A katholika egyház, mint isteni alapitvány, s mint rendes utja az örök boldogság elnyerésének, csak egy lehet, egy a hit s erkölcs dolgaiban, egy a kormányzatban, azon fensőbb hatalomban, mely a hit s erkölcsnek tisztaságára felügyel, s mely a hiveket az emberi vélemények hullámzásai közt biz-tos uton vezeti : ut non simus parvuli fluctuantes, et
circumferamur omni vento doctrinae in nequitia hominum, in astutia ad circumventionem erroris.
Ezen egy egyházban, melynek hivatása az egész világ minden népére terjed, lehet azon mód, melyen Isten tiszteltetik s imádtatik, melyen a szent titkok ünnepeltetnek, szóval a szertartás lehet különféle az egyes népek nemzeti szokásai szerint ; ami az egy-ház külső életére vonatkozik, idő s körülmények szerint változhatik; ezen különféleségnek, ezen vál-tozásnak azonban a hitet s ebből folyó erkölcsöket érinteniök nem szabad, melyek, hogy minden nép-nél ugyanazok legyenek, s maradjanak, múlhatatla-nul szükséges. Aki az egyház kormányzatától el-szakad , el-szakadárnak ; aki az egyház hitéből egy vagy más ágazatot elvet, eretneknek neveztetik. A katholika egyház sok szakadárságot, sok eretneksé-get túlélt ; de életében minden módot, minden esz-közt megkisértett, hogy a szakadás által felbomlott egységet helyreállitsa, s a tévelygőket az egy igaz akolba visszavezesse. Azok számára, kik a szaka-dásból az egységhez visszatérnek, biztositja egyházi eredetű ős szertartásaikat, biztositja külön fegyel-müket, s azon szokásaikat, melyek a hit s erköl-csökbe nem ütköznek.
A katholika egyház épen e téren, az átalános egyház összes s egyes részeinek, az egész s részletes egyházaknak kormányzásában tünteti elő azon mély bölcseséget, mely által mig fönntartja az egész egyháznak közös érdekeit, biztositja, védi s kifejti
>) Ephes. 4. 14.
a részletes egyházakéit ; föntartja folyton a hit egy-ségét a szertartások különfélesége mellett, hajlithat-lan azok irányában, kik a hitet megtámadják, anyai-lag engedékeny, mondhatjuk megelőzőleg jóakaró azok iránt, kik a hit egysége mellett hazai s nem-zeti szokásaikat óhajtják megtartani. Ennek kitün-tetésére szándékunk ez alkalommal az egyház kor-mányzati törvényhozásába mélyebben beereszkedni, hogy kimutassuk azon vezérelveket, melyek az egy-házat a részletes egyházak kormányzatában vezér-lik, kimutassuk azon egyes törvényeket, melyek a részletes egyházak külön szertartásai, szokásai s fegyelmének biztosítására hozattak.
Az egyházban, mikint a világon az egység a különféleséggel van párosítva, s azért az egyház egységét nem lehet kislelkü egyformasággal össze-hasonlítani. Vannak az egyházban kisebb s nagyobb kiterjedésű részletes egyházak, vannak népcsopor-tok, országok, tartományok, városok s társulanépcsopor-tok, melyeknek egyes sajátságai az egyházban bátran fönntartathatnak, ha a hitegységgel nem ellenkez-nek, mikint ezt a szentatyák annyiszor kimondot-ták : pl. Irenaeus : i) dtarpiovía TÏjç vqorsíccg r t j v opóvoiav Tijg TtioTSMi ovvíoTtioi,*) ; vagy szent Ágoston:3) „Sit ergo una fides universae, quae ubique dilatatur Ec-clesiae, tamquam intus in membris, etiamsi ipsa fidei unitas quibusdam observationibus celebratur, quibus nullo modo, quod in fide verum est impedi-tur." Más idevágó helyeket lásd Gratiannál can. 5.
6. d. 11 ; c. 3. 4. 8 - 1 1 d. 12 ; s Leo Allatiusnál de eccl. occid. et orient, perpetua consensione. (Colon.
Agr. 1648 L. III. c. 12. n. 1 p. 1101 sq.) Az egyház távol van e tekintetben azon szükkeblüségtől, mely a szakadár görögöket jellemzi, kik csak saját szoká-saikat s hagyományaikat a k a r j á k érvényeseknek tudni, u g y , h o g y méltán mondhatta n e k i k I X . L e o .4)
») Ep. ad Victor, ap. Eusep. H. E. V. 24
3) Ep. 86. ad Casul.
4) Ep. ad Mich. Cacrul. e. 29. (Acta et scripta quae de controv. ec. lat et gr. saec. XI composita extant ed. C. Will, p. 80, 81.)
„Ecce in bac parte Rom. Ecclesia quanto discretior, moderatior et clementior vobi.s e s t ! . . Seit namque, quia nihil obsunt saluti credentium diversae pro loco et tempore consuetudines, quando una fides per dilectionem operansbona, quae potest uni Deo com-mendat omnes." Vannak tehát s voltak az egyház-ban részletes egyházak, melyek saját, nemzeti s
szertartási szokásaikat megtartották, s épen e miatt alkalmat adtak arra, hogy az egyházban ezen kü-lönféleségekre vonatkozó külön törvények hozattak, melyek ahelyett, hogy az egyháznak ártottak volna,
annak életerejét inkább legszembeszökó'bben tanúsí-tották ; mikint szépen mondja XIV. Benedek:5)
„ U t r u m q u e , officium et sacrificium, ut omnipotenti Deo esset magis gratum et acceptabile, diveï'sae, variaeque quoad sacras preces, ritus et ceremonias initae fuerunt rationes, juxta diversas variasque na-tiones et religiosorum hominum ordines, atque in-stituta tum occidentalis, tum orientális ecclesiae, quae secundum acceptuma majoribus cujusque mo-rém et consuetudinem, etsi pro temporum vicibus aliquando variatam, in unitate tamen catholicae fidei doctrinaequeperstantem quamplurimapro libito et pietate addere studuerunt." — A nyugoti egy-házban magában kevés különféleség tapasztalható, s ha mégis van némi eltérés, ez némely szertartásra v a g y a böjtre vonatkozik; az egész nyugoti
egy-házban a romai ritus az uralkodó; a másik pl. a mozzarabiai. gallikán, szent Ambrusféle, s szlávla-tin ritusok részint rég megszülitek, részint alig em-litést, érdemlő' kivételt tes.znek, még ha némely szer-zetes rend külön szokásait is liozzáveszszük. Nem igy a keleti egyházban, hol a különféleség nemcsak némely szertartásra vonatkozik, hanem az egyházi nyelvre, a szertartási módokra, szent edényekre, breviáriumra, az ünnepek- s böjtökre s ezeknek módjára, az egyházi rendre, a külső fegyelemre, s az isteni-tisztelet majdnem minden nemére kiterjed;
s e sajátságokban nemcsak a romai egyháztól térnek el, hanem egymásközt is a legnagyobb különfélesé-get tanúsítják. XIV. Benedek0) négy rítust külön-böztetett meg a keleti egyházban: a görögöt, ör-ményt, syriait s koptot; mely osztályozásban, u g y látszik, a niaronita s chald ritus a syriaihoz
számol-tatott, miután mind a három Syriában otthonos;
ezen hat főritus azonban ismét több apróbb ágra
s) Const. Quem religionis 17 maji 1755 Bull. IV. p.
.136. ed. Veuet. 1768.
6) Const. Allatae sunt §. 3. Bull. t. IV. p. 123.
szakad, mikínt ezt történeti s jogi átnézet végett itt röviden feljegyezzük.
I. Legrégibb, legelterjedtebb.s legjelentékenyebb a keleti egyházban a görög ritus, melyet azok kö-vetnek, kik Photius szakadásából az egyház kebe-lébe visszatértek; ide tartoznak a) a graecomelchi-ták,1) kik keleten a mozlimek közt elszórva élnek, s az antiochiai patriarchának vannak alárendelve ; b) a szláv eredetű görög-egyesültek ; ruthenek, Orosz-országban, illetőleg Lengyelhonban s Lithvániá-b a n ;8) c) a ruthenek az osztrák tartományokban:
Galicziában, Magyar- s Erdélyországban ;9) s d) az úgynevezett italograeci1"), az olasz görögök olya-nok, kik a tizenötödik században jobbára Albániából jöttek át a tengeren s leginkább alsó Olaszországban
tartózkodnak. Ezen egyesültek azonban sokban kü-lönböznek egymástól.
II. Az egyesült örmények Konstantinápolyban s környékén, Syriában, Mesopotamiában, Kisörmény-országban, Ausztriában, OroszKisörmény-országban, kisebb számmal Olasz- s más országokban ; saját szertartá-saikat ó-örmény nyelven végezik, a romai rítusból sokat átvettek, pl. az Oltáriszentséghez kovásztalan kenyeret használnak.1 1)
III. A Libanon s Antilibanon környékein lakó maroniták körülbelül félmillió főt számító nemzeti egyházat képeznek ; a keresztes hadak, főleg pedig a 16 század óta Romával folytonos közlekedésben voltak, a szentszékhez nagy ragaszkodást tanúsítot-tak s a romai ritusból sokat átvettek, pl. kovászta-lan kenyeret használnak; ugyanazon oltáron na-ponta több misét szolgálnak, misemondó ruháik a romaiakhoz sokban hasonlítanak, Gergely-féle nap-tárral élnek, az áldozati bor közé meleg vizet nem vegyítenek s a bérmálást rendszerint csak a püspök adja föl ; — egyházi nyelvük az ósvrus, az
evange-7) Mejer, Die Propag. 1 p. 432, 525. Notit. Stat. p. 173.
8) Not. Stat. p. 83. Mejer I. p. 503. Würzb. Relig u.
Kirchenfreund 1837. n. 29.
9) Notiz, p. 84, 85. Mejer 504. Würzb. kath. Wocheu-schr. 1856 n. 52 p. 408.
1 0) F. Leo. Allatius 1. c. III. c. 7. p. 985, 6. Rodotá, Dell'origine e stato présenté del rito greco in Italia. Roma 1758. 4. Mejer I. p. 438. Notiz, p. 112. Reuchlin, Gesell Ital. I p. 124.
1 ]) Tliomassin. de vet et nov. Eccl. discipl. P. I c. 24.
n. 3. 6. — Galani, Conciliatio Eccl. Arm. cum Rom. Romae 1650. — Compendio storico di memorie chronolog. concer-nenti la relig. e la morale della nazione Armenn. Op. prai-sent. alla s. Congreg. di Propag. del marchese Giov. di. Sco-pos. Venetia 1786. 8. vol. II et III.
. 2 7 w — liumot azonban a nép nyelvén, arabsul olvastatják ; világi
papjaik nősek, noha igen számosak azok, kik e tekintetben is nyugat fegyelmét t a r t j á k ; kevés számmal Egyptomban, Görögországban s Romában is találtatnak.1 2)
IV. Nestorius eretnekségéből az egyházhoz visszatért nestoriánusok, miután őket e néven nevezni szigorún meg-tiltatott,13) ehaldaeusoknak hivatnak; negyedik Jenő óta, HL Gyula, IV. Pius,19) IX. Ineze, VIII. Kelemen sV. Pál1 1) alatt sokan visszatértek ugyan ezen eretnekekből az igaz hitre, a nagyobb részt azonban eddig sem sikerült az egy-ségnek megnyerni.' Régi szokásaikat mind megtartják, hacsak egyik vagy másik nekik különösen meg nem til-tatik.1
V. Mikint a megtért nestoriánusok ehaldaeusoknak, akint neveztetnek a megtért Jakobiták — monophysiták — syrusoknak, az egység közöttük XIII. Gergely óta mindig nagyobb előmenetelt tesz.18)
VI. A monophysiták felekezetéhez tartoznak az egyp-tomi koptok, kik között IV. Jenő óta, névszerint IV. Pius, XIII. Gergely, V. Sixtus, VIII. Kelemen, VIII. Urbán s XI.
Kelemen alatt történtek ugyan egyes megtérések ;l S) a ka-tholikus koptok száma azonban napjainkig mind ennek da-czára igen csekély.20)
Az abyssiniak közt, kik abunajukat mindig Alexan-driából kapják,2 1) s kiknek ritusok a koptoké tői csak igen kevésben tér el, 22) szintént történtek egységesítési kísérle-tek, azonban csak napjainkban lehet némi eredményt látni.23)
(Folyt.)
Cselha Nándor.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
PEST, jul. 12. Soha nem láttuk Európát oly éles vo-nallal két táborra osztva, semmint a jelenlegi háborúban. Ami egészséges van még Európában, ami a jogot, a régi becsüle-tet ismeri, tiszteli, Austriával rokonszenvezett : a két szö-vetséges hadfeleket csak a forradalom üdvözölte. A
male-" ) Notizie statistiche dello missioni cattoliche. R o m a 1843, p.
170.—0. Mejer, <lie P r o p a g a n d a . Göttingen 1852. p. 422 et 524. — W i l -lelm. Tyr. hint. bell. sacr. 1. 22, c. 8. — Thomassin 1. c. c. 24. n. 1. — Kunstmann, Quartalschrift 1845 I. p. 40 sq. — Acta consist. 13. julii 1744. — Bened. XIV. Bull. 1.1. p. 290. — L e Quien or. ehr. I I I . p. 46.
sq. — Notit. stat. p. 35, 36, 120, 201. Mejer p. 487, 516, 533. W ü r z -burg. k a t h . Wochenschr. 1856. n. 26.
" ) Strozza de Chald. dogmatibus R o m a e 1617.
'») Raynald ad a. 1553—1562. P a l l a v i e . H i s t . Cone. Trid. 1. 18, c.
q. n. 5. sq.
, 5) Thomass. d. c. n. q. — Liimmsr, Analecta Rom. p. 43, 44.
1B) Assem. Bibl. or. I, 203, 251, 543 s q - I I I , 2 p. 412 ; 1, p. 6 . 1 1 sq.
" ) Assem. 1. c. III. 318 ; — Ebedjesu lib. margar. IV. 6. (Mai Nov.
Coll. X. I I . 359.)
*8) Thomass. 1. c. c. 24. n. 2. L e Quien or. ehr. I I . p. 1355. Mejer I. p. 443, 525, — Moroni, Dizzionario t. I I . p. 175, 176. Kath. Wochenschr.
1853 n. 29, p. 574.
,!>) Bened. XIV. Const. E o quamvis 4 maji 1745 — (Bull. t. I. p.
228), §. 1. Thomass. 1. c. c. 25. n. 1. Mai, Nova Collect. V, I I . p. 171—
— 237.
m) Mejer p. 445, 534, kath. Wochenschr. 1856, n. 26 p. 401.
" ) Thomass. 1. c. c. 25. n. 2. F r a g o s i , Regimen reipubl. ehr. t. II, P . 11. L . VII. disp. XVI. n. 23, p. 529. Loto : Relazione istorica dell'Abis-sinia. — Ludolf : história aethiopica.
« ) Cf. Bull. P r o p a g . V. 202.
'«) Notizie stat. p, 202. Mejer p. 533.
detto tedesco rögtön benedettissimo tedesco szólammá válto-zott Italiában : Blüchernek a watterlooi csata óta elátkoválto-zott emléke a franczia democratáknál ,éljen'-t varázsolt elő Bis-markra. Kiki sejtette, kiki érezte, az okosak látták, hogy Austria zászlói alatt a jog, a rend, a polgári, a kormányi, a királyi házak becsülete, nemessége állott szemközt a forra-dalommal, a hóditások jogtalanságával Európában. Mond-ták némelyek, hogy e háborúnak eszméje, jelszava nem volt. Igen, kik az események, az irányzatok felső kérge alá pillantani nem szoktak, igy beszélhetnek. A catholicismus és a protestantismus harczát látták a burkus pastorok e há-borúban. Igázok volna, ha a protestantismus élne még mint vallásos felekezet ; de ez nem vallásos felekezet többé, ha-nem bölcseimi iskola, mely ellenkező irányban megy sem-mint a protestantismus ősei mentek. Európában az anyagi erő mellett csak két szellemi erő van : catholicismus és forradalom, az Isten imádása és tagadása, a jog és vad erőszak. A catholicismus és a forradalom harcza ez, ki nem mondva egyik féltől sem más és más okok miatt.
A königgraetzi szerencsétlen ütközet után Európának két tábora szinte ily viseletet mutatott. A jog emberei gyá-szoltak, a forradalmárok örültek ; a kath. lapok egész Euró-pában velünk egyiránt keseregtek. Paris népe a custozzai csata után kivilágítást készitett, a béke felajánlásra valóban kivilágított. A democratia ez előtt fegyvert ragadni javasolt, ma a jog emberei Francziaországban Austria mellett fegy-vert csörgetnek.
Austria által, hadseregeinek példátlan hősiessége da-czára, szenvedett vereség egyetemes fájdalmat ébresztett Európában. Ügyének igazságáról ez legszebb tanúság, ta-núság arról is, hogy sok egészséges erő van még Európában, ezen elaggott társadalomban, csakhogy szendereg. Egyik sejt, másik tisztán lát nagy veszedelmet a forradalom ezen uj sikeréből. Egyik átalánosságban, másik részletekben te-kinti e sikert, a harmadik saját hazájának veszedelmét látja a politikai brigantiságban. Déli németországi fejedelem-ségek rettegnek, de jobban rettegnek az éjszakiak, kik mielőtt a csatatéren megverettettek volna, szövetségükben a politikai brigantiával a Sprée partján, magokat meggyil-kolták.
A gyászos vereség után azonnal a következésekkel foglalkodnak az elmék. Mit teend a győztes ? Nagy prédát fog-e venni ? Megegyeznek-e a győzök, nem vesznek-e össze a prédán ? Igaz-e, hogy Florencz, Berlin és Paris között az u j térkép utolsó részletekig kész ? Hány fejedelemség, hány tartomány, és ki által melyik fog elnyeletni ? Lesz-e congres-sus ? fognak-e egyezkedni, vagy csak a kész tervet a diplo-matia asztalán kigöngyölgetni ? Mi lesz Romával ? melyről a párisi Presse azt irta, hogy a sept. 15-i szerződésen kiviil uj garantiákkal fog elláttatni ? Jog lesz-e a congressus eredménye, miután a politikai brigantiságnak eme háború-ban semmi jogi eszméje nincsen, mégis fegyveres sikere vagyon ?
Erkölcsi, jogi, vallásos, átalános szempontokat jelzünk, jóslatokra nincsen kedvünk, rendes irodalmi tárgyalásokra pedig ezen európai tohu-bohuban nincsen anyagunk. Mely lapok a vész óráiban reeriminatiokat irtak, az ész, a hazafi-ság helyett szenvedélyüknek nyitottak rést Elvontan irunk
28
is-czélzásokba is alig ereszkedünk, t. olvasóink a válságok pil-lanataiban e gyengédségünket méltányolni fogják.
Könnyű a kérdéseket feltenni, lehetetlen azokra még valószinü választ is adni. Mink a meglepetések, a hirtelen változások, a rendszerezett, jól betanult szineskedések, az ide-oda csapó szenvedélyek korában élünk, hol a hivatalos nyilatkozatok sem őszinték, hol a tettek ellenmondanak a szónak, az adott Ígéretnek, hol a békekötések, mielőtt az aláirás rajtok megszáradna, összetépetnek, hol nincs elv, nincs tan, nincs szabály, nincs törvény, csak jó vagy rosz, de mindenkor önmagában korlátlan akarat. Soha nem gú-nyoltatott ki annyiszor a józan ész, a becsületérzés, soha nem űzetett oly játék az ünnepélyesen adott szóval, soha nem történt oly könyörületlen visszaélés az embei'iség jóhi-szemével mint legújabban Europa némely hatalmasaitól. Az emberiség az ő társadalmi hitében a kétségbeesésig jutott.
Hinni nem lehet már semmit, még az ellenkezőjét sem annak, mit a legálnokabb, legügyesebb hazudozó mond. Az
akaratok-nak nincsen szabálya, a társadalmi hitnek nincsen támasza.
Nincsenek tájékozva azok, kik az eseményeket csak tegnapról mára tartják meg emlékökbeu ; de azok sin-csenek, kik hagyományos mély belátásuk mellett a politiká-nak mainap lezárt, vagy inkább darabokra tépett könyvé-ből olvasni akarnak. A számithatatlan sok jóst elhagyta az ő kifogyhatatlannak látszó szellemök. Emberileg mink chaosban vagyunk egész európai társadalmunkra nézve, megyünk setétben, az eseményektől tolatva, ragadtatva anélkül, hogy tudnók hová. Olyasok történnek, mik a józan ész előtt lehetetleneknek tűntek fel, a józan ész
kudarczot kezd vallani Európában, hogy a hatalmasok tehetetlensége még inkább kitűnjék. Ezen siker, melyet Europa közvárakozása ellen azok aratnak, kik Europa borzalmát vonták magokra, e hirtelen győzelmek, rögtöni emelkedések, mint például a Custozzánál legyőzött Piémont, a Königgraetznél győztes burkus, a sokaság rémülete, vagy érzéketlensége határ nélkül, e dacz, mely némely politikai pártoknál a hazát és nemzetet sem akarja segíteni a veszély-ben, e kétértelmű beszéd, e gyanús hallgatás, e sikeretlen buzgalom, e sokat jelentő tunyaság mellett, e Bismark teg-nap gyalázva ma pedig magasztalva, e Benedek, a mindig bátor katona, tegnap magasztalva ma vádolva,... ez, mindez fejszéditő. Az események nem rohannak, hanem ömlenek, elnyomnak, eltemetnek minden észlelést.
A jóhiszeműek megzavarodtak, de ugy látszik, bizal-mukat el nem vesztették. Az van csak megverve, aki a bi-zalmat elvesztette. Ók visszahatást jósolnak, a becsület ér-zelmének felébredéséből a nemzetekben, a rend, a béke, a jog szeretetéből, a győztes gonoszság eibizakodásaiból, hi-báiból stb. stb. Valóban nem mérnők tagadni, hogy Austria, Porosz- s Olaszország, melyek ma egymást mészárolják, holnap hadiszövetségben ne álljanak egy negyedik ellen.
Semmi combinatio sem lehetetlen ; az irányzatok rögtön csapnak át ellenirányban. Mindezek megtörténhetnek, a jó-hiszeműek azonban mégis számot tévesztenek. Mikor ? Mi-képen'? Mindjárt? Később fog-e a rend, a béke visszahatása beállani? Mink csak a nagy felforgatási drámának kezdetét iátjukmég, fogjuk-e végét láthatni, az Istennél van, — uno-káink minden esetre nyugodt napokat fognak élni.
Feljegy-zik a rózsahitüek a győztes gonoszság gyengeségeit ; de felejtik, hogy a gonoszságnak is van lángesze, mikint gróf Maistre Eobespierret a pokol géniejének nevezni szokta, mely lángész tehetetler^ ugyan az Isten ellen, de mindenható azon ember ellen, kit az Isten büntetésül abbahagy, vagy egy időre meglátogat. A gonoszság lángesze, melyet oly fényben látunk ragyogni, mely az elméken oly széles, oly zsarnok hatalmat gyakorol, az emberi gyengeségeket kipó-tolja, hibáit kijavítja, a sikert biztosítja. Esz, gazdagság nem szükséges, hogy a siker meglegyen, csak állhatosság . . . a gonosz czélban, és ügyesség. Kit semmi sem akadályoz, még saját lelkismerete sem, ki totus in rem megy, mikint a romai mondja, vagy aki minden tehetségeivel az ördögnek szolgál, azé a siker. A polgári élet rosz példát vesz a diplo-matái életből ; mikor fent minden szabad, alól sem fognak sokat tilosnak mondani : mikor fent egymásnak sírján sza-bad országokat emelni, alól is megkísértik azon legalább egy tisztes házacskát emelni. így megyünk egyetemes feloszlás-nak ; látjuk milyen a kezdet, de milyen leend a végzet, azt csak az Isten látja.
Sokan menthetők, sokan a mai drámában azt sem tud-ják, mit cselekeszuek. Szép szavak sokat elvarázsolnak,
úgyhogy inkább könyörületre semmint vádolásra érdemesek.
Ok eszközök, mikint a sokaság szokott eszköz lenni. Ezt a hiúság viszi, hogy mások csak általa tehessék azt amit tesz-nek, ezek a nyomorult vezérek, kiket az Isten büntetésül küld a sokaságnak, — azt a büszkeség viszi, hogy nélküle a népvezér se tehessen semmit, ő pedig maga a népvezér ál-tal mindent. Mindenütt a fő ágens hátul van, rejtekből mű-ködik, királyokat, népeket szekeréhez köt. Az erény külszi-nébe burkolva, mikor gonosz, — őszinteséget színlelve, mi-kor hazug, — szabadságot kiáltva, mimi-kor zsarnok, dölyfös, de elég ügyes hogy, mikor kell, csuszszék-mászszék, — hatá-rozatlan, mint a rosz szellem, de elég szemtelen, hogy a pré-dára idején rá törjön, a nép kegyeinek vadásza, a nép ér-dekeinek letiprója.
Ezen embereket ügyeseknek találjuk az ő, erkölcsileg nem irigylendő, mesterségükben. Minden sikerül nekik, hozzá még a népek szavazatát is megnyerik. Ez könnyen adatik, könnyen vész is el. Kik Poroszországban egy hét előtt mint zsarnokot átkoztak, jul. 4-én üres háza előtt hurrá-t kiáltoztak. O ! ilyenek trónra jutnak, benne mago-kat erősen befészkelik, s látszanak a nemzetek sorsának
ft
urai lenni. Hagyján ! Ok még védnököknek is hivatnak, a szükség esetében, mivel más becsületes ember hiányzik, se-gítségre hivatnak, söt a kath. egyház egyedüli támaszaul is ismertethetnek. Nem az egyház, hanem a világ nyomorult-ságának a jele, hogy ők ilyeneknek tekintethetnek. Sza-baditóknak is kiáltatnak, Isten tudja minek még. Egy hi-ányzik nekik, a megromlott nép deliriuma, hogy Istennek, söt Istennél többnek kiáltassanak blasphemiával, mint Gari-baldi. Valóban ők mentenek valamit, mikor félve a túlzások-tól, a gonoszság szellemét féken tartják. Tartják, s igy meg-örökítenék, ha lehetne. Ok a becsülettel, a joggal, mint el-lenségükkel alkuba lépnek. Ott állanak, nehogy a gonosz-ság az ő túlzásai által magát megölje, tehát a gonosznak föntartói. A jók kínzását, mint Calvin Servet megégetését, lassudan vezetik.
—« 29 *
Istennek a titka, hogy ezek 10, 20 évig hatalmon ma-radnak. Egy szó elég volna tőlök, de szólnak-e ? Félhan-gon ,igen', félhanFélhan-gon más oldalra : ,végezz sebesen.' A sebes műtétei megtörténik, tehetetlenségökre hivatkoznak a meg-lett tények ellen.
Vizsgáljuk eme hatalmasokat, hozzuk elő múltjaikat, jelenjeiket ; mit találunk ? Sokat tettek, mivel a gonosznak szabad ösvényt engedtek, hivatásaikat elárulták. Árulás az ő dicsöségök; de a szenvedélyek kielégitésére irányzott áru-lás. Urak, mégis szolgák, kik egy látatlan zsarnoknak va-kon engedelmeskednek. Saját érdeköket féláldozzák ezen szolgaságban. Trónjok veszélybe jön, mégis
Vizsgáljuk eme hatalmasokat, hozzuk elő múltjaikat, jelenjeiket ; mit találunk ? Sokat tettek, mivel a gonosznak szabad ösvényt engedtek, hivatásaikat elárulták. Árulás az ő dicsöségök; de a szenvedélyek kielégitésére irányzott áru-lás. Urak, mégis szolgák, kik egy látatlan zsarnoknak va-kon engedelmeskednek. Saját érdeköket féláldozzák ezen szolgaságban. Trónjok veszélybe jön, mégis