A magyar mint idegen nyelv/hungarológia oktatására szakosodott hazai intézmény- intézmény-rendszer a hatvanas évektől a nyolcvanas évek végéig

a) A Nemzetközi Előkészítő Intézet

A NEI elődje az első néhány évben nem foglalkozott mással, „csak” nyelvoktatással. A felsőoktatási jelleg 1964 és 1966 között kezdett kibontakozni, amikor az ELTE részeként (az ELTE Nemzetközi Előkészítő Kollégiuma néven) működött. Ekkor különült el az intézeten belül a magyar nyelvi és a szaktárgyi lektorátus. Kialakították a három fokozatú nyelvoktatást.

Ez azt jelentette, hogy alapfokon 500, középfokon 1500-2000 lexikai egységet tanultak meg a hallgatók, felsőfokon pedig a szaknyelv szókincsével ismerkedtek meg. Az intézmény 1966-ban önállósult újra, és több mint két évtizedig a Nemzetközi Előkészítő Intézet nevet viselte.

„A művelődési miniszteri utasítás értelmében az intézet feladata: »A magyar felsőoktatási intézményekben tanulmányokat folytatni kívánó külföldi állampolgárok oktatása, a választott szaknak megfelelő szakmai előkészítése, az előkészítés időtartamára részükre térítés ellenében otthon és étkezés biztosítása, a Magyar Népköztársaság építőmunkájának megismertetése,

valamint a magyar nyelv idegen nyelvként történő oktatása módszereinek állandó tökéletesítése.«”¹³⁷

A NEI feladata lett tehát a nyelvi előkészítés. Ez amint a miniszteri utasításból is látszik -nem egyszerűen nyelvoktatást jelentett, ha-nem egy nyelvi-szocializációs oktatási forma kialakítását. Különösen szükség volt erre a nem európai országokból érkezett diákok esetében, akiknek a nyelvi és szakmai alapismeretek megtanulása mellett egy számukra szokatlan éghajlattal és kultúrával is meg kellett ismerkedniük.

Egy 1972-ben készült felmérés szerint¹³⁸ „a fejlődő országokból érkezett hallgatók többsége nem a saját érdeklődése alapján került Magyarországra, hanem valamilyen hatóság ajánlására.

A fiataloknak az otthoni tanulmányok folytatására nem volt anyagi lehetőségük, külföldi ösztöndíjért folyamodtak, és az ösztöndíjat odaítélő szerv küldte őket Magyarországra. Sokan azért óhajtottak külföldön tanulni, hogy ‘élettapasztalatot” gyűjtsenek. Több latin-amerikai és néhány ázsiai diák - az afrikaiak közül kevesebben - politikai okokkal indokolta itt-tartóz-kodását./.../ Vannak, akik azért akartak magyar intézményben továbbtanulni, mert úgy vélekednek, hogy Magyarországon magasabb a képzési szint, mint hazájukban.”¹³⁹

A nyelvi előkészítés célnyelvi környezetben folyt, így a nagyon intenzív, heti 36 majd 30 órás nyelvtanulás kiegészülhetett más nyelvelsajátítási lehetőségekkel is. A diákotthonokban arra törekedtek, hogy különböző anyanyelvű diákokat helyezzenek el egy szobában, akik csak magyarul tudtak beszélni egymással. 1972-ben megszervezték számukra a Nemzetközi Diák-klubot is. Ez lehetővé tette a magyar és külföldi hallgatók kötetlen találkozását, a különböző nemzeti kultúrák bemutatását egymásnak és a befogadó ország érdeklődőinek, egyben alkalmat adott a magyar állambiztonsági szerveknek is, hogy a heterogén politikai nézeteket valló ösztöndíjasokat közvetlenül és közvetve állandó megfigyelés alatt tartsa.

A 10 hónapos előkészítő év két félévre oszlik: az első félévben a magyar köznyelv alapjait, a másodikban a szaknyelv elemeit tanulják. „A magyarnyelv-oktatás az egész év folyamán intenzív jellegű. A magyar köz- és egy meghatározott szaknyelv tanítására, illetve az adott szakirányban a továbbtanulás szempontjából fontos szaktárgyak célszerűen redukált anyagának feldolgozására több mint évi 1000 órát fordíthatunk. Az oktatás igen nagy ívet fog át, hallgatóinkat a tanév végéig el kell juttatnunk addig a tudás- és készségszintig, hogy megértsék az egyetemi előadásokat, jegyzetelni tudjanak, s képesek legyenek önálló tanul-mányi munkára egy számukra idegen nyelven. A hallgatók nagy részének esetében ez sikerül is. A nyelvi anyag terjedelmét, mélységét és a készségszinteket tekintve a NEI nyelvoktatási követelményei a II. félévben elérik, illetve bizonyos vonatkozásokban meghaladják a magyarországi felsőfokú idegennyelvi nyelvvizsgához megkívánt szinteket.”¹⁴⁰

A NEI oktatói nem támaszkodhattak gazdag hazai hagyományokra, hiszen ez az oktatási forma a magyar mint idegen nyelv tanításának két évszázados történetében egyedülálló. Meg kellett teremteniük a formának leginkább megfelelő módszereket, a tanterveket, a tantárgy-felosztást és mindezek kézzelfogható megvalósulását, a tankönyveket. Hosszú előkészületek és többéves kipróbálás után 1968-ban jelent meg A Nemzetközi Előkészítő Intézet hallgatóinak

137 Sztankó István: Intézetünk negyedszázados múltja. = Intézeti Szemle 1977. 11-18.p.

138 Déri Miklósné, 1972

139 Déri Miklósné: i.m. 42.p.

140 Giay Béla, 1981 (1989) 49.p.

magyar nyelvkönyve I-V. Hegyi Endre szerkesztésében.¹⁴¹ A nyelvi sokszínűségnek és a kialakult, direkt módszerű óravezetésnek megfelelően a NEI-ben készült tankönyvek többsége, így a fenti ún. ‘szürke könyv’ is egynyelvű. Rövid idő múlva, 1970-től kezdve folyamatosan jelennek meg az általános nyelvoktatást szolgáló ötkötetes jegyzet folytatásaként a szakirányú tankönyvek is a társadalomtudományi, műszaki, agrár, közgazdasági, orvosi egyetemen továbbtanuló hallgatók számára. Készültek ezen kívül nyelvtani és laboratóriumi gyakorló könyvek, s a beilleszkedést segítő, a magyar földrajz, történelem, kultúra alapjait bemutató országismereti tankönyv is.¹⁴²

A módszertani fejlesztés újabb állomása volt a ma is széles körben használt, több kiadást megért Színes magyar nyelvkönyv I-II. és a Munkafüzet. Szerzői: Erdős József, Kozma Endre, Prileszky Csilla és Uhrman György a megelőző könyvek eredményeire építve hoztak létre egy alaptankönyvet. Erre a tankönyvre is hasonlóan az előzőhöz egy magasabb szintű, szakirányú jegyzetcsalád épül, amelyet bölcsészek, közgazdászok, jogászok, orvosok, mérnökök és agrárszakemberek szaknyelvi képzésénél használtak (és használnak) nemcsak a NEI-ben, hanem az egyetemeken is.

A NEI-ben évtizedek óta fölhalmozódott oktatási tapasztalatokat helyi kutatócsoportok próbálták felmérni, megközelíteni a tudomány oldaláról is. Sajnos az intézetre hosszú ideig jellemző izoláltság miatt ezek a belső szakmai pályázatokra készült tanulmányok, a kutatási jelentések stb. még a szűk szakmán belül is jórészt ismeretlenek maradtak. 1973-ban létrejött a magyar mint idegen nyelv/hungarológia oktatásának első szakmai folyóirata, az Intézeti Szemle, amely elsősorban a NEI tanárainak belső terjesztésű publikációs fóruma lett. Az ebben közölt tanulmányok képet adnak a nyelvi előkészítés általános és konkrét (egy-egy nyelvet, nemzetet érintő) módszertani kérdéseiről, egy-egy nyelvészeti probléma megközelít-hetőségéről, valamint más, hasonló külföldi intézmények tapasztalatairól¹⁴³.

b) Az ELTE BTK Központi Magyar Nyelvi Lektorátusa

A NEI megalakulása után a Központi Magyar Nyelvi Lektorátus (a továbbiakban: Lektorátus) feladata a hallgatók nyelvi - szaknyelvi továbbképzése, valamint az ország különböző felső-oktatási intézményeiben folyó magyarnyelv-oktatás megszervezése és szakmai felügyelete. A Bánhidi Zoltán, Hegyi Endre, majd Éder Zoltán vezetése alatt működő Lektorátus fokozatosan kialakította a nyelvi szinteknek (évfolyamoknak) és szakterületeknek megfelelő óraszámokat, valamint a tananyagokat.

„Ennek megfelelően a Lektorátus tanárai egyrészt a budapesti bölcsészkaron tanuló hallgatókat oktatják, mégpedig a magyar szakosokat az I. évfolyamon heti 8, a II. és III.

évfolyamon heti 4-4 órában, a nem magyar szakosokat három éven át heti 4 órában; másrészt

141 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az ezt megelőző években nem készült jegyzet. Néhány ezek közül: Ginter Károly-Uhrman György: Csak magyarul! Olvasókönyv külföldi hallgatók részére.

(középfokú tanfolyam). Bp. 1965.; Kovács Ferencné: Gyakorlatok a középfokú tanfolyam anyagához. Bp. 1965.; Rákosi Gábor: A magyar nyelv gyakorlati nyelvtana külföldi hallgatók számára Bp. 1965. Donga György: Tudományokról - magyarul. A haladó tanfolyam olvasókönyve.

Bp. 1967. Balázs Attiláné-Fügedi István-Kovács Ferencné-Maróti Egonné: Viet Magyarországon.

Magyar nyelvkönyv vietnami tanfolyamok számára. Bp. 1968.

142 Magyarország. Országismereti jegyzet a NEI hallgatói számára. Összeáll. és szerk. Giay Béla. Bp.

1977.

143 Vö.: Az Intézeti Szemle bibliográfiája. Összeáll. Arató György. = Intézeti Szemle 14 (1983) 66-71.p.

ún. területfelelősként az ország egyéb egyetemein és főiskoláin - a műszaki jellegű felsőoktatási intézményeket kivéve¹⁴⁴ - megszervezik és ellátják a külföldi hallgatók magyar nyelvi továbbképzését és szakmai felügyeletét. Ezekben az oktatási intézményekben ugyanis a magyar nyelv oktatását megbízott előadók végzik. A tanárszakos hallgatók órakerete hetenként és évfolyamonként 8 + 4 + 4 óra, a nem tanárszakosoké az I. évfolyamon heti 6, a II. évfolyamon heti 3 óra. Az órák látogatása kötelező a hallgatók számára, s tanulmányaik félévenként gyakorlati jeggyel, a 2., illetve a 4. félévben pedig írásbeli és szóbeli szigorlattal zárulnak.”¹⁴⁵

A Lektorátushoz tartozó szakterületekből először a műszaki, majd a közgazdasági, kereskedelmi és vendéglátóipari terület vált ki és kapcsolódott a Budapesti Műszaki Egyetem Nyelvi Intézetéhez (1976), illetve a Közgazdasági Egyetem Nyelvi Intézetéhez (1989/90).

A magyarnyelv-tanításon és az oktatásszervezésen kívül a Lektorátuson folyamatos kutató-munka kezdődött a nyolcvanas évek elején. Ebben elsősorban a tanszék belső oktatói vettek részt. Tapasztalataikat tanulmányokban és nyelvkönyvekben foglalták össze. Először Hegedűs Rita - Kálmán Péter - Szili Katalin: Magyar nyelv I. éves külföldi bölcsészhallgatóknak (1989), majd Hegedűs Rita: Magyar nyelv II. külföldi bölcsészhallgatóknak (1990) című jegyzete jelent meg. A tanszéki kutatócsoport közzétett publikációin végigtekintve, két fő témakör körvonalazódik: a magyar grammatika funkcionális megközelítése, valamint a művelődéstörténet. 1983-tól indította meg a Lektorátus a Dolgozatok a magyar mint idegen nyelv és a hungarológia köréből című sorozatot (erre rövidítve „Dolgozatok” formában hivatkozunk), amelyben a forrásértékű, művelődéstörténeti kiadványok mellett a másutt, elsősorban a Magyar Nyelvőrben megjelent publikációk másodközlése is helyet kap¹⁴⁶.

A hatvanas évek végétől egyre határozottabban körvonalazódott a szaktanárképzés igénye. A Művelődési Minisztérium 1971-ben hagyta jóvá egy speciálkollégiumnak a programját.

„A világnyelvek országai postgraduális képzés vagy tanfolyamszervezés formájában gondos-kodnak az utánpótlásról. Rendes egyetemi oktatás, illetve tanárképzés keretében nemzetközi viszonylatban ez az első ilyen képzési forma, s vannak tanárjelöltek, akik ezt a munkaterületet életpályául választották. Ezek a hallgatók - mint ismeretes - egyetemi elméleti képzésüket a Nemzetközi Előkészítő Intézetben rendszeres gyakorlati munkával egészítik ki: hospitálnak és gyakorló, illetve vizsgatanítást végeznek, mielőtt diplomájukat kézhez kapnák.”¹⁴⁷

A felsőoktatási intézmények közül először az ELTE Központi Magyar Nyelvi Lektorátusa kezdeményezte a magyar mint idegen nyelv tanári szak megindítását. Kidolgozták a tantervet¹⁴⁸, és 1982 őszén posztgraduális formában megindulhatott a már nagyon régen hiányzó szaktanár-képzés. 1994 őszétől már nappali B-szak-ként is fel lehet venni a magyar mint idegen nyelv szakot.

c) A BME Nyelvi Intézetének Magyar Nyelvi Csoportja

144 A műszaki felsőoktatás területe 1976-tól nem tartozik a lektorátushoz.

145 Éder Zoltán, 1981 (1989) 179-180.p.

146 A Lektorátus oktatóinak publikációira vonatkozóan lásd: Éder Zoltán, 1993. 317-320.p.

147 Hegyi Endre: Jubileumi gondolatok. = Intézeti Szemle, 1977. 20.p.

148 Éder Zoltán-Hegedűs Rita-Horváth Judit-Szili Katalin: A magyar mint idegen nyelv tanári szak. = Dolgozatok 17: (1989)

A műszaki és az orvosi egyetemeken folyó magyar szaknyelv-oktatás, létszámát tekintve a két legjelentősebb szakterület volt az idegennyelvű képzés bevezetéséig. A Műszaki Egyetem a diáklétszám és a tanított nyelvek sokfélesége miatt kinőtte a lektorátusi kereteket és 1970-ben megalakult az önálló nyelvi intézet, amelynek feladata nemcsak a kötelező lektori nyelvórák ellátása lett, hanem a műszaki szakterülettel kapcsolatos pedagógiai és alkalmazott nyelvészeti kutatás is. 1976-ban pedig megalakult a BME Nyelvi Intézetének Magyar Nyelvi Csoportja, amely megtervezte az egyetem követelményeinek leginkább megfelelő tananyagot, s közben folyamatosan végzett módszertani kutatásokat is.

A műszaki egyetemre a hallgatók többsége a szükséges nyelvi előképzés után iratkozott be, így a Nyelvi Intézet tanárainak már nem elsősorban a mindennapi kommunikációra, hanem a műszaki szaknyelvre kellett megtanítaniuk őket, hogy ezzel is segítsék a diploma megszerzését. A képzési idő két év: az első évben 6, a második évben 3 órát tanulnak, majd a negyedik félév után záró szigorlatot tesznek. A gyakorlatban azonban kiderült, hogy még az egyetemi szemeszter megkezdése előtt foglalkozni kell a külföldi diákokkal, ezért meg-szervezték számukra az ún. beilleszkedési tanfolyamot, amelynek keretében nemcsak magyar nyelvből, hanem a választott szak fő tantárgyaiból is felmérték a tudásukat. A műszaki egyetem nyelvi képzésének célja, egy 1977-es megfogalmazás szerint, „hogy a hallgatók a) a magyar nyelvű szakmai előadásokat megértsék;

b) magyar nyelvű tankönyvekből, jegyzetekből tudjanak tanulni;

c) az előadásokon magyar nyelven jegyzeteljenek

d) a szerzett ismeretanyagot képesek legyenek magyar nyelven szóban és írásban kifejezni zárthelyi dolgozatok, konzultációk, beszámolók, vizsgák alkalmával;

e) a magyar nyelvi oktatás során vázlatosan megismerjék a szocialista magyar ipar jelentősebb létesítményeit, külkereskedelmi szempontból fontos anyagi és szellemi termékeit, valamint a műszaki tudományok kiemelkedő magyar képviselőinek munkásságát”¹⁴⁹.

Az első szaknyelvi jegyzeteket és módszertani útmutatókat Kigyóssy Edit készítette 1970-ben, 1972-ben és 1973-ban¹⁵⁰. Ezután a nyolcvanas évektől rendszeresen jelennek meg a jegyzetek, szöveggyűjtemények és oktatási segédanyagok a Magyar Nyelvi Csoport állandó, a szaknyelv oktatására (és újabban a nyelvi előkészítésre is) szakosodott tanáraitól.

Az oktatómunka mellett a Nyelvi Intézetben folyamatos módszertani és nyelvészeti kutatás is folyik. Ezekről az intézet Folia Practico-Linguistica című, 1970 óta megjelenő periodikájából lehet tájékozódni. Az 1978-as 8. szám például A külföldiek magyar nyelvoktatásának mód-szerei a műszaki felsőoktatási intézményekben címmel jelent meg, és az első módszertani konferencia anyagát tartalmazza, a 9. szám pedig a II. konferenciáét Grammatika és nyelvoktatás címmel. Ezeket még több más tematikus összeállítású kötet követte, amelyek egyebek között a szövegközpontú nyelvoktatással (10. szám), a szemléltetés szerepével (11.

szám), a nyelvi készségek fejlesztésével és mérésével (14. szám), valamint a differenciálás lehetőségeivel és módszereivel (16.1. szám) foglalkoztak.

149 Hársné Kigyóssy Edit: Magyar nyelvi oktatás a Budapesti Műszaki Egyetemen. = Intézeti Szemle, 1977. 38.p.

150 Kigyóssy Edit: Magyar nyelv I. a műszaki egyetemek és főiskolák külföldi hallgatói számára. Bp.

1970.; Magyar nyelv II. a műszaki egyetemek és főiskolák hallgatói részére. Bp. 1972.; Műszaki szövegek és magyar nyelvi gyakorlatok a II. éves külföldi hallgatók számára. Bp. 1973.

d) A Debreceni Nyári Egyetem újjászervezése

Tíz évi szünet után, 1958-ban indult újra a nyári egyetem. Tematikája és a résztvevők köre többé-kevésbé megegyezett az utolsó évekével, bár a népművelő jelleg a korábbi programokhoz képest nagyon felerősödött. A fordulat 1961-ben következett be, amikor a Kulturális Kapcsolatok Intézetével együttműködve, a magyarnyelv-tanítás jegyében szervezték meg a nyári egyetemet:

„A Művelődési Minisztérium javaslata alapján kérjük Rektor Elvtársat, hogy a nemzetközi kötelezettségeinknek megfelelően szíveskedjék biztosítani a külföldi magyar lektorok és magyar szakos egyetemi szakemberek nyelvtanfolyamát. Terveink szerint az alábbi részt-vevők érkezésére számíthatunk: NDK 6 fő, Szovjetunió 2 fő, Csehszlovákia 3 fő, Románia 4 fő, Lengyelország 5 fő; összesen 20 fő.”¹⁵¹

A nemzetközi kulturális egyezmények értelmében a külföldi magyar szakos vagy magyart tanuló diákok egy részét is Debrecen fogadta részképzésre. Az igények és a motivációk természetesen a létszám növekedésével párhuzamosan szélesedtek: a magyar származásúak nyelvfenntartásától a kedvtelésből tanulókig mindenkinek meg kellett, hogy feleljen az augusztusi kurzus.

A magyar mint idegen nyelv oktatásának módszertani fejlesztése 1964-től indult meg, amikor a résztvevőket kezdő, haladó, erős haladó és anyanyelvi csoportban oktatták. „A tényleges munka valóban ilyen formákban és keretekben folyt; az akkori foglalkozásokat vezető tanárok visszaemlékezése szerint nagyrészt ők maguk állították össze az órák anyagát - nyilván valamilyen magyar nyelvkönyv felhasználásával. Ilyeneknek sohasem voltunk teljesen híjával, csak éppen a beszédtémákat és a szituációkat kellett áthangolni a nyári egyetemre és a hol két, hol három órában folyó napi nyelvoktatási keretekre. Egyre bonyolultabbá válnak az így adódó feladatok, egyre többször és többször vetődnek fel Debrecenben a magyar nyelvoktatás módszertani problémái, az egyre heterogénabbá váló hallgatóság hatékony foglalkoztatásának kérdései. Végül is a TIT nyári egyetem megjelentével (1966) és a magyar művelődési tanfolyammal való összeolvadásával (1967) alakul ki a lényegében ma is élő gyakorlat: ekkor már 11 csoportban folynak a nyelv- és stílusgyakorlati foglalkozások, hét csoportban a fordítási, nyolc csoportban fonetikai gyakorlatok.”¹⁵² Az első nyári egyetemi tankönyvet Fülei-Szántó Endre és Mihályi József írta 1966-ban, majd felhalmozott személyes oktatói tapasztalatai alapján Fülei-Szántó elkészítette négykötetes nyelvkönyvét (1972) és két évvel később a hozzá tartozó tanári kézikönyvet is.

1968-tól kettő helyett négy hét lett a nyári egyetem időtartama, s ezzel együtt napi 2-3-ról 3-4 órára emelkedett a nyelvórák száma. A nyelvtanulást idegen nyelvű országismereti előadások egészítették ki, a magyar anyanyelvűek, ill. a nyelvet magas szinten ismerők számára pedig irodalmi, nyelvészeti, fordítói, módszertani szakszemináriumokat szerveztek. A munkába minden évben társalgó diákok is bekapcsolódnak, akiknek a feladata a kirándulások, szabadidős programok szervezése, valamint a hétköznapi beszédszituációk gyakoroltatása.

A debreceni műhelyben folyamatosan készültek és készülnek a tananyagok: Nyomárkay István könyvét (Magyar nyelvkönyv idegenek számára) 1981-ben adta ki a TIT, 1985-ben pedig Módszertani tanulmányok címmel jelent meg a nyári egyetem oktatóinak tanulmány-gyűjteménye. Az 1992-es szegedi hungarológiai kongresszuson mutatták be a legkorszerűbb

151 Keleti Sándorné KKI osztályvezető levele Sulán Béla rektornak. Idézi: Némedi Lajos, 1988. 131.p.

152 Némedi Lajos, 1988. 161.p.

komplex tananyag, a Hungarolingva első (kezdő) részét. Ez már nemcsak tankönyvet és munkafüzetet, hanem videomunkafüzetet, videokazettát, hangkazettát, egy hozzá tartozó fonetikai munkafüzetet, többnyelvű szótárt és egy számítógépes gyakorláshoz alkalmas lemezt is tartalmaz.

A Debreceni Nyári Egyetem mellett más budapesti és vidéki egyetemek és főiskolák is szerveztek és szerveznek nyári tanfolyamokat, magyarnyelv-oktatás azonban nem mindenütt folyik. Az utóbbi években többek között az ELTE, a JATE, a JPTE és a BKE nyári egyetemi programja színesíti a kínálatot.

e) Egyéb nyelvoktatási lehetőségek

A Magyarországon hosszabb-rövidebb ideig tartózkodó külföldieknek csak egy része tanul valamilyen felsőfokú intézményben magyarul. Sokan az egyéni tanulási formát választják (pl.

külföldi üzletemberek, diplomaták), mások a magán nyelviskolák tanfolyamaira iratkoznak be. Az emigráció második, harmadik stb. generációjához tartozó gyermekek és fiatalok számára a Magyarok Világszövetsége szervez nyári táborokat.

3. 4. A külföldi intézményrendszer¹⁵³

A magyar mint idegen nyelv/hungarológia külföldi oktatásának utolsó néhány évtizedét az intézményesülés és a tudatos fejlesztés jellemzi. Ennek eredményeképpen jöttek létre például a hungarológiai központok (Hamburgban, Rómában, Párizsban, Ungvárott, Groningenben, Helsinkiben), amelyek az adott országban folyó hungarológiai oktató- és kutatómunkát szervezik, publikációkat jelentetnek meg, konferenciákat rendeznek stb.

Az első nevesített Hungarológiai Intézet azonban a már más összefüggésben említett politikai okok miatt nem Magyarországon, hanem az akkoriban jóval nyitottabb, toleránsabb Jugoszláviában, Újvidéken jött létre 1968-ban. Célja a jugoszláviai magyarság nyelvének, irodalmának, néprajzának, művelődéstörténetének vizsgálata volt. A kutatási eredményeket 1969-től önálló kiadványban, A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei (1976-tól:

Hungarológiai Közlemények) című periodikában jelentették meg. Az intézet 1976-tól az egyetem bölcsészettudományi karához tartozik Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete néven. Az utóbbi néhány év háborús helyzete, s a megváltozott nemzetiségi politika nem kedvezett az itteni tudományos munkának sem, erősen csökkent létszámmal és tevékenységi körrel, de egyelőre még működik az intézet¹⁵⁴.

A magyart tanulók földrajzi (határon kívüli) megoszlását az jellemzi, hogy az utódállamok magyar kisebbségével együttélő többségi népességnek csak elenyésző hányada választja a magyar nyelv szervezett tanulását (kivétel: a szlovéniai és hosszú ideig a vajdasági iskolákban bevezetett kétnyelvű oktatás), esetükben inkább a spontán nyelvelsajátítás figyelhető meg. A világ számos országában a diaszpórában élő emigránsok és leszármazottaik igyekeznek megszervezni és fenntartani saját (hétvégi) iskoláikat. Kiemelkedik közülük a németországi Burg Kastl magyar gimnáziuma. A külföldi egyetemek magyar szakos vagy magyar stúdiu-mokat hallgató diákjainak többsége általában ezekben az iskolákban sajátítja el a nyelv és a kultúra alapjait, s itt ébresztik fel érdeklődését a magasabb fokú képzettség megszerzése iránt is. Az amerikai magyar emigráció, elsősorban a New Jersey Államban élő közel

153 A nyolcvanas évekre vonatkozó részletes elemzést a módszertani szöveggyűjtemény tartalmazza.

154 Az intézetről bővebben: Szeli István, 1981. 313-371.p.

ezres magyar diaszpóra felsőfokú magyar nyelvi és hungarológiai oktatásának szolgálatára jött létre 1991-ben a Rutgers Egyetem Magyar Intézete, amely a bloomingtoni és a torontói tanszékek mellett biztosítja a magas szintű nyelvi, irodalmi, történelmi, művelődéstörténeti ismeretek megszerzésének lehetőségét.

A húszadik század második felében külföldön a hungarológiai oktatómunkával foglalkozó intézményeknek két fő típusa alakult ki: az egyik Magyarország közreműködésével

A húszadik század második felében külföldön a hungarológiai oktatómunkával foglalkozó intézményeknek két fő típusa alakult ki: az egyik Magyarország közreműködésével

In document MAGYAR MINT IDEGEN NYELV HUNGAROLÓGIA (Pldal 86-97)