A XIX. század végére az élő idegen nyelvek tanulása természetes igényként jelentkezett a fejlett európai országokban. A gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok erőteljesebbé válása szükségessé tette az idegen nyelvek ismeretét, ezenkívül az egyre szélesedő európai értelmiségi réteg is szorgalmazta egymás szellemi termékeinek megismerését, az egyes művek eredeti nyelven való tanulmányozását.
„A nyelvtanítás nemzetközi ügy” - fogalmazta meg Brassai 1881-ben Die Reform des Sprachunterrichts című tanulmányában, amelyben áttekinti az európai nyelvoktatás történetét.
A magyarországi nyelvoktatás, a nyelvkönyvek bár erről ma már alig hallunk valamit -abban az időben elérték az európai színvonalat: így a francia Gouennel egyidőben Brassai:
Ingyen tanító francia nyelvmesterében a tanulás kezdeti fokán ún. cselekvés-sorokat gyako-roltatott a tanulóval; s egy szombathelyi tanító, RÓDER ADOLF számos nyelvkönyvéből a ma is ismert Toussaint-Langenscheidt-féle módszerrel tanulhattak magyarul Vas megye német polgárai.
1. A szerző érdekes egyéniség. A szegény zsidó családból származó fiatalember tizenhét éves koráig írni-olvasni sem tudott, csak ezután fordult figyelme a művelődés felé. A szivarkészítő mesterséget otthagyva tanulni kezdett, ettől kezdve pályája töretlenül ívelt felfelé: előbb segédtanító, majd elemi iskolai igazgató lett, több Vas megyei folyóirat és hetilap megindítója és szerkesztője lett.161 Életének majd’ harminc évét annak szentelte, hogy megyéje német lakosságát magyarosítsa.
1.1. A gyakorló pedagógus egyaránt írt német és magyar nyelvkönyveket: ezekben az elsajátítandó nyelvből kiindulva magán a nyelven keresztül tanítja a nyelvet. Tankönyveiben nyoma sincs a latin mintára készült grammatikák nyelvtanközpontúságának. Lépést tartott a korabeli nyelvtudomány eredményeivel, ez különösen tankönyveinek újabb és újabb javított kiadásain figyelhető meg. A magyar nyelv tanítását elválaszthatatlannak tartotta az ország, az itt élő emberek, a magyar kultúra ismeretétől, ezért tankönyvei a kor érdekes dokumentu-maiként bepillantást engednek a századvégi Magyarország mindennapjaiba, jelentősebb eseményeibe, familiáris eseményeibe egyaránt.
Róder magyar nyelvkönyveinek sorát a Brieflicher Unterricht für das Selbststudium der ungarischen Sprache című, 1873-ban napvilágot látott kötet nyitja meg. Szinnyei szerint létezik még egy, szintén 1873-ban kiadott magyar nyelvkönyv, de ezt nem sikerült megtalálnom. A Brieflicher Unterricht eredetileg egymás után rendszeresen megjelenő tanítólevelekből áll, ezeket a leveleket szerkesztette össze Róder kötetté 1873-ban.
A vérbeli pedagógus egyúttal jó üzletember is: a folytatásokban megjelent és részletfizetésre is megrendelhető tankönyvhöz a szerényebb anyagi körülmények között élők is hozzájuthattak.
A könyv egy-egy érdekes, izgalmas, a maga idejében újdonságszámba menő irodalmi művet, Jókai: Húsz év múlva című novelláját és Szigligeti Kinizsi című vígjátékát dolgozza fel.
161 Szinnyei: Magyar írók élete és munkái. XI. 1906. 1055.
Róder - ugyanúgy, mint napjainkban a folytatásos regények szerkesztői - a legizgalmasabb részeknél fejezi be a mű közlését, ezzel is biztosítani akarván a következő füzet eladhatóságát.
A kötetbe összegyűjtött tanító-levelek hátsó borítóján olvashatjuk a tankönyv sikerét bizonyító, különböző folyóiratokban megjelent méltatásokat, ismertetéseket: ezek kedvet ébresztettek az akkori olvasóban a tanuláshoz és megkönnyítik a mai kutató munkáját.162 2. Az első levél bevezetőjében Róder felsorolja a nyelvtanulás, ezen belül a magyar nyelv tanulásának nehézségeit. Érveivel igazolja a levelező módszer létjogosultságát: vitába száll azzal az általános nézettel, hogy idegen nyelvet csak gyerekkorban lehet megtanulni; sok felnőttnek nem áll módjában, hogy megfelelő nyelvtanárt fogadjon s nem is tudja pontosan látogatni az órákat; sokan gátlásosak, szégyellik az előképzettség hiányát. Ezeket a nehézségeket és akadályokat küszöböli ki a levelező módszer, melynek segítségével tanár nélkül is rövid idő alatt elsajátítható a magyar nyelv, hiszen a tanulás nincs pontos időhöz kötve; a német íráson és olvasáson kívül semmiféle előképzettséget nem igényel; s amennyiben a szövegek érdekesek, a gyakorlati élettel állandó kapcsolatban állnak, akkor a nyelvtanulás különösebb erőfeszítések nélkül is zökkenőmentesen halad.
A tananyag feldolgozásával kapcsolatban a következő gyakorlati tanácsokat adja: a leckét hangosan, érthetően el kell olvasni, a gyakorlatok mondataival és a szabályokkal együtt meg kell kívülről tanulni; a tanuló a saját fordításait minden esetben hasonlítsa össze a következő levélben közölt helyes fordítással; a tanulók ragadjanak meg minden alkalmat a társalgásra.
Ha még ezek után is maradna megoldatlan problémájuk, forduljanak levélben a szerzőhöz.
2.1. A bevezető a „használati utasításon” kívül - melyből kétségtelenül érződik a népszerűsítő szándék - érdekes megjegyzéseket közöl a magyar nyelv sajátosságait illetően. Ezek az észrevételek egyrészt a korabeli nyelvészeti eredmények ismeretét bizonyítják, másrészt önálló megfigyelések, amelyek a nyelv rendszerszerű szemléletéről tanúskodnak, s ma is megállják a helyüket.
Felismeri, hogy nyelvünk az európai nyelvektől teljesen különbözik. Rendkívül gazdag organikus és következetesen levezetett szóképzésekben, ezért könnyen elsajátítható. /.../
Róder a szóképzést szinte az első leckétől kezdve tanítja, a gyakorlatokban felhasználja. Már a bevezetőben kiemeli a kétféle igeragozást, megfigyelése szerint ennek az elsajátítása okozza a tanulásban a legnagyobb nehézséget. A határozatlan - határozott ragozás meglétének okát véleménye szerint a gondolkodás menetében kell keresnünk.
2.2. A kötet levelekből áll, egy-egy levél 2-4 leckét tartalmaz. A leckék felépítése a következő: szöveg a sorok között a lehetőleg szó szerinti fordítás nyelvtani magyarázat -beszélgetés - gyakorlatok az új lecke nyelvtani és lexikai anyagával - ismétlő feladatok - az előző levél gyakorlatainak megoldása.
A nyelvtani haladás menetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 1) nem követi a hagyományos nyelvtanok haladási sorrendjét; 2) az első levelekben sokkal több, intenzívebb a nyelvtan, a kötet második felében átkerül a hangsúly a szómagyarázatokra, az idiómákra.
3. A korábbi nyelvkönyvekhez képest sokkal többet foglalkozik a hangtannal. Az egyes magánhangzók kiejtését nemcsak a hasonló német hang segítségével magyarázza, hanem magából a tanítandó nyelvből állít oppozíciókat. Kitűnően megfigyelte, mely hangok kiejtése okoz a németek számára nehézséget. Példái egy mai tankönyvben is megállnák a helyüket. A
162 l. 1875-ös kiadás hátsó borítója
nyílt a t és a zártabb ot a következő szavak segítségével gyakoroltatja: badar bodor, harag -horog, arasz - orosz.
Az f és a v megkülönböztetésére a következő szópárokat hozza: vonal - fonal, vonni - fonni, vél - fél.
Figyelemre méltó tény, hogy már a kiejtéssel foglalkozó első leckék feladatai is mondatokat gyakoroltatnak, itt sem elégszik meg a szavak értelem nélküli, mechanikus ismételtetésével.
Ezek a mondatok tényleges közlések, az élő beszéd részei, nem mesterséges konstrukciók: „A gyermek kenyeret kért. A kert a ház mellett van. A rák csíp. Az egér rág.”163
Az első levél a mondat fogalmának és a mondat fő részeinek (alany, állítmány) magyará-zatával, s természetesen kellő számú példamondat gyakoroltatásával zárul.
3.1. A nyelvtani bevezető-kurzus tulajdonképpen a 9. leckéig tart, itt kezdődik a szöveg, Jókai novellájának feldolgozása. /.../
A szerző leckénként kiemel egy-egy nyelvtani problémát, ezeket megmagyarázza, gyakorol-tatja. Lényeges felismerése, hogy a szöveg megértése, bevésése csak akkor lehetséges, ha nem riad vissza a nyelvtan előlegezésétől. Az első oldalaktól kezdve hasznos és figyelemre méltó módszer szerint állítja össze szószedetét: a szavaknak a szövegben előforduló toldalékos alakját adja meg - természetesen pontos értelmezéssel - de a toldalékot vastagon szedeti.
Miután a nyelvtani anyagban az illető toldalékhoz ér, azt részletesen tárgyalja, a szószedetből már elhagyja, hiszen a tanulónak elég a szótő jelentését megadni, a toldalék funkcióját már ismeri. Így a könyv haladási menetével együtt a szószedetek egyre inkább hasonlóvá kezdenek válni egyközönséges kétnyelvű szótárhoz, sőt, a második részben - ahol a nyelvtant mennyiségileg meghaladja a lexika - egy értelmező szótárhoz.
3.2. A nyelvtani haladást a régebbi grammatikák vizsgálati módszereivel nem is lehet meghatározni. A nyelvtani kategóriák tanításával ellentétben itt a kommunikáció áll a középpontban, ez szabja meg az egyes nyelvtani anyagok helyét is. Figyelemre méltó lépés -melyet számos mai nyelvkönyv szerzője sem mert megtenni -, hogy a 66 leckéből álló könyv kilencedik leckéjében már ott a birtokos személyragozás, a tizenharmadikban tanítja az alanyi - tárgyas ragozás közötti különbséget, s természetesen ez előtt, a tizenegyedik leckében ismerkedik meg a tanuló a tárgy fogalmával! /.../
3.3. Az interlineáris módszer bírálatában Brassai164 a nyelvtan rendszerességét kéri számon.
Szerinte az ily módon felépített könyvekből széteső, szétszórt ismereteket kap a tanuló. Másik érve, hogy nehéz olyan szöveget találni, amelyben éppen az és csak az (illetve a már tanult) nyelvtan fordul elő, amelyet éppen tanít.
Róder mindkét buktatót elkerülte egyrészt az anticipálással, másrészt a ciklikus szerkesztéssel - ugyanaz a nyelvtani probléma egyre magasabb szinten többször is előfordul. A nyelvtan jobb áttekinthetősége érdekében könyvének újabb kiadásában az egyes kérdéseket pontokba szedte, megszámozta, s ha szükségesnek tartja, a paragrafusokra előre-, illetve visszautal.
4. A kötet értékes tulajdonsága, hogy a szerző nem ragaszkodik egy módszerhez, szükség szerint változtatja azokat. A 16. levél (37. lecke, a Jókai-novella befejezése) után szakít az interlineáris módszerrel, ekkor már szükségtelennek tartja, hogy nyelvtanilag kicsavart német nyelven a sorok közé írja a fordítást. A 22. levélben (49. lecke) jelenik meg az első olyan szómagyarázat, amely célját tekintve nagyon hasonlít a magyar mint idegen nyelv oktatásában
163 Róder, 1873. 10.
164 I.m. 17.
alkalmazott jelentésmezőhöz. A különbség a mai nyelvkönyvek és Róder „jelentésmezője”
között annyi, hogy Róder mindig egyértelműen, pontosan közli a jelentést, hiszen a tanulók nem tudtak közvetlenül a nyelvtanárhoz fordulni a magyarázatért. Róder javára kell még azt is írnom, hogy jelentésmezője csak olyan kifejezéseket tartalmaz, amelyeket a köznyelvben valóban használunk, s csak annyit, amennyit a tanuló valóban be tud fogadni s meg is tud jegyezni.
Érdekességképpen közlöm Róder egyik szómagyarázatát, s mellette egy mai nyelvkönyvből vett jelentésmezőt: „fogadni empfangen, aufnehmen, adoptieren, gehorchen, geloben, wetten”.
Példák: Péter nyájasan fogadta a vendéget, a király szívesen fogadja a jótéteményeket, Atyám örökbe fogadott egy árva fiút, a jó gyermekek szót fogadnak, anyám cselédet fogadott, a hű alattvaló örök engedelmességet fogad, fogadjunk, hogy nem lesz eső; Közmondások: Amit lovon fogad, gyalog meg nem állja, Ember fogad fogadást, agg eb, ki megállja - a kifejezések mellett ott van a német fordítás is.165
Tartozik, tartoztam, tartozott, tartozzék, (-zon) (tn.ige) adós, jön vmennyivel, (biz.), lóg (argó) tartozik vki/vmi (vkihez, vmihez), vhova, vkinek/vminek a családjába tartozik, a munkás-osztályhoz tartozik, tartozik vmi vkire, rá tartozik, vki tartozik vmit tenni, tartozik engedelmeskedni (vkinek, vminek), tartozik vminek az árával, felelősséggel tartozik vkinek vmiért, köszönettel tartozik vkinek vmiért, tartozik rovat;
Sz.: idetartozik, odatartozik, hozzátartozik vkihez/vmihez, összetartozik vkivel/vmivel, tartozás, tartozó, tartozott;
Fr.: Ez nem tartozik rám. Mennyivel tartozom?166
5. A könyvben feldolgozott szövegek érdekesek, szórakoztatóak, nyelvük nem elvont, nem régies, nem bonyolult. Látszik, hogy a szerző választása alapos mérlegelés után esett épp e kettőre.
A két alkotás feldolgozásával azonban korántsem zárult le a könyv szöveges része: az összefüggő, gyakorlati problémákat felvető beszélgetések terjedelme csaknem eléri az irodalmi művekét. Szó- és információs anyaguk a gyakorlatokban talán még nagyobb súlyt is kap. A témák közül találomra kiemelve a következők fordulnak elő. A reggelizésről (156); A csizmadiával (157); Az alvásról (126); Utazás gőzhajón (238); A fürdőről (201); Az órással (360): A könyvárussal (355). Ebből a beszélgetésből idézve kiderül, hogy Róder nemcsak jó nyelvtanár, hanem ügyes kereskedő is volt: „Némely új könyveket szeretnék venni. ...
Szépirodalmi műveket szeretnék, pl. regényeket. Itt Jósika Miklós regényei, ott pedig Jókai Mór művei, emitt német fordításban Bulveréi. ... Milyen formában lehetne megkapni a francia classicusokat? Tizenkettedrétben szolgálhatok önnek. Számos példányaim vannak a kiadásból. Kapható-e Róder (kiemelés a szerzőtől) levélszerinti oktatása a magyar nyelv öntanulására? Már az egész kiadás elfogyott (elkelt). A második kiadás éppen most van sajtó alatt. Azt hallottam, hogy ugyanazon szerzőtől magyarok számára is megjelenik ilyen levélszerinti oktatás a német nyelv öntanulására? Igen, de nem énnálam, hanem Bertalanffy ur nyomdájában.”
5.1. Az 1873-as kiadást több újabb követte. Ezek közül az 1875-ös (Róder Adolf: Brieflicher Sprach- und Sprech-unterricht für das Selbtstudium der ungarischen Sprache. Brief 1-30. Bp.
1876) szinte változtatás nélkül követi az elsőt. Egyetlen eltérés, hogy az első leckék
165 Róder, 1873. 376.
166 Jónás, 1980. 107.
kiejtésmagyarázatánál egyszerűsítő fonetikai átírást alkalmaz. Ennek jelölései természetesen kezdetlegesebbek az APhI-átírásnál, de így is azt bizonyítja, hogy a szerző felismerte egy általános érvényű fonetikai átírás szükségességét.
5.2. Jelentősebb változás az 1886-os lipcsei kiadásban következett be (Unterrichts-Briefe für das Selbst-Studium der ungerischen Sprache. 3. Auflage. Leipzig, 1886. Morgenstern). /.../
Ez az utolsó kiadás jelentősen bővült: a két irodalmi mű feldolgozásán kívül harmadik részként a szerző szemelvénygyűjteménnyel egészítette ki könyvét. A szemelvények egy része a magyar nyelv történetével foglalkozik - olvashatunk az ugor nyelvcsaládról, a nyelv-járásokról - másik része vázlatos irodalomtörténeti összefoglalás, a Halotti Beszédtől Arany Jánosig mutatja be a magyar irodalom fejlődését, s természetesen részleteket is közöl az egyes művekből.
5.2.1. Magát a nyelvtani részt tekintve szembetűnő újításokat találunk. A leckék sokkal tagoltabbak, különböző nyomdatechnikai eljárásokkal még áttekinthetőbbé váltak a nyelvtani magyarázatok, a szószedetek.
Nem különösebben szerencsés újítás, hogy Róder - az előszó szerint a kritika hatására - az egyszerűbb szószedet és a „jelentésmező” helyett ún. „figyelmeztető glosszákkal” (Mahnungs-glossen) látta el a leckéket. Ezek a glosszák egyértelműen az analízis irányába mutatnak - az egyszerű fordítás helyett ugyanis aprólékosan elemzi, etimologizálja az ismeretlen szavakat.
Valószínű, hogy ezek a változtatások a nyelvtörténet előtérbe kerülésével függnek össze. A könyv - bár lehet, hogy a kor kívánalmai szerint „tudományosabb” lett, de eredetiségéből, frisseségéből, gördülékenységéből sokat vesztett.
Eltérés még az első kiadástól, hogy a szómagyarázatokban több a közmondás, s nyelvtani példamondatait irodalmi művekből veszi.
5.2.2. A nyelvtan tárgyalásában jelentős lépés, hogy a könyv végén rövid, összefoglaló grammatikát (systematisches Grammatik) találunk, melyben már a mai értelemben vett szintaxis is helyet kap.
A mondattanban külön fejezet foglalkozik a szórend tanításával, az igekötők helyével. A szórendről alkotott felfogása megegyezik Brassaiéval, s gyakorlataival, példáival együtt rendkívül jól használható.167
6. Róder tankönyveinek sora az említettekkel még korántsem zárult le. Szaknyelvet tanít az 1876-ban Szombathelyen megjelent Magyar és német beszélgetések könyve vasúti, gőz-hajózási és távirdai hivatalnokok számára, s a levelező módszert követi német nyelvkönyve, a Magyar-német nyelvgyakorló füzetek (1898) is.
1882-ben Zomborban adta ki az Unterrichtsbriefe szerb nyelvű átdolgozását, amelynek szerb fordítását Konyevicz István és Berics Koszta főiskolai tanárok készítették.
7. A nyelvkönyvek tanulmányozását befejezve, választ keresünk a kettős kérdésre: miben áll Róder módszerének újszerűsége, s mit tanulhat belőle a mai nyelvtanár?
A válasz a könyv elemzése után szinte önmagától adódik: a szerző elsők között szakított a nyelvtanközpontúsággal, helyette a szöveget, a beszédet, tehát az élő kommunikációt helyezte a nyelvtanítás középpontjába. Szövegei nem illusztrációk a nyelvtanhoz, ellenkezőleg: a kommunikáció szabja meg a nyelvtani haladás sorrendjét, s nem félti a tanulókat az igényesebb stílusú nyelvhasználattól sem.
167 I.m. 336.
A nyelvtan tanításában megtartja a fokozatosság elvét, de felismeri, hogy az idegen ajkú tanulóknak nem mindig az a nehéz, amit az anyanyelvi beszélő annak tart! S ezzel már választ kaptunk a kérdés második részére is. A mai tankönyvírónak sem szabad elszakadnia a beszélni tanulás természetes sorrendjétől, s figyelmen kívül hagynia azt az alapvető jelenséget, hogy a közlés természetes vágya, igénye serkenti legjobban az új nyelv megtanulását.
A nyelvtanulás kezdeti fokán kapjon nagyobb szerepet a nyelvtan, de ne felejtsük el: a grammatika csak kötőanyag, habarcs, ami a szavakat, kifejezéseket értelmes közlésformává állítja össze. Lexikai anyag nélkül nem lehet grammatikát tanítani; a kommunikáció egész-séges igényének felébresztése nélkül a szavak sem kapják meg funkciójukat. Róder Számára a fokozatosságot a három lépcsőfok: kommunikáció - lexika - grammatika jelentette, s ezt az utat anticipálás nélkül nem lehet bejárni.
A szerzőnek külön érdeme, hogy tanulóit - bár nem volt semmiféle előképzettségük - nem becsülte le: az értelmetlen, primitív, „nyelvkönyvízű” mondatok helyett irodalmi nyelven, sőt az irodalom nyelvén szólt hozzájuk.
8. A szombathelyi szerző nyelvkönyvírói munkássága mellett érdemes felfigyelnünk az ezzel szorosan összefüggő szerkesztői tevékenységére is. 1879-ben (szintén Szombathelyen) indította meg Magyar Honpolgár című folyóiratát, mely a magyarul már egy keveset tudó, de nyelvtudásukat tökéletesíteni kívánó németekhez szól. Az olvasókhoz írt ajánlásából célja világosan kiderül: a „jövendő magyarokat” (ankommender Ungar), az „újoncokat” (Neuling) akarja napi olvasnivalóval ellátni. Ebben előfordulnak az élő beszéd fordulatai, egészen új vagy különlegesen régi, illetve választékos kifejezések, amelyekkel gyakran találkozhatnak, de pusztán szótár segítségével nem érthetők.
A Honpolgár tehát olyan sajtóorgánum, amely a mindennapok nyelvén tudósít változatos társadalmi eseményekről, közöl eredeti, rövid novellákat és költeményeket (ezeket fia, Radó Antal német fordításában), s mindezt nyelvtani-lexikai magyarázatokkal ellátva. Az egyes számok végén abc-rendbe szedve felsorolja az új szavakat, kifejezéseket.
Kijelenthetjük, hogy Róder a Honpolgárral új műfajt teremtett, amely eddig soha nem tapasztalt módon egyesíti magában az újság, az irodalmi melléklet, a nyelvkönyv és a szótár előnyeit.
8.1. A folyóirat élvezetes első évfolyamába belelapozva Jókaitól, Kuthy Lajostól novellákat, Bajzától, Petőfitől, Vachott Sándortól verseket; Virágfüzér rovatcím alatt magyar gondol-kodók elmés mondásait találjuk. Emellett hirdetéseket, s ami a mai olvasót is szórakoztatja:
„Érdekességek ... havában” címen a szenzációéhes olvasóközönség érdeklődésére számottartó aktuális híreket, gyakran hátborzongató tudósításokat találunk.
9. Róder Adolf sokrétű tevékenységét áttekintve, lenyűgöző az a céltudatosság, amellyel tudását, leleményességét, pedagógiai és szervezőképességét a magyar nyelv és kultúra szolgá-latába állította. /.../
Irodalom:
Samuel Brassai: Die Reform des Sprachunterrichts in Europa. Kolozsvár, Sumptibus Editorum Actorum Comparationis Litterarum Universarum. London. Trübner Co. é.n.
Brassai Sámuel: Ingyen tanító francia nyelvmester. Kolozsvár, 1863.
Jónás Frigyes: Stílusművelés. Jegyzet. Bp. 1980.
Szinnyei József: magyar írók élete és munkái. I-XVI. Bp. 1891-1914.
Adolf Róder: Brieflicher Unterricht für das Selbststudium der ungarischen Sprache.
Szombathely, 1873.
Adolf Róder: Ungarisch Unterrictsbriefe für das Selbst-Studium der ungarischen Sprache. 3.
Aufl. Leipzig, 1886.
Róder Adolf: Magyar Honpolgár. (Ungarischer Staatsbürger) Ungarische Zeitschrift für Deutsche. I. Jahrgang. Steinamanger. 1880.
(In: A magyar nyelv rétegződése. Szerk. Kiss Jenő és Szűts László. A magyar nyelvészek IV.
nemzetközi kongresszusának előadásai I. Bp. 1988. 420-429.p.)