• Nem Talált Eredményt

A mai magyar helyzet és benne Mindszenty bíboros szerepe A német nyelvű eredeti szöveg első szavai:

„Als die Russen in Ungarn einmarschierten...”, 1946 novemberében jutott el a Vatikáni Államtitkárságra.

Ikt. sz. AAEESS 283/47

Jelzetek: JTMRL II. 1. Epistolae Variorum, 1946–1950 (fénymásolat) ASRS AA.EE.SS. Pio XII, Ungheria 135, ff. 325-340. (eredeti)

Készült flamand nyelvű változat is: „IV. Overzicht van toestand in Hongarije en daarin de positie van Kard. Mindszenty (samengevat in twee bladzijden)”

jelzete: JTMRL II. 1. Epistolae Variorum, 1946–1950 [fénymásolat]

A Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjában készült olasz nyelvű összefoglalás első szavai:

„All’entrata dei Russi in Ungheria”, s. d.

Jelzete: ASRS AA.EE.SS. Pio XII, Ungheria 135, ff. 317-324.

Keresztes András fordításában, amely a német nyelvű eredetiből készült:

Amikor az oroszok bevonultak Magyarországra, nyilvánvaló vált, hogy az egy-házat nem kívánják provokálni, sőt, a maguk primitív módján, meg akarják nyerni maguknak. Amikor Pest bevétele után (Budát még sokáig tartották [a németek]

megszállva), papként, mint a nunciatúra megbízottja, elsőként kérdeztem Budapest orosz városparancsnokától, Csernisov* tábornoktól, van-e utasítása a lelkészek számára: Ő két pontban válaszolt: 1. Minden templomot meg kell nyitni, és a temp-lomi szolgálatot meg kell kezdeni, minél hamarabb, annál jobb; 2. A lelkészek

„egyházi egyenruhában” járjanak, mert a katonák szigorú utasítást kaptak, hogy komoly büntetés terhe mellett tartsák tiszteletben a papokat. Ami brutalitás ennek ellenére történt a lelkészekkel és az apácákkal szemben, az többnyire kivételes eset volt, melyet részeg katonák követtek el, és amit legtöbbször azonnal megtoroltak.

E vonatkozásban rosszabbat vártak az emberek. (Ez persze nem vonatkozik a fosz-togatásokra, rablásokra, megerőszakolásokra.)

Az értő embereket azonban ez nem tudta megtéveszteni, és nem tudta a bizal-matlanságot megszüntetni az oroszokkal és főként a kommunistákkal szemben.

[Mivel] az egyház össze volt nőve (talán a kelleténél jobban) az állammal, előre látni lehetett, hogy a kommunisták, a szocialisták és talán más pártok is, az egyház gyengítésére fogják használni befolyásukat és erejüket. Az egyház erre, sajnos, ürü-gyet szolgáltatott: szemére lehetett vetni, hogy nem szállt olyan mértékben szembe a németekkel, mint ahogy az például a nyugati országokban történt. Egy bizonyos passzivitást még a jó szándékúak is szemére vethettek. Papok nem kis számban, és

püspökök is bizonyos szimpátiával fordultak a németek felé, mégpedig a következő indítékokból: 1.) Északon, Délen és Erdélyben is a németek segítségével… sze-reztek vissza régi magyar területe[ke]t; 2) a nácik antiszemiták voltak; 3) harcoltak a bolsevizmus ellen. – A papság nem jelentéktelen része német győzelmet kívánt.

Voltak olyanok, akik nyíltan kifejezték szimpátiájukat [a németek iránt]. Az anti-szemitizmus borzasztó gyilkosságaival szemben sem léptek fel azzal az energiával, amit az isteni és természettörvények megköveteltek volna. Voltak papok, akik olajat öntöttek a tűzre. – Nagyon káros volt, hogy korábbi katolikus intézmények élén (Actio Catholica, Szent István Társulat stb) olyan férfiak álltak, akik a hatalom új birtokosainak értékítélete szerint kompromittáltaknak számítottak.

Az egyház szempontjából nagy tehertételt jelentett az általánosan katolikusnak tartott „Zichy“-párt, amelynek állásfoglalásai gyakran kétértelműek voltak. A bu-dapesti Wolff-párt ezenfelül „kiáltóan“ antiszemita volt. A katolikusnak tekintett sajtó minden más volt, csak nem „ellenálló”-jellegű, részben kiszolgálta a német propagandát, részben erőteljesen antiszemita volt. – Serédi* bíboros, különböző demokratikus érzelmű laikusok és jószándékú papok tanácsa alapján arra a belátásra jutott, hogy orosz győzelem esetén messzemenő változtatásokat kell végrehajtani.

Ezek közül kettő kiemelkedő jelentőségű volt: 1) Egy új, keresztény szellemű párt megalapítása, amely mind programjában, mind vezetésében új. A vezetőknek olyan embereknek kell lenniük, akik az új rezsim felé érdemeket tudnak felmutatni, pél-dául részvétel az ellenállásban, elismerten szociális szellem, szembenállás az anti-szemitizmussal és hasonlók; vagy legalábbis feddhetetlen múlttal kell rendelkezniük.

Ez lett volna a programja: szociális és demokratikus reformok, koalíció olyan ha-tárok között, amelyeket a természeti [a természetes erkölcsi] törvény megenged, modus vivendi megkísérlése az oroszokkal, amennyiben lehetséges. – 2) Csere a na-gyobb katolikus intézmények vezetésében, ha az addigi vezetőik túlzott passzivitá-suk miatt támadhatóvá váltak; pótlápasszivitá-suk olyan megfelelő személyiségekkel, akikel szemben a rezsim nehezen tud kifogásokat emelni.

Ezeket a döntéseket a nunciatúra nemcsak jónak tartotta, hanem szükségesnek is.

Serédi bíboros, sajnos, rögtön a[z orosz] megszállást követően elhunyt, a nuncia-túrát pedig az ország elhagyására kényszerítették.

Hamar nyilvánvalóvá lett, hogy Serédi bíboros és tanácsadói helyesen ítélték meg a bekövetkező helyzetet, és ha a tervük megvalósult volna, akkor ma valószí-nűleg kedvezőbb lenne az egyház helyzete.

Az igaz, hogy egy „keresztény” párt megalapításának tervét nem lehetett jól megvalósítani, mégpedig különböző okokból: 1) Ezt a kezdetektől fogva ellenezték a kommunisták (a háttérben az oroszokkal), azzal az ürüggyel, hogy az a Zichy- és Wolff-féle párt folytatása lenne. A valóságban a katolikus néptömegeket akarták lehetőleg kizárni a politikából. 2) a pártban magában kezdettől fogva belső súrlódá-sok voltak. Azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy néhány vezető, főként gróf Pálffy

A „modus vivendi” teoretikusa: Prof. Dr. P. Jánosi József SJ

P. Jánosi József SJIV.

A mai magyar helyzet és benne Mindszenty bíboros szerepe A német nyelvű eredeti szöveg első szavai:

„Als die Russen in Ungarn einmarschierten...”, 1946 novemberében jutott el a Vatikáni Államtitkárságra.

Ikt. sz. AAEESS 283/47

Jelzetek: JTMRL II. 1. Epistolae Variorum, 1946–1950 (fénymásolat) ASRS AA.EE.SS. Pio XII, Ungheria 135, ff. 325-340. (eredeti)

Készült flamand nyelvű változat is: „IV. Overzicht van toestand in Hongarije en daarin de positie van Kard. Mindszenty (samengevat in twee bladzijden)”

jelzete: JTMRL II. 1. Epistolae Variorum, 1946–1950 [fénymásolat]

A Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjában készült olasz nyelvű összefoglalás első szavai:

„All’entrata dei Russi in Ungheria”, s. d.

Jelzete: ASRS AA.EE.SS. Pio XII, Ungheria 135, ff. 317-324.

Keresztes András fordításában, amely a német nyelvű eredetiből készült:

Amikor az oroszok bevonultak Magyarországra, nyilvánvaló vált, hogy az egy-házat nem kívánják provokálni, sőt, a maguk primitív módján, meg akarják nyerni maguknak. Amikor Pest bevétele után (Budát még sokáig tartották [a németek]

megszállva), papként, mint a nunciatúra megbízottja, elsőként kérdeztem Budapest orosz városparancsnokától, Csernisov* tábornoktól, van-e utasítása a lelkészek számára: Ő két pontban válaszolt: 1. Minden templomot meg kell nyitni, és a temp-lomi szolgálatot meg kell kezdeni, minél hamarabb, annál jobb; 2. A lelkészek

„egyházi egyenruhában” járjanak, mert a katonák szigorú utasítást kaptak, hogy komoly büntetés terhe mellett tartsák tiszteletben a papokat. Ami brutalitás ennek ellenére történt a lelkészekkel és az apácákkal szemben, az többnyire kivételes eset volt, melyet részeg katonák követtek el, és amit legtöbbször azonnal megtoroltak.

E vonatkozásban rosszabbat vártak az emberek. (Ez persze nem vonatkozik a fosz-togatásokra, rablásokra, megerőszakolásokra.)

Az értő embereket azonban ez nem tudta megtéveszteni, és nem tudta a bizal-matlanságot megszüntetni az oroszokkal és főként a kommunistákkal szemben.

[Mivel] az egyház össze volt nőve (talán a kelleténél jobban) az állammal, előre látni lehetett, hogy a kommunisták, a szocialisták és talán más pártok is, az egyház gyengítésére fogják használni befolyásukat és erejüket. Az egyház erre, sajnos, ürü-gyet szolgáltatott: szemére lehetett vetni, hogy nem szállt olyan mértékben szembe a németekkel, mint ahogy az például a nyugati országokban történt. Egy bizonyos passzivitást még a jó szándékúak is szemére vethettek. Papok nem kis számban, és

püspökök is bizonyos szimpátiával fordultak a németek felé, mégpedig a következő indítékokból: 1.) Északon, Délen és Erdélyben is a németek segítségével… sze-reztek vissza régi magyar területe[ke]t; 2) a nácik antiszemiták voltak; 3) harcoltak a bolsevizmus ellen. – A papság nem jelentéktelen része német győzelmet kívánt.

Voltak olyanok, akik nyíltan kifejezték szimpátiájukat [a németek iránt]. Az anti-szemitizmus borzasztó gyilkosságaival szemben sem léptek fel azzal az energiával, amit az isteni és természettörvények megköveteltek volna. Voltak papok, akik olajat öntöttek a tűzre. – Nagyon káros volt, hogy korábbi katolikus intézmények élén (Actio Catholica, Szent István Társulat stb) olyan férfiak álltak, akik a hatalom új birtokosainak értékítélete szerint kompromittáltaknak számítottak.

Az egyház szempontjából nagy tehertételt jelentett az általánosan katolikusnak tartott „Zichy“-párt, amelynek állásfoglalásai gyakran kétértelműek voltak. A bu-dapesti Wolff-párt ezenfelül „kiáltóan“ antiszemita volt. A katolikusnak tekintett sajtó minden más volt, csak nem „ellenálló”-jellegű, részben kiszolgálta a német propagandát, részben erőteljesen antiszemita volt. – Serédi* bíboros, különböző demokratikus érzelmű laikusok és jószándékú papok tanácsa alapján arra a belátásra jutott, hogy orosz győzelem esetén messzemenő változtatásokat kell végrehajtani.

Ezek közül kettő kiemelkedő jelentőségű volt: 1) Egy új, keresztény szellemű párt megalapítása, amely mind programjában, mind vezetésében új. A vezetőknek olyan embereknek kell lenniük, akik az új rezsim felé érdemeket tudnak felmutatni, pél-dául részvétel az ellenállásban, elismerten szociális szellem, szembenállás az anti-szemitizmussal és hasonlók; vagy legalábbis feddhetetlen múlttal kell rendelkezniük.

Ez lett volna a programja: szociális és demokratikus reformok, koalíció olyan ha-tárok között, amelyeket a természeti [a természetes erkölcsi] törvény megenged, modus vivendi megkísérlése az oroszokkal, amennyiben lehetséges. – 2) Csere a na-gyobb katolikus intézmények vezetésében, ha az addigi vezetőik túlzott passzivitá-suk miatt támadhatóvá váltak; pótlápasszivitá-suk olyan megfelelő személyiségekkel, akikel szemben a rezsim nehezen tud kifogásokat emelni.

Ezeket a döntéseket a nunciatúra nemcsak jónak tartotta, hanem szükségesnek is.

Serédi bíboros, sajnos, rögtön a[z orosz] megszállást követően elhunyt, a nuncia-túrát pedig az ország elhagyására kényszerítették.

Hamar nyilvánvalóvá lett, hogy Serédi bíboros és tanácsadói helyesen ítélték meg a bekövetkező helyzetet, és ha a tervük megvalósult volna, akkor ma valószí-nűleg kedvezőbb lenne az egyház helyzete.

Az igaz, hogy egy „keresztény” párt megalapításának tervét nem lehetett jól megvalósítani, mégpedig különböző okokból: 1) Ezt a kezdetektől fogva ellenezték a kommunisták (a háttérben az oroszokkal), azzal az ürüggyel, hogy az a Zichy- és Wolff-féle párt folytatása lenne. A valóságban a katolikus néptömegeket akarták lehetőleg kizárni a politikából. 2) a pártban magában kezdettől fogva belső súrlódá-sok voltak. Azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy néhány vezető, főként gróf Pálffy

József,* nem veszik komolyan az új programot és [az új pártot] vissza akarják terel-ni a régi katolikus párt pályájára; ezért végül ki kellett válterel-niuk, és ellenpártot alakí-tottak, sajnos a Prímás segítségével, amelyet a Szövetséges [Ellenőrző] Bizottság nem ismert el, mégis a legélesebben harcolt az eredeti párt ellen. 3) A legfontosabb ok azonban a következő volt: a választók tömege nagyon jól érzékelte, hogy a vá-lasztás tárgya valójában a világnézet: az, hogy az ország parlamentjében marxista vagy antimarxista többség lesz-e. Az antimarxista többség nem akarta a szavaza-tokat megosztani, egységes blokkot alakított ki a Kisgazdák körül, akikről úgy tűnt, hogy keresztény szempontból megfelelő garanciát ígérnek. Ezért [a választók] a kis antimarxista pártokat teljesen mellőzték. Így például a Polgári Demokrata Pártot, amely az egykori antiklerikális, szabadkőműves-zsidó párt maradékából képződött.

Az új (keresztény) Demokrata Néppárt a fenti okokból úgy döntött, hogy megelégszik egy minimális szereppel, és minden erejével a Kisgazdapártot támo-gatja, mivel ezt kívánja az ország érdeke és ezt kívánta a lakosság ösztönösen helyes hangulata is. Pálffy gróf disszidens katolikusokból szerveződött pártja a Prí-más egyetértésével (!) együtt indult a Polgári Párttal (a régi liberálisok és szabad-kőművesek pártjával), azonban totális csődöt szenvedtek, és nevetségessé tették magukat, de csak azután, hogy megzavarták a lelkeket, mert templomok előtt foly-tattak nyílt és hangos propagandát a liberálisok mellett és a kisgazdák ellen. A ke-resztény néppárt megelégedett két képviselővel (két egyetemi tanárral), hogy ezzel a minimális képviselettel éppen dokumentálják jelenlétüket a parlamentben, és hogy egész erejüket a katolikus tömegek demokratikus és szociális nevelésének szen-teljék (ami rendkívül szükséges egy, a nácizmus eszméitől átjárt középosztály és az oroszgyűlölet miatt könnyen értelmetlen reakcióra mozgósítható népesség miatt), és hogy ilyen módon készüljön fel a következő választásokra.

A második programpont, vagyis a régi, kompromittált katolikus vezető személyi-ségek lecserélése, nem lett véghezvíve. Mindegyik (hacsak le nem lett tartóztatva) a helyén maradt. Azok közül, akik részt vettek az ellenállási mozgalomban a nácik ellen, senki sem került vezető pozícióba. A cseréket a Prímásnak kellett volna végre-hajtania, és így [ennek elmaradása] csakis őrá vezethető vissza.

Kezdetben a Prímás felvette a kapcsolatot azokkal, akiket ő most (ironikusan)

„haladó” katolikusoknak nevez, nevezetesen Jánosi és Kerkai jezsuita atyákkal.

P. Jánosi hosszú, hónapokon át tartó tárgyalásokat folytatott a Prímással, és kérésére írásban is benyújtotta neki gondolatait és terveit arról az útról, amelyen járnia kellene az egyháznak ebben a rendkívül nehéz és súlyos helyzetben. A fő pontok ezek voltak.

1. Az egyház a jelen helyzetben elfogadhatja és el is kell fogadnia a demokrá-ciát, különösen azért, mivel nálunk, a kisgazdák abszolút többsége mellett, elvileg (kevésbé a gyakorlatban), a demokrácia valódi demokrácia lehet. A legitimizmus (Habsburg dinasztia) kül- és belpolitikai szempontból esélytelen; az egyetlen kiút,

Ütközni vagy időt nyerni?

már csak az orosz, cseh és jugoszláv nyomás miatt is, a köztársaság (amely mellett kiáll a kisgazdák túlnyomó többsége is). Ez okból az egyház ne állítson akadályt a fejlődés útjába, ellenkezőleg, őszintén segítse a demokratikus intézmények ki-alakítását. Az egyháznak nem szabad elszigetelnie magát, még kevésbé szabad aktív vagy passzív rezisztenciát folytatnia, különben rólunk fognak dönteni nélkülünk.

Ellenkezőleg, aktívan be kell avatkoznunk, ahol ez célszerű és nem zavarja a tulaj-donképpeni vallási érdekeket; segítenie kell a helyes fejlődést és így törekedni az extrém megoldások megakadályozására.

2. Hasonlóképp és még nagyobb elhatározottsággal részt kell vennie az Egyház-nak az egészséges szociális reformok megvalósításában. Ezt maga a természetjog is szükségessé teszi, hiszen Magyarországon eddig egészségtelen és igazságtalan szo-ciális viszonyok voltak; a szoszo-ciális igazságtalanságoknak meg kell szűnniük, egész-séges reformokat kell megvalósítani. Aktív és pozitív részvétellel az egyház nagyon sok visszaélést és forradalmi kilengést meg tudna akadályozni vagy legalább csök-kenteni.

3. Amíg nincs kilátás egy erős katolikus párt meglétére, addig korkövetelmény, hogy az antimarxista Kisgazdapártot támogassuk. Lehet, hogy akad néhány kifogá-solható dolog a Kisgazdapárt gyakorlatában, de az majdnem kizárólag annak a kény-szerhelyzetnek a számlájára írandó, hogy bár ez a párt nagy többséggel rendelkezik, de nem [az ennek] megfelelő hatalmi eszköztárral. Türelmesnek kell lenni, míg a bor-zasztó nyomás enyhül. Egyelőre a puszta [túl]élésről van szó, csak jobb időkben lehet hozzálátni az élet további alakításához.

4. Meg kell kísérelni, hogy valamiféle modus vivendi-t (convivendi-t) alakítsunk ki az oroszokkal. Megváltozhatatlan tény, hogy az oroszok rendkívül nagy erőkkel rendelkeznek az országban; ezen, ha akarunk, sem tudunk változtatni. Katasztrofális volna egy hamarosan bekövetkező atomháborúra spekulálnunk (1945 tavasza!), ami elűzné az oroszokat az országból. Különben pedig egy atomháborúban Magyar-ország elpusztulna, az értelmiség nagyobb részét pedig már hamarabb elhurcolnák, vagy még rosszabb történhetne. Hogy egy ilyen modus (con)vivendit el lehet-e érni, s ha igen, milyen formában, azt majd megmutatja a legközelebbi jövő. Valószínűleg nem lesz könnyű, és sok önuralmat, valamint taktikai ügyességet kíván. De az elvet fel kell állítani, már csak azért is, hogy a közvélemény lássa, hogy nem az egyház vétke, ha nem sikerül egy modus (con)vivendit megvalósítani.

5. Az egyháznak természetesen védenie kell az isteni jogot, a természetjogot és az egyház jogát, de nem keltheti azt a látszatot, mintha a régi, reformra szoruló állapo-tokat védené. Inkább minden olyat el kell kerülnie, ami miatt (a szó rossz értelmében, s nem a kommunista propaganda értelmében) reakciósnak bélyegezhetnék.

6. Ami e taktikának a lelkipásztori részét illeti, meglehetősen nyugodtak lehe-tünk. Az oroszokat és ennek következtében a kommunistákat és zsidókat olyan mértékben gyűlölik, hogy inkább az a kötelességünk, hogy nyugalomra intsünk;

A „modus vivendi” teoretikusa: Prof. Dr. P. Jánosi József SJ

már csak az orosz, cseh és jugoszláv nyomás miatt is, a köztársaság (amely mellett kiáll a kisgazdák túlnyomó többsége is). Ez okból az egyház ne állítson akadályt a fejlődés útjába, ellenkezőleg, őszintén segítse a demokratikus intézmények ki-alakítását. Az egyháznak nem szabad elszigetelnie magát, még kevésbé szabad aktív vagy passzív rezisztenciát folytatnia, különben rólunk fognak dönteni nélkülünk.

Ellenkezőleg, aktívan be kell avatkoznunk, ahol ez célszerű és nem zavarja a tulaj-donképpeni vallási érdekeket; segítenie kell a helyes fejlődést és így törekedni az extrém megoldások megakadályozására.

2. Hasonlóképp és még nagyobb elhatározottsággal részt kell vennie az Egyház-nak az egészséges szociális reformok megvalósításában. Ezt maga a természetjog is szükségessé teszi, hiszen Magyarországon eddig egészségtelen és igazságtalan szo-ciális viszonyok voltak; a szoszo-ciális igazságtalanságoknak meg kell szűnniük, egész-séges reformokat kell megvalósítani. Aktív és pozitív részvétellel az egyház nagyon sok visszaélést és forradalmi kilengést meg tudna akadályozni vagy legalább csök-kenteni.

3. Amíg nincs kilátás egy erős katolikus párt meglétére, addig korkövetelmény, hogy az antimarxista Kisgazdapártot támogassuk. Lehet, hogy akad néhány kifogá-solható dolog a Kisgazdapárt gyakorlatában, de az majdnem kizárólag annak a kény-szerhelyzetnek a számlájára írandó, hogy bár ez a párt nagy többséggel rendelkezik, de nem [az ennek] megfelelő hatalmi eszköztárral. Türelmesnek kell lenni, míg a bor-zasztó nyomás enyhül. Egyelőre a puszta [túl]élésről van szó, csak jobb időkben lehet hozzálátni az élet további alakításához.

4. Meg kell kísérelni, hogy valamiféle modus vivendi-t (convivendi-t) alakítsunk ki az oroszokkal. Megváltozhatatlan tény, hogy az oroszok rendkívül nagy erőkkel rendelkeznek az országban; ezen, ha akarunk, sem tudunk változtatni. Katasztrofális volna egy hamarosan bekövetkező atomháborúra spekulálnunk (1947 tavasza!), ami elűzné az oroszokat az országból. Különben pedig egy atomháborúban Magyar-ország elpusztulna, az értelmiség nagyobb részét pedig már hamarabb elhurcolnák, vagy még rosszabb történhetne. Hogy egy ilyen modus (con)vivendit el lehet-e érni, s ha igen, milyen formában, azt majd megmutatja a legközelebbi jövő. Valószínűleg nem lesz könnyű, és sok önuralmat, valamint taktikai ügyességet kíván. De az elvet fel kell állítani, már csak azért is, hogy a közvélemény lássa, hogy nem az egyház vétke, ha nem sikerül egy modus (con)vivendit megvalósítani.

5. Az egyháznak természetesen védenie kell az isteni jogot, a természetjogot és az egyház jogát, de nem keltheti azt a látszatot, mintha a régi, reformra szoruló állapo-tokat védené. Inkább minden olyat el kell kerülnie, ami miatt (a szó rossz értelmében, s nem a kommunista propaganda értelmében) reakciósnak bélyegezhetnék.

6. Ami e taktikának a lelkipásztori részét illeti, meglehetősen nyugodtak lehe-tünk. Az oroszokat és ennek következtében a kommunistákat és zsidókat olyan mértékben gyűlölik, hogy inkább az a kötelességünk, hogy nyugalomra intsünk;

A „modus vivendi” teoretikusa: Prof. Dr. P. Jánosi József SJ

már csak az orosz, cseh és jugoszláv nyomás miatt is, a köztársaság (amely mellett kiáll a kisgazdák túlnyomó többsége is). Ez okból az egyház ne állítson akadályt a fejlődés útjába, ellenkezőleg, őszintén segítse a demokratikus intézmények ki-alakítását. Az egyháznak nem szabad elszigetelnie magát, még kevésbé szabad aktív vagy passzív rezisztenciát folytatnia, különben rólunk fognak dönteni nélkülünk.

Ellenkezőleg, aktívan be kell avatkoznunk, ahol ez célszerű és nem zavarja a tulaj-donképpeni vallási érdekeket; segítenie kell a helyes fejlődést és így törekedni az extrém megoldások megakadályozására.

2. Hasonlóképp és még nagyobb elhatározottsággal részt kell vennie az Egyház-nak az egészséges szociális reformok megvalósításában. Ezt maga a természetjog is szükségessé teszi, hiszen Magyarországon eddig egészségtelen és igazságtalan

2. Hasonlóképp és még nagyobb elhatározottsággal részt kell vennie az Egyház-nak az egészséges szociális reformok megvalósításában. Ezt maga a természetjog is szükségessé teszi, hiszen Magyarországon eddig egészségtelen és igazságtalan