Havi szemle - Religio, 1866. 2. félév

in.

Az állam-egyházi joghelyzetet, a lelkek han-gulatát, a törekvések irányait akarjuk napfényre hozni. Közvetlen lehozásokat teszünk, nem pedig jóslatokat. A kath. öntudatnak ébredni, hogy ébred-jen, helyzetét ismerni kell.

Az országgyűlés elnapoltatott ; de munkája, körvonalokban, megmarad, bármikor jöjjön össze, az elejtett fonalat fel fogja akarni venni. A szétmenó' törvényhozók, különkülön zászlóik alatt, végső ma-gánértekezletben hűséget esküdtek a hét hónap alatt fönnen tartott zászlójuknak. Már a hét hónapon át a hongyülésen uralkodó hangulat is n a g y tekintély;

mely önmagától is képes nyomást gyakorolni a haza vi-dékein távol gondolkodókra, — inkább az utánmenők-re, utánszólókra, semmint gondolkodókra; hát még ha szolgalmat tételezünk fel ily nyomásnak gyakorla-tára ? hát még, mikor a hazatért három négy hóna-pon át száz meg száz magánkörökben, esetleg ajánl-kozó, vagy szándékkal keresett, sőt még kitűzött találkozásoknál élő szóval fog az uralkodó eszmék mel-lett, a személyesség varázsával, előterjesztéseket, le-irásokat adni, javasolni, buzditani? Föltehetjük, hogy az oszággyülésen uralkodó hangulat, és irány fön fogja magát tartani, ú g y h o g y az összejövök, még ha felére is mások volnának, a lefektetett fona-lat fogják keresni, mint a zsidók a viztartóban el-rejtett tüzet, melylyel az áldozat fahalmazát ismét felgyújthassák.

Milyen e hangulat, ez irány egyházi, vallási ügyeinkre nézve? A lelkismereti szabadság mellett sok a szó, u g y áll-e a helyzet, hogy mink katholi-kusok saját vallásos lelkismeretünk szerint csele-kedhessünk? A lelkismereti szabadság mindenütt a lelkismeretlenség javára, a lelkismeretesség ká-rára ütött ki, váljon nálunk is ezt jósolják a

viszo-n y o k ? Aki tud vigasztaló adatokat, érveket felhozviszo-ni, hozza fel.

Felveszik-e, és hogyan a politikai tárgyalások fonalát az elnapolt országgyűléstől ? ennek feszegeté-sét másokra bizzuk, csókolják bár, v a g y szakgassák a most haza tért hongyülési férfiak ruhaszéleit ; de felveszik-e a vallás- s oktatási tárgyalások fonalát?

azt keressük, azt taglaljuk. H o g y a politikai tár-gyalások fonalát keressék, habár mint honfiak mink is szólhatnánk e felől, de e téren tenni nincs szán-dékunk, csak azt mondjuk, hogy a vallás-felekezeti tárgyalások fonalát is keresni fogják. Lassan dolgo-zott e bidolgo-zottmány is, mikint mindenik, sietségről senki sem fogja vádolni az elnapolt 1866-i ország-gyűlést, de mégis dolgozott, eszméket cserélt, pírra tett valamit ; s ha semmit sem tett volna pa-pirra, keblekben marad a hangulat, terjed, áthagyo-mányoztatik. A haldokló tag az élőt hűségre, kitar-tásra fogja kérni, buzditani; s mikint él, mikint száll nemzedékről nemzedékre a hitbeli hagyomány, élő példában, eleven gyakorlatban fogja mutatni azok-nak, kik a hitbeli hagyományoktól borzadnak. A szabad kutatásnak elve a vallási dolgokban, nem lesz önmagához hű a politikában, hogy az u j or-szággyűlés, vagy ezen elnapoltnak tagjai valahogy u j eszmékkel ne jöjjenek össze, u j kiegyezkedési ösvényeket, ne keressenek. Sokat haladott hazánk 1859-től, mi 1866-ban történt, 1861-ben hihetet-lennek tartatott; de az egyház-állami ügyekben ily haladást nem veszünk észre. Hol 1847 — 48-ban ál-lottunk a vallási, vagy inkább a vallásellenségi ügyekben, ottan, ha még nem mélyebb fokon, állunk ma is. S ez a legnagyobb csapás hazánkra, hogy erre nézve hanyatlást vehetünk észre, de haladást nem. Ezt ajánlanók mink mindazon testvéreinknek, kik 1848-at annyira jónak találják, hogy minket egyszersmind egyházi ügyeinkre is megnyugtas-sanak.

Nyugalmunk van, az elvek fejtegetéseit újra felvehetjük. Más világrészi ügyek körül is saját helyzeteinkre derithetünk némi kevés fényt.

Mily helyzetet készitett nekünk az elnapolt or-szággyűlés? Nem szólt, de észlelésekre elég jeleket adott.

1848-at ridegen tartotta, pedig ha a korona és a birodalmi kapocs erős revísiót kivánt, inkább még a kath. egyház viszonya az államhoz. Revisióról némileg beszélt a hongyülés is, de ki merné tagadni, hogy a vallás-oktatási bizottmány által tett revisio nem az 1848-i alkotmány által reánk szabott mostoha helyzetnek még megnehezítése lett volna, vagy le-end? A ,Polit. Hetilap', mely báró Eötvös József u r vezérlete alatt volt, aki pedig az országgyűlés főtekintélyü t a g j a , a vallás-oktatási bizottmánynak elnöke volt, oly revisiot sürgetett, mely 1848-at azon változatlan eszmében feljebb épitse, tovább fej-leszsze, különösen a vallások egyenlősége mellett azok közötti viszonosságot erősen érvényesítse az életben. E czikk akkor jelent meg, mikor ama bi-zottmány munkához fogott, lehet, hogy a bizott-mány egyik tagja irta, legalább elnöke saját lapjá-ban kiadta. Ez irány, ez buzditás, ez nyomás akart lenni a cultusbizottmányra, •— fegyvert hordtak kö-zelébe. Ebből sokat észlelhetünk, e jel mindenre mutat.

,Viszonosság' bölcselmileg absurdum, vallási-lag, politikailag szerencsétlen kisérlet.

Annyit akar mondani kivülről, hogy az állam minden vallásfelekezet iránt egyenlő kedvezésekkel fog eljárni ? Ez a külső köpönyeg, mely fölületes tekintetre u g y tűnik fel, mintha maga az igazság, a

méltányosság volna. De az lesz-e a második lépés-b e n ? Kedvezéseket egyaránt akar adni az állam a vallásfelekezeteknek; de váljon terheket is? Sem a kedvezések, sem a terhek nem lesznek viszonosak, méltányosak, igazságosak. A vallások függetlensége az államtól volt volna kimondandó, erről hallgatott 1848, csak egyenlőségről és viszonosságról szólt. A függetlenség hallgatással mellőztetett, az egyenlőség sem kedvezésekben sem a terhekben nem leend, a viszonosságnak nem lesz változatlan szabálya.

Lássuk.

V e g y ü k az anyagi részt. A kath. egyház alapit-ványait az apostoli király nevében a kath. m a g y a r kormány kezelte ; ezen alapítványok ügygyel-bajjal elegendők egyházi szükségeinkre, számba véve, mennyit áldoznak e czélra püspökeink, s többet jö-vedelmeznének, mikint fejtegettetett, ha kezeléseikbe nm. püspökeink, mint az apostoli királynak e tárgy-ban egyedül illetékes tanácsosai, segédei, hatályo-sabban befolynának. De legyenek, amint vannak,

mink vallásos szükségeinkre az állam adó-pénztárá-ból semmit nem követelünk, követelni nem akarunk, nem fogunk; a kath. egyház a szegény adózó nép-nek terhére nem akar, nem fog lenni, a nép filléreit vallásos czélra az adópénztárból igénybe nem veszi, inkább még a népnek dúsan ad, milliomokra aján-dékoz, alapitványoz. Az egyház mindig kimélte a szegényt, a gazdag által akarta fedeztetni az egy-házi szükségeket. Mi pedig bizonyosabb, mintsem, hogy a nemkath. cultus szükségei az adópénztárból fedeztessenek? A kath. nép többségben van, azt szülte az 1848, azt akarja szülni a revisio név alatt vitt továbbfejlesztés, hogy a kath. nép adózzon nemkath.

cultusczélokra, iskolákra. Az államnak adón kivül nincs pénzforrása, ez lesz tehát a viszonosság a val-lásfelekezetek iránt 1848 szerint, hogy mig kath.

czélokra az állam semmit sem fog adni, addig nem-kath. cultusczélokra évenkint milliókat fog költeni.

A viszonosság elveszti ez által bölcseimi értelmét, s lesz viszontalanság, a közjogi téren lesz ,az állam által minden előnyöktől megfosztott kath. egyház mellett állami kedvezésekben előnyözött nemkath.

cultus.' Amit testvéreink I r l a n d b a n o l y igazságtala-nul vinni kényszeríttetnek, s melynek igazságtalságát már az angol felső-és alsóházban magok az an-glikánok bevallották, mink kath. nép nemkath. cul-tusokra adót fogunk fizetni, nép, plébános, kanonok, püspök mind aránylag. Nem mi fogjuk ezt fizetni, hanem az államot a k a r j á k a törvényhozók felfegy-verezni, hogy ezt rajtunk megvegye. Alioz még, az állam kezelje a kath. alapítványokat, vagy is a nemkath. ministerium, a nemkatholikusok alapit-ványait pedig csak hirből ismerje. A kath. alapítvá-nyok legyenek az állam kezében kath. czélokra: a prot. alapítványok pedig legyenek csak a prot. val-lásfelekezet magánpénztára, melyet a cultusbudget-ben számba sem kell venni. A viszonosság ismét vi-szontalansággá változik. Több. A kath. alapítványok az állam kezében levén, minden kath. szükségeinkre a ministerhez keilend folyamodni, aki válaszul ad-h a t j a : nincsen pénz; de ami a nemkatad-h. cultusokra a budgetben meg van szavazva, azt a minister meg nem tagadhatja, mivel ezen tételek az országgyűlés-ben pontról pontra megszavaztattak. A nemkatholi-kusok mindig fogják tudni, mijök van, mit kapnak, a budget megszavazva, a pontok helyeselve, alapit-ványaik az ő kezeikben: mink pedig évről évre állni fogunk devant l'inconnu, — — nekünk, hogy ön sajátunkból valamit kaphassunk, folyamodni kell. Ez viszonosság lesz. Erről akarnánk mink

fel-19

is-világosítást, sőt biztosságot azoktól, kik minket 1848-ra föltétlenül meghivtak. Nem 1848-ról szólunk, hanem ennek vallási intézkedéseiről.

Nem pontozunk itt javaslatokat a kath. alapitványok kezelési módjáról, még az elvet sem feszitjük magasra, ho-gyan megy át az apostoli király felügyelési joga ezen ala-pítványokra nézve a nem apostoli ministeriumra, — azt sem taglaljuk, mily kézre jutna az alapitványozók határta-lan bizodalma a pénzügy- és az oktatásügyi ministernél, midőn alapitványi pénzeiket, és az ezek által létrehozott kath. intézetet az apostoli király pártfogásába ajánlották : itt csak a helyzetet, a hangulatot, az irányzatot hozzuk nap-fényre, mily revisiót várhatunk, mily állam-egyházi jogvi-szony fog beállni a mi számunkra ? Fedeztessenek-e a nem-kath. cultusok szükségei az állam által, ezt nem tárgyaljuk, csak azt emeljük ki, hogyha fedeztetni fognak, a viszonosság neve alatt a legrikitóbb viszontalanság fog beállani. Előny lesz ez, nem viszonosság a kath. egyházzal szemközt, — az előnyöktől kizárt kath. egyház, az előnyökkel tetézett nemkath. cultusok mellett. Hol lesz a viszonosság bölcseimi fogalma ? Erről szeretnénk mi számadást kapni azon test-véreinktől, kik testületünkben a ministeriumok mellett szó-nokolnak. Mert hogy ministerium lesz-e ? azt pro et contra jósolhatják ; de azért, hogy épen valaki ministeriumot vár, a kath. hit iránti kötelezettségeket nem szabad azonnal fe-lejtenie, a feljövő napot nem szabad azonnal mellre keresztbe vetett kezekkel üdvözölnie. Mint politikus, lehetek mellette, ellene, ebben saját eszemmel számolok ; de mint pap, hogy mellette legyek, miután annyira fenyeget, először lelkisme-retemmel kell számolnom.

A politikai és vallási viszonosság az állam részéről még kevesbé remélhető. Két ellenkező természetű dolgot egy ugyanazon szabály alá vetni, annyit tesz, mint mind a ket-tőn erőszakot tenni. A viszonosság azt követeli, hogy az ál-lam a kath. egyházhoz ennek természete szerint közeledjék, vele ugy bánjék, valamint természete követeli. Ugy szinte a prot. cultusokkal, s ha kell, a héber cultussal is. A dispa-ratákat egy kalap alá kényszeriteni, annyi mint mindannyit elnyomni. De mivel a prot. vagy a héber cultusnak elnyo-matástól nincsen mit félni, mivel a protestánsok hivatkozni fognak a bécsi, a linczi békekötésre, 1791-re, az alkot-mányra, az ususra, a zsidókat pedig a szabadelvüség eléggé fedezi, nehogy valami bajok történjék : minden jel oda mu-tat, hogy a minister, még ha legjobb szándékú volna is, nem fogja a disparatákat egy kalap alá dugni akarni, mivel a be-vett irány, a meglett helyzet erősebb lesz minden jó szán-déknál, —hanem, meghagyván a nem-katholikusokat autono-miájokban, a kath. cultusiigyet az apostoli király helyett kezelni fogja politikai czéljaira, saját belátása, ügyessége, s parlementi erősségének fokai szerint, durván vagy álnokul.

Superintendenst nem fog nevezni, sem kinevezésre ő Fölsé-gének felterjeszteni, — de őt fizetni fogja : püspököt, kano-nokot fog felteijeszteni, de fizetni nem fogja. Ezt fogják azután viszonosságnak nevezni, mikor minden viszonosság-nak ellentéte. A törvényhozás a házasságban, a gyermekek nevelésében, az iskolákban, az elválási perekben, az ünne-pekben igazságot fog akarni adni a nem-kath. felekezetek-nek ; de mivel amit igazságnak mondanak, a kath. dogmába

ütközik, a kath. dogmának lehetetlen lesz adni polgári sza-badságot. A kath. dogma mondja : a házasság, habár vegyes is, felbomolhatatlan, 1848-nak revisioja felbomolhatónak fogja decretálni. A kath. dogma mondja : a szülőnek nincs joga gyermekét prot. iskolába küldeni, gyermekének kath.

hitét megölni vagy csak gyengiteni is, s igy gyermekét hit-hagyásra előkészíteni ; 1848-nak revisioja mindezt egy pol-gári törvény igazságtalanságával decretálhatja. Igy ez egy-ben, igy ez másban. Az állam prot. szempontból fog bánni a kath. egyházzal ; vagy is a prot. vallásfelekezet állami elő-nyökben, a kath. egyház az állam nyomása alatt; minden jog a prot. vallásfelekezetnél, — a kath. egyháznál ? Az ál-lamtól egy fillért sem kapni, püspökeit, egyházi méltóságait a minister kezéből várni, a kath. dogmát, a kath. fegyelmet, melyen püspökeink sem változtathatnak, a nem-kath. fele-kezetek előnyére feláldoztatni, viszonosság neve alatt. A kath. religio nem többé államvallás, 1848-nak revisioja a prot. cultust tettleg államvallássá emelheti. Nincs államval-lás, lesz cryptoállamvallás. Nem személyes hajlamból tesz-szük e lehozást, b. Eötvös József ur ,Politikai Hetilap'-jában és a ,Prot. egyh. s isk.' lapban pontozott viszonossági köve • telések összege mutatja ezt. Nyugtassák meg a politikusban a katholikust, a kath. papot, mielőtt javasolnák nekem az 1848-at. Ezt teszik, arról mindeddig hallgattak.

Mi lesz ? Egy chaos a vallási ügyekben, melynek kö-vetkezéseitől félni lehet, de máról kimérni épenségesen nem lehet.

Hogyan is állunk mi katholikusok az 1848 szerinti állammal szemközt ? Mi a jogi terünk, mi jogi viszonyunk ? Privilégiumokról hallani sem akarnak, habár a kath. fegy-háznak az állam soha semmi privilégiumot sehol sem adott ; minket a közjogra utasítottak. De mi ez a közjog '? Erről még senki sem szólt.

Hogyan voltunk 1848 előtt, tudtuk, mivel a kath. hit államvallás, ünnepei kötelezők, canonjai a törvényszékek-nél tiszteletben valának. E században meggyengülve bár, de kitagadva nem volt, hogy a kath. egyház ellen a tör-vényhozásban, a közigazgatásban semmit sem szabad tenni.

Őseink föntartották az „absque praejudicio Ecclesiae catho-licae." A koronázási hitlevelekben a kath. egyház törvényes állása biztosittatott, úgymint az egész hazáé. E hitlevelek felérnek annyival, mint az 1791-i czikkelyek. Mégis e czik-kelyek állnak, ama hitlevelek a kath. egyházra nézve sok törvényhozó előtt nem állnak. Voltak idők, mikor a tör-vényhozás védelmezte a kath. egyház törvényes állását a korona tanácsosai ellen, például hogy az egyházi javadal-mak világiaknak ne adományoztassanak. A kath. egyház eme törvényes állásának biztositására, ott ültek a helytartó-tanácsnál a primás mellett az egyházi személyek, a bécsi korlátnokságnál ott volt egy tanácsos, az iskolai bizottmány elnöke Budán a primás volt, tagjai legalább két választott püspökök voltak. Nehogy a közigazgatás vétsen a kath.

egyház jogai ellen, feltételeztetvén a jóakarat, a résztvevő ta-nácsnokok biztosságul állottak. Ily biztosság volt a törvény-székeknél a primás, a kalocsai éraek mint hétszemélynök, mellettök a királyi táblán két főpap. A törvényhozásnál biztosságul szolgáltak a káptalanok, a prépostok, az apátok, a czimzetes, felszentelt és megyés püspökök. Mind ezt 1848

* 20 «

egy tollvonással megsemmisítette ; a viszonosságot határo-zatlanul kimondva, biztosságul reá semmit sem adott. Lehet, hogy a ministeriumoknál lesznek egyházi férfiak ; de ezek nem adnak biztosságot. A nádor, a korlátnok el nem űzhette a helytartósági, vagy az udvari tanácsost ; elűzheti a mini-ster, keres, talál ö olyant, aki minden parancsára hajlani fog, s mégis papi chrismájára hivatkozni. Az 1848 előtti törvényes állásunk egy szóra van szorítva,viszonosság/ me-lyet még meghatározni kell, s hogyan fogják akarni sokan azt meghatározni, már kimondatott. Állásunk törvény-, biz-tosság-nélküliség, a törvényhozás kegyelmére hagyatva. Ily állásban az egyház hazánkban soha nem volt, a világtörté-nelemben csak a pogány césarok alatt volt igy. Ezt szeret-nők mink észlelésre azoknak ajánlani, kik minket feltétlenül valamely 1848-i párthoz hivtak. Mondtuk, hogy 1848-at e helyen nem támadjuk, hanem csak államegyházi viszonya-inkat keressük miket adott, s fejlesztve, mint mondják, fel-épitve akarja adni.

Nem volt prot. felszólalás, hogy a concordatum benne meg nem említtetett volna. Megütközünk benne, hogy épen ők szólanak a concordatum ellen, mikor mink sem a bécsi, sem a linczi békekötés, sem 1791-ik ellen soha egy szót sem szólunk. Pedig ami a protestánsokra ama három okmány, az 1848 után reánk nézve a concordatum, t. i. egyház-állami viszonyainknak meghatározása. Felölök a concordatumban egy árva szó sincs, jogaikat nem sérti, 1791 sértetlen épsé-gében hagyatik. A concordatum 1848 után szükséges volt hazánkra, mikint II József ideje óta szükséges volt a biro-dalom nyugoti részében. A concordatum az 1848-i jognélkü-liségben jogi állapotot szült. Más jogi állásunk nincsen. 1847 elveszett, 1848 = oo ; ha a concordatum megdöntetik, mink jog nélkül fogunk állani, az állam kényekedvére átadva. A concordatum oly tény legalább, mint a bécsi békekötés ; ez becodificáltatott ; a concordatumra nézve sincs más teendő, mint hogy becodificáltassék, hacsak nem akarnak min-ket egészen jog nélküli helyzetbe hozni, kik ellen minden szabad ma, holnap, holnap után, vagy azután. Miért nem engedik a concordatum becodificáltatását ? Mert nekünk az államtól független jogállást adni nem akarnak. Ok akarják megszabni, mily viszonyban leszünk az állammal ; amit el nem fogadhatunk, mivel ez a pápa jogaihoz tartozik. Uj-Ca-nadában a püspökök szerződést tettek az állammal, IX Pius eldobta azt, mondván : ez egyetemes egyházi ügy. Ha a szerződés nem érvényes a részletes egyház és valamely ál-lamhatalom között ; érvényes legyen az álál-lamhatalomtól re-ánk decretált állapot? Nekünk az állam által megszabott egyházállami viszonyt, állást, még ha kedvező volna is, el-fogadni nem szabad. És ha elfogadnók ? Aki adta ma, hol-nap megrövidítheti, holhol-napután egészen elveheti. E miatt az egyház és az állam közötti viszony, lenne bár legkisebb or-szágban, egyetemes egyházi kérdés. Még a törvényesnek nevezett állásunk is törvénynélküliség volna. Ha az 1855 concordatum nem áll, az apostoli királynak uj concordatum-ról kell gondoskodni, miről szeretnénk azoktól biztosítást kapni, akik testvéreinket 1848-ba föltétlenül meghivták, kedvezőbb lesz-e az 1867-i vagy 1880-i concordatum sem-mint az 1855-i?

1847-i állapot nem kell, a concordatum nem kell

ezek-nek, 1848 kell; miért? mert eszerint a jogállásunk = °°

Jogállásunk az állam hatalmának egészen átadva lenni, jog nélkül lenni ; függetlenségünk a minister és a parlementi többség szeszélye. Ily helyzetben csak Murawieff alatt volt az egyház. Ez a kedély-hangulat, ez a törekvések iránya, ez sok szónak, felszólalásnak, munkának a nyitja. Ha csa-lódunk czáfoljanak, ha lehúzásainkban hibázunk, mutassák meg tévedéseinket. Püspököket, méltóságokat nevezni, az apostoli királyi jogokkal a szentélybe belépni, sok belügyet eldönteni, a hozott törvényeket minden egyes esetben értel-mezni, amely törvények akadályoznak, azokat uj törvény-javaslatokkal helyettesíteni, a törvényesnek mondott állást a parlementi többség hatalmában birni, ez a mi állá-sunk 1848 szerint. A protestánsokat védi 1791 az állam el-len, a katkolikusokat nem védheti semmi. Teljes független-ség azoknál, teljes függőfüggetlen-ség ezeknél, ez az 1848 által ki-mondott viszonosság és egyenlőség, amint ezt b. Eötvös lapja előmutatta. Adják elő, amit előadhatnak, hogy lehúzá-sainkba becsúszott tévedést felderítsék, szeretni fogjuk.

Világositsanak fel, óhajtjuk, czáfoljanak meg, könyör-günk. Mindaddig ne beszéljenek nekünk szabadságról, füg-getlenségről, viszonosságról, mivel hol jog nincsen, ott csak szolgaság, csak elnyomatás van.

Az erdélyi püspök pásztori körlevele.

U n i v e r s o c l e r o d i o e c e s a n o s a l u t e m a D o m i n o , e t p a t e r n a m m e a m b e n e d i c t i o n e m ! Nostis vv. ff. et ff. dd. q<.ot et quanta infausto nostro aevo Ecclesiae et reipublicae pacem et tranquil litatem per-turbent mala ; quantopere diminuta sit non solum in cultiore hominum classe, sed etiam in rurali plebe fides religiosa, sincera in Deum pietas, et morum christianorum integritás,

— quam misere dissocientur fraternae dilectionis vincula, attenuatus sit auctoritatis divinae et humanae respectus, et quomodo effroenata cogitaudi et sentiendi libido omnes jam perruperit recti ordinis limites, quam tumidas et elatas red-diderit hominum mentes, quam audaces et ad omnem licen-tiam pronas voluntates.

Bene notae erunt vobis etiam occultae insidiae, et apertae machinationes, quibus impii et increduli Ecclesiae catholicae divinum aedificium impetunt, nec non exitialia consilia et ex parte jam in effectum deducta proposita ejus inviolabilia jura et sanctam libertatem non tantum limitibus

In document Religio, 1866. 2. félév (Pldal 21-25)