A „modus vivendi” alkalmazója:
A PRÍMÁS NEGATÍVUMAI A MAGYAR ÉLETBEN 1. Politikájának alapiránya
a) Nem ismeri fel a való helyzetet
aa) Nem veszi észre, hogy a belső baloldali erők megszilárdulnak. Megszálltak minden jelentős hatalmi pozíciót. A számszerű többség elvét feladták. A politikában nincsen komoly ellenfelük, mert a Kisgazdapárt csak gyenge védekezésre van beren-dezkedve. A kommunista párt oldalán van a pénz, pompás szervezőkészség, hatalom, és az orosz közelsége. Az ellenük föltámadt közhangulatból nem lehet a jövő válasz-tás esélyeit megítélni, mert a gyáva magyar közhangulat az alkalmazandó terrort nem fogja elviselni.
bb) A külső nagy fordulat, az angolszász–orosz háború közelségének vak remé-nyére építi a Prímás az egész politikáját.
Ő maga ezt bizalmas körben nyíltan meg is mondja.
Az ország egész közvéleménye, amely szinte teljesen szokatlan lelkesedéssel áll a Prímás mellett, állandóan erről a közeli háborúról sugdos. Néha valóságos háborús pszichózis önti el az országot, amely mindig valami illúzióban bízott: a német titkos fegyverekben, s azok nem jelentek meg; abban, hogy az oroszok a téli háború alatt megfagynak, mert mezítláb vannak, s az oroszok paplanruhákban, csizmásan jelentek meg; bízott az egész ország a választás eredményében, és a kommunista uralom azóta növekedett; bízott a békekonferenciában, és ott nyilvánvalóvá lett, hogy senki sem törődött velünk; most bízik az orosz kivonulásában, pedig az orosz már ráállt a béke-stílusra, és elég, ha a követ marad itt, az orosz befolyás nem lesz kisebb, mintha az egész hadsereg itt maradna; és ismét és újra bízik a háborúban, pedig az mindig távo-labbi évekre tolódik ki.
Szomorú benyomást kelt a magyar nép, amelyik nem a pozitív tettek erejével, hanem vak reménykedésekkel tartja fenn magában a lelket, és most ennek a népnek a vezére a Prímás.
cc/ A Prímás abból indul ki: az orosznak nem lesz szerepe a magyar élet kiala-kításában.
A modus vivendi hívei [viszont] abból indulnak ki: az orosznak szerepe lesz a magyar élet kialakításában. Minden nap újabb bizonyítékkal szolgál, hogy ez utóbbi az igaz.
A „modus vivendi” alkalmazója: P. Nagy Töhötöm SJ
nem változtatta meg, s ezért magatartását a hivatalos vatikáni állásfoglalásnak te-kintik. A Prímás viselkedése és főleg környezetének kijelentései ezt súlyosan alá is tá-masztják. (Hivatkoznak Róma approbációjára.) E kijelentésektől függetlenül is méltán gondolják [az oroszok], hogy egy bíboros Róma szellemét képviseli.
A szovjetnek a magyar katolicizmussal való feszültsége Róma és Moszkva viszo-nyát terheli meg igen előnytelenül.
Ennek konzekvenciái világpolitikai vonatkozásban éreztetik káros hatásukat, mert a szovjet egyéb területeken sem tudja elfelejteni, hogy Róma vele szemben Magyar-országon milyen provokatív magatartást tanúsít. Senki ugyanis nekik megmagyarázni nem tudja, hogy Mindszenty nem a Vatikán politikájának csupán egy hűséges végre-hajtója. Az összes látszatok ezt valóban meg is erősítik.
TÁRGYALÁS
A PRÍMÁS POZITÍVUMAI A MAGYAR ÉLETBEN 1. A magyar önérzetet ébren tartja
a) Az orosz invázió oly mélyen meggyötörte és megalázta a magyar népet, az első időkből annyi az egyéni sérelem, hogy lélektanilag szükség van egy nemzeti hősre, aki ezt a nagy ellenszenvet bátor fellépésével levezeti. Ily vonatkozásban a Prímás va-lósággal megmenti a nemzet önérzetét és öntudatát.
b) A sok gyáva ember örül, hogy egy valaki helyette bátor, s ez elégséges, hogy lelkileg össze ne omoljon. Egy egész népben tartja így ma a Prímás a lelket.
c) És valóban, aki sokat utazik az országban és beszél minden rendű és rangú emberrel, tapasztalhatja, hogy mennyire élénken él az emberekben az a felemelő tudat, hogy van nekünk egy hős bíbornokunk. Egy összetört nemzet életében ez sokat jelent.
d) A hívek tömegei az egyházban fedezik fel a megvert élet okozta keserű lélek megszólaltatóját, s ez lelkesedő bizalomra hangolja őket a katolicizmussal szemben [sic!]
2. Megfélemlíti a magyar kommunistákat és [az] oroszokat
Az etikai alapot nélkülöző marxista ellenfél jobban respektálhat adandó alkalom-mal egy indulatos és erőszakos tárgyalófelet, mint olyat, aki csak az igazságot és [a]
helyes mértéket keresi.
Valóban, a magyar kommunisták félnek is a Prímástól.
Egy egészséges kibontakozás számára a legnagyobb segítséget jelentené az okos, mértéket tartó, de energikus ellenállási vonal.
3. A modus vivendinek értéket és fontosságot ad
Az orosszal életlehetőséget keresők több eredményre számíthatnak, ha ugyanak-kor egy kemény ellenfél csapásai teszik kellemetlenné az orosz számára a helyzetet.
A PRÍMÁS NEGATÍVUMAI A MAGYAR ÉLETBEN 1. Politikájának alapiránya
a) Nem ismeri fel a való helyzetet
aa) Nem veszi észre, hogy a belső baloldali erők megszilárdulnak. Megszálltak minden jelentős hatalmi pozíciót. A számszerű többség elvét feladták. A politikában nincsen komoly ellenfelük, mert a Kisgazdapárt csak gyenge védekezésre van beren-dezkedve. A kommunista párt oldalán van a pénz, pompás szervezőkészség, hatalom, és az orosz közelsége. Az ellenük föltámadt közhangulatból nem lehet a jövő válasz-tás esélyeit megítélni, mert a gyáva magyar közhangulat az alkalmazandó terrort nem fogja elviselni.
bb) A külső nagy fordulat, az angolszász–orosz háború közelségének vak remé-nyére építi a Prímás az egész politikáját.
Ő maga ezt bizalmas körben nyíltan meg is mondja.
Az ország egész közvéleménye, amely szinte teljesen szokatlan lelkesedéssel áll a Prímás mellett, állandóan erről a közeli háborúról sugdos. Néha valóságos háborús pszichózis önti el az országot, amely mindig valami illúzióban bízott: a német titkos fegyverekben, s azok nem jelentek meg; abban, hogy az oroszok a téli háború alatt megfagynak, mert mezítláb vannak, s az oroszok paplanruhákban, csizmásan jelentek meg; bízott az egész ország a választás eredményében, és a kommunista uralom azóta növekedett; bízott a békekonferenciában, és ott nyilvánvalóvá lett, hogy senki sem törődött velünk; most bízik az orosz kivonulásában, pedig az orosz már ráállt a béke-stílusra, és elég, ha a követ marad itt, az orosz befolyás nem lesz kisebb, mintha az egész hadsereg itt maradna; és ismét és újra bízik a háborúban, pedig az mindig távo-labbi évekre tolódik ki.
Szomorú benyomást kelt a magyar nép, amelyik nem a pozitív tettek erejével, hanem vak reménykedésekkel tartja fenn magában a lelket, és most ennek a népnek a vezére a Prímás.
cc/ A Prímás abból indul ki: az orosznak nem lesz szerepe a magyar élet kiala-kításában.
A modus vivendi hívei [viszont] abból indulnak ki: az orosznak szerepe lesz a magyar élet kialakításában. Minden nap újabb bizonyítékkal szolgál, hogy ez utóbbi az igaz.
A buta reménykedés megakadályoz minden pozitív lépést. Mindennek a vége:
nem érdemes cselekedni, nem érdemes tárgyalni, mert hamarosan jön a nagy változás.
Ezt így nyíltan kimondják.
A magyar hivatalos katolicizmus mereven szembeszáll az orosszal, hogy ezáltal megnyerje az angolszászok rokonszenvét; de ez csak rokonszenv, mint a békekonfe-rencia mutatta; szinte semmit sem segít, ellenben az így megszerzett orosz ellenszenv szinte mindent elront. Különben is kétes dolog katolikus kuruckodásért a jutalmat a szabadkőműves és bőségesen ateista angolszászoktól várni.
b) A Hercegprímás a reakció élén jár
A Prímás harca ma már politikai harc, s ennek minden kétes kimenetele visszaesik az egyházra. Politikájának legfőbb jellemzői pedig a legitimizmus, a feudális nagybir-tokrendszer akarása és reformokkal szemben a legnagyobb tartózkodás.
A magyar katolicizmus a legitimizmus és a konzervatívizmus védővárává lesz a Prímás magatartása következtében. A Prímás tisztultabb reakciójából és a magyar nép romantikus, naiv lelkesedéséből a valódi és bűnös reakciósok tőkét kovácsolnak a maguk számára. Ezek a nemkívánatos elemek ma mind ott sorakoznak a Prímás mögött, és kompromittálják az egyházat. Ez egészen köztudomású dolog.
Pl. a Prímás feltámasztotta a Katolikus Népszövetséget, élére azonban kizárólag legitimistákat tett, akik egészen közismertek királyhűségükről (báró Kray,* gr. Ester-házy, Czettler*, Baranyai Jusztin). A népszövetség országos főtitkára, Jaszovszky József* most, október első felében ezeket mondotta jóbarátjának, Kis László* egye-temi lelkésznek: Igazi alapgondolatunk az, hogy a királykérdést nem tartjuk lezártnak, és nem tudunk belenyugodni abba, hogy nincsenek nagybirtokaink. Ez a népszövetség újabban a templomokban tartja gyűléseit, ahol világi szónokok beszédeit – a magyar templomokban egészen szokatlan módon – megtapsolják (Magyarországon a temp-lomokban sohasem tapsolnak), s így a veszélyes napi politikát végzetesen összekötik az egyházzal. A legitimista feudális gyűlések templomokban való megtartása követ-kezményeiben szinte kiszámíthatatlan. Bár nyíltan ezekről a kérdésekről nem beszél-nek, de a bizalmas sugdosás a számtalan megfigyelőn keresztül feltétlenül az oroszok tudomására jut. A templomokban szokatlan taps pedig megadja a politikai gyűlésnek még a külső látszatát is.
A Népszövetségről való fenti véleményt dr. Hamvas püspöktől magától is közvet-lenül hallottam.
Ilyen politikai vonalvezetés mellett a Prímás lejáratja a magyar katolikus egyház szociális hitelét. A szociális katolicizmus (Quadragesimo anno) lehetősége a Prímás politikája következében teljesen elvész. Az emberek kezdik mondogatni, hogy XI.
Pius pápa még megvédte őket, da a mostani pápa a Prímás mögött áll, s nem védi őket.
c) Végzetesen összeköti a gróf[ok], a tőkés[ek] és a katolikus egyház ügyét Ütközni vagy időt nyerni?
Erről az országban nyíltan beszélnek.
A Prímás magánérintkezéseivel, ellenállásának merevségével, politikai frak-ciók felé tett gesztusaival megerősíti azt, hogy a birtokukat vesztett grófokkal, a kommunistaellenes tőkésekkel egy politikai véleményen van. Így közös csatasorba került a gróf, a tőkés és a pap: a kommunista támadások és gúny és karikatúra ked-venc témája.
Itt a régi világ akarja a feudum elvesztése után politikai irányát és hatalmát a ka-tolicizmus erőivel megszerezni és védjegyeztetni.
A magyar katolicizmus [korábban] cipelte azt a nagy terhet, hogy a feudalizmus fellegvára volt a maga közel egymillió holdjával; ma a prímási politika révén fölve-szi azt a hasonlóan súlyos tehertételt, hogy a nép ellenségeinek, a nagytőkéseknek és a kiváltságos osztályoknak a védőbástyája lett.
A prímási politika igazi mély tragédiája ott van, hogy egy újabb évszázadra a ka-tolicizmus Magyarországon a nép szemében az urak politikája lesz, mint ahogy eddig is végzetesen az volt. Ma a nép ezt még nem látja, mert a Prímás személyes hő-siessége miatt akkora a lelkesedés, hogy a mögötte meghúzódó politikai erőket és szándékokat nem veszi észre világosan, de ha a helyzet feloldódik, és nyugodtabb körülmények köszönnek be, és a hiú remények is szertefoszlanak, a kiábrándulás és csalódás elkerülhetetlen lesz. Az ellenséges propaganda sem fog késni ezt ki is használni.
d) Politikai fegyvertársait nem a pozitív elvek alapján keresi, hanem csak az orosz-ellenesség negatívumában.
Épp ezért, bár erőszakos egyéniség, politikai vonalvezetése mégis erősen bi-zonytalan. Amilyen kemény és makacs negatívumokban, az ellenállásban és taga-dásban, olyan gyenge és bizonytalan a pozitív vonalvezetésben.
Valósággal házal egyes politikai pártoknál és frakcióknál. A kisgazdákat például előzőleg a legsúlyosabban elítélte. Magam olvastam a Kisgazdapárt elnökéhez írt, szinte minősíthetetlenül kemény leveleit. Az akkor felhozott vádak ma is mind álla-nak, és ma mégis őmelléjük állt. Papjainak pl. a máriapócsi nagy zarándoklaton a Kisgazdapártot ajánlotta, holott ugyanerről a pártról egy P. Borbély István jezsuita provinciálisnak oly mélyen lesújtó véleménye volt, hogy annak idején a P. Provin-ciális valóságos propagandát csapva nem rájuk, hanem a kispolgári, szabadkőműves és zsidó Polgári Demokrata Pártra adta le szavazatát.
A Prímás tapogatózott a Sulyok-pártnál is, amelyik viszont a liberális, szabad-kőműves polgári demokratákkal egyezkedik. Úgyhogy a benyomás az, hogy a Prí-mással való szövetségre elégséges alap a feudális, reakciós magatartás, mélyebb világnézeti hasonlóság nem oly lényeges.
A „modus vivendi” alkalmazója: P. Nagy Töhötöm SJ
A buta reménykedés megakadályoz minden pozitív lépést. Mindennek a vége:
nem érdemes cselekedni, nem érdemes tárgyalni, mert hamarosan jön a nagy változás.
Ezt így nyíltan kimondják.
A magyar hivatalos katolicizmus mereven szembeszáll az orosszal, hogy ezáltal megnyerje az angolszászok rokonszenvét; de ez csak rokonszenv, mint a békekonfe-rencia mutatta; szinte semmit sem segít, ellenben az így megszerzett orosz ellenszenv szinte mindent elront. Különben is kétes dolog katolikus kuruckodásért a jutalmat a szabadkőműves és bőségesen ateista angolszászoktól várni.
b) A Hercegprímás a reakció élén jár
A Prímás harca ma már politikai harc, s ennek minden kétes kimenetele visszaesik az egyházra. Politikájának legfőbb jellemzői pedig a legitimizmus, a feudális nagybir-tokrendszer akarása és reformokkal szemben a legnagyobb tartózkodás.
A magyar katolicizmus a legitimizmus és a konzervatívizmus védővárává lesz a Prímás magatartása következtében. A Prímás tisztultabb reakciójából és a magyar nép romantikus, naiv lelkesedéséből a valódi és bűnös reakciósok tőkét kovácsolnak a maguk számára. Ezek a nemkívánatos elemek ma mind ott sorakoznak a Prímás mögött, és kompromittálják az egyházat. Ez egészen köztudomású dolog.
Pl. a Prímás feltámasztotta a Katolikus Népszövetséget, élére azonban kizárólag legitimistákat tett, akik egészen közismertek királyhűségükről (báró Kray,* gr. Ester-házy, Czettler*, Baranyai Jusztin). A népszövetség országos főtitkára, Jaszovszky József* most, október első felében ezeket mondotta jóbarátjának, Kis László* egye-temi lelkésznek: Igazi alapgondolatunk az, hogy a királykérdést nem tartjuk lezártnak, és nem tudunk belenyugodni abba, hogy nincsenek nagybirtokaink. Ez a népszövetség újabban a templomokban tartja gyűléseit, ahol világi szónokok beszédeit – a magyar templomokban egészen szokatlan módon – megtapsolják (Magyarországon a temp-lomokban sohasem tapsolnak), s így a veszélyes napi politikát végzetesen összekötik az egyházzal. A legitimista feudális gyűlések templomokban való megtartása követ-kezményeiben szinte kiszámíthatatlan. Bár nyíltan ezekről a kérdésekről nem beszél-nek, de a bizalmas sugdosás a számtalan megfigyelőn keresztül feltétlenül az oroszok tudomására jut. A templomokban szokatlan taps pedig megadja a politikai gyűlésnek még a külső látszatát is.
A Népszövetségről való fenti véleményt dr. Hamvas püspöktől magától is közvet-lenül hallottam.
Ilyen politikai vonalvezetés mellett a Prímás lejáratja a magyar katolikus egyház szociális hitelét. A szociális katolicizmus (Quadragesimo anno) lehetősége a Prímás politikája következében teljesen elvész. Az emberek kezdik mondogatni, hogy XI.
Pius pápa még megvédte őket, da a mostani pápa a Prímás mögött áll, s nem védi őket.
c) Végzetesen összeköti a gróf[ok], a tőkés[ek] és a katolikus egyház ügyét
Erről az országban nyíltan beszélnek.
A Prímás magánérintkezéseivel, ellenállásának merevségével, politikai frak-ciók felé tett gesztusaival megerősíti azt, hogy a birtokukat vesztett grófokkal, a kommunistaellenes tőkésekkel egy politikai véleményen van. Így közös csatasorba került a gróf, a tőkés és a pap: a kommunista támadások és gúny és karikatúra ked-venc témája.
Itt a régi világ akarja a feudum elvesztése után politikai irányát és hatalmát a ka-tolicizmus erőivel megszerezni és védjegyeztetni.
A magyar katolicizmus [korábban] cipelte azt a nagy terhet, hogy a feudalizmus fellegvára volt a maga közel egymillió holdjával; ma a prímási politika révén fölve-szi azt a hasonlóan súlyos tehertételt, hogy a nép ellenségeinek, a nagytőkéseknek és a kiváltságos osztályoknak a védőbástyája lett.
A prímási politika igazi mély tragédiája ott van, hogy egy újabb évszázadra a ka-tolicizmus Magyarországon a nép szemében az urak politikája lesz, mint ahogy eddig is végzetesen az volt. Ma a nép ezt még nem látja, mert a Prímás személyes hő-siessége miatt akkora a lelkesedés, hogy a mögötte meghúzódó politikai erőket és szándékokat nem veszi észre világosan, de ha a helyzet feloldódik, és nyugodtabb körülmények köszönnek be, és a hiú remények is szertefoszlanak, a kiábrándulás és csalódás elkerülhetetlen lesz. Az ellenséges propaganda sem fog késni ezt ki is használni.
d) Politikai fegyvertársait nem a pozitív elvek alapján keresi, hanem csak az orosz-ellenesség negatívumában.
Épp ezért, bár erőszakos egyéniség, politikai vonalvezetése mégis erősen bi-zonytalan. Amilyen kemény és makacs negatívumokban, az ellenállásban és taga-dásban, olyan gyenge és bizonytalan a pozitív vonalvezetésben.
Valósággal házal egyes politikai pártoknál és frakcióknál. A kisgazdákat például előzőleg a legsúlyosabban elítélte. Magam olvastam a Kisgazdapárt elnökéhez írt, szinte minősíthetetlenül kemény leveleit. Az akkor felhozott vádak ma is mind álla-nak, és ma mégis őmelléjük állt. Papjainak pl. a máriapócsi nagy zarándoklaton a Kisgazdapártot ajánlotta, holott ugyanerről a pártról egy P. Borbély István jezsuita provinciálisnak oly mélyen lesújtó véleménye volt, hogy annak idején a P. Provin-ciális valóságos propagandát csapva nem rájuk, hanem a kispolgári, szabadkőműves és zsidó Polgári Demokrata Pártra adta le szavazatát.
A Prímás tapogatózott a Sulyok-pártnál is, amelyik viszont a liberális, szabad-kőműves polgári demokratákkal egyezkedik. Úgyhogy a benyomás az, hogy a Prí-mással való szövetségre elégséges alap a feudális, reakciós magatartás, mélyebb világnézeti hasonlóság nem oly lényeges.
Ezek a pártok ma, a községi választások előtt, szívesen keresik a Prímással való barátságot, mert ez számukra a legerősebb kortesfogás, de utána cserben fogják hagyni, mert ilyen nagy tehertétellel nem juthatnak semmire.
A Prímás annak idején nem engedte az induló katolikus pártot feltörni, mert az a modus vivendi álláspontján volt, ma [pedig] ő tereli be az embereket az általa [ko-rábban] súlyosan elítélt pártok közül azokba, amelyek egy év alatt a pozitív nagy előretörés helyett a reakciós érdekek bizonyos védelmével kecsegtetnek.
A katolikus iránynak ily nyílt lekötése bizonyos legitimista és feudális érdekek mellé eredményezheti, hogy ha valóban kitör egy háború, és az orosz visszavonul az országból, akkor tűzzel-vassal éppen az egyházat fogja végigpusztítani.
e) Politikai felfogását diktatórikusan kényszeríti rá minden katolikusra.
Valóságos katolikus monopol-politikát követel kíméletlen eszközökkel. A világ-egyház gyakorlatával szemben ő jelenti be egy katolikus párt megalakítását, és min-den másról eleve kimondja, hogy az nem katolikus. Nem összefogni akarja a külön-böző katolikus irányokat, hanem potestas directával84belenyúlni a politikai életbe is.
Ezt mint elvet meg is hirdetteti. Mihelics Vid* hosszú cikkben fejtegeti, hogy a hie-rarchia csak egyetlen pártot ismerhet el katolikusnak, és a hiehie-rarchia közvetlen fela-data direkte is beleszólni ezekbe a kérdésekbe.
Aki nem hajt fejet, és nem vállalja a teljes függő helyzetet a Prímástól a politiká-ban, módszerben, stíluspolitiká-ban, azt valósággal kivégzi, következetes, végiggondolt terv alapján kivégzi. Például a KALOT ellen indított széttörő munkája szívós követke-zetességgel ment a teljes dezavuáláson át az előkészített feloszlatásig, de szerencsére a magyar kommunisták oszlatták fel a KALOT-ot, és így elmaradt ez a nagy botrány.
Kivégez leirattal, nyílt cikkel, körlevéllel, elöljárókon keresztül való félreállítással.
Nincs joga a Prímásnak az ő egyéni politikája számára, amely a feudális vellei-tások85és a liberalizmus között hányódik, a katolicizmust hivatalosan monopolizálni vagy ilyen látszatot tudatosan föltámasztani. Valóságos katolikus diktatúrát teremt meg, amelyet sokan méltán neveznek hierarchikus fasizmusnak. Ezt lehetne nem kívánatos klerikalizmusnak is nevezni.
Hamvas püspök beszélte el nekem, hogy körlevelek jelentek meg a püspöki kar nevében és közös aláírással, amelyet ők nem is láttak. Maga intézkedik diktatórikusan.
Jellemző, hogy a római Stefano Rotondo ügye Rómában ugyan eldőlt, hogy ti.
a csatlakozó épületeket nem kaphatja meg kollégiumnak, itthon mégis bejelentette a püspöki karnak, hogy sikerült megszereznie, sőt a teológiai tanárok konferen-ciáján már meg is hirdette számukra, hogy a Stefano Rotondón lesz a magyar pap-ság továbbképző tanulmányi intézete.
Ütközni vagy időt nyerni?
84 Közvetlen hatalommal, közvetlen beavatkozással. (Latin) 85 Törekvések, szándékok. (Latin)
A PRÍMÁSI POLITIKA EREDMÉNYEI