Az Apostoli Szentszék hivatali levelezését normál esetben az apostoli nuncia-túrákon keresztül, diplomáciai postával intézi. 1945 áprilisa óta, a budapesti nuncius kiutasítását követően, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság angol vagy amerikai kép-viseletén keresztül kapott leveleket, illetve kérte fel az említett hatalmak szentszéki követeit egyes levelek továbbítására.68Nagy Töhötöm szolgálataira három forrásunk van. Naplóbejegyzései szerint 1945. augusztus 17-18. magasságában, többek között Mindszenty kinevezését kalandos körülmények között ő vitte magával. A Rend-kívüli Egyházi Ügyek Szent Kongregációjának levéltárában két konkrét utalásra találtunk. Az első 1945. augusztus 18-án kelt, a másik 1946. május 5-én.
1945. augusztus 18.Drahos János* esztergomi helynök számára három doku-mentum beérkezését nyugtázó levelet 1945. augusztus 18-i dátummal postázás végett adtak át P. Nagynak.69A levél Drahos János helynöknek a pápához írt, 1945.
augusztus 3-án kelt 2289/1945. sz. angol nyelvű levelére adott válasz, amely Tar-dini aláírásával ment, 5089/45 ikt. sz. alatt.70
1946. május 5-énMindszenty bíborost értesítették Papp Kálmán győri püspökké való kinevezéséről és arról, hogy Mons. Scheffler (akit korábban Győrbe helyeztek volna át) Szatmár püspöke marad. Tekintettel arra, hogy Mindszenty május 6-i
dá-A „modus vivendi” alkalmazója: P. Nagy Töhötöm SJ
68 Ennek alapos vizsgálatára szükség lesz. 1946. október 7-én még nehézségeik vannak az amerikaiakkal, mert hosszabb várakozási idő után az az értesítés jött, hogy a budapesti amerikai követ csak nyitott postát továbbít. Mons. Barbetta följegyzése szerint Borbély István jezsuita tartományfőnök elmondta neki, hogy útlevél nélkül jött át a magyar határon és úgy is fog visszatérni, ezért nem ajánlotta, hogy rá bízzanak valamit. Ezért egy 1946.
december 7-én kelt följegyzés szerint P. Jánosi József SJ-re bíztak egy levelet Mindszenty bíboros számára, amelyben öt iratra adtak beérkezést nyugtázó választ. Mindszenty e négy levelének adatai: július 19-én kelt 3639. sz. levele, október 1-jén kelt 5083 sz. levele, egy iktatószám nélküli levél, október 17-én kelt 5311. sz. levele, ezen túl pedig egy 5994. ikt.
sz. érsekségi levél. Jelzetek: ASRS AA.EE.SS. Ungheria, pos. 129, ff. 140sk., továbbá ff.
466-472 (iratgyűjtő felirata: nehézségek a Magyarországgal való kapcsolattartásra, itt táv-irati úton tájékozódnak a prágai nunciatúra ügyvivőjénél is, aki nem tud biztos megoldást);
Jánossy (sic!) nevének említése: i. h., f. 141. (da portarsi a mano dal P. Jánossy [sic!], S. J.
che sta per tornare in Ungheria – Jánosi kezeibe, aki készül visszatérni Magyarországra);
Barbetta kézírásos följegyzése Borbélyról: i. h., f. 468.
69 Kézírás fekete tollal: „Inviata a Strigonia a mezzo del P. Nagy S.J. 18-8-45”. Jelzete: ASRS AA.EE.SS. Ungheria 125, f. 79r.
70 Jelzete: ASRS AA.EE.SS. Ungheria 125, ff. 79rv. – Drahos levele: i. h., f. 83 (három mellék-lettel: ff. 84-108). – Arra, hogy ugyanekkor vitte a P. Leiber által átadott kinevezési levelet Mindszentynek, nem került elő itt forrás.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy Nagy Töhötöm vatikáni tárgyalásait tehát megelőzték, mintegy előfeltételezték rendi vezetőivel való tanácskozásai és a leg-főbb jezsuita elöljáró ajánlotta be a legmagasabb szinten. Sematikusan a következő kép bontakozik ki ennek kapcsán:
XII. Piusz pápa P. Robert Leiber SJ67
pápai „titkár”
Jezsuita generalícia (SJ) Vatikán
P. Norbert de Boynes S. E. Giovanni Battista Montini általános helyettes, helyettes (általános ügyek)
1946. szept. 15-től ésS. E. Domenico Tardini
Jean-Baptiste Janssens helyettes (rendkívüli egyházi ügyek) generális
P. Karl Brust Mons. Silvio Attilio Sericano
német és magyar asszisztens Tardini helyettese
P. Borbély István S. E. Mons. Angelo Rotta
magyar tartományfőnök nuncius
Mons. Gennaro Verolino uditore
67 Prof. P. Robert Leibert SJ a hierarchiában azért helyeztük föl, mert ő volt az, aki szabadon járt be a pápához és közvetített az egyes lépések során.
P. Nagy Töhötöm SJ mint szentszéki futár
Az Apostoli Szentszék hivatali levelezését normál esetben az apostoli nuncia-túrákon keresztül, diplomáciai postával intézi. 1945 áprilisa óta, a budapesti nuncius kiutasítását követően, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság angol vagy amerikai kép-viseletén keresztül kapott leveleket, illetve kérte fel az említett hatalmak szentszéki követeit egyes levelek továbbítására.68Nagy Töhötöm szolgálataira három forrásunk van. Naplóbejegyzései szerint 1945. augusztus 17-18. magasságában, többek között Mindszenty kinevezését kalandos körülmények között ő vitte magával. A Rend-kívüli Egyházi Ügyek Szent Kongregációjának levéltárában két konkrét utalásra találtunk. Az első 1945. augusztus 18-án kelt, a másik 1946. május 5-én.
1945. augusztus 18.Drahos János* esztergomi helynök számára három doku-mentum beérkezését nyugtázó levelet 1945. augusztus 18-i dátummal postázás végett adtak át P. Nagynak.69A levél Drahos János helynöknek a pápához írt, 1945.
augusztus 3-án kelt 2289/1945. sz. angol nyelvű levelére adott válasz, amely Tar-dini aláírásával ment, 5089/45 ikt. sz. alatt.70
1946. május 5-énMindszenty bíborost értesítették Papp Kálmán győri püspökké való kinevezéséről és arról, hogy Mons. Scheffler (akit korábban Győrbe helyeztek volna át) Szatmár püspöke marad. Tekintettel arra, hogy Mindszenty május 6-i
dá-68 Ennek alapos vizsgálatára szükség lesz. 1946. október 7-én még nehézségeik vannak az amerikaiakkal, mert hosszabb várakozási idő után az az értesítés jött, hogy a budapesti amerikai követ csak nyitott postát továbbít. Mons. Barbetta följegyzése szerint Borbély István jezsuita tartományfőnök elmondta neki, hogy útlevél nélkül jött át a magyar határon és úgy is fog visszatérni, ezért nem ajánlotta, hogy rá bízzanak valamit. Ezért egy 1946.
december 7-én kelt följegyzés szerint P. Jánosi József SJ-re bíztak egy levelet Mindszenty bíboros számára, amelyben öt iratra adtak beérkezést nyugtázó választ. Mindszenty e négy levelének adatai: július 19-én kelt 3639. sz. levele, október 1-jén kelt 5083 sz. levele, egy iktatószám nélküli levél, október 17-én kelt 5311. sz. levele, ezen túl pedig egy 5994. ikt.
sz. érsekségi levél. Jelzetek: ASRS AA.EE.SS. Ungheria, pos. 129, ff. 140sk., továbbá ff.
466-472 (iratgyűjtő felirata: nehézségek a Magyarországgal való kapcsolattartásra, itt táv-irati úton tájékozódnak a prágai nunciatúra ügyvivőjénél is, aki nem tud biztos megoldást);
Jánossy (sic!) nevének említése: i. h., f. 141. (da portarsi a mano dal P. Jánossy [sic!], S. J.
che sta per tornare in Ungheria – Jánosi kezeibe, aki készül visszatérni Magyarországra);
Barbetta kézírásos följegyzése Borbélyról: i. h., f. 468.
69 Kézírás fekete tollal: „Inviata a Strigonia a mezzo del P. Nagy S.J. 18-8-45”. Jelzete: ASRS AA.EE.SS. Ungheria 125, f. 79r.
70 Jelzete: ASRS AA.EE.SS. Ungheria 125, ff. 79rv. – Drahos levele: i. h., f. 83 (három mellék-lettel: ff. 84-108). – Arra, hogy ugyanekkor vitte a P. Leiber által átadott kinevezési levelet Mindszentynek, nem került elő itt forrás.
tummal írt ez ügyben, az Államtitkárságon az lett az álláspont, hogy nincs szükség új válaszlevélre. A Mindszentyt értesítő és nuncius hiányában a szükséges lépések megtételére felhatalmazó levél ikt. száma 3124/46, továbbítására május 7-énP. Na-gyot kérték meg.71Május 24-i följegyzéssel P. Nagy rögzítette naplójában: „Ma dél-után voltam a Hercegprímás úrnál kb. másfél óráig. Átadtam a hivatalos vatikáni postát [...].”72
Összegzés
Összességében elmondhatjuk, hogy P. Nagy Töhötöm SJ római utazásait meg-határozta egyrészt a célul kitűzött nagy megegyezés, a modus vivendi feltételeinek kidolgozása, másrészt pedig Mindszenty hercegprímással való viszonya. Ilyen ösz-szefüggésben elmondható, hogy első utazásánakegyik eredménye az volt, hogy a veszprémi püspök személyét, Mindszenty Józsefet ajánlotta és meghozta az ő esz-tergomi érseki kinevezését. Nem a bullát, amely később kelt, hanem azt a levelet, amelyet végül is Grősz József kalocsai érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar akkori elnöke személyesen adott át a veszprémi püspöknek, kérve konszenzusát.
Mindszenty beleegyezését követte a kinevezés kihirdetése. Mindszenty, ezt meg-előzően, Nagy Töhötöm naplója szerint, kétszer is bizalmasan fölkereste őt. Ebből érthető, hogy P. Nagy második útján a frissen kinevezett esztergomi érsek, Magyar-ország hercegprímása nevében jelentett és számára útja eredményeiről részletes magyar nyelvű jelentést állított össze. Ekkor tehát kettejük viszonya még zavartalan.
Második utazásaa dokumentumok tükrében úgy néz ki, hogy van két fogal-mazvány a XII. Piusz pápához írt kísérőlevélből, majd egy jelentés, melynek címe:
A helyzet Magyarországon 1945. szeptember 25-ig. Ennek magyar változata nem Ütközni vagy időt nyerni?
71 Így emlékezik meg róla maga Nagy Töhötöm is: „A [pápai] kihallgatás [ápr. 29.] után Tardini államtitkár úr kéretett magához s megkért, hogy néhány levelet és brévét el tudnék-e vinni Magyarországra. Természetesen vállalkoztam rá, mondván, hogy épp ez az én mostani egyik hivatásom, hogy a Szentszék postáját vigyem.” Nagy Töhötöm 1946. május 3-án Rómából írt levele Kerkai Jenőhöz, in: Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm levelezése (1939–1969), i. m. 59. – Két belső hivatali följegyzésünk is van erről, mindkettőt Mons. Giulio Barbetta jegyezte. Az egyik jelzete: ASRS AA.EE.SS. Ungheria 125, ff. 257rv. A másikban a vatikáni (állam-titkársági) spedíció részéről Commendatore Faggiani közlésére támaszkodik Barbetta 1946.
május 24-én kelt belső hivatali följegyzése is: „Il Comm. Faggiani dice che la lettere al Card.
Mindszenty di cui sopra è partita il 7 maggio per mezzo del P. Nagy”,ikt. sz. AA.EE.SS.
5514/46, jelzete: ASRS AA.EE.SS. Ungheria 125, f. 250. – Lionello Faggiani úr „scrittore”
fokozatban volt, lásd: Annuario Pontificio, Vatikánváros 1946. 754.
72Nagy Töhötöm:Napló 1945–46, i. m., 113. Bejegyzés 1946. május 24-én.
került elő, az olasz szöveget kellett fordítanunk. Erről az útjáról magyar nyelvű je-lentést írt Mindszenty József hercegprímásnak, esztergomi érseknek. Naplóbejegy-zéseit felhasználva írta meg a jelentéseit (eleve így tervezte), a különböző helyeken előforduló szövegrészleteket utólag válogatva és tematikusan rendezve. Ebben az összeállításunkban az így elkészült jelentés szövegét közöljük.73Ez időben kelet-kezett P. Norbert de Boynes-hoz írt följegyzése Mindszenty legitimizmusáról, és ekkor közölte döntését a vicarius: ne utazzon el Párizsba, hogy kézbesítse Mindszenty Habsburg Ottóhoz írt levelét, mert az már a jezsuiták számára meg nem engedett be-avatkozás lenne a politikába, továbbá ekkor keletkezett másik följegyzése a KALOT megsegítése ügyében. A magyar jezsuita tartomány 1944/45. évi állapotáról írt latin nyelvű jelentése is figyelemreméltó,74mivel azonban sem ez, sem az előbbi dokumen-tumok értelemszerűen nem találhatók meg a vatikáni levéltárakban, célkitűzésünk szerint a Vatikánba beérkezett dokumentumokkal foglalkozunk, ezért ezeket most figyelmen kívül hagyjuk.
Harmadik utazásaalatt a bíborosi kalap átadása alkalmából Rómában időző hercegprímással egy időben tartózkodott az Örök Városban, ekkor helyzetértékelése már gyökeresen eltért Mindszentyétől. 1946. február 16-án kelt beszámolójának szövege lappang, viszont az ahhoz március 6-án kelt kiegészítő följegyzésének fran-cia szövege fennmaradt. Ugyanígy P. de Boyneshez írt levele, melynek kelte 1946.
április 25. Ebben elemzi a „sztálini” és a „molotovi” „szervezet” szembenállását, fel-adatát abban látja, hogy meggyőzze „a sztálini szervezetet arról, hogy mind a saját érdekük és a külpolitikai megítélésük, mind az egész belpolitikai béke szempont-jából fontos kiegyeznie az Egyházzal, és ezt pozitív intézkedésekkel is nyilvánvalóvá tennie. Csakis kizárólag ez lehet a jövőbeli tárgyalások alapja.” Ezzel Magyaror-szágon időt akar nyerni a spirituális ellenállás kialakítása céljából.
Negyedik utazásánakdokumentáció szempontjából két hozadéka van. Az egyik a magyar katolicizmus belső harcairól szóló olasz nyelvű jelentése, a másik az orosz Oszokinnal folytatott megbeszélésről készült följegyzés, amelyet annak idején XII.
Piusz pápa magánál tartott, mert személyes, ún. „Fehér Dobozainak” egyikében ma-radt fenn. Ezen túl saját személyes helyzetéért is küzdenie kellett.
Ötödik utazásakordőlt el a sorsa, bár azt kiutazásakor még nem tudta: nem tér-het vissza hazájába, hanem irány Dél-Amerika (előbb a montevideói szeminárium Uruguayban, majd ugyanazon öböl másik oldalán Argentína fővárosa, Buenos
A „modus vivendi” alkalmazója: P. Nagy Töhötöm SJ
73 1945. október 23. alatt. Lásd: Nagy Töhötöm:Napló, i. m. 72skk.
74 De statu Provinciae Hungariae S. J. Anno 1944/45, JTMRL II. l, Epistolae Singulorum 1913–1949/1942–1945.
tummal írt ez ügyben, az Államtitkárságon az lett az álláspont, hogy nincs szükség új válaszlevélre. A Mindszentyt értesítő és nuncius hiányában a szükséges lépések megtételére felhatalmazó levél ikt. száma 3124/46, továbbítására május 7-énP. Na-gyot kérték meg.71Május 24-i följegyzéssel P. Nagy rögzítette naplójában: „Ma dél-után voltam a Hercegprímás úrnál kb. másfél óráig. Átadtam a hivatalos vatikáni postát [...].”72
Összegzés
Összességében elmondhatjuk, hogy P. Nagy Töhötöm SJ római utazásait meg-határozta egyrészt a célul kitűzött nagy megegyezés, a modus vivendi feltételeinek kidolgozása, másrészt pedig Mindszenty hercegprímással való viszonya. Ilyen ösz-szefüggésben elmondható, hogy első utazásánakegyik eredménye az volt, hogy a veszprémi püspök személyét, Mindszenty Józsefet ajánlotta és meghozta az ő esz-tergomi érseki kinevezését. Nem a bullát, amely később kelt, hanem azt a levelet, amelyet végül is Grősz József kalocsai érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar akkori elnöke személyesen adott át a veszprémi püspöknek, kérve konszenzusát.
Mindszenty beleegyezését követte a kinevezés kihirdetése. Mindszenty, ezt meg-előzően, Nagy Töhötöm naplója szerint, kétszer is bizalmasan fölkereste őt. Ebből érthető, hogy P. Nagy második útján a frissen kinevezett esztergomi érsek, Magyar-ország hercegprímása nevében jelentett és számára útja eredményeiről részletes magyar nyelvű jelentést állított össze. Ekkor tehát kettejük viszonya még zavartalan.
Második utazásaa dokumentumok tükrében úgy néz ki, hogy van két fogal-mazvány a XII. Piusz pápához írt kísérőlevélből, majd egy jelentés, melynek címe:
A helyzet Magyarországon 1945. szeptember 25-ig. Ennek magyar változata nem 71 Így emlékezik meg róla maga Nagy Töhötöm is: „A [pápai] kihallgatás [ápr. 29.] után Tardini államtitkár úr kéretett magához s megkért, hogy néhány levelet és brévét el tudnék-e vinni Magyarországra. Természetesen vállalkoztam rá, mondván, hogy épp ez az én mostani egyik hivatásom, hogy a Szentszék postáját vigyem.” Nagy Töhötöm 1946. május 3-án Rómából írt levele Kerkai Jenőhöz, in: Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm levelezése (1939–1969), i. m. 59. – Két belső hivatali följegyzésünk is van erről, mindkettőt Mons. Giulio Barbetta jegyezte. Az egyik jelzete: ASRS AA.EE.SS. Ungheria 125, ff. 257rv. A másikban a vatikáni (állam-titkársági) spedíció részéről Commendatore Faggiani közlésére támaszkodik Barbetta 1946.
május 24-én kelt belső hivatali följegyzése is: „Il Comm. Faggiani dice che la lettere al Card.
Mindszenty di cui sopra è partita il 7 maggio per mezzo del P. Nagy”,ikt. sz. AA.EE.SS.
5514/46, jelzete: ASRS AA.EE.SS. Ungheria 125, f. 250. – Lionello Faggiani úr „scrittore”
fokozatban volt, lásd: Annuario Pontificio, Vatikánváros 1946. 754.
72Nagy Töhötöm:Napló 1945–46, i. m., 113. Bejegyzés 1946. május 24-én.
került elő, az olasz szöveget kellett fordítanunk. Erről az útjáról magyar nyelvű je-lentést írt Mindszenty József hercegprímásnak, esztergomi érseknek. Naplóbejegy-zéseit felhasználva írta meg a jelentéseit (eleve így tervezte), a különböző helyeken előforduló szövegrészleteket utólag válogatva és tematikusan rendezve. Ebben az összeállításunkban az így elkészült jelentés szövegét közöljük.73Ez időben kelet-kezett P. Norbert de Boynes-hoz írt följegyzése Mindszenty legitimizmusáról, és ekkor közölte döntését a vicarius: ne utazzon el Párizsba, hogy kézbesítse Mindszenty Habsburg Ottóhoz írt levelét, mert az már a jezsuiták számára meg nem engedett be-avatkozás lenne a politikába, továbbá ekkor keletkezett másik följegyzése a KALOT megsegítése ügyében. A magyar jezsuita tartomány 1944/45. évi állapotáról írt latin nyelvű jelentése is figyelemreméltó,74mivel azonban sem ez, sem az előbbi dokumen-tumok értelemszerűen nem találhatók meg a vatikáni levéltárakban, célkitűzésünk szerint a Vatikánba beérkezett dokumentumokkal foglalkozunk, ezért ezeket most figyelmen kívül hagyjuk.
Harmadik utazásaalatt a bíborosi kalap átadása alkalmából Rómában időző hercegprímással egy időben tartózkodott az Örök Városban, ekkor helyzetértékelése már gyökeresen eltért Mindszentyétől. 1946. február 16-án kelt beszámolójának szövege lappang, viszont az ahhoz március 6-án kelt kiegészítő följegyzésének fran-cia szövege fennmaradt. Ugyanígy P. de Boyneshez írt levele, melynek kelte 1946.
április 25. Ebben elemzi a „sztálini” és a „molotovi” „szervezet” szembenállását, fel-adatát abban látja, hogy meggyőzze „a sztálini szervezetet arról, hogy mind a saját érdekük és a külpolitikai megítélésük, mind az egész belpolitikai béke szempont-jából fontos kiegyeznie az Egyházzal, és ezt pozitív intézkedésekkel is nyilvánvalóvá tennie. Csakis kizárólag ez lehet a jövőbeli tárgyalások alapja.” Ezzel Magyaror-szágon időt akar nyerni a spirituális ellenállás kialakítása céljából.
Negyedik utazásánakdokumentáció szempontjából két hozadéka van. Az egyik a magyar katolicizmus belső harcairól szóló olasz nyelvű jelentése, a másik az orosz Oszokinnal folytatott megbeszélésről készült följegyzés, amelyet annak idején XII.
Piusz pápa magánál tartott, mert személyes, ún. „Fehér Dobozainak” egyikében ma-radt fenn. Ezen túl saját személyes helyzetéért is küzdenie kellett.
Ötödik utazásakordőlt el a sorsa, bár azt kiutazásakor még nem tudta: nem tér-het vissza hazájába, hanem irány Dél-Amerika (előbb a montevideói szeminárium Uruguayban, majd ugyanazon öböl másik oldalán Argentína fővárosa, Buenos
73 1945. október 23. alatt. Lásd: Nagy Töhötöm:Napló, i. m. 72skk.
74 De statu Provinciae Hungariae S. J. Anno 1944/45, JTMRL II. l, Epistolae Singulorum 1913–1949/1942–1945.
Aires). A dokumentumok szempontjából fontos az Őszentsége számára megírandó jelentés magyar nyelvű vázlata és összegyűjtött anyaga, amely 1946. október 15.
dátummal készült, a jelentés végleges szövege is fennmaradt.75Az újonnan megvá-lasztott jezsuita generálisnak, Janssensnek készült még egy följegyzése: a KALOT küzdelme fennmaradásáért.
P. Nagy legkiérleltebb dokumentuma az, amelynek közzétesszük fogalmazvá-nyát és tisztázatát is, 1946 októberében keletkezett és november 12-én készült el.
Ebben kifejezetten használja „Az egyház keleti politikája” kifejezést és annak rész-letes elemzését adja.76
Ütközni vagy időt nyerni?
75 P. Nagy jelentését P. Jánosi is látni akarta, amikor elkészült saját beadványával: „P. Jánosi csak mára készült el beadványával. Holnap fogja megmutatni a P. Generálisnak, és nagyon szeretné az én legújabb jelentésemet is mellékelni, mert ezt én még nem mutattam meg itt senkinek, ő pedig olyan konkrétnak és olyan erősnek tartja, hogy érdemes beadni. Átadtam egy példányt.” Nagy Töhötöm: Napló 1945–46, i. m. 208. Bejegyzés 1946. november 23-án.
76 Lásd alább, 180skk. és 192 skk.
A „modus vivendi” védelmezője: IV. Borbély István SJ tartományfőnök
Borbély Istvántól három dokumentumot találtunk az elemzett vatikáni levéltár-ban. Az első dokumentumegy római szentszéki ügyhallgatóhoz, a ceruzával készült felirat szerint Gennaro Verolinóhoz intézett levél, amelynek dátuma 1946. február 16. és különböző információkat tartalmaz: a budapesti karitatív tevékenységről, Mindszenty működéséről, a megüresedett püspöki székekről, továbbá informál Badalik Bertalan* domonkos páterről. Nem érthető, hogy a levélen található felirat szerinti 1946. november 8-ai beérkezés mivel magyarázható, hiszen a megérkezés pillanatában az itt található információk már kilenc hónaposak voltak. Feltehető, hogy valójában korábban beérkezett, csak a püspökjelöltre vonatkozó információk miatt elővették. A levélből az is bizonyítható, hogy a tartományfőnök teljes össz-hangban állt Nagy Töhötömmel, aki információit tartalmazó levelét más alkalommal Rómába vitte.
A második dokumentum címe: „A magyar püspöki kar és a jelenlegi helyzet”, mely rendkívül plasztikus jellemzést ad a püspökökről, azok két szárnyáról, a lelki emberekről (így Pétery József* váci és Kovács Sándor* szombathelyi püspökökről) és a politika iránt érzékenyekről (Mindszentyről, Czapik Gyula* egri érsekről és Bánáss László* veszprémi adminisztrátorról). Majd aktuális kérdéseket tárgyal, végezetül a közéletben domináló szociológiai és marxista szellemről számol be.
Említést tesz Harold Joseph Laskiról,* mint akinek tanai terjednek az országban.
Jelentésének végén hiányolja a püspökök érzékenységét a papság képzése iránt, és külföldi tanulmányokat sürget.
A harmadik dokumentumcíme: „Mindszenty bíboros és a KALOT”, ez a legis-mertebb és legfeldolgozottabb, amelyben a KALOT-tal kapcsolatos problémákról ír. A későbbi problémák már előrevetültek akkor, amikor – a pénzügyi segélyre rászorulva, hiszen a KALOT túl nagy szervezetté nőtte ki magát és számos mun-katársát kellett havonta fizetnie – megegyezett a Levente-mozgalommal, bár ehhez nem kérte ki Serédi Jusztinián* bíboros prímás, esztergomi érsek beleegyezését és kiváltotta a KALÁSZ, a női mozgalom vezetőinek rosszallását is.1Levelének nagy 1 A KALOT azért kényszerült megállapodásra a Levente-mozgalommal, mert a katonai vezetés utóbbit kizárólagossá akarta tenni, ez pedig a KALOT-ot megszűnéssel fenyeget-te. A megállapodással biztosították a KALOT fennmaradását, ezen túl pedig az előadások és az infrastruktúra, valamint a munkatársak rendelkezésre bocsátása fejében kapott jelen-tős anyagi támogatást és azt, hogy ily módon a fiatalok nevelésére befolyást gyakorolhat-tak, egyben akadályozhatták a széldőjobboldali törekvések érvényesülését a Levente-moz-galmon belül.
Aires). A dokumentumok szempontjából fontos az Őszentsége számára megírandó
Aires). A dokumentumok szempontjából fontos az Őszentsége számára megírandó