Beszélgetés egy Magyarországon felelős beosztásban lévő orosz férfival A német nyelvű eredeti szöveg címe:
„Gespräch mit einem Russen in verantwortlicher Stellung in Ungarn”
1946 novemberében jutott el a Vatikáni Államtitkárságra Fénymásolt példány: JTMRL II. 1. Epistolae Variorum, 1946–1950 Eredeti példány in: ASRS AA.EE.SS. Pio XII, Ungheria 129, ff. 585-594.
Ikt. sz. AA.EE.SS. 9370/46 Készült flamand nyelvű változat is:
„II. Gesprekken met deze Heer Usukin (samengevat in één bladzijde)”
jelzete: JTMRL II. 1. Epistolae Variorum, 1946–1950 [fénymásolat]
A Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjában készült olasz nyelvű összefoglalás címe:
„Conversazione con un russo avente un posto di responsabilità in Ungheria”
1946. november 23-i dátummal készült.
Jelzete: ASRS AA.EE.SS. Pio XII, Ungheria 129, ff. 580-584.
Keresztes András fordításában, amely a német nyelvű eredetiből készült:
A) A Prímás kimondottan reakciós. Reakciós elsősorban és főként személyében,I.
és azért is, mivel a reakciósok vezérüknek tekintik őt. Nem fogadja el sem a köztár-saságot, sem a demokratikus intézményeket. Mindenütt, ahol módja van rá, ellene beszél és ellene hangol. A Prímás csak kritizál, nem ismeri el, ami jó.
B) A Prímás kihívóan oroszellenes. Az oroszokkal való kapcsolatát véglegesen elrontotta. Bárhogy is fog viselkedni a jövőben, az oroszok soha sem fognak vele együttműködni. Vorosilov marsall (a Szövetséges Ellenőrző Bizottság magyaror-szági elnöke) előtt ki sem szabad ejteni a nevét. Amikor pedig a Prímás a Szent István körmenet előtt fel akarta keresni Szviridov tábornokot, Vorosilov helyettesét, az nem fogadta, hanem Zamercev tábornokhoz, a városparancsnokhoz irányította.
Ez bizonyítja a teljesen megromlott viszonyt.
„Mit akar elérni a Prímás az oroszellenességével? Talán meg tudja változtatni ezzel a tényeket?”
C) Magyarországon demokrácia lesz, vagy az egyházzal, vagy az egyházzal szemben. Mi szívesebben vennénk, ha az egyház ebben a munkában részt venne.
Belátjuk, hogy tévedtünk, amikor annak idején nem ismertük fel, hogy az egyház erő, szellemi (lelki) erő, amellyel érdemes számolni. Természetesen nem olyan erő, amelytől mi politikai síkon megijednénk, nem olyan erő, amely itt hatásosan fel tudna lépni ellenünk. Szívesen dolgoznánk együtt vele, ha lehetséges; de ha nem, úgy is jó; azt valószínűleg az egyház bánná meg.
gyanúval figyelik a Vatikán tevékenységét, és majdnem minden lépésében „reak-ciót” látnak; talán nagyobb óvatosságra akarta inteni a Vatikánt; azt nem hiszem, hogy arra gondolt, megfélemlítheti a Vatikánt. Bár gyakran az volt a benyomásom, jól tudják, hogy a Vatikán nagyon szívén viseli annak a 40 millió katolikusnak a sorsát, akik az orosz hatalmi övezetben élnek; nem lehetetlen, hogy ezt a körül-ményt esetleg zsarolásra akarják kihasználni. Éppen ilyen meglepő volt az a Va-tikánnal szembeni hangsúlyos vád, hogy a Bíboros mindent a Vatikán közvetlen utasításai szerint tesz. Nem voltam képes megállapítani, hogy ezt őszintén így is gondolják, vagy pedig csak megjátsszák. Valószínűleg azt remélték, ha a Bíboros tetteiért közvetlenül a Vatikánt vádolják meg, akkor azzal elérhetik a Szentszék kifejezett beavatkozását. O. úr többször hangsúlyozta (főként az én ellenvetéseim-re), hogy a Vatikánban különböző „klikkek” léteznek, különböző irányzatok, ame-lyek egymással nincsenek összhangban; elképzelhetőnek tartotta, hogy a Szentatya a maga személyében valószínűleg belátóbb, mint ahogy a megnyilatkozásaiból következtetni lehet. „De a Vatikán nem csak a pápa” – mondta; Mindszenty mögött pedig egy reakciós vatikáni klikk áll, akik őt támogatják, bátorítják. Amikor erre azt feleltem, hogy éppen Moszkvával kapcsolatban emlegetnek különböző „irányza-tokat”, ezt energikusan tagadta; szerinte tökéletes az egyetértés Sztálin* és Molo-tov* között.
Attól tartok, hogy ennek a „beszélgetésnek” és így az én küldetésemnek az ered-ménye nem túl nagy és nem nagyon kézzel fogható. A nunciusnak nem szabad a békekötés előtt érkeznie, akkor is csak fenntartással (érdekes módon a miniszter-elnök magától is ugyanezt a véleményt hangoztatta, bár semmit sem tud a meg-beszélés tartalmából). O. úr nem vetette el azt a javaslatomat, hogy a Szentszéknek egy bizalmi embert kellene küldenie Magyarországra, sőt hasznosnak tartotta. Majd meglátjuk, tartja-e a szavát.
Lehetne neki javasolni, hogy engedjék meg az oroszok a magyar püspököknek, hogy ad limina látogatásra jöhessenek [Rómába] és személyesen, teljesen szabadon számolhassanak be a Szentatyának a katolicizmus magyarországi helyzetéről. Ez akkor, sajnos, nem jutott eszembe. De azt remélem, hogy ez lehetséges lenne, leg-alább néhány megegyezésre hajlamos püspök esetében, pl. Grősz* és Czapik érse-kek, és főként Bánáss* apostoli kormányzó esetében.
P. Jánosi József SJII.
Beszélgetés egy Magyarországon felelős beosztásban lévő orosz férfival A német nyelvű eredeti szöveg címe:
„Gespräch mit einem Russen in verantwortlicher Stellung in Ungarn”
1946 novemberében jutott el a Vatikáni Államtitkárságra Fénymásolt példány: JTMRL II. 1. Epistolae Variorum, 1946–1950 Eredeti példány in: ASRS AA.EE.SS. Pio XII, Ungheria 129, ff. 585-594.
Ikt. sz. AA.EE.SS. 9370/46 Készült flamand nyelvű változat is:
„II. Gesprekken met deze Heer Usukin (samengevat in één bladzijde)”
jelzete: JTMRL II. 1. Epistolae Variorum, 1946–1950 [fénymásolat]
A Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjában készült olasz nyelvű összefoglalás címe:
„Conversazione con un russo avente un posto di responsabilità in Ungheria”
1946. november 23-i dátummal készült.
Jelzete: ASRS AA.EE.SS. Pio XII, Ungheria 129, ff. 580-584.
Keresztes András fordításában, amely a német nyelvű eredetiből készült:
A) A Prímás kimondottan reakciós. Reakciós elsősorban és főként személyében,I.
és azért is, mivel a reakciósok vezérüknek tekintik őt. Nem fogadja el sem a köztár-saságot, sem a demokratikus intézményeket. Mindenütt, ahol módja van rá, ellene beszél és ellene hangol. A Prímás csak kritizál, nem ismeri el, ami jó.
B) A Prímás kihívóan oroszellenes. Az oroszokkal való kapcsolatát véglegesen elrontotta. Bárhogy is fog viselkedni a jövőben, az oroszok soha sem fognak vele együttműködni. Vorosilov marsall (a Szövetséges Ellenőrző Bizottság magyaror-szági elnöke) előtt ki sem szabad ejteni a nevét. Amikor pedig a Prímás a Szent István körmenet előtt fel akarta keresni Szviridov tábornokot, Vorosilov helyettesét, az nem fogadta, hanem Zamercev tábornokhoz, a városparancsnokhoz irányította.
Ez bizonyítja a teljesen megromlott viszonyt.
„Mit akar elérni a Prímás az oroszellenességével? Talán meg tudja változtatni ezzel a tényeket?”
C) Magyarországon demokrácia lesz, vagy az egyházzal, vagy az egyházzal szemben. Mi szívesebben vennénk, ha az egyház ebben a munkában részt venne.
Belátjuk, hogy tévedtünk, amikor annak idején nem ismertük fel, hogy az egyház erő, szellemi (lelki) erő, amellyel érdemes számolni. Természetesen nem olyan erő, amelytől mi politikai síkon megijednénk, nem olyan erő, amely itt hatásosan fel tudna lépni ellenünk. Szívesen dolgoznánk együtt vele, ha lehetséges; de ha nem, úgy is jó; azt valószínűleg az egyház bánná meg.
(Én:) Ön mit ért demokrácia alatt?
(Válasz:) Magyar vonatkozásban „európai” demokráciát.
Tudunk arról az ellenszenvről, amelyet az orosz hadsereg viselkedése keltett az országban. De ne feledjék, ezek Ukrajnából érkezett katonák voltak, akik szemtanúi voltak annak, amit a magyar katonák műveltek Ukrajnában; látták a felégetett váro-sokat, tudnak a borzasztó nagyszámú kivégzésről; feleségük, leányuk meggyalá-zásáról, a rabszolgamunkára elhurcoltakról. Csak a rosszindulatúak, és gyűlölettől megszállottak nem képesek észrevenni, milyen nagymértékben megjavult a had-sereg viselkedése. Másrészről pedig tisztjeinket és katonáinkat ölték meg Ma-gyarországon; e gyilkosságok hátterében a papság részéről is vannak felbujtók, erről megbízható adatokkal rendelkezünk.
II. Vatikán
Amit a Prímás tesz, az a Vatikán közvetlen utasítására történik. A Vatikán áll a reak-ciós nemzetközi mozgalom élén. Ez látható Spanyolországban, Olaszországban (a pápa áll a monarchista mozgalom mögött), Jugoszláviában (Stepinac* védelme), a pápa kiállt a nürnbergi vádlottak megkegyelmezése érdekében stb.
(Én:) Kételkedem a fenti információk helyességében. Ezen kívül önök teljesen fél-reértik a Vatikán politikájának szellemét. A Vatikán politikája nem a szó szokásos értelmében vett politika, hanem elsősorban valláspolitika. Ennek következtében a Vatikánnak elsődleges szívügye a vallás szabad gyakorlása és a keresztény erkölcs uralmának biztosítása; ez határozza meg a Vatikán minden más tevékeny-ségének az irányvonalát. Ebből szempontból nézve egészen más jellegű a Vatikán politikája, és aki ezt nem látja be, az nem is képes ezt a politikát megérteni.
(Az orosz:) A Vatikán még ma is az elmúlt századok hatalmi politikáját folytatja, és nem akarja belátni, hogy ennek az ideje már elmúlt. A Vatikán többé nem hatalmi tényező a szó politikai értelmében. Ha a Vatikán megelégedne azzal, hogy ő csupán egy vallási hatalom, nem lenne semmi problémánk vele.
(Én:) Ez is egy félreértés. Nyilván nagyon szűk értelemben értelmezi a vallást, azaz mint csupán egyházi funkciót és ájtatossági gyakorlatot. Ezzel szemben a vallás nemcsak ezt jelenti, hanem az isteni törvények szerinti életet, és az ilyen életvezetés lehetőségének intézményes biztosítását a társadalomban, az államban, a szokások és nevezetesen a törvények alapján. Ennek következtében az egyház tevékenysége nem szorítkozhat a templomra, hanem ki kell terjednie az ember teljes aktivitására, mert arra kell törekednie, az egész életet a maga teljességében az isteni
törvények-Ütközni vagy időt nyerni?
nek megfelelően alakítsa. És csak ily módon kerül kapcsolatba a politikával. De ez nem hatalmi politika a szó szokásos és tulajdonképpeni értelmében, hiszen egyetlen törekvése, hogy biztosítsa a vallás és az erkölcs természetes jogát, természetesen emberi eszközök és erők igénybevételével. Csak ezek a szempontok határozzák meg az állam és az egyház kapcsolatát és nem másfajta hatalmi törekvések.
Ami pedig Mindszentyt illeti, kétlem, hogy politikai értelemben közvetlen vatikáni instrukciók alapján cselekedne. Ahhoz, hogy ilyen utasításokat, főként rész-letes utasításokat tudjon adni a Vatikán, ahhoz sokkal jobb információkkal kellene rendelkeznie a magyar viszonyokról. Azonban a Vatikán még ebben az esetben sem adna közvetlen utasításokat, és főként nem úgy, hogy előtte ne venné fel a kap-csolatot az érintett kormánnyal. Ezenkívül a püspökök, politikai felfogásukat te-kintve, nem tekinthetők a Vatikán képviselőinek. Az egyház egészen másfajta szervezet, mint a diktatórikus politikai intézmények. Az egyház szorosan kap-csolódik a hit és az erkölcs dolgaihoz, de ezt nem lehet átvinni más területekre, nevezetesen a politika területére, ahol szabad teret enged a személyes nézeteknek és a célszerűség szempontjának, természetesen a hit és erkölcs keretein belül. Normá-lis körülmények között a Vatikán nem avatkozik be az ilyen kérdésekbe, feltéve, hogy nem érintik a hit és az erkölcs ügyét. A Vatikán csak akkor avatkozna be a bí-boros tevékenységébe, ha vagy nem védené eléggé a hitet és az erkölcsöt, vagy eze-ket alkalmatlan viselkedéssel veszélyeztetné. Az adott esetben azonban valószínű, hogy a Vatikán, márcsak a megfelelő információk híján sem, semmiféle utasítást nem adott [a Bíborosnak].
Annak érdekében pedig, hogy a Vatikán helyesen és elegendő mértékben infor-málva legyen, feltétlenül szükséges lenne a nunciatúra felállítása.
(Az orosz): Az egyetlen ok, amiért még mindig nincsen Budapesten nunciatúra, az a Bíboros viselkedése. Mivel a Vatikán viselkedése velünk (oroszokkal) szemben több mint kétes, nem engedhetjük meg, hogy a Prímás a nuncius személyében még segítséget is kapjon, és így egy helyett ketten lennének ellenünk. Ezért majd csak akkor jöhet egy nuncius, ha garanciát adnak arra, hogy nem a Prímás politikáját erősíti, nem az ő politikáját támogatja, és a nuncius érkezése nem növeli a Prímás tekintélyét.
(Az orosz): Elismerjük, hogy a pápa nem olyan keményfejű, mint a Prímás; ahhoz a Vatikán emberei túl intelligensek. Azonban egy évszázados taktikának megfe-lelően mindig két vasat tartanak a tűzben, hogy ha az egyik alkalmatlannak bi-zonyul, használhassák a másikat. Lehetséges és valószínű, hogy Magyarország esetében is ez a helyzet, és a Vatikán azért nem közösítette ki a Bíboros opponen-seit, mert arra gondol, ha a Prímás politikája zsákutcába kerül, akkor eredményes lehetne a másik irányzat, azaz a modus vivendi irányzata. De egyelőre a Vatikán tel-jes erejével a Bíboros tüzét fújtatja.
(Az orosz:) Egyébként mit ért a modus vivendi-n?
A „modus vivendi” teoretikusa: Prof. Dr. P. Jánosi József SJ
(Én:) Ön mit ért demokrácia alatt?
(Válasz:) Magyar vonatkozásban „európai” demokráciát.
Tudunk arról az ellenszenvről, amelyet az orosz hadsereg viselkedése keltett az országban. De ne feledjék, ezek Ukrajnából érkezett katonák voltak, akik szemtanúi voltak annak, amit a magyar katonák műveltek Ukrajnában; látták a felégetett váro-sokat, tudnak a borzasztó nagyszámú kivégzésről; feleségük, leányuk meggyalá-zásáról, a rabszolgamunkára elhurcoltakról. Csak a rosszindulatúak, és gyűlölettől megszállottak nem képesek észrevenni, milyen nagymértékben megjavult a had-sereg viselkedése. Másrészről pedig tisztjeinket és katonáinkat ölték meg Ma-gyarországon; e gyilkosságok hátterében a papság részéről is vannak felbujtók, erről megbízható adatokkal rendelkezünk.
II. Vatikán
Amit a Prímás tesz, az a Vatikán közvetlen utasítására történik. A Vatikán áll a reak-ciós nemzetközi mozgalom élén. Ez látható Spanyolországban, Olaszországban (a pápa áll a monarchista mozgalom mögött), Jugoszláviában (Stepinac* védelme), a pápa kiállt a nürnbergi vádlottak megkegyelmezése érdekében stb.
(Én:) Kételkedem a fenti információk helyességében. Ezen kívül önök teljesen fél-reértik a Vatikán politikájának szellemét. A Vatikán politikája nem a szó szokásos értelmében vett politika, hanem elsősorban valláspolitika. Ennek következtében a Vatikánnak elsődleges szívügye a vallás szabad gyakorlása és a keresztény erkölcs uralmának biztosítása; ez határozza meg a Vatikán minden más tevékeny-ségének az irányvonalát. Ebből szempontból nézve egészen más jellegű a Vatikán politikája, és aki ezt nem látja be, az nem is képes ezt a politikát megérteni.
(Az orosz:) A Vatikán még ma is az elmúlt századok hatalmi politikáját folytatja, és nem akarja belátni, hogy ennek az ideje már elmúlt. A Vatikán többé nem hatalmi tényező a szó politikai értelmében. Ha a Vatikán megelégedne azzal, hogy ő csupán egy vallási hatalom, nem lenne semmi problémánk vele.
(Én:) Ez is egy félreértés. Nyilván nagyon szűk értelemben értelmezi a vallást, azaz mint csupán egyházi funkciót és ájtatossági gyakorlatot. Ezzel szemben a vallás nemcsak ezt jelenti, hanem az isteni törvények szerinti életet, és az ilyen életvezetés lehetőségének intézményes biztosítását a társadalomban, az államban, a szokások és nevezetesen a törvények alapján. Ennek következtében az egyház tevékenysége nem szorítkozhat a templomra, hanem ki kell terjednie az ember teljes aktivitására, mert arra kell törekednie, az egész életet a maga teljességében az isteni
törvények-nek megfelelően alakítsa. És csak ily módon kerül kapcsolatba a politikával. De ez nem hatalmi politika a szó szokásos és tulajdonképpeni értelmében, hiszen egyetlen törekvése, hogy biztosítsa a vallás és az erkölcs természetes jogát, természetesen emberi eszközök és erők igénybevételével. Csak ezek a szempontok határozzák meg az állam és az egyház kapcsolatát és nem másfajta hatalmi törekvések.
Ami pedig Mindszentyt illeti, kétlem, hogy politikai értelemben közvetlen vatikáni instrukciók alapján cselekedne. Ahhoz, hogy ilyen utasításokat, főként rész-letes utasításokat tudjon adni a Vatikán, ahhoz sokkal jobb információkkal kellene rendelkeznie a magyar viszonyokról. Azonban a Vatikán még ebben az esetben sem adna közvetlen utasításokat, és főként nem úgy, hogy előtte ne venné fel a kap-csolatot az érintett kormánnyal. Ezenkívül a püspökök, politikai felfogásukat te-kintve, nem tekinthetők a Vatikán képviselőinek. Az egyház egészen másfajta szervezet, mint a diktatórikus politikai intézmények. Az egyház szorosan kap-csolódik a hit és az erkölcs dolgaihoz, de ezt nem lehet átvinni más területekre, nevezetesen a politika területére, ahol szabad teret enged a személyes nézeteknek és a célszerűség szempontjának, természetesen a hit és erkölcs keretein belül. Normá-lis körülmények között a Vatikán nem avatkozik be az ilyen kérdésekbe, feltéve, hogy nem érintik a hit és az erkölcs ügyét. A Vatikán csak akkor avatkozna be a bí-boros tevékenységébe, ha vagy nem védené eléggé a hitet és az erkölcsöt, vagy eze-ket alkalmatlan viselkedéssel veszélyeztetné. Az adott esetben azonban valószínű, hogy a Vatikán, márcsak a megfelelő információk híján sem, semmiféle utasítást nem adott [a Bíborosnak].
Annak érdekében pedig, hogy a Vatikán helyesen és elegendő mértékben infor-málva legyen, feltétlenül szükséges lenne a nunciatúra felállítása.
(Az orosz): Az egyetlen ok, amiért még mindig nincsen Budapesten nunciatúra, az a Bíboros viselkedése. Mivel a Vatikán viselkedése velünk (oroszokkal) szemben több mint kétes, nem engedhetjük meg, hogy a Prímás a nuncius személyében még segítséget is kapjon, és így egy helyett ketten lennének ellenünk. Ezért majd csak akkor jöhet egy nuncius, ha garanciát adnak arra, hogy nem a Prímás politikáját erősíti, nem az ő politikáját támogatja, és a nuncius érkezése nem növeli a Prímás tekintélyét.
(Az orosz): Elismerjük, hogy a pápa nem olyan keményfejű, mint a Prímás; ahhoz a Vatikán emberei túl intelligensek. Azonban egy évszázados taktikának megfe-lelően mindig két vasat tartanak a tűzben, hogy ha az egyik alkalmatlannak bi-zonyul, használhassák a másikat. Lehetséges és valószínű, hogy Magyarország esetében is ez a helyzet, és a Vatikán azért nem közösítette ki a Bíboros opponen-seit, mert arra gondol, ha a Prímás politikája zsákutcába kerül, akkor eredményes lehetne a másik irányzat, azaz a modus vivendi irányzata. De egyelőre a Vatikán tel-jes erejével a Bíboros tüzét fújtatja.
(Az orosz:) Egyébként mit ért a modus vivendi-n?
(Én:) A modus vivendi egy diplomáciából kölcsönzött kifejezés, amelyet Ön mint diplomata is ismer. Egy modus vivendi akkor lesz időszerű, ha két fél között, elvi okokból, feszült viszony alakul ki. A jelen esetben az alábbi tényezők határozzák meg a modus vivendit: 1.) Az önök és az egyház társadalmi és állami elvei vala-mint gyakorlata között mély szakadék húzódik; 2.) ugyanakkor mindkét fél kényte-len tudomásul venni a másik erejét; és 3.) be kell látnia, hogy a helyzetet nem lehet harccal megoldani; 4.) ezért [minkét félnek] higgadtan és okosan meg kell vizsgál-nia, milyen körülmények között tudnak labilis békében egymás mellett élni. Ezt értem én modus vivendin, ami tehát nem kollaborációt jelent – kivéve, ha a ter-mészeti törvény gyakorlata ezt megengedi –, hanem értelmes, kompromisszumos egymás mellett élést. De nem szabad elfelejtenünk, hogy bár az egyház a komp-romisszumok terén messze elmehet, messzebb, mint a politikai hatalmak, [de] nem ütközhet a természetjoggal, valamint Isten pozitív és főként negatív parancsaival.
(Az orosz:) És ki határozza meg, mi az Isten akarata?
(Én:) Ez nagyon messze vezetne a teológiában. A gyakorlatban, konkrét esetek megítélésekor, az egyház által kifejlesztett tudomány, a kongregációk és a pápák, akik deklarálják, mi Isten akarata, megfelelve a kinyilatkoztatásnak, a hagyomány-nak, a filozófia által feltárt természetjognak. Ezt figyelembe véve, tehát az egyház és a pápa nem önkényesen, nem a mindenkori céljainak megfelelően mondja meg, mi az Isten akarata.
(Az orosz:) Ebben az esetben azt kell hinnem, hogy a Vatikán nem jól ismerte fel Isten akaratát. Mert ha Isten az, akinek Önök mondják, akkor Isten egészen biztosan az elnyomott szegény emberek pártján áll, ez az Isten egészen biztosan a haladást pártolja és nem a haladás ellenzőit, nem a reakciót. A Vatikán nem tudja vagy nem akarja felismerni a kor szavát. Lehet, hogy a hit örök, ezt gondolom én is, de a Va-tikán nem az, különösen nem ezzel a politikával.
(Én:) Lehet, hogy vannak az egyházban olyanok, akik akadályozni vagy lassítani szeretnék a fejlődést, de a pápa és a Vatikán egészen biztosan nincsen ezek között.
Tudnia kell, hogy a pápa már a háború alatt és azóta is számtalan nyilatkozatában foglalt állást a demokratikus intézmények mellett, és szigorú szavakkal ítélte el a diktatúrát. Hasonlóképp tudnia kell a múlt századi pápák szociális enciklikáiról, melyekben erőteljesen kiálltak a szegények jogai, az életszínvonal emelésének szükségessége és a szociális igazságosság mellett. A pápai megnyilatkozások ter-mészetesen nem propagandaszerűek, hanem tudósok és tapasztalt szakemberek által írt, kiegyensúlyozott és amennyire lehet, minden szempontot figyelembe vevő, meg-fontolt írások, melyek nem pártszenvedélyből vagy fanatikus egyoldalúságból
ered-Ütközni vagy időt nyerni?
nek, hanem az igazság – a teljes igazság – szeretetéből, amelyik a „suum cuique”
elve alapján mindenkinek igyekszik megadni azt, ami megilleti. És éppen ez a pá-paság nagy kultúrtörténeti jelentősége, hogy olyan időkben, amikor az emberek
elve alapján mindenkinek igyekszik megadni azt, ami megilleti. És éppen ez a pá-paság nagy kultúrtörténeti jelentősége, hogy olyan időkben, amikor az emberek