• Nem Talált Eredményt

P. Kerkai Jenő SJ 1935-ben látott hozzá a külföldi példák által inspirált prog-ramja megvalósításához. Fiatalabb rendtársát, Nagy Töhötömöt fokozatosan vonta be szervezete munkájába. A KALOT-mozgalom néhány év alatt páratlan sikert ara-tott és átfogta az egész országot. 1944/45-ben a tét már annak megmentése volt a front eseményei közepette és az, hogy folytathassa tevékenységét a háború után.

A front napjait Kerkai az érdi KALOT-népfőiskola labirintus-jellegű pincerend-szerében vészelte át, majd Dunaföldváron és Szegeden át jutott el Debrecenbe, Bánáss László plébánoshoz, akinek plébániai nagytermében ülésezett az Ideiglenes Kormány.1P. Nagy Miskolcon, aknatűzben, átszökött a fronton. Ezeket az élmé-nyeit megírta,2kézirata utóbb nyomtatásban is megjelent.3A cél az volt, hogy a hó-dítóként érkező szovjet hadsereg engedélyezze a mozgalom működését. Ezt sikerült is elérni, de a siker részleges volt, mert a magyar kommunisták 1946 júliusában elérték Szviridov altábornagynál, a SZEB szovjet ügyvezető elnökénél, hogy Rajk László belügyminiszterrel betiltassa az összes egyházi és magán típusú egyesületet.

Addig azonban bő egy esztendő telt el és ez az időszak volt Nagy Töhötöm fénykora.

Az ő esetében is, mint a másik két jezsuita páter esetében, az Apostoli Szentszék-kel való kapcsolatfelvételét vizsgáljuk, így első lépésben az ő római utazásainak idő-kereteit kell rögzítsük. Ezeket táblázatosan megtaláljuk a róla szóló monográfiában.4 Eszerint elsőutazásának dátumai: érkezés Rómába 1945. július 12-én, távozás augusz-tus 24-én. Ennek az utazásnak egyik célja: „Cél: utasításokat kérni a Szentatyától, hogy milyen magatartást foglaljunk el az új helyzetben. A modus vivendi keresését ajánlja.”5Második alkalommal 1945. október 11. és november 22. között tartózko-1 Bánáss is említést tesz Kerkairól és Nagy Töhötömről Angelo Rotta nunciushoz írt beszá-moló levelében: „Itt tartózkodik P. Kerkai és Nagy a Jézus Társaságból és már meg-kezdtük az ifjúság és a katolikus politikai párt szervezését az elfoglalt területen”, lásd 1945. január 31-én kelt kézírásos levelét Angelo Rotta nunciushoz, eredeti példány:

ASRS AA.EE.SS., Pio XII, Ungheria 124, foll. 401rv.

2 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár, 216. fond Nagy Töhötöm irathagyatéka. Zseb-naptár: 216/22. Legépelt napló: 216/47.

3 Előbb kivonatosan: Nagy Töhötöm:Az arcvonalon való átszökés naplója. Közreadja:

Balogh Margit,in: Jelentkezünk 52 (1993/1) 113–152; majd teljes terjedelmében: Nagy Töhötöm:Az arcvonalon való átszökés naplója (1944. november–december). A szöveget gondozta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta: Keresztes András.In: Magyar Egyháztör-téneti Vázlatok 26 (2014/1-4) 251–296. Interneten: http://mek.oszk.hu/16000/16033/

4 Petrás Éva:Álarcok mögött. Nagy Töhötöm életei. ÁBTL–KRONOSZ, Budapest–Pécs 2019. 99sk.

5 OSZK Kt. 216. f. 74. ő. e. „Útjaim.”

dott az Örök Városban, erről az útról maradt fenn többek között legtöbbet idézett beszámolója Mindszenty számára.6A harmadikutazás római napjai 1946. február 18. és május 8. közé esnek. A negyedikutazás folyamán ismételten Rómába érkezett 1946. július 5-én és távozott július 20-án. Ötödikalkalommal 1946. október 24-én érkezett Rómába és 1947. január 4-én távozott, immáron nem Magyarországra, ha-nem Dél-Amerikába.

Második lépésben rekonstruálnunk kell római látogatásainak és tárgyalásainak dinamikáját. Ezt főleg az újonnan tanulmányozható vatikáni források és Nagy Töhötöm saját írásai felhasználásával kíséreljük meg rekonstruálni. A legfontosabb talán magával a pápával való találkozások időpontjának és témájának megállapítása.

Forrásaink szerint háromszor fogadta őt XII. Piusz magánkihallgatáson, az első három római útja alkalmával. Negyedik és ötödik útján már nem jutott el hozzá, csak P. Robert Leiberrel tartotta a kapcsolatot.

Célszerű azt is számbavenni, hogy beadott dokumentumai közül bizonyíthatóan hányat látott a pápa. Erre a forrásközléskor külön tekintettel leszünk.

A bejutást a pápához és az Államtitkársághoz a Jézus társasága legfőbb vezető-je, P. Norbert de Boynes* általános helynök biztosította, aki, nem lévén generális, 1945. április 12. és 1946. szeptember 15. között vezette az egész Társaságot, így tisztsége szerint a generális általános helyetteseként állt a Társaság élén, mint vica-rius generalis. P. Nagy följegyzései szerint ő volt az, aki már érkezése napján hí-vatta őt, akinek általában leadta jelentéseit és aki továbbította azokat P. Leiberen keresztül a pápához. Ő volt az is, aki egy esetben a pápánál értesült a P. Nagy által leadott másik tervezetről, amelyet idő hiányában elmulasztott neki bemutatni.

P. Nagy rendszeresen találkozott P. Robert Leiber jezsuita professzorral is, a pá-pa bizalmasával, ezért följegyzéseire támaszkodva áttekintést nyújtunk a vele foly-tatott eszmecserék időpontjairól és témáiról. P. Leiber tanácsára találkozott az utolsó nunciussal, Angelo Rotta c. érsekkel, akitől ajánlást kapott és rendszeresen tanács-kozott Mons. Verolinóval, Rotta budapesti első munkatársával. Verolino a Vatikáni Államtitkárságon kapott beosztást, mint a magyar ügyek intézője.

Rekonstruálnunk kell még Mons. Montinival, az Általános Ügyek Szekciójának elöljárójával, valamint Mons. Tardinival, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Szent Kongregá-ciójának titkárával és az ő helyettesével, Mons. Sericanóval* történt tárgyalásainak időpontjait és témáit.

Ezen túl Nagy Töhötöm pápai futár is volt, nem lévén ekkoriban Budapesten pápai képviselet (nunciatúra), hiszen azt a szovjetek 1945 április elején száműzték az országból. Ezért a hivatalos levelezést vagy az amerikai, vagy az angol megszál-ló hatalmak jószolgálatából, vagy, amikor alkalom kínálkozott, P. Nagyon keresztül továbbították Magyarországra.

Ütközni vagy időt nyerni?

6 Teljes szövegét lásd alább, 103skk.

Nagy Töhötöm és XII. Piusz pápa

Nagy Töhötömöt három alkalommal fogadta magánkihallgatáson XII. Piusz pápa. Az elsőalkalom 1945. augusztus 14-én kedden, 11,00 órakor kezdődött és fél órán át tartott. Ennek a megbeszélésnek fő témáját a magyarországi helyzet ismertetésén túl az új hercegprímás kinevezésének sürgető igénye határozta meg.7

Másodikalkalommal 1945. október 23-án kedden, délelőtt 11,15 órai kezdettel kapott kihallgatást.8A témát ezúttal is az egyházi és a politikai helyzet értékelése jellemezte. Nagy Töhötöm emlékezete megőrzött néhány idézetet a pápa szájából:

„Fáradtak az emberek egy új háborúhoz.”9Erről az audienciáról P. Nagy részletesen beszámolt Mindszentynek.10 Friss emlékezettel készített beszámolójában Nagy hosszabban idézte a pápa szavait: „Fáradtak az emberek, nem akarnak már háborút, és különben is semmi jelét nem látni, hogy támadás készülne az orosz ellen. Egyál-talán nem valószínű, hogy itt hamarosan háború lesz; erre nem lehet építeni.”11– A Habsburg restauráció kérdésével kapcsolatban visszaemlékezéseiben így írt: „Talán csak nem gondolják egyesek, hogy még egyszer visszajön a régi világ? Egy restaurá-ciótól talán soha nem voltunk olyan távol, mint ma.”12A Mindszentynek készített egykorú beszámolóban kicsit másképpen fogalmazott: „Talán csak nem gondolják egyesek, hogy még egyszer visszajöhet a régi világ? Szomorú, hogy a katolikusok ezekben az igen nehéz időkben nem értenek egyet. Nem tudnának valahogy ki-békülni?” [...] „Egy katolikus közép-európai blokk számára üdvös volna a Habs-burg-restauráció, de ki csinálja ezt ma meg? Talán sohasem voltunk tőle oly távol, mint ma.”13– Az oroszokkal kapcsolatban: „Veszedelmesebb a mai ellenség a

tö-A „modus vivendi” alkalmazója: P. Nagy Töhötöm SJ

7 Ennek részleteiről lásd Nagy Töhötöm: Jelentés a 2. római tartózkodásom alatt elért ered-ményekről (1945. október 11.–november 19.), Teljes szövegét lásd alább, 135skk. Megje-lent in: Nagy Töhötöm: Napló 1945–46, i. m., 72–75. 77–79. 81–83. 86–92; továbbá uő:

Jezsuiták és szabadkőművesek, Buenos Aires, 1965. 202.

8Nagy Töhötöm:Jelentés a 2. római tartózkodásom alatt elért eredményekről (1945.

október 11.–november 19.), továbbá uő:Jezsuiták és szabadkőművesek, Buenos Aires, 1965. 212. – „P. Leiber október 21-én, vasárnap délután adta át Őszentségének a terjedel-mes iratot, másnap, hétfőn délben pedig már megkaptam a privát audienciára való meg-hívót, amely a következő nap délelőtt 11 óra 15 percre szólt.” Nagy Töhötöm:Napló 1945–46. i. m., 72. Bejegyzés 1945. október 23-án.

9Nagy Töhötöm:Jezsuiták és szabadkőművesek, i. m. 213.

10Nagy Töhötöm: „Jelentés a 2. római tartózkodásom alatt elért eredményekről (1945. ok-tóber 11.–november 19.)”, i. m.

11Nagy Töhötöm:Jelentés a 2. római tartózkodásom alatt elért eredményekről (1945. októ-ber 11.–novemoktó-ber 19.), i. h.

12Nagy Töhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek, i. m. 213.

13Nagy Töhötöm:Jelentés a 2. római tartózkodásom alatt elért eredményekről (1945. ok-tóber 11.–november 19.), i. m.

dott az Örök Városban, erről az útról maradt fenn többek között legtöbbet idézett beszámolója Mindszenty számára.6A harmadikutazás római napjai 1946. február 18. és május 8. közé esnek. A negyedikutazás folyamán ismételten Rómába érkezett 1946. július 5-én és távozott július 20-án. Ötödikalkalommal 1946. október 24-én érkezett Rómába és 1947. január 4-én távozott, immáron nem Magyarországra, ha-nem Dél-Amerikába.

Második lépésben rekonstruálnunk kell római látogatásainak és tárgyalásainak dinamikáját. Ezt főleg az újonnan tanulmányozható vatikáni források és Nagy Töhötöm saját írásai felhasználásával kíséreljük meg rekonstruálni. A legfontosabb talán magával a pápával való találkozások időpontjának és témájának megállapítása.

Forrásaink szerint háromszor fogadta őt XII. Piusz magánkihallgatáson, az első három római útja alkalmával. Negyedik és ötödik útján már nem jutott el hozzá, csak P. Robert Leiberrel tartotta a kapcsolatot.

Célszerű azt is számbavenni, hogy beadott dokumentumai közül bizonyíthatóan hányat látott a pápa. Erre a forrásközléskor külön tekintettel leszünk.

A bejutást a pápához és az Államtitkársághoz a Jézus társasága legfőbb vezető-je, P. Norbert de Boynes* általános helynök biztosította, aki, nem lévén generális, 1945. április 12. és 1946. szeptember 15. között vezette az egész Társaságot, így tisztsége szerint a generális általános helyetteseként állt a Társaság élén, mint vica-rius generalis. P. Nagy följegyzései szerint ő volt az, aki már érkezése napján hí-vatta őt, akinek általában leadta jelentéseit és aki továbbította azokat P. Leiberen keresztül a pápához. Ő volt az is, aki egy esetben a pápánál értesült a P. Nagy által leadott másik tervezetről, amelyet idő hiányában elmulasztott neki bemutatni.

P. Nagy rendszeresen találkozott P. Robert Leiber jezsuita professzorral is, a pá-pa bizalmasával, ezért följegyzéseire támaszkodva áttekintést nyújtunk a vele foly-tatott eszmecserék időpontjairól és témáiról. P. Leiber tanácsára találkozott az utolsó nunciussal, Angelo Rotta c. érsekkel, akitől ajánlást kapott és rendszeresen tanács-kozott Mons. Verolinóval, Rotta budapesti első munkatársával. Verolino a Vatikáni Államtitkárságon kapott beosztást, mint a magyar ügyek intézője.

Rekonstruálnunk kell még Mons. Montinival, az Általános Ügyek Szekciójának elöljárójával, valamint Mons. Tardinival, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Szent Kongregá-ciójának titkárával és az ő helyettesével, Mons. Sericanóval* történt tárgyalásainak időpontjait és témáit.

Ezen túl Nagy Töhötöm pápai futár is volt, nem lévén ekkoriban Budapesten pápai képviselet (nunciatúra), hiszen azt a szovjetek 1945 április elején száműzték az országból. Ezért a hivatalos levelezést vagy az amerikai, vagy az angol megszál-ló hatalmak jószolgálatából, vagy, amikor alkalom kínálkozott, P. Nagyon keresztül továbbították Magyarországra.

6 Teljes szövegét lásd alább, 103skk.

Nagy Töhötöm és XII. Piusz pápa

Nagy Töhötömöt három alkalommal fogadta magánkihallgatáson XII. Piusz pápa. Az elsőalkalom 1945. augusztus 14-én kedden, 11,00 órakor kezdődött és fél órán át tartott. Ennek a megbeszélésnek fő témáját a magyarországi helyzet ismertetésén túl az új hercegprímás kinevezésének sürgető igénye határozta meg.7

Másodikalkalommal 1945. október 23-án kedden, délelőtt 11,15 órai kezdettel kapott kihallgatást.8A témát ezúttal is az egyházi és a politikai helyzet értékelése jellemezte. Nagy Töhötöm emlékezete megőrzött néhány idézetet a pápa szájából:

„Fáradtak az emberek egy új háborúhoz.”9Erről az audienciáról P. Nagy részletesen beszámolt Mindszentynek.10 Friss emlékezettel készített beszámolójában Nagy hosszabban idézte a pápa szavait: „Fáradtak az emberek, nem akarnak már háborút, és különben is semmi jelét nem látni, hogy támadás készülne az orosz ellen. Egyál-talán nem valószínű, hogy itt hamarosan háború lesz; erre nem lehet építeni.”11– A Habsburg restauráció kérdésével kapcsolatban visszaemlékezéseiben így írt: „Talán csak nem gondolják egyesek, hogy még egyszer visszajön a régi világ? Egy restaurá-ciótól talán soha nem voltunk olyan távol, mint ma.”12A Mindszentynek készített egykorú beszámolóban kicsit másképpen fogalmazott: „Talán csak nem gondolják egyesek, hogy még egyszer visszajöhet a régi világ? Szomorú, hogy a katolikusok ezekben az igen nehéz időkben nem értenek egyet. Nem tudnának valahogy ki-békülni?” [...] „Egy katolikus közép-európai blokk számára üdvös volna a Habs-burg-restauráció, de ki csinálja ezt ma meg? Talán sohasem voltunk tőle oly távol, mint ma.”13– Az oroszokkal kapcsolatban: „Veszedelmesebb a mai ellenség a tö-7 Ennek részleteiről lásd Nagy Töhötöm: Jelentés a 2. római tartózkodásom alatt elért ered-ményekről (1945. október 11.–november 19.), Teljes szövegét lásd alább, 135skk. Megje-lent in: Nagy Töhötöm: Napló 1945–46, i. m., 72–75. 77–79. 81–83. 86–92; továbbá uő:

Jezsuiták és szabadkőművesek, Buenos Aires, 1965. 202.

8Nagy Töhötöm:Jelentés a 2. római tartózkodásom alatt elért eredményekről (1945.

október 11.–november 19.), továbbá uő:Jezsuiták és szabadkőművesek, Buenos Aires, 1965. 212. – „P. Leiber október 21-én, vasárnap délután adta át Őszentségének a terjedel-mes iratot, másnap, hétfőn délben pedig már megkaptam a privát audienciára való meg-hívót, amely a következő nap délelőtt 11 óra 15 percre szólt.” Nagy Töhötöm: Napló 1945–46. i. m., 72. Bejegyzés 1945. október 23-án.

9Nagy Töhötöm:Jezsuiták és szabadkőművesek, i. m. 213.

10Nagy Töhötöm: „Jelentés a 2. római tartózkodásom alatt elért eredményekről (1945. ok-tóber 11.–november 19.)”, i. m.

11Nagy Töhötöm:Jelentés a 2. római tartózkodásom alatt elért eredményekről (1945. októ-ber 11.–novemoktó-ber 19.), i. h.

12Nagy Töhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek, i. m. 213.

13Nagy Töhötöm:Jelentés a 2. római tartózkodásom alatt elért eredményekről (1945. ok-tóber 11.–november 19.), i. m.

röknél és a küzdelem is nehezebb.”14Majd P. Nagy a KALOT-ról szólt, és a végén a Szentatya ezeket mondotta neki: „Most megáldjuk az egész országot, katolikus vezetőit, katolikus mozgalmait és benneteket, küzdő fiaink.”15Búcsúzásakor pedig magyarul köszönt el tőle: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”16

Harmadikalkalommal 1946. április 29-én hétfőn a pápa „félig komolyan és félig tréfásan szinte lecsapott rá”, amiért annak idején Mindszenty személyét ajánlotta.

„A Hercegprímás úrról többször úgy nyilatkozott, hogy nagyon imprudens, nem lett volna szabad annyira túlfeszítenie a húrt, az első szükséges erőteljes nyilatkozatok után más hangnemben kellett volna folytatnia. S mikor megjegyeztem, hogy való-ban eléggé imprudens volt, félig komolyan és félig tréfásan szinte lecsapott rám, mint aki már várta tőlem ezt a nyilatkozatot, s ezt mondta: Ön ajánlotta! Mire én ki-fejtettem, hogy ma is őt tartom a legalkalmasabbnak, mert egyrészt ma már másként viselkedik, másrészt pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy erőteljes nyilatkozataival egy nemzetet rázott fel a kábultságból, és lett egy nép reménysége. Háromszor-négyszer is megismételte a Szentatya, hogy reméli, a Hercegprímás úr most már okosabban fog viselkedni.”17A kihallgatás több mint fél órán át tartott.18Ezt köve-tően kapta meg P. Leiber kézírásával, 1946. március 18-i dátummal azt a két följegy-zést, amelyben a pápa üzente, hogy „A Szentszék mindenkor készséges a moszkvai kormánnyal kapcsolatba lépni – ezt tudomására hozhatja az orosz illetékeseknek.”19 Egy ilyen megnyilvánulás tükrében érthető, hogy a KALOT jezsuita vezetői miért merészeltek oly magabiztosan, a nyilvánosság előtt sem leplezve barátkozni a bal-oldali ifjúsági mozgalmakkal is, és miért bátorkodtak fogadni jubiláló pünkösdi ünnepségükre a szovjet ifjúsági delegációt, amikor Kerkai eleget tett Mindszenty azon felszólításának, hogy egyértelműen képviseljék a katolikus álláspontot a vita-tott kérdésekben.

Mint látjuk tehát, negyedik római tartózkodása során sokszor találkozott Leiber-rel és a pápa is nagyon várta a Leiber-relációját. Arra azonban már nem került sor, hogy legmagasabb szinten audienciát kapott volna.

Ütközni vagy időt nyerni?

14 I. h.

15 Mindkét helyen ugyanazon szavakkal, lásd: Nagy Töhötöm:Jezsuiták és szabadkőművesek, Buenos Aires, 1965. 214; uő:Jelentés a 2. római tartózkodásom alatt elért eredményekről (1945. október 11.–november 19.), i. h.

16 I. h.

17 Nagy Töhötöm Rómából, 1946. május 3-án kelt levele P. Kerkai Jenőhöz, in: Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm levelezése (1939–1969). Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött Nagy Töhötöm-hagyaték alapján sajtó alá rendezte, jegyzetekkel és előszóval ellátta Keresztes András,Budapest 2019. 57.

18 Lásd: Nagy Töhötöm Kerkai Jenőhöz, 1946. május 3-án in: I. h. 58. Röviden ugyanerről:

Nagy Töhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek, i. m. 229.

19Nagy Töhötöm:Jezsuiták és szabadkőművesek, i. m. 229. Naplójából hiányzanak a vonat-kozó részek.

Nagy Töhötöm beadványai és XII. Piusz Pápa

Nem mindegyik jelentése maradt fenn az Államtitkárság általunk kutatott szek-ciójának levéltárában, és nem mindegyiken van följegyzés arra vonatkozólag, hogy látta-e a Szentatya. Az 1945. július 24-i jelentésen pl. nincs följegyzés, pedig P. Lei-beren keresztül juttatta fel hozzá,20és ez képezte a pápai audiencia megbeszélésének tárgyát.21Két jelentésen azonban megtaláljuk ezt a bejegyzést, így azon, amely 1945.

október 18-án és azon, amely 1946. július 31-én kelt. A Oszokinnal való megbeszé-lésről való följegyzés egyenesen XII. Piusz „fehér dobozai”-ban maradt fenn. Vati-káni levéltári gyűjteményből egyelőre nem került elő az 1946. novemberi jelentés, aminek viszont fennmaradt mind a vázlata, mind a tisztázata.

Nagy Töhötöm és a Vatikáni Államtitkárság exponensei Mons. Silvio Attilio Sericano

Mons Sericano a Rendkívüli Egyházi Ügyek Szent Kongregációjának (az Ál-lamtitkárság akkor Első Szekciójának) altitkára, Mons. Tardini helyettese.22Nagy Töhötöm naplójának vonatkozó része egyelőre lappang, ezért nyomtatásban megje-lent önéletrajzi írására támaszkodhatunk, amikor rögzítjük, hogy első alkalommal 1945. augusztus 4-én találkozott Mons. Sericanóval, este fél hét órakor, aki

Milánó-A „modus vivendi” alkalmazója: P. Nagy Töhötöm SJ

20 „A Szentséges Atya kezeihez legbizalmasabb emberén, P. Leiberen keresztül juttattam el Eminenciás Uram levelét és az én 22 oldalas, részletes jelentésemet Magyarországról és a magyar katolicizmus helyzetéről.” Nagy Töhötöm:Napló 1945–46, i. m., 72. Bejegyzés 1945. október 23-án.

21 „Szándékom ugyanis az volt, hogy akkor kérek majd privát audienciát, miután a Szentatya már olvasta jelentésemet s így a megbeszélés számára már van alap.” Nagy Töhötöm:

Napló 1945–46, i. m., 72. Bejegyzés 1945. október 23-án.

22 Nagy Töhötöm 1945-ben azt írja ugyan, hogy Sericano „az éppen vakáción levő Mons.

Montinit helyettesítette”. Lásd Nagy Töhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek, Buenos Aires 1965. 197. – E mondatát azonban úgy kell értelmezni, hogy számára, Montini távol-létében, Sericano volt a hivatalból kijelölt tárgyalófél. Sericano ugyanis nem Montini, hanem Tardini helyettese volt. Egy évvel később, ugyancsak Nagy Töhötöm, naplójában már körültekintőbben fogalmaz, amikor P. Leiber szavait idézi [bár Tardini nem állam-titkár]: „a távollévő S. E. Tardini államtitkár [sic!] helyettese, Mgr. Sericano”. Nagy Töhötöm:Napló 1945–46, i. m., 138. Bejegyzés 1946. augusztus 5-én.

23 Ezt megelőzte Nagy Töhötöm és de Boynes jezsuita vikárius generális találkozója, utóbbi által P. Leibernél való beajánlása, majd pedig P. Leiber javaslatára Angelo Rotta nuncius-nál tett látogatása, ahonnan ajánlólevéllel érkezett vissza, amelyet mind a vikárius, mind Leiber látott és amely nekik „nagyon tetszett”. Az önéletrajzi írás úgy fogalmaz, hogy

„har-röknél és a küzdelem is nehezebb.”14Majd P. Nagy a KALOT-ról szólt, és a végén a Szentatya ezeket mondotta neki: „Most megáldjuk az egész országot, katolikus vezetőit, katolikus mozgalmait és benneteket, küzdő fiaink.”15Búcsúzásakor pedig magyarul köszönt el tőle: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”16

Harmadikalkalommal 1946. április 29-én hétfőn a pápa „félig komolyan és félig tréfásan szinte lecsapott rá”, amiért annak idején Mindszenty személyét ajánlotta.

„A Hercegprímás úrról többször úgy nyilatkozott, hogy nagyon imprudens, nem lett volna szabad annyira túlfeszítenie a húrt, az első szükséges erőteljes nyilatkozatok után más hangnemben kellett volna folytatnia. S mikor megjegyeztem, hogy való-ban eléggé imprudens volt, félig komolyan és félig tréfásan szinte lecsapott rám, mint aki már várta tőlem ezt a nyilatkozatot, s ezt mondta: Ön ajánlotta! Mire én ki-fejtettem, hogy ma is őt tartom a legalkalmasabbnak, mert egyrészt ma már másként viselkedik, másrészt pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy erőteljes nyilatkozataival egy nemzetet rázott fel a kábultságból, és lett egy nép reménysége. Háromszor-négyszer is megismételte a Szentatya, hogy reméli, a Hercegprímás úr most már okosabban fog viselkedni.”17A kihallgatás több mint fél órán át tartott.18Ezt köve-tően kapta meg P. Leiber kézírásával, 1946. március 18-i dátummal azt a két följegy-zést, amelyben a pápa üzente, hogy „A Szentszék mindenkor készséges a moszkvai kormánnyal kapcsolatba lépni – ezt tudomására hozhatja az orosz illetékeseknek.”19 Egy ilyen megnyilvánulás tükrében érthető, hogy a KALOT jezsuita vezetői miért merészeltek oly magabiztosan, a nyilvánosság előtt sem leplezve barátkozni a bal-oldali ifjúsági mozgalmakkal is, és miért bátorkodtak fogadni jubiláló pünkösdi ünnepségükre a szovjet ifjúsági delegációt, amikor Kerkai eleget tett Mindszenty

„A Hercegprímás úrról többször úgy nyilatkozott, hogy nagyon imprudens, nem lett volna szabad annyira túlfeszítenie a húrt, az első szükséges erőteljes nyilatkozatok után más hangnemben kellett volna folytatnia. S mikor megjegyeztem, hogy való-ban eléggé imprudens volt, félig komolyan és félig tréfásan szinte lecsapott rám, mint aki már várta tőlem ezt a nyilatkozatot, s ezt mondta: Ön ajánlotta! Mire én ki-fejtettem, hogy ma is őt tartom a legalkalmasabbnak, mert egyrészt ma már másként viselkedik, másrészt pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy erőteljes nyilatkozataival egy nemzetet rázott fel a kábultságból, és lett egy nép reménysége. Háromszor-négyszer is megismételte a Szentatya, hogy reméli, a Hercegprímás úr most már okosabban fog viselkedni.”17A kihallgatás több mint fél órán át tartott.18Ezt köve-tően kapta meg P. Leiber kézírásával, 1946. március 18-i dátummal azt a két följegy-zést, amelyben a pápa üzente, hogy „A Szentszék mindenkor készséges a moszkvai kormánnyal kapcsolatba lépni – ezt tudomására hozhatja az orosz illetékeseknek.”19 Egy ilyen megnyilvánulás tükrében érthető, hogy a KALOT jezsuita vezetői miért merészeltek oly magabiztosan, a nyilvánosság előtt sem leplezve barátkozni a bal-oldali ifjúsági mozgalmakkal is, és miért bátorkodtak fogadni jubiláló pünkösdi ünnepségükre a szovjet ifjúsági delegációt, amikor Kerkai eleget tett Mindszenty