NÓGRÁDBÓL, aug. 10-én. Oly időszakban, midőn a közfigyelemnek a minden oldalról fenyegetett egyház és haza jövőjére kell irányoztatnia, mindannyiszor megnyugtató és
szivemelő látvány az igaz hit egy-egy ifjú bajnokának nyil-vános fölavatása s bevezetése. Ilyenkor titkos boldogság érzetével sóhajt föl az egyháza magas érdekeiért lángoló kath. kebel : nem féltem az apostolok hajóját, mig azt lá-tom, hogy életerős ifjak sorakoznak melléje ; nem féltem az egyházat, mig lelkes papokban fogyatkozást nem szenved.
— Nográdvmegye székvárosa Balassa-gyarmat f. hó 5-én oly egyházi ünnepélynek volt részvevő tanuja, minők egyes helyeken majd soha, majd igen ritkán merülnek föl, — értem az ujmiseáldozatot, melyet az egyház által saját czéljaira föl-szentelt áldozárok először mutatnak be a Mindenhatónak.
Tantossi Géza esztergom-főmegyei pályavégzett, ki ugyan-csak nógrádi születésű is egyszersmind, volt ezen jubileumi örömnap hőse. Ily rendkívüli ünnep az egyházban, már hajdan arra tigyeimezteté az embereket, hogy egymásnak szívből megbocsátván, egymásért szívből imádkozzanak, az Ur törvénye szerint tevén le az oltár előtt zsenge áldozatai-kat — tartós illatozásra. Ilyenkor némi erkölcsi tartozások is lerovandók levén, a szülőföld — habár utólagosan, de mégis méltán követeli azon előjogának elismertetését, hogy az ujmisés annak szentélyét tisztelje meg áldozata zsengé-jével. „Ez a föld, melyen annyiszor — apáid vére folyt, —
ez melyhez annyi szent nevet — egy ezred év csatolt." Egyéb-iránt el lehet mondani, hogy mindenkinek két hazája van ; mindnyájan két haza született polgárai vagyunk. Szivünk egész melegével a földi hazá-é, vágyaink s törekvéseink pedig az örökkévalóság határain végződnek. Ezt mutatja már elég világosan maga az ember fönséges alkata,
melynél-116
fogva lábaink mintegy a földön gyökereznek, de fejünk az ég és föld közötti magasban szabadon lebeg. Váljon minden czél nélkül-e? Váljon csak azt a helyet mondhatjuk-e
sajá-tunknak , ahol történetesen állunk ? „Quae sursum sunt quaerite." A pap ezenkivül és mindenek fölött Isten és em-berek közé van helyezve, és nagy dolgok végrehajtására hivatva. Magnis addictus. Ezek — mint az ujmisés alkalmi ifjú szónoka t. Rotter Gyula balassa-gyarmati káplán jellem-zően mondá — gyémánt-jellem et, s márvány-kebelt kiván-nak, ugy hogy e teherviselés alatt még az angyalok vállai is remegnének. A külvilág ez t nem tudhatja, mert szive tá-vol van az egyháztól, ignoti autem nulla cupido. Azért lát-szik az egyház sokaknál megveten dönek, mivel a távolban vagy magasban a nagy is kicsinynek tűnik föl. Az egyház valóban elefánt-csontból épült torony, melynek ihlett őrei a fölszentelt papok. Ez kiváló, nagy érdem. De ezt a világ nem méltányolja, mert nincs hozzávaló mérlege. A pap az irás szerint in pondere sanctuarii mérlegeltetik. Csakis ezen körülménynek lehet tulajdonítani, hogy az ellenkező hatások a papság szivét , apostoli erélyét, buzgalmát, hivatása ön-tudását soha le nem hangolták ; mert a világ összes történe-tei bizonyitják, miszerint társadalom nem létezik összetartó szellemerkölcsi kapcsolat nélkül, ezt pedig a papság képvi-seli. J a j a hűtlen képviselőnek. Már Horácz is azt mondá, hogy incutiant aliéna tibi peccata pudorem. Tu, dum tua navis in alto est — hoc age, ne mutata retrorsum te ferat aura. — Inter cuncta leges et percontabere doctos, — ne te semper inops agitet, vexetque cupido. Ne pavor et rerum mediocriter utilium spes, — virtutem docrina paret. Ha kü-lönösnek látszanék, az alkalmi szónok intelmeiből, melyeket a szentatyák jelmondataival helyesen fűszerezett, épen Horácz szavaival tenni emlék- vagy próbakivonatot : hivat-kozom szent Ágostonra, aki oda utasit, hogy a pogányok arany s ezüst-edényeit bátran fordíthatjuk saját hasz-nálatunkra.
E vidéki tudósításban, már csak azért is, mivel több oldalról vagyok értesülve, hogy a tárgyban világi részről nyujtatik be az érsekmegyei hatósághoz fölszólalás, emlí-tést kell tennem a Nógrádban és különösen a karansághi plébánia körében nem rég fölmerült újdonságról is. Egy 19—20 éves paraszt legény, illetőleg a protest, közbirtokos uraságnál gulyás, álomlátás következtében K. Ságh és Ecset között egy jelentéktelen domb körül, melynek oldalában egy kis lcut van, néhány ember támogatása mellett, búcsu-meneteket rendez és pénzt gyűjt. Vége-hossza nincs az oda való czéltalan járkálásnak, s ami egészen legvisszataszitóbb, már bizonyos elvek is határozattak meg az éjjeli gyüle-kezetekben,melyeket a nép egyes osztályai miheztartás végett széthordanak s ugy látszik, az újdonság ragályos természeté-nél fogva minden tartózkodás természeté-nélkül terjesztenek egymás közt,
—noha még, mint mondják,aug. 15-ig csak alattomban. Tárgy-és szakavatott fölvilágositásra van szükségünk. Ugyanis a képtelenségek korát élvén, ily- erkölcsi mérges gomba csak-hamar megteheti hatását a szűrös próféta rendreutasitása nélkül. Alig néhány év előtt magam is szemtanuja valék ily föltünésnek határunkban, hol egy fának „szent" nevet ad-tak, mint ugyanazon időtájban a hontleszenyei határban is.
A mulatság azzal végződött, hogy itt nálunk a hamis
pró-féta bevallá álnok czélzatát ; ott pedig a bátyus zsidó szépen összeszedegette a „szent" fára aggatott rulianemüeket.
Sok-féle módja van a keresetnek, mióta a munka nehéznek, a csalás pedig könnyűnek, a hazugság meg épen szabadalma-zottnak látszik. Még csak az volna hátra, hogy a közvéle-mény, mint legnagyobb európai hatalom, a legigazságtala-nabb megtámadásokat véglegesen szentesitse !
Ami azt az ominosus vándorbotot illeti, melylyel hír-hedt jóságú s türelmű atyánkfiai a kath. papságot kecsegte-tik, sőt kínálgatják, nem diszitőül, mint a régi botokon volt a selyem- vagy aranybojt, hanem akasztóul, ha e végzettel-jes botot a legújabb események közt kiváló szerepre jutott
kézzelfogható argumentumok példájára a „corpus delicti"
sorsa érné, — egy darab szijjat teszek közzé átélt s megbíz-ható forrásból merített adat alakjában. Egy plébánosnak e következő esete volt. Az 1840-ki törv. 22-ik §-a értelmében, mely a megyei tisztviselőket oda utasítja, miszerint a plebá-nosi járandóságokat, lia azok az illetők által megtagadtat-nak, minden előforduló egyes esetben végrehajtás utján is szedjék be : folyamodott a szolgabiróhoz és segédkezet kért N. N. izraelita ellen, ki az általa bírt telkektől járó plebá-nosi illeték lefizetését 1863-ban megtagadta, azelőtt, lia nem is rendesen, de mégis szokás szerint megadván köteles tar-tozását, mint a „visitatio canonica" rendeli. A sz. biró emli-tett izraelitának e tartozás fejében lefoglaltatta szőllő-ter-mését, mit azonban, miután a plébános kielégitteték, a zsidónak hiány nélkül pár hét múlva visszaszolgáltatott, azon körülmény járulván közbe, hogy a hordóról lepattanván az abroncs s futni kezdvén a bor, ez más hordóba húzatott le, de ugyanazon előbbi hordóban adatott vissza a bíróság ál-tal, melyben lefoglalva volt. A bor mintegy hét akó lehe-tett, nyolcz akós hordóban. A dolog feledésnek indult, ha még fölemiitjük, hogy a plébános egy izben 35, máskor pedig 70 p. frtot engedett el tartozásából a zsidónak, ki is csaknem térdein azt ígérte, hogy jótevője nevére még gyer-mekeit is hálásan megtanítja, mert mint állitá : ilyesmit csak egy katholikus pap képes tenni. Azonban még ugyan-azon 1863-ki decemberben ügyvédje által törvényszék elé idézte a plébánost, állítván, hogy N. N. plébános az ő ti-zenhét akó borát ! ? egy cseppig elsikkasztotta, s en-nek f. árát, 102 pfrtot követeli. A plébános megjelenni köte-leztetvén, kérte a biróságot : hadd bizonyítsa be N. N. izrae-lita, hogy a bor 17 akó volt, s hogy a plébános elsikkasz-totta. Elmúlt körülbelül félév, a plébános újra idéztetett, hogy állítson tanukat, akik bizonyítsák, hogy a bort el nem sikkasztotta ! ! ! A tanuk kiállíttattak és megesküdtek. El-múlt két év, a plébános eközben többször nyugtalanittat-ván 1866-ki aug. 9-re ismét idéztetett, hogy miután a meg-esketett tanuk vallomásai a periratokhoz csatolva nem ta-láltatnak, holott az ö kezeiknél voltak, jelenjék meg N. N.
tanujával a megliitelesitésre, máskülönben az ügy ö nélküle fog elintéztetni ! A tanú, mint községi biró, kinek kezén a végrehajtás átesett, újra megesketteték más ülnök által, az előbbi esküelfogadó megszűnvén lenni a t. szék tagja. Most igy áll a dolog. Három évig tartó zaklatás oly világos ügy-ben, melynél 1-ör a plébánosnak semmi része ; 2-or ő kielé-gíttetvén, a végrehajtást szenvedettnek jószága ugyanazon bíróság által visszaadatott ; 3-or mindez hiteles tanuk által
117
bizonyítva. Igy fárasztatik a jobb sorsra érdemes törvény-székek hivatalos figyelme napjainkban. Tudnunk kell még, hogy a fö nebbi esetben két terminus helyeztetett kilátásba, s még ta;ián pótló eskü is. Mindezekhez nem szükséges más commen^ár, csak az, hogy az érintett plébános fizetése évi 300 frtbíin van megalapítva, s ebből 50 frt az említett izra-elita által birt telkekre esik, ki már két évről ismét vissza-tartja ai fizetést. Nemde irigylendő sors ?
V'-GVEY, jul. 26. C anionjaink majd mindegyikében külön protestáns nemzeti egyház van, és habár ezek között gyakoipabbak a viszonyok, és pastorok is átmehetnek egyik-ből a , másikba ; mégis a keresztényelem alapigazságaira nézve J is eltérnek egymástól. Igy a genfi egyház a rationa-lismu^ felé hajol, a neuf-chateli és berni a szigorú orthodoxia hazájiának tartatik, mindamellett az utóbb nevezett canto-noklían is találhatók a prot. lelkészek között, kik a natura-lismits barátjai, amit legújabban is egy figyelemreméltó ese-mén - v tanúsított. A prot. iskolamesterek t. i. a münchbuch-seei; mintafötanodában képeztetnek, hol néhány év óta L a ' i g h a u s tudor tartotta a hittani leczkéket. Előadásai oly ha tást gyakoroltak hallgatóira, hogy jónak vélte azokat u'Jra átvizsgálva kiadni. A mü botrányt okozott sokaknál, bivel Jézus istenségét, és több más ker. igazságokat kere-Iken tagad. Az orthodox igehirdetők tiltakoztak a jövő nem-sedéket az állam nevében igy oktatni, nevelni, és kívánták, hogy a nevezett tanodában a vallásoktatás oly emberre bi-zassék, kinek hite van. A kivánat eléggé indokolt volt, mégis roppant zajt ütött a szabadonczok táborában, úgyhogy a kormány kijelenté, miszerint az egyház ezen beavatkozását az államoktatásba nem türi. A pastorok testülete, tiltakozá-sának nagyobb súlyt kölcsönzendő, Nidauban zsinatilag egy-begyűlt, és innét terjeszté fel a kormánynak indokolt kérel-mét. Hanem az egybegyűlt 46 igehirdető korántsem volt egészen egy véleményen, mert habár a többség Langhaus tudor tanai ellen nyilatkozott, ez is talált nem reménylett védőkre. Különösen kettő, Bitzius és Hirsbrunnen pastorok az evangelium magyarázatának feltétlen szabadságát erősen követelték. A többség következőket határozott: Langhaus tudor müvének kárhoztatását, erélyes tiltakozást a kormány emiitett eljárása ellen, végre atyai felhivást Langhaus tu-dorhoz, hogy keresztényellenes tanaitól álljon el. Eme hatá-rozatot, 16 kivételével, a többiek aláírták. A kisebbség két-ségen kivül tekintélyes volt, és ez többekre megdöbbentöleg hatott, mivel félni lehet, hogy a szabadoncz pastorok fogjak nem sokára a többséget képezni. Langhaus tanai különösen a fiatalabbaknál találtak viszliangra. Mily különbség ezek és a fiatal svájczi katholikus áldozárok között, kiket szigorú orthodoxia jellemez! A josephinismus nyomai egészen eltűn-tek, a romai tanítás mindinkább több tért nyer, azon fél ragaszkodás a szentszék tantekintélyéhez, mely a mult szá-zadban meglazitotta akatliolikus hierarchia kötelékeit nálunk,
és másutt, és melynek befolyása itt-ott még néhány canton államférfiaiban, sőt a nép szokásaiban lelhető, egészen eltün-nik. — Mialatt a berni prot. lelkészek testülete Langhaus
tudor veszélyes tanai ellen hévvel küzd, azalatt annak ba-rátjai sem maradnak tétlenül. Különösen az általa képezett iskola-mesterek szállanak síkra egykori tanitójok ügyéért.
A nidaui zsinat befejezése után 3 nappal a Bienne-ben
egy-begyűlt tanitók egyértelmüleg elhatározták Langhaus tu-dorhoz részvétiratot intézni, melyben fölszólítják, hogy pá-lyáján bátran haladjon odább,és ne akadályoztattassa magát a hivataltársai által ellene támasztott üldözés mellett sem. Igy tehát tan tekintetében az egyház és iskola között a szaka-dás ott megvolna, az utóbbi az államra és a neki kedvező költségvetésre támaszkodik, ez pedig a keresztényelem po-sitiv maradványainak védelmében még csak a falusi nép egy jó részére számithat. Ki-é lesz itt a győzelem, belátni nem nehéz. —Két évvel ezelőtt Francziaország és Helvetia között szerződés köttetett, a czélból, hogy a Dappes völgyé-ben a határok kikerittessenek, melynek következtévölgyé-ben terü-letcsere történvén, katholikusok kerültek a köztársaságba.
Ezek reményiették, hogy vallási szükségleteikre tekintet lesz, de csalatkoztak. Hogy misét hallgassanak és a szentsé-gekben részesülhessenek, szükség a határon átmenniök, vagy egész Nyon-ig gyalogolniok, mig svajczi kath. papra találnak. Azonkívül a házasságügyi törvénykezés is most reájuk nézve sokkal hátrányosabb. Törekvéseik egy kath.
plébánia felállítására vonatkozólag sikeretlenek valának, mert a vaudi kormány nem akar e cantonban a katholi-kusok helyzetén javítani. Azonban eme vallási türelmetlen-ség politikai tekintetben is megtermendi gyümölcseit, mert bizonyára nem fogja e népséget az uj hazához bilincselni.
KONSTANTINÁPOLY, jul. 22. Szünet nélkül szük-séges magunkat az egyház megdönthetlen voltával biztatni, bátorítani. Igaz ugyan, kezdetétől fogva megvoltak bajai, megaláztatásai, sebei, ma is minden oldalról támadtatásnak van kitéve, és még nem egy próbát keilend kiállania ; ha-nem amint eddig diadalmasan harczolt, ugy a jövőben sem fog senki által legyőzetietni. A tömlöczben születve, aposto-lainak vérében megerősödve, martyrjai által mindinkább ujabb és ujabb erőre támadt. Mily egészen különböző lát-ványt nyújtanak a változó, tökéletlen symbolumokkal biró felekezetek, noha a politika, az előítéletek, és forradalom fegyverei állanak rendelkezésére ! Ismeretes, mily komoly crisisen megy át épen jelenleg az angol államegyház, mily forrongások mutatkoznak a protestánsok között Franczia-országban, és mindenütt egész a Rio-Grande folyamig, és a keleti egyház, mely annyi jeles férfiúval dicsekedett, mig Romától el nem szakadt, mennyire hanyatlott? — Cusa kor-mánya alatt Romania egyháza a közigazgatás egyik osztá-lyává, a közbátorság egyik bureaujává lett. A fejedelem tökéletesen a maga tekintélye alá hajtotta a papságot, ezt kényszeritvén, hogy a patriarchatussal minden viszonyt megszakítson. Zsinatot alakított, általa választott tagokkal, a zsinat összehivatása, az elébe terjesztendő tárgyak, a ha-tározatok az oktatásügyi ministertöl függtek, a zsinat önte-kintélyéből semmit sem tehetett, hacsak fel nem akart osz-lattatni. Hogy ezen visszaéléseket megszüntesse Sophronius, az öreg konstantinápolyi patriarcha, látván, hogy tekinté-lyével jövedelmei is fogynak, nem tudott jobb eszközt, mint-hogy feladja Cusát a sz. pétervári cabinetnél az ottani zsinat által. A „sanctissimae ecclesiae novae Romae" főpapjának innét adott válasz ugy hangzott, hogy a legorthodoxabb fejedelem meghagyta követének, hogy a moldva-oláhországi kormánynak „jó tanácsot" adjon. „Részünkről — írja a zsi-nat — hogy az egyházak egységét és egész voltát védjük,
kijelentjük, hogy az erőszak által a jog fölött kivivott győ-zelem csak annál feltűnőbbé teszi a moldva-oláhországi feje-delem által kiadott rendeletek törvénytelenségét. Kijelent-jük, hogy egy uj, törvényhozó és közigazgatási hatalommal
ellátott zsinat alakítása túlmegy a fejedelem hatalmán, ily rendelet és intézvény csak ugy lehetne törvényes, ha a pa-triarcha által egybehi/ott és általa megerősitett átalános zsinaton hozatik. Canon-, és evangeliumellenesnek nyilatkoz-tatjuk ki tehát ama rendeletet, mely a rumán metropolitát a hospodár nevében parancsolja a zsinaton elnökölni, szintúgy mint a püspökök kineveztetését egyedül a fejedelem által."
Ez mind igen szépen van mondva és helyesen, de a péter-vári zsinat, mely épen egyszerű ukáz folytán keletkezett, mint a bucuresti, megfeledkezett arról, hogy Cusa ellen felszólalván, saját alapitóját sujtá. Mindaz, amit az oláh ka-landor 1865-ben megkísértett, azt l ső Péter már 1721-ben véghez vitte, és az általa már behozott német bureauratia folytatja. Hogyan kárhoztathatjuk Cusát, kiált fel a moszk-vai újság, mindazon canonellenes tényeket mi is elkövettük és elkövetjük jelenleg is. E vallomása Katkof urnák figye-lemre méltó, ki igy folytatja : „Vannak különböző vidé-keken egyházak, melyek keletieknek nevezik magokat, de semmiféle kötelékek, viszonyok által nincsenek egybefüzve ; nincs meg azon szervezetök, mely egyedül adhatna jogot az oecumenicitás czimére. Látunk egymástól elvált egyháza-kat, melyek fájdalom ! még a leglényegesebb pontokban is kezdenek egymástól eltérni, sehol sem látunk tömörült egyházat. Ime ez a nagy kérdés, figyelmünket érdemli, ideje, hogy egyházunk védői megszűnjenek abban nemzeti intéz-ményt szemlélni." Igen, de hogy megszűnjék nemzeti lenni, szükség, hogy apostoli romai legyen, mert Isten igazságos Ítelete által, mindazon egyházrészek, melyek az anyától, a törzstől elválnak, nemzetiekké lesznek, azaz intézetté az állam szolgálatában, többé kevésbé elnyomva a fejedelem, a politikai kormányformák minémiisége szerint. Ez a törté-net tanúsága szerint mindenütt és mindig igy volt, s nem leend máskép. Szolgáljanak az első Dunánál történtek intő például a keleti népeknek, — a nyugotiaknak pedig arra,hogy annál szilárdabbul ragaszkodjanak egyházukhoz, mely nem bántja az állam jogait, de nem is akar az állam által
elnye-letni.
Szentszéki határozat.
Compendium facti. Sempronius et Agnes etsi in se-cundo consanguinitatis gradu conjungerentur, sibi invicem nuptiarum promissionem dederant, et supplici libello, impedi-menti dispensationem a s. Sede postularunt. Cum episcopa-lis curia, hac super re, litteras ab eadem s. Sede recepisset, pontificiam dispositionem in iis contentam, parocho oratorum manifestavit, ut eam iisdem patefaceret ; nempe quod „Sancti-tas Sua adhaeserat precibus eorum, ita tarnen, ut iidem ora-tores ante bullarum expeditionem remanerent per mensem separat!, et bis accederent ad sacramentalem confessionem."
Patefacta sponsis s. Sedis voluntate, reapse sequenti die, in-dicta separatio locum habuit. Post paucos tarnen dies, Sempronius suam voluntatem immutavisse videbatur, et serius ita oamdem retractavit, ut novis inceptis amoribus cum alia muliere, promissionis sponsalium et paratae dispen-sations penitus oblitus videretur.
18
Dum matrimonium cum hac altera muliere conciliare studeret, praemissa in parochiali ecclesia prima pu blicatione, illico apud curiam obstitit Agnes, sponsalium impe dimentum opponens. At Sempronio agente pro hujusmodi impedimenti remotione, curia perpendens : „quod juxta saniorein senten-tiam doctorum et praesertim Card. De Luca dise«ep. 7. de matr. n. 4. sponsalia contracta inter impeditos ob consan-guinitatem vel affinitatem, etiam sub condjtione, si P.apa dis-pensaverit, sint absolute invalida , ita ut non absolute revalidentur, neque post obtentam dispensationem, nisif novus consensus intercedat ; quodque in casu dispensatio n<pn fuerit obtenta, et ideo neque consensus renovatus;" h a n c p r o -tulit sententiam : nullum exstare in casu impedimentum'impe-diens ex praetensis sponsalibus, ideoque revocato inApedi-mento, praedictum (Sempronium) in omnimoda libertate i esse, cum quavis alia matrimonium contrahendi.
Ab hac sententia ad s. Sedem Agnete appelliante, transmissis a curia actis processus, aliisque observatis, ^pro-positum fuit s. Congregationi concilii dubium sequens : ;
„An sententia curiae sit confirmanda vel infirmakida
in casu ?" » Resolutio. S. Congregatio concilii, causa discussa, ctie
22. februarii 1862 confirmavit sententiam curiae respoiJ*-dendo : affirmative ad primam partem, negative ad secundam
Unde sequitur: 1. sponsalia contracta inter eos, qui gradu prohibito consanguinitatis continentur, etiamsi sub con-ditione contraxerint „si pontifex dispensaverit" non sustinei i.
2. Et ea non sustineri etiamsi rata a contrahentibus habe-antur post annutum Romani pontificis, quo dispensare pro-miserit, immo etiam post litteras apostolicas signatas, quibus delegato committitur dispensatio, 3. Quare ut valida sint, necesse est, ut confirmentur a contrahentibus post obtentam effective dispensationem, quo actu sublatum fit impedimen-tum. (Győri körlevelekből.)
IRODALOM.
Szent Pál apostol leveleinek értelmezése. A lelkipásztorok használatára. Irta Kiss János, egri főmegyei áldozár, bibi.
tan. ny. r. tanára stb. I. füzet, a romaiakhoz irott levél. Ára 1 frt.
A kereszténységnek, mint religionak lelke, hatályos-sága, abban fenekük, hogy positivitás, isteni tekintély ; enélkül a kereszténység legfölebb egy bölcsészeti rendszer a számosakból, melyeket az emberi elme kigondolt s összefér-czélt, legfölebb hiu platonismus, melyben nincs remény. S valamint testünk szemei nem nézhetnek a napba: ép oly ke-véssé hathatnak lelkünk szemei is az isteni titkokba. A
A kereszténységnek, mint religionak lelke, hatályos-sága, abban fenekük, hogy positivitás, isteni tekintély ; enélkül a kereszténység legfölebb egy bölcsészeti rendszer a számosakból, melyeket az emberi elme kigondolt s összefér-czélt, legfölebb hiu platonismus, melyben nincs remény. S valamint testünk szemei nem nézhetnek a napba: ép oly ke-véssé hathatnak lelkünk szemei is az isteni titkokba. A