A Hengersor utcában egy épületben működött a Rudas László Közgazdasági Technikum és Általános Gimnázium, nemcsak nappali, hanem levelező köz-gazdasági tagozaton is oktattak. A diákok zöme fiú volt, az általános gimnázium két fiúosztályát (egy humán- és egy reálgimnáziumi osztályt) azért
in-106 Az ezer itt nem pontos szám, az úton felsorakozó tankok látványára vonatkozik.
107 Ezekre lásd A fegyveres harcok XVIII. kerületi hely-színei című fejezetet és FEITL: 1956 Mikrotörténetek 190-219. o.
dították, mert a Steinmetzben nem volt elég hely.
A tanári kar kiváló volt, itt tanított 1956 őszén az a Kemény István, akiről nemcsak tanártársai, hanem diákjai is tudták, hogy a Petőfi Kör aktív tagja.108 A kerületben sokan vettek részt a Petőfi Kör ülésein.109 A forradalom alatt az iskolák hivatalosan zárva vol-tak. Középiskolások, néhány általános iskolás diák, de a tanárok közül is többen részt vettek vagy szemta-núi voltak a forradalom eseményeinek. A Hengersor utcai iskola egyik tanára és egy diákja is meghalt a fegyveres harcokban. A tanár, Dobra Ágoston ok-tóber 25-én a Molotov téren110, a diák, Babolcsay
108 „1956 szeptemberében a Gólyavárban találkozott Budapest értelmiségi ifjúságának fiatalon is nagy múltú Petőfi Köre, hogy megvitassa a népi kollégiumi mozgalom ujjászervezésének feladatait. Pataki Ferenc beszámolója után felszólalt Gyenes Antal, a NÉKOSZ volt elnöke, Ke-mény István tanár és sokan mások. KeKe-mény István tanár felszólalásában a munkásifjúság helyzetének keresztmet-szetét adta, számszerűen kimutatván, hány gyerek iratkozik be évente általános iskolába, hány végzi azt el, az általá-nos iskolát végzettekből viszont hány jut tovább közép-iskolába, a középiskolát végzettek közül végtére hány jut egyetemre. E helyzet tudományos feltárását követelte, hogy abból következtetéseket vonhassunk le a jövő feladatokra nézve, és azt javasolta, indítson az Oktatásügyi Miniszté-rium általános felmérési munkát, mindenekelőtt a külső Angyalföldön. Ehhez a javaslathoz aztán számosan csatla-koztak, s egyáltalában jellemző volt erre a Petőfi köri estre a részt kérés a feladatokból. Az Orvostudományi Egyetem egyik tanársegéde intézete nevében ott, helyben vállalta, hogy orvosi szemszögből segítséget nyújtanak a felmérés munkájához. A Hazafias Népfront VII. kerületi bizottsá-gának egyik tagja megígérte, hogy a saját kerületükben elvégzik ezt a »feltérképezést«. Az Eötvös Loránd Tudo-mányegyetem pedagógiai tanszéke több aláírással ellátott levélkét juttatott el az elnökséghez, amelyben felajánlotta segítségét az angyalföldi szociografikus vizsgálatoknál.
Sándor András író bejelentette, hogy megszervezi ezt a munkát Sztálinvárosban; a Szikra Könyvkiadó jelen volt munkatársai közölték, hogy 1957 elejétől kezdve, sorozat-ban megjelentetik a volt falukutatók műveit, és utána sor kerülhetne az itt elhatározott szociográfiai munkák kiadá-sára stb.” EMBER Mária: A népi kollégiumok nevelési
László október 23-án a Corvin köznél (Práter utca) ka-pott halálos lövést.111
„Október 23-án este villamossal jöttem a hegedűórá-ról, a Nemzeti Múzeum előtt délután már tömeg volt. A Széchenyi utcában laktunk. Apám korábban az Ipartestület elnöke volt. Kivitt magával a térre, amikor Balogh ügyvéd a tömeghez szólt. A Maros utcában gyűltek össze a Kisgazdák. Apám, mint régi kisgazda be akart szervezni, ezért magával vitt. Az épületben nagyon sokan voltak, valószínűleg Balogh György és a Huray doktor is járt ott.
Két iskolatársamról tudom konkrétabban, hogy részt vett a harcban: Radnóti Ivánt, akinek a testvérével egy évfolyamba jártam, és aki két osztállyal felettünk végezte a közgazdaságit, el is ítélték. A kispesti srá-cot, Bese Ferencet, aki szintén a mi iskolánkba járt, magam is láttam barikádot rakni. Amikor beállt a tehervonat, fákat, építőanyagot pakoltak le a Lajos-mizsei barikádnál.” 112
„Aznap, október 23-án az állatkertben volt az osztály.
Ahogy hazafelé jöttünk, láttuk a csoportosulást a Mú-zeum körúton. A Magyar Rádió előtt tüntettek. Egész éjjel ott voltunk, az egyik kapualjba húzódva. Reg-gel, amikor hazaértem, már nem közlekedett semmi, óriási pofont kaptam, és a harcok alatt nem léphet-tem többé ki az utcára.” 113
Decemberben még a diákság is mozgolódott. Még működhetett az irodalmi kör, felolvashatták az Író-szövetség memorandumát. A Hengersor utcai intéz- ményben hősi halottként tisztelték a harcokban el-esett diáktársukat (képét kitették, gyűjtést szervez-tek), és megemlékeztek a határon disszidálás közben lelőtt diáklányról is. Tisztelgésül zöld szalagot viseltek a temetésen.
Sokan disszidáltak, a tüzelőszállítások akadozása miatt sok iskolában szünetelt az oktatás. Tomory Lajos, a Bajcsy-Zsilinszky Úti Általános Iskola igazga-tója ekkor határozta el pedagógiai és helytörténeti anyag gyűjtését, hogy elterelje a gyerekek figyelmét
111 MÁNYOKI Sándorné visszaemlékezése (TLM nekik, a végzősöknek mégis tartottak órát. Mindenki hozott otthonról egy kis fűtőanyagot, s befűtöttek az egyik terem vaskályhájába.115
Információáramlás
„A külvárosi lakosság egy része zavarodottan ült a rádiókészülékek előtt, a belvárosból hazatérők ugyanis hihetetlen dolgokat meséltek, miközben a Kossuth rádió utolsó, éjféli híreiben a magyar-jugoszláv tárgyalásokról, a lengyelországi eseményekről, valamint az algériai helyzetről beszéltek. Mindeközben a háttérből gépfegyverropogás hallatszott.”116 A lakosság többsége a rádióadásokból, a kerületi hangosbemondó rendszerből és munkahelyén, a köz-tereken vagy akár a barikádoknál juthatott új hírek-hez, értesülhetett a kerületi és országos események-ről. „30-án a Hősök terén a hangosbemondóból érte-sültem, hogy nagygyűlés lesz, újból választás lesz a téren” – mondta vallomásában dr. Balogh György.117 Működtek a telefonok, nemcsak a rendőrség és a vasút belső hálózata, hanem a lakossági vonalak is.
Fontos információforrások voltak a megjelenő újsá-gok, napilapok. Osztogatott, kiragasztott, illetve a le-vegőből szórt röplapok. Jó néhányat megtalálhatunk a XVIII. kerületi Tomory Lajos Múzeumban. Köztük van az a röplap is, amelyből a lakosság értesülhetett a kerületi ideiglenes forradalmi bizottság megalakítá-sáról.
Különösen fontos esemény volt a helyi lap, a Lőrinci Újság megjelenése. Előzményének tekinthető az a kiadvány, melyet a Steinmetz Miklós Gimná- zium magyar szakköre és a József Attila Irodalmi Kör
„Pestszentlőrinc” címen jelentetett meg 1956-ban.
Főszerkesztője a gimnázium diákja, Bősz Jenő118, fe-lelős szerkesztője a szintén „steinmetzes” Mervel
114 Ennek a gyűjtésnek eredményeként jött létre a XVIII.
Ferenc119 bölcsészhall-gató volt. Csak egyetlen példány címlapját is-merjük. Bősz Jenő a for-radalom kitörése után azonnal jelentkezett az Ideiglenes Nemzeti For-radalmi Bizottság tagjai-nál és elnökénél, dr. Ba-logh Györgynél, hogy tá-mogassák a forradalmi eseményekről készülő kerületi lapot. A pénzse-gélyből tudták a Lőrinci Újságot megjelentetni november 3-án. Ezt előző nap az Egyetemi Nyomdában készítették el 3000 pél-dányban.120 A kör egy 1957-es jelentés szerint még a következő év tavaszán is létezett. „Működik kerü-letünkben legálisan egy Irodalmi Kör. Ez az Irodalmi Kör az ellenforradalmi időszak alatt a Nagy Imre-féle politikát teljes mértékben kiszolgálta, újságot is adott ki, valamint verseket szerkesztett. Jelenleg illegálisan képviseli, folytatja Nagy Imrét kiszolgáló működését.
Működésében tevékenyen részt vett Polesz György és Bősz Jenő, a gimnázium diákja.”121
A novemberi szovjet támadás idején rengeteg röpla-pot szórtak ki a város peremén. Egy pestszentimrei visszaemlékező, aki akkor hatéves volt, így mesélt erről: „Jöttek a repülők és teleszórták a kertünket röplapokkal. Többfélét szórtak egyszerre. Már el tud-tam ezeket olvasni. Olyan sok volt, mintha hó esett volna, látom ma is, ahogy szállnak a papírok. Mi gyerekek gyűjtögettük őket. Akkoriban drága volt az üres papír, nem is nagyon emlékszem, hogy az iskolai felszerelésemen kívül még lett volna otthon. Jó volt rajzpapírnak, játéknak.” 122
119 Lásd Kislexikon
120 ÁBTL 3.1.9. V-142003. A négyoldalas újság lapjait lásd a Függelékben.
121 ÁBTL 3.1.9. V-142003.
122 Frank Gabriella közlése Mervel Ferenc