A helyszín
A pártház Pestszentlőrinc városközpontjában, a kerü-let főútvonalának frekventált helyén, a Vöröshadse-reg útja 131. (ma Üllői út 453.) szám alatt állt. Előtte úttest, majd az 50-es villamos sínpárja, vele szemben a kerület központi, nagy tere, a Kossuth tér helyezke-dett el. A korábbi pékség épülete a Magyar Dolgozók Pártja 1948-as megalakulásától pártszékházként mű-ködött. Mellette nem volt üres telek, az egymáshoz épült házak folyamatos beépítettséggel helyezkedtek el egymás mellett. Szemben a téren két emlékmű állt, a szovjet hősi és a Vöröshadsereg útra néző rep-rezentatív I. világháborús szoborcsoport, amely ma is megvan. A park hátsó sarkában az 1954-ben épült szabadtéri színpad volt 6. A parkot a pártházhoz köze-lebb eső szélén néhány lakóház és az idők folyamán felszámolt téglagyár foglalta el. A térnek a székház-zal szemben lévő távolabbi, túlsó oldalán a megha-tározó építmény a ma is működő gimnázium volt, akkor Steinmetz Miklósról elnevezve7. A tér belváros felé eső oldalán lévő Ságvári Endre (korábban és ma Gyöngyvirág) utca és a park sarkán volt a rendőrség (ma zeneiskola), mellette a katonai kiegészítő pa-rancsnokság (ma a felújított villa épületében vendég-lő van). A rendőrségről a parkra és parkon keresztül a pártházra lehetett látni, a két épület közötti távolság légvonalban kb. háromszáz méter.
Az ostrom alá vett épület homlokzati része egyeme-letes, a tágas, kétszárnyas kaput körülöleli. A kapun személygépkocsik és lovas kocsik is behajthattak az udvarra, amit földszintes épületrészek ölelnek körbe.
A bejáratnál a kapualjban porta, mellette az emeletre vivő lépcső indul. Az emeleten voltak a vezetők iro-dái. Az udvar hátsó részén garázs és ebédlő helyez-kedett el. A homlokzati földszint és az oldalépületek belülről is átjárhatók voltak, az emelet az oldalépület padlásához kapcsolódott. A földszinti homlokzati ab-lakokat ma is erős rács védi. Az emeleti rész közepén egy erkély van kiképezve. A nagy és erős kapu, a rá-csos ablakok, a zárt házsor az erőszakos behatolás-nak meglehetősen ellenálló külsőt kölcsönzött.
6 A színpadot, akkori nevén Ifjúsági Parkot az 1990-es évek közepén lebontották. Helyén ma az 1848-as emlékmű áll7 Később Hunyadi Mátyás, ma Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium, a Kossuth tér 2. alatt
Előjelek
Az október 23-i esti és éjszakai események a ke-rületet mint a városközponttól távol eső külvárost nem érintették. Ezzel együtt Papp Sándor alezredes, akkori rendőrkapitány 1957. április 16-án tett tanú-vallomásából tudjuk, hogy a rendőrséget felettes szervei készültségbe helyezték. „1956. október 23-án este 21 órakor a lakásomon telefon útján értesítést kaptam a kerületi kapitányság ügyeletes tisztjétől, hogy a budapesti főosztály vezetője készültségi szol-gálatot rendelt el. Azonnal indultam, s a kapitány-ságra kijöttem. Továbbiakban körtelefonon még ugyanazon az estén azt az utasítást kaptam, hogy az összes őrsöket vonjam össze a kapitányság épületé-be az egész személyi állományra vonatkozóan pedig az volt az utasítás, hogy a kapitányság épületét nem hagyhatják el, fegyvereket nem adhatnak ki senki-nek, azokat helyezzék biztonságba, ha szükséges rejt-sük el. Fegyvert használni tilos, kivéve azt az esetet,
ha közvetlen támadás érne minket. A parancsot vég-rehajtottam.” – mondta el Papp Sándor. A központi parancsok egyértelműen a felkelők fegyverszerzési törekvéseivel szembeni védekező magatartásra utal-tak, miközben megkezdődött a szovjet csapatok be-vonulása a fővárosba.
Október 24-én szerte a városban fellángoltak a har-cok. A Budapesti Rendőr-főkapitányságot már aznap reggel fegyveresek támadták meg. A támadást két oda érkező magyar harckocsi közbeavatkozása segít-ségével el tudták hárítani. Aznap este a XIV. kerületi kapitánysághoz segítségként érkező tankok azonban már átálltak a felkelők oldalára. A rendőröknek me-nekülniük kellett. (Másnap reggel a felkelők elfoglal-ták a IX. kerületi rendőrkapitányság épületét. Az ösz-szetűzésben egy rendőr meghalt.)
Október 24-én reggel a város frekventált terei meg-teltek emberekkel, sokan igyekeztek munkahelyük-re jutni, mások kíváncsiságból vagy vásárlási céllal mentek ki az utcára. A felkelők és a lakosság sajátos találkozása és a szovjet katonai egységek megérke-zése az ellenállás légkörét erősítette. A XVIII. kerü-letben az akkori Vöröshadsereg, a mai Üllői út volt ennek a központja. Nem kellett sok, hogy a Kispest és Lőrinc határában lévő és a Vöröshadsereg útjáról nyíló, mintegy 4500 munkást foglalkoztató Vörös Csil-lag Traktorgyár előtt reggel a Budapest és Lajosmizse összeköttetését biztosító vasútvonal Üllői úti keresz-teződésénél barikád épüljön, és ezzel kialakuljon az első ellenállási gócpont a két kerület határvonalán.8 A rendőrkapitány szerint 23-a éjjelén és 24-én a XVIII.
kerületi rendőrséget támadás nem érte, küldöttség sem kereste meg. Másként emlékezett a történtekre L. Kiss Margit, a rendőrség 26 éves telefonos kisasszo-nya, aki szerint már október 23-a estéjén, 22 óra kö-rül megjelent a kapitányság előtt kb. 30 fő, fegyvert, a vörös csillag levételét, illetve a korabeli köznyelvi kifejezéssel élve, az ávósok kiadását követelték. Ezt az akciót a rendőrkapitány leszerelte, a csoport távo-zott. Hasonlót említett Fejes Sándor nyomozó had-nagy, akit éjjel géppisztollyal fegyvereztek fel. Sze-rinte a védelem annyit jelentett, hogy mindenkinek a saját ablakában kellett adott esetben tüzelőállást foglalnia. Az ő emlékezetében 23 órakor jelent meg
8 Ráadásul a környéken volt több nagy létszámú gyár, amelyek közül a legjelentősebb a Kistext és a Lőrinci Szalagszövő és Csipkegyár volt.
egy kisebb csoport fegyverért, de eredménytelenül távoztak.9
Dobi Pál főhadnagy a kerületi rendőrség közrendvé-delmi alosztályának akkori vezetője 1958. június 18-ai kihallgatásán a kapitánnyal egyezően azt vallotta, hogy 23-án éjjel Papp Sándor parancsára elkészítette a kapitányság védelmi tervét, majd végrehajtotta az őrsök bevonására vonatkozó parancsot. Szétosztotta a fegyvereket a legénység között, és beosztotta őket védelemre. Szerinte már október 24-én reggel meg-jelent a kapitányság előtt egy teherautónyi ember, akik fegyvereket követeltek, de a kapitány, ő és még egy társa ezt a kísérletet is leszerelte. 1958. szeptem-ber 22-ei vallomása ennél részletesebben mondja el a történteket. Október 23-án éjféltájban még nem volt szó az őrsök összevonásáról, ekkor Dobi ellen- őrizte a 41. és 42. számú kerületi őrsöt, de alighogy visszatért, már bevonásukról kellett intézkednie. Ez is megtörtént, a kintiek magukkal hozták a fegyver- és lőszerkészletet és a titkos irattárakat. Dobi ekkor
9 Fejes Sándor 1957. június 10-ei tanúvallomását lásd ÁBTL 3.1.9. V-144224/2.
L. Kiss Margit (helyszínelési fotó)
tervezte és szervezte meg a kapitányság védelmét, és támadás esetén tűzparancsot is kilátásba helye-zett. Hajnali három és négy óra között érkezett az első 25-30 főből álló csoport gépkocsival, és fegyvert követelt. A kapitány, Dobi és egy harmadik tiszt ezt megtagadta, és távozásra szólította fel a felkelőket, akik engedelmeskedtek. A vallomás így folytatódik:
„24-én 07-08 óra között egy polgári személy bejött a kapitányságra azzal, hogy a Vöröshadsereg útján egy péküzlet előtt katonaság fegyvert osztogat a polgári lakosságnak. Kb. 10 rendőrrel a helyszínre mentem és megállapítottam, hogy a katonaság nem fegyvert, hanem kenyeret osztott. Visszafelé jövet láttam, hogy a Vöröshadsereg útja és a Baross utca sarkán nagy csoportosulás van, a városba menő szovjet harckocsi-kat nézik. Az egységgel odamentem és szétoszlattuk a tömeget.”
Október 24-én este 22 óráig a vallomás szerint nem történt semmi. Ezen az estén a kormány 8 óra 20 perckor kijárási tilalmat rendelt el. Dobi Pál járőrö-ket indított, akik több utcán kószáló személyt elő is állítottak. Hogy az ő sorsuk mi lett? Mivel reggel Nagy Imre miniszterelnök feloldotta a kijárási tilal-mat, minden valószínűség szerint 25-én reggel elen-gedték őket. Papp Sándor szerint október 24-én este 22 óra körül tehergépkocsival negyven, részben már felfegyverzett felkelő érkezett a rendőrséghez, és to-vábbi fegyvereket követelt a szovjet hadsereg elleni harchoz. Papp sem fegyvert nem adott, sem alkudoz-ni nem volt hajlandó, és ellenállást helyezett kilátás-ba. A tárgyalás megszakadt, a csoport egy óra múlva eltávozott. Az alezredes szerint nem kerületi felkelők voltak, vezetőjük egy kb. 24 éves kalauznő és egy kb.
18 éves fiatalember volt. Az esetet két perbe fogott rendőr, Györki Lajos és Rovenszky István is megerő-sítette.
A rendőrség elé érkező és fegyvert kérő kisebb cso-portok megjelenésében csak egyetlen szokatlan dolog volt megfigyelhető, az hogy a rendőrség kü-lönösebb konfliktus nélkül hárította el a fegyverek kiadására vonatkozó igényeket. Ez egyfelől azzal volt magyarázható, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitány-ság erőösszpontosításra és védelemre rendeztette be a kerületi kapitányságokat, mindenképpen igyekezett megakadályozni a fegyveres összecsapást és a vér-ontást. Másfelől azzal, hogy a helyi rendőri vezetők ennek megfelelően cselekedtek, jól megszervezték saját védelmüket, ugyanakkor nem provokatívan,
el-lenségesen, hanem határozottan, de kitérően léptek fel a felkelőkkel szemben.
Október 23-a után a pártbizottság is fegyveres véde-lemre készült. Október 24-én Janza Ferenc, a kerü-leti MDP első titkára védelmi tervet dolgozott ki. Az önként jelentkező pártmunkásokat felfegyverezte, így került a védők közé Ács Zoltán, a pártbizottság Skoda gépkocsijának sofőrje. Ács vallomása szerint a védők száma kb. 20 fő lehetett. Janza Ferenc a fegyvereseket éjjel-nappali szolgálatra osztotta be.
Október 24-én délelőtt Mezei János, a tanács közmű-velődési előadója szerint nagy sürgés-forgás volt az épületben, a fegyverszerzés és az előkészületek nagy iramban folytak. Az egyébként csendes éjszakát ott is töltötte társaival.
Dudás János, a pártbizottság egyik alkalmazottja 1958. június 30-ai vallomásában arról beszélt, hogy október 24-én ő ment át Papp Sándor rendőrka-pitányhoz annak érdekében, hogy a pártházbeliek fegyvert kapjanak. Három karabéllyal, két géppisz-tollyal és két piszgéppisz-tollyal tért vissza. Ezenkívül két rend- őrt is átküldött a védelem megerősítése érdekében.
Papp Sándor erről így számolt be vallomásában: A pártbizottság „24-én fegyvereket kért tőlünk, 25-én pedig rendőröket a pártház biztosítására. Mindkét esetben utasítást kértem a főosztálytól [a BRFK-tól]
a kérelemmel kapcsolatban, a válasz az volt, hogy egyetlen fegyvert és egyetlen embert sem adhatok a pártbizottság részére. Ennek ellenére emlékezetem szerint 7 db puskát és 1 db géppisztolyt, majd később hat rendőrt átküldtem a pártbizottság épületébe.”
Janza Ferenc, aki személyesen kért október 24-én segítséget Papp Sándortól, négy géppisztollyal és ka-rabéllyal felfegyverzett rendőr átküldésére emléke-zett.10 Bérces Ferenc, a pártház gondnoka, 1958. jú-lius 4-ei vallomásában négy-öt, a pártházhoz rendelt rendőrre emlékezett, akik a portán tartózkodtak már 24-én. Bozóki Zoltán József, a pártház egyik dolgozója szerint október 25-én négy rendőr érkezett a véde-lem megerősítésére.
A védők fegyvert szereztek a honvédségtől (Bozóki Zoltán József szerint az egyik kerületi tüzérlaktanyá-ból) is. Dudás János szerint ezt követően 17 géppisz-tolyuk, 60 karabélyuk, két pisztolyuk és nagyobb mennyiségű kézigránátjuk volt a pártház védelmére.
10 Válas József másodtitkár 3-4 rendőr ott tartózkodásáról számolt be.
Ismerjük a Magyar Néphadsereg XVIII. kerületi Ki-egészítő Parancsnokságának az 1956. október 23.
– 1957. május 1-je közötti eseményekről szóló jelen-tését, amely az október 25-ei fegyverátadásról így számol be:
„Október 25-én érkezett be Bach [százados], aki a közlekedés nehézségei miatt előbb nem tudott be-vonulni szolgálati helyére. Ezen a napon délelőtt a ker. PB erősítést kért a P[arancsnok]ság-tól, s így egy g[ép]pi[sztoly]-t lőszerrel, valamint kgr.11 készletünk felét, kb. 5-6 db-ot és kb. 200 db puskatöltényt ad-tunk át a pártbizottságnak.” 12