Október 26-án a pestlőrinci kapitányság vezetője megbízta Rátkai János rendőr szakaszvezetőt a pest- imrei, 49. számú rendőrőrs parancsnoki teendőinek ellátásával. Ugyanezen a napon Csapó Sándor és Kasza Miklós megalakította Imrén a nemzetőrséget.
Ettől kezdve a nemzetőrök együtt járőröztek a rend- őrökkel. A Pestimrei Nemzetőrség parancsnokává Kasza Miklóst választották meg. Csapó a kihallgatá-sa során minderről így vallott: „1956. október 26-án reggel Kaszával a rendőrőrs épülete elé mentem, ott volt már 10-15 ember, és köztük volt Rátkai rend- őr szakaszvezető, Kovács rendőrtizedes, Molnár, a gyógyszerész fia. […] szóba jött a nemzetőrség felál-lítása. Molnár azt mondta, emberek, én össze fogom írni, kik jelentkeznek nemzetőrnek. Ezt a patikaház17 kapujában írta össze Molnár.” 18
A délelőtti órákban Kasza Miklós utasította Csapó Sándort, hogy vegye fel a kapcsolatot a Beloiannisz laktanya parancsnokságával. Csapó erre így emléke-zett: „Október 26-án délelőtt K. Ernővel és még egy ál-talam ismeretlen személlyel elmentünk a Beloiannisz laktanyába. […] Itt a parancsnokkal, egy őrnaggyal és több más tiszttel beszéltünk a jövetelünk céljáról.
Én kértem, mivel Pestimrén kevés volt a rendőr, és a nemzetőrség gyakorlatban még nem volt, a katonai
17 A rendőrőrssel átellenben, a Hősök tere túloldalán lévő patika épülete
18 ÁBTL 3.1.9. V-142003.
járőr mozgásának a meghosszabbítását, ugyancsak kértem a honvédségi gépkocsik támogatását élelmi-szer szállításra, a közértek részére.”
Az egyezmény az alábbi pontokból állt:
„1. A Honvédség a gépkocsi állományából segítséget nyújt a lakosság részére élelmiszer beszerzésére.
2. A falu biztonsága érdekében kértük, hogy a honv.
járőr mozgási körletébe (körzetébe) tartozzék bele Pestimre.
3. Ha a falut fegyveres támadás érné, a Honvédség nyújtson segítséget.
4. Ha a laktanyát fegyveres támadás érné, a lakos-ság fegyver nélküli segítséget nyújtson.”
A parancsnokság engedélyezte a járőr útvonalának meghosszabbítását, míg gépkocsi ügyben engedélyt kellett kérniük a minisztériumtól. A megállapodást a rendőrség részéről Csapó Sándor, a Népfront ne-vében Kromek Ernő írta alá. „A jegyzőkönyv két példányban készült. Egy példány a honvédségnél maradt, 1 példányt magamhoz vettem, és az akkori őrsparancsnoknak adtam át.” 19
K. Tamás rendőr szakaszvezető tanúvallomása szerint a nemzetőrök és a Beloiannisz laktanya közti meg-egyezés két részletben született meg. Egyes pontjait a rendőrőrs helyiségében kötötték meg.20 Érdekes, hogy a tüzérhadosztály parancsnokságának 1957-es, januári jelentése erről az eseményről nem emléke-zik meg. A szűkszavú jelentésre magyarázatul csak az szolgálhat, hogy emlékezetből készült, hiszen a parancsnokság iratanyaga a laktanya elfoglalásával megsemmisült. Ugyancsak megmagyarázhatatlan, hogy a küldöttség miért nem követelte a tiszti járőrök által aznap ejtett foglyok azonnali szabadon engedését.
Csapó Sándor úgy emlékezett, hogy a nemzetőrség ek-kor alakult meg: „Visszaérkezésemet követően Kasza Miklós közölte velem, hogy megalakult a nemzetőr-ség, aminek ő a parancsnoka és én lettem a helyette-se. […] Miután Kasza közölte velem, hogy én leszek a nemzetőrparancsnok helyettese, kimentünk a ház előtti térre, ahol kb. 400-500 ember gyűlt össze. Rátkai sza-kaszvezető felállt a szobortalpra és felolvasta azt a jegy-zőkönyvet, amelyet én hoztam át a laktanyából.” 21
19 ÁBTL 3.1.9. V-142003. 216., 229., 303–304. f.
20 ÁBTL 3.1.9. V-142003. 320. f.
21 A helyszín az imrei Hősök tere, a szobortalapzat az első
A fenti jegyzőkönyvben Csapó 10-12 főben jelöli meg az imrei nemzetőrség létszámát. K. Tamás rendőr sza-kaszvezető szerint a nemzetőrök 30-32-en lehettek.
Tanúkihallgatása során elmondta, „egyik részük csak ritkán jött be a rendőrség épületébe, a másik része majdnem állandóan bent tartózkodott, és Csapó, il-letve Kasza utasításait hajtották végre.”22 A jegyző-könyvekben az alábbi nemzetőrök tevékenységéről esik szó: C. Károly, Csapó Sándor, Dózsa György, Dési Nándor, Erős Pál, G. József, Gy. Ferenc, Kasza Miklós, K. Béla, K. István, R. József, R. Pál, V. Miklós. A pestim-rei nemzetőrök külön csoportot szerveztek, akik kö-zül R. József, R. Pál és D. Nándor a Kilián laktanyában aktívan, fegyveresen harcolt Maléter vezetése alatt.23 Ugyanennek a csoportnak volt tagja egy másik irat szerint: K. Sándor, Erős Pál és K. István.24
A nemzetőrség feladata volt a posta, a vasút, a kö-zértek őrzése. Szücs rendőrtörzsőrmester vezetésé-vel úgy készítették el az útvonalvázlatot, hogy a járőr érinteni tudja az őrzendő területeket.25
Török Erna – mit sem törődve a rá leselkedő veszé-lyekkel – ezekben a napokban fel s alá kerékpározott a „faluban”. Csak a szerencséjének köszönhette, hogy életét nem oltotta ki az a géppisztolysorozat, ami a Vasút utcában fütyült el mellette. Amikor otthon el-mondta, hogy mi történt, akkora pofont kapott, ami-nek nyomát még igen sokáig érezte. „Kalandozásai”
során eljutott a volt községháza épületéhez, ahol 4-5 fiatal fiúval találkozott, akik PPS dobtáras géppisz-tollyal védték az épületet, illetve őrizték a sarkánál lerakott kisebb káposztarakást. Török Erna odament egyikükhöz, akit megismert, hiszen egy utcában, egy-máshoz nagyon közel laktak, és szeretett volna be-szélgetni vele. A fiú azonban rászólt: „Menj el innen, ez a hely nem neked való!” 26
A forradalmi események hatására a kerületi nemzetőr-ség és a helyi laktanyák vezetése között létrejött együtt-működés eredményeképpen a nemzetőrség vezetői na-gyobb mennyiségű fegyvert és felszerelést kaptak.
világháborús emlékmű. ÁBTL 3.1.9. V-142003. 268–271.
Október utolsó napjaiban27 Kasza Miklós 8-10 szov-jet mintájú puskát, 6-7 dobtáras géppisztolyt, 7 db TT pisztolyt, 3 láda kukoricagránátot, 8 láda nyeles gránátot, 4 láda lánggránátot, 6-7 láda puskalőszert, 3-4 láda géppisztolylőszert, 3 rakétapisztolyt és hozzá 4-5 doboz töltényt vitt honvédségi kocsival a Strom-feld Aurél laktanyából a pestimrei nemzetőröknek.
Ugyancsak a laktanyából vitt nekik használt csizmát, köpenyt, zubbonyt, pantallót, derékszíjat. Saját ré-szére is felvett csizmát, őrbundát és téli szőrmesap-kát.28 Müller Károly29 úgy emlékezett vallomásában, hogy a Pestimrei Nemzeti Bizottság alakulása napján hallotta Berczy Károlytól a következőket: „a helyi lak-tanyából 150 fegyvert kapnak, melynek átvételére a fent említett parancsnok vállalkozott.” 30
Kasza Miklós szállíttatta el a nagyállomásnál létesített barikádhoz a 2 közepes (85 mm-es) légvédelmi ágyút is, teljes felszereléssel és kezelőszemélyzettel együtt.
A Szőts Mihály kihallgatásáról készült jegyzőkönyv31 szerint, a lőrinci Stromfeld Aurél laktanyából két dömper fegyvert hoztak, melyeket Csapó és Kasza osztott ki. A fegyverek másik része a rendőrőrsön ke-resztül, Papp alezredes tudtával érkezett Pestimrére, ahol Kiss és Szücs rendőrök osztották szét.
A lőrinci nemzetőrök számára is jutott felszerelés a laktanyákból: „október 31-én K. Rezső t. főhadnagy vételezett a Stromfeld Aurél laktanyában – a pest-lőrinci forradalmárok számára – 50 db vattakabátot.
A vele lévő nemzetőrök felraktak a gépkocsira két láda kézigránátot is.” 32
Az egykori kihallgatási jegyzőkönyvekből, vallomá-sokból tudjuk, hogy nemcsak fegyvert és ruházati anyagot kaptak a légvédelmi tüzérhadosztály lak-tanyáiból a forradalmárok, hanem üzemanyagot is.
„Kasza és Pantocsik a laktanyából 6 hordó benzint hozott az őrs területére, gépkocsik részére.” 33 A távolság és a megtöbbszörözött őrség miatt34
való-27 Bár konkrét dátumot nem tartalmaz a vizsgálati dosszié.
színűtlennek tűnt, hogy a hadosztály lőszerraktárából juthattak volna lőszerhez, kézigránáthoz a XVIII. ke-rület forradalmárcsoportjai. Ezt erősítette az is, hogy a vezérkar titkárságának 1957 januárjában írt jelen-tésben semmilyen utalás nem szerepel arra nézve, hogy a hadosztály lőszerraktárát támadás érte volna, illetve hogy a forradalmárok onnan lőszert, robbanó-anyagot akartak volna elvinni.35 Feldolgozva azonban a Hadtörténeti Levéltárban őrzött Molnár-per anya-gát, abban nemcsak a lőszerraktár pontos helyét, hanem annak bizonyítékát is sikerült fellelni, hogy a kerület forradalmárai igen jelentős mennyiségű lőszerhez juthattak a Rákoskeresztúri temető melletti lőszerraktárból.
Terényi István hetedrendű vádlott a következőket mondta erről: „November 4-én reggel mentem be ismét a kapitányságra és ott találkoztam egy tüzér főhadnaggyal, akit kivittem a Halmi 36 utcai lakta-nyába, majd onnan a Rákoskeresztúri temető mellet-ti lőszerraktárhoz mentünk a főhadnaggyal és az ő utasítására a rendőrkapitányságra beszállítottam két láda gyalogsági lőszert és két láda gránátot. Útköz-ben a főhadnagy engedélyével vettek le a Gyömrői útnál a kocsiról polgári ruhás személyek kézigráná-tokat. Utána ismét visszamentünk a főhadnaggyal a Halmi úti laktanyába, ahol ő pakolt fel a kocsira több láng-gránátot, amit a kapitányságon raktunk le.” 37 Fentieket összefoglalva – a vizsgálati jegyzőkönyvek és katonai peranyagok adatai alapján – kijelenthető, hogy az 55. honi légvédelmi tüzérhadosztály Üllői úti laktanyájából október 27-étől, a Halomi úti lak-tanyából ennél valamivel később, a forradalmárok a laktanyák vezetőségével kötött szóbeli vagy írásbeli egyezségek alapján akadálytalanul juthattak hoz-zá fegyverhez, lőszerhez és ruházati felszereléshez.
Ennek ellenére nem jelenthető ki, hogy a fenti ala-kulatok teljes egészében átálltak volna a
forradal-rá az alábbi adatra: A kőbányai katonai per anyagában
márokhoz, hisz személyi állományuk döntő része a tüzelőállásokban, parancsnoki állományuk pedig az ezredek, illetve a hadosztály harcálláspontján teljesí-tett szolgálatot. A laktanyákban tartózkodó minimális létszámú tiszt és sorállományú katonák között voltak, akik lelkiismereti alapon, a forradalom előrehalad-tával egyre nagyobb segítséget nyújtottak a kerület forradalmárainak.