Catholicismus és Ultramontanismus

vagy

e l l e n s é g e s c s e l f o g á s .

Attendite a f ermento pharisaeorum, quod est liypocrisis. Christus. L u k . X I I . 1.

U j a b b időben a katholika vallás ellenségei az ultramontán és ultramontanismus kifejezéseit gon-dolták ki. U g y a n i s azt mondják: nem a katholika vallást és katholicismust ostromoljuk, hanem az ultramontanokat és az ultramontanismust. H o g y miben rejlik valójában az ultramontanismus, és ki legyen valósággal ultramontan? azt eddigelé soha senki világosan és határozottan ki nem mondta. De annyit mégis adnak értésünkre, hogy az ultramon-tanok a katholika egyháznak csak egy bizonyos pártját, a felekezetnek egy nemét, nem pedig magát a kath. egyházat képezik.

E g y h á z u n k ellenségei, a divide et vinces-féle elvet követve, ezen megkülönböztetés által némely előnyöket óhajtanak elérni. Mindenekelőtt 1-ör ez-által a katholika vallás iránti türelmetlen ellenséges indulatjokat óhajtják palástolni ; midőn t. i. azt mondják, hogy nem ez ellen, hanem csak az ultra-montanismus ellen vannak támadásaik irányozva ; 2-or ugyanez által pedig a tudatlan és e g y ü g y ü ka-tholikusokat kivánják elaltatni és megnyugtatni.

Legyetek békével — ugyszólnak liozzájok — és távolról se higyjétek, mintha mi ellenetek v a g y val-lástok ellen forralnánk valamit; tiszteljük és szeret-jük vallástokat és titeket is, nekünk csak az ultra-montanokkal van dolgunk, és csak azért alkotunk törvényeket, hogy az ultramontanoknak államve-szélyeztető merészleteit megsemmisítsük ; — és ugyanezaltal pedig 3-or oda törekednek, hogy a kath. egyház és az ő szabadsága és jogainak minden hű párthivét és erélyes védelmezőjét

gyanúsíthas-sák, őt elszigetelhessék és gyűlöletessé tehessék. — H a p. o. valamelyik püspök kötelességszeriileg az egyház jogait védi, ez eo ipso ultramontan ; — ha valamely pap hivatalának, kötelmeinek lelkismere-tes teljesítésében buzgó, eo ipso ultramontan ; — ha valamely országos vagy községi képviselő a kath.

egyház jogait oltalmazandó lép a sorompó közé, eo ipso ultramontan; — ha valamely író a katholika vallást védelmezi, eo ipso ultramontan ; — ha va-lamely napilap a katholikus érdekeket pártolja, eo ipso ultramontan; — ha valamely katholikus czél-nak elérése végett egylet alakittatik, ez azonnal ultramontan egyletnek kereszteltetik; — szóval mindaz, ami a magán és nyilvános közéletben a k a -tholikus érdekek és jogok megvédésére történik, mindez ultramontan ármány- és fondorkodásnak neveztetik. Sőt már annyira megy a dolog, hogy mindenki, ki nem ellenséges indulatu, hanem mél-tányos és jóakaratú a kath. egyház irányában, az ultramontánok közé soroztatik. E s igy minekutána mindazt, ami mesterkéletlen és egyszerűen katholi-kus, ultramontánnak keresztelt volna el az ellenfél, ennek alapján minden szidalom, megvetés, gyanúsít-gatás, rágalom és gyűlöletre hiszi magát i r á n y á b a n feljogositva.

r

E s h a mindézekután talán valamely katholikus föllépne és ellenét kérdőre vonná, egy kis g ú n y n y a l csak ezen választ nyerné : mit akar ön ? hisz nem értettük mi a kath. vallást es a katholikusokat, ha-nem csak az ultramontanokat. H a aztán véletlenül azt feleli a katholikus: igen, de én is ultramontán vagyok, add okát állításaidnak, egy kis Flankenbe-vegunggal még is kicsuszszan ravasz ellenfele ; oh !

úgymond, önt nem számítom az ultramontánokhoz.

E s ezen rugékony eljárás által az ellenség szép mód-dal kikerül mindenkor minden kellemetlenséget, és az ultramontanismus gyűlöletes czége alatt szaba-don és büntetlenül gyalázhat és lábbal tiporhat min-denkor mindent — ami katholikus !*)

A katholikusokat pártnévvel illetni, ez egy

*) Igy tiszt. Kovács Albert. Szerk.

13

—« 98

igen régi cselfogás. Az arianusok, azon ravasz hit-felekezet, mely Krisztus istenségét tagadva, mégis azon külszint őrizte meg, mintha Krisztust istenileg tisztelné, már a negyedik században a katholikuso-kat nem saját nevökön, hanem az athanazianusok pártnevén hivták, sz. Athanáz a kath. hitnek dicső védője után. A pápisták elnevezése alatt Angolhon-ban századokig üldöztettek erkölcsileg és véresen a katholikusok. — Hasonlólag áll a dolog az ultra-montan elnevezéssel is. — Kezdetben egy párt, mely a katholikusokat a pápától szerette volna elválasz-tani és nemzeti egyházakat alapíelválasz-tani, vagy legalább a pápa hatalmát és tekintélyét a lehetőségig leszál-lítani, azon katholikusokat, kik az egyháznak iste-nileg rendelt központjához tántorithatlanul ragasz-kodtak, ultramontánoknak nevezte, mivelhogy a pápa Romában, tehát ultra montes, az alpeseken túl székel.

1837-ik esztendőben, midőn a dicső emlékű kölni nagy érsek Droste Kelemen Ágoston az egy-ház jogainak állhatatos védelmeért fogságba liurczol-tatnék, néhány protestáns iró újból felélesztette ezen elnevezést, ezáltal az egyházhoz hű rajnavidéki ka-katholikusokat akarván jelezni. Napjainkban azon-ban ezen név teljes átalánosságazon-ban használtatik, és a katholikusoknak egy bizonyos osztálya is elfo-gadta azt, azon véleményben, hogy ezáltal kivált-ságot szereznek magoknak arra, hogy a kath. ke-reszténynek minden kötelességeit lábbal tiporhas-sák, és a katholika egyházat nyiltan megtámadhas-sák, és mindemellett mégis — katholikusok marad-hatnak.

De lássuk már, nincsen-e talán mégis valami különbség ultramontan és nem-ultramontan papok, ultramontan és nem-ultramontan katholikusok kö-zött? Erre röviden azt felelem, hogy nincs — és igen csekély fáradságomba kerülend ezen tagadó válasz-nak érvekkeli bebizonyitása. — Ki tudott valamit ezen különbségről, minekelőtte ez az egyház ellensé-geitől kigondoltatott volna? H a e tekintetben vala-mely különbség léteznék az egyházban, u g y hiszem nekünk katholikusoknak legelsőbben kellene arról tudomással birnunk. Hanem elődeink mit sem tud-tak erről, és mai napig sem tud róla semmit sem a kath. egyház, sem a kath. nép, valamint átalán véve a kath. egyházban a vallást illetőleg semmiféle pár-tok vagy felekezetek nem léteznek, de nem is létez-hetnek, minthogy az, ki nem hiszi mindazt, amit az egyház vall és tanit, ki vonakodik az egyháznak alkotmányát elismerni, ki az egyházi elöljáróknak a törvényszerű engedelmességet megtagadja, már

mindezeknélfogva nem katholikus — habár annak nevét bitorolja is ; — és nem a hit- és kötelességhű katholikusok képeznek ő ellenében pártot vagy felekezetet.

Nincsen tehát különbség a kath. egyházban ultramontan és nem-ultramontan katholikusok kö-zött. Hanem vagyon csakugyan egy más különbség, tudnillik valóságos és hithű katholikusok között, kik egyházukat és annak szabadságát őszintén sze-retik, — és névszerinti katholikusok között, kik kath.

szülőktől származnak, katholikusoknak neveztetnek kik szivökben az atyai hitnek talán még néhány maradékát és romját meg is őrzik és néhány kath.

szertartást is gyakorolnak; tettleg azonban és való-jában távol vannak attól, hogy teljes szivökbőlhigy-jék mindazt, amit az egyház tanit; — kik az egy-ház rendeletein büszkén túlteszik magokat; — kik mit sem tudnak az egyház és annak szabadsága iránti szeretetről ; — kik az egyházat inkább meg-vetik; ellenben pedig határtalan tisztelettel visel-tetnek a csalfa és múlékony korszellem irányában, szóval : igen is vagyon különbség hitetlen vagy amint magokat inkább nevezni szeretik, felvilágoso-dott és hithű,— hasonlóan tudatlan és jártas,— gyáva, ingadozó és meggyőződés hű és határozott katholi-kusok között ; — és voltak minden időben egyes papok is, kiket daczára annak, hogy papok, a rosz katholikusokhoz kell számitani. De mily égbekiáltó merészlet fekszik abban, hogy a katholikusoknak ezen szánandó osztálya előítéletekkel telt nem ka-tholikusokkal és nemkeresztényekkel egyesülten a jó és hű katholikusokat, mint az egyháznak

vala-mely felekezetét vagy pártját, az ultramontan névvel akarja bélyegezni !

Azt mondtam „előítéletekkel telt nemkatholi-kusokkal" : mert minden józan, előítéletektől el nem fogúit és a körülményekkel és tényekkel nem töké-letesen ismeretlen ember egy perczig sem fogja ma-gát afelett ámítani, hogy a kath. egyházban, azon értelemben, amelyben elleneink e szavat használják, épen mindaz ultramontan, ki hitével fel nem ha-gyott, v a g y pedig azt meg nem tagadta. — Vagy van-e a föld kerekségén egyetlenegy püspök, ki el-leneink értelmében ultramontan nem volna? vagy talán azt hiszi valaki, hogy a kath. egyház papjai között vannak olyanok, kik ezen értelemben nem ultramontanok ? Meglehet, hogy itt- ott találkozik egy, az elpártolásra érett egyéniség, mely kész az egy-ház ellenségeihez szegődni ; de a jó és becsületes papok között, kik bírják a népnek bizalmát és

sze-99 *

retetét, hasztalan fognak keresni csak egyet is, ki ultamon-tan nem volna és a püspökökkel minden alapelvekben egyet nem értene. Azért soha sem kell afelett csudálkoznunk, hogy épen a kötelességhü és tiszta jellemű papok tiszteltetnek meg leggyakrabban ultramontan névvel.

Vagy talán a kath. hittudósok, irók és egyéb tudósok között találhatni olyakat, kik elleneink értelmében nem ul-tramontanok ? Én meg vagyok arról győződve, hogy min-den jelenleg élő tekintélyes kath. tudós között egyet sem fogunk találni. És minden tudományos és népies kath. fo-lyóiratok, melyekben a hivő katholikusok érzelmei nyernek kifejezést, elleneink értelmében mind ultramontanok. — Es jelen korunk a kath. világiak között is számtalan hithű

férfi-akat számit, jogászokat, államférfiférfi-akat, népképviselőket, mű-vészeket, Írókat, nyilvános jellemeket, és ezek az ellenfél értelmében mind ultramontanok. O'Connel, az irek nagy népembere, ultramontan volt ; Görres József, a rajnavi-déknek egy század óta legelső lángesze és legnagyobb hazafia, ultramontan volt ; a szabadelvű és szellemdús Mon-talembert gróf szinte ultramontan, és ultramontanok ha-zánkban és a külföldön a kath. jognak minden bátor és lelkes védői. Igen, mindenki a katholikusok közöl — és ezen tény megérdemelné mindenkinek mélyebb és behatóbb figyelmét — kiben az őszinte hit szellemmel és jellemmel párosul, ultramontan ; és csak is a tudatlanság, hitetlenség és jellemtelenség a katholikusokból nem ultramontán.

Tudom ugyan, hogy ezen állításomat sokan igen ke-ménynek és merésznek fogják tartani, és hogy azok, kik általa érintve érzik magokat, hatalmas s ünnepélyes óvást fognak ellene emelni ; mindazonáltal ezen állítás nem egyéb a mesterkéletlen és egyszerű igazságnál, melyen ennek el-árulása nélkül legcsekélyebbet sem lehet változtatni. — Ul-tramontan nem jelent épen egyebet, mint egy tökéletes és határozott katholikust. A hit, szellem és jellem nem fér meg semmiféle félszegséggel és határozatlansággal. Berzenked-jünk tehát bár mennyit és bár meddig is, végre még is el

keilend ismernünk, hogy ultramontan nem jelent egyebet, mint mesterkéletlen egyszerű katholikust.

Volt ugyan idő, midőn a fölvilágosodás ragálya Fran-cziaországban a gallicanismus vagy jansenismus; Német-honban a febronianismus vagy josephinismus alakjában sok katholikust és papot is megrontott ; de ezen idő hála az ég-nek ! örökre elmúlt, és ha némelyek ezen szép időég-nek, mely-nek a Mindenható egyszer mindenkorra véget vetett, vissza-tértéről álmodoznak, ezáltal csak annyit bizonyítanak, hogy minden fényes haladásuk daczára mégis saját koruk mögött egy egész századdal késnek.

És mit mondjak végre még kath. népünkről ? Sokan közőle az ultramontan nevet még nem is hallották és bámul-nának, ha valaki kérdezné őket : váljon ultramontánok vol-nának-e ők is ? Ha pedig a névnek értelme megmagyaráz-tatnék nekik, szemébe nevetnének a kérdezőnek és azt mon-danák : eszerint tehát az ultramontanismus nem egyéb a mi ősrégi katholikus vallásunknál, minélfogva kérjük is ma-gunkat az uj elnevezéstől megkíméltetni.

T—i.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK

PEST, aug. 9-én. (Uzsora-törvény.) d) Az egész poli-tikának kivonatja a decalogus ; a ker. hittan legjobb társa-dalmi tan. Amit tehát az Isten megtilt, amit a ker. hittan kárhoztat, előre mondhatjuk arról, hogy mind az egyes em-bernek, mind az emberek összegének, vagyis a társadalom-nak javára teszi. Ez áll az uzsoráról is : kárhoztatja az egy-ház, tehát az uzsora társadalom-ellenes cselekedet. A törté-net bizonyitja az állítást. A széltében vitt uzsoráskodás tönkre juttatja az egész nemzetet.

Ma azonban Bentham angol nemzetgazdász vezérlete alatt, mint a szabad kereskedés, ugy a szabad kölcsön-adás-vevés elve vitattatik. Mondhatnók, hogy sem szabad keres-kedés nincs, tehát szabad kölcsön sem lehet. És ismét : a zabad kereskedés az angol uraknak hasznos, a többi nem-zeteknek káros. Ha a többi országok is oly magas mérvben sbirnák a gyáripart és a kereskedési üzletet, a vámok meg-szűnhetnének mindenütt. De most, a nagyobb gyáripari erő nem hogy vetélkedésre buzdítaná, hanem elöli a kisebb gyár-ipari erőt. Aesopus meséje az ökör- és békáról a természet rendjét tünteti elő. Ismét, ha a többi országok is oly szomorú társadalmi helyzettel bírnának, hogy nem volna más mint milliomos és koldus, mikint ez Angolországban van, a tőkék nem kerestetnének, mivel mindenkinek van elég tökepénze, s örülhetne a tőkés, ha 3 száztólit kapna, mikint ez Angol-országban meg is van. De Europa nem olyan mint Angolor-szág. Európában a tőke el van osztva, kivéve a börzetözsé-reket, kik csak államoknak kölcsönözni, vagy százmilliomos vállalatokra szoktak pénzt adni, nincsen összesítve. Itt tehát a tőkére nagy a szükség, s ha nincs, mi a szükséget védje, ne-hogy a tőkés által elnyomassék, a kölcsön biztos bukásra viendi a munkást, s fog szülni oly állapotot, melyet fehér rabszolgaságnak nevezhetnénk.

Tekintsük a tökét és a munkát, s mindkettőnek vi-szonyát.

A töke önmagában halott, de termő erővel bír, ha mun-kába vétetik. A tőke és a munka együttvéve termeszt. Sem a tőke munka nélkül, sem a munka töke nélkül nem hoz semmit. Akinek tökéje van, s ha ezt maga veszi munkába, az egész keresetet magáénak vallhatja. De ha a tőketulaj-donos nem munkás, ha a munkás nem töketulajtőketulaj-donos, s mindketten keresetet óhajtanak, kölcsön által némileg tár-saságba állanak, egyik ad tökét, másik fog adni munkát, s igy lehetséges lesz valami nyeremény. A tőke lehetővé teszi a munkát, a munka gyümölcsözővé teendi a tökét. Nem mondjuk, mintha minden kölcsön nyíltan kötött társaság volna a hitelező és az adós között ; de a polgári törvény, mely minden kölcsön után ötös vagy hatos kamatra a hite-lezőnek jogot ad, s mely törvényt a romai szentszék, habár többször volt megkérdezve, nem kárhoztatta, — eme pol-gári törvény ily közös társaságnak tekinti a kölcsönt a jövő nyereségre. E nyereségre tehát joga van mindkettőnek, amint közreműködött. Joga van e nyereségre a hitelezőnek, mert tökét adott, joga van az adósnak, mivel munkálkodott.

A főkérdés, mily arányban vegyen részt a nyereségből a tőke, s milyenben a munka ? mert, mikint igazságos, hogy mindketten részesek legyenek a munkába vett töke

gyű-13*

100 *

mölcsében : oly igazságtalanság volna, ha az egész nyeresé-get a tőke nyelné el. Ily esetben az adós csak másra dolgoz-n é k ; a tőkés csak a dolgoz-nyeremédolgoz-ny lehetőségét adta, mégis midolgoz-n- min-den nyereményt elvisz ; a munkás a nyeremény valóságát, vagyis a nyereményt valóban előállitotta, mégsem vesz sem-mit a nyereményből. Ki merné tagadni, hogy itt az igazság meg nem sértetett ? Mivé lesz igy a munkás ? Rabszolgája a tőkebirtokosnak, mivel saját szorgalmának gyümölcsét egészen átadni tartozott. S miből élt a munkás azalatt, míg dolgozott, ha ezen munkájának gyümölcséből nem élhetett ? Kétségkivül sajátjából, vagy is előbbi munkájának gyümöl-cséből. A régi rabszolgákat uraik tartották, az adós mun-kást a hitelező nem látja el szükségesekkel az életre a munka ideje alatt ; tehát a munkás sorsa még szomoruabb, mint a régi rabszolgáké. Ha ez igy megy tovább, a munkás nemcsak hogy tőkét magának soha nem takarithat meg, hanem azt is

fel-emészti amije ezelőtt volt, azaz tökéletesen pőrére jut. Tör-ténjék meg ez tizzel, százzal, ezerrel, három év múlva két

osztályra szakad a társadalom, lesz milliomos, lesz koldus, a tőke a munkának minden gyümölcsét felemészti, a munka elveszti erkölcsi becsét, lesz becstelen foglalkozás, mikint a görögöknél és a romaiaknál volt. Ezt nevezzük mink elpo-gányosodásnak a társadalmi gazdászatban, midőn a munká-nak erkölcsi becse és gyümölcsössége a munkásra nézve el-vész, s csupa teherré válik. A ker. hit nemessé tette a mun-kát, az Isten kötelességül mondta ki, de egyszersmind áldást igért reája ; az uzsoráskodás kifosztja a munkát nemes jel-legéből, meghazudtolja az Isten igéretét felőle, mivel a mun-kás nem élhet saját munkájából. Amit a religio tilt, a józan nemzetgazdászat azt károsnak bizonyitja. Miseros facit po-pulos peccatum.

Igy tekintsük azon nemzetgazdászati elméleteket, me-lyek az uzsorát teljesen szabadnak, igazságosnak, azon tör-vényeket pedig, melyek az uzsorának korlátot szabnak, igazságtalanoknak, s nemzetgazdászatilag károsoknak mond-ják. Van joga a tőkésnek a nyeremény egy részére, de nincs joga az egész nyereményre.

De mily arányban ? E kérdést a nyeremények közép-száma határozza meg.

Az üzlet lielyenkint, időnkint, tárgyankint kisebb na-gyobb nyereményt nyújt. Az iparos, az üzér szorgalma, ébersége, ügyessége vagy henyesége, hanyagsága, ügyetlen-sége szinte befoly a nyerendő mennyiségre. Tekintve az üz-let esélyeit, a statistikai adatok középszámmal 10 száztóli nyereményt mutatnak a szorgalmas, az éber, az ügyes ke-reskedőnél. „Harmincz éve már, hogy hazámban az ipart vizsgálom, irja Thiers Adolf „La propriété" (a birtok) czimü munkájában. Vizsgáltam mint államférfi, kötelességből, mint magán ember, tudvágyból. Ismerem az ipar személyzetét, s állitom, hogy a balesélyek benne sokkal számosabbak, mint a siker ; és ha számosak iparuk által középszerű vagyonhoz jutottak, igen csekély azoknak száma, kik tetemesen

meg-gazdagodtak, s még kevesebb számúak azok, kik egy erős válságon át bukás nélkül áteshetnének. Gyakori a bukás a kisebb üzletekben, gyakoriabb még a nagyobb vállalatok-nál, mint a vasutak, bányák, csatornyák. Akik meggazda-godtak, csak ugy gazdagodtak meg, hogy magok mellett három négy iparost, vagy iparegyleteket tönkre tettek. Aki

tagadná, adatokkal czáfolnám." — „Átalában, igy szól Ro-scher, 100 iparvállalatból 20 megbukik, mielőtt megszilár-dulna, 50—60 alig lézeng, s a legkisebb válságra megdűl, marad 10, mely virágzik, — — — meddig V Igen rövid ideig."

Ily észlelések alapján van megállapitva, hogy az üz-letek nyereménye középszámmal 10 száztólira vétethetik.

Egyik üzlet több, másik kevesebb nyereményt hoz, azért 10 a középszám. IIa tehát a tőkebirtokos 10 száztólit vesz, hol van a munkásnak része? Ha 15 száztólit vesz, honnan fizesse az adós ? Előbbi munkájának gyümölcséből. Igy emészti fel az iparos, ki nagy kamatra vett fel pénzt, saját tökéjét, s két három év múlva vagyontalanná lesz. Lehet, hogy a túlcsigázott kamatú kölcsön egykét hónapon át fön-tartja az iparost; igen, fönfön-tartja, hogy mélyebbre sújtsa. Nem az iparos üzlete folyik tovább, hanem a mélység nagyobbo-dik előtte. Az uzsorás nem tett vele jótéteményt, de sze-génységét zsákmányolta ki az iparosnak, hogy mélyebbre sújtsa. J) Az uzsorás tudott magának biztosságot keresni az ily ingó helyzetű iparos irányában ; mindenki vészit, csak az uzsorás marad fedezve. Száz uzsorás közöl egy van, ki tökéjét egészen elveszti. „Az uzsora, mondja Troplong, az uzsorás bűnös, mivel nincs szive, nincs érzelme. Sem az er-kölcstanárok, sem a jogászok nem festették eléggé az uzso-rás undokságát, hogy egyetemes megvetés legyen bére." J)

Elég legyen mostanra, — az uzsora társadalmi bűn,rágó féreg a társadalom bensejébeu; a munka becstelen, a mun-kás rabszolga lesz, a henyeség szedni fogja a munkának bérét csak azért, mivel ő pénzes henyeség. Ha társadalmi bün az uzsora, ha veszélyes a közvagyonra, ha, midőn egyet gazdagít, ezeret koldusbotra vet, a társadalomnak joga van, hogy ellene magát felfegyverezze. Ez az uzsora-törvények jogossága. De, midőn joga van megbüntetni, van-e

egyszers-mind kötelessége is ? (Folyt.)

PEST, aug 7-én. A „Religio" második félév 10-ik sz.

„Avispa" alatt adatott czikk, mely a ki.tonák közt Luther bibliának kiosztogatását tartalmazza, egy esetre emlékeztet, mely eléggé mutatja, mily káros következményeket vonhat maga után egy ilyen könyv. — Körülbelül 9 éve lehet, hogy Egerhez közellévő K. . . 1. faluban egy földmivelő

visszajő-vén a fogságból, és egy nem approbált bibliát hozott magá-val, melyet bizonyos napokon az összehivott szomszédjai és ismerőseinek alattomban olvasgatott és magyarázgatott, igy egy uj hitet terjesztett, pedig oly jó sikerrel, hogy az ottani plébános szive legnagyobb fájdalmára tapasztalta, mikint számos hivei, a közös isteni-szolgálatból hiányzanak, s meg-tudván, hogy egy más szobában vagy borházban egy, a bör-tönben kiképzett és magát a sz. Lélektől képzelve ihlett ál-apostol által oktattatnak. Eleinte az illető plébános szelid

') „ H a e c dico ut ostendam omnia tibi tolerabiliora esse, quam

') „ H a e c dico ut ostendam omnia tibi tolerabiliora esse, quam