tereit. Az olasz .politikusok', t. i. azok közt, kiket a ,Pop.
Rom.' ért, nincs különbség, sem ész sem jellem tekintetében, egyik olyan mint a másik ; más szóval a .mérsékeltek' is csak oly gazok, mint a netalán utánok következendő radi- kálisok, s a radikalisok nem fognak elkeseredettebb harczot folytathatni az egyház ellen, mint az u. n. mérsékeltek már eddig is tevék.
A ,mérsékeltek' rontottak be Rómába, a mérsékeltek űzik el szerzetesinket s kobozzák el az egyházi birtokot ; a mérsékeltek hozták ama legujabbi törvényt, mely a papo- kat katonákká teszi; ők azok, kik csak e napokban indit- ványozák, miszerint a pápa .civillistáját', melyet amúgy sem fogadott el, egyszerűen el kell nyomni, ellenben a biborno- koknak jövedelmére, (kik az államtól semmit, s mindent, a miből jelenleg élnek, a pápától kapnak) 15—20 perczent- nyi adót róni.
Mit tehettek volna a republicanusok egyebet, roszab- bat ? Ezért mondjuk : a mérsékeltek annyit érnek, mint a republicanusok, s a katholikusok előtt tökéletesen mindegy lehet, akár az egyik, akár a másik párt adja a kormányt.
Midőn a királyi fiscus a katholikus lapokat elkobozza, mert nem támogatják a kormányt, csak azt mutatja, hogy nem érti az ügyek s pártok állását. A katholikusok nem t á - mogatják a kormányt; de nem is lázitanak ellene, jól tudva, hogy e rendszer maga magát öli meg ; különben pedig szo- rosan a pápa köré csoportosulva szem előtt tartjuk az ő sza- vát: „Várjuk be az eseményeket!"
Az események eljövendenek a magok idején; mi k a - tkolikusok pedig csak egyetlenegy eszközt használunk azok siettetésére: az imát; — ez a mi összeesküvésünk; az ima s a hitnek összeesküvése, mely ellen nincs büntető tör- vény ; megfoghatatlan összeesküvés ez, mely ellenségeinket nyugtalanítja s lassan, de biztosan czélhoz vezet.
Svajcz. A z e g y h á z ü l d ö z é s n e k t ö r t é n e t é - h e z mindkét oldalról, a páholy s az ó- vagy liberális k a - tholicismus részéről — amennyiben e kettő közt különbség van — igen serényen szolgáltatnak anyagot és adatokat. A berni kormány még mindig ignorálja a szövetségtanácsnak ama figyelmeztetését, hogy a száműzött juravidéki papokat, mint a kiknek száműzetése az alkotmányba ütközik, visz- szahivja; azaz, hogy nem ignorálja, hanem egy tvjavasla- ton dolgozik, mely, ha törvénynyé lesz, a papokat ugyan visszabocsátja az országba, hanem csak azért, hogy egyene- sen a börtönbe vezesse őket ; mert betűje szerint a kath. pap ezentúl már száját sem nyithatja ki, akár nyilvános, akár magán helyen, akár hivatalos ténykedésben, akár azon ki- vül, hogy 2000 frankig, illetőleg egy évig terjedhető bünte- tésnek ki ne tegye magát; s megjegyzendő : e büntetések nem is a rendes bíró által szabandók, hanem a rendőrség által, ugy hogy a kath. papok most teljesen a rendőri önkénynek alá lesznek vetve. A nagytanács e tvjavaslatot első olvasás- ban már el is fogadta; de még ezen kivül is elhatározta, hogy e törvény mellett is tiltakozás nyújtassák be a szövet- ségtanács fentebb emiitett ,figyelmeztetése' ellen.
Hogy e tiltakozás annál hathatósabb legyen, a páholy népgyűlést rendezett junius végén Bernben, melylyel azon- ban meglehetősen felsült ; mert a népet a csőcselék, az ,intel- ligentiát' pedig egynehány oly uri ember képviselte, kiket az
erőteljes svajczi kifejezés „az állam-tehén fejöi"-nek nevezni szokott; tisztességes publikum pedig épen nem volt látható, annak daczára, hogy a vasutak feleáron szállították az oda utazókat. Az ,államtehén fejői' mindegyik egyegy beszédet tartott, melyekben egymást a katholicismus elleni vakdühös gyülölethen túllicitálni igyekeztek. Züricher főbiró, a berni népegyletnek elnöke, egyenesen arra szólitá fel hallgatóit, hogy minden utjokba eső katholikus templomot romboljanak le; ha ők nem tennék, reméli, majd megteszi a szövetségi kormány; mily gyümölcsöket teremhet ily rendszeres lází- tás, az könnyen kiszámítható.
Az ölteni ókatholikus zsinat még mindig foglalkoztatja a svajczi — élczlapokat, melyekben az .ókatholikus zsinat' ezentúl, ugylátszik a .lengyel országgyűlés' helyét fogla- landja el, a meddő s eredménytelen veszekedések jelzésére.
Az egész dolog legjobban is az élczlapokba illik, legalább tekintve azon érzületet, melylyel a főagitatorok az egészet viszik, kik különben lassankint már magok is unni kezdik ama komédiát, mely épen csak arra való, hogy egynehány hitehagyott papnak ideiglenes kenyeret szerezzen ; arra pedig, mit ők voltaképen óhajtottak; hogy a kath. egyház- nak ártson, képtelennek mutatkozott.
Nagy szégyen érte az irgalmas nénikéknek üldözőit Genfben, amennyiben ezek a kantonnak összes, katholikus és protestáns orvosai s a legelőkelőbb protestáns családoktól mindannyi kitűnő bizonyítványt nyertek, melyben a beteg- ápolás terén nélkülözhetleneknek mondatnak ; ezenkívül a számos protestáns család közös folyamodványt nyújtott be, melyben a nénikéket száműző határozatnak visszavonását kérelmezi : azonban aligha nem hiába !
Paray-le-Monial. J u n i u s 16-a. T. Sz. ur ! E nevezetes napnak lefolyását ezen, napjainkban világszerte híres kegyhelyen néhány futólagos vonással ecsetelni kí- vánván, engedjen, kérem, becses lapjában a következő, sze- mélyes tapasztalataim után összeállított tudósításnak egy szűk kis helyet ; rövid leszek.
Reggeli 8 órakor érkeztem Paray-le-M.-ba, magán a nevezetes napon, jun. 16-án. Több ismerősem kiséretében az Orleans felőli utat választottuk. Útközben tekintélyes csa- pat volt pápai zouave-val találkoztunk, kik dicső vezérük, Charette Lajos grófnak vezetése alatt szinte P.-le-M.-ba zarándokoltak. A hőslelkü tábornoknak két más rokona Moulins-ben csatlakozott hozzánk.
Szükségtelen elmondanom, miszerint Paray-le-Mo- nialban, mióta azt, ezelőtt két esztendővel utoljára láttam, semmi sem változott. Mint akkor, ugy ma is minden ablak- ból az ősi franczia zászló, az ,Oriflamme1 lógott alá, mint akkor, ugy ma is telvék az utczák járó, kelő zarándokok- kal. A merre a szent körmenetek haladtak, a hely jámbor lakói a kitelhetöt követték el, hogy az utat virágok, zöld f á k s diadalivek által a lehető legszebben feldíszítsék ; a fő- templom az egész napon át ajtatoskodókkal zsúfolásig telve, itt találkoztak azon különféle küldöttségek, melyek által egész Francziaország sz. Margit sírjánál képviseltette ma- gát. Estéli tíz órakor felhangzott egyszerre a ,Pitié mon Dieu' kezdetű, népszerű ének, kinézve, egy, nagy tömeg- ben bevonuló zarándok-sereget láttunk, élén Damas grófot s hü társát, Bournisieu urat. A menetet két ágostonrendü szerzetes kisérte. Kezet szorítva régi ismerőseinkkel, tisztel- jük a ,Notre Dame de Salut' és az ,Enfants de Marie1- zász- lóját s végigjáratjuk szemeinket a zarándokok hoszu során, kik közt minden rang s életkor képviselve van.
Az isteni tiszteletnek rendje is ugyanaz, mi az előb- beni években volt. Féltizenegy órakor mise szabad ég alatt, 2 órakor szent körmenet, szentség-imadás s szentbeszéd
ugyancsak szabad ég alatt. Ennélfogva 10ya órakor az ajta- toskodók nagyszerű menetben indulnak a basilikábóla mise helyére. Ott láttuk a párisi, lyoni, marseillei, besaneoni, poi- tiersi, nantesi, orleansi s számos egyéb előkelő városokat képviselő küldöttségeket. Ezeknek zászlói az oltártól jobbra s balra sorakoznak, miközben a strassburgi s metzi, gyász- fátyollal bevont zászlók nem csekély feltűnést okoznak.
Az ünnepélyességnek fényét nem kis mérvekben négy főpapnak jelenléte emelte, ott voltak t. i. a port-au-princei éra., mgsr. Steins S. J . calcuttai érsek, mgr. Dubourg galvestoni püspök és mgr. Gros volt tarentaisei püspök. Ezeken kivül még a szentatyának egy t. kamarása is volt jelen. Az oltár lépcsőinél azon hősi csapat állott, mely Castelfidardo, Mén- tana s Loigny mellett balhatatlan nevet vivott ki magának.
Élőkön Charette tábornok áll, egyik kezében olvasóját tartva, másikával kis leányát vezetve; az őt körülvevő 200 bátor közt két testvérét is láttuk. A misét, melyet Dumont szer- zett, s mely a királyi mise neve alatt egész Francziaország- ban ismeretes, az egész sokaság, talán 20,000-en énekelték.
Bizony megható pillanat volt, midőn a Credónak tételei, 20,000 hivő által hangoztatva, a közelfekvő hegyekről vissz- hangzottak. A mise után a zouaveok Daron grófnak kertjé- ben kis villásreggelire gyülekeztek, melyet Charette gróf hős társaival egy s ugyanazon asztalon elköltött. Az asztal felső végén a tábornoknak anyósa elnökölt, Fitz-James her- czegnő ; a reggeli végén Charette gróf szűnni nem akaró ,Vive' kiáltásokkal fogadott toastot mondott ő Szentségére,
IX. Pius pápára. (Vége köv.)
H i v a t a l o s .
Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előter- jesztésére a munkácsi székeskáptalanban Seregélyi Sándor kanczellár-kanonoknak az iskolás-kanonokságra, Danilovics János utolsó kanonoknak a kanczellár-kanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az utolsó kanonokságra- dr. Tóth Miklós egyetemi hittanárt nevezem ki.
Kelt Schőnbrunnban, 1875. évi jun. hó 20.
FERENCZ JÓZSEF, s. k.
Trefort Ágoston, s. k.
VEGYESEK.
— Ö Eminenciája, Magyarország herczeg-primása a budai vizkárosultak részére 1000 frtot adományozni kegyes- kedett, mely összeg az e végre alakult bizottságnak adatott át.
— Nyilvános köszönet : Mihálovics József zágrábi ér- sek ő nagyméltósága a kolozsvári minorita templom-tornya tetőzetének átalakítási költségeihez 40 o. é. frt. segedelem- mel járulni kegyeskedett, mely nagylelkű adományért ő nagymeltóságának hálás köszönetet szavaz, Kolozsvárott 1875. junius 28. a kolozsvári minorita társház.
— f Cselka Károlyné szül. Kaiser Klára saját, gyer- mekei, vejei, s unokái nevében szomorú szívvel jelenti ked- ves férjének, illetőleg apa-, ipa-, s nagyapának Cselka Ká- roly szálkái körjegyzőnek halálát, ki élte 64-ik s boldog házassága 43-ik évében hosszas betegség s a haldoklók szentségének felvétele után 1874-ik év junius 26-án az U r - ban elhunyt. Hült tetemei junius 27-én délután 6 órakor a szálkái sírkertben takaríttattak el ; az isteni gyásztisztelet pedig junius 28-án reggeli 9 órakor a szálkái templomban tartatott meg. Cselka Nándor Budapest terézvárosi káplány, pápai t. kamarás. Cselka Teréz, férjezett Valkó Endréné.
Cselka Károly, Cselka Mária férjezett Reiszmayer Gyu- láne. Valkó Endre szakállosi körjegyző s gyermekei : Béla, Rezső, Mariska, Gizella, Ilka, Józsi, és Cicelle. Reiszmayer Gyula szálkái körjegyző, s gyermekei : Klára, Józsi.
Kiadó-tulajdonos s felelős szerkesztő: báró Hornig Károly, hittudor, m. k. egyetemi tanár.
Nyomatott Buda-Pesten 1875. Kocsi Sándor saját nyomdájában, országút 39. szám alatt.
Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési díj : félévre helyben s posta-
küldéssel 5 ft.
Szerkesztői lakás,Budán viziváros,főutcza221,liova a lap szellemi részétillető minden küldemények in-
tézendők.
RELIGIO.
KATH. E G Y H Á Z I S IRODALMI F O L Y Ó I R A T .
J
HARMINCZNEGYEDIK É V F O L Y A M .Előfizethetni minden kir.
postahivatalnál: Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, országút 59-dik szám alatt, hova a neta- láni,nyitott levélben bér- mentes reclamatiók inté-
zendők.
Pesten, julius 7. 2. II. Félév, 1875.
Tartalom. Havi szemle. — A bois d'hainei élő kereszt. — Egyházi tudósítások: Pest. Reflexió a választások első nap- jaira. Pest. A protestánsok gravamenjei a katholikusok ellen. Berlin. Szomorú sejtelmek. München. Az érseknek körle-
vele az országgyűlési választások ügyében. Paray-le-Montai. Junius 16-a. — Vegyesek.
Havi szemle.
(Folyt.)
Még i n k á b b igazolja az isteni sziv tiszteletét azon gondolat, h o g y épen e legszentebb szivben jel- képeztetik l e g i n k á b b azon t u l a j d o n a az Emberfiá- n a k , m e l y a r r a b i r t a őt, liogy M e g v á l t ó n k k á legyen- H o z z á n k való véghetetlen szeretetét jelképezi^ s ez az, mire az e g y h á z a misében s b r e v i á r i u m b a n
figyelmeztet is: „Quam c h a r i t a t e m Christi p a r e n - tis, et pro generis h u m a n i redemptione morientis, a t q u e in suae mortis commemorationem instituen- tis S a c r a m e n t u m Corporis et Sanguinis sui, ut fide- les sub sanctissimi Cordis symbolo devotius, ac ferventius recolant, eiusdemque f r u c t u s uberius per- cipiant, Clemens Decimustertius Pontifex Maximus eiusdem Sanctissimi Cordis festum quibusdam pe- t e n t i b u s Ecclesiis celebrare permisit" — m o n d j a az e g y i k otficiumnak VI. leczkéje ; mert a sziv, a mióta a világ áll, mindig mint a g y e n g é d érzéseknek szék- h e l y e tekintetett, főleg mint a szeretetnek széke s k ú t f o r r á s a , s az embereknek ebbeli nézete, b á r m i t m o n d j a n a k is az ú j k o r Virchow-ai az idegekről, oly erős g y ö k e r e t vert b e n n ü n k , h o g y azt semmiféle i r á n y z a t o s a n felczifrázott , t u d o m á n y o s ' érvelés sem fogja k i i r t h a t n i többé.
Pedig- a szeretetnek, az Isten, a felebarát, s a helyes k o r l á t o k közt, az ö n n ö n m a g u n k i r á n t i sze-
retet h i á n y a az, mi n e m z e d é k ü n k egyik legfőbb, ha nem l e g n a g y o b b b a j á t képezi. Mert a mi helyébe lépett, az önzés, az igazi szeretetnek amaz első he- l y e n nevezett két nemét végképen niegsemmisiti, az u t ó b b i n a k helyébe pedig torzképét állítja. H a ez égető b a j o n segiteni a k a r u n k , mindenek előtt szük- séges, h o g y az igazi szeretetet ismét u j életre éb- reszszük, h o g y kialvó s sok h e l y ü t t m á r ki is aludt
tüzét újból k e l t s ü k ; s ez is egyik czélja az isteni sziv tiszteletének ; J é z u s szent szive azon m i n d i g forró tűzhely, melyen k i h ű l t sziveinket u j szere- tetre g y u l a s z t h a t j u k , s csak ott t e h e t j ü k azt, a m i n t is e szivnek szent sebe, mely érettünk üttetett r a j t a , m i n t e g y szólásra m e g n y i t o t t a j k a i v a l ezt m o n d j a n e k ü n k : „ I g y szerettelek oh ember, én, ki Istened s U r a d v a g y o k !"
Igaz, h o g y a szeretetnek f o g y a t k o z á s a csak k ö v e t k e z m é n y e a hit elgyengülésének. Deficiet fides, refrigescet Charitas; de v i s z o n t : a szent sziv tisztele- tének elterjedése, reméljük, a hit isméti megerősö- dését is fogja m a g a u t á n vonni ; a m i n t másrészt a r r a is szolgáland, h o g y a hitetlenek p o l y v á j á t a hivők tiszta b ú z á j á t ó l elválaszsza, az e g y h á z a t meg- tisztítsa. I g y volt az a j a n s e n i s m u s k o r á b a n s i g y l á t j u k ezt ma is, a j a n s e n i s t á k n y o m o r u l t u t ó d j a i b a n , k i k n e k h a l v a született csekély felekezet-feléjök semmi egyéb, m i n t az e g y h á z testéből kiváló rom- lott nedveknek gyíilhelye.
A jansenismus, a 17. s z á z a d n a k döllingerianis- nnisa. — amiért is emez,úgyszólván helyes ösztönnel, a g y a n ú s r o k o n s á g i v i s z o n y o k a t m i h a m a r a b b meg- ú j í t a n i iparkodott, amattól kölcsönözvén a szaka- dár püspökség s a hamisított papirend mérges r a - g á l y á t — a jansenismus is azzal kérkedett, midőn az á l t u d o m á n y lidérczfénye, s a Montanus-féle rigo- rismusból származó, h a z u g erkölcsösség á l c z á j a megé bajt, h o g y ő az, ki az igazi k e r e s z t é n y hitet ismét u j életre szólitja, mely sz. Ágoston ideje óta elveszett. Valóban pedig f o g a l m a sem volt a ter- mészetfeletti m a l a s z t n a k l é n y e g é r ő l ; f o g a l m a sem a Megváltó s a Szentlélek k ö n y ö r ü l e t e s szereteté- n e k csudás h a t a l m á r ó l ; a g y a k o r l a t i életben s er- kölcstani elméleteiben pedig azon szeretetet, m e l y J é z u s igazi t a n i t v á n y a i t jellemzi, o l y a n n y i r a nélkíi-
2
