A „modus vivendi” alkalmazója:
AZ EGYHÁZ KELETI POLITIKÁJÁNAK LEHETSÉGES FŐBB ALAPVONALAI
A REÁLPOLITIKA KIINDULÓ SZEMPONTJAI
a) Az orosz mint új nagy tétel
Hogy ezt elfogadjuk és ezzel reálpolitikailag számoljunk, jelenleg emellett még csak száraz, logikai érvek állanak, de érzelmek nem. A modus vivendi híveit is csak az eszük és nem az érzelmeik tartják meg ezen az úton.
A nagy történelmi fordulónak az orosz nép életében be kell következnie, mert jelenlegi berendezkedésében sok gyakorlat a természettörvény ellen szól. Ami pedig a mai orosz életben fejlődést jelent, az jó is, ha megmarad. A történelem ítélete el-marasztalna bennünket, ha a magunk részéről nem kísérelnénk meg mindent, hogy ezt a nagy beérést elősegítsük.
Talán 20 év sem kell hozzá, és az egyház legnagyobb missziós területe Orosz-oroszág, Kína és Japán lesz. Mai politikánkat ez már kell, hogy befolyásolja. Ezt a jövő nagy lehetőségét nem szabad előre elrontanunk. Ellenkezőleg, elő kell készítenünk.
A Vatikánnak már csak azért is közelednie kell a szovjethez és politikájában előlegezett jóindulatot mutatnia, mert a szovjet nélkül Közép-Európában egyetlen lépést sem tud tenni, pedig e területeken kb. 48 millió híve van.
Az orosznak mindenképpen szerepe lesz Közép-Európában, még akkor is, ha az angolszászok komoly gazdasági befolyással ezt egyensúlyozni fogják. Az orosz ma már nagyhatalom, és vele számolni kell.
Az orosz hajlandó is az egyezkedésre, bár ma pillanatnyilag néhány szomorú tény miatt a helyzet eléggé elmérgesedett. Szekfű Gyula moszkvai magyar követ nemrég jelentette ki néhány magyar jezsuita előtt: „Változatlanul állítom, hogy Moszkva álláspontja ma is az, hogy megegyezzék az egyházzal”. Ez volt az én világos benyo-másom is a velük való tárgyalások folyamán, de ma az ő részükről is tökéletes bizal-matlanság uralkodik a Szentszékkel szemben.
Ostjukin, a budapesti orosz követség jelenlegi vezetője, e bizalmatlanságot a kö-vetkezőkkel okolta meg: a Szentszék súlyos pénzekkel támogatja egy Olasz–Oszt-rák–Bajor államszövetség kialakulását, ez az államszövetség pedig kifejezetten oroszellenes; továbbá a Vatikán hagyja, hogy az angolszászok mindinkább saját érdekkörükbe vonják be őt magát; sőt a letűnt világgal szembeni rokonszenvének számos nyílt jelét adja, mint pl. [Hans] Frank* és [Franz von] Papen* felmentése ér-dekében tett lépések, Mussolini özvegyének kiutalt nyugdíj és hasonlók. Bár e vádakkal kapcsolatban éles vitába szálltam Ostjukinnal, azt láttam, hogy ők mé-lyen meg vannak győződve Őszentsége személyes ellenszenvéről. Talán őszintén, talán gúnyosan azt mondották nekem: Pedig Őszentsége a mi atyánk is lenne.
A „modus vivendi” alkalmazója: P. Nagy Töhötöm SJ
d) A magyar püspöki karvalóban szembehelyezkedett a Prímással azon a püspö-ki konferencián, amelyiken a Prímás a KALOT-ot el akarta ejteni. Ezt a baloldali lapok túlságosan elhíresztelték, mire a Prímás hűségnyilatkozatokat követelt a püspököktől. Hárman vagy négyen ezt meg is tették. Czapik érsek maga mesélte el, hogy őt is egy ilyen nyilatkozat megtételére szólította fel a Prímás, s mivel meg-tagadta, azt állította róla a Prímás, hogy emiatt a nép „hereziarchának”86fogja tartani.
A Prímás mellett áll fenntartás nélkül Pétery József. Ingadozik Shvoy Lajos és talán Papp Kálmán*. Lassan átáll a Prímás mellé Grősz József. Szemben vannak a Prímással elsősorban Czapik Gyula, Kovács Sándor. Bizalmasan előttünk elma-rasztalják a Prímást Hamvas Endre, Madarász István* és Dudás Miklós.* Bánáss László apostoli kormányzó is szemben áll a Prímással. Ezek általában nyilatkozni nem mernek, mert félnek, hogy másnap a baloldali sajtó kiszerkeszti őket is. Ezen pszichológiai okoknál fogva nekem sem mertek írásban őszinte véleményt adni a Prímás politikájáról.
Mind általánosabb lesz, hogy vidéken utaztunkban, amikor papokkal találko-zunk, aggódva kérdik, hogy nem téveszti-e el már a Prímás, hogy ennyire túlfeszíti a húrt. Október elején utazva, véletlenül 12 pappal beszéltem, ezek közül csak kettő volt a Prímás híve, a többi komoly aggodalmának adott kifejezést.
e) Mind általánosabban kezd kialakulni a vélemény, amelyet a Prímás legőszin-tébb tisztelői is kezdenek nyíltan bevallani, hogy a Prímás kezd sztárként viselked-ni: már nem ő viszi a tömegeket, hanem a tömeg és a népszerűség ragadja őt. Ezt tisztelői azzal mentegetik, hogy minden nagy embernek vannak hibái. Sok hiba nem lenne veszélyes, de az ő helyzetében és körülményei között ez a hiba a legveszedel-mesebb.
Egész politikáját egy mondatban összefoglalva: princípiumok helyett érzelmek vezetik.
BEFEJEZŐ SZEMPONT
Meg lehet érteni, hogy a Prímás nem tárgyal a kommunistákkal: annyi bajt okoztak a magyar népnek; s az Etudesegyik cikke szerint a taktikájuk is az, hogy először kompromisszumot kötnek, azután blamálják az illetőt, s végén lejáratják és félreteszik. Azonban ez lehet igaz, de ha a Prímás engedi a kettős taktikát, s a modus vivendi hívei csak ezt az életlehetőséget kérik tőle, akkor a merev szembehelyez-kedés politikája megvédi azokat, akik a modus vivendi álláspontján vannak, mert különben ők is a merev taktika mellé állnak; viszont a modus vivendi engedmé-nyeket tud megszerezni és tud pozíciókat meghódítani, amire képtelen a merev szembehelyezkedés. Így egy egészséges és összejátszó kettős vonal tudná a legtöbb eredményt elérni.
86 Fő eretnekneknek, eretnekvezérnek. (Görög eredetű latin)
AZ EGYHÁZ KELETI POLITIKÁJÁNAK LEHETSÉGES FŐBB ALAPVONALAI A REÁLPOLITIKA KIINDULÓ SZEMPONTJAI
a) Az orosz mint új nagy tétel
Hogy ezt elfogadjuk és ezzel reálpolitikailag számoljunk, jelenleg emellett még csak száraz, logikai érvek állanak, de érzelmek nem. A modus vivendi híveit is csak az eszük és nem az érzelmeik tartják meg ezen az úton.
A nagy történelmi fordulónak az orosz nép életében be kell következnie, mert jelenlegi berendezkedésében sok gyakorlat a természettörvény ellen szól. Ami pedig a mai orosz életben fejlődést jelent, az jó is, ha megmarad. A történelem ítélete el-marasztalna bennünket, ha a magunk részéről nem kísérelnénk meg mindent, hogy ezt a nagy beérést elősegítsük.
Talán 20 év sem kell hozzá, és az egyház legnagyobb missziós területe Orosz-oroszág, Kína és Japán lesz. Mai politikánkat ez már kell, hogy befolyásolja. Ezt a jövő nagy lehetőségét nem szabad előre elrontanunk. Ellenkezőleg, elő kell készítenünk.
A Vatikánnak már csak azért is közelednie kell a szovjethez és politikájában előlegezett jóindulatot mutatnia, mert a szovjet nélkül Közép-Európában egyetlen lépést sem tud tenni, pedig e területeken kb. 48 millió híve van.
Az orosznak mindenképpen szerepe lesz Közép-Európában, még akkor is, ha az angolszászok komoly gazdasági befolyással ezt egyensúlyozni fogják. Az orosz ma már nagyhatalom, és vele számolni kell.
Az orosz hajlandó is az egyezkedésre, bár ma pillanatnyilag néhány szomorú tény miatt a helyzet eléggé elmérgesedett. Szekfű Gyula moszkvai magyar követ nemrég jelentette ki néhány magyar jezsuita előtt: „Változatlanul állítom, hogy Moszkva álláspontja ma is az, hogy megegyezzék az egyházzal”. Ez volt az én világos benyo-másom is a velük való tárgyalások folyamán, de ma az ő részükről is tökéletes bizal-matlanság uralkodik a Szentszékkel szemben.
Ostjukin, a budapesti orosz követség jelenlegi vezetője, e bizalmatlanságot a kö-vetkezőkkel okolta meg: a Szentszék súlyos pénzekkel támogatja egy Olasz–Oszt-rák–Bajor államszövetség kialakulását, ez az államszövetség pedig kifejezetten oroszellenes; továbbá a Vatikán hagyja, hogy az angolszászok mindinkább saját érdekkörükbe vonják be őt magát; sőt a letűnt világgal szembeni rokonszenvének számos nyílt jelét adja, mint pl. [Hans] Frank* és [Franz von] Papen* felmentése ér-dekében tett lépések, Mussolini özvegyének kiutalt nyugdíj és hasonlók. Bár e vádakkal kapcsolatban éles vitába szálltam Ostjukinnal, azt láttam, hogy ők mé-lyen meg vannak győződve Őszentsége személyes ellenszenvéről. Talán őszintén, talán gúnyosan azt mondották nekem: Pedig Őszentsége a mi atyánk is lenne.
b) Forradalmi fejlődés és változások az orosz érdekterületeken. Igazi és gyöke-res forradalomnak vagyunk a szemtanúi. Ezt visszaforgatni már nem lehet (nagybir-tokrendszer stb.). Inkább arra kell törekedni, hogy az új élet kialakítói közül ne marad-junk ki.
A forradalmon már túl vagyunk, bár újabb változások még jöhetnek, de nagy-jában az átalakulás kontúrjai már ezek maradnak. Egyszer így is, úgy is kompromisz-szumot kell vele kötni: jobb előbb, mint utóbb, még súlyosabb veszteségek után.
A mélyreható forradalmi jellegű változásokat kénytelenek vagyunk alapvető és befejezett tényként figyelembe venni. Ilyenek a Szovjetnek nagyhatalommá való nö-vekedése és befolyásának megszilárdulása Közép-Európában; az egyes országokban pedig a gazdasági szerkezet gyökeres átalakulása, a társadalmi szervezet és politikai élet nagy átformálódása. Ezek mind új politikai orientációt tesznek szükségessé, különben súlyos kár érheti az egyház szervezeteit és intézményeit.
A megegyezés pedig lehetséges, mert ez a nagy átalakulás sok tekintetben egész-séges fejlődést jelent, bár súlyosan meg van terhelve hibákkal és bűnökkel, de ezek lassan az átalakulást kísérő történelmi ténnyé lesznek és a múltba besüllyednek, ellenben a fejlődés itt marad, s nekünk meg kell vele találnunk a kapcsolatot. Ami hibák és bűnök pedig még mindig terhelik ezt az új rendszert, ezek kiküszöbölése inkább várható a mi munkánk bekapcsolásával, mint egy állandó negációval.
Mindebből csak egyet akarok kikövetkeztetni: egyházpolitikánknak nem lehet az iránya az a teljesen merev elzárkózás és támadás, amelyet ma Mindszenty Her-cegprímás képvisel.
A REÁLPOLITIKA ALAPTÉTELEI
a) Az orosz politikának számunkra is kedvező önös érdekeit feltételezni és azo-kat megtalálni
A modus vivendi hívei a leghatározottabban hangsúlyozzák, hogy ők sem hisz-nek és bíznak a szovjetben, hanem tudják, hogy a szovjethisz-nek is vannak olyan érde-kei, amelyek kihasználása számunkra nagy előnyöket jelentenek. Tehát a közeledés alapja nem a bizalom, hanem magának a szovjetnek az érdeke.
Az orosznak annyi érdeke fűződik ahhoz, hogy őt Európában európai tárgyaló-félnek tartsák, aki nem szakított az úgynevezett európai ősi tradíciókkal, amelyek között első helyen áll a vallás, hogy egy okos egyházi kooperációért hajlandó meg-fékezni a mai magyar radikális kommunistákat, akik fiatalos túlbuzgóságukban még őrajta magán is messzire túl szeretnének tenni. Azonban ma még merev szembehe-lyezkedésünk büntetéseként szabadon engedi garázdálkodni ezeket az erőket. Ezek megfékezését lehetne elérni, amint az a következőkben pár szóval majd előadom.
Magyarországon egy nagyvonalú kettős egyházpolitikára volna szükség.
Ütközni vagy időt nyerni?
b) A polgáriasulni akaró irány védelmét megtalálni a radikálisokkal szemben Előző jelentéseimben hosszan és érvekkel alátámasztva kifejtettem, hogy a Szov-jetben magában már megindult egy belső fejlődés és érés. A polgáriasulni akaró irány határozott erősödése azóta is tapasztalható. Az angolszász politika is erre szá-mít és sokban erre is épít.
Szekfű Gyula, moszkvai magyar nagykövet kijelentése: Moszkva politikája nem azonos a magyar kommunisták politikájával; ma azért hagyják még, hogy a tisztoga-tás hálátlan szerepét elvégezze.
A kettős irány klasszikus bemutatkozása a KALOT feloszlatása volt: A KA-LOT-mozgalmat feloszlattatták a radikális magyar kommunisták Szviridov orosz tábornokot használva fel eszközül. Néhány napon belül Moszkvából dorgálást ka-pott Szviridov a feloszlatásért, s ő ezt a dorgálást továbbította a magyar kommu-nisták felé. A belügyminiszter azonnal hívatta a feloszlatott KALOT vezetőségét, és sürgette az azonnali újra megalakulást. Valósággal kényszerítették a vonakodó KALOT-ot a munka újra megkezdésére. Kudarcuk enyhítésére csak a név megvál-toztatását kérték, és hogy P. Kerkai egyelőre nyíltan ne szerepeljen a mozgalom élén.
Az egész magyar katolicizmus egy modus vivendi esetében megtalálhatná a pol-gáriasuló moszkvai vonal védelmét. Ez a politikai játék ezen felül érlelné a két el-lentétes irány mind nagyobb szétválását, ami az orosz belső fejlődést egészségesen mozdítaná elő.
c) Őszintén ráállni a szociális reformok útjára
Leginkább ez hiányzik a mai magyar hivatalos egyházpolitikai vezetésből. Nem alaptalan a kommunisták vádja, hogy a magyar hivatalos egyházpolitika mögött a feudumok visszaszerzése és a kiváltságos osztályok előjogainak fenntartása áll.
Amíg nem látja azt a szovjet, hogy az egyház vezetői igaz belső meggyőződéssel a szegény nép mellé állanak, addig nem fog tudni megegyezni velünk.
Az oroszok igen sokszor hangoztatták előttem az antiszociális szellem vádját az egész egyház legfőbb vezetésére vonatkozóan is. Ellenérveimre valóban létező lát-szatok hosszú felsorolásával válaszoltak.
Amikor a modus vivendi hívei Magyarországon be akarnak állani az átalakulás vonalába, akkor ezzel nemcsak magukat a reformokat akarják, hanem a hozzájuk vezető kulcspozíciók minél nagyobb számának megszállását is. Ha ebből mi kima-radunk, és az teljesen a marxisták és kálvinisták kezébe kerül, mint ahogy az ma Magyarországon, sajnos, már be is következett a teljesen merev szembehelyezkedés következtében, akkor ezen egyházpolitika megmaradása esetén mi katolikusok végérvényesen kimaradunk az irányításból; az egyházpolitikai irány utólagos megváltoztatása esetén pedig tíz év is kevés lesz ahhoz, hogy arányszámunknak megfelelő helyzetbe jussunk az ország belső életének vezetésébe és különböző kisebb pozíciók betöltésében.
A „modus vivendi” alkalmazója: P. Nagy Töhötöm SJ
b) Forradalmi fejlődés és változások az orosz érdekterületeken. Igazi és gyöke-res forradalomnak vagyunk a szemtanúi. Ezt visszaforgatni már nem lehet (nagybir-tokrendszer stb.). Inkább arra kell törekedni, hogy az új élet kialakítói közül ne marad-junk ki.
A forradalmon már túl vagyunk, bár újabb változások még jöhetnek, de nagy-jában az átalakulás kontúrjai már ezek maradnak. Egyszer így is, úgy is kompromisz-szumot kell vele kötni: jobb előbb, mint utóbb, még súlyosabb veszteségek után.
A mélyreható forradalmi jellegű változásokat kénytelenek vagyunk alapvető és befejezett tényként figyelembe venni. Ilyenek a Szovjetnek nagyhatalommá való nö-vekedése és befolyásának megszilárdulása Közép-Európában; az egyes országokban pedig a gazdasági szerkezet gyökeres átalakulása, a társadalmi szervezet és politikai élet nagy átformálódása. Ezek mind új politikai orientációt tesznek szükségessé, különben súlyos kár érheti az egyház szervezeteit és intézményeit.
A megegyezés pedig lehetséges, mert ez a nagy átalakulás sok tekintetben egész-séges fejlődést jelent, bár súlyosan meg van terhelve hibákkal és bűnökkel, de ezek lassan az átalakulást kísérő történelmi ténnyé lesznek és a múltba besüllyednek, ellenben a fejlődés itt marad, s nekünk meg kell vele találnunk a kapcsolatot. Ami hibák és bűnök pedig még mindig terhelik ezt az új rendszert, ezek kiküszöbölése inkább várható a mi munkánk bekapcsolásával, mint egy állandó negációval.
Mindebből csak egyet akarok kikövetkeztetni: egyházpolitikánknak nem lehet az iránya az a teljesen merev elzárkózás és támadás, amelyet ma Mindszenty Her-cegprímás képvisel.
A REÁLPOLITIKA ALAPTÉTELEI
a) Az orosz politikának számunkra is kedvező önös érdekeit feltételezni és azo-kat megtalálni
A modus vivendi hívei a leghatározottabban hangsúlyozzák, hogy ők sem hisz-nek és bíznak a szovjetben, hanem tudják, hogy a szovjethisz-nek is vannak olyan érde-kei, amelyek kihasználása számunkra nagy előnyöket jelentenek. Tehát a közeledés alapja nem a bizalom, hanem magának a szovjetnek az érdeke.
Az orosznak annyi érdeke fűződik ahhoz, hogy őt Európában európai tárgyaló-félnek tartsák, aki nem szakított az úgynevezett európai ősi tradíciókkal, amelyek között első helyen áll a vallás, hogy egy okos egyházi kooperációért hajlandó meg-fékezni a mai magyar radikális kommunistákat, akik fiatalos túlbuzgóságukban még őrajta magán is messzire túl szeretnének tenni. Azonban ma még merev szembehe-lyezkedésünk büntetéseként szabadon engedi garázdálkodni ezeket az erőket. Ezek megfékezését lehetne elérni, amint az a következőkben pár szóval majd előadom.
Magyarországon egy nagyvonalú kettős egyházpolitikára volna szükség.
b) A polgáriasulni akaró irány védelmét megtalálni a radikálisokkal szemben Előző jelentéseimben hosszan és érvekkel alátámasztva kifejtettem, hogy a Szov-jetben magában már megindult egy belső fejlődés és érés. A polgáriasulni akaró irány határozott erősödése azóta is tapasztalható. Az angolszász politika is erre szá-mít és sokban erre is épít.
Szekfű Gyula, moszkvai magyar nagykövet kijelentése: Moszkva politikája nem azonos a magyar kommunisták politikájával; ma azért hagyják még, hogy a tisztoga-tás hálátlan szerepét elvégezze.
A kettős irány klasszikus bemutatkozása a KALOT feloszlatása volt: A KA-LOT-mozgalmat feloszlattatták a radikális magyar kommunisták Szviridov orosz tábornokot használva fel eszközül. Néhány napon belül Moszkvából dorgálást ka-pott Szviridov a feloszlatásért, s ő ezt a dorgálást továbbította a magyar kommu-nisták felé. A belügyminiszter azonnal hívatta a feloszlatott KALOT vezetőségét, és sürgette az azonnali újra megalakulást. Valósággal kényszerítették a vonakodó KALOT-ot a munka újra megkezdésére. Kudarcuk enyhítésére csak a név megvál-toztatását kérték, és hogy P. Kerkai egyelőre nyíltan ne szerepeljen a mozgalom élén.
Az egész magyar katolicizmus egy modus vivendi esetében megtalálhatná a pol-gáriasuló moszkvai vonal védelmét. Ez a politikai játék ezen felül érlelné a két el-lentétes irány mind nagyobb szétválását, ami az orosz belső fejlődést egészségesen mozdítaná elő.
c) Őszintén ráállni a szociális reformok útjára
Leginkább ez hiányzik a mai magyar hivatalos egyházpolitikai vezetésből. Nem alaptalan a kommunisták vádja, hogy a magyar hivatalos egyházpolitika mögött a feudumok visszaszerzése és a kiváltságos osztályok előjogainak fenntartása áll.
Amíg nem látja azt a szovjet, hogy az egyház vezetői igaz belső meggyőződéssel a szegény nép mellé állanak, addig nem fog tudni megegyezni velünk.
Az oroszok igen sokszor hangoztatták előttem az antiszociális szellem vádját az egész egyház legfőbb vezetésére vonatkozóan is. Ellenérveimre valóban létező lát-szatok hosszú felsorolásával válaszoltak.
Amikor a modus vivendi hívei Magyarországon be akarnak állani az átalakulás vonalába, akkor ezzel nemcsak magukat a reformokat akarják, hanem a hozzájuk vezető kulcspozíciók minél nagyobb számának megszállását is. Ha ebből mi kima-radunk, és az teljesen a marxisták és kálvinisták kezébe kerül, mint ahogy az ma Magyarországon, sajnos, már be is következett a teljesen merev szembehelyezkedés következtében, akkor ezen egyházpolitika megmaradása esetén mi katolikusok végérvényesen kimaradunk az irányításból; az egyházpolitikai irány utólagos megváltoztatása esetén pedig tíz év is kevés lesz ahhoz, hogy arányszámunknak megfelelő helyzetbe jussunk az ország belső életének vezetésébe és különböző kisebb pozíciók betöltésében.
A REÁLPOLITIKA ÉS ILLÚZIÓ-POLITIKA ÖSSZEHASONLÍTÁSA
A keresztény politika Magyarországon ismét válaszúton van. Egyszer, a húszas évek elején már rosszul választott, amikor a tömeghangulat csábításának engedve a népszerűbb és indulatoktól terhes útra lépett. A tömeg indulati programjával ha-misította meg a keresztény programot; elalkudta a kor szociális és demokratikus követelményeit; negatívumokba, torkollott, s végül is rövid, dicstelen kurzussá lett.
A keresztény politikának ez az akkori helytelen irányválasztása még ma is nehéz teherként nyomja a keresztény politikát.
Most újra választania kell a keresztény politikának a tömeghangulatot követő, a tényekkel nem számoló tünékeny népszerűség, illetve másik részről a gyökeres szociális és demokratikus átalakulást akaró keresztény politika között. Ez utóbbi az eszményeket a lehetőség adta eszközökkel igyekszik megközelíteni. A Prímás az előbbit választotta, és ezzel fél évszázadra ismét a sikertelenséggel jegyzi el a kato-likus politikát.
Két okra vezethető vissza a Prímás viselkedése: a reálpolitikai tényeket súlyosan alábecsüli, és nem számol bizonyos kényszerű helyzettel, továbbá elvben ellene van a komoly szociális reformoknak. Politikája ezért oly kötekedő az orosszal szemben.
A modus vivendi hívei ellenben őszintén akarják a reformokat, számolnak bizonyos történelmi tényekkel, és ezért igyekeznek életlehetőséget találni a katolikus politika számára.
Más szempont: A Prímás a ma nagy embere, a modus vivendi a jövő útján jár
Más szempont: A Prímás a ma nagy embere, a modus vivendi a jövő útján jár