Kissné Csizmadia Ella írja visszaemlékezésében: „[…]
az akkori vezetők ismét jól döntöttek, hazaengedték a sorköteles katonákat. Fegyver letéve. Sajnos a kis-katonák közül mennyit, nem tudom, de jó pár vagon-nal összegyűjtöttek az oroszok, ahogy haza fele kezd-tek széledni. Nekem is volt ismerősöm, Gyuszi, akiket pár hónappal később, amikor már konszolidálódott a
85 ÁBTL 3.1.9. V-142003. 221. f.
86 ÁBTL 3.1.9. V-142003. 220. f.
87 A szerző gyűjtése
88 ÁBTL 3.1.9. V-142003. 350–351. o.
helyzet, visszahoztak a Szovjetunióból. Úgy tudom, az összes visszajött.”89
Gosztonyi Pétertől tudjuk, a deportálások irányító-ja Szerov I. F. hadseregtábornok (1953–58 között a szovjet KGB elnöke) volt, aki 1956-ban Magyarorszá-gon kiemelkedő szerepet játszott a megtorlásban.90 Pestimréről Árvai Gyula (Kissné Gyuszi nevű ismerő-se!) és Deutsch Tibor deportáltak neve vált ismertté.
Őket nem kérdezhettük meg az egykor történtekről, mivel mindketten elhunytak már. Árvai Lászlóné em-lékezete szerint Árvai Gyula a következőket mond-ta el visszatérése után: október végén, november elején hagyta el alakulatát, miután hazaküldték a laktanyából a sorállományt. Az Árpád hídon ment keresztül egyenruhában, amikor a szovjet hadsereg egysége elfogta őt. A többi sorkatonával együtt beva-gonírozták őket, és megindultak Kárpátalja irányába.
Családja legközelebb 1956 karácsonyán 40 kilóra le-fogyva látta viszont.
„Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a harc teljesen re-ménytelen, sokan a várható megtorlások elől külföld-re menekültek. Jelentős részük fiatal volt, akiknek nem volt még egzisztenciája, nem volt mit itt hagy-nia, s kellő erőt érzett magában egy új élet elkezdé-séhez. De sokan menekültek el azok közül is, akiket
89 A szerző gyűjtése
90 „…Malasenkó elmondta nekünk: voltak 1956 novem-berében deportálások ki a Szovjetunióba (vagyis Kárpát-aljára). Főleg fiatalokat vittek, Szerov parancsolta meg, mivel kevés KGB-s őrség volt, neki, Malasenkónak kellett egyszer egy ilyen szerelvényhez katonákat adni.
Emlékszem, több mint ezer embert vittek ki akkor az országból.” A későbbiekben az ENSZ, valamint Kádár és
a Rákosi rendszerben üldöztek […] egzisztenciájuktól megfosztottak.” 91
Az ÁBTL O-16653 Objektum Dosszié 25. f. összefog-laló jelentéséből tudjuk, hogy Pantocsik János több esetben előkészítette a forradalomban részt vevő társai külföldre távozását. 1957. január 6-án este a Kelenföldi pályaudvaron szállt vonatra Kasza Fe-renc és bátyja, valamint a forradalom alatt karján és lábán megsérült S. Béla és barátnője. A vonaton együtt utaztak egy főpappal, aki – kinézetük alapján – tisztában volt úti céljukkal. A sérült fiatalemberhez és barátnőjéhez fordulva megkérdezte tőlük, háza-sok-e. A nemleges választ hallva elmondta, ez bizony nagy baj, mert így, ha sikeresen át is jutnak a hatá-ron, nem maradhatnak együtt, még az is lehetséges, hogy nem egy lágerbe kerülnek. A vonat késő éjjel ért Győrbe, ahol a főpap kinyittatta a székesegyhá-zat, és éjfél előtt néhány perccel elvégezte az eske-tési szertartást. „Mivel statáriumot hirdettek azokra, akik átvitték volna az emigránsokat, ezért kocsmai információk alapján memorizáltuk az útvonalat, […]
mocsáron, lápon mentünk át mintegy 22 kilomé-tert. Bécsben jelentkeztünk egy menekült-lágerben.”
A csoport határátlépésének dátuma, 1957. január 7.
S. Béla és felesége Kanadában élnek a mai napig is.
Kasza Ferenc Kolumbiába került, majd tíz évvel ké-sőbb hazatelepült.92
A kerületben korábban állomásozó légvédelmi had- osztály végleges megszűnése előtt még egy csoport intézte a személyi állomány ügyeit, a szétszóródott és széthordott felszerelés összegyűjtését: „A ho. szűk törzse november 18-án alakult meg az Ibrahim lakta-nyában93 az ezredtörzs egy pár tisztjének bevonásá-val, akik intézték a jelentkező tisztek ügyeit, valamint a legénység leszerelését. Illetve az egy évüket töltött legénység szolgálatba állítását.
November 27-én a törzs visszakapta a szovjet csapa-toktól a laktanya felét, és azóta a ho. és az ezredek tiszti állományából egy törzs alakult, mely anyag- gyűjtési szolgálatot lát el. A laktanyában lévő részleg eddig 54 gépkocsit, 33 rádiót, 330 távbeszélő készü-léket, 3300 tekercs távbeszélő vezetéket +
nagymeny-91 Az 1956-os magyar forradalom. (Szerk.: LITVÁN György) Budapest, 1991. 89. o.
92 Pestszentlőrinci Pestszentimrei Polgár VII. évfolyam 2.
sz. 2004. szept.–okt. 7. o.
93 A Beloiannisz laktanya új, szovjet elnevezése
nyiségű ruházati, műszaki, vegyvédelmi és tüzérségi, valamint épület berendezési tárgyakat gyűjtött ösz-sze.” 94
Dani Ernőtől tudjuk, hogy a rádió felhívására ő is itt jelentkezett november 20-án. Both Jenő őrnagy fel-hívta a figyelmét arra, hogy körözést adtak ki ellene, tehát menekülnie kell. Egykori hadosztályparancs- noka kéthavi illetménnyel bocsátotta útjára.95 A területen élő volt ÁVH-s tisztektől és a hálózati sze-mélyektől kapott jelentések, illetve a rendőrség állo-mányába tartozók tanúvallomásai alapján nyomozást rendeltek el pestimrei tevékenységük miatt 1957.
augusztus 28-án dr. Berczy Károly, 1957. szeptember 9-én Csapó Sándor és Szőcs Mihály ellen. A forra-dalom leverését követően sokan kerültek rövidebb, hosszabb időre vizsgálati fogságba, börtönbe.
Mindarról, amit átéltek, álljon itt Erős Péter vissza-emlékezése bátyjára, Erős Pál nemzetőrre. „[…] tör-tént még a forradalom leverése után közvetlen egy családi dráma… Egyik éjjel elvitték a húszéves Pali
94 HL MN Különgyűjtemény-E-4./29. 379–388. f.
95 A szerző gyűjtése
bátyámat. Gyerekkori barátjánál a padláson puskát
„találtak”, kiverték belőle, kik a haverok. […] Anyánk többször kapott idegösszeroppanást, amíg több hó-nap elteltével végre hazajött. Senkinek egy szót sem szólt, nem szólhatott, hogy hol volt, és min ment ke-resztül, mi történt vele. Árnyéka volt testileg, lelkileg a régi önmagának! Évtizedek teltek el, többször meg-próbáltam szóra bírni, sajnos nem sikerült. Apám 82-es halála előtt egyszer kérdeztem, a bratyó magának sem beszélt? Akkor mondta apám, egyszer elmondta a testvérem, hogy ahol volt (talán a gyűjtőben?) a cellájuk egyik magasabban lévő ablakából kiláthat-tak oda, ha egymás vállára állkiláthat-tak, ahol az udvar sar-kában hajnalonta akasztottak. Azt mondták, nem a kíváncsiság végett, hanem ha ismerőst akasztanak, s bárki talán túléli, meg tudja a borzasztó igazságot vinni a hozzátartozóknak! Nem tudták számon tarta-ni a teméntelen akasztást. Szegény bátyám már tarta-nincs az élők sorában, 64 évesen meghalt. Magával vitte a sok borzasztó titkát.” 96
96 A szerző gyűjtése
A Steinmetz Miklós Gimnázium A Balassi mozi Pestszentimrén