Előfizethetni minden cs.
k. postahivatalnál s P e s -ten a szerkesztőnél (Li-pótutcza 19 sz.) s Kocsi
Sándor nyomdai irodájá-ban, (haltér és aldunasor
sarkán, 9. sz. a.)
II. Félév. 1866.
TARTALOM : Kelet és nyugot. — Szentszéki hatá-rozat. — Egyházi tudósítások. — Könyvészet. — Vegyesek.
Kelet és nyugot.
Mily engedekeny a romai egyház a kevésbbé fontos, a hitet nem érintő dolgokban : oly szigora ott, hol ez jön kérdésbe, akár közvetlenül akár köz-vetve; az örményeknek pl. sokszori kéréseikre sem engedte meg az áldozati bort vizvegyités nélkül h a s z n á l n i a szentmisénél;1) mert ezen elhagyás ja-kobita tévtanon alapszik ; sőt noha e miatt az ör-mények sokat szenvedtek, még azt sem engedte meg, hogy mise előtt vagy titokban történhessék a bornak vizzeli vegyítése.2) Ily s hasonló esetekben az engedékenység bűnössé válik, mert könnyen a dogma tagadására vezetne ; a romai egyház e néz-pontot a keletiek kormányzásában mindig szem előtt tartotta s a proselytáskodás alkalmazkodását a maga mértékére vezette vissza.3) Oly esetekben pedig, hol bizonyos törvények s határozatok még nem hozattak, a már létezők: az egyháznak szel-leme, s elvei vétetnek tekintetbe.
Végtére : d) hogy minden ritus a maga épsé-gében föntartathassék, szükséges, hogy az azt kö-vetők saját rítusuk törvényeit szigorún megtart-sák. A keleti egyházat kötelező törvények ezek : 1) a régi, még a szakadás előtt az egész egyházra ho-zott canonok, melyek a n y u g o t i jogba is fölvétettek, ha ezek egyike vagy másika későbbi törvény által hatáson kivül nem tétetett; 2) a szentszék által
át-!) Decr. Congr. Prop. 30. jan. 1635 ; s. Offic. 1740.
— Phil, a Carb. de s. rit. c. 9. §. p. 68. 69.
Trullan. c. 32 ; Isac. or. II. e. armen, c. 11 (Gall. XIV.
441. Bibi P. P.) — Theoriani Disput (mai nov. coll. VI. I. p.
356 — 358) cf. Le Quien or. ehr. t. I p. 1367—1368. — Assem. Bibl. jur. orient, t. V. p. 201. sq.
3) E nézpontot tartották szem előtt a pápák a chinai s malabari szokásokat illető rendeleteikben ; cf. Bened. XIV.
Const. 11. julii 1742; 12 sept. 17. 44. Bull. t. I. p. 84 sq ; 177 sq. Const. 59. 107.
dolgoztatott s jóváhagyott liturgicus könyvek ; 3) a pápa által megerősített zsinati rendeletek ; pl. a X I I I . Benedek által a ruthének számára megerősí-tett zamoiski 1720-ról;4) s a XIV. Benedek által a maroniták számára jóváhagyott libanoni zsinat 1736-ról;5) 4) az egyes keleti egyházak számára kiadott pápai rendeletek — constitutiones ; 5) a propagandának határozatai, melyeket vagy maga ád ki, vagy más congregatióktól átvéve bocsát közre.
Ami a pápai rendeleteket illeti, ezeknek egy-átaláni megtartására a keletiek nem kötelesek, mi-után jobbára a latin egyház viszonyaira vonatkoz-nak ; azért is 1631-ik év julius 4-én kimondatott, miszerint a keletiek az újonnan kiadott pápai ren-deletek megtartására csak akkor köteleztetnek, h a : a) a hit dolgában adattak k i ; b) ha bennök a keleti egyház egyenesen emlittetik, s vele a pápa rendel-kezik ; c) vagy ha ezen rendelkezés implicite törté-nik.1') Ami a szentek canonisatióját illeti, kötelesek ugyan a keletiek a romai egyház által a latin egy-házban szentnek canonisáltat ilyennek elismerni s tisztelni; de tiszteletére a szentmisét s officiumot elmondani nem tartoznak;") a pápai határozatot, mely e tekintetben tudomásukra jött, tisztelni kö-telesek, s azt megtámadniok tilos; de a szentnek a naptárbai fölvételére, annak a liturgiában s brevia-riumbani tiszteletére nem szorithatók ; ugyanez áll azon szentekre nézve is, melyeket egyik vagy má-sik keleti egyház, mint ilyeneket tisztel. Emlitést érdemel e tekintetben XIV. Benedeknek 1 7 5 3 sept.
28-ról kelt irata, melyben Cyrill görög melchita patriarchát, ki a maroniták által különösen tisztelt, sz. Marónak Romában nyomatott képét szétszag-gatta s a szentet nyilván gyalázta, keményen meg-dorgálja s rendre utasítja, sz. Mária tiszteletét he-l y e s he-l i / ) mint ohe-lyanét, kit a romai egyház is ehe-lismert,
Bened XIII const. Apostolatus officium 9. julii 1724.
5) Bened. XIV const. Singularis 1 sept. 1741.
u) Vencell. de apóst, missionibus L. HI, q. 83. n. 4.
7) Bened. XIV. de canon, s. s. L. I. c. 38 n. 15. const.
Allatae §. 44. p. 135.
8) Bull. Bened. t. IV. p. 60—62. Const. 24.
8
ennek képét a romai maronita collegium templomá-ban nyilvános tiszteletre kitéteti, s búcsúkkal gaz-dagítja; s ekkint a megtámadott szent tiszteletét visszaállitá. Mikint a pápai rendeletek csak az em-iitett három esetben birnak kötelező erővel a kele-tiekre nézve, különben nem : akkint nem kötelezők az egész keleti egyházra nézve azon pápai rendele-tek, melyek csak az egyik vagy másik ritusra vo-natkoznak ; kivévén ha minden ritusra kiterjesztet-nek, s mindenkinek megküldetnek ; igy pl. midőn XIV. Benedek az olaszgörögök számára az 1742.
május 26-iki határozatot hozta, egyenesen kijelenté, miszerint ez a többi keletiekre ki nem terjed;0) ha-sonlag. midőn a lengyel püspökök az 1744-iki grod-nói gyűlés határozatait a ruthénekra is kérték ki-terjesztetni, ez tőlök megtagadtatott; ámbár hasonló határozatok, ugyanazon körülmények közt legalább elvben más rítusokra is alkalmaztathatnak. Sok van u g y a n még rendezni való a keleti egyházak jogi viszonyaiban, mindaddig azonban, mig ezen rende-zések megtörténnek, rendületlenül kell. hogy az egyház szent hivatásához, s magasztos elveihez egyenkint s összesen h ű k maradjunk.111)
Mindezekből, melyeket mi itt alkalomszerüleg a keleti egyház jogi viszonyairól a latinhoz elmon-dottunk, lehetlen, hogy mindenki észre ne vegye azon gyöngéd anyai gondoskodást, melyben a latin egyház, mater omnium ecclesiarum, a keletit része-siti; nem múlik el egy alkalom sem, melyet a szent-szék meg nem ragadna, hogy a keleti egyház iránti jóakaratát tanusitsa ; kiterjeszti figyelmét annak
minden legkisebb ügyére, siet óvszert alkalmazni a bajok meggátlására, siet az orvosszerrel, ha a baj
jelen van, mélyen bevág gyógyeszközeivel, ha a baj elévült. S miért teszi mindezt? mert keleti testvéré-nek fölvirágzását őszintén óhajtja. Soha nem része-siti a latinokat oly előjog okban, melyeket a kele-tieknek oszt; s ha igen, azt pusztán a keleti egyház javárai tekintetből teszi. S ha mindennek daczára némely helyeken az egység még sem tesz oly elő.
menetelt, minőt mindannyian óhajtunk ; ha az
egy-9) Bened. Bull. t. I. p. 82. const. 57. §. 9. n. 24.
1U) Pius IX. ep. cit. 6 jan. 1848 (acta Pii IX. vol. I.
p. 81) : Cum inter alia relatum ad nos sit in regimine eccle-siastico vestrarum nationum quaedam esse, quae oh anteacti temporis calamitatem incerta adhuc manent vel minus apte constituta, libenter equidem aderimus auctoritate nostra apo-stolica, ut ad normam s. s. canonum, servatisque s. s. patrum iastitutis, rite omnia componantur, et ordinentur.
ség nem szilárdul rueg mindenhol s nem válik való-ságos szívélyes egységgé, nehéz lesz-e az okot el-találni?
Cselka Sándor.
Szentszéki határozat DECRETUM.
F e r i a II d i e 11 j u n i i 1866.
Sacra Congregatio eminentissimorum ac reverendis-simorum sanctae romanae Ecclesiae cardinalium a sanctis-simo domino nostro Pio Papa IX sanctaque Sede apostolica indici librorum pravae doctrinae eorumdemque proscriptioni, expurgationi, ac permissioni in universa Christiana republica praepositorum et delegatorum, habita in palatio apostolico vaticano, damaavit et damnat, proscripsit proscribitque, vei alias damnata atque proscripta in indicem librorum prohibi-torum referri mandavit et mandat opera, quae sequuntur :
La vita di Gesù Cristo, pel Teologo Felice Cuniberti, Parroco di s. Giovanni in Savigliano. —• Savigliano, Tipo-gratia Racca e Brezza, 1866. Douée corrigatur.
Les Apôtres, par E. Renan. — Paris, 1866.
Le Catholicisme Romain eu Russie ; Etudes historiques, par M. le Comte Dmitry Tolstoy, — Paris, 1864. Opus prae-damnatum ex regula II indicis.
La Pluralité des existences de 1' âme, par André Pez-zani, avocat à la Cour impériale de Lyon, 3-e édition. — Paris, 1835, in-12.
Histoire de la litérature Anglaise, par H. Taiue. — Paris, 1863.
I. Michelet. Bible de 1' humanité. — Paris, 1864.
Etudes historiques et critiques sur les origines du chris-tianisme, par A. Stap — Paris, 1865.
Freiherr J. Heinrich von Wessenberg, sein Leben und Wirken, zugleich ein Beitrag zur Geschichte der neuern Zeit, auf der Grundlage handschriftlicher Auszeichnungen AVessen-bergs, von D. Joseph Beck grossherzoglich badischeu Gehei-men Hofrath. — Freiburg, Fridrich Wagner'sche Buchhand-lung, 1862. (Latine vero : Baronis J. Henrici de Wessen-berg vita et acta, praeterea commentarium ad históriám mo-dérai temporis juxta notas manuscriptas ab ipso Wessen-bergio : opera D. Josephi Beck magni ducis Badensis consi-liarii aulici intimi. — Freiburgi, per Fridericum Wagner librarium, 1862.)
J. Heinrich von Wessenberg, ein deutsches Lebens-bild, von D. Joseph Beck Grossherzoglich-badischen Hofrath.
— Freiburg, I'r. Wagner'sche Buchhandlung, 1863 (Latine vero : J. Henricus de Wessenberg, vitae germanicae exem-plar ; opera D. Josephi Beck magni ducis Badensis consi-liarii intimi aulici. — Freiburgi, apud bibliopolam Wagner>
1863.)
Itaque nemo cujuscumque gradus et conditionis prae-dicta opera damnata atque proscripta, quocumque loco, et quocumque indiomate, aut in posterum edere, aut édita le-gere vel retinere audeat, sed locorum ordinariis, aut hae-reticae pravitatis inquisitoribus ea tradere teneatur sub poe-nis in indice librorum vetitorum indictis.
59
Quibus sanctissimo domino nostro Pio Papae IX per mo infrascriptum S. I. C. a secretis relatis Sanctitas sua decretum probavit, et promulgari praecepit. In quorum tidem, etc.
Datum Romae die 16 junii 1866.
Antonius Card. De Luca s. ind. Cong. Praefectus Loco T Sigilli
Fr. Angelus Vincentius Modena Ord. Praed.
s. ind. congr. a secretis.
Die 16 junii 1866 supradictum decretum affixum et publicatum fuit ad s. Mariae super Minervám, basilicae prin-cipis apostolorum, palatii s. officii, curiae Inocentianae val-vas, et in aliis consuetis urbis locis, per me Aloysium Serafini apost. curs.
Philippus Ossani Mag. curs.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
P E S T , jul. 25. (Uzsora-törvény.) a) Usus scolae : a toto ad partes. Könnyű föladat Európának ujabb irányát elpogányosodásnak bebizonyítani. Ha az egyetemes irány ilyen, könnyű egyes tant, irányt a pogány világ tanával és irányával azonosnak felmutatni, például az uzsorát, és ennek büntetlen szabadalmát a ker. társadalomban.
Különös, és jellemző, hogy az uzsorát eltiltó, a kamatot szabályozó törvények eltörlését azok kívánják, kiknek tő-kéik vannak elhelyezésre, kivánják azért, hogy kisebb le-gyen a kamat, vagy mint mondják, olcsóbb a pénz. Ha a kamatláb 5—6 százalékkal drágaság, nincs törvény, mely a tökebirtokosokat tiltaná 3 százalékra adni pénzeiket. Az ol-csóság tehát, ha ezt a tőkések őszintén óhajtják, az uzsora-törvények mellett is elérhető.
Tovább megy azonban a fonal. Errői szólunk, s min-denki be fogja vallani, hogy égető kérdésről szólunk. A gal-licziai tartományi gyűlés kívánta, hogy a parasztok váltó-képtelenekké tétessenek. Ez a tudatlanságnak adott védelem akart lenni. Komers lovag válaszolt, hogy a parasztok váltó-képesek maradnak ; de adjon inkább a gyűlés véleményt, mikint lehessen az uzsoratörvények megmaradt részét meg-szüntetni V 1865 oct. 28-i császári intimatum a hitelintéze-teket felmentette ezen törvényektől. A pénz 5—6 százalék helyett 7 — 9 százalékra adatik azóta. Az olcsóság drágaság lett. Hazánkban e kérdést nem fogják kikerülni ; hiszen a zsidóvallás egyenjogositottságával kifeszített vitorlákkal viszszük a ker. társadalmat megfordított babyloni fogságba.
A kereszt nagy történelmi jel, a pogány világ halálát, a ker. világ keletkeztét jelzi. E jelnél zárta be a magára ha-gyatott emberi elme és akarat az ő erőködését, s a bevégzés egyetemes sülyedés volt : e jelnél kezdte az uj társadalom az ő pályafutását, eljött 16-ik századig, melytől fogva ismét a függetlenségi törekvés az emberiséget a pogány világ felé viszi. Amire ment az emberinem a pogány világban, arra fogna jutni a mai irányban is, egy nagy disjunctioval, t. i.
hogy a pogány világ többé lehetetlen, és ahol létrejött, mi-kint 1793-ban a francziák között, a pogány világ aljasságait túlhaladta. Corruptio optimi pessima.
A mai egyesítési törekvés, a sok annexio, Darius, Xerxes, görögök, és romaiak törekvéseit mutatják,
meghódí-tani, amit lehet. A görög mindent megvetett, mi nem görög volt, Themistocles Xerxes követének dragománját Athené-ben leöleti, mivel merte a görög nyelvet egy barbár paran-csainak közlésére fordítani.1) ,Civis romanus,' mily magas név volt ! Minden nemzetek, fiai drága pénzen igyekeztek ezen czimet megvásárolni. Saulus családja is Júdeában bírta e czimet, s sz. Pál érvényesítette. A haza bálvány volt, mely-nek a polgárok szabadsága, birtoka, élete feláldoztatott. Ma az állam némelyek előtt ismét bálvány, több az Istennél, több a becsületnél, melynek tehát erényt, religiot, életet feláldozhatni, s a leggazabb, ki esküszegésekkel, merények-kel továbbra löki a haza határait, az dicsőitett hazafi. — ,Christianus sum' lerontotta a ,cívis romanus sum' szózatot ; a hazafiság erény maradt, de bálvány lenni megszűnt, a cos-mopolitismus oly tévely, mint a túlságig vitt Patriotismus.
A nagy egyesitési törekvés elszigeteltséget szül. A veszély ellen mindenki védi magát, bizalmatlankodik, gyű-lölettel telik, fegyverkezik, a támadást készen várja. Nem látjuk-e ezt teljes készületben ?
A pogányság az Istentől független ember, független elme és akarat : a kereszténység az Isten akaratjától függő elme és akarat. A pogányság az állam szolgálatjába vetett religio: a kereszténység a religio, vagyis a polgárok örök üdvösségének megfelelő állami és társadalmi rend. A diplo-matia, az állami szervezés, a beligazgatás, a törvényhozás, az oktatás, a birtok, a család nein rendeztetik-e a religio mellőzésével V
Es a közbirtok igazgatása, melyet nemzetgazdászat-nak nevezünk ? ,Földi jólét,' ez a kormányok föladata egye-dül, mindenek fölött. Ennek elmélete: ,légy gazdag, amint csak lehetsz.' Ennek gyümölcse : az állani kiaknázza a pol-gárokat, amint birja ; a gyáros, az iizér, a kézmives nyúz, amint t u d j a ; a vágy ég, a szenvedély dúl, egy ur ezer nyo-morult körében élvezi kincseit. Mindenki mindenkitől szed mennyit szedhet, mindenki mondja : „residuum erucae com-edit locusta, et residuum locustae comcom-edit bruchus, et resi-duum bruchi comedit erugo," én szegény vagyok, én szegény vagyok, — egy vagyonosra, aki nemik épen megelégedetten élhet, egy milliót számíthatni, kik magokat szegényeknek fogják mondani. A nagy gazdagság és a nagy szegénység ma is szemközt áll, mint hajdan. Julius Caesar öt milliomot kölcsönöz Scaurustól ; Mamurra 15 milliomot szerez Gallia-ban, Britanniában ; Appius Pulcher CiliciáGallia-ban, Labienus a tengeren milliomokat szerez, Crassus 10,000 emberre asztalt teríttetett, Sylla 100 milliomot zsákmányol Kis-Asiában, utána jön Lucullus, annyit szed, hogy minden katonának 800 drachmát ajándékoz, egy estebédre 50,000 drachmát (45,000 frank) költ, Pompejus minden katonájának 6000 sextertiust (1200 frank) ajándékoz, Marius gazdagabb volt, mint tíz király, Nicias, Cimon az egész népet saját költsé-gén mulattatta, a fanumok kiadásait maga fedezte, Caesar oly gazdag volt, hogy egy barátjának hét milliomot, mint valami csekélységet ajándékozhatott.
E jelenség mai napon is feltűnik, csakhogy hajdan nem volt szerzetes, aki önkényt szegény lett, nem volt sze-retet, mely örömét találta, ha a szegényen segíthetett, nem volt kath. egyház, mely a sokaság kizsákmányolását, és a
' ) Deux paganismes, Loudon, T. 1. p. 142, ed. Paris 1865.
8 *
H
60
határtalan gazdagodási vágyat, mint bűnt, kárhoztatta volna.
Ma van, ki isteni tekintélylyel szól, hajdan tettleg megvolt a független ember, hova a mai államárok és bölcsészek csak törekednek.
Ez a totum, a pars az uzsora, melyről nem annyira hittani, mint nemzetgazdászati szempontból akarunk jelen-leg szólani. Nem fogja senki kétségbe vonni, hogy az uzsora, vagy ha tetszik, a kamatláb, egyike a legnagyobb társa-dalmi kérdéseknek Európában, számtalan elmét foglalkod-tat, számtalanoknál pro et contra vágyat ébreszt.
Uzsora és pogányság ugyanegy. A keresztény egyház feltétlenül kárhoztatta.
Hogy az uzsorában bűn rejlik, melyet az állam jogo-san büntethet, sőt, hogy az ügyefogyottat a lelketlen pénz-tőzsér zsarolása ellen megvédje, hogy a lelketlen pénz-tőzsért
büntetni is tartozik, Aristoteles, Plato, s a pogány bölcsek belátták, bevallották. Mint bün önmagában, mint társada-lomellenes tény, az uzsora mindig ismertetett. Aristoteles :
„Optima ratione omnibus odio est ratio feneratrix, quod ab ipso nummo questus fiat, et non ad quam est paratus, usur-pent. Permutationis enim gratia natus est : fenus autem eum auget et multiplicat. Unde etiam apud graecos hoc no-men repetit : tokos enim a pariendo, quo illi dicunt tixtuv manavit : et apud latinos fenus a fetu. Similia enim sunt ea, quae pariuntur iis quae gignunt et procréant : in fenore autem pecunia pecuniae partus est ac fetus Quapropter maxime omnium pecuniae quaerendae rationum abhorret
haec a natura."-) Plato „qui trucidât pauperem fenore"
gyilkosnak nevezte az uzsorást.3) Cicero gyalázatos üzlet-nek bélyegezte, Seneca erősen kelt ki az uzsorások ellen, Cato Sardinia szigetéről elűzte őket, Lycurgus megtiltotta, Demosthenes panaszt emelt ellenök,4) a Korán ördöngösnek nevezi az uzsorásokat.a) A romaiak 12 tör vény tábláján :
„unciasio nei fenore quis plus exsecretor, sei quis aliuta faxet quadruplino poenam iuitor."
Quid leges azonban sine moribus vanae proficiunt ? — Scilicet improbae — crescunt divitiae ; tamen — curtae ne-scio quid semper abest rei ? irja Horatius.6) A görögök kö-zött annyira uralkodott az uzsoráskodás, hogy Aristophanes mondhatta : .hogy jó uzsorás lehess, légy előbb atlienei pol-g á r / Az ioniaiaknál annyira ment ezen üzlet, hopol-gy Lucullus kötelességnek tartotta neki féket vetni. Tettleg az uzsorás-kodás szabad volt, egy drachma után, mely hat obolust ért, naponkint másfél obolus uzsorát szedtek. Brutus oly uzsorás volt,hogy néhány év inulva egész Görögországneki adósa volt;
Atticus követte, Seneca Bretagne tartományt lázadásra hozta uzsoráival.") Cato már öreg napjaiban észereveszi, hogy a földmivelés kevés jövedelmet ad, eladja birtokait, uzsorás-kodni kezdett.8) Tacitus egész Romát uzsorásnak lenni mondja : „Sane vetus urbi fenebre malum, et seditionum
2) De republica lib. 1. cap. 10. ed Paris 1619 T. 2. p. 303. A 8. 9.
10-ik fejezetben e tárgyról értekezik.
») De leg. p. 742. ed. P a r i s 1642.
*) Orat. in P a r a e n e t u m „merito vobis invisos esse foneratores."
5) Card. Luzerne, Diss, sur le prêt de commerce, diss. 1. art. 9. an.
39. T. 3. p. 818. ed P a r i s 1855.
8) Ode 24. libro 8. in divites avaros.
1)Tacitus, Annal. XIII. 42.
») P l u t a r q u u s , Caton, 32.
discordiarumque creberrima causa ; eoque cohibebatur anti-ques quoque et minus corruptis moribus. Tum Grachus
prae-tor, cui ea quaestio evenerat, multitudine periclitantium subactus retulit ad senatum, trepidique patres, neque enim quisquam tali culpa vacuus, veniam a principe petivere."9)
Teljes korlátlanság a munka kizsákmányolására ; a tőke mindent nyert, a munka mindent vesztett, a dologtalan tőzsér gazdagodott, a munkás adós azt is elvesztette, amivel birt a vett kölcsön előtt. Még megmaradt az adósnak teste, szabadsága, az uzsorás rabszolgává tette, vagy eladta ; a gazdagok palotáiban mindig volt tömlöcz, mikint Titus Li-vius irja,J 0) ide zárták az adóst, éhhalálra tartották, mint a fiatal Publiussal tettek.1 1) Megtörtént, hogy „vincito aut compedibus quindecim poudo" adós a közpiaczon más hite-lezőivel találkozott, ezek is jogot követeltek személyére, mit mond ily esetben a romai törvény ? Tabula 3-a ex 12 : „ter-tiis mundinis partis secanto," s elosztották magok között a legyilkoltuak testét, miután vagyonát el nem oszthatták.
Szabad uzsora pogány élet. Nem ide törekszik-e Euró-pának törvényhozása? Még az uzsora-törvények fönállanak, az ügyefogyott, a munka védetik a tőzsér kajánsága ellen, ezen törvények eltörlését követelik sokan, hogy a munka, az ügyefogyott munkás, tehát az erényes, a termesztő polgár teljesen, védtelenül a tőzsér körmeibe essék. Uzsora van, mondják, mivel tiltatik ; ha nem fog tiltatni, megszűnik az uzsora. Igaz, ha lehetne a törvényt ,ne lopj' ,ne ölj' meg-szüntetni, az orzás, a gyilkosság sem volna bün többé. Ez a társadalmi kérdés. (Folyt.)
SZ AMOSUJVAR, jul. 20-án. Csakugyan való marad örökre a látnoknak ama mondása : „a pap ajkai őrzik meg a tudományt, és az ő szájából várjuk a törvény magyarázatát, mert ö az ur angyala." — Dicsőén uralkodó apostoli kirá-lyunk kegyelme folytán méltóságos s főt. Vancsa János szamosujvári gk. püspöknek neveztetvén ki, működési pá-lyáján nagylelküleg halad, miszerint a katholika egyház aklába részint beiktattatnak, részint az ettől eltérni szándé-kozók, mi a rosz lelkűek müve, szeliden visszatérittetnek ; felveszi vállaira a tévelygő juhokat méltóságos főpásztorunk, és a katholika egyházba vezeti vissza, mert ezenkivül nincs üdvösség.
Legközelebbi napokban, egy zsidó nő kereszteltetett meg és családja is tanulja a katholika hit ágazatait, főpász-torunk bölcs vezetése mellett, hogy igy, a vakságból a vilá-gosságra jöjjön e család.
Habár megfeszült erővel is igyekeznek sokan ámitani a görög-katholikusokat az eltérésre, ernyedetlen fáradsága, és ipara főpásztorunknak megvédi azokat, mert nincs tanács Isten ellen.
Fő gondja a méltóságos püspök urnák abban közpon-tosul, miszerint a papnövendékek a román nemzeti nyelvet, melyen ezen megyében a katholika hit szabályai a népnek magyaráztatnak, gyökeresen értsék, helyesen beszéljék, egy-házi olvasás, és énekekben jártasak legyenek.
Azonban, tagadhatatlanul igaz lévén az, hogy ahoz, miszerint valaki a szó teljes értelmében jó hittan-hallgató, s
0) Annal. 1. VI. c. 14.
, u) L . 5.
" ) Titus Liv. 1. 8.
— « 6 1 tudós pap lehessen, legszükségesebb a latin nyelv, mert a kutforrások, és minden, ami igazán alapos tudomány név alatt jön, leginkább e nyelven sajátitható el, és e nyelv az, neveztessék bár holtnak, mely a tudományos embert, és pa-pot az úgynevezett idiótától megkülönbözteti ; hiszen, ha a
— « 6 1 tudós pap lehessen, legszükségesebb a latin nyelv, mert a kutforrások, és minden, ami igazán alapos tudomány név alatt jön, leginkább e nyelven sajátitható el, és e nyelv az, neveztessék bár holtnak, mely a tudományos embert, és pa-pot az úgynevezett idiótától megkülönbözteti ; hiszen, ha a