Iro-dalom.
Mily jelleggel bir tehát voltakép a ma-gyar tudomány-egyetem ?
Két dolog vagyon a világon, melyért minden kereszténynek szoros köteles-sége helyt állani, és ez : az igazság és szabadság !
(Blois-i Péter.)
Az egyetemeknek kétségkívül az a rendelteté-sűk, hogy a tudományoknak és műveltségnek kép-viselői és terjesztői legyenek. -—- Az egyetemek ké-pezik a közvéleményt, minthogy a nemzetek felsőbb osztályai és rétegei fölött uralkodnak és befolyást gyakorolnak azokra is, kiket az isteni gondviselés az államok kormányára rendelt. — Azon tudomá-nyos iránytól, melyben az egyetemen részesittetünk, azon elvektől, melyeket a bölcsészetből meritünk.
azon történeti nézetektől, melyeket a történelem tanárai, — kik igen g y a k r a n történetgyártók, — belénk oltanak, függ nemcsak földi előmenetelünk, hanem hitünk, lelkismeretünk és nagyobbára földi és jövő boldogságunk is.
H a ez igy van. lehetetlen, hogy az egyház kö-zömbösséggel viseltessék oly körülmények között és akkor, midőn látja, hogy az egyetemi tanszéke-ket oly férfiak foglalják el, kik tőle távol állanak, vagy kik az egyháznak nyilvános ellenségei. Qui non est mecum — u g y szól isteni mesterével az egyház az ily tanárokhoz — contra me est, et qui non colligit mecum, dispergit. — V a g y mit remél-jen az egyház azoktól, kiknek tudományos műveit a hitetlenség és egyházellenes szellem lengi á t ? mit várjon azon történetbuvárlástól és történetírástól, mely az egyház elleni előítéletektől áradozik? — Ily körülmények között lehetetlen, hogy csudálkoz-zunk, hanem csak sajnálkoznunk kell oly sok em-beren, ki, midőn magát a műveltekhez számitja, mindenkor mindenféle előítéletekkel vagyon eltelve
mindannak irányában, ami katholikusnak vagy ke-reszténynek neveztetik.
Jól érzi az egyetemi állomások fontosságát az istentelen és hitetlenek dicstelen serege is, és azért törekszik, hol nyilvános erőszak, hol titkos cselszö-vény által, oda, hogy az egyetemeket az azokat szülte anya, azaz : az egyháznak — mint mondani szeretik — igája alól felszabadítsák ; és magokat vélvén minden tudományosságnak kirekesztő birto-kában, nem csuda, ha mindenkor minden igyekeze-teik, minden egyes megürült tanszéknek per fas et nefas eszközlendő elfoglalásában központosulnak.
— Czéljok biztosabb elérésére egyházellenes szelle-möket a liberalismus avagy szabadelvüség köpenye alá rejtik, a szilárd, egyházias szellemet vakbuzgó-ságnak, setétségnek keresztelik, mely a X I X . század fölvilágosodott, mindent nivellirozó szellemével többé sehogy meg nem egyeztethető ; — és sajnos ! de u g y tapasztaljuk, hogy a jognak és igazságnak egyszerű mellőzésével — mindenki inkább liberálisnak mint-sem igazságosnak óhajtván tekintetni — a liberalis-musnak labarumához vagyon többnyire a győzelem csatolva.
/
E s ilyen liberális urak aztán, ha valamely egye-tembe befészkelték magokat, minthogy csakis ma-gok és hasonszőrű egyéniségek irányában szoktak liberálisok lenni; — nem egy könnyen engedik meg, hogy egy más irányú körükbe fölvétessék, mert adja ez bár alapos tudományosságának a nap-nál is fényesebb jeleit, az egyházellenes=liberalis kritika mégis mindenkor igyekezend őt megsemmi-síteni ; és a megürült tanszékek betöltésénél ily tudományos nevezetességek igen természetesen, csak saját embereiket szokták ajánlani, zsoldos lapjaik-ban kegyenczeik számára közvéleményt készitve és u g y állitva azokat az avatatlan olvasóközönség elé, mint kiknek alkalmazása által a tudományos intézet rendkivüli tehetségre tenne szert. — E g y m á s t bálvá-nyozva szükségkép mellőznek minden fiatal tehetsé-get, mely nem ismer bálványt, vagy pedig másokat,
kik gyengébb jellemüek, csaknem erőszakosan visz-19*
* 146
nek egy hamis, az egyháztól elfordult a és vallással sok tekintetben ellenséges irányba !
H a ezen jó uraknak követni szokott eljárását elvontan, magában tekintjük, u g y hiszem, aligha fog valaki találkozni, ki e tekintetben tölök tökéle-tes elismerését megtagadhatná és szive mélyéből ne óhajtaná: „utinam essent e nobis!" és lelke mélyé-ből ne fájlalná azt, hogy miglen ellenfeleink nem csak saját jogaikat renditlietlen állhatatossággal vé-dik, hanem mások jogos birtokában is S Z Í V Ó S kitar-tással napról napra tágasb tért nyerni igyekeznek, és követeléseiket érvényesitendők, egy áttörh etlen csatarendet képeznek; — addig alig találkozik ré-szünkről egyegy eltévedt csatár, ki tőle kitelhetőleg területünk épségének védelmét megkísértené." Igaz marad e tekintetben is Krisztusnak azon m o n d a t a : quia filii huius seculi prudentiores filiis lucis in ge-neratione sua sunt. (Luk. X V I . 8.)
Egyetlen egy egyetemünk van Magyarország-ban, melynek katholikus jellege, daczára annak, hogy legfelsőbb helyről is el lőn ismerve és meg-óvaudónak igértetett, időszakonkint ellenséges la-pokban és folyóiratokban megtámadva, egyszerűen szemtelenül tagadtatik. — Tagadási alapul több-nyire azon állítás szolgál, hogy a tudomány-egye-tem nem egyházi, hanem államintézet; ezen állitás pedig néhány ujabbkori protestáns, hittudós v a g y bölcsésznek elméletéből merittetik ; kik közöl az elsőbbek azt vitatják : hogy az állam és egyház-közti különbség megszűnvén a reformatio által, ugyanez teremtette legyen a keresztény, azaz a pro-testáns államot, melynek rendeltetéséhez az egyházi czéloknak valósitása is tartozik. Az utóbbiak pedig, a bölcsészetet tartván az igaz vallásnak, az államot vélik hivatva arra, hogy a bölcsészeiről és ennek következtében az igaz egyházról is gondoskodjék.
— Ám számoljanak ezen bölcsészek elméletök-ért a józan ész Ítélőszéke előtt, és a nevezett hittu-dósok a biblia és protestáns világ előtt; — mi ben-nünket illet, mi utálattal fordulunk el minden ha-sonló tantól, mint olyantól, mely keresztény- és egyszersmind észellenes is.
Tudom ugyan, hogy mai, úgynevezett felvilá-lágosodott tudósaink és nem tudósaink egy feleke-zetlen fő-iskola után törekesznek, sarkelvül azt ál-litván fel: hogy a felekezetek érdekei a vallási oktatás által biztositvák, a többi tantárgyak pedig nem felekezetűek; — a tudománynak szabadnak kell lenni minden, még a vallásnak békójától is. De ezen hamis elmélet által csak is az eszméletlen
fe-lületesség ámitathatja magát. — A felekezetlen fő-iskola igaz u g y a n sem nem katholikus, sem nem
protestáns, hanem annal elhatározottabban hajlik egy harmadik szellemirány, vagy ha u g y tetszik vallás felé, mely az államok által igyekszik mai nap az egyeduralomra vergődni, t. i. a naturalisti-cus rationalismusra. Minden állitás, minden óvás, mely ezen tény ellen emeltetik, szintoly keveset használ, mint minden habár legámitóbb szinlett ok.
— A tervezett felekezetlen főiskolában, valamint a tanári testületben, u g y a tantervben és tanmódban és mindenek fölött a müvelésnek, nevelésnek egész szellemében a közönyösrationalismus fog uralkodni, és az ily tanoda, amennyiben ez rajta áll, a keresz-tény szülők gyermekeit sem nem igaz katholiku-soknak, sem nem igaz protestánkatholiku-soknak, hanem ra-tionalistáknak és indifferentistáknak fogja nevelni.
Ily tanoda aztán sem az egyháznak, sem a keresz-tény családnak nem volna segédtársa, hanem mind-kettőnek elvileges ellensége, és a közönyösség és rationalismus temploma, mely egyúttal leghatha-tósabb eszköz volna arra is, hogy a keresztény val-lástétel aláásattassék és valamely nemzet keresztény jellegéből lassankint tökéletesen kivetkőztessék. — Ez a dolog valódi képe. — A legnagyobb ellentét napjainkban nem a különböző keresztény vallásté-telek között keresendő, sőt még azon különböző val-lások között sem, melyek a világegyetemben egy természetfeletti rendet is elismernek ; — hanem a kereszténység, illetőleg a vallás, és nem keresz-ténység , illetőleg rationalismus között. — A rationalismus oda lép a keresztény szülők és egy-ház elé és igy szól hozzájok ; legyetek háladatosak, megengedem ezentiil is, hogy gyermekeitekkel tem-plomjaitokba mehessetek, hogy papjaitok gyerme-keiteket néhány óráig a vallásban oktathassák; — azonban gyermekeiteknek többi nevelését én fogom vezetni az elemi tanodától a tudományok egyete-meig. — J a j minden felekezetbeli keresztényeknek!
j a j különösen a katholikusoknak ! hogy ha a min-denható államra támaszkodó rationalismusnak emii-tettem terve sikerülne !
De azt fogja ezekre valaki mondani: a jelen kornak szelleme ezen terv mellett nyilatkozik, és habár igaz is, hogy a felekezetlen tanoda nem a kereszténységet, hanem a rationalismust segíti elő;
de még sem lehet tagadni, hogy a rationalismus je-len korunknak uralkodó szelleme. — A müveit világ nem hisz, hanem rationalista és a felekezeti különb-ségek irányában közönyös, és azt óhajtja, hogy ezen
147
szellembon neveltessék a fiatalság is. — Erre azt vála-szoljuk , hogy habár nem is tagadhatni, hogy minden-nemű ellenséges elemek közreműködése folytán rémitö pusz-títások eszközöltettek a kereszténységet illetőleg a népek között, de azon állítás, mintha a tételes keresztényelem már tökéletesen elavult volna, és helyette a rationalismus fog-lalta volna el az uralmat, mégis nem egyéb tires kérkedés-nél. A túlnyomó többségnél, a nép egészséges zöménél, sőt még a művelt osztályokban is nemcsak a régi hitnek mara-dékai szemlélhetek, hanem még az élő és növekedő hitnek örvendeztető nyomaival találkozunk. — Páratlan önhittség-nek és erőszakoskodásnak kell tehát neveznünk a rationa-lismusnak azon törekvését, melylyel a fötanodákat kirekosz-töleg birtokába ejteni és ez által vesztett földterét és lassan-kint az egyeduralmat — melylyel nem bir —• elfoglalni kívánja.
Ezen és ezekhez hasonló érvekre támaszkodva, egye-temünknek történetét megtagadva, vagy legalább tökéletesen ignorálva, annak minden törvényesen szerzett jogát lábbal tiporva, igyekeznek istentelen kezek magyar egyetemünket is állandó katholikus jellegéből kivetkőztetni. —• Nem áll ugyan csekélységünk hatalmában, hogy az igazságtalansá-got, melylyel illettetünk, megakadályoztathassuk, és igen gyakran is történik az igaztalan napjainkban, — melyekben többnyire csak a siker tekintetik az igazság mérvesszőjeül,
— hogy az igazságtalanságot, legyen az bár mikint is sértő, el kell fogadnunk és el kell tűrnünk ; de legalább nem hall-gatag, nem gyáván akarunk tűrni, hanem kérdezni akarjuk azokat, kik igazságtalanságot követnek el rajtunk : miért vagytok igazságtalanok irányunkban ? valamint isteni Mes-terünk is, midőn egy az ott álló poroszlók közöl arczul csapá, szent komolysággal kérdezé : mit versz engem — Tegyen tehát e tekintetben is mindenki saját állásában amit tehet. Mi csak az egyszerű napszámos szerepében levén szerencsések egy katholikus alapítvány megmentéséhez és fenntartásához közreműködhetni, csak anyagot gyűjtöttünk, hogy ezt aztán azok további rendelkezésére bizzuk, kik a gondviselés által arra hivatvák, hogy a kath. alapítványt mindenkor eredeti rendeltetésének megóvják, és megóva épen utódaikra származtassák. —- Es midőn a nagy német-honi tudós és buzgó püspöki kar németnémet-honi hitsorsosaik kétes helyzotének kellő tekintetbe vételével egy felállítandó füg-getlen kath. egyetem mellett egy ember gyanánt lelkesül — mi is benső szívbeli örömöt okozva szentséges atyánknak legkegyelmesebb atyai jóváhagyásával is találkozott, — legyen szabad reménylenünk, hogy a magyar püspöki kar is, mely a katholikus igazak védelmében soha semmiféle külországi püspöki kar által nem engedte magát fülülmu-latni, hasonló egyetértést és lelkesedést fog tanúsítani egyet-lenegy magyar kath. egyetemünk tántorithatlan védelmé-ben ; mely reményünket annál alaposabbnak tartjuk, mint-hogy a tapasztalás szerint sokkal könnyebb a megalapitottat megőrizni, mintsem a nem létezőt megalapítani.
Mert hogy nem közönyös az, mily irányban és mily szellemben adatnak elő a tantárgyak és tudományok
nem-c s a k minden tanodában, de kiválólag az egyetemeken, nem leend szükségem hosszasan bizonyítgatni ; minthogy e te-kintetben nem csak mi katholikusok magunk között, hanem
valódi protestáns atyánkfiaival is, azaz : azokkal, kik még átalában a kereszténységnek és nem a rationalismus=nihi-lismusnak hódolnak, tökéletesen egyetértünk. — A katho-likusokat mellőzve, szabadjon e tekintetben már a tárgy ro-konságánál fogva is a protestánsok közöl csak a „Conspe-ctus reipublicae litterariae in Hungaria" tudós szerkesztőjére hivatkoznom ; ki midőn nagy nevii Maria Terézia királyné tudományos rendszerét érintette volna, azonnal azt teszi hozzá : hogy ezt a protestánsok el nem fogadták, mert el sem fogadhatták. A dolgot röviden igy adja elő : Evangelici Hungáriáé porrectis humillimis libellis supplicibus Annis 1777. et 1780. apud Augustissimam Mariam Theresiam com-plura in novo hoc systemate notabant. Q.uaerelae eorum duplex imprimis spectabant objectum . . . Praecipuae sunt : o m n e s f e r e s c i e n t i a s p r a e t e r m a t h e s i m h a -b e r e i n f l u x u m i n r e l i g i o n e m ; quodsi itaque li-bel- libel-lis manuductoriis principiis Romano-Catholicorum convenien-ter concinnatis in logica, metaphysica, jure naturae et gen-tium, história cumprimis ecclesiastica etc. uti cogerentur, patere q u a n t a m s t r a g e m religio eorum proxime esset expertura. Altera pars gravaminum pertinet ad directionem scholarum . . . cum scholae constituant partem religionis exercitii... atque contra jura patronatus protestantium, qui-bus (quippe scholis ab eis fundatis et hucdum conservatis) directio competit.
Ha tehát minden tudománynak vagyon befolyása a vallásra, ha a tanoda a vallástételnek némileg kiegészítő része, hogy követelhetik protestáns atyánkfiai, hogy a ka-tholika vallás tapasztalja azon stragest,amelytől ők is annyira borzadnak '? és miért vonakodnak tisztelni a jura patrona-tus eatliolici? vagy talán szabad volna rólok, kik a bibliát mindenek fölött tisztelik és annak szakadatlan olvasását — valószinüleg annak megtartása miatt — az örök üdvnek el-nyerésére szükségesnek vitatják, azt föltennünk, hogy már mai nap tökéletesen megfeledkeztek az Urnák azon paran-csáról : n o n c o n c u p i s c e s u x o r e m p r o x i m i t u i , n o n d o m u m . . . e t u n i v e r s a q u a e i l l i u s s u n t . Vagy hogy meg akarják tagadni isteni mesterünket, ki ezt parancsolá : O m n i a e r g o q u a o c u m q n e v u l t i s u t f a c i á n t v o b i s h o m i n e s , e t v o s f a c i t e i l l i s . Haec est enim lex et prophetae ! — Es pedig ezt mivelik, midőn a magyar tudomány-egyetemet mindenkori katholi-likus jellegéből kivetkőztetve óhajtják látni, és egy közös intézet gyanánt oda állítani, melyhez a zsidónak, pogánynak vagy bárkinek is szintannyi joga vagyon mint a katholiku-soknak ; jóllehet ezen állitások támogatására a merő ön-kénynél : azaz: a nagy reformátor azon elvénél : ,s i c v o 1 o, s i c j u b e o , s t a t p r o r a t i o n e v o l u n t a s ' alig hoz-hatnak föl többet.
Mert tekintsük bár magyar tudomány-egyetemünket eredetében, vagy fejlődésében és újjáalakításában, tekintsük létezése első perczétől egész mai napig, ha csak az igazsá-got arczátlan szemtelenséggel nem akarjuk tagadni, mindig kénytelenek leszünk bevallani : hogy nem képzelhetni idő-pontot az egyetem életében és történetében, melyben az megszűnt volna katholikus lenni. Hivatkozom e tekintet-ben a történelemre, melyről már a római bölcs is azt jegyzé meg : ,quod sit testis temporum et nuncia veritatis' ; ennek
19
—« 148
. fonalát hiven követve, és egyetemünk majdnemharmadfél-százados életének idevágó minden egyes mozzanatait idő-rendi sorozatban föltüntetve, reménylem, hogy annak k atlio-likus jellegét minden kétségen kivül helyezendem. (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
PEST, aug. 31-én. Olvasóink emlékeznek, mily vitát kezdett t. Kovács Albert ur a kath. papság ellen. Testüle-tünk mult idői, s jelenlegi becsülete parancsolta, hogy a via-dort szemközt fogadjuk. Azóta a Prot, egyli. s isk lap 33 és 34-ik számaiban uj czikkek jelentek meg, melyeket hogy csak most veszünk fel, azon körülmény szülte, hogy a neve-zett lapot, magunk és tek. Ballagi M. urnák hibája nélkül, csak aug. végén kaptuk.
A támadás tehát nem tőlünk j ö t t ; eleget sajnálkoz-tunk, hogy t. K. A. ur, a mai vallási vitatárgy fejtegetése helyett, a magyar püspökség és papság ellen, ultrámontán köpenyt boritva reája, Magyarország három-százados törté-netéből„quos ego" hangban requisitoriumot irt. A hevességet t.
K. A.-nél t. B. M. ur sem tagadja, sőt Mirabeau szavaival men-tegeti. 1) Mi hevességről nem vádoltuk t. K. A. urat, mivel vádolni, panaszkodni, jajveszékelni nem szokásunk, — fogad-juk az ellenfélt ugy és ott, amint jön, szabadságában állván azt és ugy tenni, amint akarja, s bár mint jön, legalább mint eddig tanusitottuk, bátran fogadjuk. Annál inkább csudálkozunk, hogy tek. B. M. ur ami válaszunkat „neve-zetes expectorationak" nevezi, 2) melyben „okosságunkon szenvedélyességünket uralkodni engedtük" volna.a) Jogo-sultságunkat a kath. clerus érdekeinek, szent igazainak vé-delmére, milyen a történeti név, a hazafiság, t. B. M. ur is elismerte, 4) s midőn irja, „hogy minket még az ellenség sem mondhat ügyetlennek" a vitában, hogy még „a legbo-londabb állitásokat is igen szépen tudjuk védelmezni:"5) nem foghatjuk meg, hogyan engedtük volna okosságunkon a szenvedélyt uralkodni, mely, mivel vak, szükségképen ügyetlen, és semmit sem védelmez szépen.
De ez csak személyes ügy, melynek akár igy van akár nincs,semmi nyomatékot nem tulajdonítunk,nagy tárgyakban a személyes igazságoskodások,— lennének bár azon lélektani ellenmondástól is mentvék, melybe tek. B. M. ur észrevétle-nül bebonyolódott, mikor komoly válaszunkat „nevezetes expectorationak" czimezte, — a z olvasó közönségre igen sok-szor fölösleges dolgok.
Szokásunk, ellenfelünket, hacsak nem okvetlenül szük-séges, meg nem seinmisiteni. Elég, lia sebzetten hagyjuk tá-vozni. Memor conditionis propriae, ellenfelünknek hátráló utat mindig hagyunk, miszerint valamit lehessen felelnie, s a visszatartott érveket, az erősebb vágásokat azon esetre tarto-gatjuk, ha másodszor ugyanazon tárgyban sikra kell szállani.
Igaz, t. K. A. urat Nikolsburgra figyelmeztettük, s a gyászos belháboruk vallásos jellemét, általa bevallatva, meg-engedtük. Hátha még az 1848-i belháború is egykoron t. K.
A. ur utódjai által a prot. irodalomban vallásos jellegűnek fog kikiáltatni ? Talán csekélységünk utódai sem mondand-nak ellen. A czélzás éles volt, gyengédsége pusztán C3ak a
' ) 33 sz. 1029 hasáb. l) 32 sz. 1001 hasáb.
2) 33 sz. 1030 hasáb. s) 33 sz. 1040 hasáb.
») 33 sz. 1039 hasáb.
rövidségben állott, hirtelen más tárgyra ugortunk. De per-duellionis bűnről nem vádoltuk. Nem arra czéloztunk, mit
tesz t. K. A. ur, mikor a német hadak, vagyis a törvényes király hadainak homlokára vérrel irott békepontokról be-szél ; hanem az ily nyilatkozat bátorságának forrását gon-doltuk a porosz főhadiszállásában Nikolsburgban feltalálni.
Ez lábtoppantás volt, mely a viadorok között nem szokat-lan, nem nemtelen. Ez gyenge oldala volt t. K. A. urnák, melyen rögtön testéhez fértünk, anélkül hogy e vigyázat-lanságát fenekig, vagy csak félig is kizsákmányoltuk volna.
Különben, mikor a magyar papságot t. K. A. ur egész há-rom-százados történetében a népfölség előtt bevádolja, nem szenvedélyesség, lia a királyi felségre is figyelmeztetünk, a fejedelem a nemzettől nem választathatván el az igaz ha-zafi előtt.
Tényeket hozott fel t. K. A. ur, irja tek. B. Mór ur.
Csakhogy e tények t. K. A. ur képzelődésén kivül nem lé-teztek. Mi tények ellen tényekre, és pedig Rákóczy di-plomaticus leveleiből, hivatkoztunk, megelégelvén az átalá-nosságban kitett puszta állitások ellen, melyek tek. B. Mór urnái tények gyanánt vétetnek, csak néhányra a nubes tes-tiumból emlékeztetni, Yihnyédyt, a nevezetes levéllel vissza-tartva, tudván, hogy eriminatiokra recriminatiokkal felelve, az vészit, aki legigazabb, legtöbb tényeket hord fel; úgy-hogy e csekély szám mellett is nekünk ugy látszik, úgy-hogy tek. B. Mór ur által emiitett adoma a molnárról nem közöt-tünk találja fel valóságos tárgyát. Mikor gyakorlati tár-gyalások helyett valaki a történetből academicus felolvasá-sokhoz folyamodik, mit szándékozik palástolni, mily tévútra akarja az olvasót vezetni, valóban tényben, saját tényé-ben mutatja. Mikor a tanoncz a feladott kérdés helyett más kérdésre felel, a tanár jól tudja, hányat ütött az óra a ta-noncznál. Ez volt t. K. Albert ur.
Tek. B. M. ur irja, hogy semmi érdekében sincs a kath.
papságot hazafiuságtalanságról vádolni, s hazafinak val-laná, ha captatio benevolentiae-t irni akarna. T. Farkas Jó-zsef ur tovább megy, az alsó papságot és a szerzetes rende-ket, a hazafiatlan ultramontánokkal ellentétben, hazafias-nak kiáltja.
Soha sem volt eszünkben tek. Ballagi M. úrtól a mű-veltséget tagadni, hogy a most élö főpapságra a hazafiságta-lanság bűnét kimondja. O csak „Kollonicsok et consortes ellen" mondja ki o bűnt. Váljon a mult idők, ma már sírban nyugvó, férfiai ellen harezol V Váljon a szenteket ostromolja az égben ? Hiszszük, fide humana, hogy azon férfiak az Is-ten szeretetében meghalva, elvették égi jutalmukat. De mi élőket értettünk a megholtak nevei alatt, s talán nem fogunk ebben t. B. M. ur által hibáztatni. Nem fogjuk ugyan soha őseinket szégyenleni, csak azokat, kiknek kilépésök a kath.
egyházból házassági comédiával végződött, mikint Luther Mártonnak egyik kortársa magát kifejezte ; de érettök fele-letre nem vonattatliatunk, valamint ők sem mi érettünk. A holtak nevei tek. B. M. ur tollából, minden külső illeme mel-lett is, most élőket jeleznek. S kik azok ? K. Albert Balla-git, ez pedig öt magyarázza. Kollonicsok azok, kik Kollo-nics előtt és után 300 éven át az országgyűlésen ültek, sza-vaztak, az egyházat kormányozták. Nem az egész magyar főpapság volt ez ? Kollonicsok azok, kik Piussal, Bachchal
4 149
azövetkeztek, liogy a concordatumot megkössék. Ki tehát a mai Kollonics? IX. Pius, az apostoli király, akik a concor-datumot megkötötték; Kollouicsok et consortes az egész bi-rodalmi, az egész magyarországi püspökség és papság, moly a concordaiumot, mint a szentatya és az aj), király törvényes
azövetkeztek, liogy a concordatumot megkössék. Ki tehát a mai Kollonics? IX. Pius, az apostoli király, akik a concor-datumot megkötötték; Kollouicsok et consortes az egész bi-rodalmi, az egész magyarországi püspökség és papság, moly a concordaiumot, mint a szentatya és az aj), király törvényes