77 ban, a tanfelügyelők felügyelete, védelme alatt

megtörtén-hetik és hogy megtörténjék, a közösiskola eszméje hozza ön-magával. Itt tagadhatatlanul nagy és pedig gyökeres re-formra van szükség, e szellemet reformálni kell, reformálni gyorsan és haladéktalanul, mely esetben talán kevésbbé le-hetne fájlalni azon százezreket, mikbe a tanfelügyelői intéz-mény kerül. Nagy baj lenne, ha a tanfelügyelőség rendezése alkalmával a szellem reformja érintetlenül hagyatnék, ho-lott tanügyünk épen o pontban hanyatho-lott rendkívüli mérv-ben alkotmányos életünk alatt. Rendezni a nélkül, hogy a mostanig uralkodott szellem reform áltatnék, a rendezés nevét nem érdemli meg, ez nem rendezés lenne, hanem az eddig szervezett rendetlenség folytatása és fokozása.

Nem tudjuk, felfogják-e vagy van-e jókarat hozzá, hogy felfogják az intéző körökben intentiónkat, melyet fen-nebb! sorainkban kifejeztünk, de annyi bizonyos, hogy ha most nem, ugy el fog jönni az idő, midőn, fájdalom talán már késő lesz, de biztosak vagyunk a felől, hogy el fog jönni az idő, midőn mi igazolva leszünk, midőn a tanügy és a tan-felügy elök reformálását az intéző körök is azon módon fogják egyedül lehetségesnek képzelni, mint azt mi mondottuk;

óhajtjuk, hogy ez ne a tizenegyedik órában történjék, de fé-lünk, hogy csak akkor fog történni, pedig?

Legyen szabad ez alkalommal és a mondott kérdéssel összefüggőleg egy eszmét megpendíteni. Midőn az állami tanfelügyelők eszméje megvalósítandó volt, sokat hallot-tunk akkor beszélni az egyházi tanfelügyelők kinevezésé-nek szükségességéről, kikkinevezésé-nek kötelességük lenne a feleke-zeti iskolák ügyeit gondozni. Amint tudjuk, nem csak egy egyházmegye létezik, hol az egyházi tanfelügyelő kinevez-tetett és tényleg működ k is. Ez egyházi tanfelügyelőknek sokat köszönhetünk; mert, hogy többet ne is emlitsünk, ezeknek köszönhetjük, hogy valamint az állami tanítók közt egyes felolvasó körök jöttek létre, ugyanez történt a fele-kezeti tanítók közt, ami félreismerhetlenül solidaritást ho-zott létre ugy a tanitók, mint a tanítók és az egyház közt, mely körök gyupontját képezték az egész egyházmegyében a tanitók közt szétterjedt, megerősödött kath. szellemnek és igy az engedelmességnek az egyház iránt. Nem jó, nem üd-vös lenne-e az egyházra és igy a hazára nézve is, ha minden egyházmegye birna tanfelügyelővel ? Az állam most

szer-vezi újonnan a tanfelügyelőket és bizonyára nem a mi elő-nyünkre; nem jó, nem üdvös lenne-e, ha az államiak ellen,

mi ellenaknát készítenénk ? Iskoláink az egyház előcsar-nokai, nem jó, nem üdvös lenno-e, ha az egyházat ily módon . s védelmeznők az iskolában, ha mi is rendezkednénk ? Mi 'ugy véljük, hogy ez intézkedés nagy gátot lenne képes vetni ama rombolásnak, mely a felekezeti iskoláknak, k ü -lönösen az állami tanfelügyelők általi elközösitésében nyil-vánul. Azt véljük, hogy e régi kérdésnek újra felmelegítése

megérdemli a figyelmet. |~) Xnyováralja. A l e g m é l t ó b b h á l a d a t o s s á g .

A lelki irgalmasságok egyike igy hangzik: „A megbaltak-ért imádkozni". Ezen irgalmassági cselekedet nem egyéb, mint a valódi és tiszta szeretetnek legédesebb gyümölcse, a melyet még maga a halál sem képes megsemmisíteni, sőt a mely ez által még inkább gyarapittatik. A szeretet erősebb a halálnál; minden elmúlik, csak a szeretet nem. É r

-tem azonban a valódi, tiszta és szent szeretetet, azon szere-tetet, a melynek kezdete és vége maga az Ur Isten.

A kath. egyházban az a szép szokás van, hogy majd-nem mindenütt az estéli angyali üdvözletre való harangozás után, még egy kisebb haranggal, vagy csengetyüvel adatik jel, mely által loyolai sz. Ignácz szerint az emberek

figyel-meztetnek a megholtakért imádkozni, hogy igy a tisztító helyen szenvedő lelkeken segítve legyen, azon lelkeken, amelyek már önmagokért nem képesek imádkozni, hogy az Istentől rájok kimért büntetés megrövidíttessék. Addig dol-gozzatok, mig nap van ! A földi élet az érdemgyüjtésnek ideje; halál után már többé senki sem dolgozhat, mert a halál utáni idő már a jutalom vagy büntetés ideje. Hogy azonban azon lelkek, amelyek már jobblétre szenderültek el, vigasz nélkül ne maradjanak, a katholika egyház isteni Jegyesétől nyert hatalmánál fogva, nem feledkezik meg rólok, hívén a szenteknek egyességét, mely abban áll, hogy az élő embe-rek mind a mennyei szentekkel, mind ped g a tisztító helyen szenvedő lelkekkel kapcsolatban állanak ; hanem nyilváno-san tanít bennünket, hogy mink segíthetünk a tisztitó helyen szenvedő lelkeknek ima, alamizsna, jó cselekedetek, kivált-képen pedig szent mise által. Ezért rendelte el az egyház, hogy a papok, különösen a káptalanbeliek, minden hóban leg-alább egyszer végezzék el az officium defunctorum-ot ; megen-gedi azt, hogy imák által nyert bucsuk a tisztitó helyen szenvedő lelkeknek is használhassanak; megkívánja azt, hogy minden évben, november 2-kán — ha nem esik va-sárnapra — az összes katholikus papság szentmisét a meg-holtakért mondjon; az^nkivül nemcsak, hogy megengedi, de melegen ajánlja azt is, hogyha valaki meghal, annak te-metése alkalmával, vagy temetésének évforduló napján érette mutattassék be a szentmise-áldozat az ég Urának.

Ez a szép szokás oly régi, mint maga a kath. egyház, sőt a megholtakért imádkozni oly régi szokás, mint maga az emberi nem. Ennek bebizonyítására szolgáljon mind az ó, mind az uj szövetségi szentírás, mind pedig a szóbeli hagyo-mány. Már Adám és Éva imádkoztak a megölt Abel gyer-mekök felett. Hogy az első keresztények imádkoztak a megholtakért, tanúskodnak az első századokban élő egy-házi atyák.

Ezen szép szokás ellen nem kelhet ki senki sem, a ki-nek van józanesze, aki hiszi azt, hogy van halhatatlan lelke, mely örökké fog élni ; aki tudja azt, hogy van mennyország, melybe csak tiszta lelkek mehetnek be; aki elfogadja a józan észnek azon követelését, hogy kell lenni egy helynek, ahol az egészen meg nem tisztult lelkek ideiglenes bünte-téseknek vannak alávetve mindaddig, mig egészen meg nem tisztulnak.

A mostani felvilágosult (?) században akadnak ugyan már sokan, akik ezen szép szokást feleslegesnek tartják. De, kik azok? Nem mások, mint Istentagadók, a kik nem akarnak tartozni a halhatatlan lélekkel bíró emberek közé, a kik avval dicsekednek, hogy az ember nem egyéb, mint a majmoknak egyik neme, a kik azt állítják, hogy az ember állat módjára hal meg s holta után mi sem marad belőle, nem tudva azt, hogyha ez igaz volna, akkor az ember nem volna a teremtés koronája, hanem a teremtett lények leg-nyomorultabbika. Persze az ilyféle emberek szeretnék

azt, ha az ember az állatok módjára halna meg és pedig azért, mert állatok módjára élnek, megrögözve gonoszságaikban, a melyeket elhagyni nem akarnak. Hogy a lelkismeret szavát elnyomhassák, mely inti őket, hogy lesz itélet, lesz pokol, elhitetik magokkal azt, hogy nincs lelkük, és igy nincs, mi-től félni. Minden józaneszü ember azonban hiszi azt, hogy van halhatatlan lelke, melyet megmenteni minden lehető módon igyekszik mig él, sőt, ha van miből, gondoskodik arról is, hogy holta után is segítsenek rajta, az ő utódai sz.

mise áldozatok s más jó cselekedetek által.

Ennek bebizonyítására szolgál ama számos fundatio, melyeket nem oktalan emberek, hanem maguk a királyok s más előkelő tudós emberek tettek le csakis azért, hogy ma-gukat az örökkévalóságban biztosítsák.

Nincs nagyobb jó, melyet többre becsülnének a tisz-tító helyen szenvedő lelkek, mint a szentmise áldozat ; miért is nem tehetünk jobbat a megholtakkal, mint mikor azokért szentmisét mondatunk, mi által a legnagyobb háladatossá-gunkat fejezzük ki irányukba.

Ily hálának kifejezésére van most Magyarországnak legszebb alkalma, midőn a Mindenható apostoli királyunkat, V-ik Ferdinándot magához hivta meg ; miért is Ipolyi Arnold püspök ő méltósága, beszterczebányai püspök, megyebeli papságához e következő körlevelet intézni méltóztatott :

„Piacúit Divinae Providentiae Augustissimum Impe-ratorem Austriae et Regem Hungáriáé Apostolicum, Ferdi-nandum V-um plenum dierum 29-a Junii anni cur. ad aeter-nitatem beatam evocare. Qualiter Princeps hie, cuius symbo-lum fuerat „Recta tueri" multiplicibus virtutibus a Deo or-natus, ardentissimo erga subiectos sceptro suo populos flagra-verit amore, quam pie ac sancte legum observamini non intenderit solum, verum ipsémét praeclaro praeiverit exem-plo: id omnibus in patria inprimis nostra optime notissimum, insigne „Clementissimi ac Benefici" ei adhuc in vivis pro-curavit. Post tredecim annorum mitissimum regimen di-misso sponte imperii ac regni nostri gubernio curis utriusque solutus totum se religionis, pietatis ac beneficentiae operibus dédit, eiusque largitatem et nostra Dioecesis repetitim ex-perta fuit. Nostrum iam certe est, ut memóriám optimi Prin-cipis recolamus, animamque eius Deo commendemus.

Et ideo dispono, ut solemnes Exequiae pro defuncto hoc Augustissimo Rege olim nostro Apostolico 30-a Julii anni curr. in omnibus Dioecesis Ecclesiis, Cathedrali quippe, Parochialibus ac Religiosorum cum maximo, quo fieri potu-erit decore et ornatu celebrentur, in metropoli Dioecesis ta-les ipsémét asservaturus, utque eatenus concernentes Magi-stratus et Jurisdictiones quidem distinctim scripto, populus fidelis vero exambone tempestive edoceatur, ut denique pridie exequiarum campanae loci ternis vicibus, mane quippe, in meridie et vesperi una hora, prout et sub Absolutione ad .Libera me' pulsentur". In S. Cruce 6-a Julii 1875.

Amoldus, m. p. Episcopus.

Znyováralján püspök ő mltsága által elrendelt napon és módon reggeli 10 órakor tartatott meg az ünnepélyes isteni tisztelet, amelyet nagyságos Szartorisz Lajos, hely-beli esperes plébános s czimzetes kanonok ur, a jelenlévő pa-pok segédkezése mellett, majdnem az összes nép s helybeli elöljárók jelenlétében mutatta be a Mindenhatónak, hogy

igy a néhai jó királyunk irányába a legméltóbb háladato-ságunkat fejezzük ki s benne hathatós közbenjárót nyerjünk az Ur Istennél ! Cr. N.

Berlin. B i r o d a l m i Z á r d a t ö r v é n y van kilá-tásban ; a mennyiben a porosz kormány, vagy ha tetszik Bismarck, mint ,német kanczellár' elhatározta a legköze-lebbi ülésszak alatt oly törvényjavaslatot terjeszteni a bi-rodalmi tanács elé, mely által a porosz zárda törvény az egész birodalomra terjesztetnék ki. Erre indokul, berlini la-pok szerint a következő eset szolgált: a fuldai franciscanu-sok, kik a legújabb! porosz zárdatörvénynél fogva kénytele-nek eddigi lakhelyöket oda hagyni, kérdést intéztek a mei-ningeni kormányhoz, váljon megengedtetnék-e nekik, az ő területén letelepedni? Erre a meiningeni kormány azt vála-szolta, hogy a letelepedés azon feltétel alatt engedhető meg, ha az atyák minden papi functiótól tartózkodnak. A porosz-német kormány ezen kilátásban levő tvjavaslat hozatalánál a szokottnál ravaszabbul szándékozik eljárni, amennyiben azt nem maga fogja beterjeszteni, hanem valamely birodalmi képviselő által inditványoztatni, hogy ekként a közvéle-mény'-re s a birodalmi tanács többségére hivatkozhassék.

De a zárdatörvény nem az egyedüli pont, mely körül a birodalmi, egyházügyi törvénykezést .kibővíteni' szándé-koznak. A legutóbbi bajor képviselő-választások itt igen kellemetlen benyomást okoztak, s azon meggyőződést érlel-ték meg, hogy ott a papoknak még túlságosan sok befolyá-suk van a választásokra, melyet minden áron megtörni kell, hahogy nem akarjuk, hogy a ,kulturkampf maholnap épen Bajorországban hajótörést szenvedjen ; — de miként megtörni azt? . . . Az u. n. ,Lutz§' mely a törvény,ellénes' i z -gatást tiltja, nem elégséges, hanem kellene oly §, mely a papnak egyáltalán megtiltja politikai ügyekben, különösen a választásokban résztvenni. Ezen § létesithetése kedveért a birodalmi tanács, mihelyt összeül, ,revideálni' fogja a bün-tető törvénykönyvet, mely ,revideálás' alkalmával nem lesz nagy mesterség, ilyféle §-t becsúsztatni, melyet, mint biro-dalmi törvényt Bajorország is kénytelen elfogadni, melynek képviselőtestülete a mostani körülmények közt a maga j ó -szántából soha sem hozna olyant, sőt addig, mig Bajorország-nak ilyetén képviselőtestülete lesz, nincs remény, hogy a culturharcz ott megindittatnék, ha csak birodalmilag nem

eröszakoltatik rá.

Még tovább is terjednek liberálisaink reményei. Ezen uj §, a bajor képviselőháznak feloszlatása, s még valamivel arczátlanabb választási terrorismus segítségével, nem le-hetne-e a bajor alsóháznak többségét liberálissá tenni ? . . . . Ezzel pediga,kulturkampf'Bajorországban is meglenne hono-sítva, s ezzel ismét egy hatalmas lépés megtéve a ,protestáns birodalom' s végre a nagy német, protestáns — köztársa-ság felé; — Vilmos a sasnak, vagy legalább fiának, ha nem is nagy örömére, de mindenesetre nagy bámulatára. Vede-remo, — s akkor majd illető helyen ismét elmondhatják : , Welche Wendung'... !

Maincz. K e t t e i e r p ü s p ö k n e k 25 é v e s j u b i -l e u m a a -legjobb rendben fo-lyt -le, s most, a háromnapi ünnepélyeségek végén legyen szabad röviden leirnunk azokat, mint a melyekben a katholikus hitéletnek oly fényes nyil-vánulatát volt szerencsénk szemlélni, minők épen manap

7 9

kettős fontossággal birnak s ellenségeinket inthetnék s fi-gyelmeztethetnék, hogy b zony van még életképesség s ösz-szetartás a katholikusok közt.

Már szombaton, jul. 23-án, a jubileum előestején szá-mos katholikus egylet s küldöttség tisztelgett a jubiláris fő-papnál. Vasárnapon 6 órakor az eichstädti püspök mondta a szentmisét, s számos ajtatoskodót az oltáriszentségben ré-8zesitett ; hasonlót tőn ugyanakkor a freiburgi érseki hely-nök is, s nagyszerű megható látvány volt, látni az ajtatós-kodók ezreit, kik ez általános áldozásban részt vettek. Öre-gek s ifjak, férfiak s nők, főnemesek s szegény munkások sorban járultak az Ur asztalához, tanúbizonyságot teendők katholikus hitökröl, s feláldozván ebbeli jó cselekedetüket az egyházért s szeretett főpásztorukért. 9 óra felé nagyszerű menet indult az ünnepiesen feldíszített székesegyházi piacz-ról, mely menetet a különféle ajtatos testvérületek, társula-tok s egyéb egyletek képeztek, mig más felül a papság vo-j ult testületileg a püspöki lak felé. hogy az ott már össze-gyűlt, kivülről érkezett vendégek s küldöttségekkel egye-sülve, szerencsekivánataikat fejezzék ki a jubiláns előtt, ki azokat káptalana által környezve fogadta.

Ezeknek tisztelkedése után megindult az ünnepi me-net a főtemplomba, hogy a jubilánst oda vezesse. Elöl a ren-dezők mentek, azután a fentemiitett társulatok következtek, diszzászlóikkal, azután az alpapságnak beláthatlanul hoszu sora, a mainczi káptalan, a külkáptalanoknak képviselői, köztük Molitor Speyerböl ; ezekután dr. G ese münsteri, dr.

Klein limburgi s Hahne fuldai helynökök, Kübel leucai in p.

pp. s freiburgi kápt. helynök, Haneberg speyeri s báró Le-onrod eichstädti püspök, végre a jubiláns, utána pedig hoszu sora a főnemes uraknak, legtöbben magas rendjelekkel di-szitve, a némethoni katholikus nemességnek disze s virága, köztök több rokona a püspöknek, kik a nap fényét nem kevéssé emelték.

Az utczákat s téreket, melyeken a menet végig vonult, beláthatlan tömeg lepte el, a székesegyház zsúfolásig meg volt töltve, ugy hogy a nagymise előtti, itt szokásos körme-net sem tartathatott meg. Az ez alkalomból alapított Mária-oltár felett, fényesen kivilágitva, nagyszerű kereszt lebe-gett, mi megható látványt képzett. A püspök urak az oltár balján foglalván helyet, a jubiláns megkezdte a nagymisét,

mely alatt két unokaöcscse, mgre gróf Galen Miksa, s gr.

Galen Bernát kanonok segédkeztek neki. A székesegyházi zenekar maga magát multa felül.

Mise után a püspök 11—l-ig ismét az üdvözlő tisztel-géseket fogadta. Sorban csak a kiválóbbakat nevezzük meg:

a báró Ketteler, gróf Galen és gróf Spee családok, mint a püspöknek legközelebbi rokonai, a rajnavidéki, westphaliai, sziléziai s délnémetországi kath. nemességnek küldöttei ; a helybeli hatóságok fejei, a városi képviselőség küldöttsége, Loë báró s Isenburg herczeg a német katholikusok egyle-tének nevében, négy svajczi pap a baseli s churi megyéből, mint a mainczi papneveldének volt svajczi növendékeinek képviselői ; a münsteri, bonni, berlini, fuldai, dortmundi, aacheni, kölni, eltvillei s stolbergi kath. községeknek kül-döttei, a frankfurti kath. férfiak egylete, a Concordia- s Bonifacius-egylet ugyanonnan ; a Tauber-vidék s a badeni Odenwald küldöttei, hol a jubiláns régebben, még Vicari

ér-sek életében, többször helyetesitésképen bérmált ; a heidel-bergi s bonni kath. egyet, tanulók ; hogy az itteni templomok szolgaszemélyzetét se feledjük ki. Megható benyomást tett egy 12 úrból álló, gyászjelvényeket hordó küldöttség Castel (Mainzzal szemben fekvő) városából, melynek derék plébá-nosa épen az ünnepnap előestéjén ragadtatott ki az élők so-riból ; ezeknek eltávozása egy nem kevésbbé megható, de nem oly szomorú jelenet játszódott, m dőn Hopsten község-nek képviselői, hol a püspök hajdanta plébános volt, jelen-tek meg a főpásztor előtt, hogy küldőik nevében értékes mellkeresztet nyújtsanak át neki; végre számos főnemes asszonyság, Némethon majdnem minden részéből.

Délelőtt 11 órakor Windthorst is érkezett Emsből. A casteli pályafőn a rendező bizottság által tiszteletteljesen fo-gadtatva, ő is sietett régi bajtársát s hajdani tanuló társát üdvözölni. Megérkezése közfigyelmet keltett a városban, mely a centrumpártnak jelenlegi vezérében joggal Német-hon egyik legnagyobb emberét tiszteli. (Vége köv.)

Scajcz. A b e r n i ó k a t h o l i k u s - , h i t t a n i ' k a r közfigyelem tárgya Bern városában. Miért? kitűnik a kö-vetkező tudósitásból. A kar áll jelenleg öt tanár s tiz hall-gatóból, ez utóbbiak közt azonban alig van, a ki gymna-siumot végzett volna. S e szegény kart épen most ,nagy' veszteség érte: Friedrich tanár visszatér Münchenbe s he-lyette valami dr. Woker, eddig Döllingernek magántitkára lesz az egyházi történelem tanára.

De Friedrich nem az egyedüli berni ókatholikus- ,hit-tani' tanár, ki az ottani dicsőséget megunta; kivüle még dr.

Gareis is megy, az egyházi jog tanára, ki Giessenbe hivatott meg. Friedrichnek, a halva született facultásnak teremtője és szervezője, ujabban keserű napokat élt Bernben, a többi kar nyilt megvetéssel viseltetik teremtménye iránt, tüzetesen a jogi kar máris tiltakozott az egyházjogi tanszéknek ú j -bóli betöltése ellen ; sőt találkozott keblében férfi, ki mint igazi jogtudós nyiltan kárhoztatni merte a berni kormány-nak a jurai katholikusokkal szemben követett eljárását, mig Vogt tanár azoknak viszkereseti pereit viszi a tvszékek előtt, jeléül, hogy ezen, különben épen nem katholikus é r -zelmű férfiak meg vannak győződve arról, hogy a jurai katholikusok igazságtalanul zaklattatnak.

Midőn a ,hittani' kar nagy, beigtatási ebédjét pénteken adta, akkor meg akadt egy pár ,collegája' az orvosok s a protestáns, nihilisticus, hittani karból, azóta pedig már ezek is meglehetős megvetéssel tekintenek a ,misézők gyárá'-ra mint e facultást gunyorosan elnevezték.

Hallgatóival is nem nagy szerencséje volt szegény Friedrichnek. Történt nem régen, hogy egy ilyen .keresz-tény katholikus hittanulót' a rendőrség éjjelnek idején oly részegen találta az ut.czán, hogy észre sem vette, midőn egy a rendőrség előtt ott járt, nem épen samaritanus érzelmű lélek kabátját, nadrágját, czizmáját s kalapját húzta le róla. A ,hittanuló' ily állapotban, taliga segítségével, az őr-szobába odábboztatott ! Tagja lévén a ,Helvetia' nevű tanulói körnek, mely köztudomás szerint a legmüveletlenebb s leg-kihágóbb elemekből áll, ezek mégis megsokalták tagtársuk ilyetén magaviseletét s őt egy hónapra felfüggeszték ; mig egy másikat, még erkölcstelenebb magaviselet miatt végké-pen kizárt.

A legnagyobb baj az, bogy az ultramontán sajtó elég kíméletlen volt, az egészet az illetők megnevezésével a kö-zönség elé hozni, anélkül, hogy szegény ,keresztény-katho-likusok' a ,római hazug lelkek' ellen perorálhattak volna;

sőt midőn egy izben egyik ókatholikus tanár igen-igen .sze-mélyes' ügyben pert indított valamely ultramontán lap ellen, jónak látta a panaszt visszavonni, s szépen elhallgatni ; — mégis esak jó a berni szép fizetés, a becsülettel pedig minek törődnék az ókathol kus ember !

Missiói tudósi!ások. Kalászok a missiók mezején.

Kévéket szeretnék én kötni, azaz : minél többet a missiók-ról Írni, hogy minél több szivet megnyerjek ezen szent ügy-nek, de nem tehetem s meg kell elégednem, ha csak kalá-szokat szedhetek is, mint egykor Ruth Bócz földjén. De vál-jon a kalász nem ugyanazon szemet rejti-e magában, mely a kévékben van? Kétségkivül, ha valaki jó indulattal fogja olvasni ezen aprócseprö híreket, tudósításokat, melyeket amúgy futtában is közölni szándékom, lesz elég oka fellelke-sülni a missiók ügye iránt, s nem fogja sajnálni a filléreket, melyeket kérek Jézusért és az ő egyházaért. Nem pénzün-ket, hanem vérünket is megérdemli Jézus. Nem aranyat és ezüstöt adott Ő érettünk ; az O drága szent vérét csakis vérünkkel fizethetjük vissza méltóképen. De ha vérünket nem adhatjuk, mert nem is kívánja, adjunk neki legalább pénzt, hogy m'nél több lelket vezethessünk egyházába.

Mire fordittatik eme pénz? melyek a gyümölcsök, me-lyek a lyoni hitterjesztő társulat édenkertjében napról napra

Mire fordittatik eme pénz? melyek a gyümölcsök, me-lyek a lyoni hitterjesztő társulat édenkertjében napról napra