r
Előfizethetni minden cs.
k. postahivatalnál s P e s -ten a szerkesztőnél (Li-pótutcza 19 sz.) s Kocsi
Sándor nyomdai irodájá-ban, (haltér és aldunasor
sarkán, 9. sz. a.)
Pesten, augustus 25-én. 16. II. Félév. 1866.
TARTALOM: Az állam Isten nélkül. — Egyházi tudósítások. — Irodalom. — Vegyesek.
Az állam Isten nélkül.
Az állam Isten nélkül tehát hatalmát arra hasz-nálandja, hogy a keresztényelmet a szivek feletti uralmától megfoszsza, és mielőtt ez neki bizonyos mértékig nem sikerült, nem is juthat teljes fejlődésre.
Eljárásában az idő körülményeihez fogja tartani magát, de az eszközöktől, melyeket czélravezetők-nek és kivihetőkczélravezetők-nek talál, nem fog visszarettenni.
Azon államok azonban, melyek a vallást magas és nélkülözhetetlen jónak ismerték el, kötelességök-nek tartották annak védelmére szükséges eszközök-höz nyúlni, mely alkalommal nem ritkán a polgári élet békéje is megzavartatott. Sőt odáig is mentek, ameddig a ,contract social' utasítása szerint a demo-craticus mintaállamnak mennie kell, — halálos büntetést szabtak. Az egyház azon büntető törvé-nyeket, melyekkel az állam a tévely ellen fellépett, nem mindig hagyta jóvá, de ép oly kevéssé roszalta mindig, azonban a végső szigor szükségességét foly-ton fájlalta, és soha sem tűrte, hogy annak alkal-mazása az ő nevében történjék. Midőn az egyházi biró, a javithatlan, és a tévelytől válni nem akaró bűnöst, elitélése után a világi hatóságnak átadta, azon kérelem mellett tette ezt, hogy a halálos bünte-téstől, vagy megcsonkitástól megkiméljék. De hiszen tudta, mondják, hogy kérelme nem fog meghallgat-tatni, a dolog tehát merő formaság volt? Lehet, hogy az ily közbenjárásra rendszerint tekintet nem volt; de ez más ügyeknél is meg szokott történni, mig hivatalos eskük letételénél is valami hasonló
meg-történhetik, anélkül, hogy azokat emiatt haszonta-lansáernak szabadna mondanunk. Az emiitett szí-goru büntetések alkalmazása baj, melyen az egyház sajnálkozik, bizonyos körülmények között az kisebb baj lehet, váljon a nevezett esetben is az, az állam-törvények szerint ítélendő meg.
A tudomány a tévelynek szemben az igazság-gal jogot nem adhat. Az egyház sem teheti ezt. De a tévelygőknek lehetnek jogaik, melyek figyelmet érdemelnek. Midőn Castilia a móroknak adott sza-vát megszegvén, csak a keresztség felvétele és a kivándorlás közötti választást hagyta, a jobb ismé-retére vezető utat zárta el előlök, és akaratlanul is egész seregét teremtette az elkeseredett és megkö-zelithetlen képmutatóknak, kik nyilvánosan üdvünk szent titkaihoz járultak, alattomban pedig az islam gyakorlatait folytatták. Az egyház mindig tudta, hogy létezik bünnélküli tévely is, és szent Ágoston azt akarja, hogy akik nem szenvedélyességgel és önteltséggel hódolnak annak, hanem az igazságot őszinte szivvel keresik, nem sorolandók igazán a tévelygőkhöz, legkevésbé pedig akkor, ha a tévhit-ben neveltettek. Azon viharos buzgalmat, mely a konkolyt irtván, a búzát sem kiméli, Üdvözitőnk követésre nem ajánlotta, és a franczia dragonádok X l - i k íncze pápánál tetszésre koránsem találtak.
Az egyház tehát egy katholikus fejedelmet sem kö-telez arra, hogy nem katholikus alattvalóitól a sza-bad vallásgyakorlatot megvonja, v a g y ezek polgári jogait megszorítsa, és ép oly kevéssé vonja
két-ségbe, hogy a körülmények szerint megengedhető a népség nemkatholikus részének az állampolgári jogok teljes élvezete, és nyilvános isceni-tisztelet
tartása ; csak azt követeli minden körülmények kö-zött, hogy a katholikusok jogai tiszteltessenek, és ha ezek körül egyezmény jött volna létre, a szerző-dés sértetlen megtartását. E követelményéről soha le nem mondhat, hanem hivatkozva Isten törvényére, és gyermekeinek kötelmére, minden becsületes em-ber lelkismeretére és az igazságosságra,aztfélelem és habozás nélkül védeni fogja.
Azon állítást, hogy az állam kötelezve van minden vallásnak teljes szabadságot, és egyenlő jo-got adni, az egyháznak el kell vetni, mert ezáltal olyvalami követeltetnék, ami az istennélküli állam jogosultságával áll, vagy esik. És e követelmény azok által is, kiknek világrendjébe illik, nem
min-16
— . 122
den utógondolat nélkül állíttatik : mert a kath. egy-háznak több szabadságot adni, mint amennyire épen kényszeríthetők, eszökbe sem jut. Voltak férfiak, kik az egyházat nem megdönteni, hanem inkább erősiteni vélvén, amaz állítást többé kevésbé elfogad-ták. Ha a gondolatzavar oly nagy fokra hágott, hogy minden irányban visszahat a dolgokra, akkor nehéz az egyensúlyt megtartani. Nem kevesen a katholi-kusok közöl is a bölcsészeti rendszerek irányában Kanttól Hegelig felesleges hódolatot mutattak. A vallás ellen irányzott legélesebb részöket módositani iparkodtak, a többit a szellem vívmányaiként di-csérték. Csak igy tartható meg tiszteletben még a keresztényelem. Az első alapitmányok, melyek által az istennélküli állam életbe lépett, nem u g y vol-tak alkotva, hogy az utóbbi és a kereszténység kö-zött kibékülés várható volt volna. Midőn azonban a mozgalom kevésbé veszélyes módon visszatért, és az ezt kifejező gondolat mint, az európai műveltség közös java gyanánt üdvözöltetett, itt-ott katholikus körökben is más hangulatok valának észlelhetők, és ujabb remények merültek fel.
Azon forrongás közepette, mely X-ik Károly bukását eszközölte, Lamennais az egyháznak az ál-lamtóli elszakadását, és a lázadás helyeslését merte kivánni, azt Ígérvén, hogy az egyház ennek fejében a néppel a világ felett fog uralkodni. Ragyogó álom-képei drágábbak voltak neki, mint a katholikus hit;
és midőn az egyház vele egyet nem értett, elvált tőle. Senki sem követte őt, mégis hason irányban mozgó gondolatoknak adott ez által lökést, mely ezek fejlődését siettette. Azt állította, hogy az isteni-tisztelet korlátlan szabadsága, a társadalom termé-szetszerű állapota, és ennek helyreállítása minden kormány kötelessége. Az utóbbi csábító volt sok katholikusra nézve is. Hosszabb idő óta már sok kormány kiváló bölcseségnek tartotta az egyház elévüllietlen jogaiba benyomulni, és működését bi-zalmatlan gyámkodása által megbénítani. Névlege-sen Németalföldön gyakorolták eme igazságtalan, és rövidlátó politikát. Mennél fájdalmasabban érez-tetett eme nyomás, annál élénkebb lőn a kívánat
teljesen szabad mozgás után az egyházi téren, és sokan ezt nem túlságosan drágán megvásárolhatónak vélték azáltal, ha az államtörvény minden tévelyt, még az istentagadást is, a katholikus igázsággal egy sorba állította volna. Hízelegtek magoknak, hogy a haladás követelményeinek ezen kielégítésével a ka-tholikus vallást a liivek sziveiben megerősithetik, sőt még az ellenségek becsülését is kinyerik.
Azon-ban a keresztényellenes áradattal oly kiegyezkedés, mely az igazság javára volna, nem létesíthető. Ve-zetői ugyanis mindig jól tudják, mit akarnak, és a mások számára hitágozatonként felállított szólamok által meg nem ingattatnak. Minden áron oly viszo-nyokat kívánnak létesíteni, melyek között elveik diadaláról biztosak lehetnek. Ezen mérték szerint méretik ki a vallás szabadsága, melyet ők a körül-mények szerint nyújtanak, vagy helyeselnek. H a az eredmény azt mutatja, hogy mégis csalódtak, akkor nemtelen játékuknak más irányt adnak, és ekkor a felvilágosodottságot léptetik a szabadság helyébe.
A vészfelhők, melyek már oly hosszú idő óta a szentszék felett tornyosulnak, nem oszlottak még, hanem inkább sürüebbek lettek. Szerződés köttetett, mely két év alatt Roma kiüríttetését helyezi kilá-tásba. Feltételek köttettek hozzá, melyek a magya-rázatra tágas tért nyitnak, és az ország, melynek fiai a rablási szomjnak határt szabtak, semmi tekin-tetben sem kivánhatja, hogy u j Itália a Capitoliu-mon állítsa fel trónját. Ezen veszély közepette a szentatya felemeli szavát azon tévelyek ellen, me-lyekben az u j Olaszország saját tényeinek és terveinek helyeslését, igazolását keresi. Felhasználta a hit és lelkismeret ezen meghamisításait czéljaira, de nem ő találta fel, uralkodnak ezek az európai társadalom felszínén, és a föld hatalmasai mint oly hatalommal számolnak velők, melyet nem tanácsos megvetni.
Nem igy a védtelen pápa, ki Pállal a nemzetek apos-tolával, kinek dicsőséges sírja fölött romlásnak in-dult templomát megnyitotta, igy szólhat: „nem vonakodtam nektek hirdetni az Isten minden ta-nácsát."
Ezáltal nagy intelem adatott nekünk. A tévely-géseknek, melyek az istennélküli állam által a tár-sadalmon uralkodni törekednek, vannak közöttünk hirnökei és hivei ; de kicsiny azok száma, kiknél mélyen gyökeredznének a szivekben. Miért sikerül ennek daczára oly feltűnő állást elfoglalniok ? Ho-gyan lehetséges, hogy az élet erkölcsi javait védő intézményeket veszélyeztethetnek, és megháborító befolyásukat egész a család kebelébe vihetik? Nem erejök az, melynek az eredményeket köszönhetik, hanem részben tapasztalatlanságnak, részben azok félelmének, kikhez merészen közelitenek tanaikkal.
Igy, hogy csak egyet említsünk, ki nem akarná kö-zöttünk, hogy az ifjúság szorgalomra, és erkölcsi jó magaviseletre indíttassák, istenfélően és kötelesség-htíen neveltessék.és megtanulja az élet első korát
hasz-123 *
nosan tölteni ? Ha azonban intézmények, melyek e czélra nélkülözhetetlenek, a haladással meg nem férőknek állíttat-nak, ha engedmények, melyek az ifjúság vesztére szolgál-nak, a szabadelvüség nevében követeltetnek, váljon hányan találkoznak, kik érzelmeiket nyíltan bevallani, és a jóra közreműködni mernének ? Ugyanez történik más kérdések-nél is, melyek a kereszténynek, a polgárnak, az embernek érdekeire vonatkoznak.
A jól értett szabadság az emberek legfőbb előjoga, legdrágább kincse. Mivel mi Istenérti Jétre határozhatjuk el magunkat, és semmi sem akadályozhat Istennel lenni, azért a világtéreken felülemelkedünk, és Isten zsámolyánál leljük a nekünk kijelölt helyet. Ezen szabadság erejénél fogva hi-vatva vagyunk kicsinyben és nagyban azon meggyőződé-sekért helyt állni, melyek által Istennek és észnek adunk tiszteletet. A meggyőződés hűsége ég felé vezet, de ez egy-szersmind a föld sava, mert nélküle a társadalom megrothad.
A tévelyek, melyek az istennélküli államkövetelményében lelik kifejezésöket, kárhozatosak, és megvetésre méltók, mert jellegük a képtelenség, mivel oly állításokra támasz-kodnak, melyek vagy szavak értelem nélkül, vagy a melye-ket magasztalóik is tetteik által megtagadnak. Azért bátor-ság, bizalom ! Megvetik azon harczost, ki futásnak indul, midőn az ágyuk halált és vészt szórnak. A szólamok üres hangja fogná hát elriaszthatni a férfiút, embert, keresztényt attól, hogy meggyőződését nyíltan hirdesse, és tettleg érvé-nyesítse ? Ami ellenmondást szenved, az porladozó félben van. Lehet, hogy a szenvendélylyeli szövetsége által az erő látszatát nyújtja, de ha a meggyőződés bátorsága lép fel ellene, akkor visszariad. Igen, mi mától kezdve szorosan akarunk összetartani. Istenért és az észért. Ezáltal a haza ügyét képviseljük és az emberiségét, s méltókká tétetünk Az előtt, ki az angyalok előtt csak azokat fogja magáéinak vallani, kik az emberek előtt őtet vallották. Ti pedig szere-tett ügytársaim, tegyetek bizonyságot az igazság mellett, mely az égből származik, élő buzgalommal, és kitartó türe-lemmel, az Isten lelke legyen szavaitokon, hogy az Üdvözítő drága vérével megváltott hivek a hit és szeretet erejével
ha-ladjanak az üdvösség utain. (A bécsi érsek föpásztori levele.)
Laubheimer F.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
BUDA, aug. 21-én. (Vége.) Ön azt feleli reá, hogy or-szágos, azaz közös. Csak 1848 előtt is nem vitáznánk e szó felett ,országos'; igen, mert akkor az ország katholikus elvekre volt fektetve, az ország törvényeiben az ország és intézményeinek catholicitása kétségbe sem hozatott, hanem azóta a viszonyok változtak. Az 1848-iki törvények a XX-t. czikkelyben minden vallások egyenjogúságát kimondván, indirecte az országot katholikus jellegétől megfosztotta.
Minek következtében mi katholikusok, kik eddig érdekeink és alapítványaink és intézeteink mellett szivesen eltűrtük az országos nevet — most e név iránt méltó tartózkodással viseltetünk és intézeteinkre, alapitványainkra méltán köve-teljük a katholikus nevet. Különben megjegyzendő, hogy pesti egyetemünknek nem ,országos', hanem,királyi'a czime.
Ezt csak ugy futtában megjegyezvén, nézzük azon érveket, melyekkel állítását támogatni iparkodik.
Első érvül egy döntő ok helyett distinctiot hoz fel, a fundus religionis és a fundus studiorum között.
Ebből ugyan a laicus embei még semmi argumen-tumot sem olvas ki, de ön mégis segit rajta ily forma okos-kodással :
a f u n d u s r e l i g i o n i s k a t h . t u 1 a j d o n, elismerem, (kérem szerkesztő ur,ezt szórt betűkkel tessék nyomatni, hogy suo tempore könnyen rá akadhasson mindenki, hasznát fogjuk venni*) de a fundus studioram intézmény : atqui a fundus studiorum szinte alapja az egyetem fentartásának ; tehát ha az országos, ez is, q. e. d. Ez az ön okoskodásának veleje.
Atqui a fundus studiorum nem alapja az egyetem fen-tartásának, melynek külön önálló és átalában kath. egy-házi vagyonból alakult alapja vagyon; összedűl az egész okoskodás, és az egyetem eszerint ismét nem leszen kö-zös. q. e. (1.
Második érv a gyakorlat. 1790-ik év óta folytonosan voltak és vannak protestáns tanárok.
Ezen argumentum amily gyönge , ép oly háladatlan és tanulságos reánk a jövőre nézve. Mert habár bold. eml.
Pázmány Péter és kath. királyaink, mikor az egyetemet ala-pították és gyaraala-pították, különös tekintettel voltak annak kath. jellegére : a gyakorlatban mégis nem mentek a szélső
szigorúságig.
Az orvosi tudomány, tudjuk, mily jótékony samarita-nusa az emberi nemnek. Eletet lehelő, fájdalomenyhitö, jaj-és kesergjaj-és szüntető, különös isteni adomány, a
gyógytu-domány.
A catholicismus bármily következetes és szigorúnak látszik is elveiben, gyakorlatában mégis mindig vezércsilla-gul, cselekvési indokul a keresztény szeretetet követi. A keresztény szeretet, ha boldogíthat, nem teszen különbséget vallás és vallás között, mivel ily ténynél csak embert tart szemei előtt. Igy történt, hogy a pesti katholikus egyetem felügyeletével megbizottak, az orvosi tanszékekre kineve-zendők körül nem jártak el azon következetességgel a val-lási elvre nézve, mint azt talán az intézet jellege magával hozta volna. Az orvosi karnál kivételt engedett meg és át-nézett a szenvedő emberiségért, melyért kész volt némely kitűnő orvosi egyénre nézve a kivételt elszenvedni. De ezt csak a kitűnőkre engedte meg, az egyenlő tehetségek megvá-lasztásában jogához ragaszkodott.
Es mi távol attól, hogy elődeink és az egyetem ügyeit kezelök ezen igazán keresztény nagylelkűségét és fölülemel-kedettségét roszalnók ; de épen azért annál inkább érezzük azon háladatlanságot, hogy épen azon a résen, melyet ke-resztény szeretetünk a szenvedő emberiség kedveért ma-gunk törtünk, most erővel akarnak behatolni tulajdonunkba.
Ne gondolja pedig t. H. ur,-hogy ezen kivétel talán azon okból történt, mert az orvosi tudományban legkevesebb alkalom nyilik a vallás ellen beszélni ; hiszen kiki ismeri az orvosi tudományok természetét, melyek az emberi élet ere-detét és határát kutatván, nem egyszer nyilik alkalmuk olyan észrevételek tételére olyas dolgok körül, melyek a lancetta élén túlesvén, a vallás országába tartoznak. De a
*) Igen, lia egyik protestáns a másikát nem desavouálná, mint t.
T. Gedeon az 1840—44-i protestánsokat, kik a vegyes házasságokra ál-dást akartak kicsikarni a kath. paptól. Szerk.
1 6*
124
catholicismus meggyőződése erejében és tudatában inkább eltűrte azon lehetőséget, csakhogy a szenvedő emberiségnek keresztény érzületében valamikép kárára ne legyen.
Hogy ezen nézetek voltak az egyetem ügyeit vezető férfiak előtt, leginkább kitetszik onnan ; hogy ily kivéte-lekre csak az orvosi karban akadunk, mig a többi karoknál, legalább tudtommal — a legújabb korig Vámbéryn, Jurá-nyin kivül — alig történt meg.
Már most quia ego bouus sum, tu malus es ?
A jövőre nézve ez talán intésül szolgálna nekünk, hogy saját tulajdonunk kezelésében több elővigyázattal és na-gyobb következetességgel járjunk el, a kivételt csak ott en-gedvén meg, ahol azt igazán az emberi jólét követeli. Lám önök e tekintetben sokkal következetesebben járnak el.
Meggyőződésem az, hogy legyen valaki bár a világ csuda-bölcse, mint katholikust, önök tanintézeteikben semminémü körülményekben nem alkalmaznák. Pedig a tudomány önök-nél is számolhatna kivételre. Nem mondom, hogy helytele-nül járnak el, csak ne vegyék rosz néven, lia mi is hasonló eljárást követelünk.
A 3-ik érvet meriti a Corpus jurisból, különösen az 1729, 17; 1723, 70; 1741, 43, és 1741, 44. t. czikkelyeket illeti, melyekből oly világosan véli bebizonyitandónak a pesti egyetem közös voltát. Ezekre nézve következő felvilá-gosítással szolgálok:
a) az 1729, 17. t. czikkben az mondatik :
„Quoad fundationem Hrabovszkyanam et Szirinaya-nam S. C. ac R. Majestas, partibus eatenus interessatis, ju-ris viam utique admittet ; ut primum eidem S. M. Sacrat.
de una et alia, ulterior genuina, et circumstantialis informa-tio (unde etiam constet, quo nimirum spectet ?) submissa exstiterit."
Ezen articulusban egy szóval sincs több, csak az, hogy el fogja dönteni a Fölség, kié legyen a kérdéses fundatio ?
Már most, mi történt e fundatioval, jelenleg tudomásom nincsen ; keresheti t. H. Boldizsár; de Hrabovszky és Szir-may alapitványát keresni köteleztetvén, ne keresse az egye-temet. Tegyük, hogy a tanulmányi alaphoz csatoltatott, és
tegyük fel, hogy talán az önöké : már most mi következik ebből ? csak az, hogy önöknek a tanulmányi alapban a neve-zett alapítványi összeghez joguk van, ha az a király által önöknek Ítéltetett, s még ki nem szolgáltatott. De már mon-dottuk, hogy a tanulmányi alap nem alapja az egyetemnek és igy minden következés az egyetemre nézve elesik. De te-gyük fel azt is, hogy a tanulmányi alap csakugyan segítené az egyetemet, ebből épen nem az következnék, hogy önök-nek is joguk van az egyetemre ; hanem csak az, hogy igé-nyeiket azon fundatiora nézve érvényesíthetik, ha mégis az önök czéljaitól elvonatott. Ezt senki sem fogja rosz néven venni. De azért, hogy egy pár száz forintos fundatió esetle-gesen, vagy más okok miatt az állit óla g közös tanulmányi alaphoz csatoltatott, azt állítani, hogy joguk van a többi 100 ezer ftos kath. alapokhoz, — ezt a logikát valóban nem értem.
Ezenfelül még inkább elesik minden argumentatioja, ha a Hrabovszky és Szirmay-féle fundatio netalán ösztön-dijakra fordíttatott a két nevezett család férfiaira nézve ;
b) még kevesebbet győzött meg t. H. ur az 1723, 70.
tcz. rubrumával; ez igy szól : „Filiorum patriae in bonis disci-plinis educatio et ut fundationes ac pia legata quoquo modo neglecta restaurentur," ebből, és az idézett 4. tczböl :
„Ceterum ut in academiis non tantum philosophicum, theologicum, et juridicum Studium — exactius separatim, et statutis lioris — sed et alia quaevis in exteris universitati-bus publice doceri consueta, et statui quoque publico, et mi-litari deserventia studia tractentur,"
hogy mikint következtetett ezen t. czből a pesti egye-temre, miután azon tczk. egyedül az országos akadémiákról, mint péld. a pozsonyi, kassai stb. szól, nem tudjuk.
A pesti egyetemről itt egy szó sincs, legkevésbé az, hogy nem lenne katholikus. Sőt épen e törvényczikk mu-tatja az akkori törvényhozók gondosságát az alapítványok föntartásában ; s lia a protestánsok akkor vágyakodtak vol-na az egyetemre, a törvényhozók e czikkben visszautasí-tották volna.
c) Az 1741 43. tcz.-ben csak ez van, hogy a Pázmány Péter által Nagyszombatban alapított nemesi convictus alap-jához M. Terézia király 2000 ft. rendelt fizettetni a királyi
kincstárból.
Már most mi köze a nagyszombati convictusnak a pesti egyetemhez ? Hiszen ott még az a Pázmány-féle fundatio fenáll, és stipendiumok adatnak belőle.
De tegyük fel, hogy 2000 ftot húzott volna is az egye-tem a kir. kincstárból, mi következik ebből ? Hányszor hú-zott, vagy kapott valamely prot. templom, vagy iskola se"
gélyt a kir. kincstárból, váljon azért lehet-e nekünk katho-likusoknak jogot formálni azon intézetekre? megszünt-e azért a prot. templom, vagy iskola protestánsoké lenni ?
c) Ami végre az 1741, 44. t. czikkre való hivatkozást illeti, az épen nevetséges, mert az egri Foglár-féle alapít-ványnak épen semmi köze a pesti egyetemmel.
Örömmel megragadom az alkalmat ezen, talán kevéssé ismert főpap rövid történetét adni, az egri albumból, nt.
Zsendovics József érseki levéltárnok ur ékes tolla nyomán.
Foglár György Csejthén szül. 1670 Nyitra vármegyében.
Előbb esztergomi, később 1707 egri munkása volt az egy-háznak. 1710 kanonok levén, belátván — mint alapitó-le-velében írja — a törvény-tudománynak a magyar nemzet fiaira hasznát és szükségét, elhatározá egy jog-iskola felál-lítását Egerben.
1740-ben nov. 29-én tartott káptalani
1740-ben nov. 29-én tartott káptalani