H o g y ezen magasztos és szent hivatalt az ő valódi értelmében fölfoghassuk, s hogy azt igazi apostoli szellemben s a megígért mennyei áldással gyakorolhassuk: mindenek elö'tt szükséges, misze-rint annak különös természete, s eredeti jelleme s hivatásáról tiszta fogalmat seró's meggyőződést sze-rezzünk magunknak. — Ezen, az egyházi szónoki hivatal lényegének meghatározásánál nem szabad puszta speculativ nézetbó'l, sem egyenesen csak a szónoklattani nézpontból kiindulnunk, amiért is az ide tartozó szabályok a profán ékesszólás köréből
„a priori" koránsem merithetők.
Mi legyen az egyházi szónoklat, s mi módon kezelendő s gyakorlandó: azt 1-ör annak Jézus Krisztus általi alapításából; — 2-or azon módból kell kiismerni, mely képen gyakoroltatott az magok az apostolok és szentek által ? —- Az egyházi szó-noklatot tehát a maga tulajdon alapjából kell fel-építeni, s mint benső anyagát, vagyis foglalatját, mint — sok tekintetben —: külső alakját is, az ő saját eredeti hivatásában, s a kereszténység szelle-mében kell keresni.
Midőn Jézus ezen hivatalt örök időkre meg-alapitá, ezeket mondá: „Data est mihi omnis pote-stas in coelo et in terra. Euntes ergo docete omnes gentes: baptisantes eos in nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti ; docentes eos servare omnia, quae-cumque mandavi vobis; et ecce ego vobiscum sum omnibus diebus usque ad consummationem saeculi."
(Matth. 28. 18—20.) É s szent Márknál: „Euntes in mundum universum, praedicate evangelium omni creaturae." (Cap. 16. 15.)
Az egyházi szónoklat föladata s lényege ezek után tehát e kettőből áll : a) Jézus Krisztus tanítá-sát hirdetni, — b) az embereket ezen tanoknak
megfelelő életmódra vezetni. S ezen gyakorlati czél-ját az egyházi szónoklatnak — maga a nemzetek n a g y apostola különösen kiemeli, midőn írja : „ E t ipse dedit quosdam quidem apostolos, quosdam autem prophetas, alios vero evangelistas, alios autem pastores et doctores, ad consummationem sanctorum, in opus ministerii, in aedificationem corporis Christi:
donee oceurramus omnes in unitatem fidei et a g n i -tionis filii Dei, in virum perfectum, in mensuram aetatis plenitudinis Christi : ut iam non simus par-vuli fluctuantes, et circumferamur omni vento do-ctrinae in nequitia hominum, in astutia ad circum-ventionem erroris. Veritatem autem facientes in ca-ritate, crescamus in illo per omnia qui est caput Christus." (Ephes. 4 , 1 1 —15.) — A tridenti sz. zsinat is ezt mondja: „Archipresbyteri quoque — (a püspökökről már előbb volt szó) plebani et q u i -cumque parochiales, vei alias curam animarum ha-bentes ecclesias quoeu nique modo obtinent, per se, vei alios idoneos, si legitime impediti fuerint, diebus saltem dominicis et festis solemnibus, plebes sibi commissas pro sua et earum capacitate pascant sa-lubribus verbis docendo quae scire omnibus neces-sarium est ad salutem; annunciandoque eis cum brevitate et facilitate sermonis, vitia, quae eos decli-nare, et virtutes, quas sectari oporteat, ut poenam aeternam evadere, et coelestem gloriam consequi valeant." (Sess. 5. c. 2.)
H o g y az egyházi szónoki hivatalban a fentebb mondottak szerint kell eljárnunk, arra maga Jézus
/f
saját példájával oktat minket. — O, kinek küldetése volt a bün országát lerombolni, s az örök igazságot meghozni számunkra, (Dan. 9. 24.) minden szavá-val az Isten országának az emberek szivébeni meg-alapításán munkálkodott. — S hogy igy — az egy-házi szónoklat szellemét első forrásból meríthessük, J é z u s beszédjeit, — különösen: Máté 5, 17; L u -kács 12, 2 ; L u k á c s 16, 15; L u k á c s 16, 23; L u k á c s 21, 29; J á n o s 15, 5, —- gyakori figyelmes és áhita-tos elmélkedésünk t á r g y á u l kell választanunk.
Ezen Jézus Krisztus szellemében
munkáikod-130 w—
tak azután az apostolok is : „Posui vos, ut eatis et fructum afferatis, et fructus vester man eat" — szólt az Üdvözitő hozzájok. — Mint a világ világossága, mint a föld sava j á r t a k ők tehát, hogy a tudatlan-ság és tévely homályát mindenütt szétoszlassák, hogy a bün rothadását meggyógyítsák, s igazságot, kegyelmet, erényt s szent életet ébr esz szenek fel, a földi álomból felserkent szivekben s azt virágzásra juttassák s az örök élet gyümölcseit megérleljék.
Törekvésük, munkálkodásuk legszebben tűnik ki azon vonásokból, melyeket az „Apóst, cselekedetei"
czimü könyv mutat fel előttünk, továbbá azon leve-lekből, melyek közöl némelyeket tőlök birunk, végre azon szabályokból, melyeket az isteni ige hirdetésé-ben, az ő segédeik- s utódaiknak ajánlottak; ezek
közöl csak egyet is előhozni itt elég legyen : „Ap-paruit gratia Salvatoris nostri omnibus hominibus erudiens nos, ut abnegantes impietatem et saecula-ria desidesaecula-ria, sobrie et iuste et pie vivamus in hoc saeculo, exspectantes beatam spem et adventum gló-riáé magni Dei et Salvatoris nostri J e s u Christi:
qui dédit semetipsum pro nobis, ut nos redimeret ab omni iniquitate, et mundaret sibi populum ac-ceptabilem, sectatorem bonorum operum. Haec lo-quere et hortare etc. (Tit. 2. 11.)
Ugyanezen szellem uralkodott már a próféták szónoklataiban, kiknek mint az igazság tanúinak, s a törvény és szentség őreinek — Szent-Lélek ere-jével kelle fölemelni — Isten Ígéreteivel- s fenyege-téseivel teljes szavukat: „Ecce constitui te hodie
super gentes et super régna, ut evellas et de-stituas, et disperdas et dissipes, et aedifices et plan-tes." (Jer. 1. 10.) „Et tu puer Altissimi vocaberis."
(Luc. 1. 76.)
S valamint Jézus, az apostolok és a próféták, szintúgy j á r t a k el és tanítottak a szent a t y á k is.
Csak egy nagy czél lebegett szüntelen szemeik előtt )
csak egy n a g y eszme vezeti szónoklataikat: „Ad-mone" — igy szólnak ők sz. Ambrussal hozzánk mindnyájan — „admone plebem tuarn, atque obse-cra, ut abundet in operibus bonis, renunciet flagi-tiis." (AdConstantium, quomodo plebem suam regere debeat, cap. 44.)
Az egyházi szónoki hivatal fogalmát tehát, salezi sz. Ferencz eme szavaiba foglalhatjuk : „Az.
az Isten igéjének törvényes küldetés mellett fölvál-lalt hirdetése : hogy a hivek igy íoktattassanak. s fölbuzdittattassanak életökkel az Istennek szolgálni, miszerint a jövő boldogságra érdemesekké tegyék magokat."
E szavakban ki van mondva egyszersmind az egyházi szónoki hivatal lényege is, — mert min-den, mi nem az apostoli küldetés alapján virágzik föl, az egyházi szónoklat lényege- s köréből ki-zárva marad. — Ezen küldetés szükségességéről a constanci zsinat (1567.) ezeket mondja: „Con-cionandi officium verbum Dei, sibimet nemo usur-pare potest, nisi legitime vocatus, et ordinaria eccle-siastica potestate admissus, dicente apostolo: quo-modo praedicabunt nisi mittantur. Sic Christus non-nisi missus praedicavit; ipso autem Esaia testante:
„Spiritus Domini super me, eo q u o d unxerit me, ad evangelizandum pauperibus misit m e ; " nequeetiam ejus praecursor, de quo scriptum est: „Fuit homo missus a Deo ;" sed nec apostoli hoc fecissent, nisi jnandato a Christo accepto, ubi ad eos ait; „ite,
ecce ego mittovos." — Eapropter nos evangelicae et apostolicae regulae, sacraeque Tridentinae Synodi decretis innitentes ordinamus, et praecipimus, ne quisquam etc" (p. 1. tit. 6. de doctr. et praedicat.
verbi Dei.)
„Mi tehát czélja az egyházi szónoklatnak ? kérdi salesi sz. Ferencz. Az ő czélja, az ő szándoka kell, hogy az legyen : tenni ugyanazt, amit a mi U r u n k J é z u s Krisztus tett e földön, s mit O maga ezen szavakkal fejezett ki : „Ego veni, ut vitám ha-beant et abundantius haha-beant." (Joan. 10. 4.) — Az egyházi szónok czéljának nem szabad azért más-nak lenni, mint: azokat, kik a bün által meghaltak, u j életre, igazságra föléleszteni, azokban pedig, kik szellemi élettel birnak, vagyis az igazakban, ezt na-gyobb bőségben bennök fölébreszteni, öregbiteni, s őket magasabb tökélyre fölemelni ; szóval, az egy-házi szónok czélja: a lelki épületesség és megszen-t e l é s megszen-t (Ephes. 4. 12; 2, 21. — Ephes. 4, 3.
Az eddig mondottakból tehát kiviláglik : hogy azon apostoli álláspont, mely az egyházi szónoklat lényegét teszi, maga az Istentől rendeltetett el, és igy sem a széptani, sem a bölcsészeti nézpontoknak nem rendelhető alá, sőt azokkal nem is párhuzamit-ható. — De evvel korán sincs a művészet kizárva az egyházi szónoklattól, sőt igen is szükséges, csak-hogy ennek az egyházi szónoklat sajátságos jelle-méhez kell alkalmazkodnia, s nem megforditva:
„Non in persuasibilibus humanae sapientiae verbis,"
mondja sz. Pál (I. Cor. 2. 4.) — A különbség tehát lényeges — mind a tárgyra, mind a czélra, mind az eszközökre nézve, az egyházi és a világi szónokla-tok között.
Gyurikovics Mátyás.
. 131
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
PEST, aug. 25-én. (Uzsora-törvény.) e) Megmutattuk, hogy az állami törvényhozásnak teljes joga van, hogy az uzsorások kizsákmányolásainak határt szabjon : a második kérdés, kell-e, tanácsos-e, hogy az állam a törvényes kamat-lábat megszabja ?
Ha az uzsora erkölcsileg bün, ha az ügyefogyottak ki-zsarolása, ha a szegényebb sorsuak rendszerezett kifosztása, ha a munkának megbecstelenitésére, lia a henye tőzsérnek a munkás osztályokon lelketlen uralkodására vezet, egy-szóval, ha társadalmi bün, az állami törvényhozásnak szoros kötelessége azt megállapított kamatláb által korlá-tozni, s igy szomorú következéseinek, hogy társadalmi csa-pássá ne fajuljon, elejét venni.
Sok az ellenvetés ez ellen az oeconomisták részéről.
Azonban egyik sem olyan, hogy döntsön, sőt mivel a szabad kamatot épen azok sürgetik, kik soha pénzt nem kölcsönöz-nek, hanem a pénzzel kereskedkölcsönöz-nek, minden ellenvetés gya-nússá lesz, úgyhogy a szabad kamat a szabad kizsákmányo-lás szinét ölti fel.
Az ellenvetések, melyek a szabad kamatlábot köve-telik, két rendre oszthatók, a) olyanok, melyek tagadják, mintha az államnak joga volna a kamatláb maximumát meg-szabni; b) olyanok, melyek azt czélszerütlennek, sőt káros-nak akarják bebizonyítani.
Könnyű mind a kétrendü ellenvetésekre a felelet.
1) ,A pénztöke birtok ; a birtok szabadsága sértetlen ; a megszabott kamatláb a birtokot korlátozza : tehát jogta-lan.' — Itt absolut szabadság követeltetik, mely a társadalom-ban sehol, és semmi nemben sem létezik. A 22 éves örökös teljes jogú birtokosa örökségének, miért van mindenütt a teljes-koruság meghatározva ? A 22 éves nem kevésbé érett, mint a 23 éves, söt némely 15 évesnek több esze van, mint más 24 évesnek ; miért nem intézkedhetik mégis sehol a 15 éves önmaga saját birtokáról ? A szabadságot az uzsora-tör-vény nem sérti, csakhogy azon szabadság a társadalmat fel ne forgassa, a szabadságnak utat, és kört szab. Azért van-nak a törvények, hogy az egyesek természeti szabadságait vezényelve, ezek mellett a társadalom lehetséges legyen. „A birtok szabadságának engedni kell a közérdek követelései előtt," mondá Paillet a franczia kamarákban ; mi pedig mond-juk : minden rendelkezési szabadság a birtok körül az Iston törvénye szerint történjék.
2) ,Egyezkedési szabadság. Az adós szabadon keres és vesz kölcsönt, a hitelező is szabadon hitelez : legyen meg mindkettőnek szabadsága adni és venni ugy, amint jónak találja. Az állam, midőn a kamatlábot megszabja, az egyez-kedők szabadságát sérti, magánügybe avatkozik.' — Az ál-lam saját magát védi a megszabott kamatláb által, csak is annyiban avatkozik a hitelező és az adós egyezkedéseibe, amennyire ezt a közjó követeli. Az emiitett egyezkedési szabadság legfölebb a hitelezőre áll, de az adósra vagy soha, vagy ritkán. Aki kölcsönt keres, kényszerítve teszi, mivel különben másképen segítene magán. Ez látja biztos buká sát, becsületesen szerzett vagyonának elfoglalását, nevének, keresetének rögtöni vesztését, ha némely kötelezettségének, például a lejárt váltónak, eleget nem tesz. Ilyen ember nem
szabad abban, vegyen-e fel kölcsönt, vagy nem ? s kétség-kívül nem olyan szabad, mint a hitelező. O előtte két rosz áll, egy közeli, a biztos bukás, — egy távoli a nagy uzsora : természetes, hogy a távoli roszat választja, mely mellett még a lehetetlenségek lehetőségeit is szereti elhinni, hogy talán addig segit magán. Az adós előtt tehát, tekintve lelki álla-potát, csak egy ut van, kölcsönt venni, mig a hitelező teljes nyugodtsággal van, adjon-e kölcsönt, vagy ne adjon ? Ha tehát az egyezkedési szabadságot hozzák elő, az állam az adós részére áll, hogy amennyire ezt a szorult helyzetek nyomják, annyira fölemelje, amennyire az uzsorás pénzszom-jának áldozatul esnék, ezen pénzszomjat korlátozza. —
Ezen ellenvetés feltételezi, mintha minden egyezkedés, mely szabad akarattal tétetett, azonnal jogos és igazságos volna. A jogosság, az igazság, melynek minden egyezkedés-ben meg kell lenni, nem az egyezkedők szabad akaratából, hanem az isteni örök igazságból ered.
3) Nagyobb ellenvetés az, mely a pénzt áruczikknek veszi : ha tehát az állam meg nem szabja a búzának, a posz-tónak, stb. árát, nincs joga megszabni a pénznek árát sem.
— Vegyük áruczikknek a pénzt. Száz forint mindig csak száz forintot, egy krajczár mindig csak egy krajczárt ér ; az adás-vevés igazságossága, jogossága épen abban van, hogy az áru és az érték között egyenlőség legyen. Mi által ér 100 forint 120 frtot ? A buza értéke nincs megszabva a búzában magában, azért ingadozik az ára ; de a pénznek értéke magában a pénzben van megszabva. Mikor a pénz áruczikknek vétetik, nemcsak az uzsora, hanem maga a törvényes kamat is törvénytelennek mutattatik be. — Azon-ban különös áruczikk a pénz, mely minden áruczikket kép-visel, úgyhogy akinek pénze van, minden áruczikke is le-het. Ezen egyetemesség különbözteti meg a pénzt minden más áruczíkktöl, úgyhogy ha a többiekről nem intézkednék is az állam, a pénzről, a pénznek különös sajátsága miatt, joga lesz intézkedni. Azon nemzetgazdászok, kik a pénzt áruczikknek veszik, a fogalmat túlcsigázták : nem áruczikk, hanem az áruczikkek értékének mértéke és képviselője.
Áruczikk a börzén, a váltó üzletekben, az escomptebanko k-ban; de itt az adás-vevés nyiltan történik, van verseny, nincs nagy szükség ; az uzsorás és az adós ügye mindig ti-tokban, verseny, halasztás nélkül történik. A körülmények tehát egészen mások ; azért mig az escomptepénztárnál gaz-dag, jó üzletü férfi áll, az uzsorás elé mindig sinlődö lép.
Vannak áruczikkek, például a só, a lőpor, a fegyver, melyek a társadalom jólétével közvetlen érintkezésben, szoros össze-köttetésben vannak ; épen emiatt törvényhozási, vagy leg-alább felsőbb intézkedési tárgyak. A pénz épen olyan, sőt nincsen tárgy, mely a társadalmi jóléttel oly szoros össze-függésben volna, mint a pénz.
4) A kibérlés fogalmával felhagytak már. Házat lehet kibérelni, ennek csak egy czélja van ; de a pénznek annyi czélja van, hány a szükség : azért a kibérlendő tárgynak magas ára csak egyeseket sújthat, s igen ritkán, az uzsora sújtja a társadalmat, mivel kizsákmányolja a munkát. — Kibérelni azonban csak oly tárgyakat lehet, melyek a hasz-nálatban fel nem emésztetnek (non fungibiles), azért a bir-tok megmarad a birbir-tokosnál : de amely tárgyak a haszná-latban felemésztetnek, azok, hogy más által
használtathassa-n a k , ezekhasználtathassa-nek birtokába mehasználtathassa-nhasználtathassa-nek át. Ki bérelt ki valaha kenyeret, bort ?
5) ,A kormányok magas kamatra vesznek pénzt: tehát ne tiltsák el egyeseknek aem.' — Mily nagy különbség vau a kettő között ? A kormányok nyiltan, versenyt nyitva ke-resnek kölcsönt : az adós csak uzsorásával beszél. A kor-mány nyiltan mondja : pénzre van szükségem, ezt a börzén ítélgetik : az adós többnyire titkot kér még afelől is, hogy adósságot csinált. Mikor tehát a magasabb kamat jogos le-het az államadósságnál, társadalmi bün az egyeseknél; mi-vel ott a nyilvánosság, a verseny, az alku, az előre kikötött feltételek a veszélyt elhárítják, s akik kölcsönt vesznek, mindent nyugodtan elhatároztak : itt, az egyesnél ezekből semmi nincs, azért az állam közbelépése mindig jogos. — Továbbá, az államot, mikor nem akar fizetni, nem lehet be-perelni, — mikor nem képes fizetni, nem lehet elkobozni há-ború nélkül, háhá-borút pedig a kölcsönzők nem indíthatnak, sokszor azoknak kormányaik sem. Francziaország izenhe-tett hadat Mexíconak, de Görögország, Portugallia izent volna-e ? A nehézség a visszavételnél mindig ad jogot ka-matra a nehézség nagysága szerint.
6) Legélesebb ellenvetés tétetik a kamatláb megsza-bása ellen a polgári szabadság elméletéből. ,Engedje az ál-lam, hogy a polgárok ugy intézzék el saját ügyeiket, amint legjobban tudják ; kiki saját hasznát keresi, igy emelkedik a közjó.' — Kedves a polgári szabadság, szükséges is, nemes lelkeket tételez föl, de nevel is olyanokat. Ezen elmélet,,en-gedje az állam' ,lehető legkeA esebbet avatkozzék az egye-sek dolgaiba' stb. az egész beligazgatás bölcselmébe felvág : legyen szabad azonban ezt ugy venni, amint van. Ha a ka-mat kérdése tisztán csak közhasznú ügy volna : legtanácso-sabb volna kétségkívül, engedni, hogy a polgárok, az igaz-ság ösvényein saját hasznukat keressék, mivel ezt ők tud-j á k legtud-jobban. Az isteni gondviselés e földön mindent az
ember szabad akaratja által akar végrehajtani : s az ember is ott fejt ki legtöbb buzgalmat, hol ő szabad, hol ő határoz, hol ő kezdeményez. De keresse saját javát az igazság ösvé-nyén. Az uzsorás pedig felebarátjának kipusztitásán keresi saját javát ; midőn tehát az állam lehető legkevesebbet ele-gyedik az egyesek dolgaiba, ezen esetben is csak annyiban lép közbe, amennyi szükséges, hogy az ügyefogyottat, a gyengét a gazdag, az erős kajánsága ellen megvédje. Az uzsora nem egyszerű haszonkérdés, hanem igazságügy, melyet az állam föntartani köteles. A korlátlan szabadság azonnal az erősek korlátlan zsarnoksága lesz, s ha nem aka-dályoztatik, egy-kettőnek zsarnoksága az egész tömegnek polgári szabadságát emészti fel.
Több van még azon elméletben, mely a polgári ügyek-től az államot eltávolítva, az államot tisztán politikai ügyekre akarja szoritani. Feltételezi, hogy az ember önmagában romlatlan, hogy a társadalom önmagában birja az igazsá-got ; s ha itt-ott visszásság is jön elő, azonnal minden össz-hangzatba fog jönni. Nem,— az ember romlott, az ember örök törvény alá van vetve; amennyire romlott, annyira haj-landó felebarátját felhasználni, kizsákmányolni, elnyomni.
Az állam csak ezen romlottságot nyomja vissza. Es ha az uzsora-törvények mellett oly nagyon elnyomatnak a szűköl-ködők, mi lesz, ha azon törvények megszűnnek ? Mondják
ugyan, hogy akkor az uzsora meg fog szűnni. Igaz, mivel nevet fog cserélni. Most bün, és uzsora, ezután lesz
polgári-lag becsületes szerzemény. Ha a lopás elleni törvényeket el-törülnék, a lopás megszűnnék, mivel a tolvaj köziparossá válnék. Nem szűnik meg a bün, ha a törvény megszűnik, csak nevet cserél, az igazságtalan kereset, a szegények ki-zsákmányolása örökké bűnös, örökké becstelen cselekedet volt, s lesz is a világ végéig. (Vége köv.)
PEST, aug. 15-én. A Pesti Hírnök 174 számában ezeket olvassuk : „A pesti ref. egyház körében már hosszabb idő óta tárgyalások folynak egy felsőbb leány-iskola felállí-tása ügyében, melyben az elemi iskolát végzett leányok nyernének további kiképeztetést. Az ügyet különösen a ref.
hölgyek karolták fel A pénzbeli adományozá-sok azonban nem vezettek oly eredményre, hogy külön leánytanodát lehessen már most felállítani, miért is Kalocsa Róza aszonynak már fenálló leányneveidéjével történt egyezkedés, minek folytán e nevelde az illető alapító höl-gyek választmánya, s a pesti ref. egyház közvetlen felü-gyelete alá helyeztetett, a pesti ref. egyház húsz számig küldhet ez intezetbe szegény s árva-leányokat, kik ott díjmentesen nyernek oktatást, pesti vagyonosabb ref. szü-lök leszállított mértékű tandijat fizetnek, ez intézet pedik másrészről a gyűjtött alapból megfelelő kárpótlást nyer."
A .Pesti Napló'-ban pedig aug. 2-án Kalocsa Róza aszony igy ír : „az intézetemben levő nevelési irány és lehető ala-pos tanítást, figyelembe vétetve a pesti reform, nőegylet ál-tal, mely berezeg Odescalchi Gyuláné elnöklete alatt egy leányfőiskola felállítása végett alakult, továbbá figyelembe vétetve a pesti ref. egyház elöljárói által is, közakarattal a pesti felső leányiskolának vezetésével bizattam meg;" —
„és azon Ígéretet teszem, hogy ugy mint eddig, ezután is éle-tem főczélja a leány-nevelés leend, de különösen teljes erőm-ből igyekezem a pesti felső leány-iskolát, melyet most mint kis magot bíztak kezemre, nagygyá, hasznossá és virágzóvá tenni," és végre K. R. asszony igy szól : „Növendékek val-láskülönbség nélkül felvétetnek." Ezt kiváltképen előre vártam, mivel a kath. szülők pénze, és gyermekeinek hit-közönbössége, ha prot. kézben leondenek, mindig kedves.
Rövid idő alatt két nevelde az egyik a fennemlitett, a másik a „Magyar Gazdasszonyok egyletének árvaleány ne-veldéje", mindkettő bejárókat is befogad. Ez utóbbi nevelde, mint az ,,Ertesités"-ben mondva van, — „iránya pedig oda működni, hogy a növendékekből elfogultság nélkül (az az igazi katholikus buzgóság nélkül) , buzgó keresztényt
— — képezhessen", mi a katholikusokra nézve a fen-nebbi „elfogultság nélkül buzgó kereszténynyel, semmikép sem vagyunk kielégítve: mi azt akarnók, kivánnók, hogy az
— — képezhessen", mi a katholikusokra nézve a fen-nebbi „elfogultság nélkül buzgó kereszténynyel, semmikép sem vagyunk kielégítve: mi azt akarnók, kivánnók, hogy az