P. Jánosi József SJ 2
II. A jelenlegi helyzet
1. Az oroszok és marxisták úgy gondolták, hogy a földreform következtében az egyház (amelynek 800.000 holdnyi birtoka volt), annyira meggyengül, hogy elveszíti teljes politikai és társadalmi jelentőségét. Ezt gondolta több püspök és katolikus vezető is. Ez azonban nem következett be, éppen a katolikus lakosság magatartása miatt. Az egyház most is nagyon jelentős szerepet játszik. A nép a pap-ságban látja igazi szellemi és politikai vezetőjét, sőt a vallásban látja azt az instan-ciát, amely minden nemzeti értéket megvéd és megment. A papság gyakran érzi is magában az erre való elhivatottságot, többnyire azonban tanácstalan, miként tegyen eleget ennek a feladatnak, és szükséges is lenne, hogy a papság mentalitása mélyre-hatóan megváltozzék annak érdekében, hogy fel tudjon nőni ehhez a feladathoz.
A papság nagy része még mindig azt szenvedi, hogy a múltban kompromittálódott, s emiatt vagy nagyon elbátortalanodott, vagy pedig merev és kellően át nem gondolt rezisztenicával próbálja legyőzni a maga kisebbrendűségi érzéseit.
2. (Az új helyzet) első hónapjaiban a felső- és az alsópapság egyaránt mintegy a bénultság állapotában volt, és nagyon gyakran csak a templomi lelkipásztorkodás-ra szorítkozott. A bátlelkipásztorkodás-rabbak megkísérelték, hogy legalább az egyesületi élet eddigi kereteit fenntartsák. Most azonban mutatkoznak már az újjáéledés és a magára talá-lás jelei; de ami a betöltendő feladatköröket illeti, még mindig nagy a bizonytalanság (a protestánsoknál még inkább).
-A katolikus társadalomban, amint már látható: két politikai és egyházpolitikai irányzat van kialakulóban.
1. A progresszív irányzat.Fő alapelvei:
a) Magyarországon már régóta szükség lett volna arra, hogy bekövetkezzék egy demokratikus szellemű átalakulás politikai, társadalmi és gazdasági téren egyaránt, függetlenül a jelenlegi helyzettől is;
b) elengedhetetlen átalakulás[t jelent] a földreform, amelyet alapvető természe-tes [erkölcsi] törvények [is] megkövetelnek;
A „modus vivendi” teoretikusa: Prof. Dr. P. Jánosi József SJ
P. Jánosi József SJ2
A katolikus egyház politikai helyzete Magyarországon A német nyelvű gépelt eredeti szöveg címe:
„Die politische Lage der katholischen Kirche in Ungarn”
1945. december 29. (1946. januárjában jutott el a Vatikáni Államtitkárságra) Ikt. sz. AA.EE.SS. 1814/46
Jelzetek: ASRS Scatola Bianca, Pio XII, N. 15. III. ff. 168-176.
(Indigós másolat. A doboz felirata: „Germania: Scatole”. Fasc. 62. Diversi rapporti e notizie sulla situazione in Europa centrale 1944–1945”)
Másik példány: ASRS AA.EE.SS. Pio XII, Ungheria 129, ff. 208-216.
Keresztes András fordításában, amely a német nyelvű eredetiből készült:
I. A múlt
1. Hitlerizmus [Nemzetiszocializmus].A hitlerizmus kérdésében a püspöki kar, a Katolikus Akció és (a katolikus) Zichy–Wolff párt,5a sajtó (Nemzeti Újság) ál-talában passzív magatartást tanúsított, de néha azért hagyta magát megfertőzni.
Ennek a fertőződésnak az okai: a) a revizionizmus, vagyis az a vágy, hogy a Tria-nonban elvesztett területeket visszakapjuk; b) a hitlerizmusban a kisebb rosszat lát-ták a bolsevizmushoz képest; c) a hitlerizmusban jó vonásokat is látni véltek: erős központosítás, szociális reformok; d) az a meggyőződés, hogy a németek fognak győzni; e) a zsidókérdés három aspektusból: a zsidó értelmiség gyakran keresztény-ellenes beállítottsága; az a törekvés, hogy a népességet megtisztítsák az alacsonyabb rendű zsidó behatásoktól (Magyarországon csaknem egymilló zsidó vagy zsidó származású ember élt); annak reménye, hogy zsidó vagyonokhoz vagy az általuk addig betöltött magas állásokhoz lehet jutni.
2. A Horthy-rezsim.Ezt a politikai rendszert a katolikus párt is támogatta, a kö-vetkező okokból: a) teljes leszámolás az 1919-es kommunizmussal; b) a nagybir-tokosok, a kapitalisták és a dzsentri-magashivatalnoki réteg hatalmának biztosítása;
c) az a biztonság, amit nyújtani látszott a nemzetiszocialista Németországgal és a fasiszta Olaszországgal kötött szövetség; d) erős konzervatizmus a társadalmi és szociális életben.
A háborúba való belépést a katolikusok általában nem ellenezték, bár talán szívesebben vették volna, ha nem kerül rá sor; a háborút sokszor mint keresztes-háborút fogták fel és annak is hirdették. Az alsópapságot a katolikus sajtó nagyon 5 A Keresztény Községi Párt (vagy Wolff-párt) budapesti politikai párt 1920–1939 között.
Az országgyűlési választásokon a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot (1926–1937) támogatta, amelynek elnöke Gróf zicsi és vázsonykői Zichy János (1868–1944) volt.
gyakran rosszul tájékoztatta és félrevezette; ez a sajtó általában is gyengének mu-tatkozott, különösen a háború kitörésekor, 1939-ben.
A számos felsorolt ok következtében a jelenlegi államvezetés megítélése szerint a katolikus egyház erősen kompromittálódott. Ezt a katolikus vezetők maguk is érzik, és ezért nem képesek határozottabban és bátrabban fellépni, mert akkor fenn-állna annak a veszélye, hogy reakciósoknak tűnnek. Többnyire azok is, vagy legalábbis erősen konzervatívok.
II. A jelenlegi helyzet
1. Az oroszok és marxisták úgy gondolták, hogy a földreform következtében az egyház (amelynek 800.000 holdnyi birtoka volt), annyira meggyengül, hogy elveszíti teljes politikai és társadalmi jelentőségét. Ezt gondolta több püspök és katolikus vezető is. Ez azonban nem következett be, éppen a katolikus lakosság magatartása miatt. Az egyház most is nagyon jelentős szerepet játszik. A nép a pap-ságban látja igazi szellemi és politikai vezetőjét, sőt a vallásban látja azt az instan-ciát, amely minden nemzeti értéket megvéd és megment. A papság gyakran érzi is magában az erre való elhivatottságot, többnyire azonban tanácstalan, miként tegyen eleget ennek a feladatnak, és szükséges is lenne, hogy a papság mentalitása mélyre-hatóan megváltozzék annak érdekében, hogy fel tudjon nőni ehhez a feladathoz.
A papság nagy része még mindig azt szenvedi, hogy a múltban kompromittálódott, s emiatt vagy nagyon elbátortalanodott, vagy pedig merev és kellően át nem gondolt rezisztenicával próbálja legyőzni a maga kisebbrendűségi érzéseit.
2. (Az új helyzet) első hónapjaiban a felső- és az alsópapság egyaránt mintegy a bénultság állapotában volt, és nagyon gyakran csak a templomi lelkipásztorkodás-ra szorítkozott. A bátlelkipásztorkodás-rabbak megkísérelték, hogy legalább az egyesületi élet eddigi kereteit fenntartsák. Most azonban mutatkoznak már az újjáéledés és a magára talá-lás jelei; de ami a betöltendő feladatköröket illeti, még mindig nagy a bizonytalanság (a protestánsoknál még inkább).
-A katolikus társadalomban, amint már látható: két politikai és egyházpolitikai irányzat van kialakulóban.
1. A progresszív irányzat.Fő alapelvei:
a) Magyarországon már régóta szükség lett volna arra, hogy bekövetkezzék egy demokratikus szellemű átalakulás politikai, társadalmi és gazdasági téren egyaránt, függetlenül a jelenlegi helyzettől is;
b) elengedhetetlen átalakulás[t jelent] a földreform, amelyet alapvető természe-tes [erkölcsi] törvények [is] megkövetelnek;
c) ahhoz, hogy el lehessen takarítani a szellemi és anyagi romokat, és hogy le lehessen rakni az újjáépítés alapjait, ahhoz szükség van mindazok bevonására, akik hazafias és vallásos érzületűek (katolikusok és protestánsok), a különérdekeket messzemenően félre kell tenni;
d) az oroszokkal akkor is a modus vivendire kell törekedni, ha az érzékeny áldoza-tokkal jár; ezt kérik tőlünk az angolszászok, és ez felel meg az egyház és az ország közvetlen érdekeinek. Hiszen magáról a létezésről van szó. Ez a modus vivendi tulaj-donképpen csak negatíve értendő: a nemzeti jogból és jó hagyományokból csak annyit szabad feláldozni, amennyit a jelenlegi súlyos helyzet feltétlenül megkövetel;
e) lehetőleg szoros kapcsolat a lényegükben katolikus pártokhoz és demokrá-ciákhoz; a cél nem a szolgai másolás, hanem tanulás és támogatás;
f) ameddig az oroszok az országban vannak, a szociális és demokratikus refor-mok kívételével minden más döntést lehetőleg el kell halasztani, de ezt nem merev szembenállással kell elérni, hanem ügyes taktikával kell időt nyerni;
g) a legitizmust nem tekinti időszerűnek; másrészről tart a köztársasági állam-formától;
h) az egyház és más vallások esszenciális érdekeit erőteljesen védeni kell, de úgy, hogy kerülni kell a nyilvános konfliktusokat;
i) amíg az orosz megszállás tart, a föld alatt kell szervezkedni és minden progresszív erőnek össze kell fognia; távolságot kell tartani a reakciós vagy erősen konzervatív köröktől, már csak annak a veszélynek elkerülése érdekében is, nehogy kompromittálódjék az egész progresszív mozgalom;
k) ennek az irányzatnak politikai prognózisa: az oroszok és az angolszászok között nem nem fog háború kirobbanni, mert az utóbbiak még áldozatok árán is azon fáradoznak, hogy az oroszokat benntartsák a világkoalícióban. Ezért a magya-roktól ugyanezt a politikát várják el. Ezen kívül az orosz [később is] Magyarország szomszédja marad (Kárpátalja); meg fogja tartani erős befolyását a Balkánon, Len-gyelországban és Csehszlovákiában, úgyhogy Magyarország politikiai harapó-fogóban van. – Az sem kizárt, hogy Oroszország a középpel [köztes területtel? – A ford.] szemben ingadozó álláspontot fog képviselni. Ezért egy mérsékelt orosz szellemi befolyás Magyarországra nem katasztrofális, különösen, ha azt nyugati befolyások kiegyenlítik. Ez egyébként úgyis elkerülhetetlen mind Magyarország földrajzi helyzete, mind a magyar nép szellemi/lelki kedélyállapota miatt; különben a tisztán nyugati életforma a magyarok számára csak egy külső burok volt; mind-azonáltal Magyarország lényegében nyugati akar maradni, és hogy ez megtörtén-hessék, szüksége van az európai katolikusok szolidáris segítségére. E tekintetben Magyarországnak ma fontos stratégiai szerepe lehet szellemi és kulturális szem-pontból, és igényli a politikai és gazdasági támogatást. Magyarországnak most is-mét olyan szerep jutott, mint amilyet már betöltött a történelemben: a kultúra keleti bástyája lett. Tragikus lenne, ha egy egyenlőtlen küzdelemben ismét kivérezne.
Ütközni vagy időt nyerni?
Ennek az irányzatnak a képviselői: a) a Kisgazdapárt képviselőinek többsége, különösen Mgr. Varga [Béla] és Nagy Ferenc; b) a Demokrata Néppárt mögött álló erők (az alsópapság nagyobb részre, a KALOT = katolikus agárifjúsági szervezet, a fiatalabb katolikus értelmiség és az egyetemi hallgatók túlnyomó többsége).
2. A konzervatív irányzat.Főbb alapelvei:
a) Mind politikai, mind társadalmi és gazdasági téren legalább passzív, de ha lehetséges, aktív ellenállás;
b) a rosszul végrehajtott földreformot jelentősen korrigálni kell (azaz a parasz-toktól vissza kell venni a földet);
c) legitimizmus (szinte kivétel nélkül), mégpedig politikai, társadalmi, sőt val-lási megfontolásokból;
d) változásoknak csak lassú fejlődés révén szabad megvalósulniuk, „a tiszta be-leegyezés alapelvén”;
e) minden társadalmi pozíciót a régi generációnak kell megtartania (Actio Ca-tholica,6egyesületek stb.), ameddig csak lehet;
f) a Prímás, a püspökök stb. állami jog által biztosított privilégiumait minden áron meg kell őrizni;
g) Magyarország a nyugati kultúra keleti bástyája, ezért teljes mértékban a Nyu-gatra kell támaszkodjon, és el kell zárkózzék minden keleti befolyástól. (De ki lehetne ma ez a nyugati támasz? Talán az amerikai kapitalisták és az angol konzervatívok?);
h) néhány vezető merev, sőt gyakran nyílt ellenállásra hajlamos; ha szükséges, visszahúzódnak a katakombákba;
i) a progresszív katolikusokat azzal gyanúsítják, hogy bolsevik hatás alatt állnak.
A rugalmas taktikát veszélyesnek tartják, mert véleményük szerint az teljes vereség-hez vezet;
k) az oroszok és az angolszászok között háborúra fog sor kerülni, és annak ki-menetele majd a konzervatívokat fogja igazolni és győzelemre segíteni.
A konzervatív irányzat vezetői és hívei: a) általános vélemény szerint a Herceg-prímás; b) a püspökök nagyobb része; a többi ugyan nem tartozik a progresszív irányzathoz, de taktikájukban kevésbé merevek; c) a Katolikus Akció vezetői; d) az egykori katolikus párt volt képviselői; e) a katolikus értelmiség idősebb nemzedéke;
f) a korábbi nagybirtokosok és magasabb állami hivatalnokok; g) az arisztokrácia messze legnagyobb része; h) a tőkések és a nagyiparosok.
A „modus vivendi” teoretikusa: Prof. Dr. P. Jánosi József SJ
6 Actio Catholica, Katolikus Akció. A katolikus egyház kiemelkedően fontos mozgalma a huszas és harmincas években, célja az volt, hogy a világi híveket bevonják az egyház életébe és munkájába a hierarchia vezetése alatt. Magyarországon 1932-ban alakult meg, hivatalosan 1990-ig fennmaradt.
c) ahhoz, hogy el lehessen takarítani a szellemi és anyagi romokat, és hogy le lehessen rakni az újjáépítés alapjait, ahhoz szükség van mindazok bevonására, akik hazafias és vallásos érzületűek (katolikusok és protestánsok), a különérdekeket messzemenően félre kell tenni;
d) az oroszokkal akkor is a modus vivendire kell törekedni, ha az érzékeny áldoza-tokkal jár; ezt kérik tőlünk az angolszászok, és ez felel meg az egyház és az ország közvetlen érdekeinek. Hiszen magáról a létezésről van szó. Ez a modus vivendi tulaj-donképpen csak negatíve értendő: a nemzeti jogból és jó hagyományokból csak annyit szabad feláldozni, amennyit a jelenlegi súlyos helyzet feltétlenül megkövetel;
e) lehetőleg szoros kapcsolat a lényegükben katolikus pártokhoz és demokrá-ciákhoz; a cél nem a szolgai másolás, hanem tanulás és támogatás;
f) ameddig az oroszok az országban vannak, a szociális és demokratikus refor-mok kívételével minden más döntést lehetőleg el kell halasztani, de ezt nem merev szembenállással kell elérni, hanem ügyes taktikával kell időt nyerni;
g) a legitizmust nem tekinti időszerűnek; másrészről tart a köztársasági állam-formától;
h) az egyház és más vallások esszenciális érdekeit erőteljesen védeni kell, de úgy, hogy kerülni kell a nyilvános konfliktusokat;
i) amíg az orosz megszállás tart, a föld alatt kell szervezkedni és minden progresszív erőnek össze kell fognia; távolságot kell tartani a reakciós vagy erősen konzervatív köröktől, már csak annak a veszélynek elkerülése érdekében is, nehogy kompromittálódjék az egész progresszív mozgalom;
k) ennek az irányzatnak politikai prognózisa: az oroszok és az angolszászok között nem nem fog háború kirobbanni, mert az utóbbiak még áldozatok árán is azon fáradoznak, hogy az oroszokat benntartsák a világkoalícióban. Ezért a magya-roktól ugyanezt a politikát várják el. Ezen kívül az orosz [később is] Magyarország szomszédja marad (Kárpátalja); meg fogja tartani erős befolyását a Balkánon, Len-gyelországban és Csehszlovákiában, úgyhogy Magyarország politikiai harapó-fogóban van. – Az sem kizárt, hogy Oroszország a középpel [köztes területtel? – A ford.] szemben ingadozó álláspontot fog képviselni. Ezért egy mérsékelt orosz szellemi befolyás Magyarországra nem katasztrofális, különösen, ha azt nyugati befolyások kiegyenlítik. Ez egyébként úgyis elkerülhetetlen mind Magyarország földrajzi helyzete, mind a magyar nép szellemi/lelki kedélyállapota miatt; különben a tisztán nyugati életforma a magyarok számára csak egy külső burok volt; mind-azonáltal Magyarország lényegében nyugati akar maradni, és hogy ez megtörtén-hessék, szüksége van az európai katolikusok szolidáris segítségére. E tekintetben Magyarországnak ma fontos stratégiai szerepe lehet szellemi és kulturális szem-pontból, és igényli a politikai és gazdasági támogatást. Magyarországnak most is-mét olyan szerep jutott, mint amilyet már betöltött a történelemben: a kultúra keleti bástyája lett. Tragikus lenne, ha egy egyenlőtlen küzdelemben ismét kivérezne.
Ennek az irányzatnak a képviselői: a) a Kisgazdapárt képviselőinek többsége, különösen Mgr. Varga [Béla] és Nagy Ferenc; b) a Demokrata Néppárt mögött álló erők (az alsópapság nagyobb részre, a KALOT = katolikus agárifjúsági szervezet, a fiatalabb katolikus értelmiség és az egyetemi hallgatók túlnyomó többsége).
2. A konzervatív irányzat.Főbb alapelvei:
a) Mind politikai, mind társadalmi és gazdasági téren legalább passzív, de ha lehetséges, aktív ellenállás;
b) a rosszul végrehajtott földreformot jelentősen korrigálni kell (azaz a parasz-toktól vissza kell venni a földet);
c) legitimizmus (szinte kivétel nélkül), mégpedig politikai, társadalmi, sőt val-lási megfontolásokból;
d) változásoknak csak lassú fejlődés révén szabad megvalósulniuk, „a tiszta be-leegyezés alapelvén”;
e) minden társadalmi pozíciót a régi generációnak kell megtartania (Actio Ca-tholica,6egyesületek stb.), ameddig csak lehet;
f) a Prímás, a püspökök stb. állami jog által biztosított privilégiumait minden áron meg kell őrizni;
g) Magyarország a nyugati kultúra keleti bástyája, ezért teljes mértékban a Nyu-gatra kell támaszkodjon, és el kell zárkózzék minden keleti befolyástól. (De ki lehetne ma ez a nyugati támasz? Talán az amerikai kapitalisták és az angol konzervatívok?);
h) néhány vezető merev, sőt gyakran nyílt ellenállásra hajlamos; ha szükséges, visszahúzódnak a katakombákba;
i) a progresszív katolikusokat azzal gyanúsítják, hogy bolsevik hatás alatt állnak.
A rugalmas taktikát veszélyesnek tartják, mert véleményük szerint az teljes vereség-hez vezet;
k) az oroszok és az angolszászok között háborúra fog sor kerülni, és annak ki-menetele majd a konzervatívokat fogja igazolni és győzelemre segíteni.
A konzervatív irányzat vezetői és hívei: a) általános vélemény szerint a Herceg-prímás; b) a püspökök nagyobb része; a többi ugyan nem tartozik a progresszív irányzathoz, de taktikájukban kevésbé merevek; c) a Katolikus Akció vezetői; d) az egykori katolikus párt volt képviselői; e) a katolikus értelmiség idősebb nemzedéke;
f) a korábbi nagybirtokosok és magasabb állami hivatalnokok; g) az arisztokrácia messze legnagyobb része; h) a tőkések és a nagyiparosok.
6 Actio Catholica, Katolikus Akció. A katolikus egyház kiemelkedően fontos mozgalma a huszas és harmincas években, célja az volt, hogy a világi híveket bevonják az egyház életébe és munkájába a hierarchia vezetése alatt. Magyarországon 1932-ban alakult meg, hivatalosan 1990-ig fennmaradt.
A Hercegprímás
Őexcellenciája7 tipikus voluntarista, erős akaratú ember, uralkodó természet, autokráciára hajlamos, merev és semmiképp nem kész kompromisszumokra. Azt, akinek különbözik a véleménye az övétől, azt személyes ellenségének tekinti.
Általános vélemény szerint kevés politikai érzékkel bír. Erősen tekintélyelvű: ő a ve-zér. A prímásokat megillető régi privilégiumokból nem enged: ő herceg és az ország zászlósura. Legitimizmusa közismert, ezt nem rejti véka alá, mint ahogy nem titkol-ja a Habsburgokhoz való ragaszkodását sem. Legbensőbb kapcsolatban áll az arisz-tokráciával. A Kisgazdapárttal szemben szinte nyílt ellenszenvvel viseltetik; őket szinte hazaárulóknak tekinti állítólagos engedékenységük és gyengeségük miatt.
Még Mgr. Vargával sem jó a viszonya; arra ösztönzi, hogy hagyja el a pártját, lehetőség szerint minél több követőjével együtt. A kormányzattal és a Kisgazdapárt nyolc miniszterével hűvös, sőt rossz a viszonya. Azok pedig szemére hányják, hogy nem látja, nem akarja látni azokat a súlyos nehézségeket, melyek között dolgozniuk kell. Nem fogadja el a taktikájukat, amely lényegileg abból áll, hogy igyekeznek bizonyos fokban megnyerni az oroszok bizalmát és halogatni a legfontosabb dön-téseket, engedményeket tenni a pártkoalíció feltétlen fenntartása érdekében, amíg az orosz az országot megszállása alatt tarja. [A Hercegprímás szerint:] Ha a Kis-gazdapárt gerincesebb lenne, akkor az oroszok engednének és az angolszászok is a segítségünkre jönnének.
Tény, hogy mind az oroszok, mind a kommunisták és a szociáldemokraták kerülik a nyílt kultúrharcot; de nem kétséges, hogy habozás nélkül levernének egy nyílt ellenállást, különösen, ha az széles tömegekre terjedne ki. Most azonban nagy visszhangot keltett a népi tömegekben a Prímás választási körlevele, amely erős kifejezésekkel kritizálta a visszásságokat és néhány új törvényt, s ezzel nagyfokú szimpátiát keltett maga iránt (pedig erre a pásztorlevélre valójában nem is volt szükség, mert a választások kimenetele kezdettől fogva biztosra volt vehető). Nem lenne nehéz dolog széles néptömegeket bevonni egy nyílt ellenállásba, hiszen az oroszokkal szemben mérhetetlen a gyűlölet; de semmi esély nem lenne a sikerre, és az angolszászok is dezavuálnák az ellenállást.
A hatalom birtokosai most hajlanának arra, hogy a progresszív katolikusokat felhasználják a Prímás ellen, különösen azért, mert nagyon hűvösen viselkedik irá-nyukban. A Prímás azt kívánta, hogy a progresszívek és a konzervatívok közös párt-ban és akciópárt-ban egyesüljenek, amit azonpárt-ban azok [a progresszívek] elutasítanak a következő két okból: 1) A természetjog kiköveteli a legradikálisabb szociális reformokat az erősen elmaradott Magyarországon; 2) az egyház érdeke is, hogy a ka-tolikusokat ne tarthassák reakciósoknak és maradiaknak. A konzervatívok
sokszo-Ütközni vagy időt nyerni?
7 Mindszenty ekkor még nem volt bíboros, esztergomi érsekként még nem járt ki neki az őeminenciája cím.
rosan tehetnek arról, hogy Magyarország ebbe a mostani katasztrofális helyzetbe jutott. Tehát egyenesen szükségszerű, hogy az egyház részt vegyen a szociális és demokratikus átalakulásban, sőt bizonyos pontokon annak élére álljon.
Minthogy a kormány tudja, hogy a Prímás rendíthetetlen és a tömegek hangu-latát könnyen maga felé képes fordítani, ezért fél tőle, szeretné elszigetelni és hát-térbe szorítani. De leginkább azt szeretné, hogy az Apostoli Szentszék egy olyan nunciust küldjön Magyarországra, aki haladó gondolkodású, átlátja a magyarországi helyzetet, és hatni tud Prímásra tekintélye és tettereje révén. A magyar püspököknek ugyanis nincs befolyásuk a Prímásra, nem érik őt fel tetterővel, és ők maguk is hajlanak a konzervativizmusra.
Minthogy a kormány tudja, hogy a Prímás rendíthetetlen és a tömegek hangu-latát könnyen maga felé képes fordítani, ezért fél tőle, szeretné elszigetelni és hát-térbe szorítani. De leginkább azt szeretné, hogy az Apostoli Szentszék egy olyan nunciust küldjön Magyarországra, aki haladó gondolkodású, átlátja a magyarországi helyzetet, és hatni tud Prímásra tekintélye és tettereje révén. A magyar püspököknek ugyanis nincs befolyásuk a Prímásra, nem érik őt fel tetterővel, és ők maguk is hajlanak a konzervativizmusra.